Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. szeptember 1., csütörtök Somogyi Néplap 5 MŰSZAKI ÉRTELMISÉG A transzmissziós rendszerről 400 NÉGYZETMÉTERREL NAGYOBB Kibővített iskolában kezdenek a diákok Jelentős társadalmi munka A reálértelmiség helyzetét eddig az ideológiai, politikai és érdekstruktúrák szorítá­sa jellemezte. Megumtaitlko- zott ez a műszaki pályák presztízsének rohamos csök­kenésében, a szellemi mun­ka leértékelődésében, a vi- látg objektív folyamatainak kései felismerésében, az el­késett és nem mindenben megfelelő válaszaiban. A hetvenes évek elején kiala­kult aszimmetrikus érdek- képviseleti struktúráik in­kább az ipari munkásság, az ipari nagyüzemek, az ener­gia- és nehézipari szektor részérdekeit tartották szem előtt, és nem a kutatás, a műszaki fejlesztés, az okta­tás pozícióinak erősítését hozták. Ilyen ideológiai és politikai védernyő alatt fa­raghattak olyan kőtáblákat, amelyekbe mélyen belevés­ték, hogy az alkalmazottak (imémökök és más szellemi foglalkozásúak) bérnöveke­dési üteme nem haladhatja meg a fizikai dolgozók béré­nek emelkedését. Mára az ilyen — az értelmiség szem­pontjából diszkriminatív — áramiliatok hordalékaira újabb rétegek rakódtak. Ilyenek például a teljesít- ményvisszaitartó hatású adó­rendszer vagy a szakmai tu­dás és alkotóképesség meg­szerzésének, megőrzésének, fejlesztésének egyre nö­vekvő és szinte már vállal- hatatlan költsége. A reálér­telmiség, mint minden ér­telmiségi réteg, keresi az önmegvalósítás lehetőségeit. Levegőért, nagyobb alkotói szabadságért, reálértékben is növekvő anyagi és társa­dalmi támogatásért kiált. De hol vannak az értő fülek? A szakszervezeti mozgalom­ban, az MTESZ-ben vagy az új értelmiségi formációk­ban, például a mérnökszak­Az iskolakezdés előtti utol­só délutánon diákokkal né­pesült be a kaposvári sétáló­utca. Bár a nyári emlékek felidézése volt a legnépsze­rűbb téma, a legtöbb diákot mégsem a Mézes Mackóban vagy a Csokonai.fogadó kert­jében láttuk, hanem a főut­cai íródeák boltban. A pénz­tárosok voltak a megmond­hatói az elképesztő forgalom­nak; délután két óráig 1700 vásárlót szolgáltak ki. Itt készítettük pillanatképünket. A somogysuobi Csákány László édesanyjával utazott be Kaposvárra. A hiányzó írószereket, füzeteket szerez­ték be. — A csurgói szakmunkás- képzőben kezdem meg a má­sodik évet. Géplakatos szak­mát tanulok — mondta a fia­talember .— Jó nyaram volt, de már várom az évkezdést. Voltam építőtáborban, azután meg Somogyszobon az MHSZ szervezett egy kismotoros tanfolyamot, az kellően le­foglalt. Édesanyja hozzáteszi, s ez­zel a fia legfőbb vágyát is kimondta: szeretne egy kis­motort magának. A somogyszobi fiú holnap szokás szerint megkezdi a vo­natozást Csurgóra, neki ez­zel kezdődik a tanév. A mellettük válogató két lány kosarában füzetcímké­ket, bekötőpapírt láttam. Szennai Szilvia (mától má­sodikos szakközépiskolás a Munkácsyban) és Tóth And­rea (a Gárdonyi általános is­kola hetedikese), már felké­szülten várja a -tanévkezdést. Szilvia a kórházban dolgozott egy hónapig a nyáron, egy bölcsődében pedig két hétig a kötelező gyakorlatot töl­tötte. Iskolatársaikkal a nyá­ron keveset találkoztak, így lesz miről (beszélniük. (Nekik már ez megadatott, hiszen mindkét kaposvári taninté­zetben tegnap délután volt a tanévnyitó. Manapság sokféle válasz hallható. Vannak, akik nem bíznak a — hajtószíjszerep­hez hozzászokott — szak- szervezeti mozgalom meg­újulásában, és ráadásul a sakszervezeteket tartják bűnbaknak a műszaki ér­telmiség alkotó munkájának szinte már cinikus anyagi és erkölcsi meg(nem)becsülé- séént. Idősebb mérnökkol- légóinlk — nosztalgikusan emlékezve a Mérnökök és- Technikusok Szabad Szak- szervezetének rövid, 3 éves pályafutására — a mai MTESZ alapköveire , rakott mérnökszakszenvezet újjá­élesztésében látják a reál­értelmiség önálló érdékhor- dozóját. Nem tagadom, sok mérnökkolléga híve ennek a megoldásnak. Én nem tarto­zom ehhez a táborhoz. Nem megalapozott ' az a véle­mény, mely a szakszerveze­teket kívánja felelősségre vonni a reálértelmiség „má­sodrendű állampolgársá­gáért”, az értelmiségi lét válságos helyzetéért, az al­kotó munka feltételeinek romlásáért. Ha működött .volna az el­múlt 40 évben egv mérnök- szakszervezet, az is az ideo­lógiától és a politikától kap- fta volna az impulzusokat. Szerepe — mint bármely ér­dekképviseleti. szervezete — formálissá vált volna. A kü­lönböző szakmák, foglalko­zások és munkavállalói cso­portok szimmetrikus, egyen­rangú és önálló érdekvédel­mi struktúrájának megte­remtésére a szakszervezetek­nek kell megoldást talál­niuk. Az MTESZ nem lehet •a szakszervezetek helyett a ^reálértelmiség érdekvédel­mi szervezete. Az „egy mun­kahely—egy szakszervezet” mereven értelmezett fogal­ma ma már persze nem ké­pes vállalni a különböző munkahelyi csoportok egy­Füzetekkel megtöltött vá­sárlókosarat cipelt a pénztár­hoz a kaposvári Németh Andrea. Neki csak szeptem- ben 5-től kezdődik az iskola. Andrea ugyanis egyet — a szakmunkásképzőt — már befejezett, most levelezőn a kereskedelmi szakközépisko­lát végzi majd. — A Titánnál helyezked­tem el — mondta. — Fizeté­sem négyezer forint, s ami­nek örülök, támogatják a továbbtanulásomat. Legjobb ezt most folytatni, nem tu­dom, később mennyi tűz len­ne bennem. Tavaly augusztus végén Barcson volt az országos tan­évnyitó. Alkalmat is adtak rá, hogy ott rendezzék meg az ünnepséget: fölépült aívá­ros első gimnáziuma. (A gim­náziumi oktatás már 'koráb­ban megkezdődött idegen épületben.) Tavaly elképzelhetetlen lett volna, hogy az avató- ünnepségen bemutatkozza­nak a gimnázium erdményes sportolói, tomászlányai, hi­szen a tornaterem építésére nem futotta, ám néhány hó­nap múlva már megszületett a döntés: még idejében hoz­zálátnak, s az 1988/89-es tan­évre elkészülhetnek a .sport- létesítménnyel is. így történt. Tegnap reggel az ünnepé­lyes tanévnyitó alkalmából átadták a kétszáztizenkét di­áknak a hatalmas tornater­met. Az új gimnázium törekvé­se, hogy hagyományokat is teremtsen. Ilyen eseménye volt az ünnepélyes tanévnyi­tónak az elsősök köszöntése. Az Élet kapujának elneve­zett székely kapun át érkéz­másnak gyakran ellentmon­dó érdekeit. De mégsem azt tartom megoldásnak, hogy az egyesületek és az MTESZ helyi szervezeteiből csinál- junik érdekvédelmi szerve­zetet. A javak, jövedelmek elosztása, a különböző szak­mák, ágazatok munkaválla­lói és munkaadói érdekei­nek egymással szembeni képviselete és egyeztetése ti­pikus szakszervezeti fel­adat. Az MTESZ hagyomá­nyai és lehetőségei nem az elosztó funkció elsődleges szorgalmazására késztetik a _ szövetséget. Ügy gondolom, hogy az a helyes, ha az MTESZ a jövőben is az ér- ítéktermélés szószólója, az alkotás széles éntelemben vett objektív és szubjektív feltételeinek védelmező j e, a reálértelmiség politikai aka­ratnyilvánításának fóruma lesz. A tagság ma hangosan kö­veteli, hagy az MTESZ bát­rabban — de mindenképpen eredményesebben — szálljon harcba a műszaki fejlesztés és felsőoktatás feltételeinek jobbításáért, a reálértelmi­ség anyagi-erkölcsi megbe­csülésének, egzisztenciális helyzetének és foglalkozta­tásának a javításáért, az al­kotó munka védelméért, a megszerzett tudás hazai hasznosításáért. Szálljon szembe olyan nézetekkel, amelyek korlátozni és nem bővíteni akarják a szakem­berek tanulási, továbbkép­zési lehetőségeit. Ehhez persze arra is szük- ség van, hogy az MTESZ- nek a reálértelmiség szak­mai érdekhordozó szerve­zeteként, legyen lehetősége részt vennie a társadalmi és gazdaságii döntések megho­zatalában. Szükséges, hogy a szocialista pluralizmus idő­szakában nyilvánosan han­got adjon a reálértelmiség szándékainak. Kapjon jogi garanciákat arra, hogy az állami és helyi szervek a műszaki fejlesztést, a reál­értelmiséget érintő kérdé­sekben az MTESZ vélemé­nyének ismeretében dönte­nek. A vita, az eszmecsere ákkor ér valamit, ha a megegyezés egyenrangú fe­lek között jön létre. Az MTESZ tálbora is akkor nö­vekszik, akkor szerzi visz- sza a tőle elfordult tagság bizalmát, ha képes lesz a politikai-gazdasági élet ön­álló — más társadalmi szer­vekkel egyenrangú — részt­vevőjeként, az állilami szer­vektől függetlenül, a reál­értelmiség érdekképvisele­tére. Hogy ez miilyen módon bonyolódhat le, erről lesz szó azon az érdekképviseleti fórumon, amelyet saékháizá- bain rendez az MTESZ szep­tember 19-én. Dr. Henczi Lajos az MTESZ főtitkárhelyettese tek a gimnázium diákjai az iskolaudvarra. Az iskola igaz­gatója mindegyik tanulót kézfogással köszöntötte, s mindenkihez volt egy-két szava. Az iskolai jelvény ki­tűzésével a nagyobb diákok jelezték, hogy befogadták őket. Ezután következett az ünnepélyes tanévnyitó, ame­lyen részt vett Tóth János, a megyei pártbizottság tit­kára, dr. Horváth Jenő, a Somogyváron a 'tanévnyi­tó nemcsak a hagyományos ünnepséget jelentette a diá­koknak és a pedagógusok­nak, hanem azt is, hogy az 1988—89-es tanévet kibőví- iteibt iskolában kezdhetik. Az intézmény csaknem négy­száz négyzetméterrel .lett nagyobb, két új szaktante­rem, négy szertár szolgálja az oktatást. Az iskola. épü­ltedébe központi fűtést sze­reltek. Az ünnepélyes megnyitón Hegedűs Julianna iskola­igazgató köszöntötte a gye­rekeket, a szülőket és a ven­dégeket, többek között Bó- dyné Szénási Klárát, a Mű­velődési Minisztérium alap­fokú nevelési főosztályának munkatársát és dr. Horváth Sándort, a megyei tanács el­nökhelyettesét. Dr. Horváth Sándor ünne­pi beszédében köszönetét mondott mindazoknak, akik közreműködtek az iskola bő­vítésében, azért, hogy a 360 gyermek, a 25 tanító és ta­nár jobb körülményeik kö­zött kezdhesse az új tan­évet. Rövid történeti átte­kintésben vázolta az 1911- ben épített iskola fejlődését. Kezdetben 120 kisdiák ta­nult az intézményben, majd 1954-ben a hat tanteremmel kibővített iskolában nyolc tanulócsoportot oktatott Barcsi Városi Pártbizottság első titkára, dr. Sótonyi Sán­dor, a megyei művelődési osztály vezetője, Svajda Jó­zsef, az SZMT titkára és so­kan azok közül is, akik se­gítették az iskolát a torna­terem építésében. — Tíz hónappal ezelőtt született meg az elhatározás Barcson, hogy hozzáfogunk a tornaterem építéséhez — mondta Káplár Adolf, a gim­húsz nevelő. 1964-ben újabb négy, majd pedig két tante­remmel lett gazdagabb az intézmény. A körzetesítés következményéként a múlt tanévet már 383 diák fejez­te be. Megemlítette, hagy Somogyvár itöbb mint kilenc évszázada része a magyar történelemnek, az itt élő emberek pedig méltón őrzik haladó hagyományainkat. Köszönetét mondott a ter­vezőknek, a kaposvári Mo­dul Kisszövetkezet mérnö­keinek, a helyi tanács épí- töbrígádjána'k, valamint a hétmillió fordnltas iskolabő­vítéshez 2,7 millió forinttal hozzájáruló helyi tanácsnak. A további összeget társadal­mi munkával pótolták az in­tézmények, szövetkezetek, az erdészet, az egyesületek és az iparosok. Ezt követően Bódyné Szé­nási Klára a Művelődési Mi­nisztérium Kiváló munkáért kitüntetését adta át Kristóf Jánosnak és Visnyei Károly- nak. A Hazafias—Népfront megyei szervezetének Kivá­ló társadalmi munkás kitün­tetését négyen vehették át: a Somogyvári Építőipari Kisszövetkezet közössége, a somogyvámosi Dózsa sport­kör, Buzsáki Kálmán és Visnyei József, öten a helyi népi rontbi zottság Érdemes társadalmi munkás fcitünte- Ibését kapták. názium igazgatója.— A vá­rosnak ötmillió forintja volt rá, s tudtuk, hogy ennyi nem elég. Segített a társadalmi összefogás. Március elején a barcsi ÉSZKV megkezdte a vasszerkezetek beépítését, majd áprilisban tető alá ke­rült a gimnázium új létesít­ménye. Ki mindenki segített? A barcsi Unitech, a Kemikál, a vízmű, a Dédász, a költség- vetési üzem, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a takarékszövetkezet, a MÉH Vállalat, a homokszentgyör- gyi katonák, és természete­sen a szülők, a tanárok, a diákok is kivették részüket a tornaterem építéséből. A tornaterem harminc mé­ter hosszú és tizenhat méter széles. Minden- sportág meg­találja itt a helyét. A nemzetiszínű szalagot a tornaterem átadásakor a vá­rosi tanács elnöke, Feigli Fe­renc vágta át, s nyomban megkezdődött az országos versenyen második helyezést elért tornászlányok látványos bemutatója, amelyet Kovács Istvánná testnevelő tanár irányításával tanultak be. H. B. Szeptemberi remények Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba — így készít fel a görög filozófia az idő múlására, a változás kötelező és bölcs tudomá­sulvételére. Kétszer nem él­heted át ugyanazt a szep­tembert, hiszen minden is­kolakezdés új szándékok, ne­kirugaszkodások hordozó­ja. Bizonyára mindnyájan emlékezünk legalább egy tanévkezdésre, amely meg­marad akkor is, amikor az ünnepi szavak már régen elkoptak. Vagy értékvesztet­té nyilvánította őket az élet. A mostani tanévkezdés eleve a változás, az átala­kulás jegyében következik el : mind a gazdaság, mind a társadalom a korszakvál­tás könnyűnek nem mond­ható időszakát éli. A mate­riális kihívások korában — amelyekre oly gyakran hi­vatkozik piac, életmód, ter­melés vonatkozásában — ré­szesei vagyunk a folyamatos szellemi kihívásoknak is. Az előbbire csak az az oktatá­si rendszer, iskola, pedagó­gus és diák képes megfele­lően válaszolni, akit a na­gyobb teljesítmény, az ala­posabb tudás, a tökélete­sebb szakmai felkészültség jellemez. Tudjuk, hogy a gazdasági •átalakulás bonyolult folya­matához az iskola nem zár­kózhat fel egyik pillanatról a másikra. Ehhez számos kö­rülményt kell megváltoztat­ni, alkalmassá tenni az új igényekhez és a gondolko­dásmódhoz. Tény, hogy az okatatási törvény, az ehhez kapcsolódó végrehajtási uta­sítások jogi alapot adnak az iskolai önállósághoz, a pe­dagógiai feltételek javításá­hoz, a demokratikus légkör térnyeréséhez. De elég-e a tanulási jog­ról beszélni azdk körében, akikre az iskola után nem vár a munka lehetősége? Helyénvaló-e a pedagógu­sok törvény .be foglalt önál­lóságára hivatkozni, ha a szellemi feltöltődésü'khöz is nehezen változnak közvetlen környezetük tárgyi és sze­mélyi feltételei? Elegendő-e a .törvényhozók jobbító szán­déka, ha mélyül a szakadék az iskola erkölcsi értékrend­je és a leghétköznapibb va­lóság között? Lehet-e esély- egyenlőséget teremteni, ha csak elméletben létezik az a tanulólétszám után meg­határozott minimális forint összeg, amellyel minden is­kolának rendelkeznie kelle­ne? Néhány kiragadott kérdés a közelmúlt vitáiból, ame­lyek lezáratlanságukkal is kétségtelenül tükrözik, hogy nem a gyors, hanem a meg­fontolt változásokat hozza a mostani tanév. Számos híradás szólt arról, hogy a zsúfoltságot enyhítendő, hol épültek új iskolák. Tudjuk, hogy a foglalkoztatási szer­kezet átalakításával össz­hangban több .helyütt új ok­tatási formákat vezetnek be. Egyáltalán, a helyi igények­nek megfelelően szervezik a szakemberképzést. Arról is olvashattunk a tanév köze­ledtével, hogy némely isko­la társadalmi összefogással jutott tornateremhez, még­hozzá jelentős anyagi hoz­zájárulás révén. Most már azt is tudjuk, hogy bevál­tak a kétnyelvű gimnáziu­mok, ennélfogva szeptem­bertől újabbak is- 'kaput nyitnak. Kétségtelenül ör­vendetes, hogy a szakmai képzés sokéves lemaradásá­nak felszámolásához tevőle­gesen járultak hozzá az üze­mek, minthogy felismerték : saját érdekük, hogy az is­kolából kilépő fiatal szak­munkások ismerjék az új műszaki követelményeket, vagy legalábbis ésszerű időn belül fel tudjanak zárkózni hozzájuk. Bizalomkeltő jelei ezek a szeptemberi újrakezdésnek, még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a szi­gorodó gazdasági körülmé­nyék csupán körültekintőb­bé tehetik, de el nem sor­vaszthatják diák, tanító, ta­nár és szülők tíz hónapra szóló íreményeit. K. E szervezetben, mérnökkama- rában? Pillanatképek az utolsó délutánról MÁTÓJL SULI B. J. Tanévnyitó tornabemutatóval

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom