Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-30 / 234. szám

1988. szeptember 30., péntek Somogyi Néplap 3 ÜLÉST TARTOTT AZ SZMT Szükség van a szakszervezeti törvényre Érdekvédelem és -képviselet legyen Áx együttműködés új útja A ciechanowi vajda Somogybán Határozottabb képvisele­tet, keményebb kiállást, ru­galmasabb szervezetet igé­nyelnek a szakszervezeti ta­gok a megyében is — ezt tükrözte a Szakszervezetek Somogy Megyei Tanácsának tegnapi ülése, amelyen a szakszervezeti mozgalom to­vábbfejlesztésének feladatait tárgyalták meg. Ennek ke­retében mérlegre tették az SZMT XI. küldöttértekezlete óta végzett munkát, és ösz- szefoglalták a szakszerveze­ti megújulási program, a bérpolitika reformjával ösz- szeíüggő szakszervezeti el­képzelések, valamint a szak- szervezeti üdültetés korsze­rűsítésére és továbbfejlesz­tésére vonatkozó elgondolá­sok vitáját. Dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára leszö­gezte: A három téma vitája jól tükrözte a tagság több vonatkozásban újszerű, a korábbiaknál szigorúbb igé­nyeit a szakszervezet iránt, ezenkívül tükörképe volt a társadalom mai állapotai­nak, megjelenítette az em­berek meglehetősen feszült hangulatát is. A szervezett dolgozók egy­ségesek abban, hogy a szakszervezet fő feladata a továbbiakban az érdekvéde­lem és -képviselet legyen. A tagság nagy része csaknem teljesen egységes a szak- szervezeti törvény szüksé­gességét illetően és igényli a sztrájkjog törvényesítését is. Határozottan megfogal­mazódott, hogy a tagság va­lóságos demokratizmust, a centrális elemek visszaszo­rítását, a felsőbb és alsóbb szervek közötti szereposztás megfordítását, a tényleges alapszervezeti önállóságot kívánja. A szakszervezeti bérre­form elképzeléseivel a tag­ság egyetért, ugyanakkor erős fenntartásai vannak a közeli megvalósíthatóságát illetően. A béralku iránt is megnyilvánultak kétségek, ellentétes vélemények. Az is megállapítható, hogy az élet- körülmények megnehezülé­se miatt a dolgozók főleg a reálbér közeli növekedési le­hetőségei iránt érdeklődnek. A két vitaanyag csaknem minden kérdésében ütköző, ellentétes vélemények ala­kultak ki. Ugyanez nem volt elmondható a szakszervezeti üdülés továbbfejlesztésére kiadott irányelvekről. Az elképzelést — ezt az ülés vi­tája is tükrözte — többé- kevésbé a dolgozók vala­mennyi rétege elveti. Nem tudja elképzelni a lehetősé­gek csökkenését, a beuta­lók árának további növelé­sét, szükségesnek tartja a kedvezményes szakszerve­zeti üdültetés fenntartását, noha más javaslatok is el­hangzottak. Ezért javasolták azt, hogy a tervezett módo­sításokat a SZOT ne vezesse be és szükség van új elkép­zelések kialakítására. A kora délutánig tartó ülés tíz felszólalója sok szempontból kiegészítette az összefoglalókat és az ál­lásfoglalásokat. A résztve­vők úgy döntöttek, hogy minden észrevételt, javasla­tot, a kisebbségi véleménye­ket is továbbítják a SZÓT- nak. Elfogadta az SZMT, hogy az országos szakszervezeti értekezlet állásfoglalásának szellemében új feladattervet készítenek 1989—90-re de­cember 31-ig. Egyetértett a testület a szakszervezeti megújulásról szóló összesítő­vel, támogatta azt a jávas- latot, hogy a szakszervezeti törvényt bocsássák társadal­mi vitára. A bérreformmal kapcsola­tos állásfoglalásba bevették a pedagógusok és az egész­ségügyiek véleménye alap­ján, hogy ezeken a területe­ken szükség van a költség- vetési rendszer rugalmasab­bá tételére is a bérreform érvényesüléséhez. Megfo­galmazták a családi jövede­lemadóra való áttérés szük­ségességét, olyanét, amely megszünteti a mostani telje­sítményvisszafogást. Ritkán fordul elő, most azonban volt, aki ismét szót kért, mert úgy érezte: a szakmája érdekét nem vet­ték bele a kiegészítésbe. Ezért külön szavazott az SZMT arról, hogy támogat­ja-e a kereskedelmi dolgo­zók béremelési kérését. Ezt' a testület két ellenszavazat­tal, három tartózkodással elfogadta. L. G. A megyei tanács vendége­ként szerda óta a lengyel­országi Ciechanow vajda­ság háromtagú küldöttsége ismerkedik Somogy társa­dalmi, gazdasági fejlődésé­vel. A Franciszek Budzia- nowski vajda vezette kül­döttséget tegnap reggel fo­gadta Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára. Ezt követően a ven­dégek a megyei tanács ve­zetőivel folytattak munka- megbeszélést az együttmű­ködés gazdagításának konk­rét lehetőségeiről. Megyénk és a Ciechanowi Vajdaság 12 éves múltra visszatekintő kapcsolatai ed­dig lényegében csak kül­döttségek cseréjére korláto­zódtak. Kölcsönös volt ugyan a szándék a kapcsolatok tar­talmasabbá tételére, ám nem sikerült megtalálni en­nek kézzelfogható és mind­két fél számára előnyös te­rületeit. A barátság formai de­monstrálásán túlmutató, élő kapcsolatok kialakításához a két megye pártvezetői által két éve aláírt együttműkö­dési egyezmény adott új alapot. A tegnapi megbeszé­lés azt bizonyította, hogy e keretek a társadalmi szer­vek kapcsolattartásának vagy a művészeti csoportok cseréjén túl a gazdasági kooperáció vagy az árucse­re megannyi előnyös lehe­tőségét is kínálják. A korábbi delegációcseré­kéhez képest merőben új munkastílus és példaerejű nyíltság jellemezte a meg­beszélést. Dr. Gyenesei István, a me­gyei tanács elnöke kertelés nélkül szólt néhány — a gazdasági egységek között kezdeményezett — kapcsolat ellanyhulásának okáról, így arról, hogy olyan merőben eltérő profilú vállalatok kö­zött törekedtek az együtt­működésre, ahol esély sem volt. az érdemi tapasztalat­cserére vagy a kölcsönös ér­dekeken alapuló gazdasági kapcsolatra. Az árucsere ne­hézkességét okozó gondok között említette, hogy a len­gyel gazdaságban ható erős tőkés exportkényszer miatt a partnerek nem mindig tudtak olyan árukat kínálni, melyben a magyar kereske­delmi vállalatok fantáziát láttak volna. Ezután számos konkrét le­hetőséget említett, amelyek felülről való késztetések nél­kül is a kapcsolatok új mi­nőségét teremthetik meg. 13 olyan somogyi gazdálkodó egységet sorolt fél, melyek kölcsönös üzleti előnyökkel is járó konkrét kapcsolatok­ra törekszenek. A rövidesen az Országgyűlés elé kerülő társasági törvény tervezeté­re utalva olyan vállalatokat is említett, amelyek már e törvény szellemében keres­nek külföldi partnert — pél­dául esetleges közös érde­keltségű fejlesztéshez. Ilyen a műanyagipari tevékeny­ségét fejleszteni kívánó len­gyeltóti tsz, vagy az oszto- páni gazdaság, amely szög- gyártáshoz szükséges huzalt gyártó partnert keres. A lengyel fél által kezde­deményezett deviza nélküli árucserével kapcsolatban termékek sorát említette, melyek mindkét félnek elő­nyös üzletet jelenthetnek. A továbbiakban — a zeneisko­lás növendékek és képző­művészek cserelátogatásai­tól a szakmai információcse­réig — a kapcsolatok gazda­gításának több konkrét te­rületéről tárgyaltak. Ezen belül külön azokról a lehe­tőségekről, melyek megvaló­sítására már 1989-ben mód van. Franciszek Budzianowski elismerően szólt a munka- megbeszélés célratörő nyílt­ságáról, s mint mondta, a fölvetődött lehetőségek, s az ezekkel kapcsolatos várható szerződések az együttműkö­dés új útját nyitják meg. Javasolta, hogy e folyamat gyorsítása érdekében a két megyei tanács tartson fenn folyamatos telefon- és telex- kapcsolatot. A vendégek ezután a szen­nai falumúzeumba indul­tak, majd délután Boglár- lellén folytatódott program­juk, ahol megtekintették a mezőgazdasági kombinátot is. A küldöttség ma utazix el Somogyból, BNV, 1988 ŐSZ HONGKONG IS BEMUTATKOZOTT Kilenc évvel ezelőtt vett . részt utoljára a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Hong Kong Trade Development Council, a Hongkongi Keres­kedelmi Fejlesztési Tanács, amely elsősorban Ti kelet­ázsiai országgal kötendő üz­letekhez kínál információ­kat. A cég képviselőjét elő­ször is arról faggattuk, hogy miért volt szükség a majd’ tízéves távolmaradásra, hi­szen ez idő alatt a fejlődő ország igencsak figyelemre méltó sikereket ért el. A hongkongi árukat ma már nemcsak a tucatórák máso­lása jellemzi: az elektronika és a robottechnika terüle­tén olyan termékeket állíta­nak elő, amelyek a világ összes országában megállják a helyüket. A cég képviselője kérdé­sünkre elmondta, hogy csak­ugyan hosszú ideig nem mu­tatkoztak a BNV-n, de a partnereikkel: a külkereske­delmi vállalatokkal folya­matosan kapcsolatban vol­tak. Egy díszes katalógust mutatott, amelyben megta­lálta azokat a termékeket is, amelyek az elmúlt időszak­ban a magyar boltokban is megvásárolhatók voltak. El­sősorban női ruhákat, kabá­tokat és szöveteket küldtek hazánkba, de a kereskedő­ház munkatársa szerint sok­kal nagyobb lenne a válasz­ték, ha sikerülne megtalál­ni a kompenzációs forráso­kat. Jókora tortúra után tud­ják csak nyélbe ütni az üz­letet, s akkorra — kivált a ruháknál van ez így — ide­jét, divatják múlta portékák kerülnek a magyar piacra. Rádióból és lemezjátszó­ból is importálunk, az idén is húszmillió dolláros for­galmat bonyolít le a keres-' kedőház, s ez'— mint meg­tudtuk — a legnagyobb ex­portot jelenti az európai szo­cialista országok viszonyla­tában. A múlt évben keve­sebb árut vettünk Hong­kongtól, az idei fellendülést a leendő társasági törvény előkészületei is segítették. Az ázsiai partnerek szeret­nének részt venni az ala­kuló vegyes vállalatokban, ezért már az idén bővítet­ték a kapcsolatokat. A ke­reskedőház legfontosabb fel­adata, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtsön a ma­gyar gazdaságról, az itteni piacról. A cég képviselője elmondta, hogy ők maguk nem kereskednek, csak se­gítik a hozzájuk forduló vál­lalatokat. Beszélgetésünket többször is félbe szakítoták a kataló­gusgyűjtő legények: az alatt a néhány perc alatt, míg a képviselőház munkatársa el­mondta a legfontosabb in­formációkat, két vaskos is­mertetőfüzetet emeltek el a fiúk, pedig a katalógusokat gondosan a pulthoz ragasz­tották. Az ilyen közjátékok­tól persze nemigen jön meg a kedvük a külföldi kiállí­tóknak: ezzel csak elriaszt­juk a leendő partnereket. Pedig a kereskedelmi kap­csolatokra feltétlenül szük­sége van az országnak, talán a lopkodó fiúk is megtudják egyszer, ha másként nem, a saját bőrükön. Faragó László A nyan betakarítás jó eredményeket hozott a szent- gáloskéri tsz-ben. A búza át­lagos hozama például 6, a tavaszi árpáé 5 tonna volt hektáronként. S bár a gaz­daság az aratás nyomán mintegy 3—4 milliós árbe­vételi többletre tett szert, a szakemberek már ekkor szá­moltak azzal, hogy a 900 hektárnyi kukorica fejlődé­sét csaknem végigkísérő aszály okozta kiesés legalább háromszor ekkora lesz. Sz'á- mos lépést tettek az őszi betakarítással kapcsolatos költségek csökkentésére, így is legalább 10 millió forint lesz azonban a kukorica-ár­bevétel kiesése. — Nincsenek itt már ter­meléstechnológiai kérdője­lek — mondta Bognár Kál­mán főagronómus. — A jó kukoricatermésnek már csak egy nyitja van: hullik-e leg­alább 700 milliméternyi csa­padék. Tavaly csak 603 mil­liméter eső esett, mégis el­értük a 8,5 tonnás hozamot. Az idei csapadékmennyiség csak 376 milliméter volt, s tekintve, hogy a tápanyagot 9—10 tonnás hozamnak meg­felelően terveztük, az aszály­ért különösen nagy árat fi­zetünk. — Hogy alakult az idén a kukorica jövedelmezőségi pozíciója? Szentgáloskéri kukoricátok Lassan telnek a tartályok — A változatlan felvásár­lási ár és a növekvő ener­giaköltségek ollójában to­vább romlott. Fokozza ezt a negatív hatást, hogy a most szárítóra kerülő szem ned­vességtartalma magas, 33— 35 százalékos, s ez várható­an nem is fog csökkenni. Számításaink szerint 470 fo­rintos felvásárlási úr alatt — a jelenlegi ár 399 forint — nem lehet jövedelmezően és kellő érdekeltséggel ter­melni kukoricát. A most dol­gozó Class Dominátor kom­bájnjaink közül kettőt ta­valy vettünk darabonként 3,6 millió forintért. A most. megérkezett irányárak sze­rint ugyanez a gép jövőre 5 millióba kerül. Ezt a kuko­rica már nem bírja el, így aligha lesz tsz, amelyik ké­pes lesz majd megfizetni ezt az árat. Az egyik kombájn fülké­jében menet közben beszél gettünk Egerszegi Ferenc szerelő-kombájnossal. — Ugye siralmas látvány? — mutatott az elénk táruló satnya táblára. 1970 óta kom­bájnozok a tsz-ben, ám ilyen gyenge termés egyszer sem volt. Ez a tábla jó ha hek­táronként 40—50 mázsát ad Ez azt jelenti, hogy ugyan­úgy kora reggeltől késő es­tig kell hajtanunk, de csak ritkán telnek meg a tartá­lyok, nincs teljesítmény. So­kat elárul, hogy a négy nagy teljesítményű kombájnt két pótkocsis szemszállító Ifa is könnyedén kiszolgálja. Egerszegi Ferenc, aki más közéleti tisztségek mellett községi tanács-vb, valamint tsz vezetőségi tag, a mező- gazdasági dolgozók adózta­tással kapcsolatos sérelmei­ről is beszélt, így arról, hogy a gyakran 15—16 órás mű­szakok bére után úgy adóz­nak, mintha ugyanezt a pénzt 8 órában keresnék. Különösen figyelemre mél­tó és tiszteletet parancsoló volt, amit a kombájnos ez­után mondott. — Tény, hogy a jelenlegi adózási rend visszaveti az érdekeltséget, ez alighanem az ország valamennyi kom- bájnosának, traktorosának fájó pontja. S bár ezt sokan szóvá teszik, mindenki tisz­tességgel végzi a munkáját. Egyszerűen azért, mert a mezőgazdaságban dolgozó ember — akármennyi is a sérelme — el sem tudná ■képzelni, hogy ne takarítsa be a termést, hogy mikor eljön az ideje, ne vessen vagy ne fejje meg az állato­kat. Egyszerűen tiszteli a természet törvényeit, szereti - a földet, s teszi a dolgát. A szomszédos gépen Eger­szegi Sándor kombájnossal, Egerszegi Ferenc öccsével ta­lálkoztam. — 1974-ben a bátyám se- gédkombájnosaként arattam először, s az ő példájának is része volt abban, hogy azóta is a tsz-ben dolgozom. Ezt a táblát áprilisban éjszaka vetettem, s emlékszem, hogy akkor erős havazás állította meg a munkát. A vetéskor nem gondoltam, hogy alig lesz itt mit betakarítani. A szombati nyújtott műszak­ban egy géppel öt vagonnyit tudtunk levágni. Tavaly ugyanennyi idővel és mun­kával 10—12 vagonnyit. Ak­kor öt pótkocsis szállítójár­mű is alig győzte elhordani a szemet. S bár mindez ront­ja a hangulatomat, ezt a gépet így is öröm vezetni. — A brigádban mindössze négyen vagyunk kombájnp- sok, s közös teljesítmény­bérben dolgozunk. Ne gon­dolja azonban, hogy ezzel a nagykalaposdival itt valaki is visszaél. Aki a brigádba bekerül, tudja: itt csak jól csinálhatja. Míg beszélgettünk, meg­telt a gép bendője, s a jel­zésre másodperceken belül odagördült a teherautó. Alig búcsúztunk el, a kombájn tovább rótta a végeláthatat­lan sorokat. Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom