Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-15 / 247. szám
1988. október 15., szombat Somogyi Néplap 3 A bizalom feltétele a kiszámíthatóság Felkészülés a téli munkákra A kellemes őszi idő ellenére már a télre gondolnak a Bázis Déldunántúli Építőipari Vállalatnál. Az építkezéseknek a fagyos téli hónapokban is folytatódniuk kell, ezt segítik elő munkájukkal a gép- és járműjavító üzemben. Az utolsó javításokat végzik azokon a hőlégfúvó és gőzfejlesztő gépeken, melyek meleg munkahelyet biztosítanak a dolgozóknak, s így a legnagyobb fagyban is zavartalanul végezhetik munkájukat. KÉRDŐÍVES FÖLMÉRÉS Véleményeket nagyberki pártbizottságokról Arak a kereskedelemben Nincsen abban semmi meglepő* hogy a legújabb és máris vadul terjedő híresztelés szerint rövidesen drasztikus — több száz százalékos — lakbéremelés következik. E sorok írója illetékes helyről tudja, hogy a lakbéremelés terve ugyan napirenden van, de szó sincs a „jól értesültek” által terjesztett rémisztő mértékekről. Az sem csodálni való, hogy nemrégiben a legmagasabb rangú körökben voltak kénytelenek cáfolni azt a szóbeszédet, hogy ugyancsak nagy mértékben emelik majd a már érvényes lakossági hitelszerződések (és elsősorban a lakbérhitelek kamatlábait. Az agyonduzzasztott rémhírek egyúttal jelzik is: megcsappant a lakosság kormányzat iránti bizalma, az emberek már a hivatalos információknak, a félremagya- rázhatatlanul egyértelmű cáfolatoknak is alig — vagy éppen sehogy sem — hisznek, ráadásul van okuk a kételkedés miatti nyugtalanságra. Sokaknak most már rendre csalódniuk kell; különösen azoknak — és egyre többen vannak —, akik képtelenek eligazodni a gyakorta ismétlődő, hol egyértelmű határozottsággal, hol pedig homályos kétértelműséggel megfogalmazott ígéretek, s még inkább a be (nem váltott ígéretekhez fűzött magyarázkodások között. Síétzilált értékrend Van aki tagadja, ivan aki bizonyítja, a közvéleményben mindenesetre az rögződött, hogy az adóreformot a jövő évtől bérreform követi. Nyilván azért is ez a közvélemény, mert nem is olyan régen még hármas ta- gozódású reformról beszéltek a hivatalos dokumentumok: adó-, ár- és bérreformról. Ma imár tudni való, hogy e hármasból nagy sietve összetákolták a jelenleg is működő és máris módosítandó adórendszert ; hogy miféle reform ez a bizonyos árreform, az még a szakemberek számára sem felfogható; bérreform pedig nincs, és egyelőre nem is várható. Legfeljebb csak afféle „reform értékű lépésként” titulált és megint vadonatúj bérmechanizmus, amelynek működésével kapcsolatban az államig azg a tás ha tár tál an u 1 optimista, ám mindenki más — kutatók, vállalatvezetők, szakszervezeti tisztségviselők — csalódottak, pesszimisták. A munkaügyi kormányzat álláspontja szerint jövőre, a szándékoltnál nagyobb lépés, merészebb bérliberalizálás az inflációs folyamat további felgyorsulása nélkül nem képzelhető el. És az emberek — s nem csak a szakértők — ez ügyben tovább spekulálnak. Végül is, vajon mi az oka a most már csak kínkeservvel is nehezen kézben tartható inflációnak? Hát nem a teljesítményvisszatartás miatti- áruhiány? Mondják, és akik mondják, megfelelő módon dokumentálják is, hogy ama bizonyos népgazdasági teljesítményekhez képest túlságosan is nagyarányú a lakossági készpénzvagyon. Azért is, mert minden törekvés ellenére megengedhetetlen a bér- és jövedelemkiáramlás mértéke, s mert megengedhetetlen, ezért az emberektől valami módon vissza kell szívni a pénzt. A módszerek ugyan ismertek: áremelés, a nem is akárki által „harácsnak” nevezett adórendszer. Az eredmény? Még nagyobb társadalmi „bérnyomás", még merevebb kormányzati ellenállás, még drasztikusabb költségvetési intézkedések. De — kérdik sokan — miárt nem operál az államháztartás egyéb, nemcsak célravezetőbb, de a társadalmi méretű megnyugvást is szolgáló eszközökkel? Például a lakossági megtakarításokat ösztönző kamatpolitikával. Miért, hogy az OTP a legnyakatekertebb módon próbálkozik a betétállomány — az állam áltál forgatható, hasznosítható betétállomány — gyarapításával, és miért nem szánja el magát a pénzügyi kormányzat a betéti kamatok radikális emelésére? Miféle pénzügypolitika az, ami a — meglehet, nemcsak állítólag — nagyösszegű lakossági készpénzállomány értelmetlen elherdálására készteti az embereket? Illőaiők nélkül Hogy netán naiv és szakszerűtlen kérdések ezek ? Lehetséges, de tudomásul kellene venni, hogy ama bizonyos „átlagember” többnyire 'ilyen kérdéseken rágódik, s mert nem kap választ, ezért nem és egyre kevésbé partnere a kormányzati törekvéseknek. Ez pedig veszélyes — ám a lakosság szempontjából, fájdalom, egyáltalán nem irracionálisnak tekinthető — magatartás. Az állampolgár a szűnni nem akaró restrikció ellen védekezésre kényszerül, s védekezik ahogy csak tud. Eszközei korlátlanok, de kíméletlenek. S nemcsak saját magára, a családjára, de az egész államháztartásra nézve is veszélyesek. Vagyis a már-már parttalan restrikció, a lakosságot szorító monetáris prés végül isvisz- szaüt a prést ugyancsak kényszerű védekezés miatt működtető államhatalomra. S mert ez a kölcsönhatás senkinek sem lehet érdeke, valahol és valami módon határt kell szabni a restrikciónak; valami módon máris lassítandó lenne a reálbérek és általában az életszínvonal rohamos csökkenési üteme. Tudni való, hogy a közvéleményben már rég nincsenek illúziók; mindössze annyit várnak, hogy valamennyire is kiszámítható életszínvonalpolitikával szerencséltesse őket az a kormányzat, amely néhány hónapja már három, később már öt-hat, újabban pedig 10 évre teszi a lehetséges gazdasági kibontakozást. És valóban: ugyan vitatható-e, hogy az állampolgári bizalom és az annyira áhított társadalmi közmegegyezés elsőszámú feltétele az államhatalom képviselőinek kiszámíthatósága, mindenki által felfogható, . követhető, s éppen ezért különösebb feltételek nélkül támogatható stratégiája. Ez olyan állam(polgári) érdek, amely nélkül nincs, mert nem lehet társadalmi megnyugvás, következésképpen gazdasági megújulás sem. Vértes Csaba Sok a kísérlet és a kezdeményezés az év elején megalakult, úgynevezett egytes- tületes pártbizottságokban, hogy minél közvetlenebb kapcsolatot alakítsanak ki a párttagokkal és a pártonki- vüliekkel. Mindenképpen figyelemre méltó a nagyberki pártbizottság törekvése. Amikor az új személyi ösz- szetételű, tizenhárom tagú testület májusban elfogadta a munkatervét, a pártbizottsági tagok több téma megvitatását javasolták. Köztük volt az is, hogyan lehetne bevonni az eljáró párttagokat a terület politikai életébe, aztán elemzésre ajánlották a községeik helyét, szerepét, fejlődését. Egyetértett a testület azzal is, hogy vizsgálják meg: milyen a nagyberki párttagok és pártbizottság megítélése, tekintélye, szerepe a területükön. Nagy gondot fordítottak az utóbbi téma megtárgyalásának előkészítésére, s eltértek a hagyományos gyakorlattól is. Először is elkészült egy tizenkét kérdésből álló kérdőív. A fölmérés céljául azt tűzték ki, hogy megismerjék a különböző rétegek képviselőinek a véleményét a falvaikban élő párttagokról, mint egyénekről, aztán a párttagságról, mint szervezeti életet élő közösségről. A kérdőíves fölmérés révén azt is szerették volna megtudni, mi a vélemény a nagyberki pártbizottság, mint választott testület munkájáról. Javaslatokat kértek a pártbizottság munkájának javításához. A párttitkárok száz kérdőívet párttagoknak, nyolcvannyolcat pártonkívülieknek osztottak ki, s ennek hatvan százalékát küldték vissza. A párttagok és a pártbizottság megítélése, tekintélye és szerepe területünkön című jelentés a visszaküldött 113 kérdőív válaszainak összesítése alapján készült el. Több elgondolkodtató, hasznosítható javaslatot kaptak a jelentés összeállítói, megismerték, hogyan gondolkodnak az emberek, mint ítélik meg a pártbizottságot, a tagságot, a munkamódszereket és a pártbizottság kapcsolatait. A válaszadók szerint az emberek közötti különbséget nem a pártállás, hanem a munkához való viszony, a munkavégzés szakszerűsége és eredményessége határozza meg. A párttagok munkahelyi tekintélye nem párttagságukkal, hanem elsősorban már emberi tulajdonságukkal és szakértelmükkel kapcsolatos. ötvennyolcán szükségesnek tartják — s közülük tizenhét pártonkí- vüli! —, hogy a munkahelyükön legyen jól dolgozó munkahelyi pártalapszerve- zet. Az viszont meglepő voit hogy tizenhárom párttag fölöslegesnek tartja a munkahelyi alapszervezetet. A nagyberki pártbizottsá - got és tagjait elég jól ismerik a területen. A válaszok, ból kitűnt azonban, hogy az állásfoglalásokról és a határozatokról nagyon keveset tudnak, még a párt tagjai közül is. A válaszadók abban voltak a legbizonytalanabbak, hogy melyik szervezettel milyen a pártbizottság kapcsolata. Az például erősen vitatható volt, amit tizenegy párttag állított: á pártbizottságnak nincs kapcsolata az alapszervezetekkel. Ugyanakkor huszonhárom párton- kívüli (!) jónak értékelte ezt a kapcsolatot. A kérdésekre adott válaszokon kívül sokan adtak javaslatot. Sajnos, rontja az összképet, hogy negyven párttagnak nem volt se véleménye, se javaslata ebben a rubrikában. A fölmérés egyértelműen azt bizonyította, hogy a nagyberki párt- bizottság csak akkor tudja eredményesen végezni a munkáját, ha élő, demokratikus, az újra fogékony, nyílt és nyitott testület lesz. Ezt a szeptember 22-i kibővített pártbizottsági ülés nyolc felszólalója is megerősítette. A vélemények szerint nagyon jó visszhangot keltett a kérdőíves fölmérés, éppen ezért máris időszerű a javaslatok hasznosítása. Az egymásnak ellentmondó véleményeket figyelembe véve a jövőben a figyelem középpontjába az alapszervezeteket állítják. Azt javasolják nekik, hogy éljenek a nagyobb önállósággal, váljanak a területük politikai gazdáivá. Azok, akik elküldték a válaszukat, egyben feladták a leckét a pártbizottságnak. Éppen ezért döntött a testület úgy, hogy csak nyílt, őszinte szellemben, az emberek között, velük együtt politizálhat a jövőben. Az év elején a kiskereskedelemben árrendezés volt: az „induló” árakat hatóságilag meghatározott módszerekkel alakították ki. Az átárazás következményeként jelentkező kirívó áraránytalanságokat korrigálták a gazdálkodók. (Például a bakfis- és a kamaszruhák esetében.) Az első negyedévben a vállalatok, szövetkezetek csak akkor emelhették áraikat, ha azt előzetesen bejelentették az Országos Árhivatalnak. Megyei gazdálkodóink eleget tettek e kötelezettségüknek. Az első negyedévben a vállalkozók is szolid árpolitikát folytattak. A bejelentési kötelezettség megszűnésével a kiskereskedelmi gazdálkodók ármunkájánál az új követelmények az önállóság növelésére, az árszabályozás adta lehetőségek kihasználására ösztönöztek. A jelenlegi árszabályozás kereteit adó 1984. évi IV. tv. védi, megtiltja a tisztességtelen gazdálkodást. A tisztességtelen ár érvényesítésének egyes eseteit 1988-tól új rendelet minősíti: önmagában az aránytalanul magas árat nem lehet kifogásolni. Aránytalanul magas ár esetében az árhatóság csak akkor tud szankciót kezdeményezni, ha az ár érvényesítésekor jogi előírást is megsértettek (például: az ár szükségtelen közvetítői díjat is tartalmazott). Változás az is, hogy a bolti kiskereskedelmi forgalomban nőtt a szabad fogyasztói árformába tartozó termékek aránya. A hatósági árformák közül a maximált maradt érvényben. A maximált áras termékeket legfeljebb a hatósági áron lehet értékesíteni, attól lefelé azonban el lehet térni. A fogyasztói ár felépítését módosította az ÁFA; az ár- kialakítás módszere egyszerűbb lett. Az általános forgalmi adó mellett a fogyasztási adó növeli a márkás termékek, élvezeti és luxuscikkek árát. A fogyasztói árkiegészítésű termékek aránya alacsony: a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk közül a tejtermékek és szilárd tüzelőanyagok részesülnek támogatásban. A bolti fogyasztói ár meghatározásához segítség a kereskedőknek a hatósági irányhaszonkulcsok rendszere. Az 1980-as évek haszonkulcsa már nem nyújtott fé- dezetet a forgalmazás költségeire és a haszonra. Az elavult árképző tényező megszűnt, ma csak a hatósági árformás termékeknek van központilag kiadott haszonkulcsa. A szabad árformába tartozó fogyasztói árainál a kereskedelmi haszon meghatározása teljes felelősséggel a forgalmazóé. Az irányárrések megszűnése után az eddiginél nagyobb árszóródással kell számolni. Az egyes árak mértéke — a hatóságilag megszabott kereteket figyelembe véve — a kereskedelmi szervezetek árrés-gazdálkodásától függően, különböző lehet. Fontos árkialakító tényező, hogy az árban az indokolatlan költségnek nem szabad megtérülni, és az árnak illeszkednie kell a gazdasági környezetbe. Jelentős a változás 1988 januárjától a vendéglátásban. Az általános árszabályozó elvek szélesebb körű érvéhyesülését szolgálja, hogy a vendéglátás központilag előírt áralkalmazási feltételei hatályukat vesztették. Megszűnt az árvetés-készítési kötelezettség. Hatósági árformába csak az előfizetéses és a munkahelyi étkezés tartozik. A szabadár-formájú értékesítésre nincs központilag megjelölt irányhaszon- kulcs. A vendéglátás és a bolti kiskereskedelem árkialákí- tásánál ugyanazok a követelmények a szocialista gazdálkodók és a vállalkozók számára. Az árszabályozás lehetőségeit nem tudják megfelelően kihasználni a kiskereskedelmi szervezetek. Az érdekeltség és a képzett munkaerő hiánya miatt a hálózati egységeknek csak kis hányada alkalmas arra, hogy az árkialakító jogkört gyakorolja. A helyes gyakorlat az volna, ha az árat az határozná meg, aki közvetlen kapcsolatban áll a fogyasztóval. Egyes tevékenységi köröknél a piac működéséneik hiányosságai (monopolhelyzet, hiánycikkek) nehezítik a rugalmas árképzést. Árhatóságunk kiemelt feladatként kezelte az 1988. évi „induló” árak vizsgálatát. Jelenlegi vizsgálataink az új, önálló árképzési módszerek kialakítását ellenőrzik. Folyamatosan vizsgáljuk a kiskereskedelmi gazdálkodók árpolitikáját is. A vásárlók figyelmét érdemes felhívni arra, hogy a jelenlegi árszabályozás lehetőségeiből következően egy településen belül is eltérő fogyasztói árakat érvényesíthetnek a különböző üzletekben. A termékek ára napközben is változhat. Ha egy zöldség vagy gyümölcs már nem felel meg az első osztályra vonatkozó előírásnak, csökkenteni kell az árát. A másik ilyen, hogy a fogyasztói árakról a fogyasztókait iteljesikörűen tájékoztatni kell. A számolás helyességének a fogyasztói tájékoztatás a kontrollja. Januártól a vendéglátásban megszűnt az a szabály, hogy a 10 forint értékhatár felett számlát kell adni. A vendég kérésére azonban számlát mindig adni kell. És végül minden kereskedelmi egységben elérhető helyen kötelező kifüggeszteni a vásárlók könyvét. A könyvbe beírtakról — az egység üzemeltetésétől függően — a szervezeti központ, vagy az illetékes tanács értesül. Ha szabálytalanság történt, akkor intézkedés követi, amelyről a vásárlót is értesítik. Telekiné Tóth Beatrix a Somogy Megyei Tanács főelőadója Lehalászáshoz készülnek a halastavakon. Már nem etetik a halakat, most a teleltetek előkészítése van soron. Az öreglaki ÁG alsóbogáti halastaván Ladovics Károly irányítja ezt a munkát
