Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

2 Somogyi Néplap 1988. szeptember 20., kedd A gondok maradnak... Zbigniew Messner lengyel miniszterelnök a szejmben beje­lenti kormánya lemondását Lemondott a lengyel kormány A lengyel szejm hétfői ülésén Zbigniew Messner kormányfő bejelentette kor­mánya lemondását. Ezt meg­előzően a reform bevezetésé­nek ellenőrzésével megbízott rendkívüli szejm-bizottság jelentése foglalt állást a kormány alapvető átalakítá­sa mellett, mivel a kabinet — a bizottság szerint — ed­digi munkájával, gyönge eredményeivel, a reform be­vezetésében tanúsított hatá­rozatlanságával elveszítette a társadalom többségének bi­zalmát, így nem látszik al­kalmasnak a további veze­tésre. Messner beszédében kor­mánya sikertelenségeit első­sorban a vezetésben meglé­vő nézetellentétekben, sze­mélyes konfliktusokban, az évtizedek alatt felgyülemlett, és most egyszerre megoldás­ra váró problémák sokasá­gában, a kedvezőtlen külgaz­dasági környezetben, Len­gyelország gazdasági elszi­getelődésében, a politikai döntések és a gazdasági ész­szerűség ellentmondásában jelölte meg. A kormányfő ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a kormányok könnyen levált- ' hatók, de a gondok marad­nak és határozott, egységes politikai akarat nélkül a jö­vőben sem lehet eredményes kormányzati munkát végezni. Messner éles politikai harc­ról beszélt, amelyben véle­ménye szerint egyelőre nem világos, miről is van valójá­ban szó. A kormánya elleni támadások hátterében Mess­ner szerint egyformán lehet szó a szakszervezetek, az OPZZ pozíciójának erősíté­sére irányuló törekvésről (az OPZZ követelte a leghatáro­zottabban a kormány le­mondását), a hatalom társa­dalmi bázisának valódi ki- szélesítéséről, de egyes ér­dekcsoportok hatalmi verse­nyéről is. Egyben figyelmez­tetett: felelőtlen demagógia Lengyelországban azt állíta­ni (amit egyébként korábban a kormány is képviselt — A szerk.), hogy bevezethető a gazdasági reform, stabilizál­ható az ország gazdasága a társadalomra háruló jelentős áldozatok, életszínvonal­csökkenés nélkül. Messner emlékeztetett arra is, hogy a megvalósulás pe­riódusában levő 2, gazdasági reformszakasz tervezetét tá­mogatta a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a szövetséges pártok, és azt elfogadta a szejm is. E program 3 évre szólt, amiből eddig csak fél év telt el. A kormány 3 ne­héz évet ígért a lengyel gaz­daság következetes átalakí­tása érdekében, azaz úgy látja: korai az elszámoltatás, annál is inkább, hiszen a sikertelenségekért a politikai felelősség nem egyedül a kabinetre hárul. A kormányfő végezetül az ország valamennyi politikai és gazdasági erejének összefo­gására szólított fel, mivel az eddigi sikertelenségek fő okának éppen az egység hiá­nyát .tartja, amely nélkül egyetlen leendő kormány sem lesz képes a problémák megoldására. Messner új ká­derpolitikát tart szükséges­nek, amely a fiatal, tehetsé­ges, nem a korábbi gazdasá­gi rendszerben felnőtt embe­reket állítaná vezető posz­tokra. Tanácskozott az Országgyűlés ipari bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) tervezett két 1000 megawat­tos reaktort csak később tudják üzembe helyezni. Több képviselő hangsúlyoz­ta, hogy alaposan meg kell vizsgálni, szükség van-e egyáltalán új erőműre. Lé­kai Gusztáv (Hajdú-Bihar m.) szerint, ha a gazdasági növekedés a 90-es években csak a tervezett alsó érté­ket éri el, egyáltalán nincs szükség új erőműre. Figyel­meztetett: „nehogy abba a hibába essünk, hogy az energetikai gépgyártás meg­mentéséért építünk új erő­művet”. Bárkány György, az ERŐTERV mérnöke, meg­hívott szakértő szintén ala­pos vizsgálatot sürgetett, ö azonban úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi nehéz hely­zet létrejöttéért felelős dön­téshozókat ebből a vizsgálat­ból ki kell zárni. Mint mon­dotta „a paksi lobby tovább erőlteti az atomerőmű-épí­tést, tárgyalásokat folytat a csehszlovák szállítókkal, hogy a kormányt kész helyzet elé állítsák”. A képviselők közül többen visszautasították, hogy az életre hívandó szakértői cso­portból bárkit is ilyen in­dokkal kívül rekesszenek. Hangsúlyozták : nem olyan rossz a jelenlegi energetikai helyzet, hogy az ilyen mód­szerek indokoltak lennének. Simon Péter (Tolna m.) vé­leménye szerint a tervek átdolgozása legrosszabb eset­ben is csupán egy-két éves késést okozhat a paksi atom­erőmű-beruházásban. Ez azonban túl rövid idő ah­hoz, hogy addigra elkészül­hessen a bükkábrányi erő­mű. Ennél olcsóbb megol­dás, ha az új reaktorok üzembe állításáig ideiglene­sen gázturbinákat alkalmaz­nak Pakson. • Végül Juhász Mihály az­zal zárta le a vitát, hogy a bizottságnak nem feladata dönteni az erőműépítési programban. A képviselők azonban úgy foglaltak ál­lást, hogy az energiagazdál­kodás jövője mindenképpen felülvizsgálatra szorul. En­nek elvégzését az ipari bi­zottság sürgeti, mert a kése­delem komoly zavarokat okozhat. Ugyanakkor a bi­zottság a későbbiekben na­pirendre tűzi az energiara­cionalizálási program vég­rehajtásának megvizsgálását is. Parlamenti választótok ISMÉT BALOLDALI KORMÁNYA LESZ SVÉDORSZÁGNAK Őszi szezonkezdés a nemzetközi politikában A következő három évben ismét baloldali kormánya lesz Svédországnak: a va­sárnap tartott parlamenti választások eredményeként a Szociáldemokrata Mun­káspárt és a vele szövetség­ben levő Baloldali Párt— Kommunisták együttesen ugyanannyi képviselői he­lyet szerzett, mint három évvel ezelőtt, ám a jobb­közép parlamenti ellenzék­hez tartozó három polgári Ihgvar Carlsson párt olyan sokat vesztett, hogy a baloldali blokk ké­nyelmesnek mondható több­séggel nézhet a következő időszak elé. Svédországban történelmi­nek nevezik azt a tényt, hogy hetven év óta először új párt, a Környezetvédő Párt — Zöldek került be az egykamarás törvényhozásba. Első nyilatkozataikban — bár saját várakozásaiktól némikép elmaradtak— nagy sikernek könyvelték el, hogy a 349 képviselői mandátum közül húszat megszereztek. A Kereszténydemokrata Szövetség — amely 1985-ben a Centrmpárttal egy listán, most viszont önállóan indult — némileg növelte ugyan szavazatainak számát, de nem érte el a négy százalé­Vo Chi Cong Hivatalos látogatásra hét­főn Moszkvába érkezett a vietnami államfő. Vo Chi Congot a repülőtéren And­rej Gromiko, a Légfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és más hivatalos személyisé­gek fogadták. A vietnami államfő sze­mélyében hétfőn már a má­sodik ázsiai politikus kezd tárgyalásokat a szovjet fő­A burmai fővárosban egy­re súlyosabb összecsapások vannak a katonai rendszer és az ellenzék között. A ranguni rádió hétfőn he­lyi idő szerint délután közöl­te, hogy a kijárási és tünte­tési tilalom megszegőire a rendfenntartó erők figyel- meztatés nélkül lőnek. En­nek ellenére a hétfőre vir­radó éjjel még csak szórvá­nyos tüntetések több ezres demonstrációkká növeked­tek, a főváros több pontján tűzharcok vannak. A ran­guni rádió szerint az ösz- szecsapásoknak két halálos áldozata van. Saw Maung honvédelmi miniszter vasárnap vette át a hatalmat Maung Maung forma szerint polgári kor­mányától. A katonai fordu­latot irányító 19 tagú (17 tá­bornok és két ezredes) álla­mi rendteremtési bizottság közleménye szerint fő céljuk, hogy a „törvényesség hely­reállításával” teremtsék meg a feltételeket a majdani, kot, amely országos szinten a parlamentbe kerüléshez szükséges, így kiesett. A választások részvételi aránya 86,4 százalék volt. Még vasárnap éjjel az egyes pártok vezetői sajtó- értekezletet tartottak a par­lamentben. A környezetvé­dők elmondták: örülnek a svéd emberek nagyarányú .támogatásának, hiszen ez tette lehetővé, hogy Nyugat- Európában, ahol nyolc par­lamentben képviseltetik ma­gukat a zöldek, Svédország a második legnagyobb ilyen parlamenti csoporttal rendel­kezzék. Hangsúlyozták: arra fognak törekedni, hogy az országban a környezetre „pozitív hatású” gazdaság alakuljon ki. Ingvar Carlsson, a Szo­ciáldemokrata Munkáspárt elnöke sajtóértekezletén el­mondta, hogy a következő három évben sok idejét a Svédország és az Európai Közösség közötti kapcsola­tok fejlesztésének fogja szen­telni. A külpolitikát és a védelmi politikát kivéve minden téren olyan szoros kapcsolatokat kíván Svédor­szág az EK-val kialakítani, amilyen szorosát csak lehet­séges, de — mint hangsú­lyozta — Stockholm nem fogja felvételét kérni a szer­vezetbe. Moszkvában városban. Az afgán kor­mányfő ugyancsak ezen a napon ült tárgyalóasztalhoz Moszkvában szovjet partne­rével. A hanoi vezető mind­össze három nappal azután érkezett a szovjet főváros­ba, hogy Mihail Gorbacsov Krasznojarszkban az azslai biztonság szempontjából nagy horderejű javaslatokat ter­jesztett elő. A szovjet főtit­több párt részvételével ki­írandó választásoknak. A ka­tonai bizottság felfüggesztet­te az összes állami szerv műt ködését, feloszlatta a parla­mentet, az államtanácsot és a kormányt. Éjszakai kijárá­Az idén nyáron a külpoli­tikában is elmaradt a meg­szokott nyári uborkaszezon. Mégis, a valódi évad nyitá­nya mintha ezekre a napok­ra tevődne. Nemcsak azért, mert az ENSZ hagyományo­san szeptember harmadik keddjén kezdődő őszi ülés­szaka általános vitájával, neves felszólalóival és két­oldalú találkozóival pezsgést hoz a nemzetközi politikába. Igazi szezonkezdetet jelez az is, hogy Mihail Gorba­csov, szabadságáról vissza­térve — melynek hosszúra nyúlt időtartamát több nyu­gati megfigyelő találgatá­sokra használta ki — a tőle megszokott lendülettel lá­tott munkának. Szibériai lá­togatása az első napok bel­politikai megnyilvánulásai után az utolsó nap nemzet­közi fontosságú eseménnyé csúcsosodott ki, lévén, hogy fontos külpolitikai javasla­tok hangzottak el. A téma, a Csendes-óceán és Ázsia biztonságának kér­dése egyik régi súlypontja a szovjet külpolitikának, ami tekintettel a földrajzi adott­ságokra, valamint arra, mennyire összefügg az ázsiai biztonság és a két nagyha­talom közötti viszony, no meg Európa jövője, nem meglepő. Igaz az is, hogy a krasznojarszki beszéd nem igazán tartalmazott újdon­ságot arról, hogyan képzeli el a Szovjetunió a leszere­lési és bizalomerősítő intéz­kedések kiterjesztését erre a térségre. A főtitkár az ázsiai helyzetet, a kedvező folya­matok beindulását taglalva kénytelen volt azt is leszö­gezni, hogy érthetetlen mó­don a világnak ezen a ré­szén nincs meg a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok között a más nemzet­közi kérdésekben meglévő kölcsönös megértés. Gorbacsov megismételni is szándékozott tehát a két év­vel ezelőtt Vlagyivosztokban kár többek között felaján­lotta, hogy a Szovjetunió — a hanoi kormánnyal egyez­tetve — kész lemondani a Vietnamhoz tartozó Cam Ranh-öbölben található kato­nai kiszolgáló bázisáról. Cse­rében viszont azt szeretné, hogy az Egyesült Államok is számolja fel a Fülöp-szige- teken található bázisait. Az említett javaslat mel­lett Vo Chi Cong nyilván alapos véleménycserét folytat majd az ázsiai helyzet más vonatkozásairól is. si tilalmat és teljes tünte­tési tilalmat rendeltek el. Az öt főnél nagyobb létszámú csoportosulásokat figyelmez­tetés nélkül szétlövik. Tilos a sztrájk és a munkahelyek elfoglalása munkaidő után. | előterjesztett Ázsia-stratégia oly fontos elemeit, mint azt a szovjet készséget, hogy — mintegy példát mutatva — befagyasztja nukleáris fegy­verkészletének meglévő szintjét e térségben, s kész konkrét tárgyalásokat foly­tatni a katonai szembenál­lás csökkentéséről, valamint a tárgyalási mechanizmus kialakításáról. Nyilvánvalóan az eredeti célt szolgálná a szovjet—kínai felsőbb szin­tű tárgyalások előkészítésé­nek megkezdése is, amely­nek készségét Gorbacsov ugyancsak kinyilvánította, s amelynek esélyei nem rosz- szak, lévén, hogy a kambo­dzsai kérdés is elmozdulóban van a holtpontról. A legutóbbi hasonló nagy­ságrendű szovjet javaslatok' természetesen — a Merdeka című indonéz lapban tavaly nyáron megjelent Gorba- csov-interjú — új, konkrét elemekkel is ^bővültek. Ilyen például az "az elképzelés, hogy ha az Egyesült Álla­mok felszámolja támasz­pontjait a Fülöp-szigeteken, akkor Moszkva lemond — a vietnami kormánnyal egyeztetve — a Camranh- öbölben lévő műszaki ren­deltetésű bázisáról. Még nagyobb kihatású lehetne az az ajánlat, hogy alakít­sák a krasznojarszki rádió­lokációs állomást nemzetkö­zi űr-együttműködési köz­ponttá. A radarállomás mű­ködtetése az amerikaiak vád­ja szerint szerződésszegés, s leszerelését az elmúlt idő­ben egyenesen a START- tárgyalások folytatásának feltételéül szabták. Gorba­csov javaslata a szovjet kül­politika újabb rugalmassá­gát tanúsítja: előbb hely­színi ellenőrök vizsgálhat­ták Krasznojarszkban az ál­lomás működését, majd a főtitkár tavaly októberben egyéves moratóriumot hir­detett az állomás tovább­építésére. Ez a mostani ja­vaslat végleges megoldást hozhatna. A feltételes mód indokolt. Ez volt az egyetlen pontja ugyanis a szovjet javaslatok­nak, amit a Fehér Ház szó­vivője kapásból elutasított. A többi indítványról — sok más nyugati illetékeshez ha­sonlóan — a szokásos mó­don nyilatkozták: - nem volt idő a tanulmányozásukra. Ráadásul sokakat váratlanul ért a kezdeményezés, ők úgy hitték, hogy a főtitkár fi­gyelmét a peresztrojkával együttjáró, a vártnál több gond mast eltereli a külpo­litikáról. Érdemi értékelések helyett a nyugati reagálásokban ol­vasható olyan megjegyzés, hogy túlságosan tarka a szovjet leszerelési javasla­tok csokra, és ez a sokszí­nűség szétforgácsolhatja a figyelmet. Amit — nyugat­német vélemények szerint — inkább a már megkez­dett európai tárgyalásokra kellene összpontosítani. Egyelőre aligha lehet szá­mítani látványos áttörésre. Már csak azért sem, mert Washington ebben a pilla­natban elnökválasztási láz­ban ég, s egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a jövő évtől nem Ronald Reagan lesz az Egyesült Államok elnöke. Emellett bármelyik is lesz a két jelölt közül a Fehér Ház ura, kérdés, ren- delkezik-e az első perctől fogva kész leszerelési és re­gionális biztonságpolitikai koncepcióval. Mindezek fé­nyében kétségkívül fontos és hasznos a jelzés Moszk­vából, miszerint a szovjet álláspont az ázsiai bizton­ság megteremtésének szük­ségességét illetően nem vál­tozott, a „hogyan” kérdésé­re pedig Moszkva kész ru­galmas választ adni — ha­sonlóra ösztönözve Washing­tont. Szászi Júlia A hatalomátvétel után • • Összecsapások a burmai fővárosban Kormányellenes tüntetők a burmai fővárosban

Next

/
Oldalképek
Tartalom