Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-08 / 215. szám
1988. szeptember 8., csütörtök Somogyi Néplap 5 Katalóguskörkép ALSÓHETÉNY VÁROS VOLT? __________________________ I smét befejeződött egy szezon Valaha a katalógus csak címjegyzék volt. A szó eredetileg is ezt jelenti: jegyzék, névsor. A képkiállítások névjegyzéke vagy címjegyzéke egyfajta szolgáltatásnak minősült a galériatulajdonosok jóvoltából. Segítségével a betévedő néze- lődők és érdeklődők lehetséges vevővé válhattak. Nyilván érdekelte őket, hogy ki alkotta a képet, szobrot, grafikát, mi a címe és mi az ára. A galéria - tudajdonos leírta magának, s a kíváncsiak beletekinthettek. Később már nem egyetlen, hanem több, sokszorosított példányban készültek ezek a jegyzékek, s a galériás vagy a kiállítás rendezője már nemcsak a meghívót nyomattal hanem .a műtárgyjegyzéket is. Esetenként díszes, szép formában. Vannak például múzeumi katalógusok, amelyek testes könyvvel fölérnek, s bennük minden olyan adat megtalálható a kiállított művekről, amely még a legszigorúbb szakmai feltételeknek is megfelel. Ilyen a művek — milliméterben megadott — mérete, a művek anyaga, a művész kézjegye és annak helye, a mű származása, jelenlegi tulajdonosa, és így tovább. Néha fontosabb, nem múzeumi, időszakos kiállítások katalógusai is közölnek ilyen és ehhez hasonló részletességű adatokat. Ezeknek főként akkor van jelentőségük, ha meglehetősen ritkán közszemlére kerülő müveket állítanak ki vagy ha a kiállítás maga olyan minőség, hogy egyhamar (esetleg soha) nem ismételhető meg. Ilyenkor nemcsak a művészettörténészeknek és kutatóknak hasznos ez az információtömeg, hanem az érdeklődő közönségnek is. Más esetekben a kiállító intézményeknek (most már hazai vizekre eveztünk) mindössze annyi pénzük van, hogy a termet, a világítást, a fűtést és az őrzést tudják csak belőle állni, katalógusra nem telik. így eshet meg, hogy egy színvonalas kiállításnak egyszerű, egykét lapos, egyszínű, néha csak sokszorosított, nem is nyomdai úton előállított katalógusa van: név- és cím- felsorolás. Van azonban mostanában egy mind jobban terjedő gyakorlat, amely dicséretes módon összehangolja a szükségest a hasznossal. Eszerint. a kiállítást rendező vagy létrehozó intézmény éppenhogy nem ,a katalóguson igyekszik takarékoskodni, hanem — ha lehet — a műtárgyjegyzéket minél szebb és díszesebb formában adja közre. Szó se róla, az ilyen, már- már könyv formátumú katalógusok nem éppen olcsók. De az már bebizonyosodott az utóbbi tizenöt-húsz év közművelődési gyakorlatában, hogy a művelt nagy- közönségnek csak az a kultúra nem kell, ami ingyenes. Ami sokba kerül, arra mindig volt (és ma is van) fizetőképes kereslet. Ami pedig a katológuso- kat illeti: megeshet, hogy a többnyire három .számjegyű összeg, amibe kerülnek, nem fejezi ki a valódi árat, mert a díszes album abban a példányszámban, amelyben megjelentették, még annak is a másfél-kétszeresébe kerül, amennyiért kapható. Akkor miért nem fizet rá a kiadója? (Többnyire múzeum vagy kiállítási intézmény.) Mert szponzorokat keres, akik a kiállítás költségeire is adhatnak bizonyos összegeket, s a katalógus előállítási költségeibe is beszállhatnak, s ennek fejében hirdetési oldalakat kapnak a szép kiadványban. Ezek egyelőre még csak reklámösszegek. De eljöhet az az idő is, amikor a kultúrára áldozott összegeket leírhatják az adóalapból, ahogy az Nyugaton szokásos. K. A. A nyáron a nyolcadik évadot fejezték be a régészeti építőtábor diákjai és régészei a Gölléval szomszédos Alsóhetényben. .A római kori erőd feltárásában ismét előbbre jutottak. Ugyanezt mondhatjuk el a temető feltárásával kapcsolatban is. Mint a Nemzeti Múzeum régészétől, az ásatások vezetőjétől, dr. Tóth Endrétől megtudtam : az. erődben folytatták a védelmi rendszer és a belső terület kutatását. — Milyen céllal kutattak, és mi lett az eredmény? — Feltártuk a déli erőd- falon a déli kapu melletti kerek o'ldaltornyöt. A feltárás célja itt az oldaltorony pontos alaprajzának a meghatározása volt. A erődfalat éis a kerek torony falát az újkorban jórészt kiszedték. A kerek torony átmérő jé 14 méter, a belterületének átmérője 9. A külső része félkör alakú. A feltárással sikerült véglegesen meghatározni az erőd toronytípusát. — Az idei nyáron milyen említésre méltó eredményt égték ej az erődön belüli kutatásokon ? — Az erőd délkeleti negyedének északi része alatt megtaláltuk a főépületet, amely gazdasági-ipari rendeltetésű volt, és alapja a római villáikat követi. Az épület a már feltárt fürdőtől délire fekszik, mintegy 15 méterre. Északi traktusa 3 nagy teremsor, ennék északi vége félíköríves apszisban végződik. A középső terem szélessége 13,7 méter. Az épület szélessége 36 méternél is nagyobb; teljes hossza eléri a 100 métert. Ez a nyolcas épület, amelyet eddig feltártunk. Típusa megfelel a súgván és a fenékpusztai erődök főépületének. A többi erődben, is megtalálható villaszerű épület megerősíti a belső erődök azonos beépítettségét, tehát egy típusba való tartozását. — Az erődtől délkeletre fekvő-késő római temetőben befejeződött a mauzóleum feltárása, és folytattuk a környezetének kutatását. Feltártuk az előudvart (átriumot) ; senk olyan1 márvány - és mészikőtöredék, oszlopdarab került elő, amelynek alapján sikerül majd a belső díszítést rekonstruálni. — Miikor épült a mauzóleum? — A negyedik században, 360—370 körül. Periódus- vizsgálatokikal megállapítottuk, hogy a mauzóleum hatszögletű centrális . részéhez először nem építettek négyszögletes helyiségeket: ezek a homlokzat és az északkeleti, toronyszerű bővítménnyel együtt a második építési periódusba tartoznak. Sok feltárt sírból hiányoznak a csontmaradvá- nyok. A lelet körülményei arra mutatnak, hogy a menekülő rómaiák vitték magukkal hozzátartozóik földi maradványait. A mauzóleumtól délkeletre egy újabb félíköríves fálmaradványt is tat álltak. ‘ — Terveznek-e további feltárást? — A terepjárások és adatközlések alapján: 'lehetséges, hogy az erődtől délre fekvő nagyobb terület volt Jovia ókeresztény bazilikája. Feltárására 1989-ben kerül sor. A jövő évi feltárások talán eldöntik, hogy a Jovia nevű püspökség volt-e itt. Ugyanis a hajdani tartományban található még egy ilyen nevű hely:a mai Lud- beng Jugoszláviában. Dr. Tóth Endre szerint a mauzóleum leletei arra mutatnák, hogy magas rangú egyházi és világi .személyeket temettek oda. Tehát nincs kizárva, hogy város és püpökség volt ez a település. Ha beigazolódik, ismét eltűnik egy fehér folt az ókori Pannónia térképéről. — Folytatták a temető és a sírkápolna feltárását? Bodó Imre Á meglepetések országa Nehéz volt elbúcsúzni KAPOSVÁRI ELSŐSÖK Szeptemberben megélénkült. a somogyi megyeszékhely. Hatalmas táskákkal, szatyrokkal visszatértek a (kaposvári diákok. Közülük több százan először lépték át a középiskola kapuit. Tétova pillantásokkal, félszeg mozdulatokkal ismerkedtek — s ismerkednek még, ezekben a napókban is — a város, az iskola, a kollégium életével. Farkas Balázs és Vinkó Tamás régi vágya teljesült, amikor fölvételt nyert a Kinizsi Pál Élelmi- szeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetbe. Balázs1 Marcaliból, Tamás Pestről érkezett, hogy három év múlva hentes szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében térjen haza. — Sok új, ismeretlen dologgal találkozunk ezekbeh a napokban. Sokat beszélgetünk a felsőévesekkel, megkértük őket, hogy meséljenek az iskoláról, a kollégiumról. Nem sok mindent tudunk még arról, hogy mi vár ránk a következő három évben, azt azonban már az első napon éreztük, hogy ez sokkal komolyabb iskola, mint az általános volt. Bizonyára többet kell majd tanulni, magasabbak lesznek a követelmények — mondja Vinkó Tamás, aki helyhiány miatt nem nyert fölvételt sem a budapesti, sem a székesfehérvári hasonló képzést nyújtó iskolába. Mégsem adta föl álmát: inkább távolabb ment ott1» honától, csakhogy azt tanulhassa, amit szeret. — Régóta hentesnek készülök már, s inkább vállaltam a nagy távolságot. Nagyon kíváncsi vagyok az iskolára, arra, hogy mit fogunk tanulni, s még inkább ■a szakmai gyakorlatokra. Remélem, sdk kellemes élményben lesz részem — mondja Tamás. Farkas Balázs hozzáfűzi: — Sohasem voltam még ilyen soká távol a szüleimtől, s nehéz lesz megszokni az önálló életet még akkor is, ha ennek bizonyára sok előnye is lesz. Nehéz volt az elválás, különösen a nagymama búcsúzott nehéz szívvel. Pedig megígértem, hogy minden hétvégén hazamegyek. Kicsit még egyedül érzem itt magam, nincs egyetlen barátom, még csak ismerősöm sem. Néhány hét múlva ez bizonyára másképp lesz. — Meg kell szoknunk ezt a zárt világot, a kollégiumi rendet; hogy nem lehet mindig azt csinálni, amit Szeretnénk. Bizonyára lesznek nehéz percek is, de örülök, hogy itt lehetek, s talán néhány hét múlva már nem vágyom annyira haza — mondja Balázs, míg osztálytársával elindul a sétálóutcán. Tamás még annyira sem ismeri a várost, mint ő. Ideje is bebarangolni az utcákat, ismerkedni a várossal, amely három évig otthonuk lesz. Széki Éva Kutyasült és kígyópálinka Fotóalbum három nyelven Üj kötetekkel jelentkezett a napokban a Képző- művészeti Kiadó. Az antik építészet egyik jeles elmélet- írójának, Vitruviusnak Tíz könyv az építészetről című munkája most először látott magyar nyelven teljes terjedelmében napvilágot. Ez az írás alapvetően meghatározta az építészet történetének és elméletének fejlődését, hiszen a De architectu- ra szerzője az elsők egyike volt, aki az épületet egyszerre látta és láttatta funkcionális és szellemi tárgyként, a korszak jellemző objektumaként. E kötet nemcsak az ókori művészet kedvelői s az európai kultúra dokumentumait gyűjtők körében számíthat érdeklődésre, hanem kézikönyvként haszonnal forgathatják az építészettel foglalkozó szakemberek, egyetemi hallgatók is. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában 1986-ban jelent meg utoljára__ reprezentatív fotóalbum magyar, angol és német nyelven hazánkról. Az azóta hiánycikklistára került kötet most a Kossuth Nyomdával közös kiadásban — mindhárom nyelven önálló kötetben — újra napvilágot látott. Sze- lényi Károly több mint 200 színes fotóját tartalmazó album képanyaga 9 tájegységre tagolódik. Buda, a Dunakanyar, és Eszak-Dunántúl képei után a Balatont és környékét, illetve a Dél-Du- nántúlt idézik a fotók, majd az Alföld, a Nyírség és Ész,ak-Magyarország jellegzetességei után ismét a főváros, Pest látnivalói következnek. A lencse elé kerülő tájban a fotográfus szerzőt elsősorban az ember és környezetének együttese és egymásra hatása érdekli. Pécs ókeresztény emlékeit ismerteti meg az olvasókkal a Sopianae című kötet. A II. század elején létesült város lakói között a helyi illírkelta lakosság mellett bevándorolt nyugat-pannónia és itáliai népék is voltak; emléküket sírépítmények, sírkövek, feliratok és oltárkövek sora őrzi. Hazánkénál alig nagyobb, 122 ezer négyzetkilométer a KNDK területe. Kínával 1300, a Szovjetunióval 12 kilométer hosszan határos, az ország közepén van a demi- litarizált övezet, amely a Kínai-tengertől a Japántengerig átszeli és elválasztja Dél-Koreától. Ázsia egyik legsűrűbben lakott országának északi hegyes vidékén a népsűrűség alig éri el a négyzebkilomé- terenkénti 60 embert, a déli részeken egy négyzetkilométerre 170 lakos is jut. Mai arculata, történelme 1945 augusztusában kezdődött, amikor a Szovjetunió Oktatás az iskolában felszabadította Korea északi részét. A potsdami értekezlet ideiglenes jelleggel a 38. szélességi fokon kettéválasztotta az országot, az északi részen a szovjetek által felszabadított terület maradt, délen az amerikai megszállók. A Kim ír Szén vezette északi kormány felajánlotta az egyesítést a két országrész között, a szovjet csapatok 1948-ig ki is vonultak Észak-Koreából, ma sem tartózkodik egyetlen szovjet katona sem a KNDK-ban, délen viszont maradtak az amerikaiak. 1950 júniusában délről általános támadás indult észak ellen, s ezt a Biztonsági Tanács és az ENSZ is szentesítette. A támadásban DélKorea oldalán 16 ország lépett hadba1. Az első sikereiket az északiak érték el, s elfoglalták a déli rész 90 százalékát, ekkor az amerikaiak beavatkozása révén a déliek foglalták el észak nagy részét. A hároméves, hatalmas emberi és anyagi áldozatot követelő harc az ország közepén stabilizálódott. Sok magyar orvos, egészségügyi szakember segítette az északiakat; nagy anyagi segítséget is kaptak tőlünk és a többi szocialista országtól. Elpusztult 8700 gyár, megsemmisült a kohászat, a vegyipar, a cémentés műtrágyagyártás, a vasút- és a közlekedési hálózat. Több mint egymillió ember halt meg." 1953. július 27-én megkötötték a fegyverszünetet, s azóta él az ország se háborúban, se igazán békében. Az akkor szétszakadt családok azóta sem tudnak egymásról, harmincöt éve még levélforgalom sincs a két országrész között. E komor adatok birtokában .szorongással és kíváncsisággal érkeztem a KNDK legnagyobb repülőterére, szerencsére megelőzve a nagy esőzések, a monszun időszakát. A szorongás indokolt volt, hiszen útravaló- ul bőven kaptam tanácsot: mindenféle betegség ellen oltasd be magad, szörnyű kórokozókat szedhetsz össze, A nagy gát a Sárga-tengernél a húsételekről kérdezd meg, miből készítették, mert különben négylábú társad rokonait eszed, vigyázz a kígyópálinkára, és vigyázz a... Majd félmázsás bőröndhalmazzal utaztam, rengeteg fehérneműt vittem, s elcsodálkoztam, hogy NDK-s, angol, spanyol és finn útítár- saim csak kisebb bőröndökkel érkeztek. Kiderült, hogy jóval kevesebb is elég lett volna. A szállodákban ugyanis minden vendégtől és minden reggel elviszik a szennyest, s azok délben mosva, vasalva ott fekszenek a kétnaponként (!) áthúzott ágyon. Eldugni sem érdemes, megtalálják és viszik. Benne van a .szolgáltatásban. Phenjanban — vaigy ahogy ők írják; Pyangyangban — a kétmillió lakosú fővárosban vagyok tehát, s vendéglátóim, az ottani újságírószövetség képviselői ismertetnek a sokszínűséggel, a több ezer évet idéző, japán stílusú és az 50-es évek itthonról ismerős épületeivel. Tolmácsunk, Kim Jong II Budapesten, az ELTE-n végzett, meglepően sokat tud történelmünkről, irodalmunkról, sokfelé járt hazánkban, még a „csibésznyelvet” is érti. Huszonéves sihedernek látszott, s kiderült: kétgyerekes apa, negyven év fölötti. A korfaiak számunkra kitalálhatatlan korúak. A városban élők fia- talabbnak látszanak koruknál, a falusi 30-asok ránctól barázdált 50-esnek látszanak. Mindehhez kiismerhetetlen, udvarias mosoly: párosul szerte az országban.'’ Ha kérdeznek, ha válaszolnak, mindig mosolyognak. Kim Jong meglepően bölcs magyarázata iszerint: „Évezredes' történelmünkben sok ellenség, sok barát volt, a mosollyal ők is, mi is érzelmeket lepleztünk. Manapság .szegények vagyunk, örömünkben-kínunkban is mosolygunk. (Folytatjuk.) Erdélyi György
