Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-24 / 229. szám
1988. szeptember 24., szombat Somogyi Néplap 3 Társadalmi viták közben A kölcsönös bizalmatlanság jegyében zajlanak az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvénytervezetek társadalmi vitái — foglalta össze véleményét a tévé minapi műsorában dr. Kilényi Géza alkotmányjogász és egy pillanatig sem tagadta, hogy nincs meglepődve, biztosra vette, hogy ezek a tanácskozások a jogalkotó kés az állampolgárok összecsapásának színtereivé válnak majd. Már csak azért is, fejtegette, mert az embereknek, ha mélyebben belegondolunk, eddig nemigen adatott meg, hogy egy-egy készülő jogszabályról kifejthessék gondolataikat. A múlt _________ g yakorlata Vagy ha mégis megtehették — s ezt már e sorok szerzője állítja —, annak sem volt sok foganatja. Igaz ami igaz, nem is lehetett. Ezek a mi társadalmi vitáink ugyanis eleve nem arra voltak kitalálva és rendszeresítve, hogy azokon bármi is eldőljön. Az ügyek, de hiszen ezt mindenki tudja, máshol, párnázott ajtók mögött kapták meg minősítésüket. A gondot tetézte, hogy az állampolgárokat egész egyszerűen elfelejtették tájékoztatni a játékszabályokról, arról, hogy nekik mi lehet a szerepük. Akit pedig nem avatnak be, az kiszámíthatatlan. Akadtak ugyanis olyanok, akik komolyan vették a meghívást, amelyben felszólították őket, hogy egy adott, vele persze nem egyeztetett időpontban (általában délelőtt 10 vagy délután 2 órakor, amikor az állampolgárok döntő többsége dolgozik) jelenjen meg valamelyik székházban és vegyen részt a vitában. Akik aztán elmentek a fórumra, mert valóban vitázni akartak, nézetüket a másokéval ütköztetni, azok nagyon meglepődtek. Már a megszólalásuk utáni első pillanatban látniuk, tapasztalniuk kellett, hogy eltévesztették a házszámot, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Az addig nyájasan mosolygó elnökségi tagok homlokát hirtelen redők futották be, s a jegyzőkönyvet vezető írnok tanácstalanul dobálgatta a ceruzáját, várva, hogy eligazítsák, mitévő legyen: most rögzítse ami: mondanak, vagy sem. Aztán persze, ahogyan az már általában lenni szokott, tisztázódtak a félreértések. Az állampolgár rádöbbent, mert rá kellett döbbennie, hogy az ő kedvéért senki nem fogja felborítani az előre kigondolt és megtervezett dramaturgiát. És ebből a felismerésből levonta az egyedül lehetséges következtetést: elhatározta, hogy többet nem hagyja magát befolyásolni egyetlen mégoly díszes meghívótól sem, akkor sem megy társadalminak nevezett vitára, ha éppenséggel lenne mit mondania a megtárgyalandó témáról. Már csak emiatt, a múlt félresikeredett gyakorlata miatt is számítani lehetett a. mostani fórumok érdektelenségére. Nem véletlenül jelentette ki a viták kezdetét beharangozó sajtótájékoztatón Molnár Béla, a Hazafias Népfront országos titkára: „Nem az a cél, hogy rekordot döntsünk. A viták eredményessége nem azon múlik,, hogy mennyiségileg rendben lesznek-e a dolgok. Ebben: az esetben ugyanis, ez elég, könnyen megjósolható, a mennyiség nem fog átcsapni minőségbe.” Kedvező ________ t apasztalatok Érthető, mi több, osztható' volt a népfront tisztségviselőjének aggálya. Már csak azért is, mert tudjuk: az embereket ma sok minden más is foglalkoztatja, nemcsak az, hogy megengedik-e, hogy szabadon létrehozzanak egyesületeket, társadalmi és tömegszervezeteket, s hogy kimehetnek-e az utcára tiltakozni, ha úgy vélik, hogy céljaikat egyébként nem tudják elérni. Mégis, az eddigi tapasztalatok rendkívül kedvezőek. Ez még akkor is igaz, ha a szervezésben, a rendezvények előkészítésében sok újat aligha fedezhetünk fel. Kísért a múlt, még túl erősek a belső automatizmusok, amelyek inkább abban adnak tanácsot az illetékeseknek, hogy kiket ne hívjanak meg, semmint abban segítenének, hogy mindenki jelen legyen, aki szólni, sőt beleszólni akar a közös ügyek intézésébe. „A mai újságban olvastam, hogy tegnap lakossági fórumot tartottak itt a kerületben. Én erről miért nem tudtam? Mondja, csak nem azért tartják titokban az események időpontját, mert nem akarják meghallani az ellenvéleményeket?” — tette fel a korántsem szónoki kérdést egv ismerős egyetemi oktató, aki váltig állítja, tudott volna olyat mondani, ami érdekelte volna a kodifikátorokat. Például azt, hogy — szerinte nincs szükség e két törvényre, mert a jogi szabályozás nem csak előnyökkel, hanem hátrányokkal is jár. „Minden szabályozás korlátozás” — mondta, hozzátéve, hogy a fejlettebb társadalmakban ezek a jogok, amelyekért most harcolunk, az alkotmányból következnek. Igaza van? Vélhetőleg igen, ha figyelmen kívül hagyjuk azt az egyáltalán nem szívmelengető körülményt, hogy társadalmunkban a civil szféra minden, csak nem fejlett. Alkotmányunk ugyan tartalmazza az egyesülés és gyülekezés jogát, de aligha kell bővebben kifejteni, hogy a gyakorlatban eddig hogyan érvényesülhettek. Amiből az is következik, s ezt az eddigi viták résztvevői is megerősítették, hogy alkotmány nélkül nincs alkotmányosság. De az alkotmányossághoz, annak érvényesüléséhez kevés a jog felsorolása és deklarálása. i Amíg a hatalmi szervek jóindulatán múlnak a dolgok. Azon, hogy képviselői miként viszonyulnak az egyes állampolgári, ha úgy tetszik alulról indított kezdeményezésekhez, addig igenis szükség van a jogok és a kötelességek egészen pontos, egyértelmű körülhatárolására. Azt azonban nem árt, ha már most tisztázzuk — fejtegették többen —, hogy ezeket nem az állam biztosítja az állampolgároknak. Itt nincs, nem lehet szó gesztusokról, nagyvonalú adományokról! A Polgári és a Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében, amelyet hazánk is elfogadott, a jogok az ember, az egyén méltóságából fakadnak. Célszerű lenne, indítványozták, például hogy ennek szellemében változtassák meg a két tervezetet felvezető szöveget, olyképp, hogy „az állampolgárnak joga van gyülekezni : az állampolgárnak joga van egyesületeket, társadalmi és tömegszervezeteket létrehozni'. A stílus is fontos Ha már itt tartunk: a tervezetek szövegét sokan elnagyoltnak, stilisztikailag elfogadhatatlannak tartották. „Márpedig amikor évtizedes elmaradást pótolunk, nem engedhető meg a nyelvi bizonytalankodás. Annál kevésbé, mert így az állam és a politika olyan gyanúba keveredhet, amely a mai társadalmi feszültségeket figyelembe véve mindenképpen elkerülendő'’ — hívták fel a figyelmet például a HNF budapesti anyanyelvi bizottságának tagjai. De hát kell-e egyáltalán tisztázni a fogalmakat és értelmező kéziszótárrá változtatni a jogszabályokat? Hiszen mindenegyes fogalmi értelmezés újabb és újabb kételyeket szülhet? Tényleg az lenne a legjobb, ha elhagynák a felsorolást és a végleges szövegbe már csak azt rögzítenék: „a rendezvény nem sértheti alkotmányunkat”? Csakhogy itt a bökkenő: melyik alkotmányról beszélünk? A mostaniról, vagy az újról? És még az új alkotmány kapcsán: jó az, hogy akkor alkotnak képviselői törvényt az egyesülési meg a gyülekezési jogról, amikor nincs még kész az alaptörvény? Nem hiba-e, hogy alapok nélkül látunk hozzá a falak felhúzásához? — vetették fel egy másik fórumon, de a nézetek ott, annál az álláspontnál találkoztak, amely szerint: jobb, ha most megszületik ez a két jogszabály, mintha később megint- csak megfeledkeznének róla a jogalkotók. Ez a veszély, persze nem valós. Ám az egyértelmű, hogy a tervezetek inkább a tiltások felvonultatásában jeleskednek. Nézzük csak meg a szövegeket! Látható, hogy a jog deklarálása alig pár sor, míg a tiltások hosszú-hosszú bekezdéseket foglalnak el — jegyezték meg többen, s példák sokaságával támasztották alá nézetüket. Kell-e, mondjuk, öt nap ahhoz, hogy az illetékes szerv eldöntse: a bejelentett rendezvény sér- ti-e szövetségi politikánkat vagy sem? Ez a terminus azt sugallja, hogy alkalmasint az amúgy sem gördülékeny döntési mechanizmus még döcögőbbé válhat. Vagyis: az illetékes akár az utolsó napig húzhatja-halaszthatja a verdikt kimondását. így .viszont, akár akarja, akár nem, teljes bizonytalanságban tarthatja a szervezőket. Ráadásul a benyújtott kérelem elutasításának okát nem is kell megnevezniük. A gyülekezési törvénytervezet, amely egyébként is jobban foglalkoztatta a résztvevőket, mint az egyesülési jogról szóló, még számos kérdést vetett fel. Például azt, hogy miért kellett limitálni a várható résztvevők számát? S ha erre mégis szükség van, mi indokolja a kétszázas határt? Az ilyen jellegű rendezvényeknél ugyanis kiszámíthatatlanok az emberi reakciók. Elindul egy 110 tagból álló csoport, s mire úticéljához ér, már 220-an vannak. Merthogy a tömeg tömeget vonz. így viszont már, hiszen tényleg meghaladták az engedélyezett létszámot, máris megsértették a jogszabályokat. Milyen szankcióval büntethetik őket? Nem vész el egy gondolat sem Sorjáznak a kérdések az egyesülési törvénytervezet kapcsán is. Ott a résztvevők elsősorban a társadalmi és a tömegszervezetek életrehí- vásával foglalkozó paragrafusok felemás voltát tették szóvá, de arra is felhívták a figyelmet, hogy árnyaltabbá kellene tenni a párttal, a párt szerepével kapcsolatos szövegrészeket is. És még arra is figyelmeztettek, hogy a törvénynek olyannak kell lennie, amely a hosszabb távú fejlemények befogadását is lehetővé teszi majd. Magyarán: alkalmas legyen a politikai intézményrendszer korszerűsítésével óhatatlanul együttjáró változások érvényesítésére. A vita még tart, az állam- polgári javaslatokat jegyzőkönyvezik. Bizonyos, hogy egyetlen okos gondolat sem vész majd el. Az is bizonyos, hogy e viták hasznossága, a javaslatok fogadtatása hatással lesz majd a soron következő társadalmi párbeszédekre is. Oldhatja a bizalmatlanságot, fokozhatja az érdeklődést a közszólás fórumai iránt, ekként is elősegítve, hogy ezek a fórumok végre elnyerhessék azt a szerepet, ami már régóta kijárt volna nekik. Seregi László Országos tanácskozás Kaposváron KORSZERŰ ESZKÖZÖK A POLITIKAI KÉPZÉSBEN Középpontban a számítástechnika Korszerű eszközök a politikai képzésben címmel rendezett másfél napos országos tanácskozást a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatósága és a Politikai Főiskola pedagógiai tanszéke. A tegnap délelőtt megkezdődött rendezvényre eljöttek az oktatási igazgatóságok, pártbizottságok, a dunántúli felsőoktatási intézmények, a Propagandista című folyóirat és a Reflektor kiadó képviselői. Az elnökségben helyet foglalt dr. Lóth László, a Központi Bizottság agitációs és propaganda osztályának munkatársa, dr. Kemény László, a Politikai Főiskola rektorhelyettese, Benczúr Zsuzsa, a Propagandista főszerkesztője, Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára. Eredics Károly, az Oktatási Igazgatóság igazgatója nyitotta meg a tanácskozást: — Olyan időszakban élünk, amikor a propaganda módszertana és a propagandista személye egyre nagyobb figyelmet, szerepet kap a marxizmus—leninizmus oktatásában, a propaganda irányításában, a kutatásban, a tapasztalatok elemzésében. Egyre aktívabb és összehangoltabb a pártoktatás módszertanával foglalkozók tevékenysége, az eredmények közreadásában és felhasználásában is. Mai tanácskozásunk is ezt kívánja szolgálni. Értekezletünk programja lehetőséget és időt ad arra is, hogy a politikai képzés időszerű napi feladatairól is szóljunk. Ügy gondoljuk, hogy napjainkban erre szükség van, hisz egyre több előre nem látható új kérdéssel találkozunk. Mégis, amikor a találkozó tartalmi kérdéseiről döntöttünk, egyetértettünk azzal, hogy a sok fontos terület közül kiemelten a korszerű eszközökben rejlő további lehetőségekről váltsunk szót. A marxizmus—leninizmus oktatásának tartalmi korszerűsítésében a már megkezdett és napjainkban is folyó munka gyorsítása, a gyakorlathoz, az élethez való alakítása egyre sürgetőbb. Mindez még intenzívebb gondolkodást és eredményesebb munkát követel mindannyiunktól, mindenekelőtt a módszertani és pedagógiai műhelyeinktől, hogy a tudatformálásban, a reformgondolkodás erősítésében eredményesebbek legyünk. Ebben a törekvésben a XX. századi technika is helyet kért és kapott. A 70-es, 80-as évek elvezettek bennünket a mai legkorszerűbb eszközökhöz, a videóhoz és a számítástechnikához. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezeknek az eszközöknek az értő használatával jobb eredményeket lehet elérni. Az is bizonyított azonban, hogy a hagyományos eszközök és módszerek sem nélkülözhetőek, azok is igen hatékonyak lehetnek, ha megfelelő helyen és módon alkalmazzuk őket. Már a tanácskozás első napja is nagy segítséget, nyújtott mindehhez. Dr. Lóth László Korszerű eszközök a politikai képzésben, dr. Zrinszky László, a Politikai Főiskola tanszékvezető tanára Kitekintés az oktatási eszközök szakirodaimára címmel tartott előadást. Papp Sándor, a Politikai Főiskola tudományos munkatársa arról beszélt, mit jelent az informatika és a számítástechnika a politikai képzésben. Az Oktatási Igazgatóság a múlt tanévben pályázatot hirdetett a korszerű audiovizuális eszközök alkalmazására a politikai képzésben. Eredics Károly adta át a díjakat Győryné dr. Kig- lics Magdolna és Jávorszky- né dr. Rácz Mária, az agrártudományi egyetem állat- tenyésztési karának két tanára nyerte az első díjat. Kálmán Ferenc, a kaposvári Bartók Béla iskola igazgatója lett a másodikdíjas. A harmadik díjat megosztva Szabó György, az Oktatási Igazgatóság nyugdíjas tanszékvezetője és Tóth László, a Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese kapták. Ebéd után dr. Koncz István, a Politikai Főiskola adjunktüsa ismertette a videó szerepét a politikai képzésben, majd dr. Koltai Dénes, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető tanára A hatékonyság legfőbb tényezője a propagandista címmel tartott előadást. A tanácskozás résztvevői ezután megismerkedtek a kiállított korszerű eszközökkel, majd megnézték a vá- rost\ és a szennai falumúzeumot. Az esti baráti találkozó közben dr, Bartha Árpád, a pécsi egyetem docense tartott poszterbemutatót, bizonyítva a játékmódszerek hasznosításának lehetőségeit. Az országos tanácskozás ma reggel három szekcióban folytatja munkáját. A Mikrolift Kisszövetkezet kaposvári kirendeltsége végzi a liftek javítását, karbantartását a megyében. Havonta átlagosan 90 liftet javítanak. A hétvégeken állandó ügyeletet tartanak.
