Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-21 / 226. szám

1988. szeptember 21., szerda Somogyi Néplap VAN MÉG ESÉLY? KÖNYVTÁRCSŐD Gyermekelőadás Pinokkió és a többiek Életem legszebb, legnyu­godtabb és legcsodálatosabb óráit (azokon kívül, ame­lyekről a nagy nyilvánosság előtt nem szokás beszélni) a könyvtárban töltöttem gyermekkoromtól, mind a tegnapi napig. Hogyan kezdődött? Mond­hatnám: egy szúnyogcsípés­sel. Egy népszerű történeti munkára lett volna szüksé­gem, amelyet, bár szerettem volna - tulajdonomnak tudni, de borsos ára miatt. megje­lenése idején nem vettem meg. Az efféle megkívánt, de magamévá nem tett könyvek száma hónapról hónapra' nő. Mondjuk, ez magánügy. (Nem az!) Ked­venc könytváramban a ked­venc könyvtárosom — re­mélem — kedvenc olvasójá­nak nem tudott segíteni. „Ne haragudjon — mond­ta Pállasz Athéné késői és elszegényedett leszármazott­ja —, kis könvtár vagyunk, ilyen müvekre már nem jut pénz, mióta a könyvek árát harminc százalékkal emel­ték. De ha akarja, könyv­tárközi kölcsönzéssel . . Nem akartam. Nekem azon a napon kellett a könyv. Elmentem hát a köz­ponti könyvtárba, egy óra oda, egy óra vissza, napszá­mos órabérben kétszáz fo­rint, beszorozva száz-két­százezer sorstársam elma­radt bérével, az annyi, mint... Annyi, mint... Sok. Kedvenc könyvtáram ol­vasótermében például nem találtam meg azt a két vi­déki folyóiratot, amelyet minden körülmények között elolvasok, s mindig ott, a könyvek mellett, a csend­ben. A hiány oka: mint fent. Kedvenc könyvtáramban másolóberendezés sincsen, hogy ne kelljen órákon át ikijegyzetelni a szükséges oldalakat, s persze hiába keresnék számítógépet vagy mikrofilm-leolvasót. Ked­venc könyvtáram tehát né­ha már az öröm forrása he­lyett a bosszúság forrása. Bevallom, az elmúlt más­fél évben sokkal kevesebb időt töltöttem el a szeretett polcok között, mint annak előtte. Ha egy-egy íráshoz információra van szükségem (s ez bizony naponta több­ször előfordulhat), igyek­szem úgy kanyarítani a cikk fonalát, hogy inkább ne le­gyen szükség a konkrét adat, ismeret, idézet felhasz­nálására, minthogy felkeres­sem a könyvtárat. Tudom, ez szégyen. Szégyellem is magam érte. Remélem, nem­csak én. A kedves olvasó talán azt mondja, hogy ez az én spe­ciális szakmám speciális problémája? Nem hiszem. Eddigi életemben ugyan még nem voltam sem mér­nök, sem hivatalnok, sem párttitkár, nem tudom, ne­kik mekkora szükségük van â könyvtári szolgáltatásokra. (Remélem, nagy!)' Voltam viszont tanár, népművelő, apa, házépítő, utazó, barká­Sanyika éjszakás, ponto­sabban hetes óvodás. Dél­után csak rövid időre megy haza, mert éjszakás áz édesapja is és nem hagy­hatja egyedül. Mert Sanyi­ka még csak három és fél éves. Szöszke, sugárzóan kék szemű. Rebbenő tekintetű. Egy éve maradtak kettesben a rakománymozgató édes­apával. —. Jobbnak láttam, ha ná­lam marad a gyerek — mondta az apa. — De a törvény még nem szentesí­tette ezt. Sanyikét az anyja is akarja. Sanyika jól érzi magát az óvodában. Sok itt a jópaj­tás, és az óvónénik is egy­formán szeretnek minden­kit. És mindig nagyon fi­nom az ebéd, meg a vacsora is... Tegnap például főtt marhahús uol% paradicsom­csoló és egyszerű állampol­gár is, amely minőségeim­ben gyötrő információhiá­nyokat éltem át. Talán nem kell ezt a hiányt sem bizo­nyítanom, sem részleteznem, hogy elhiggyék. Nem lehet az életben mindig, mindent az édesanyánktól, a szom­széd bácsitól vagy a napi­lapunkból megtudni. S bi­zony komoly ezresekbe ke­rül (került nekem is!), ha az ember nem tudja pél­dául, hogy mennyi cement kell a sóderhez, hogy beton legyen belőle. Melyik úton milyen lehetőségek várnak, ha kocsival indulunk Amsz­terdamba? És mit kell el­olvasta és felolvasnia egy apának, ha azt akarja, hogv ' gyermekeinek képességei ki- bontákozzanak? S még so­rolhatnám napestig azokat a problémákat, amelyekre a könyvtár válaszolhat. Vála­szolhatna. Ha... Ha nem örökké a költ­ségvetés maradékát kapták volna meg a kulturális in­tézmények. Ha világosan felismert és elismert lett volna a tény, hogy a Nyu­gaton kibontakozó informá­ciós forradalommal szemben nem lehet katalógusainkkal felvenni a versenyt, legye­nek azok bármilyen tökéle­tesek. Ha a pénzügyek fe­lett döntő vezetők megértet­ték volna, hogy a japán vagy az NSZK-beli gazda­sági csodát nem a befekte­tett tőke, hanem a „tőkébe fektetett tudás”, a napra­kész és gyorsan elérhető in­formáció hozta létre. Ha a vállalatok felismerték vol­na... Ha a könyvtárosok tudták volna, ha merték volna ... Ha ... Ha ... Nem nevetek. Inkább sí­rok. Mert ma, az országos szanálási program idején, tudom, hiába kérném a szükséges százmilliókat a könyvtárak számára, bottal kergetnének ki a Pénzügy­minisztériumból. „Munkanél­küliség van, infláció, s ma­ga komputereket kér a könyvtáraknak? S mindezt azért, hogy majd két-három év múlva jól működhessen, és az európai információs rendszerhez csatlakozhasson a magyar könyvtári háló­zat? Észnél van, ember? Ad­dig meg is kell élni!” Addig. Jó. És aztán? Persze az ember remény­kedő élőlény. Én is abban bízom, amiben az optimis­tább könyvtárosok egyesü­letük szekszárdi vándorgyű­lésén : ha a könyvtárak csat­lakoznak a helyi reformfo­lyamatokhoz, ha meglévő lehetőségeikkel segítik az átképzést, a gazdasági ki­bontakozást, a közéleti meg­újulást és az erőpótló ki- kapcsolódást, akkor az ille­tékesek előtt felismerhetővé válhat a közös érdek, és nagyobb fejlesztési támoga­tást kaphat örömünk és gazdaságunk egyik forrása : a könyvtár. mártással. Sanyika kétszer is kért ráadást. Utána megnéz­te A csodálatos mogyoró­vesszőt a tv-ben. És a le­fekvés előtt Magdi néni, a dadus is mesélt. Sanyika na­gyon szereti a meséket. Ma­ga választja ki, hogy mit sze­retne hallani. Ha megtetszik neki egy kép valamelyik me­sekönyvben, akkor a törté­netet is kéri. Aztán elalszik, és nem keltik fel fél tízkor, mint a délutáni műszakos anyukák, apukák gyerekeit. Alszik, és szuszogása úgy száll fel kedvenc szobasar­kából, a kedvenc ágyacská- jából, mint a színes pillan­gók a nagycsoportosok raj­zain .. . Alszik, és reggel sem megy haza, mert az édesap­jának pihenni kell. És a dél­utáni műszakváltáskor sem, csak később, amikor az édes­apja már újra erős, és olyan­kor el lehet vele menni fagy ­Úgy látszik, vannak dara­bok, amelyek egyes rendezők pályafutásában vissz,a-visz- szatérnek. Ascher Tamásra kivált igaz lehet ez a meg­állapítás, hiszen az elmúlt évadban több mint tíz év után „porolta le” Samuel Be­ckett Godot-ra várva című darabját, s most a Csiky Gergely Színház új évadbéli első gyermekelőadásán is egy olyan produkciót állított szín­padra, amelyet első alkalom­mal másfél évtizeddel eze­lőtt láthatott rendezésében a kaposvári közönség. A hetvenes években a Go- dot előadás országos jelentő­ségűvé vált a szakmán belül, de meleg fogadtatásban ré­szesült a közönség részéről is. Ugyanez mondható el a tavalyi felújításról is. Ezek után talán nem lesz megle­petés, ha a pénteki bemuta­tó után a Pinokkió kalandjai című mesejáték — amely da­rab a színház emlékezetes si­kerei közé tartozik — most is megtalálja majd az utat a gyermekközönséghez. A szerzőnek, Collodinak ehhez nagyon jó története van, varázsolással, átválto­zásokkal, s egyéb — gyer­mekek számára lebilincselő csodákkal fűszerezve. Ascher Tamás igyekszik szemmel láthatóan mindent átmenteni azokból az esz­közökből, amelyek a hajdani előadás nagy sikerét aratták. A leghangsúlyosabb helye­ken rrem változtatott a sze­reposztáson, megőrizte azo­kat a sajátos leleményeket is, amelyek sokat lendítettek az előadáson. A felnőtt né­zők szelíd nosztalgiával nyugtázhatták, hogy meg­vannak még Pauer uyula hangulatos és szép jelmezei, valamint ,az ugyancsak álta­la tervezett díszletek. S meg­állapíthatták azt is, hogy Székely Iván zenéje — ame­lyet Kormos István versfor­dításaira írt — most is olyan fülbemászó, mint an­nak idején. laltozni... Kár, hogy ilyen­kor mindig nagyon gyorsan megy az idő. Mert nagyon jó az óvodában, de azért az apuval mégiscsak jobb ... Van Kaposváron, a Jutai úton egy üzemi óvoda. Kis lakóinak a szülei közül so­kan dolgoznak három mű­szakban. És akadnak közöt­tük olyanok, akiknek nincs kire bízni a - gyermeküket, amíg dolgoznak. Rajtuk segí­tettek a Pamutfonóban, Aki éjszaka arra jár, láthatja: fény szűrődik ki az óvoda ablakiból. Sanyika éjszakás. És Magdi néni — Jüngling Györgyné — vigyázza az ál­mát. És miközben azok a színes pillangók körüllibegik a kis hálótermet, és az ajtó­résen keresztül kiszöknek a folyosóra is, Sanyika arról álmodik, hogy holnap hár­man, de az is lehet, hogy négyen lesznek. És az na­gyon jó, mert akkor játék is lesz, nemcsak mese. Vallató Géza A kaposvári társulat mun­káját elemezve — szinte köz­helyszerűen szokás említeni a közösség minőséget teremtő munkáját. Örömmel tapasz­talhattuk, hogy ezt is sike­rült átmenteni mára. Bár a darab kétségkívüli főszerep­lője Pinokkió, s talán nem túlzás állítanurík, hogy ez a szerep nem nagyon Kép­zelhető el Pogány Judit nél­kül, mégis több más emlé­kezetes alakítást is látha­tunk. Elsősorban Csákányi Esztert és Lukáts Andort kell említenünk, de Hunyad- kürti György, Gőz István, Szalma Tamás és Serf Egyed is nagyban hozzájárul az előadás sikeréhez. Nagy-Ká- lózy Eszter alakítása pedig arról győz meg, hogy min­den bizonnyal hamarosan megtalálja helyét a kaposvá­ri társulatban. A fentiekből látható: min­den együtt van a sikerhez. Bár a helyzet csak látszólag Megújulás és ifjúság Ma­gyarországon címmel a szo­cialista országok ifjúságpoli­tikával foglalkozó újságírói részére szervezett egyhetes konzultációt Balatonszépla- kon a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A résztvevők vitaindító elő­adást hallgattak az ifjúság- politika szocializációjáról, a szakszervezetek ifjúságpoli­tikai tevékenységének új vonásairól, a kormány ifjú­ságpolitikai munkájáról, a gyermekkorból az ifjúkorba lépők problémáiról, vala­mint a KISZjnegújulási fo­lyamatairól. A tanácskozást követően a résztvevők hét­főn Pécset keresték fel, teg­nap pedig Kaposvárra láto­gattak. Elkísérte a vendége­ket Garai Béla, a MUOSZ főmunkatársa és Földes Gábor, az újságíró-szövetség belpolitikai szakosztálya if­júsági tagozatának titkára. Délelőtt a Somogyi Néplap szerkesztőségében Jávori Béla főszerkesztő, valamint a lap vezető- és ifjúságpo­litikával foglakozó munka­társai folytattak konzultá­ciót a vendégekkel a lap if­júságpolitikai tevékenységé­ről. A beszélgetésen Bulgá­riából részt vett Valentin Danyevszki, a Narodna Mla- dej és Ljubomir Sztoikov, a Mladej főszerkesztője, Cseh­szlovákiából David Vondra- sek, a Mlady Svet, és Anna Garayova, a Smena szer­kesztője, Lengyelországból Hanna Galek, a Gazete Lu- buska, Leszek Korporowicz, a Politenchnik munkatársa, az NDK-ből Wolfgang Schönwald, az ADN munka­társa és Jens-Uwe Jahns, a Volksstimme Magdeburg ennyire egyértelmű, hiszen rendezőnek, színésznők egy­aránt nagy kísértés újra elővenni a régi előadást, rá­adásul, ha az olyannyira si­keres volt, mint a Pinokkió kalandjai. Az akkori művé­szi megközelítés ugyanis egy tíz évvel ezelőtti állapotot tükröz, s azt nem lehet ma reprodukálni. A Pinokkió ka­posvári előadásának időtál­lóságát bizonyítja azonban, hogy a gyerekek számára most is nagy élményt nyújt.' Még akkor is, ha ez már nem az a nézősereg, ame­lyik tízegynéhány évvel ez­előtt ült a nézőtéren. Talán ez a mostani nemzedék már ebben a korban jobban kü­lönbséget tud tenni mese és valóság között, még azt is megkockáztathatjuk, hogy megemlítsük: előre sejti a történet végét, mert tudja, hogy meséről lévén szó, az igazságnak ikéll győzni. Ám ennek elenére az előadás ha­tása alá keríti őket, mert ér­szerkesztője, a Szovjetunió­ból Juri) Medvegyev, a le- ningrádi Auróra munkatár­sa. Ebéd után a KISZ politi­kai képzési központjában Svajda József, az SZMT tit­kára, KerçLi Ferenc, a me­gyei KISZ-bizottság titkára és Biczó Katalin, városi út­törőelnök válaszolt a kül­földről érkezett újságírók kérdéseire. A vendégek tu­dakolták, hogy milyen a kapcsolat a KISZ és az út­törőszervezet között, számí­tani kell-e arra, hogy az út­törőmozgalom mellett ala­kulnak más szervezetek is? Megkérdezték azt is, hogy ha más szervezetek alakul­nák, akkor milyen lesz az iskolában a viszonyuk az úttörőszérvezethez ? Érdekelte a vendégeket, hogy Somogybán milyen munkanélküliségre számíta­nak, milyen eszközök van­nak és lesznek a gond meg­zik: itt nagyon komolyan vett meséről van szó. Bár­melyik pillanatban ezért szí­vesen segítenek iis a szerep­lőknek, sőt néha kérés nél­kül is a bajba jutott szerep­lők segítségére igyekeznek lenni, egy-egy közbekiabált jótanáccsal. S ha már itt tartunk; nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy néhány esetben a fel­nőtt néző azt veheti észre: a gyerekek közül sokan annak drukkolnak, aki a gyengéb­bet bántalmazza. Ezen mér* hető talán le leginkább az a „fejlődés”, amelynek napja­inkban tanúi vagyunk, s amely .fejlődést oly jól segí­tenek a videók horror ára­datai. Az előadás végére azonban mindegyik néző Pinokkióval rokonszenvez, s nem is szí­vesen engedik le a színpad­ról. Ez mutatja, hogy milyen nagy szükség van a jó gyer­mekdarabokra, hiszen ebben ennek a korosztálynak az íz­lésvilága még formálható, befolyásolható. S ha nem teszünk meg mindent azért, hogy ez jó mederbe terelőd­jék, akkor — mint az len­ni szokott — a kisebb ellen­állás irányába indulnak el a dolgok. Végezetül említsük még meg, hogy mi lehetett an­nak idején, az előadás, sike­rének egyik titka, Talán az, hogy nem igyekezett a fel­nőttekhez szólni. Ez látszó­lag természetes és magától értetődő tény, ám gyakran vagyunk tanúi olyan gyér-, mekelőadásoknak, amelyek­hez a gyermek csak ürügyül szolgál, valójában a telnőt- tek számára hordoz minden­féle rejtjeles üzeneteket. Ascher Tamás nem él ezek­kel a hatást kereső eszkö­zökkel, a gyermekekhez szól, komolyan és nagyon játéko­san. Ezért aztán valószínű, újabb tíz év múlva is fel­újítható lesz a darab az ak­kori gyerekeknek. oldására es megkérdezték, hogy ki tekinthető munka- nélkülinek? Kíváncsiak vol­tak arra is, hogy van-e nyílt hatalmi harc az üzemi ve­zetők és a szakszervezetek között a létszámcsökkentés ügyében, és milyen érdeke fűződik egy fiatalnak ahhoz, hogy tagja legyen a szak- szervezetnek? Megkérdezték azt is, hogy mi az oka an­nak, hogy a serdülőkorban levő fiatalok között növek­szik az agresszivitás, kíván­csiak voltak rá, hogy az if­júsági vezetők szerint hon­nan táplálkozik az erőszak, s arra is, hogy milyenek a megnyilvánulási formái. A tartalmas beszélgetést követően a Kaposvári Me­zőgép Vállalat KlSZ-bizott- ságának munkájával — és a gyár bemutatótermében a termékekkel — ismerkedtek meg a szocialista országok­ból érkezett ifjúságpolitikai újságírók. Nógrádi Gábor Sanyika éjszakás Varga István Megújulás és ifjúság ______ M agyarországon__________ S zocialista országok újságírói Kaposváron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom