Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

2 Somogyi Néplap 1988. szeptémber 22., csütörtök A Minisztertanács és a SZOT képviselőinek tanácskozása A Minisztertanács és a SZOT megbeszélése szeptember 21-én. A tárgyalócsoportokat Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, államminiszter és dr. Nagy Sándor, a SZOT fő­titkára vezette Sevardnadze és Shultz: ismét tárgyalóasztalnál (Folytatás az 1. oldalról) telmények és a nagyobb tel­jesítményre irányuló társa­dalmi törekvés mögött. Sem­miképpen nem lenne jó és támogatható egy olyan poli­tikai szándék, amely most viszont pótlékként használná fel a gazdsági bajok és vál­ságjelenségek kezelésére a politikai intézményrendszer reformját — hangsúlyozta. A politikai intézményrendszer és a gazdasági élet reformja nem egymás helyettesítésére szolgál, hanem átfogó, egysé­ges társadalmi program, együttesen segítik a megúju­lást. A továbbiakban kiemelte: ma különösen nagy jelentő­sége és kivételes szerepe van a kormány és a szakszerve­zetek, ezen belül is a kor­mány és k SZOT . együttmű­ködésének. A kormány és a szakszer­vezet partneri kapcsolatairól szólva elmondta, hogy álta­lában meg kellene tartani az együttműködés eddigi formáit, vagyis a kormány és a SZOT közvetlen kap­csolatát, de a későbbiekben jó lenne konkrétabbá tenni, hogy mely kérdések tartoz­nak a kormány és a SZOT partneri kapcsolataira, s mely kérdésekben tárgyalna a SZOT közvetlenül a mun­kaadókkal, vállalkozókkal. Az államminiszter ezután arról érdeklődött, hogy a szakszervezeti mozgalom mi­lyen belső megújulási, át­alakítási szándékkal fog hozzá helyzetének stabilizá­lásához, társadalmi presztí­zsének megőrzéséhez. Meg­valósíthatónak tartja, hogy a szakszervezeti mozgalom a nyyilvánosság előtt is kife­jezze polemikus viszonyát a kormánnyal szemben konk­rét kérdésekben. A kormány és a szakszervezetek kap­csolatában ne csupán egy­fajta lojális szempont érvé­nyesüljön, ami sajnos elég hosszú időn át terhelte a szakszervezeti mozgalmat, s nem használt sem a mozga­lom, sem a kormány tekin­télyének. Ezzel kapcsolatban arról is tájékoztatást kért, hogy miként fejlődik tovább a mozgalom ágazati és szak­mai jellege, s fel tudnák-e vállalni a pluralizmust a szakszervezeti mozgalmon belül. Nagy Sándor válaszában hangsúlyozta: abban teljes lehet az egyetértés, hogy az országnak erős, határozott, következetes, kiszámítható kormányra, s ugyanilyen erős, határozott, következe­tes és kiszámítható szak- szervezetre van szüksége. Ehhez arra is szükség van, hogy sem a kormány, sem a szakszervezet ne vállaljon fel olyan funkciókat, ame­lyek nem tartoznak tevé­kenységi és hatáskörükbe. A szakszervezeti munka megújításáról szólva arról tájékoztatott, hogy folyik az elképzelések tagsági vitája, a több mint 4 millió szak- szervezeti tag véleményének ismeretében kívánnak majd választ . adni a novemberi országos szakszervezeti érte­kezleten a legsürgetőbb kér­désekre. A szakszervezeti mozgalom nagy valószínű­séggel abba az irányba fej­lődik tovább, hogy egyszer­re használja ki a szakmai és az ágazati szervezkedés­ben rejlő előnyöket. Ehhez erős, autonóm, nagy önállósággal működő szak­mai szerveződésekre, önként elhatározott tömörülésekre van szükség. A főtitkár rá­mutatott, a SZOT-ot már jelenlegi állapotában is az ágazatok, szakmák szövetsé­gének tekinti. Ez azt jelenti, hogy szövetségi alapon jön­nek létré az ágazati-szak­mai szakszervezetek, képvi­seleti mechanizmusok mű­ködnek, alulról meghatáro­zott a SZOT-nak a tevé­kenysége, s nem többségi elvek, hanem konszenzus alapján hoznak döntéseket. Ennek messzeható következ­ményei lesmek a választási és a képviseleti rendszer­ben, a döntési mechaniz­musban. A főtitkár elképzelhetőnek tartja egy olyan szakszerve­zeti modell kialakítását, amelyben egyfajta pluraliz­mus van jelen, s már most is gyakorlati realizásként tekint a TDDSZ-re, amely- lyel a legutóbbi napokban a SZOT vezetői tárgyalásokat folytattak. — A szakmai szakszervezeteken kívül szer­veződő alternatív szerveze­teket munkánk kritikája­ként fogjuk fel — hangsú­lyozta. A szakszervezetnek úgy kell dolgoznia, hogy mindenki megfelelően kép­viselve lássa az érdekeit, s ne másutt keresse érdekér­vényesítési lehetőségeit. Az együttműködési formá­kon túl ebben az időszak­ban talán az a legfontosabb, hogy kölcsönösen töreked­jünk egymás véleményének figyelembe vételére — mondta Nagy Sándor. Ezután Pozsgay Imre meg­jegyezte: elfogadja a Nagy Sándor által elmondottakat. A vitaindító előadásokat követően Csikós Pál, a SZOT titkára fejtette ki a SZOT álláspontját az 1988. évi nép­gazdasági helyzet alakulásá­val, illetve a szükséges in­tézkedésekkel kapcsolatban. Hangsúlyozta : a tervezettnél nagyobb infláció .bekövetke­zése miatt a SZOT arra a következtetésre jutott, hogy szociálpolitikai, illetve bér- intézkedéseikre van szükség. Ezeknek az összegszerű ki­hatása mintegy 1,2 milliárd forint. Elodázhatatlan a köz­ponti béremelés az egész­ségügyben, a postánál, a köz- művelődés, illetve a sajtó te­rületén. Az adórendszer mű­ködésével kapcsolatos gon­dokkal összefüggésben kifej­tette, hogy az elférő mun­kakörülményeket honoráló pótlékok értékmegőrzéséről gondoskodni kell. Különös fi­gyelmet érdemelnek ebből a szempontból ia pedagógus- társadalom képviselői és az egészségügyben dolgozók. Villányi Miklós pénzügy- miniszter a kormány állás­pontját ismertetve kiemelte: a teljesítményék emelkedése nélkül nem képzelhető el a jövedelmek növelése. Az alapvető célok közé tartozik a külső és a belső egyensú­lyi helyzet javítása, a szelek­tív fejlesztési politika meg­valósítása. Az eddigi számí­tások szerint a külkereske­delmi áruforgalom megha­ladja a tervezettet, azonban a szerkezetátalakítás lassan halad, ezért a népgazdasági egyensúly még mindig labi­lis. A költségvetés hiányának tervezett csökkenése nem va­lósul meg. Az idén várható­an 7,5—8 százalékkal csök­ken a reálbér és 1 százalék­kal a reáljövedelem, a nettó keresettek pedig 1-2 százalék­kal nőnék. A fogyasztói ár­színvonal-növekedés a mai megítélés szerint 16,5 száza­lék körül alakul. A lakossá­gi fogyasztás a tervezett mértéknek megfelelően csök­ken. Átfogó bér- és szociálpo­litikai intézkedések végre­hajtását a kormány nem tartja lehetségesnek. A pénz­ügyminiszter bejelentette, hogy a sajtó dolgozóinak, a szerkesztőségi alkalmazottaik­nak a bérét 15 százalékkal tervezik növelni. A postánál várhatóan 5 százalékos, a közüzemi, víz, csatorna és fürdővállalatoknál, a sütő­iparban, a kő- és kavicsbá­nyáknál, valamint a megvál­tozott munkaképességűeket foglalkoztató vállalatoknál pedig 10' százalékos központi bérfejlesztést hajtanak végre. A tömegközlekedési vállala­toknál gondoskodnak arról, hogy a nettó keresetek túl­munka esetén se csökkenje­nek. A kormány a 70 éven alu­li nyugdíjasak illetményének emelésére nem lát lehetősé­get, javasolja viszont, hogy jövőre módosítsák a nyugdí­jak .rendszerét. A családi pótlék további 100 forintos emelése helyett a kormány azt indítványoz­za, hogy 200 millió forinttal növeljék a tanácsok jutta­tási keretét. Az adórendszerrel kapcso­latos gondokról szólva ki­fejtette: a jelenlegi adórend­szerben vannak joghézagok, a parlament elé terjeszten­dő módosításokkal éppen ezeket igyekeznek megszün­tetni. A kormány egyetért azzal, hogy_ az adómértékek módosításával olyan adótáb­lát dolgozzanak ki, amely a lakosság terheit további inf­lációval nem növeli. Nagy Sándor nyugtalaní­tónak mondotta, hogy a reálbér-, illetve a reáljöve­delem-számításokban nagy eltérések mutatkoznak. Ja­vasolta, hogy a kormány te­gyen határozott, garanciális ígéretet arra vonatkozóan : az egészségügyben dolgozók bérének rendezése jövőre az első helyen szerepel. Indo­koltnak tartja a pedagógu­sok bérbruttósításának a mainál igazságosabb megol­dását is. Ügy vélekedett, hogy a munkakörülményi pótlékok értékmegőrzését az adórendszeren belül kell megoldani. Az elhangzottakra vála­szolva Villányi Miklós ki­fejtette: a jövő évi bérpoli­tikai intézkedésekre az idén nem vállalhat garanciát a kormány. Ugyanakkor egyet­értett azzal, hogy az egész­ségügyben és a közművelő­désben dolgozók bérének rendezése elodázhatatlan. E gondolathoz kapcsolódva Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettes elmondta : elképzelhető, hogy az egész­ségügy bérhelyzetének javí­tására még az idén 50 mil­lió forintot irányoz elő a kormány. Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke véleménye szerint a személyi jövede­lemadó rendszere és a pót­lékok egymással összeférhe­tetlenek. Éppen ezért a pót­lékok 90 százalékát jövőre a kormány leépíti, illetve vállalati hatáskörbe utalja át. Kívánatosnak tartotta, hogy az 1989-es központi bérintézkedések meghozata­láról, mértékéről a kormány, a szakszervezetek és a gaz­dasági kamara együttes ál­láspontja alapján döntsenek. A vitát összefoglalva Pozs­gay Imre államminiszter hangsúlyozta: a kormány el­ismeri, hogy a szakszerve­zetek valódi, megalapozott társadalmi szükségleteket vetettek fel. Javasolta: az idei terv realizálásának té­nyeit figyelemmel kísérve a kormány és a SZOT képvi­selői üljenek össze egy újabb megbeszélésre, s ha szükséges, a tanácskozást követően korrigálják a jövő évi tervvel kapcsolatos el­képzeléseket. Indítványozta, hogy a javasolt bérintézke­dések október 1-jei hatály- lyal lépjenek életbe. Egyet­értett azzal, hogy a tanácsi juttatási keretet 200 millió forinttal növeljék, s az egészségügy — egy megha­tározott körben dolgozók bérének emelésére — kap­jon október 1-jéig 50 millió forintot. Nagy Sándor reményét fe­jezte ki, hogy ez az 50 mil­lió forint egy jövőre foly­tatandó intézkedéssorozat első lépése lesz. Javasolta, hogy a munkakörülményi eltéréseket honoráló pótlé­kok ügyében két héten be­lül tárgyaljanak az ágazati szakszervezetek képviselői az érintett tárcák illetéke­seivel. A jövő évi népgazdasági terv főbb vonásairól szólva Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke hangsú­lyozta: szigorú vásánlóerő- szaibályozásra lesz szükség, s ez a lakosságtól áldozato­kat követel. A népgazdaság növekedési üteme lassúbb lesz, esetleg stagnálásra is számítani kell. A konverti­bilis export várható növe­kedése mellett a szocialista kivitelben csökkenés követ­kezik be. Mindent összevet­ve a forrásnövekedés sze­rény mértékű lesz, ezért a belföldi felhasználást — a lakossági fogyasztást és a beruházást — 1-2 százalék­kal csökkenteni kell. A re­áljövedelmek a számítások szerint három, a reálbérek hat százalékkal csökkennek, a lakossági fogyasztás egy százalékkal mérséklődik. Annak ellenére, hogy a kor­mány igyekszik a lakosság terheit a még elviselhető mértéken tartani, az áremel­kedés teljes körű kompen­zálására és' valamennyi tár­sadalmi juttatás értékének megőrzésére nem lesz lehe­tőség. Szó volt a sztrájkjogról, amelynek törvényszintű sza­bályozását a tárgyaló felek egyöntetűen szükségesnek tartják. Egyetértés volt ab­ban is, hogy addig is, amíg a sztrájkról jogszabály szüle­tik, hozzanak létre olyan megegyezést, amely a folya­matokat áttekinthetővé, ke­zelhetővé teszi. A szovjet és az amerikai külügyminiszter találkozói előtt megszoktuk, hogy fel­pörögnek az események, s reflektorfénybe ikerül mind­az, ami a két nagyhatalom viszonyában kérdésessé vált. Ezúttal viszonylagos csönd előzte meg Sevardnadze és Shultz párbeszédét. Mintha a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolatai­nak normalizálása, a kon­frontáció mérséklése a dip­lomáciai tárgyalásokat kö­rülvevő légkör feszültségét is oldotta volna. Már a fe­ledés homályába merül az az időszak, amikor a szov­jet és az amerikai külügy­miniszter úgy ült a tárgya­lóasztalhoz, hogy még a kül­sőségekkel is szembenállá­sukat demonstrálták, s a tárgyalások órái alatt még Coca Colával sem kínálták meg a szovjet diplomácia vezetőjét az amerikai követ­ségen. A mostani viszonylagos csönd azt is tükrözi, hogy e találkozók többé nem sorol­hatók a rendkívüli esemé­nyek közé, természetessé vált a rendszeres kontaktus. Csütörtökön Sevardnadze és Shultz úgy ül tárgyalóasztal­hoz, hogy maguk mögött tud­hatják a sikeres májusi moszkvai csúcsértekezletet. Építhetnek annak eredmé­nyeire, jelentős elvi megál­lapodásaira. Arra a kölcsö­nös akaratra, ami a közös közlemény szerint arra irá­nyul, hogy haladást érjenek el a fegyverzetkonlátozásfoan. Semmi kétség, a soron lévő külügyminiszteri találkozó legnagyobb tétje Is az, va­jon előre tudnak-e lépni a hadászati támadó fegyverek csökkentésének témaköré­ben. Bár a közelmúltban fel­A KISZ Központi Bizott­ságának Egyetemi és Főis­kolai Tanácsa nyílt levelet intézett a Magyar Demok­rata Fórumhoz és az Űj Márciusi Fronthoz. A levél tartalmát szerdán ismertet­ték a sajtó képviselőivel. A dokumentum egyebek között üdvözli az új szelle­mi-politikái mozgalmak megalakulását és kifejezésre juttatja azt a véleményt, hogy a szocialista Magyar- ország mélyreható átalakí­tásában a társadalom leg­különbözőbb csoportjai ér­dekeltek, önálló programja­ik alapján abban részt ven­ni jogosultak. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Ta­nácsa szükségesnek tartja minden olyan kezdeménye­zés támogatását, amely a formálódó új alkotmányos­ság keretei között, a civil és politikai közösségekre építve, a magyar társada­lom demokratizálását tűzi zászlajára. Meggyőződésük ugyanakkor, hogy a válság­elemekkel terhes magyar valóság a különböző tisztes­séges szándékú politikai erőik nyílt politikai koalíció­ját, szövetségét igényli. röppent az a hír, hogy újabb Gorbacsov—Reagan talál­kozóra van kilátás, a gyors cáfolat is jelzi: az ellentétek áthidalása a külügyminisz­tereik dolga. Nem könnyű a feladatuk, az újabb leszere­lési megállapodás útjában mintha nem csökkennének az akadályok. Annak jeleit is tapasztaljuk, hogy az el­nökválasztás közeledtével a korábbi szovjetellenes reto­rika is feltámad. George Bush, állítólag ettől remél­heti a szélsőségesen konzer­vatív elemek megnyerését. A The Washington Post sze­rint a Fehér Ház a legutób­bi szovjetellenes akciók for­rása. Ezek nem kis zavart okoztak, hiszen nemcsak a megkötendő megállapodáso­kat teszik kérdésessé, dé a már megkötött szerződéseket is. Mégsem lehet kétséges, hogy ezek az akciók lénye­gesen nem befolyásolják a tárgyalásokat. Hiszen sok olyan kérdés vár tisztázásra, amely elől egyik fél sem akar kitérni. A kétoldalú viszony mellett bizonnyal megtárgyalják a szovjet csa­patkivonások közepette ala­kuló afganisztáni helyzetet, s szóba kerülhet a többi kö­zött Kambodzsa is. Nyilvánvalóan az elnök- választási taktikánál Wa­shington számára is fonto­sabb a két nagyhatalom kö­zös érdekeltsége. Ezért re­mélhető, hogy az a realiz­mus fog érvényesülni, ami Shultz szerint is nélkülözhe­tetlen a problémák megkö­zelítésénél. És a Szovjet­uniónak az az őszinte szán­déka, hogy bárki is legyen az Egyesült Államok követ­kező elnöke, folytatódjon a kapcsolatok építése. Barabás Péter „A Magyar Demokrata Fórum és az Űj Márciusi Front megalakulásukkal és működésükkel hozzájárul­hatnak a magyarországi szo­cializmus általunk is igé­nyelt és Sürgetett radikális és átfogó reformjához. A programjaikban megfogal­mazott társadalmi célok biz­tató alapot jelenthetnek a szervezeteink közötti párbe­szédre; a közös célok meg­valósítása érdekében együtt­működésünket ajánljuk. Együttműködésünk a kriti­kai szolidaritásra épül. Az Egyetemi és Főiskolai Tanács és az új szervezetek, mozgalmak között a válasz­tott eszközök, módszerek és utak tekintetében szükség­szerűen van és lesz külön­bözőség. Az ezék közötti tár­sadalmi választást segítheti elő a nyilvános párbeszéd, az egymást tiszteletben tar­tó, kizárólagosságra nem tö- reíkyő vita. Ennek .szellemé­ben politikai tanácskozást kezdeményezünk egy új, di­namikus társadalmi kon­szenzus megteremtésének esélyeiről, lehetséges útjai­ról” — záródik a KISZ KB és Egyetemi és Főiskolai Ta­nácsa nyílt levele. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szeptember 21-én a Kremlben fogadta Vo Chi Congot, a vietnami állam­tanács elnökét NYÍLT level a Magyar Demokrata Fórumhoz és az új Márciusi Fronthoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom