Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
1988. szeptember 5., hétfő Somogyi Néplap 3 A „CIVIL TÁRSADALOM” Mai kommentárunk • • A párt országos értekezlete óta a politikai, ideológiai és társadalomelméleti fogalomkészlet folyamatosan gyarapodik. A folyóiratokban, napilapokban új és újabb kifejezések tűnnek föl. Ezeknek egy része igazából nem új, csupán elfelejtettük; a társadalmi-politikai szemlélet a mögöttük levő tartalmat meghaladottnak vélte, ezért nem éltek a közgondolkodásban. Másrészük a korszakváltás által kikényszerített tudományos- politikai útkereső-alkotó tevékenység terméke, amely a jelen és a belátható jövő társadalmi-politikai jelenségeit fogalmazza meg. Hadd említsünk meg ezek közül néhányat: „a hatalom megosztásának klasszikus elve”, „közjó”, „jogállamiság”, „alkotmányosság”, „állampolgár”, „civil (polgári) társadalom”, „ideológiai pluralizmus”, „szocialista pluralizmus”, „össznépi párt”. Talán az utóbbi időben leggyakrabban a „civil társadalom” kifejezéssel találkozunk. Ennek tartalmát azért kell alaposabban megvizsgálni, mert a kifejezés hamis képzettársításhoz és elutasító magatartáshoz vezethet, s az ifjabb nemzedékek számára vajmi keveset mond. A „polgári társadalmat” (bürgerliche Gesellschaft) történetfilozófiai tételként Hegel vezette be, majd átvette Marx is, s csaknem fél tucatnyi jelentésárnyalattal gazdagította. A XVIII. századi tőkés termelési mód alapzatán keletkezett társadalmi berendezkedést a „polgári társadalommal” jelölték. Marx ezt pontosította a „modern polgári társadalom” kifejezéssel, így azonosult a köznapi gondolkodásban a polgári társadalom és a kapitalizmus. A modern polgári társadalmi berendezkedést a felvilágosodás szellemében születeti, két nevezetes deklaráció alapozta meg ideológiailag: az 1776-os Függetlenségi nyilatkozat (észak-amerikai) és az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozata (francia) ; ezek alapján szövegezték meg később a modern európai országok alkotmányait. Mit rögzítenek ezek a dokumentumok? A modern társadalmaknak két jól elkülöníthető szerveződési szintje van: a „polgári társadalom", ahol a „dologi függőségi” rendszerek, a piac törvényei fogják össze a társadalmat, ahol egyének, csoportok és osztályok megvívják érdekharcukat, ahol a teljesítmény, minőség, racionalitás, hasznosság dönti el a küzdelmet. A politikaihatalmi szféra alkotmányos, intézményes eszközökkel biztosítja az érdekküzdelmekben részt vevők egyenlőségét, a piaci mechanizmusok zavartalan működtetését, másfelől lehetőséget biztosít arra, hogy a polgári társadalom ellenőrizze a hatalmat. A politikai állam csak zavar esetén avatkozik be a polgári társadalom mozgás- rendjébe, hasonlóképpen kéri számon a polgári társadalom a hatalmat. (Ez a klasszikus séma a történelem folyamán többször is módosult.) A felsorakoztatott pozitívumok ellenére sem lenne helyes a társadalmi létnek ezt a történelmi formáját idealizálni vagy a történelem csúcsának tekinteni. Már a kortárs gondolkodók, művészek is inkább re- zignációval szemlélték az új történelmi világot, mint Bugac '88 munkásőrgyakorlat „Szökevényeket” kerestek Sárkányrepülő is segítette volna a „szökevények” felkutatását. A fáikat csavaró szélirohamok ezt meghiúsították. A vihar sem akadályozta meg azonban a gépkocsis és gyalogos keresést. Hiszen „veszélyes fegyence- ket” üldöztek: olyan csoportot, amely — a gyakorlat forgatókönyve szerint — fegyvereket is rabolt... Bugac '88 elnevezéssel országos munkásőrparancsno- ki szemlegyakorlat volt a hét végén Bács-Kiskun megyében. A 4»étnapos bemutató és felmérés több tekintetben is más volt, mint a többi hasonló, évenkénti erőpróba. Egyrészt most nem diverzánsokat kergettek a munkásőrök, másrészt olyan mértékű és jellegű együttműködés valósult meg a rendőrökkel, a határőrökkel, a tűzoltókkal, amire korábban nem volt példa. Ezúttal még a tűzoltók sem csak az oltással foglalkoztak. A nyomkutatás és az elfogás nem volt könnyű feladat. „Profi” rejtőzködők tették próbára a figyelmet, és az állóképességet: a forradalmi rendőr.ezred tagjai. A feladatokból bőven jutott a megye hat munkásőr- egységének. A kutató-elfogó alegységek mellett voltak akik az utakat zárták le. mások lövészettel „fűszerezték” a gyakorlatot. Dr. Pálvölgyi István rendőr alezredes, a helyi főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetője gyakorlóruhában bukkant fel a megye különböző pontjain. — Nem nézője, hanem részese vagyok a gyakorlatnak — mondta. — Mi a szokásos éjszakai tennivalóinkat végezzük, csak egy kicsit többen, mint máskor szoktuk. Az ellenőrző-átengedő pontúikon „igaziból” átvizsgáljuk a gépkocsikat. A munkásőr-egységpa- rancsnokiságon egész éjjel folyt a munka. A gyakorlatnak voltak olyan elemei, amelyeket nem terepen, hanem íróasztalon kellett levezetni. A parancsnoki törzsek például kidolgozták, milyen tennivalók adódnak egy földrengéskor. Nagy György szemlapa- rancsimökot, a munkásőrség anszágois paranosnoks ág á nak osztály vezetőjét haj na lt áj ba n sikerült megkérdezni személyes benyomásairól. — Szoros zárógyürűt vontak a munkásőrök a szökevények tartózkodási helye köré — mondta. — A kutatás és az elfogás fegyelmezettségüket, felkészültségüket bizonyította. A bemutató keretében ■sajtótájékoztató is volt. Dr. Babinyecz Ferenc, a megyei pártbizottság titkára Bács-Kiskun megye jellegzetességeiről szólt. Dósa István, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettese napjaink politikai és gaizdaisági gondjairól, bizonytalanságairól szólva érzékeltette : a munkásőrök nem ölbe tett kézzel, hanem közéleti és gazdasági aktivitással segítik a kibontakozást. A záró eseményen — a díszszemlén — hasonló gondolatokat mondott el dr. Szabó Miklós, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára is. A gyakorlat „végeredményét” Borbély Sándor, a munkásőrség országos parancsnoka hirdette ki: az év közbeni ' ellenőrzések tapasz- talátaiit, az idei munkát is alápul véve dicséretben ré- szesítete a Bács-Kiskun megye munkásőreiit. K. Gy. megértéssel. Miért? A polgári társadalom érdekütközéseiben figyelmen kívül maradtak a humánus szempontok, és ennek embertelen következményeit jól ismerjük a történelemből. Megrázó ábrázolással érzékeltette ezt Dickens és Balzac. A társadalom effajta megkettőződése szakadékot vág az egyén és a közösség között, megkettőzi magát az embert is: az egyéni érdeket könyörtelenül érvényesítő magánembert és a politika színterén megjelenő „közösségi” embert, az állampolgárt. Nem véletlenül hangsúlyozza Marx, hogy a kommunisták álláspontja nem a polgári társadalom, hanem az emberi társadalom vagy másképpen: a társadalma- sult emberiség. A kelet- európai történeti fejlődésből következik, hogy a civil társadalom (az anyagi érintkezési szféra) és a politikai- hatalmi struktúra nem különült el olyan élesen, mint a nyugati társadalmakban. A feudális-hierarchikus hatalmi struktúra beépült a polgári demokrácia felépítményiszervezetébe: és megmerevedett intézményrendszerével, konzervatív alkotmányos hagyományaival lépten-nyomom korlátozta a polgári társadalom erőinek mozgását, szükségtelenül nyúlt bele a magánszféra területeibe. Ezek következménye, hogy a demokrácia gyakorlóterepe nem jött létre, és a nagy monarchiák idején kialakult „alattvalói” gondolkodás és magatartás tovább élt. Sőt a tőkeviszony megszüntetése után is rátapadt az új társadalmi-gazdasági tartalmakra patemalizmus, szerviliz- mus, hierarchizáltság alakjában. (Ezeket csak egy szocialista viszonyok között létező civil társadalom képes szívós munkával végérvényesen etlávolítani.) A proletárdiktatúra győzelme, a tőke kisajátítása után a helyes valóságlátást számos illúzió homályosítot- ta el. Ezek: az árutermelés maradvány a tőkés társadalomból, átmeneti jellegű. Az állam képes a társadalom összes érdekviszonyát áttekinteni, szabályozni, optimális érdekegyensúlyt teremteni, minden problémát kielégítően orvosolni a társadalom számára. Ügy gondolták, hogy az egész társadalom érdekében tevékenykedő politikai-hatalmi szerkezetben az egyén és a közösség harmóniája gyorsan megvalósul, ezért a hatalom és a civil társadalom megkülönböztetése fölöslegesnek látszott. A történelem azonban meggyőzött bennünket annak a marxi tételnek az igazságáról, amit Lenin is jól ismert és mélyen megértett: „Természetes fejlődési fokokat átugor- ni nem lehet, legfeljebb a szülés fájdalmait enyhíteni.” Miről van szó? Kétségtelen tény, hogy a gazdaság stabilizálása csak az áru- és pénzviszonyok hatékony működtetésével érhető el, ez pedig megköveteli a társadalom alkotó erőinek felszabadítását, ami viszont együtt jár azzal, hogy a civil társadalomban az érdekküzdelmek a teljesítmény, a minőség, a racionalitás jegyében zajlanak. A szocialista állam egyik feladata — amit többen a szociális védőernyő kialakításában jelölnek meg —an- nek ellenőrzése, hogy az egész társadalom javát szolgáló küzdelem ne váljon an- tihumánussá, csökkentse az elidegenedést. Tehát a civil társadalom nem más, mint a szabadon és öntevékenyen szerveződő állampolgárok társadalma, olyan autonóm személyiségeké, akiknek társadalmi cselekvését törvények által megalapozott alkotmányos jogok biztosítják, akik felelősen vesznek részt az anyagi és kulturális javak létrehozásában és elosztásában — élvezve a sikerekből származó előnyöket és viselve az esetleges kudarcokból keletkező hátrányokat —, és akik felelősséggel és erkölcsi tudatossággal lépnek a politikai nyilvánosság és cselekvés színterére nemzetük, más nemzetek és az emberiség sorsáért. A civil társadalmat és a politikai-hatalmi^ struktúrát a felelősség és az erkölcsi tudatosság által ösz- szekapcsoló kétirányú mozgás még nem eléggé kiegyenlített. A harmonikus kapcsolat csak kölcsönös türelemmel teremthető meg. Ezt a korábban félretett történelmi leckét is meg kell tanulnunk. Dr. Trapp Imre az oktatási igazgatóság tanára Üzenetrögzítő Emlékezetem szerint még sohasem fordult elő, hogy saját ügyünkben a nyilvánosság színe elé járultunk volna. Most megteszem, mert az eset mélységesen felháborító, és úgy látom: általánosít ható tan uls á gojck a 1 szolgál. Hazánk műszaki elmi^a- dottságát aligha ke.,. „...51- tatni’.: állapota — örökös pénzhiányra hivatkozva — azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap. Csepp a tengerben ehhez képest, hogy egy 75 OOO-res példányszámú megyei újság szerkesztőségiének nincs gépjárműve; telexösszeköttetése vidéki szerkesztőségeivel; képtelex- igépe szinte „múltszázadi”, s leginkább akkor mond csődöt, amikor országos és kiemelkedő nemzetközi események híreit várjuk; hogy telefonvonalaink' száma a minimális igényeket sem elégíti ki — és így tovább. De hát állítólag ez egy hírközpont! Az összeköttetés, a kapcsolatteremtés minimális feltételeivel . . . Ezért örültünk egy porszemnek is, amikor végre el tudtuk érni, hogy beszerezzünk két üzenetrögzítőt, amely a szombati szünnapokon, a kora reggeli, a késő esti órákban is lehetővé teszi, hogy értesülhessünk az eseményekről, olvasóink észrevételeiről, kívánságairól (például egy rendkívüli' eseményről vagy „csak” egy haláleset gyászjelentéséről). Kiadónk tehát beszerzett két darab Internacional PMX— 88 A típusú telefon-üzenetrögzítő berendezést a Foto- elektronik Ipari Szövetkezettől (Budapest, Kossuth L. u. 17.) potom 46 800 forintért (amelyből „mindösz- sze” 9360 forint az AFA!), a 2220924 számú számla tanúsága szerint. Ez a „rendkívüli esemény” egyébként április 13-án zajlott le! A Somogy Megyei Távközlési "Üzembe másnap (!) küldött felszerelési kérelemre „már” június 6-án; elutasító választ kaptunk a Pécsi Postaigazgatóság távközlési igazgató- helyettesétől. Eszerint „a berendezés csatlakoztatására egyedi engedélyt még nem adtunk”. Az üzenetrögzítőhöz csak akkor adhatnak beszerelési engedélyt, ha az a postai távbeszélő-hálózathoz csatlakoztatható . .. Küldjük el a berendezést Pécsre, majd megvizsgálják. Elküldtük. Megvizsgálták. Nem csatlakoztatható. Sajnálatát fejezte ki az igazgatóhelyettes, s ezzel az ügy lés zérói el volt intézve. Nem tudtam belenyugod- mi. Vajon mi lehet az oka? — kérdeztem most már szerkesztőségi pecséttel ellátva levelemet a megyei távközlési üzem vezetőjétől augusztus 9-én (mert csak ekkor értesültem az elutasításról). A válasz húsz nap múlva megérkezett. „A pécsi igazgatóság vizsgálata szerint e berendezések nem alkalmasak a magyar postai hálózatban történő üzemelésre.” S egy igazán jó szándékú javaslat: ,,... hasonló ügyekben szíveskedjék előzetes tájékoztatást kérni üzemünktől.” Tehát. Mielőtt vészek egy műszaki cikket, kérdezzem meg az legllletékesebbektöl — ez esetben a postától —, hogy használható-e Magyar- országon? Én, a vevő! Végtére is mi köze hozzá a fővárosi Fotoelektroniknak? örült, hogy eladta. 46 800- ért! Hol a felelőssége a beszerzésért? Nemde ott kellene tudni, hogy mi használható Magyarországon és mi nem? És ha most megtiszteljük a készülékkel? Vajon visszautalja-e a pénzt, és mennyi „kezelési" költséget vonnak le tőlünk? Persze egyelőre 46 800 forinttól még nem megy csődbe a cég. Hasonló esetektől azonban az ország hamarosan tönkre mehet, ha nem szedjük'ösz- sze magunkat. Nemde a „másra” használt mi'Miár dóktól, a megalapozatlan beruházásoktól és „műszaki fejlesztésektől” tartunk ott, hogy lassan Ingujjra vetkőzve (hogy más ruhadarabot ne említsek), forgolódunk saját tengelyünk körül? Nos hát, azt hiszem, ez az üzenetrögzítő áttallánosít- ható tanulsága. J. B. A fonal árnyékában Tudjuk: a cukorgyárban cukrot, a kenyérgyárban kenyeret, a fonalgyárban fonalat készítenek. — Azlt viszont már kevésbé ismerik az emberek, hoigy mennyi mögöttes tevékenység biztosítja a folyamatos termelést — mondta Kalocsa László, a Ma'steríil Pamutfonó-ipari Vállalat tmik-osatályvezetője. — Különösen az utóbbi években nőtt meg a szükség a kőműveseik, lakatosok, bádogosok, festőik és máis mesteremberek munkájára. A gyártósorok korszerűsítése, a gépcserék és gépáthelyezések belső átalakításokkal, szerkezeti módosításokkal járnak. Emélllatt a munkakörülmények folyamatos javítására is törekszünk. Most például egy fotocelilás ajtóval ellátott, légkamrás teherbejárót építünik. — Itt mindenhez keli érteni —vette át a szót Frank József briigádivezető —, nemcsak a íátrakáshoz és a vakoláshoz, hanem a tetőszigetelésihez és a parkettázáshoz is. — Akad munka a bala- tomsizemesi és az igáit üdülőnkben is — tette hozzá Sánta József kőműves. — Hamarosan két új faházat is fölépítünk. Azt pedig már Németh Jánostól, a javítóműhely vezetőjétől tudtuk meg, hogy a gép- és épületkarbamtar- fás mellett alkatrészeket is gyártanak. — Miért van erre szükség? — Modern nyugati gépeink meghibásodása esetén hónapokig kellene várni a pótalkatrészekre. A termelés folyamatosságát csak így tudjuk biztosítani. Világszínvonalú exporttermékeink piaci sikeréhez esztergályosaink, hegesztőink, asztalosaink munkája is hozzájárul — mondta jogos büszkeséggel. V. G.
