Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

1988. szeptember 19., hétfő Somogyi Néplap 5 Oktatási kísérletek EGYENESADÁS A Vikár kórus a Bartók Rádióban Babaszoba a Kiliánban Az utóbbi évek már meg- edzhették volna a kórust, hogy bátrabban álljon a mikrofon elé akkor is, ami­kor nincs lehetőség a hiba kijavítására, ismétlésre, mint a felvételkor: az élő adás egyszeri és ismételhetetlen. Szombaton délután négy órától negyvenöt percig a 6-os stúdióból közvetítette egyenes adásban a Bartók Rádió a kaposvári Vikár Bé­la vegyes kar hangversenyét. Beszámolónk itt készült. Tizennégy óra tizenegy perckor érkezett meg a kó­rus a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületébe, ahol Zákányi Zsolt halasztást nem tűrően bejelentetté: amíg nem szólnak rájuk, a pagodában megkezdik a be- éneklést. Kardos Kálmánné irányította a skálázást, va­lami ilyesmit énekeltek: memo-memo, aztán n betű­vel, amikor a rádió munka­társa bevezette az együttest az adás helyszínére, a 6-os stúdióba. Itt már zongora is rendelkezésre állt, s folyta­tódott a beéneklés. Szálljon, szálljon — énekelték, még mindig gyakorlásképpen. Zákányi Zsolt karnagy közben föl-alá sétált a stú­dióban. Vajon mire gondol ilyenkor? Nagyokat pislog, mintha bűvölné a karmes­teri pulpitust. A kórus a be­éneklés után elhelyezkedik a dobogósoron, mindenkit látni kíván a karnagy, s máris felcsendül az első ének — néhány dallama. — Avisóra ki is nyitja a száját, csak hang nem jön ki a torkán! — szigorodik a próba. Mérgessé azonban nem válik. A kóristákhoz -ismerősök, barátok érkeznek a főváros­ból. Együtt a Zákányi népes család is már. A feszültség egyre forróbb, amikor tizen­öt óra ötvenkor a bemondó­nő kétszer is elmondja a programot. Természetesen: mikrofonpróba ... A 6-os stúdióban, a Spa­nyolországban fölavatott új ruhában léptek föl a höl­gyek, a férfiak szmokingé ban, s fölcsattan a taps. A széksorokban mintha két gyakorlott előtapsoló idős úr foglalt volna helj’et, ők irányítják az élő adásban a közönséget. A teremben mindenki jól kikrákogja ma­gát, a káristák együtt a kö­zönséggel, hogy később ne Harminckilenc éve jelent meg az évkönyv-előd Csur­gón, a Csokonai Vitéz Mi­hály Gimnázium gondozásá­ban, amely a tanév króni­kájában megemlékezett az 1948 49-es tanév főbb ese­ményeiről, beszámolt az ala­pításának kétszázadik évfor­dulójára készülő alma ma­ter mindennapjairól. So­mogy patinás gimnáziuma őrzi a nemes hagyományo­kat, amelyek többek között életre hívták az évkönyvet. Laczó János, a gimnázium igazgatója fogalmazta meg a köszöntőt, az 1987 88-as tan­évről készült évkönyv beve­zetőjét. Ezentúl minden évben gondoskodik a nagy hagyo­mányú gimnázium az év­könyv kiadásáról. Benne megjelentetik azokat a fon­tos eseményeket, amelyekre érdemes emlékezni, emlé­keztetni — ígéri a hagyo­mányápoló iskolaigazgató. Az elmúlt negyven év hiá­nyát nem pótolhatja az 1987 88-as tanévről számot adó könyv, ám a füzetnyi kiadványban olvashatjuk Kondor József versét, ame­lyet 1987 őszén a Csokonai- ünnepségen olvastak föl. Emlékeket idéz dr. Horváth József is, a csurgói Csoko­nai gimnázium történetébe avatva be az olvasót. A hagyom&i^os évkönyv­szerkesztést követve a füzet zavarják a műsort. Becsu­kódnak a párnázott ajtók tizenhat órakor megkezdődik a' Vikár kórus műsora. Tíz kórusmű hangzott el, köztük Lassustól, Mendelssohntól, a katalán Taltabulltól, és természetesen Kodálytól, Bárdostól. — Negyvenöt perc múlva ki­aludtak a piros lámpák a rádió 6-os stúdiójában. Min. denki nagyot lélegzett. A kóristák szinte tántorogva mentek az öltözőbe a. fáradt­ságtól. Az átöltözés után ül­tünk le Zákányi Zsolttal be­szélgetni. — Az egyenes adás nagy felelősséggel jár. Nem lehet ismételni. A rádiófelvétel megengedi, hogy addig csi­szoljuk a mikrofonok előtt az éneket, amíg az nem tö­kéletes. Az egyenes adás: profi igény. Profi helytállást is kíván. — A kórus alig pihent a nyáron. Sok szereplést vál­laltak, díjakkal tértek haza a spanyolországi versenyről. — A kórust az évad elején érté az a megtiszteltetés, hogy élő műsort adjon a rá­dióban. Alig pihentünk a nyáron és azóta. — Közben az új kóristák „bevetésére” is sor került. — Az együttes egyharma- da tavasz óta énekel. Elég nagy a fluktuáció nálunk. Egyetemi városokban köny- nyeb.b megtartani a fiatalo­kat. Kaposváron nehezebb. Két kóristánk, Baranyó Alice és Vargas Anikó azon­ban erre a szereplésre el­jött, egyikük Nyíregyházáról, másikuk Budapestről az egyetemről. — Sokféle mű hangzott el, mégis kerek műsort adott a kórus. — A reneszánsztól napja­inkig vezetett a korok kó­rusirodalma műsorunkban. Magyarországi ősbemutató­nak számított a Spanyolor­szágban énekelt katalán mű, a Gyermek születése. Ter­mészetesen kritikusan fi­gyeltem vezénylés közben a kórust. Különösen elégedett vagyok Bárdos Lajos Li­bera me című művének1 megszólaltatásával, Kodály Balassi Bálint versére írott Szép könyörgés című kórus­művének előadásával. Sike­rültnek tartom Mendelssohn Surrexit Christusának tol­mácsolását is. Horányi Barna bemutatja az intézet taná­rait és azokat a dolgozókat, akik fontos feladatokat lát­nak el az oktatás zavarta­lan feltételeinek megterem­tésében, és közli az 1987/88- as tanévben beiratkozott diákok névsorát. Megemlé­kezik a fontosabb kulturá­lis eseményekről éppúgy, mint a vendégek látogatá­sáról, az iskolának fölaján­lott adományokról — köztük az először érkezett Soros Alapítvány küldeményeiről —, az év tanulója verseny eredményeiről, a felsőokta­tási intézményekben tovább-, tanuló diákokról, az iskola kiemelkedő sporteseményei­ről. Molnár László Sándor a híres könyvtárat mutatja be ezúttal azzal a szándékkal, hogy a hagyományos gyűjte­ménygyarapító felajánlások­ra hívja föl a figyelmet. Az alma materhez való kötő­dést erősítik azok a beszé­dek, amelyek a búcsú al­kalmából hangzottak el a gimnáziumban. Kegyelettel emlékezik meg a kiadvány azokról a taná­rokról, akik sokat tettek az iskoláért — addig, amíg te­hették dolgukat. Az elhuny­tak sorában olyan kiemel­kedő pedagógusokról, mint Pókos Ferenc, Medgyasszay Gy. Béla, Virág György és Raksányi Lajos. H. B. Régóta várt szolgáltatás Valósult meg a napokban Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban. Ezentúl a gyesen és gyeden levő anyukák rövi- debb időt igénybe vevő be­vásárláskor vagy a hivata­los ügyek intézésekor a mű­velődési központ egyik ter­mében kialakított „babaszo­bában” ott hagyhatják — felügyelet mellett — a ki­csinyeket. Az ötlet dr. Pukancsikné Fett Ágotától származik. A gyesen levő tanárnő javasla­tát a művelődési központ Szombaton à balatonszár- szói református templomban Magyar sorskérdések cím­mel kétnapos konferencia kezdődött a Magyarországi Református Egyház rende­zésében. Az egybegyűlteket Tóth Károly református püspök köszöntötte és emlékbeszé­det tartott Szárszó öröksége és időszerűsége címmel. Méltatta a szárszói találko­zók jelentőségét, amelyek kiemelkedő eseményéről, az 1943-as Magyar Élet konfe­renciáról, a kortanúk és a Szárszói Baráti Kör nemré­gen emlékezett meg ünne­pélyesen. Elmondotta, hogy az 1943-as Magyar Élet kon­ferencia gazdag hagyomá­nyokra építkezett, hiszen a református egyház Soli Deo Gloria Diákszövetsége már két évtizeddel korábban or­szágos konferenciákat ren­dezett ' Balatonszárszón. Hangoztatta a püspök, hogy Szárszó azért vált szimbó­lummá, mert több mint fél évszázaddal ezelőtt a magyar Kő­edények exportra A jobb munkaszerve­zés és részben technoló­giai korszerűsítés követ­keztében 15 százalékkal nőtt a termelés a Grá­nit Kőedénygyártó Vál­lalat budapesti üzemé­ben. A főként hazai alapanyagból készülő egyszer égetett kőedé­nyekből többet szállíta­nak a tőkés piacra is. MTI-fotó: — Hámori Szabolcs felvétele. példás gyorsasággal megva­lósította. Nyolc órától délig vállalják a gyermekek fel­ügyeletét, játékokat szerez­tek be és kulturált kör­nyezetet alakítottak ki. Őr­jártunkkor pár apróság már birtokába is vette a sok já­tékcsodát, lefoglalták magu­kat a szebbnél szebb autók­kal és építőelemekkel, így szinte észrevétlenül kérhet­tük rövid beszélgetésre az ötlet kitalálóját. — Arra gondoltam, hogy a kicsiknek is sokkal jobb, hia közösen játszhatnak, s ez talán abban is segít majd, élet sokszínű valóságát gyűj­tötte fókuszba, a népi, nem­zeti összefogást helyezte elő­térbe a nemzet felemelke­désének szolgálatában. Ezt a törekvést kívánják foly­tatni a jövőben is a nemzeti hagyományok ápolásának jegyében. A konferencián ezt köve­tően Huszár István, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára Magyar társadalom 1988 címmel tar­tott előadást, amelyben ele­mezte a mai társadalom ré- tegeződését, kifejeződési for­máit és működési lehetősé­geit. A konferencián Berend T. Iván akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia el­nöke hazánk gazdasági hely­zetéről és lehetőségeiről, Nagy Imre, a KISZ KB tit­kára Ifjúság és közélet — Nemzeti hagyományaink és az ifjúság címmel tartott előadást. A konferencia szombat délutáni ülésén szó volt még a magyar demokratikus ha­hogy óvodába kerülve nem okoz olyan nagy gondot a beilleszkedésük. Előbb ke­rülnek kapcsolatba a többi gyerekkel, és az sem mellé­kes, hogy ez idő alatt az anyukák nyugodtan intéz­hetik dolgaikat, örülök, hogy az intézmény segített a megoldásban, hiszen nagy igény volt már hasonló szol­gáltatásra. Valljuk meg, az ötlet ki­tűnő, s a jelképesnek nevez­hető díj ellenében valóban biztos felügyelet várja a csöppségeket. gyományokról, a nemzeti ne­velés és oktatás feladatairól, továbbá a magyarság és más kisebbségek nemzetközi kap­csolatairól. A második napi program istentisztelettel kezdődött, majd ezt követően emlék­ülést tartottak, amelyen ösz- szegezték a mai magyar tár­sadalom helyzetével foglal­kozó ülés tapasztalatait és utaltak a nagy múltú szár­szói találkozók hagyomá­nyaiból eredő mai aktuális teendőkre, a demokratizmus továbbfejlesztésének lehe­tőségeire. A konferencia résztvevői megkoszorúzták a balaton- szárszói református temp­lom falán azt a márvány- táblát, amely a magyaror­szági református egyház Soli Deo Gloria Diákszövet­sége nagy múltú konferen­ciáinak és a történelmi ha­tásával kiemelkedő 1943-as Magyar Élet tábor szellemi­ségének állít emléket. A valós helyzet és az ok­tatás fejlődése, a lehetősé­gek és a követelmények el­lentmondásai egyaránt vitá­ra ösztönöznek. A százha­lombattai pedagógiai tanács­kozás nem kisebb témával foglalkozott, mint a képes­ség- és tehetségfejlesztő is­kolával, Az ismeretek pasz- szív befogadása és reprodu­kálása helyett a képessége­ket, a tehetséget sokoldalúan fejlesztő oktatásra van szük­ség — fogalmazódott meg újra a követelmény. Elhangzott e tanácskozá­son, hogy a jelenlegi isko­larendszer az átlagosnál rosszabb, illetve jobb ké­pességű diákokkal nem tud mit kezdeni. Ezért is fonto­sak azok a kísérletek, ame­lyek a képesség- és tehet­ségfejlesztéssel foglalkoz­nak. Az alsófokú oktatási in­tézmények már választhat­ják a nyelvi, irodalmi és kommunikációs programot, amely a fő hangsúlyt az ol­vasástanításra és- megértés­re helyezi. Jelenleg az or­szág 650 iskolájában taníta­nak ezzel, a későbbi ismere­tek elsajátításában nagy je­lentőségű módszerrel. Szel­lemi atyja Zsolnai József, aki kutatásvezetőként a Tö­rökbálinti Kísérleti Általános Iskola igazgatója. Ez a kör­zeti iskola az általános isko­lai képesség- és tehetségfej­lesztő kutatás egyik köz­pontja. Egésznapos oktatás keretében speciális tanköny­vekből tanulnak itt a gye­rekek, csakúgy, min. szág kilenc hasonló iskolá jában. A húsz tantárgy a tudásgyarapítás mellett ar­ra szolgál, hogy kiderüljön, kinek mihez van kedve, te­hetsége. A sakkhoz, a nép­rajzhoz, a modellezéshez, vagy éppen a néptánchoz, a fotózáshoz. Ebben a rend­szerben lehetőség van osz­tályugrásra is, tehát nyolc évnél rövidebb idő alatt is befejezheti az általánost a tehetséges diák. Az alsó fokúból a közép­fokú tanintézménybe kerü­lést könnyíti az a kísérlet, amelynek során a tehetséges nyolcadikosok számára „elő- gimnáziumi osztályt” szer­veznek például Szegeden, a Radnóti gimnáziumban. Több Baranya megyei gim­názium szakköröket hozott létre, ezekben a tehetséges nyolcadikosok a gimnazis­tákkal együtt tanulják a ma­tematikát, a történelmet, az idegen nyelveket. A számí­tástechnikának a matemati­ka oktatásban való felhasz­nálását tűzte ki célul több középiskola Baranya és He­ves megyében. Hazánkban uniformizált az oktatás, az egyes iskoláknak nincs önálló arculatuk — fogalmazódott meg Százha­lombattán. A változtatásért a kezdő lépéseket már meg­tették például a Baranya megyei Szentíőrincen, ahol általános gazdálkodási isme­reteket sajátítanak el a ta­nulók, szövetkezeti formában értékteremtő munkát végez­nek. Fából óvodai játékokat esztergálnak, csomagolják és értékesítik őket, sőt az isko­lakertben termelt zöldségfé­lét is eladják. A pécsi Szé­chenyi István Gimnázium és Szakközépiskola tanulói tan­műhelyükben kísérleteznek, szemléltető eszközöket készí­tenek. Budapesten 1990* szeptem­ber 1-jén megkezdődik a tanítás a Rákóczi Ferenc Közgazdasági Gimnázium és Szakközépiskolában, amelyet iskolatanács irányít majd. A tanácsnak azok az intézmé­nyek, vállalatok is tagjai lesznek, amelyek anyagilag hozzájárulnak az iskola mű­ködéséhez. A pedagógiai tanácskozás résztvevői a kampányjellegű kutatások helyett a folya­matos fejlesztés fontosságát hangsúlyozták. Reményüket fejezték ki, hogy a kormány újra foglalkozik az oktatás anyagi helyzetével, s a peda­gógusok is egyre több. he­lyen vállalkoznak majd ' új oktatási-nevelési módszerek kísérletére és meghonosításá- ra- R. Á. Csurgói új évkönyv MAGYÁR SORSKÉRDÉSEK Konferencia Balatonszárszón

Next

/
Oldalképek
Tartalom