Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-21 / 226. szám

2 T Somogyi Néplap 1988. szeptember 21., szerda A cél: hatékony szocialista gazdaság kialakítása (Folytatás az 1. ódáiról) kiszűrésével a valóságban éppen a szocializmushoz ke­rülünk közelebb. A várható­an megnövekvő gazdasági teljesítmények emberhez méltóbb életet tesznek lehe­tővé. Ugyanakkor a törvény­nyel (támogatott autonómia, az alulról való szerveződés és a különféle kollektív koope­ratív megoldások szintén jól illeszthetők társadalmi, gaz­dasági céljainkhoz. Korszerű, hatékonyan működő szocia­lista gazdaság kialakítása a célunk, nagy hiba lenne, ha' ezt a régi formákhoz való görcsös ragaszkodás akadá­lyozná meg. — A kifejezetten gazdasá­gi szférán kívül milyen te­rületen várható a kapcsola­tok, az együttműködés kiszé­lesítése az Egyesült Álla­mokkal és Kanadával? A szocialista országok szovjet baráti társaságainak kétnapos tanácskozása kez­dődött meg kedden a buda­pesti Béke Szállóban. A nemzetközi eszmecserére tíz ország küldöttsége érkezett hazánkba: európai szocialista országokon kívül Kuba, La­osz, Mongólia, Vietnam, Kambodzsa is képviselteti magát. A román partnerszer­vezet nem fogadta el a kon­ferenciára való meghívást. A jelenlévőket Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnöke köszöntötte, majd Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője felolvasta Grósz Ká- rolynak a tanácskozás részt­vevőihez intézett levelét. Ezt követően Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság főtitkára szólalt fel a magyar delegáció nevében. Egyebek között elmondta: a társaság minőségi átalakítá­sát, megújítását szükségessé teszi, hogy napjainkban mind hazánkban, mind a Szovjet­unióban a társadalom fej­lődését hosszú időre megha­tározó változás, fordulat megy végbe. |Az MSZMP or­szágos értekezletének állás­— A legszélesebb érte­lemben vett humanitárius te­rületeken komoly lehetősége­ket látok a kapcsolatok érde­mi bővítésére. De engedje meg, hogy ezt egy szükebb, bár mérhetetlenül fontos te­rület, a tudományos-műszaki együttműködés néhány konk­rét mozzanatával érzékeltes­sem. Mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia, a Nehézipari Műszaki Egyetem és a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem által gondozott, illetve tervezett kapcsolatok számára egyen­gettük az utat. Az Egyesült Államok hat városában és a kanadai Torontóban folytak ígéretes tárgyalások. Emel­lett az egyetemek közötti kétoldalú tudományos kap­csolatrendszer kiépítésének ügye szerepelt napirenden (pl. közös szoftverfejlesztés). foglalása és az SZKP XIX. országos konferenciájának határozata nyomán a mind­két országban felgyorsuló változások kihatnak a ma­gyar—szovjet kapcsolatok to­vábbi fejlődésére is. A főtitkár szólt az MSZBT helyzetéről a megújuló poli­tikai intézményrendszerben. Kifejtette, hogy nem változ­hat a munka ama sarkköve, miszerint a mozgalom és a baráti társaság a párt elvi politikai útmutatása alapján dolgozik, széles körű társa­dalmi aktíva bevonásával. Szvetlána Svecov, a Szov­jet Baráti Társaságok Szö­vetségének elnökhelyettese, a konferencia szovjet kül­döttségének vezetője felszó­lalásában hangsúlyozta, hogy az együttműködés megújítá­sa csak akkor lehet sikeres, ha a társaságok még jobban megismerkednek egymás munkájával, és folyamatosan élnek a tapasztalatcsere le­hetőségével. A szovjet küldöttség veze7 tőjének hozzászólása után a delegációk képviselőinek elő­adásaival és közös eszmecse­rével folytatódott a tanács­kozás. Nagy teret kaptak a tenge­rentúli partnerek magyaror­szági nemzetközi menedzser- képzőben való részvételének kérdései. Más konkrét, levél­ben megerősített visszajelzé­sek is érkeztek, amelyek az érdekeltséget és a szándékok komolyságát mutatják. Ezen túlmenően jelentős műszaki-tudományos vonat­kozásai vannak három, most kezdeményezett együttmű­ködésnek. Az első a Wes­tinghouse által létrehozandó, magyarországi technológián belüli, minőségbiztosítási és termelékenységi központot érinti. A másik a Torontó­ban létesített kapcsolat a Béli-'Northern Research Ltd.- vel, a tudományos együtt­működés témakörében. Vé­gül szintén Torontóban az Ontario Hydro céggel és partnereivel állapodtunk meg az együttműködésről az atomenergetika fejlesztésé­ben. A tudományos-műszaki együttműködésnek ezek a kezdeti eredményei, úgy gon­dolom, joggal kelthetnek bennünk bizakodást a kap­csolatok elmélyítése és más területekre való kiterjesztése tekintetében is. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy sem az USA, sem Kanada esetében nincs olyan megol­datlan politikai kérdés, ami gátolná gazdasági, tudomá­nyos, kulturális és egyéb kapcsolataink bővítését. Azt gondolom, hogy nekünk, ma­gyaroknak kell most élni tudni ezekkel a kétségkívül nagy tartalékokat sejtető le­hetőségekkel. Nem engedhet­jük meg magunknak, hogy ezek az esélyek kihasználat­lanok maradjanak. — Milyen fejlemények vár­hatók a közeljövőben az ara­di csúcstalálkozó után a ma­gyar—román kapcsolatok te­rén? — Én mindenekelőtt a tár­gyalások tényét tartom igen fontosnak, mert 11 év óta a két párt főtitkárai között nem volt ehhez hasonló munkatalálkozó. Tárgysze­rű, hasznos tanácskozás volt ez véleményem szerint, mert megállapodtunk azoknak a kérdéseknek a további ta­nulmányozásában, amelyek megoldására mind a két fél részéről megvan a hajlandó­ság. A legnagyobb jelentősé­gű ezek között a gazdasági kapcsolatok magasabb szint­re emelése és a turizmus fejlesztését is ilyennek tekin­tem. A találkozón sorra vet­tük a kapcsolataink szem­pontjából fontos valamennyi témát, de a dolgok természe­ténél fogva konkrét eredmé­nyek itt még nem születhet­tek. A közeljövő reálisan le­hetséges fejleményének ezért a tárgyalások folytatását ne­vezném, elsősorban a szak­területek vezetőinek, képvi­selőinek kölcsönös látogatá­sai révén, de ha szükséges, a legmagasabb szinten is. A két szomszédos ország kapcsolatainak javítását egyébként olyan lényeges ügynek érzem, amitől nem szabad sajnálni az időt, sem a türelmet. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szeptember 20-án a Kremlben fogadta Muhammad Haszan Sark afgán minisz­terelnököt Szovjet baráti társaságok tanácskozása Ősi—88 A Szovjetunióba utazott Kárpáti Ferenc Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter Dmitrij Jazov hadseregtá­bornok, szovjet honvédelmi miniszter meghívására ked­den katonai küldöttség élén hivatalos látogatásra a Szov­jetunióba utazott. Program­ja során megtekinti a szov­jet hadsereg kijelölt alaku­latai és törzsei részvételével folyó „ősz—88” elnevezésű hadgyakorlatot. A Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold mozgalom megalakulásának 125. évfordulója alkalmából szeptember 20- án nemzetközi tanácskozás kezdődött Budapesten. A tanács­kozáson 18 ország szervezetének képviselői vesznek részt Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága Szűrös Mátyás Romániába utazott A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szeptember 20-án, kedden Bukarestbe utazott Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára. Kísé­retében van Szokai Imre, a KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. (Folytatás az 1. oldalról) A Politikai Bizottság egyetértett azzal, hogy a je­lenlegi lakásgazdálkodási gyakorlat társadalmi feszült­ségeket hordoz, ezért átfogó korszerűsítése szükséges és időszerű. Javasolta, hogy a munkacsoport még ebben az évben tájékoztassa a Köz­ponti Bizottságot is elkép­zeléseiről. A testület ezután folyó ügyeket és a hatáskörébe tartozó személyi kérdéseket vitatott meg — hangzott el a szóvivői tájékoztatón, LEMONDOTT KORMÁNY - LENGYEL SZEDM Amire a júliusi szabadsá­gukra induló kormánytagok álmukban se gondoltak vol­na, ami akár egy hónappal ezelőtt is inkább csak rossz­indulatú politikai spekulá­ciónak tűnt, az hétfőn való­sággá vált. Lemondott a len­gyel kormány, a képviselők egy ellenszavazattal, 17 tar­tózkodás mellett új kormány megalakítása mellett foglal­tak állást. A háború utáni lengyel történelemben példátlan ese­mény új fejezetet nyithat az ország politikai gyakorlatá­ban, ha egyáltalán indokolt a feltételes mód használata, hiszen a hétfői események után aligha lehet szó a jö­vőben az eddigi hatalom- gyakorlás, a koalíciós politi­ka korábbi modelljének életben tartásáról. A szejm hétfői ülésén egy újabb po­litikai tabu dőlt meg, hiszen bukott már meg Lengyelor­szágban kormány, azaz vál­tottak már le kormányfőt, de ebben eddig soha sem játszott ilyen meghatározó szerepet maga a parlament, és a kormány leváltásával együtt soha eddig nem érte ilyen éles kritika magát a hatalomgyakorlás modelljét, a hárompárti koalíciós rend­szert. Már a kormányváltás elő­készítő szakaszában érezhe­tő volt, hogy nem egysze­rűen az aktuális miniszter- elnök és miniszterei sorsáról készül dönteni a parlament. A kormány tevékenységéről véleményt mondani illetékes szejmbizottság három alka­lommal is összeült, négy tel­jes napon át tanácskozott, amíg állást tudott foglalni a kormány alapos átalakí­tása mellett. A LEMP Köz­ponti Bizottságán kívül a szövetséges pártok ülésére is szükség volt ahhoz, hogy végül a pártok parlamenti frakciói szabad kezet adja­nak képviselőiknek a szava­zásra a kormány mellett vagy ellene. A kormány lemondására voksolók szavazataikkal nem egyszerűen a kormány el­len, de a hatalomgyakorlás eddigi modellje ellen foglal­tak állást. Ezt fejtették ki a szejm ülésén felszólaló kép­viselők pártjaik, parlamenti csoportjaik nevében. A kö­zel harminc hozzászólás ki­vétel nélkül a társadalmi közmegegyezés, a hatalom bázisának kiszélesítése, a koalíciós pártok és a szejm- ben képviselt párton kívüli, mindenekelőtt keresztény, katolikus csoportok szerepé­nek növelése mellett érvel­tek, egyben szorgalmazták — utalva a készülő kerék­asztal-tárgyalásokra is — valamennyi lengyel politikai tényező aktív bevonásának fontosságát. Korábbi állásfoglalásaihoz hasonlóan a leghatározottab­ban a 245 képviselőt magáé­nak tudó LEMP után leg­több parlamenti taggal ren­delkező Parasztpárt, a ZSL követelte 106 képviselőjének nagyobb beleszólási lehető­ségét a kormányzati mun­kába, egyenesen azt vetve a LEMP szemére, hogy egy- pártrendszerű, monopoliszti- kus sztálinista irányítási modellt tart fenn. Ugyanígy fogalmazott a Demokrata Párt, az SD, de a kisebb keresztény és katolikus cso­portok is, amelyeknek kép­viselői között akadt olyan, aki kereszténydemokrata, vagy úgynevezett nemzeti párt létrehozását szorgal­mazta annak érdekében, hogy az egykori „Szolidari­tás” szerinte szükséges fel­élesztése után, az kizárólag szakszervezetként működ­hessen. A szejm ülésén teljesen világossá vált, hogy a len­gyel parlament nem egysze­rűen a jelenleginél alkalma­sabb, hanem a politikai erőviszonyokat jobban tük­röző, a lengyel társadalom pluralisztikus jellegét elis­merő összetételű kormány­zatot akar, olyant, amely nem egy párt, a LEMP po­litikáját valósítaná meg, ha­nem az egész szejm előtt felelne annak végrehajtá­sáért. Ennek az igénynek az elismerését jelenti a LEMP taktikája a szejmben és viselkedése voltaképpen saját kormányával szemben. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága — a korábbi gyakorlatnak megfelelően — minden to­vábbi nélkül már hetekkel ezelőtt eldönthette volna a döntő többségben párttagok­ból álló kormány sorsát a párt illetékes fórumán: par­lamenti többségét felhasz­nálva a szejmben is levált­hatta volna a Messner-kor- mányt. A most választott el­járás, a felelősség átruházá­sa a képviselőkre nem ki­zárólag a párton belüli, két­ségtelenül létező vélemény- különbségeket tükrözi, ha­nem a képviselőháznak szánt új szerep valóraváltá- sának első megnyilvánulása volt. A hétfői szejm másik fon­tos üzenete: végre határo­zott választóvonalat kell húzni a kormányzat, az ál­lam végrehajtó szervei, a politikai hatalmi központok hatásköre és felelőssége kö­zött. Nem utolsósorban azért, hogy láthatóvá és jól elkü- löníthetővé váljon a vezető feladatokkal megbízott sze­mélyek felelősségének hatá­ra, de az is, hogy kivel • szemben áll fenn ez a fele­lősség. Szinte minden fel­szólaló, beleértve a LEMP képviselőit is, határozottan bírálta a „kézi irányítást” a pártok közvetlen beavatko­zását a politikai programok végrehajtásába, a kormány munkájába. Eddig ugyanis a pártpoliti­kának és a kormány gyakor­lati politikájának egymásba olvadása volt a jellemző, az­az nemcsak pártok, min­denekelőtt a LEMP érvénye­sítette saját elképzeléseit közvetlenül .a kormánnyal szemben, de maga a Kor­mány is képes volt a párt politikájának rangjára emel­ni saját elképzeléseit, hiszen Zbigniew Messner a LEMP KB Politikai Bizottságának is tagja volt. Nem véletlen, l?ogy a szejm ülésén a leg­nagyobb tetszést Alfred Mio. dowicz, a LEMP KB PB tag­ja, a lengyel szakszervezeti mozgalom elnökének beszéde és annak is az a része arat­ta, amely visszautasította a kormányfő védekezését, mi­szerint személyes felelősség­gel csak közvetlenül a kor­mánya hatáskörébe tartozó döntésekért tartozik. Miodo- wicz azt vetette a kormányfő szemére, hogy kabinetje „szerencsétlen” elképzelése­it ráerőszakolta a pártna, de a szejmre is, lehetetlen hely­zetbe hozva mindkét testü­letet, amikor később e politi­káról kellett ítélkezniük. Az OPZZ elnöke a szejm­ben elmondott és nagy si­kert aratott beszédében egyébként az új kormány mi­előbbi megalakítását szorgal­mazta', azzal, hogy ne várja­nak a tervezett kerékasztal eredményeire sem. Ugyanak­kor támogatólag nyilatkozott a lehető legszélesebb koalí­ciót jelentő új erők bevoná­sáról a kormány munkájába, mégpedig úgy, hogy a hoz­záértő szakembereket része­sítsék előnyben. A lemondott kormányfő búcsúbeszédében arra figyel­meztetett, hogy a gazdasági reform Lengyelországban nem valósítható meg a tár­sadalom áldozatvállalása nélkül. Ugyanígy aligha el­képzelhető a koalíciós hata­lomgyakorlás új rendjének kialakítása vesztesek, ellen­tétek, viták és tényleges po­litikai feszültségek nélkül. Aligha van olyan széles koa­líció és olyan rugalmas gaz­dasági-politikai program, amely minden létező és jo­gos érdeket egyformán tisz­teletben tud tartani. Ezért is szóltak olyan sokan az ész­szerű határok között mozgó és józan kompromisszumok szükségességéről éppen a lengyel gazdaság és az egész társadalom érdekében a szejm hétfői ülésén is. Bár­milyen forradalmian új meg­oldásnak a szocialista társa­dalmi rend fejlődését, a len­gyel állam stabilitását sza­bad csak szolgálnia. Zsebesi Zsolt Kormányalakítás Burmában Burmában kormányt ala­kított kedden a vasárnap puccsial hatalomra jutott ka­tonai vezetés. A ranguni rá­dió közölte, hogy az új kor­mány nyolc katonából és egy polgári politikusból áll. Saw Maung tábornok, az államcsíny vezetője meg­tartotta magának a védelmi tárcát, amelyet már az elő­ző, megdöntött kormányban is birtokolt, és ő lett a kül­ügyek irányítója is. A mi­niszterelnök személyéről még nem döntöttek. Az egyetlen polgári miniszter az egészségügyi tárcát kapta. Az új kormány a ranguni rádióban bejelentette, hogy az ország egyes szövetségi államaiban, körzeteiben és városaiban helyi katonai pa­rancsnokok lesznek a helyi polgári közigazgatás vezetői SzÉhanuk Párizsban Norodom Szihanuk herceg, a kambodzsai ellenzéki koa­líció vezetője kedden Párizs­ba érkezett. A volt államfő néhány hónapot Franciaor­szágban tölt, és kétszer is találkozik majd Hun Sen kambodzsai miniszterelnök­kel, hogy folytassák a nem­zeti megbékélésről szóló megbeszéléseket. . (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom