Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

1988. szeptember 27., kedd

Somogyi Néplap

3

LÉPÉSVÁLTÁS

 huszadik a Balatonnál

Új, korszerű Ibusz-iroda Siófokon

BNV, 1988 ÓSZ

Vendégvárók

Túl az első megyei pártértekezleten, más megyék hasonló elhatározásainak ismeretében, talán nem korai Valamiféle tanulságokat keresni. Amolyan közbülső, menet közbeni töprengésre vállalkozni. Kockáztatva persze, hogy a leírtak gyorsan érvényüket veszthetik, sőt e pillanatban sem pontosak. A bizonytalansági tényező mindennapjaink részévé vált, nem is szólva arról, hogy a szellemi pezsgés a pártéletben és azon kívül indulatoktól, túlzásoktól sem mentes. Minden jelentős változásnak természetes velejárója a szenvedélyesség, márpedig a "megújulás — bárcsak ne koptatnánk el idő előtt e fogalmat! —gyökerekig hatol.

Lényegében nem történik más, mint a pártértekezlet állásfoglalásának gyakorlattá válása. Tudjuk a pártértekezletet megelőz« és a tanácskozáson folytatott vitákból —, hogy a változást a párttagság sürgette.

Várható volt tehát, hogy a pártértekezlet nem lezár, hanem elindít egy folyamatot. A párt helyének, szerepének újraértelmezését, immár megyében, városban, munkahelyen. Tagság és vezetés, apparátus és választott testületek feladata és felelőssége csak akkor ragadható meg, azáltal kap tartalmat, ha minden szinten elemzés tárgyát képezi, ha az elvi megállapításokat szembesítik a mai gyakorlattal. A miben és mit kell változtatni kérdésre e nélkül nem válaszolhatunk.

Olvasván a tudósításokat a testületi ülésekről, első pillantásra meghökkentő, hogy mi mindenben különböznek az önértékelések és a javaslatok. Hol látják szükségesnek pártértekezlet ösz- szehívását s hol nem. S mindjárt hozzá egy elgondolkodtató észrevétel : vajon az legyen a megújulás mércéje, hogy hol voksolnak pártértekezletre hol nem? Késlelteti vagy gyorsítja az előbbrejutást az újabb és újabb tanácskozás? Van ahol igen, van ahol nem.

Más szóval, azt láthatjuk, hogy nincsenek azonos helyzetben megyék, települések. Következésképpen önmagában nem mond semmit, hogy a testületek, a vezetők hány" százaléka cserélődik éppen most. Terhelik-e és milyen mulasztások, képes-e feladatait megoldani még előbb feladatait felismerni? A kulcskérdés ez, s a válasz rá aligha várható máshonnan, mint a közvetlen környezetből. Mindenütt követelményként hangzik el a pártdemokrácia érvényesítése. Kemény kritikával illetik a döntéseket magának vindikáló apparátust. Nyilván okkal. A bírálatban kimondva, kimondatlanul az is benne van, hogy a döntésre valóban hivatott testületek megállják helyüket, márcsak azért is, mert a párttagság véleményére építenek. Vajon így van-e? Vajon a testületek nem okozói is az apparátus térhódításának? Nem járult-e hozzá kényelmességük a most ostorozott gyakorlathoz?

A testületi tagsághoz ez a magatartás már aligha lesz elegendő. A választók többet, mást kívánnak. Akaratuk, ha úgy tetszik, a kollektiv vélemény közvetítését, képviseletét. Könnyen kiszámítható, hogy az ilyen megbízatással működő testületekben mindennapossá válik az érdemi vita. Tudunk-e már érvekkel élni, van-e és milyen a vitakultúránk? A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy könnyen csap át személyeskedésbe egy-egy eszmecsere, hogy indulatok vakítanak, hogy vitában alulmaradni, ok a sértődésre és így tovább.

Még azt sem találtuk ki igazán — erre is akadnak példák a mostani személy- cserék között is —, hogy a tisztségtől való megválás ne legyen azonos a bukással, az erkölcsi megbélyegzéssel — függetlenül az eseményektől. így összemosódik a hiba, mulasztás, alkalmatlanság azzal, amit egyébként elismerünk: az új feladat

kíván új embert, a régi megtette a magáét, köszönet érte. S mert valamire már nem, másra még igenis megfelelő lehet. Sok egyéb mellett ez is kivált védekező reakciót, a pozícióhoz való ragaszkodást, a korábbi érdemek fölsorakoztatását.

Ami általánosabb megfogalmazásban is fölfedezhető • folytassunk mindent úgy. ahogy eddig, csak kicsivel — sókkal jobban, illetve vessünk el mindent, kezdjünk tiszta lappal —, hogy szélső pólusokra utaljunk. Holott a teljes tagadás még akkor sem indokolt, ha ma a folyamatosságot nagyobb arányban jellemzi a korábbitól eltérő, mint azt megtartó részelem. A toldozás- foldozás nem elégséges, mindennek az elvetése képtelenség.

Maros Dénes

A Balaton-környék huszadik, egyben a legnagyobb és legkorszerűbb Ibusz-irodáját avatták tegnap Siófokon. Diós István, az Ibusz Balatoni Területi Igazgatóságának vezetője köszöntötte az ünnepségen megjelent vendégeket, a többi között And- rikó Miklóst, a Kereskedelmi Minisztérium államtitkárát, dr. Szemenkár Erikát, az Ibusz vezérigazgatóját, dr. Győri Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét, Balassa Bélát, a siófoki pártbizottság első titkárát és dr. Gáti István tanácselnököt. Andrikó Miklós államtitkár avatóbeszédében hangsúlyozta, hogy a népgazdaság számára jelentős haszonnal járó idegenforgalom továbbfejlesztése csakis a turizmus színvonalának emelése révén lehetséges. Ha nem gondoskodunk megfelelő színvonalról az eszközrendszerben, a létesítményekben, nem várhatjuk, hogy igényes, fizetőképes külföldiek látogassanak el hozzánk. A nívós kínálat elengedhetetlenül szükséges, akárcsak az Ibusz siófoki új főirodája, mely berendezésében is kifejezi az új felfogást, a munkaszervezés korszerűbb módját. Itt a pultoknál például székeket láthatunk, a vendég helyet foglalhat és kényelmesen, körültekintően szerezheti be a szükséges információkat. Az ország legnagyobb és legtöbb hagyománnyal, tapasztalattal rendelkező idegenforgalmi cégének ez a 178. irodája.

A beruházást 1986 tavaszán kezdte meg a Somber. Gulyás István igazgató elmondta, hogy 1987 végén tervezték átadni a létesítményt, de

a kivitelező nehézségei miatt ez nem sikerült. Az épület — berendezés nélkül — 60 millió forintba került, ebből 11 az Ibuszé, 33 a Magyar Kereskedelmi és Hitelbanké (az utóbbi már egy hete beköltözött az épületrészébe), a többi pedig a 14 lakás tulajdonosáé. A tervet a Dél- Dunántúli Tervező Vállalatnál Tillai Ernő Ybl-díjas építész készítette. A Somogy Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat jó színvonalon végezte el a kivitelező munkálatokat. Kiss Lászlóné, a Somber főkönyvelője elmondta, hogy az 1986-ban elfogadott áron kellett lebonyolítaniuk a beruházást, holott azóta jelentős áremelések voltak. Egán Csilla, az Ibusz fejlesztési osztályának műszaki ellenőre arról számolt be, hogy a belső munkálatok (burkolás, festés, tapétázás, belsőépítészeti tevékenység, berendezés) mintegy 9 millió forintba kerültek. Villangó József, a siófoki főiroda vezetője ' úgy nyilatkozott, hogy az idén mind az árbevételi, mind a nyereségi tervet teljesítették. A régi Fő utcai épületet felújítják, jövőre ez lesz aa éjjel-nappal nyitva tartó úgynevezett nonstop irodájuk. Jelenleg az 1989-es idegen- forgalmi szezon előkészítésén dolgoznak, s tavaszig lesz idejük „belakni” az új munkahelyet. Tizenhatan dolgoznak itt, minden munkatárs beszél németül, többen angolul és oroszul is értenek. Az első napon betért ügyfeleknek ajándékcsomaggal kedveskedtek és egy-egy belépőjeggyel a Budapest Tánc- együttes holnapi siófoki gálaműsorára.

Van a BNV-n egy külön bemutató, ahol hivatásos vendégvárók invitálják a közönséget: a Hoventa nemzetközi kereskedelmi és vendéglátóipari kiállítás. Az F pavilonban nem tilos habzó sört csapolni (mindennap kilenc óra után nyit ki), és az olasz fagylaltgépeknél álló ifjú hölgyet sem rója meg senki, amiért néhány pohárnyi fagylaltot oszt szét a kíváncsiskodók között. Ilyenkor a közelben lévő összes nebuló odasereglik, nyújtják a kezüket, lökdösődnek.

Csillog-villog minden ezen a kiállításon. Csakhát a berendezések nagy része nem kapható forintért.

A kiállítók között természetesen akad, aki gondosan ügyel arra, hogy a kínálatában ne legyen olyan portéka, amelyhez csak szűk réteg juthat hozzá. A Műszaki Árut Értékesítő Vállalat többek között söröző- és cukrászberendezést kínál — mindkettő igazán tetszetős: fát és szépen megmunkált fémet használtak hozzájuk az építők. Azt már a vállalat képviselőjétől hallottuk, hogy a míves borítás csupa hazai berendezést takar, ezekhez többnyire hozzá lehet jutni. Azt is megtudtuk, hogy — egyedi tervek alapján — kisvállalkozók készítették el a bútorokat, pultokat. A sörbár rögtön az első napon elkelt, a hangulatosan berendezett cukrászdára is volna vevő, ám a vállalatnál nem titkolják, exportra is szánják a bútorokat, gépeket.

BNV-nagydíjat nyert fagyasztószekrényével a Lehel Jászberényi Hűtőgépgyára.

Ezt a gépet elsősorban a háziasszonyoknak ajánlják, de kisebb éttermek is kitűnően használhatják. Az új fagyasztószekrény sorozatgyártása megkezdődött — ez újabban követelmény a díj odaítélésénél. Évente huszonhétezer darabot tudnak készíteni belőle Jászberényben, ez azonban kevesebb, mint amennyit Magyarországon el tudnának adni. A tizennyolcezer forintos ár sem riasztja vissza a vásárlókat. A vállalat munkatársa szerint tovább folyik majd a hiánygazdálkodás a hűtőgépekből is, hiszen nagyobb beruházás — amely- lyel gyarapítani tudnánk a termelést — szóba sem kerül a vállalatnál. A Lehel a termékeinek felét — mintegy 280 ezer hűtőszekrényt, fagyasztóládát — exportálja, másként nemigen jutna a feltétlenül szükséges importanyagokhoz, s anélkül a belföldre szánt mennyiséget is meg kellene kurtítani.

A vásár legotrombább gépét szintén a Hoventa kiállításon láthatja a szemlélődő: az automata üvegvisz- szaváltótól a nézelődő meg"- riad. Tessék elképzelni, milyen edzett embernek kell lennie annak, aki egy hosz- szúra nyúlt hétvége után ilyen automatán szeretné visszaváltani az üres üvegeket!

Faragó László

I

SAVANYU A TEJ

Mostanában, ha van féltartós tej a boltokban, akkor mindenki azt igyekszik megvenni, mert — bár drága — nem savanyodik meg, míg ez a „Sima” tejjel sűrűn előfordul. Nagy Lászlót, a Kaposvári Tejipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét kérdeztem. így felelt:

— A tej romlékony, nekünk műszaki gondjaink vannak, néha, fölhalmozódik a készlet és foltokban itt- ott bizony savanyú tej kapható. Azt sem mondhatom, hogy nem jó alapanyagot kapunk, azt sem, hogy nálunk nincs emberi hiba. De elsősorban a féltartós tejet gyártó üzem sűrű leállása okozza a gondokat.

Tűzvédelem Somogybán

Százéves a szervezett tűzvédelem Somogybán. Ez adja az időszerűségét annak a felvonulásnak és bemutatónak, amely ma délután 16 órakor lesz Kaposváron, a Kossuth, téren. Nagy Tibor tűzoltó őrnagytól, megyei parancsnoktól kérdeztük : mennyire korszerű ma a tűzvédelmi szervezet?

— A tűzoltóság tevékenysége és Somogy megye tűzvédelme megfelelő: ezt a megyei tanács állapította meg, amikor tevékenységünket értékelte. Azt jelenti ez, hogy a kor követelményeinek megfelelő személyi, tárgyi, technikai feltételekkel dolgozunk — ha nem is minden eszközünk a legkorszerűbb.

A tűzvédelmi szervezetnek azonban csak egy kis része az állami, a hivatásos tűzoltóság. Ide tartoznak azok is, akik a létesítményekben, a gazdasági egységekben, az intézményekben dolgoznak a tűzmegelőzésért és vesznek részt az oltásban. Tevékenységüket jogszabályok írják elő. Munkájuk szervezése, irányítása, felügyelete és segítése azonban az állami tűzoltóság feladata. A szervezett tűzvédelemnek tehát fontos része az üzemi és az önkéntes tűzoltóság.

— Hány ember áll készen arra, hogy segítsen?

— A mentő tűzvédelemhez

megyénkben a hivatásosokkal együtt ötezer ember tartozik. Évente 600—700 esetben kell riasztani őket. Ez magában foglalja a tűzoltást, és az egyéb segítség- nyújtást is: a műszaki mentést, a kárelhárítást, a bajbajutott személyeken, szervezeteken való segítést. Az állami tűzoltóság állandó készenlétet tart, hogy elemi csapás, tűzkár vagy más, nem várt esemény bekövetkeztekor azonnal riasztható legyen. Az országban nincs még egy olyan szervezet, amely ezekben az esetekben azonnali segítségnyújtásra képes.

— iA tűzoltóságtól azt várjuk, hogy ha baj van, akkor pillanatok alatt ott legyen és segítsen. Mennyire vagyunk elővigyázatosak azért, hogy ne történjen baj?

— Nem vagyunk annyira

elővigyázatosak, mint

amennyire elvárható lenne. Sok eset bizonyítja ezt. A tűzvizsgálati munka során az okokat próbáljuk utólag megállapítani, a bekövetkezett káresemény keletkezési körülményeit tisztázni, egyrészt azért, hogy a bekövetkezett kárt, másrészt hogy a bekövetkezett eseményért való felelősséget megállapítsuk. Vizsgálati eredményeinket, tapasztalatainkat a megelőzésben is hasznosítjuk. Statisztikánk szerint száz esetből 90-ben a hanyagság okozta a tüzet.

— Ha jobban figyelnénk, mindez elkerülhető volna.

— Ha valamennyi nem is, de az esetek számát nagymértékben lehetne csökkenteni és mód lenne megelőzni a tragikus eseményeket. Sokszor minden különösebb anyagi ráfordítás nélkül — csupán nagyobb figyelemmel — meg lehetne előzni ahajt.

— Mi tartozik a 10 százalékba?

— Az emberek közötti kapcsolatból fakadó személyes bosszú éppúgy szerepet játszhat, mint a torzsalkodás s a belőle fakadó rosszat akarás. Az idén is történt olyan a megyében, hogy valaki szándékosan okozott tüzet egy családi veszekedést követően, egy másik esetben pedig a tartozás kikényszerítésére.

— Sok az olyan tűz, amelyet nem lehetett volna megelőzni?

— Elég sok az olyan tűz, amely nem vezethető vissza emberi mulasztásra, szándékosságra. Ezek összefüggnek a műszaki színvonallal. Azzal például, hogy régen amortizálódott gépekkel, berendezésekkel dolgoznak a gazdasági egységek, a termelőszövetkezetek. A fenntartás költségeinek rosszul értelmezett megtakarítása a felületes karbantartások esetenként a karbantartások elmaradása okoznak tüzet. Ilyen esetekben a vizsgálat bizonyítja a másodlagos felelősséget, s azt, hogy személyes okai is vannak az ilyen tüzeknek.

— A Pokoli torony nagysikerű film volt. Hasonló esetben mire lenne képes a szervezett somogyi tűzvédelem?

— A film és a valóság szerencsére különbözik. Az azonban tény, hogy a lakótelepeken, a jelenlegi lakás- kultúra mellett megvan annak a veszélye, hogy a filmben látottakhoz hasonló módon alakul ki veszélyhelyzet. Egyedül a tűzoltóság nem tudja ilyen esetben felvenni a harcot: sem eszköz, sem személyi feltételei nincsenek ehhez meg. Ahhoz, hogy technikánk ilyen esetekben is hatékonyan bevethető legyen, már az építés stádiumában biztosítani kell a feltételeket.

— Sok fórumon hangzik el mostanában, hogy .a tűzoltóság akkor mondja meg, mi hiányzik egy épületből, amikor az már készen van, és nem a tervezés stádiumában írja elő, hogy mi az, amit tenni kell azért, hogy tűzvédelmi szempontból biztonságos legyen a létesítmény.

— Jogos vád nem érhet bennünket. A tűzoltóság sohasem volt arra kötelezett, hogy egy megvalósulandó létesítmény tervezője, kivitelezője, műszaki vezetője legyen. A feladat csak az, hogy a létesítmények megvalósításában közreműködjön azzal, hogy felkérésre, az érvényes rendelkezések, műszaki követelmények és egyéb normatívák érvényesítéséhez segítséget adjon. A normatív előírások ugyanis nagyon sokféle megoldással teljesíthetők. Ez a tervezői munka lényegéhez tartozik. A tűzoltóság nem utólagos követelményeket támaszt, hanem a kötelező előírások betartását ellenőrzi. Feladata, hogy szakhatóságként működjön közre akkor, amikor az építést engedélyezik. A tűzoltóság nem tett soha előírásokat. Az állami biztonságtechnika, illetve az állami biztonságpolitika teljesítését, a vagyonvédelem minőségét vizsgálja és az ennek érdekében született előírások teljesítését kéri számon.

— Hiszen nem is a féltartóssal van baj.

— Nem, mert ha az üzem működik, akkor jó tejet ad ki. Csakhogy sokszor nem működik, és akkor ötvenezer liter tej fölösleget a régi üzemben kell menteni. Valamit csinálnunk kell . . . De ilyenkor óhatatlanul előfordul, hogy néhány ezer liter megromlik. Aki kéri, annak kártérítést adunk.

— Ez keveset fog megvigasztalni.

— Tudom. Remélem, hogy alkatrészgondjaink megoldódnak és keddtől a sava- nyodás megszűnik, mert minden üzem működni fog. Sajnos sok bajunk van, nagyon sok, ezzel a féltartós üzemmel.

— Hiszen azt mondták róla, hogy ez egy korszerű üzem.

— A holland partner sem készült föl ilyen alkatrész- szükségletre. Lassan érnek ide a szerelők ... Szóval a nyugatiak sem mindig olyan precíz partnerek, ahogyan azt mi képzeljük róluk. Ez persze még mindig nem vigasztalja a vásárlókat, ők jó tejet akarnak venni. De hál ez van... Remélem már nem sokáig. Higgye el mindenki: mi sem azon vagyunk, hogy rosszul dolgozzunk.