Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

1988. október 18., kedd Somogyi Néplap 5 Videobusiness Magyarországon TV-NÉZÖ A magyarországi videó- üzletről szóló cikkek, tanul­mányok, hozzáértő szakem­berek, kereskedők, gyártók, fogyasztók véleménye, kü­lönböző szempontból ugyan, de lényegét tekintve meg­egyezik : rendezetlenek a vi­szonyok, kusza összevissza­ságban keverednek tiltások és engedések, a piac túl- és alulszabályozott egyszerre. A videózás hátrányos hely­zetét gazdasági, gazdálkodá­si, kereskedelmi rendsze­rünk struktúrája, valamint a kulturális kereskedelem egészére nehezedő eszmei, esztétikai „súlyok” okozzák. A hiánygazdaság és a devi­zagazdálkodás kötöttségei fontossági sorrendet, hierar­chiát teremtenek az egyes árucsoportok között. A hie­rarchia rendező elvét egy elvont, igazából soha, senki által nem vizsgált szükség­let és értékrendszer adja. Az egyes termelői, kereskedel­mi érdekcsoportok, fogyasz­tó rétegek érdekeik szerint szükségesnek, alapvetőnek minősítenek bizonyos ter­mékcsoportokat, hiszen így nagyobb eséllyel vesznek részt a devizakeretekért, az üzletek megszerzéséért ví­vott harcban, a számukra fontos termékek behozatalá­ban. A video ebben a hierar­chiában alulra szorult. Gyak­ran hangoztatott vád, hogy a video a kultúrszemét hor­dozója, a bűnözés táptalaja, az agresszió fokozója. Szín­vonala alacsony, butít, nö­veli a szorongást, befelé for­dulást okoz. fokozza az em­berek elszigetelődését. Pa­radox helyzet, de hosszú szü­net után épp ez az elátko­zott eszköz teremtett újabb közösségi együttléteket. Mint régebben, az „ősteleví­ziózás” idejében, rokonok, szomszédok, ismerősök gyűl­nek össze „házimozizni”. Ki­sebb lakótelepek, lakóközös­ségek öntevékeny módon bekábelezik lakásukat, s műsort adnak felnőtteknek, gyerekeknek. Persze az egész „magánkábeltévé” illegális, a vetített filmek sokszor til­tottak, igénytelenek, rossz minőségűek. A magánpiac így korrigál­ja a rosszul működő hivata­losat, így bírálja felül a til- tás-tűrés-támogatás kategó­riáiban gondolkodó kultúr­politikát. Hogy mennyire rosszul működik a hivatalos piac, milyen szegényes az el­fogadott kínálat, jól mutat­ja az a tény: nemcsak tö­megigényeket kielégítő ka­land-, karaté-, krimi- és egyéb produkciók hiányoz­nak, hanem még az egyéb­ként támogatott opera- és komolyzenei alkotások is. Utánanéztem, jelenleg Ma­gyarországon 3 komoly ze­nei és 3 operafelvételt lehet vásárolni, illetve kölcsönözni. A videóval szemben a legfőbb vád az, hogy luxus, drága, így csak egy szűk. ki­váltságos réteg juthat hoz­zá. Ezt a réteget pedig mi­nek támogatni? Bűvös kör ez, mert valóban drága, va­lóban csak a tehetőseobek birtokolják, de azért drága és elzárt a kevésbé tehető­sek élői, mert az említett ter­mékcsoport hierarchiájában hátul szerepel, s mert bün­tető adókkal és büntető vá­mokkal sújtják. A piaci nyomás és a kü­lönböző érdekcsoportok har­ca, valamint a strukturális tényezők együttes hatása sajátos, kompromisszumos helyzetet teremtett. Az ideo­TALTOS HÁTON SZEMIG SZŐR A mese élményforrás Földvári György magyar- könyvtár szakos kaposvári tanár folytatja történetét Szemigszőrről. Nem régen jelent meg a meseíró máso­dik kötete. Vele beszélget­tünk. Őszi Zoltán, a könyv rajzainak készítője talán magáról az íróról mintázta meg a mese hősének port­réját? Földvári György . ar­cát is sűrű szakáll és ba­jusz fedi... — Szemigszőr neve valós. Az egyik osztálytársunkat hívtuk így — jegyezte meg, majd beavatva a történet folytatásába, ezeket- mondta. — öt kötetre terveztem a mesét. Ebből kettő már megjelent, kész a harmadik is, Szemigszőr újabb kaland­jaival talán a jövő év tava­szán ismerkedhetnek meg a gyerekek és a még mesét fölolvasó szülők. A Kossuth Nyomda nyereségérdekeltsé­gű vállalkozása a kötet. Nem tudom, hogy mind az öt könyvem megjelenhet-e. Mindenesetre én már a ne­gyedik kötettel is elkészül­tem. A Szemigszőr új kaland­jait elbeszélő kötete, a Tál­tosháton, sajátosan mai me­se. Korunk technikai cso­dáival találkoznak a hagyo­mányos mesehősök. Ám alapvetően ez a mese is a jó -és a rossz küzdelméről szól. — Mesére szükség van. Ma is. Minden ember vadá­szik az élményekre. A mese élményforrás. A gyerekek egyéniségén is megmutatko­zik később, hogy mit olvas­tak kis korukban. És az sem mindegy, miként küzd a jó és a rossz egymással. Igyekeztem a mesében elke­rülni az erőszakot. Épp ele­get látnak a gyerekek. — Nem tudom, van-e me­seíró asztala? Ha igen, mi­lyen kéziratok fekszenek most rajta? — Egy mesejátékon dol­gozom még, ezt december­ben mutatja be a kaposvári Ifjúsági Színpad Török T. András rendezésében. Egy kislányról szól, aki melles­leg jó tündér is ... Csillan- csi a neve. Ügy született, hogy megadatott számára : ha akarja, földi lény, ha meg másként dönt, átválto­zik tündérré. Természetesen rettenetesen rossz kislány a földön és nagyon jó tündér is tud lenni. — A valóságban nem le­hetünk jók?... — Dehogynem. A mese, a játék rendje követelte meg, hogy így alakuljon Csillan - csi sorsa. — Hogyan dolgozik együtt a rajzolóval, Őszi Zoltán - nal? — Őszi Zoli most katonai szolgálatát tölti. Rendszere­sen levelezünk, néha talál­kozunk is a Maciban. Ilyen­kor megbeszéljük a közös munkát. Annyira hallgat rám, mint én őrá. Azaz: jól tudunk együtt dolgozni. — A gyerekek hogy fo­gadták Szemigszőr történe­teit? — Megkedvelték. A gyere­kek őszinték, a véleményük­re adok. Egyetlen átok ül a kötetemen ... Földvári György a könyv hátsó borítóját mutatta fe­lém. — A könyv ára... — Igen, százhuszonhét fo­rint ... De hát erről se Föld­vári György, se Szemigszőr nem tehet. Horányi Barna Mátyás törvényei lógiai ellenérzések és a kor­látozott devizakeret ellenére van video (-magnó, -kame­ra, -kazetta), és van lakos­sági igényeket is figyelembe vevő műsoros kazetta. A kezdetek csillagászati árai­hoz képest ma már olcsóbb készülékekhez is hozzá lehet jutni, bár a többségnek ez is igen drága. Ha korlátozott mértékben is, megindult a videogyártás (összeszerelés), és már nemcsak karácso­nyi időszakban lehet látni a pultokon. A kompromisszu­mos megoldás azonban a kényszerű meghátráláson, engedékenységen és ezen en­gedékenységért magas árat kérő rablógazdálkodáson, és nem korrekt üzleti elveken nyugszik. Miért? Mert az üzletbe fektetett pénz aránytalanul kisebb, mint a forgalomról levett sáp. A múlt kísért, hi­szen a szórakoztató-iparhoz sorolt tevékenységek zöme, különösen a pop-rock szak­ma ugyanígy járt. A „befek­tetés” nagyobb részben üz­letkötések engedélyezését, kisebb részben valutakeret biztosítását jelenti. Az üzle­ték kötését ad hoc jelleggel, főhatósági szinten bírálják el, ami egyrészt monopol­helyzeteket teremt, hiszen a kedvezményezettek verseny­társ nélkül jelenhetnek meg a piacon, másrészt kiszámít­hatatlanná, kalkulálhatat- lanná teszi a kínálatot, ki­szolgáltatott helyzetbe hozza a fogyasztót. A műsoros kazetták im­portját a pénzügyi korláto­zásokon túl erős központi, bürokratikus ellenőrzés ne­hezíti. Ez a kontroll hivatal­noki-értelmiségi értékrend- szeren, bizalmatlanságon, „felelősségátvállaláson” ala­pul. A Filmfőigazgatóság és a Vámhatóság kezében van a karmesteri pálca, amit az állami vállalatoknak sem ad át. Az importált filmek „forgalmazhatóságát” még a Mokép sem döntheti el, ehhez csak a Filmfőigazga­tóságnak van joga. Ez a helyzet a magánim­portot és a feketepiacot ösz­tönzi. A magánimport elő­nye, hogy rugalmas, piacér­zékeny, és akár védett áru­kat is, külön állami támoga­tás nélkül, ráadásul jól megvámolható módon szer­zi be. Hátránya, hogy nagy és vámkötöttségek miatt teljesítményű, professzioná­lis berendezéseket pénzügyi vámkötöttségeik miatt nemigen tud behozni. A fe­ketepiac a műsoros kazetták­ban és forgalmazásában ér­dekelt, az új sikerfilmekre akár megrendeléseket is le­het leadni. A magyarországi videoüzlet ellentmondásai ezen a téren is tetten érhe­tők: a videókalózkodás szer­te a világon gazdasági bűn- cselekménynek számít, és igen kemény büntetéssel sújtják (akár 5 év börtön is kiszabható), nálunk ez csak sajtórendészeti vétség. A videózás területén tehát „szervezett szervezetlenség” uralkodik, s ez a terület is magán viseli társadalmi, gaz­dasági életünk ellentmondá­sait, paradoxonjait. A videó mindenhol nagy üzlet, csak nálunk nem. Széles körű (művészi, közművelődési, szórakozási, gazdasági, okta­tási stb) felhasználási lehe­tőségei ellenére Magyaror­szágon, a „szórakoztató elekt­ronika” bélyegét kapta. A korlátozások és ellenérzések, a tőkehiány és a rövidlátó szemlélet, a hiánygazdaság és a bürokrácia gúzsba kötik a videózásban nagy lehetősége­ket látó emberek kezét is. A gyártók gyártanának, a ke- reskedőkkereskednének, a fogyasztók fogyasztanának, de nem tehetik. Az aktív tá­mogatás hiánya még érthe­tő, de az akadályozás már semmiképp. Az állam a de­vizagazdálkodás védelme ürügyén korlátozza a gyár­tást és a kereskedelmet, eti­kai ökok miatt a magánim­portot és a használtcikk-ke- reskedelmet, politikai, esz­tétikai, ideológiai okok miatt a műsoroskazettapiacot. Az eredmény: virágzik a feketepiac, a kedvezménye­zett szervezetek monopol­helyzetbe kerültek, érdek- szövetséget teremtettek, és tágra nyíltak a kiskapuk. Éppen azok, amelyeket szeretnénk megszüntetni. Nyilas György Nem kis vállalkozásba kezdett a televízió, amikor Magyar évszázadok címmel elindította történelmi soro­zatát azzal a céllal, hogy tör­ténelmünk kiemelkedő sze­mélyiségeiről, korszakairól áttekintést adjon. Szomba­ton este Mátyás törvény- könyve címmel Szakály Ist­ván rendező arra keresett választ, valóban igazságos volt-e Mátyás, s a bevezető­ben sejtetni»engedte, hogy a szigorú törvényeket nem ke­vésszer és nagy előszeretet­tel maga a király szegte szeg. Mi hát az igazság? —- kérdezték a műsor munka­társai. A válasszal azonban adó­sok maradtak. Felvázoltak egy halvány korrajzot, mu­tattak különféle iratokat, egy-egy szépmívü pecséttel ellátott kézírást, a Mátyás­templomot is felvillantották, aztán hozzákevertek némi történélmi színezetű, sejtel­mes narrátori szöveget — amelyet Mécs Károly ismét kitűnő felfogásban tolmá­csolt. Az egész azonban nem alkotott egységet, s a legke­vésbé sem adott választ a föltett kérdésekre. Mátyás, aki 14 évesen ke­rült a trónra, hatalmas munkát végzett. Megerősí­tette a királyi hatalmat. „A színlelés igazi mestere volt” — hallottuk a szombati adás- ban, mivel a király a tör­vény fölött állt, s a Mátyást megelőző évtizedekben is csak a tisztesség kötötte a királyt. Vikol Katalin forga­tókönyve a szemére veti, hogy bár támogatta a rende­ket, mindezt a nagyobb adók reményében tette és csak tetszelgett a rendcsináló sze­repében. Nos, ez így termé­szetesen nem igaz. Igaz, hogy megtelt az államkincstár s ezt főleg a jobbágyok meg­adóztatásával érte el, mégis: előzőleg alig látott méretek­ben indult meg az áruter­melés, rangot kapott az ipar, a kereskedelem, és szilárd, erős zsoldoshadsereget tart­hatott. Ebből a folyamatból szin­te semmit sem mutatott be a műsor; megelégedett az­zal, hogy Mátyás uralkodá­sának éveiből néhányat ön­kényesen kiemelve — az 1485. évi országgyűlést vagy a Habsburgok osztrák tar­tománya elleni háborút, Bécs elfogalását — néhány hang­zatos mondattal alátámassza mondondóját: „Fölényes, mindig eléri célját, adójával megnyúzná az országot”, s lám-lám, hallhattuk azt is. idős korára barátai elhagy­ták. Egy mondat sem utalt arra, hogy udvarába hozta a legkiválóbb tudósokat, író­kat; hogy megteremtette az új műveltség elterjedésének lehetőségét. Nagy hiba kiemelni egy- egy motívumot a kor törté­nelméből, hiszen így talán figyelmen kívül maradt: ak­koriban az erős központi ha­talom kiépülése érdekében egyenesen kívánalom volt, hogy a kormányzást jól kéz­ben tartó uralkodó vezesse az országot. Machiavelli ta­nai is csak a korban elhe­lyezve értelmezhetők, kisza­kítva onnan egy sor helyte­len következtetésre adnak okot, mint ahogy helytelenül róla nevezeték el a machia- vellizmust is, pedig a derék firenzeinek ahhoz semmi kö­ze sincs. Ilyenformán pedig a Mátyást bemutató epizód sem a saját történelmi kör­nyezetében kereste a király igazi vonásait, és megintcsak csorbát szenvedett az igaz­ság ... Mindenesetre azok a gye­rekek, akik áhítattal hallgat­ták Fábián Ágostonná ka- kasdi mesemondót, valahol az erdélyi hegyek alatt, iga­zán hitték, amit mesélt egy jó királyról, aki védelmezi a szegényeket, megbünteti a hatalmaskodókat, s talán csak a mese végét fogadták kétkedve: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság ...” Balogh P. Ferenc ,,Családok” az otthonban A kaposvári Zója Nevelő- otthonban Péntek Károly igazgató mondja: — Az új, úgynevezett át­szervezési program országos jellegű. A cél: az állami gondozottak környezetének otthonosabbá tétele. Helyte­len volt az az eddigi gya­korlat, hogy a gyerekeket életkor szerint költöztettük közös csoportokba, mert így nem fejlődhetett eléggé egy­más iránti alkalmazkodási készségük, nem ismerték meg a család hangulatát. Így amikor kinyíltak előt­tük az intézet kapui, nem találták a helyüket, mert egész más világba csöppen­tek bele. Az új elgondolás szerint az intézetben a gyerekeknek — lehetőség szerint — olyan életformát kell biztosítani, amely a legjobban hasonlít az otthoni környezethez. En­nek az a módja, hogy a leg­kisebb, óvodás korú gyer­mektől a tizenhét éves fia­talokig, a korosztályok kö­zös, nyolc-ti zennégy fős cso­portokban élnek. Az egy-egy csoport ren­delkezésére álló úgynevezett életterek három egységet al­kotnak. Ezek : a tanulószoba, a hálószoba, továbbá két la­kóegységhez egy konyha is tartozik. Ez így már valame­lyest emlékeztet a családias formára. A gyerekeket már­ciusban vontuk be terveink­be. Arra kértük őket, pró­bálják meg egymás között megbeszélni, eldönteni a csoportbeosztást, válassza­nak ki maguknak három nevelőtanárt. Meghatároztuk számukra a költségkeretet, amelyből lakókörnyezetükbe az általuk kiválasztott bú­tort és egyéb lakberendezé­si tárgyakat megvásárolhat­ják. Szobáikat a gyerekek úgy alakíthatták ki, hogy szá­mukra a mindennapi tevé­kenységükhöz a legmegfele­lőbb legyen. — A legkisebbek szep­tembertől kapuinkon kívül kezdték meg az óvodát, dél­utáni programjaikat pedig saját életterükben töltik, na­gyobb társaik irányításával. Az eddig szigorúan meg­határozott napirend „la­zább” lett, a csoport maga határozhatja meg a prog­ram sorrendjét. Ezek a cso­portos tevékenységek olyan alkalmazkodási készséget fejlesztenek ki a gyerekek­ben, amelynek kialakulásá- rá korábban nem volt lehe­tőség. — Többen aggódtak amiatt, hogy ebben az új rendszerben a tanulmányi eredmények romlani fog­nak majd. Bár a tapaszta­latok túlzottan rövid időre szólnak, mégis elmondha­tom, hogy ez ideig diákja­ink többsége jobb jegyeket ért el, mint azelőtt. A gye­rekek nyugodtabbak, na­gyobb kedvvel vesznek részt a délutáni szabadidős és sportprogramjainkon — mondta Péntek Károly. A lányok kötetlenebbnek, otthonosabbnak érzik a csa­ládformákat. A legfonto­sabb számukra — mint mondták —, hogy nevelőott­honi családjukban együtt élhetnek a testvéreikkel, ba­rátnőikkel. — Szobáinkat a magunk ízlésére formálhatjuk, így jobban otthon érezzük ma­gunkat. A konyhák ugyan még nincsenek készen, de rövidesen már főzhetünk is. Eleinte kicsit szokatlan volt számunkra a kicsikkel együtt lakni, figyelemmel lenni irántuk. Most már furcsa volna nélkülük a család. Együtt határozzuk meg a kimenőnk idejét, és a pén­zünkkel is közös kasszából gazdálkodunk — mondták a lányok, egymás szavába vág­va. Barna T. Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom