Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. szeptember 1., csütörtök Somogyi Néplap 3 Vélemények a nyilvánosságról A megyében sok helyen olvassák és természetesen véle­ményt cserélnek arról a levélről, melyet a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya juttatott el a pártalap- szervezetekhez, a lakóhelyi, munkahelyi közösségekhez, a tes­tületekhez, a tömegszervezetekhez, észrevételeket várva a nyil­vánosság helyi, megyei szélesítésének tennivalóihoz. Am nemcsak azokat foglalkoztatja napjaink kiemelten fon­tos társadalompolitikai kérdése, akik kézhez kapták ezt a le­velet, méltán elmondható, hogy szinte napi témája ez min­denkinek. Ki-ki a maga módján megfogalmazza igényeit, egy­úttal bírálatot mondva a rossz beidegződésekről, és keresi, hogy a mindennapok gyakorlatában miként érvényesülhetne tisztábban a demokratizmus. Összeállításunkban néhány véleményt, nézetet gyűj­töttünk csokorba. A most folyó eszmecsere, vita teljességét ez u9Ypn nem tükrözheti, de jelzi, hogy a somogyi emberek, a különböző közösségek a változtatás őszinte szándékával fog­lalkoznak a témával. t politikai élet napi eseményei, c köthangulati információk ta­núsága szerint bizonyossá válik, hogy a lakosság igényei szerint valónak tartsa a bő, érdemi tájékoztatóét a döntések mibenlétéről, hátteréről, a kialakuló vitákról. Szükségét érzi annak, hogy a dön­téshozatal előtt álláspontját kifejthesse illetve a döntéseket köve­tően észrevételei, felvetései kapjanak a továbbiakban is politikai je­lentőséget. Soure gyakrabban terelődik c figyelem olyan ’tabuként* ssómontartott kérdésekre, melyeknek az állampolgári felelősségtudat és közérzet, a volitikai aktivitás és aktivizálás szempontjából i» nyilvánosságot kell ilátniuk. Hozzátéve, hogy az államtitkokat képeső döntések, álláspontok körét az erre illetékes testületek miltányolha- táan és világosan határozzák meg. A CSELEKVŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS FORRÁSA Többet tudni mindenről NYITOTT KAPUK... Iskolai demokrácia és nyilvánosság — Nemcsak az irányító pántszerveknek kell a nyil­vánosság szélesítésére és az alaposabb tájékoztatásra tö­rekedniük — mondta Papp Borbála, a Kaposvári Ruha­gyár pártbizottságának tit­kára. — Vállalatunknál kis­csoportos beszélgetéseken viitatjuk meg, hogyan lehet a testületi üléseket nyilvá­nosabbá tenni. A javuló tá­jékoztatás munkamódszer- belli változásokat is hoz ma­gával. A részletekről a gyá­ri közösséggel együtt dön­tünk. — Az egyéni beszélgetések és a párt csoport ü lések a legjobb alkalmak arra, hogy megismerjük a párttagok véleményét: miként lehet javítani a tájékoztatásit — mondta Püspök Tibor, a III. számú pártalapszervezet tit­kára. — Az alapszervezet- nek az irodaházi dolgozók a tagjai. Többen kérdezték már, hogy az újabb népgaz­dasági kölcsönök felvétele előtt miiért nem kérik ki a dolgozók véleményét. A visszafizetés terhe a nép vállán van, többet kellene tudnunk arról, mi indokol­ja az eladósodást, milyen belső tartalékok mozgósítá­sával lehetne csökkentem a hiiteUgényit. Szeretnénk meg­A siófoki körzetben is több vállalat, pártbizottság kapta meg a nyilt levelet, amelyet ezekben a napok­ban vitatnak meg, s fűzik hozzá észrevételeiket, gon­dolataikat. A balatonföldvá- ri nagyiközségi pártbizottság lépéselőnybe került. — Mi a pártalapszerveze­tek önállóságának és önte­vékenységének, valamint a párttagság politikai aktivitá­sának alakulásáról és az ez­zel összefüggő feladatokkal már ez év június 28-án fog­lalkoztunk, s meghatároztuk feladatainkat — mondta Varga Gyula párttitkár. — így a politikai nyilvánosság megyei helyzetéről, szerepé­ről és a konkrét feladatok­ról már eleve volt vélemé­nyünk. Bprtbizotts águnk ezért is tűzhette napirend­jei sorába augusztus 23-án e témakört. — Melyek önök szerint a legfontosabb helyi felada­tok? — Valamennyiünk eddigi tevékenységét, munkamód­szerét felül kell vizsgálni. Egy háromfős bizottság el­beszélget a múltról a párt­bizottsági tagakkal : milyen megbízatásoknak tettek ele­get, hogyan vettek részt a hozott határozatok végrehaj­tásában, miként értékelik a pártbizottság eddigi mun­káját, módszereit, mennyi­ben voltak elégedettek az ülések anyagainak tartalmá­val1 és nyilvánosságával stb. A feladatokat csak a közel­múlt értékelésével, megis­itudni, hogy mi hátráltatja néhány jó elképzelés, előre­mutató gazdasági döntés megvalósulását. Évek óta szó van például a célszerű differenciálásról, a gazda­ságtalan tevékenységek meg­szüntetéséről, ám ezekben a kérdésekben is lassan hala­dunk előre. Gazdasági hely­zetünk nem bírja el a kés­lekedést. Tagságunk főleg a következetességet hiányol­ja. A közéleti és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő kommunisták nyomatékkai hangsúlyozzák a valósághű tájékoztatás szükségességét, ezt Illés István, a kismama­szalagon és az üzemfenntar­tási osztályon dolgozókat tö­mörítő V. számú alapszer- vezet titkára is megerősítet­te: — A miniszteri tájékozta­tók időmként a valósnál szebb képet festenek az áru­ellátásról. Gyakori az is, hogy egy-egy gondra nem elemző, nem feltáró jellegű magyarázatot kapunk. A vállalaton belül azt ér­zik legfontosabbnak a dol­gozók, hogy az eddiginél jobban vonják be őket a gazdasági terv kialakításá­ba. mérésével lehet meghatároz­ni. Vannak elképzeléseink. Például a munkaterv elké­szítése során kikérjük a kör­zet párt-, tanácsi és tömeg- szerviezeteiinak véleményét, s a tárgyalandó témaköröik- be is bevonjuk a témát leg­jobban ismerő szakembe­reinket. A testület elé lehe­tőleg alternatív javaslato­kat terjesztünk, hogy válasz­tani lehessen. Körzetünk­ben időszakonként széles kö­rű aktívaértekezletet rende­zők párttagoknak és párton - kívülieknek, ahol értékeljük az addigi tevékenységét, és meghatározzuk a legfonto­sabb feladatokat. — Milyen főbb gondolato­kat továbbítanak a felsőbb szerveknek? — Két kérdés köré cso­portosítjuk a politikai nyil­vánosság megújítását. . Az egyik: a nagy nyilvánosság számára, a másik a párttag­ság számára nyújtandó tá­jékoztatás és tájékozódás. Az első témakörben jó len­ne, ha a Somogyi Népláp­ban külön rovat rendszere­sen foglalkozna a megyei pártbizottság tájékoztatójá­val. Emellett több hely et ké­ne biztosítani a lakossági észrevételeknek, amelyekre nyilvánosan választ is kelle­ne adni. A pécsi körzeti té­véadás bővebben foglalkoz­hatna a három megyét érin­tő kérdésekkel. A párttag­ságnak jó lenne e^v-két hó­nappal előbb megismerni a megyei és helyi pártbizott­ságok munkatervében sze­— Meggyőződésem, hogy a párt irányító, vezető sze­repének érvényesüléséhez feltétlenül szükséges a tár­sadalom széles rétegeinek a véleménye. A demokratiz­mus szélesítése, a nyitottság, a nyilvánosság társadalom- politikai feladataink élén áll. Horváth László, a nagyba­jomi Lenin Termelőszövet­kezet elnöke, egyben elnöke a tsz-ek megyei érdekképvi­seleti szervének, a tsz-szö- vetségnék is. — Saját környezetében, gazdasági vezetőként ho­gyan ítéli -meg a nyilvános­ság helyzetét? — Ügy vélem, hogy — mint a mezőgazdasági szö­vetkezeteiknél általában — a demokratizmus -gyakorlá­sának fórumai jól kiépítet­ték, talán nagyobb az in­formációáramlás lehetősége, mint más gazdálkodó szer­vezeteknél. A munkahelyi közösségektől kezdve az ön­elszámoló egységeken ke­resztül, a pártszervezet, a vezetőség, a küldöttgyűlés, a közgyűlés megannyi -szerve­zeti feltétel ahhoz, hogy az itt dolgozók már a dönté­sek előtt tájékozódhassanak az elképzelésekről, illetve kifejthessék ezzel kapcsola­tos véleményüket. — Sok a rossz beidegző­dés, az évtizedes automatiz­mus, melyet ugyan bírálnak, kifogásolnak az emberek —, de megszokták. Éppen ezért mondom azt is, bogy a po­litikai, a közéleti nyi-lvános­replő és megvitatásra kerü­lő témaköröket, hogy több idő és lehetőség maradjon a véleményalkotásra. A me­gyei és a helyi pártbizottsá­gok adják közre üléseik anyagát. Ezt egyszerű sok­szorosítással meg lehetne ol­dani, s az információ né­hány nap alatt eljuthatna mindenhová, ahová kell. A személyi kérdésekbe is na­gyobb nyilvánosságra van szükség. Ne legyenek ta­buik! Ugyanakkor nemcsak elmarasztalni lehet; ha szük­séges, meg i-s kell védeni az embereket az alaptalan vá­dak, szóbeszédek ellen. ság megteremetése, ami összefügg az intézményrend­szer továbbfejlesztésével, megújításával, nem egyik napról a másikra végre­hajtható feladat. — Mi az, amit a demok­ratizmus, a nyilvánosság fejlesztése érdekében külö­nösen fontosnak tart? — Egy-egy döntés elő- és utóéletének nyilvánosságát. Vagyis bármilyen elhatáro­zásról, javaslatról van szó, ki kell kérni, meg kell hall­gatni az érintett kisebb vagy nagyobb közösség, szervezet vagy lakóhely véleményét. Meggyőződésem, ha egy em­ber érzi, hogy egy elhatá­rozásban az ő személyes ál­lásfoglalása is tükröződik, azért a célért őszintébben, odaadóbban, nagyobb aka­rattal és lelkesedéssel dol­gozik. De más szempontból is a cselekvő együttműkö­dés forrása lehet a nyilvá­nosság. Igen lényegesnek tartom a javaslatokra való válaszadást. Alapszervezet­től, gazdálkodó egységtől nem egy javaslat indult már eddig is „fölfelé”, amire vi­szont soha nem jött semmi­lyen válasz! Az ilyenfajta agyonhallgatásnak káros kö­vetkezményed vannak, pél­dául a közéleti ifásultság. Válaszolni kell mindenre, akár igenlő, akár elutasító a felelet. — Ebben a munkában bi­zonyosan meg van — és meg­lesz — az érdekképviseleti szerv, a szövetség feladata is. — Az egész érdekképvi­seleti tevékenységnek meg kell újulnia! Most, a veze­tőváltással összefüggésben, amikor minden szövetkezet­tel külön-.külön tárgyaltunk, kiderült, hogy a szövetségi munka nyilvánosságában is hagyok az adósságaink. Fel­fogásban, munkamódszerben, szervezetben, működésben egyaránt változtatnunk kell. Az például csak egy kezdeti lépés, hogy nyitottakká tet­tük az elnökségi üléseket, vagyis bárki részt vehet azokon, akit érdekel az adott téma. Most nem tu­dok választ adni arra, hogy konkrétan, a gyakorlatban milyen módszerekre van szükség. A diagnózis már ismert: nyitottabbnak kell lennie a szövetségnek, most az a feladat, hogy kidolgoz­zuk a terápiát. Az oktatási törvény már „megelőlegezte” a nyilvá­nosság kiszélesítését, tar­talmának bővülését. Paré Irénnel, a Pedagógusok Szakszervezete Somogy Me­gyei Bizottságának titkárá­val beszélgettünk arról, ki­bontakozóban van-e az is­kolai demokrácia a megye oktatási intézményeiben? — A Pedagógusok Szak­szervezeténeik központi ve­zetősége a tavasszal értékel­te a társadalmi élet de­mokratizmusának, illetve a nyilvánosság kibontakozta­tásának helyzetét. Mun­kánkról Rosta Andor, a ka­posvári 503-as számú szak­munkásképző intézet okta­tója mondott véleményt. Ügy ítélte meg, hogy a megyei bizottság megfelelő tájékoz­tatást nyújt tevékenységé­ről a pedagógusöknak. Leg­fontosabb dokumentuma­ink a főbizalmiakon keresz­tül eljutnak az oktatási in­tézményekbe, azokat megis­merhetik a tantestületekben. Ennek ellenére az az érzé­sem, hogy még a tisztség- viselők is keveset tudnak a munkánkról. — Arról van szó tehát, hogy sem a tisztségviselők, sem a tantestületék nem ta­núsítanak kellő figyelmet a megyei bizottság munkája iránt? — Ahogy az imént mond­tam; dokumentumaink, ál­lásfoglalásaink, munkater­veink eljutnak az intézmé­nyekbe, a pedagógusok azo­kat megismerhetik, ám nem mindenki él ezzel a lehető­séggel. Ugyanakkor az alap- szervezétek nagyon ügyel­Ügy tetszik, hogy az em­bereket mindinkább érdekli, mi történik a környezetük­ben, ám nem tudni, hogy valójában mi az oka gyako­ri ingerült kifakadásaik- nak. Az-e, hogy vélemé­nyük nélíkül döntöttek te­lepülésük sorsáról, vagy más bosszúságukat akarják ilyen módon levezetni. Dr. Rudolf Mátyás, a Nagyatádi Városi Tanács titkársági osz­tályvezetője érdekes dolgok­ról beszélt. — Atádon a nagy hord­erejű döntések előtt eddig is többször megkérdezték a la­kosság véleményét. A kikül­dött kérdőívekre azonban rendszerint kevesen vála­szolták. Azután, amikor va­lamiről döntött a tanács tes­tületé, akkor rendszerint azok ágáltak, akik nem él­tek a javaslattevés lehető­ségével. Említethetném azok­nak a gyári, intézményi fó- rumdknak a sorát is, ame­lyeken kikérték egy-egy kö­zösség véleményét a telepü­lésfejlesztési elképzelések­ről. Akilk ott vollták, azok felelősséggel szóltak, akik nem menték el, azok vi­szont utólag sokszor alapta­lan híresztelések alapján vi­tatták az elhatározás helyes­ségét. — Nem vitatom, hogy szükség van a nyílt, őszinte párbeszédre, de ennek csak akkor van értelme, ha a kö­zös akaratot következetesen végre is hajtjuk. Amikor nek arra, hogy üléseiken minél kevesebb alkalomrrtal vegyünk részt. — Vajon ügyes-bajos dol­gaikkal fölkeresik-e a me­gyei bizottságot a pedagó­gusok? — A megyei bizottságon nyáron sem volt szünet. Ilyenkor is nagyon sokan keresnék föl bennünket, hogy tanácsunkat, vélemé­nyünket kérjék. — Az iskolai demokrácia kibontakoztatásában hol tar­tunk? — Kiteljesedése hosszabb folyamat. Az iskolai nyilvá­nosság kibontakozásának a jeleit nap map után tapasz­taljuk. Az oktatási 'törvény bevezetése óta azonban — véleményem szerint — mér­téktelenül megnőtt az érte­kezletek száma. Hozzáte­szem: nem biztos, bogy a legfontosabb feladatokról esik szó ezeken a fórumo­kon. — Mennyire nyíltak eze­ken az értekezleteken, meg­beszéléseken a pedagógu­sok? — A vitaszellem javult. Az oktatási intézményveze­tők megyei tanévnyitó érte­kezletének szekcióülésén ed­dig elképzelhetetlen volt, hogy vitába szálljanak az igazgatók, a szakfelügyelők az osztályvezetővel. Augusz­tus végén ez is megtörtént. Az együttműködést érintő kérdésekben bátran mond­ták véleményt. A tantestü­leti értekezleteken, alapszer­vezeti üléseken a vélemény- alkotás korántsem ilyen egy­séges. Vannak, akik célsze­rűbbnek 'tartják a hallga­tást. elolvastam a megyei pártbi­zottság levelét, sok minden az eszembe jutott. Egyebek között az, hogy ha már van előzetes tájékozódási lehető­ség, akkor az legyen köz­érthető. De folytatom a sort: ne csináljunk titkot abból, hogy a párttisztségviselők- mél például kiket jelölnek egy-egy posztra, az informá­ciós jelentések ne egyoldalú kötelezettségek legyenek, ha­nem aki véleményt mond. az kapjon visszajelzést is. A nyíltsággal egyféle ma­gatartásváltozást is meg kell tanulnunk. Aki bírál1, az ne indulatokkal érveljen, ha­nem tényekkel, s ki a kri­tikát kapja, az tisztességgel fogadja azt. — Nagyatád gyakorlatá­ban — de gondolom, más városokban is — közzétet­ték a legfontosabb híreket, döntéseket. Az más kérdés, hogy mindenki hozzájuk ju­tott-e. Hogyan tovább? — Van még miit tennünk. Gyakran csak néhány soros híreket keLlene eljuttatnunk az emberekhez, hogy elejét vegyük a mendemondáiknak. Erre nem volt mindig lehe­tőség. A nagyatádi műsor­füzet például közölt ezek­ből, de lehet, hogy sokan átsiklottak fölötte. Ezért is tervezzük egy városi újság megjelentetését. Persze arra is szükségünk van, hogy tudjuk, mi érdekli az embe­reket. Ehhez pedig kölcsö­nösség kell. A döntés felelőssége Sokrétű mondanivaló Földváron Felelősség a közös célért

Next

/
Oldalképek
Tartalom