Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
1988. szeptember 10., szombat Somogyi Néplap 5 Lelki egészségünkért A siociálrehabilitációs szövetség tanácskozása Kaposváron Az egészségügyi szakdolgozók mentálhigiénés műveltsége a témája annak a kétnapos 'tanácskozásnak, amely tegnap délelőtt kezdődött Kaposváron, az Oktatási Igazgatóság épületében. Háromszázötven résztvevője van az országos tanácskozásnak, amelyet a szociálrehabilitációs szövetség szociálpszichiátriai szakcsoportja rendezett pszichiáterek, szociális otthonok szakdolgozói számára. Dr. Váradi Géza, a budapesti 'János Kórház mentálhigiénés osztályának főigazgató főorvosa köszöntötte a tanácskozás résztvevőit — köztük a szövetség főtitkárát, dr. Poór Sándort —, majd dr. Balassa Tibor, a Somogy megyei egészség- ügyi és szociális bizottság elnöke adott tájékoztatást megyénkről. Bevezető előadást tartott dr. Űjsághy Erzsébet, a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője a megye szociális gondoskodásáról, illetve a tanácskozás fő témájához kapcsolódva az elme-szakellátás helyzetéről. Mind az egyes juttatások, mind az ellátási formák Somogybán is bővülitek, az ellátóhálózat szélesedett, a szolgálat korszerűbb. Megjegyezte azt is, hogy egyes lakossági csoportok szociális helyzete sokat romlott, fokozódtak a beilleszkedési nehézségek és hátrányos helyzetbe kerültek a többgyerekes családok. Az idősek helyzetét érzékeltetve rámutatott, hogy az országos átlagnál . Somogybán alacsonyabbak a nyugdíjak, a szociális segélyből élők. száma emelkedik, a juttatások évről évre nőnek. Tavaly 30 millió forintot fordított segélyre a megye. Szólt arról is, hogy az értelmi fogyatékosok elhelyezése gondot okoz. Sokszor évekeit kell várniuk, míg helyet tudnak számukra biztosítani. Hasonlóképpen gond az elmebetegek elhelyezése. Kifejtette véleményét, hogy az intézményi szakosodás további erőfeszítéseket követel. Gondot okoz a szociális otthonokban a (társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdők helyzete. A szociális, antiszociális pszichopaták, szenvedélybetegek ellátását a társadalom egyre inkább a pszichiátria körébe utalja. Az ilyen betegek a szociális otthonokban feszültséget teremtenek. Megkértük dr. Váradi Gézát, az ülés elnökét és dr. Pethö Zoltán kandidátust, egyetemi docenst, hogy foglalják össze a tanácskozás főbb szempontjait. Elmondták: társadalmi életünkben fölerősödtek a mentálhigiénés zavarok; 'a tanácskozáson elsősorban az egészség- ügyi dolgozók lelki egyensúlyáról, annak megteremtéséről hangzanak el előadások. A szociálpolitikának leginkább a megelőzésre kell fordítania a figyelmet. Dr. Váradi Géza kifejtette: pszichológiailag megoldhatatlan a szociális problémák föloldása. Mind több a lelkileg sérült ember. Néhány adattal is alátámasztották a romló mentálhigiénés helyzetet: évente hazánkban negyven-ötvenezer ember Válik rokkanttá; tíz éve a különféle személyiségzavarral küzdők száma ezen belül alig érte el az öt százalékot, most ennek á kétszerese. Számos értékes előadás ígér tapasztalatot a tanácskozás részvevőinek. A műveltség, a pszichológia viszonyát vizsgálta dr. Hárdi István kandidátus, a Pest Megyei Ideggondozó Intézet vezetője. A tanácskozás ma folytatódik. H. B. Olvasáspróba FELHÍVÁS A SAJTÓSZAKSZERVEZET MEGALAKÍTÁSÁRA, Közös fellépés és felelősségvállalás A magyar szakszervezetek új elképzelésekkel készülnek tevékenységük megújítására. A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó- és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete is kidolgozta1 reformelgondolásait, amelyet a nyomtatott sajtó szakszervezeti bizottságainak titkárai a napokban országos tanácskozás ukon is megtárgyaltak. Következtetéseiket a tájékoztatás dolgozóihoz intézett felhívásukban összegezték. Ebben sürgető és elodázhatatlan feladatnak nevezik a sajtóiirányítás teljes megújítását, az újságírók bér és szociális helyzetének, munkakörülményeinek javítását, az ezzel kapcsolatos érdekvédelem megerősítését, a szellemi-alkotó munka társadalmi elismerését és a felelősségteljes újságírói munka működési feltételeinek javítását. Hangot adnak annak a véleményüknek is, hogy ki kell dolgozni a hatékony érdekvédelmet garantáló szakszervezeti törvényit, az egységes szakmai kollektív szerződést. A felhívás szerzői önálló — jogilag is élismert — sajtószákszervezet létrehozását szorgalmazzák. Ez a szakmai szakszervezet önálló döntési jogokkal és saját pénzeszközökkel, a nyomdászok, a papíripari és a könyvkiadói dolgozók hasonló önálló szakmai szervezeteivel szövetségi rendszerben működne. Erről a választott küldöttek országos értekezlete dönt majd októberben. A kezdeményezők úgy vélik, hogy a tervezett szövetség, illetve a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége között élő munkakapcsolat és egyeztetett érdekvédelem alakítható ki. Az új szövetség alkalmas lenne a tájékoztatás valamennyi területén foglalkoztatott és szervezett dolgozók egységes szakszervezeti keretben való tömörítésére is. „A szolidaritás, a közös fellépés és feletősségválla- láJs napjainkban súlyos válságot él át — hangzik a felhívás. — Kevés az egymást segítő akció, a szakmai, kollegiális törődés, amely nélkül szakszervezet nem létezhet. Az eddigi politikai megbántzmusban, illetőleg a felszínes emberi kapcsolatok mellett nem lehetett alkalmazni az érdekvédelem keményebb eszközeit. A szakszervezeti politikát közösen, egymás iránti szolidaritás és összefogás jegyében szükséges végiggondolnunk. Ez csak rajtunk múlik, nem újabb jog kérdése. Elegendő ok létfeltételeink immár tartós romlása; másfelől pedig — a kialakult ideológiai zűrzavarban — a sajtó- és szólásszabadság tetszés szerinti értelmezése.” Az szb-titkárok kijelentik, hogy „a szakma sorskérdé- sai megoldásának, érdekvédelmi követeléseinek, ha az elkerülhetetlen, tagságunk mozgósításával, a végső eszközök alkalmazásával is érvényt kell szerezni (vétó és munkabeszüntetés). Mindezek pénzügyi forrásait a tervezett szövetségnek meg kell teremteni.” Ezeket az elgondolásokat a szakszervezet tagsága a közeli napokban megvitatja. A színházban olvasópró- bámák hívják a próbafolyamatnak azt a részét, amikor a kiosztott szereppel és a rendezői elképzelésekkel találkoznak az alkotók, a színészek. Olvasniuk kell a legépelt szerepet, s még nem várják el tőlük a szerep ismeretét. Másféle olvasáspróba tanúi lehettünk kedden reggel a rádióban, háromnegyed hétkor. Az olvasáspróba apropója az analfabéták világnapja volt. Az ötlet dicséretes: alsó tagozatos általános iskolások olvasópró- bájával adott számot a rádió az analfabétizmus hazai helyzetéről. Hogyan? A gyerekek döcögve — a döcögve kifejezést az általános iskolából hoztam magammal; tanítónőnk szava- járása völt, s hogy kinek 6zólt, nem nehéz kitalálni —, szóval: a mikrofon elé ültetett kisgyerekek nehezen birkóztak meg az írott betűikkel, csak silabizálták őket. Az általános iskolások Olvasási készsége áltálában nem felel meg a követelményeknek, ezt nemcsak a riport tárta föl, illetve bizonyította. Érdemes volt hallgatni a figyelemfelhívó háromnegyed hetes beszélgetés további részleteit is, hiszen az olvasástanítás fogyatékosságának a lényegére mutatott rá. A nyekergő gyerekek nem voltak képesek számot adni arról, hogy mit olvastak. A formával — az olvasás technikájával — nem voltak tisztában, s így a tartalmi ismertetéssel is adósak maradtak. Azt hiszem, ebben nincs semmi .rendkívüli. Az olvasás örömét hogy ismerheti meg az a gyerek, aki nehezen birkózik meg a mese szövegével, a tankönyvvel, az ifjúsági regénynyel? Az olvasás örömén túl: miként tájékozódik az írásos információk birodalmában ? Stopper.rel mért időről ki hallott az olvasástanításban? Völt (van) ilyen módszer, személyes tapasztalatom is van róla. Alighanem arról van szó, hogy az eredményesség mérését rossz „helyre” tették .a pedagógusok, amikor csupán a gyorsaságra helyezték a hangsúlyt. Tudniillik olvasni azért kell — uram bocsá’, lehet, hogy Valakinek lassabban megy —, hogy megértsük a betűk üzenetét. A rádióban minderről az analfabéták világnapján esett szó, s nem véletlenül. Nem tekinthetők ugyan a gyengén olvasók analfabétáknak, ám közel állnak hozzá azok, akik kevésbé képesek megismerni a betűk révén az őket körülvevő világot, és szegényebbek lesznek az olvasás örömének fölfedezése nélkül. Napjainkban, amikor az oktatásban is egyre inkább tért hódít a technika, gondoljunk csak a számítógépek alkalmazására, egyre inkább a szükségét érezzük azoknak a biztos alapismereteknek, amelyeket az olvasás- és számolástanítás biztosíthat az általános iskolások számára. S ne csak az általános iskolásokról beszéljünk ez ügyben! A szakmunkás- képzés, a középfokú oktatás már hatványozottabban jelzi annak a hiányosságát, hogy a gyerekek nem tudnak tanulni, mert nem tudnak olvasni. Nem nevezhetők analfabétáknak azok, akik nagyon gyengén felelnek meg az olvasás követelményeinek, s a számolással is éppígy bajlódnak: de ne tartsuk elégségesnek ezt a tudást. Főképpen, ha nem egyedi esetekről van szó. Horányi Barna Művészet, nevelés, vizuális kultúra Szemadám György képzőművész, a Képzőművészeti Alap és a Képzőművészek Szövetsége művészetiírószakosztályának tagja, a budapesti GYIK-műhely tanára. — Hol és milyen helyet foglal el ön szerint a művészeti nevelés a mai pedagógiában és társadalomban? — E fogalom helyett szívesebben használom a kreativitást, ami alatt azt értem: tudjunk a dolgokkal mit kezdeni. Sajnos, ma már nem titkolt cél, hogy fogyasztókat nevelünk ; jó esetben is mindenki csak a saját szakmáját ismerheti meg. — E kapcsolat megteremtése érdekében vagy azért, hogy a kapcsolatteremtés képessége megmaradjon gyermekeinkben, évek óta számos „kísérleti” oktatás folyik. Képesek a vázolt gondok megoldására? — Aat hiszem, egyik sem képes, sőt megkockáztatom : lehetséges, hogy a gyerek hátrányára válik. — Es a GYIK-műhely (Gyermek- és Ifjúsági Képzőművészműhely) ? — Ott kivételes helyzetben vagyunk. Korszerű technikák, eszközök állnak rendelkezésünkre, ezért a pedagógusok általában nem szelletnek minket. Nem hagyományos értelmű képzőmű- vészmunlka folyik. Gyakran egy történetből indulunk ki, ehhez készítünk, mintegy másodlagosan, illusztrációkat, jelmezeket. Gyakran csak eközben- alakul ki a pontos forgatókönyv. Mindenkit felveszünk, filmmel és számos képzőművészeti technikával ismerkedhetnek meg a gyerekek. Nem művésznevelés a célunk. — Milyen lenne az ön által megvalósítandó művészeti nevelés? — Szerintem ez azt jelenti: közöm van a dolgokhoz; részese legyék a történések- nék, azok ne csak megtörténjenek velem. Ehhez persze az is kell; hogy egy kiállításon ne álljak értetlenül egy kép előtt azért, mert idegenül nézem az alkotóját. A művészet különben is terápikus lehetőségű, magában hordozza a szabadság, a különállás illúzióját. Felfoghatom úgy is, hogy a képzőművészet a deviancia jól szocializálható formája. Ehhez vagy ezek megértéséhez türelemre van szükség. Ezék léte számomra mind a nevelés feltételeit jelenti. Most a tömegművészetnek, a giccsnek, a lemezborító-művészetnek van az ideje. Ha nem vigyázunk, 'lasan a művészet múzeumi tárgy lesz ... B. P. F. A meglepetések országa Csak vonattal, éjszaka Kevés a gyár, az ipari létesítmény. A Dunántúlnál kisebb művelhető területnek 20 millió embert kell eltartania. Nyilvánvaló, hogy „sok :az eszkimó és kevés a fóka”. A munkához viszont minden állampolgárnak joga van, még akkor is, ha ezért a munkáért nem nagy a fizetség. A képlet nyilvánvaló: a gép, ahol nem feltétlenül szükséges, nem veheti el az ember kenyerét. Ezért építik kézzel az utakat, ezért pótolja az úthengert a döngölőfa. S ezért van, hogy az építkezéseken a hatalmas vasgerendákat 25—30-an viszik a kijelölt helyekre. Az irdatlan tömegű kézi munkának a .nyomán gombamódra épülnek a lakótelepek a falvakban is, és az ország legszebb részein egymás mellett sorakoznak a szállodák. Ezeket benépesíti a személyzet még akkor is, A lakóházak alatt üzletek Vonszanban L ha csak elvétve fordul elő vendég. — Jó, hogy megépülnek ezek a szállodák — mondják házigazdáim —, mert ha béke lesz, egyesül a két Korea, akkor a vendégek millióit tudjuk elhelyezni. Szó volt arról, hogy megépült és nagyon sok pénzbe került az ország legnagyobb gát- és zsiliprendszere. A fővárostól alig 60 kilométerre nyugatra van az úgynevezett Sárga-tenger, s itt Narnphó város határában a Tedong folyó deltája, amely Phenjant is kettészeli. A gátat 1981—86 között építették, s azóta kettéválasztották a folyót és a tengert, azaz» szabályozták kapcsolatukat. A gát-, illetve zsiliprendszer segítségével szabályozzák a környék folyóinak vízellátását. Lehetővé vált, hogy a tengeri hajók a fővárosig haladjanak; ezt korábban csak 400 kilométeres kerülővel tudták megtenni. A gát segítségével 100 ezer hektár termőföldet öntözhetnek. H&t méter volt iá tenger és A nagy gát bejárata a folyószint közötti különbség, 50 ezer tonnás hajóóriások — a világ minden tájáról — „csurognak át” a zsilipkamrákon. Nyolc kilométer hosszú a gát, rajta hatsávos autópálya, vasútvonal és gyalogút, vagyis kerékpárút, hiszen a KNDK- ban a fő közlekedési eszköz a bicikli. Hat év alatt épült föl a koreai csoda, úgy, hogy a szakemberek, a civil kétkezi munkások mellett állandóan 30 ezer katona dolgozott. Namphó hatalmas ipari központtá növi ki magát, ahol dollárosboltok sorakoznak, közelükben matrózkocsmák, a környéken pedig sok ezer hektáron a természetes sólepárlók, ahol a tengervíz kiszáradása után sárgás-fehéren csillog a föld. Legközelebbi úti célunk a keleti tengerpart, a Japántenger. Vonszan városát egy hatalmas nemzetközi kikötő uralja. De előbb az Észak- Koreára jellemző közlekedésről. A fővárosból az ország minden pontját el lehet érni gépkocsival, bár nem érdemes. Az utak többsávosak, állandóan tömöttek, rengeteg helyen építik, bővítik, javítják emberek tíz- és százezrei. A vonat a leggyorsabb és legkényelmesebb. Phenjanból a távolsági vonatok este 10—11 óra tájt 'indulnak, s a szerelvényekhez csatolnak 1-2 korszerű hálókocsit a külföldi utasok részére. A vonatok reggel 8-9 óra tájt érkeznek meg végcéljukhoz. Visszafelé is mindig ez a sorrend: esti felszállás, alvás, reggel érkezés, és irány a szálloda. Egy-kéit óra késés nem számít, a vasutat is állandóan építik. Vonszan egy másfél millió lakosú tartomány 250 ezres lélekszámú városa. (A tartományok 'megfelelnek a mi megyéinknek; Vonszan a kisebbek közé tartozik.) Hatalmas kikötőjébe a világ minden tájáról futnak be hajóit, Japánból szinte ingajáratban: viszik a nyersanyagot;, hozzák az autókat, szállodaberendezéseket, speciális gépeket. (Folytatjuk.) Erdélyi György
