Somogyi Néplap, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-16 / 222. szám

1988. szeptember 16., péntek Somogyi Néplap 3 Vélemények a politikai nyilvánosságról Nem lehet titok, amivel a párt foglalkozik A kibővített párt bizottsági ülésnek csupán egy témája volt kedden délután Len­gyeltótiban. A kommunisták a politikai nyilvánosságról mondtak véleményt, előtér­be helyezve a megyei s tő­képp • a nagyközségi tapasz­talatokat. Az ülésen részt vett és felszólalt Klenovics Imre, az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára is. Takács József nagyközsé­gi első titkár a politikai nyil­vánosság számos területét érintette vitaindítójában, nem megkerülve magának a testületnek a szerepét sem a helyi tájékoztatásban, feltet­te azt a kérdést: Lengyeltóti lakossága tud-e eleget a döntések előkészítéséről, majd azok végrehajtásáról? A nagyobb nyilvánosság igé­nye fogalmazódott meg ab­ban a kérdésben is, hogy vajon a tömegtájékoztatás mellett lenne-e igény a nagy­községben például kábeltele­vízióra, esetleg helyi lapra. Vitaindítójának mondani­valóját így foglalta össze: mindenki mindenről többet szeretne tudni. Hozzáfűzte azt is: a meglevő helyi fóru­mok munkáján jócskán van javítani való. A kibővített pártbizottság! ülés krónikájához tartozik, hogy a testület tagjai és a meghívottak elég bizonytala­nul kezdték hozzászólásai­kat, aztán fokozatosan emel­kedett a vita hangulata. Elsőként Komáromi Ferenc szőlősgyöröki tsz-elnök szólt, s mindjárt a közepébe vá­gott. Azt mondta: a párt­értekezlet óta dem tapasztal­ni olyan változásokat, ami­lyeneket az emberek elvár­nak. Hozzáfűzte: a pártta­gok egy részére is a további várakozás a jellemző, amel­lett, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt mostani nehéz helyzetét minden dol­gozó átérzi. A tsz kommu­nistáinak véleményét össze­gezve elmondta : Magyaror­szágon maradjon az egy- pártrendszer. A közhangula­tot jellemezve azt fejtette ki, hogy a lakosság figyelme most elsősorban a megélhe­tés biztosítására összponto­sul. Itt is felvetődött: hogyan juthatott ilyen nehéz gazda­sági helyzetbe az ország? A hozzászóló a kérdést kér­déssel tetőzte, s végül véle­ményét összegezve állította, hogy ^az okok feltárása nem elég kritikus. A szó és a gyakorlat egy­ségének követelményét fo­galmazta meg hozzászólásá­ban Császár József, az öreg- laki Állami Gazdaság igaz­gatója. Bírálta a Mezőgazda- sági és .Élelmezési Minisz­tériumot, mert továbbra is ellentmondásos helyzetet tart fenn a gazdaságban. Egyedül ő kérdezte: szükséges-e ösz- szehívni Somogybán a me­gyei pártértekezletet? A vé­leménye: formálisan nincs rá szükség. A cselekvő demokratizmus igénye is megfogalmazódott majdnem mindegyik hozzá­szólásban. A bürokrácia út­vesztőire helyi példát em­lítve elhangzott, hogy az al- sóbogáti kastély felújítása három éve húzódik. A tanácsi munka nyilvá­nosságáról, az önállóságról a Lengyeltóti Nagyközségi Tanács elnöke, Papszt Lajos mondta: „Leszoktatták a ta­nácsokat a döntésekről, s a tisztségviselők feje fölött tör­ténnek intézkedések”. Példaként említette a he­lyi iskolafejlesztést, amiről a lengyeltótiaknak egészen más elképzelésük volt, mint a művelődés megyei irányí­tásának. Elmondta: a lakos­ság önzetlensége, összefogá­sa jelentős erő a helyi ér­dekek megvalósításában. Markanczi István buzsáki lakos szerint a meghirdetett programok eredményeinek már látszani kellene. A politikai nyilvánosság­ról szóló vita az élet szinte minden területét érintette, az oktatásügy fejlesztésének fontosságát nemcsak Marián József általános iskolai igaz­gató mondta el, de ő részle­tesebben is elemezte. Sze­rinte a korábbi intézkedések nem biztosították a személyi és tárgyi feltételeket az ok­tatás színvonalának etnelé- séhez. Bírálta az oktatási törvény társadalmi vitájá­nak kivitelezését, mert a ja­vaslatok nem kerültek bele a törvénybe. A helyi kötőüzem vezetője, Jónás Zoltán az exportter­melésre való átállás nehéz körülményeit elemezte hoz­zászólásában és a teljesebb önállóság szükségességét igé­nyelte. Gencz Lajos, a szőlősgyö­röki általános iskola igazga­tója .a világnézeti bizonyta­lanságokat okozó jelensége­ket bírálta. Böröndi Sándor fölvetette, hogy a fontosabb stratégiai kérdésekben egyez­tessék álláspontjukat a ve­zetők. A politikai nyilvánosságról szóló vita során élénk esz­mecsere folyt az információs jelentésekről is. A legfris­sebből idézett is Faragó Jó~ zsef, a tanács igazgatási cso­portjának vezetője, aztán fölvetette, hogy szükségét érzik a visszajelzésnek is az esetleges intézkedésekről. Nyakas László tanácsi fő­előadó azt emelte ki, hogy fokozódott az érdeklődés az ország sorsa iránt. A csalá­dok terheit számba véve, a fiatalok lakáshoz jutásának változatlanul nehéz körül, ményeit tette szóvá és igé­nyelte, hogy végre történjen valami ebben az ügyben. Nem szánta csattanónak kér­dését Légrádi Miklós üzem­mérnök, a tsz párttitkára; azt kérdezte: miként lehe­tünk j ó kommunisták ? A kérdésre úgy válaszoltak a lengyeltótiak, hogy a csele­kedetekre helyezték a hang­súlyt: a kommunisták .mo­rális megítélése ugyanis cse­lekedeteiktől függ. Ezután kért szót Kíeno* vics Imre, a megyei pártbi­zottság első titkára. El­mondta, hogy ezekhez ha­sonló kérdések foglalkoztat, ják a megye lakosságát is. Az országos pártértekezlet után föíliélegzés tapasztal­ható megyénkben is, de a gazdasági helyzetben még nem tapasztallhatók alapve­tő változások. A demokrati­zálódási folyamat mellett állást foglalva mutatott rá arra is, hogy nehéz út előtt állunk. * — Ha sok fáradsággal is jár, csak a nyílt tájékozta­tásé lehet a jövő. Korláto­zott megújulás nem létezik. Elhatározott szándékunk, hagy amivel a párt foglal­kozik, az nem lehet titok sem a párt tagsága, sem az egész megye lakossága élőtt. Horányi Barna A gabonatermelés jövője Az idén a búzatermelés­ben rekord született. A gaz­daságok hektáronként átla­gosan 5440 kilogramm ter­mést takarítottak be, s ez néhány kilogrammal megha­ladja az eddigi rekordot. Túlságosan mégsem örülhet­nek a gazdaságok vezetői, mert aratás közben ■— és azóta is — nehezítette hely­zetüket a gazdag termés fel­vásárlásának pénzügyi el­lentételezése. Kévés volt a gabonaforgalmi vállalatok pénze, kibocsátott váltóikat vonakodva fogadták el a partnerek. Több helyen a kenyérnek való leértékelődé­séről, bizonytalan . megítélé­séről beszéltek, mivel a bú­záért kapott váltót az adó kifizetésére nem fogadták el, mintha az állam sem bízna a termés értékében. Pillanatnyilag tehát meg­ingott a búzatermelésbe ve­tett hit, de mindennek elle­nére a gabona ezután is a legfontosabb árunövények közé tartozik a gazdaságok­ban. Ezt mindenekelőtt az jelzi, hogy a szántóterület­nek még mindig több mint 60 százalékát foglalja el. A gabona értéke évente 50 mil­liárd forint, ezen túl még az állattenyésztés is 80—90 mil­liárd forint értékét állít elő a gabona takarmányozása ré­vén. A kettő együtt megha­ladja a mezőgazdasági ter­melési érték felét, emiatt pótolhatatlan bevételi forrá­sa a nagyüzemeknek, nélkü­le az eredményes vállalati gazdálkodás el sem képzel­hető. Már régóta nem érzelmi alapon — a kenyérnek való megtermelése miatt —, ha­nem gazdasági érdekből kí­séri megkülönböztetett figye­lem a gabonatermelést a gaz­daságokban. Az érdek volt a döntő 1985-ben is, amikor 10 százalékkal csökkent a kukorica vetésterülete. Ez el­lentétes volt a népgazdasági törekvésekkel és szükségle­tekkel, hiszen a kukorica a búzánál drágább a világpia­con, s a takarmánygabonára itthon is nagyobb szükség van. Az üzemi és az országos érdek ütközött, s mivel a döntést a vetést irányítók hozták, a maguk javáré cse­lekedtek. Jó okuk volt rá, mert a kukorica vetésterületének növelésére inkább csak a szavak, a búzáéra akkor a gazdasági ésszerűség ösztön­zött. A nyolcvanas évek de­rekán a búzatermelés hek­táronkénti jövedelme hét­ezer, a kukoricáé háromezer forint körül mozgott. Az el­lentmondásokat tapasztalva számos, nem mindig a piac szabályaira épülő ösztönzési módszer született, s bár va­lóban javult valamelyest a kukorica termelés jövedel­mezősége, mértékét, gazda­sági .hatását jelzi, ’hogy a gaz­daságok az idén is 5 száza­lékkal kisebb területet vetet­tek el a tervezettnél. Az ösztönzés tehát a kukorica- termelésben sem volt egyér­telmű, s ugyanebben az idő­ben romlott a búzatermelés helyzete. A tapasztalatok mégis félreérthetetlenül bi­zonyították: a kukorica és a búza termelésének gazdasá­gossága egymással ellentétes irányban mozgott, semlege­sítve ezzel a kedvező hatá­sokat Is. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elemezte a búzatermelés jövedelmező­ségét, s kiderült, hogy 1986- ra a tonnánkénti termelési költségek 34 százalékkal nőt­tek 1983-hoz képest, a felvá­sárlási ár viszont csak 9 szá­zalékkal emelkedett. Ennek következménye, hogy az át­lagos jövedelem visszaesett ; s szinte már elrettentő ta­pasztalat, hogy 1986-ban a termelőszövetkezetek fele, a termőterület 40 százalékán tonnánként 420 forintos vesz­teséggel termelte a búzát. Mindezek tények. Hatá­sukkal, a várható következ­ményekkel előre lehet szá­molni. A gabonatermelés ko­rábban tekintélyes és biztos jövedelmet adó ágazata volt a mezőgazdasági üzemeknek, s ha ez bármilyen' ok miatt kedvezőtlenül változik, to­vább romlik a gazdaságok Hamarosan kezdődik a kampány Befejeződött a karbantartás a cukorgyárban Teljes kapacitással dolgoz­nak az idén is a gépek a Kaposvári Cukorgyárban. Körzetében — a tavalyihoz képest — valamelyest na­gyobb területen termeitek cukorrépát a gazdaságok. Az idén ismét tizenhárom gaz­daság juthatott .répabetaka­rító gépekhez; a bérleti szer­ződés megkötésénél és a ké­sőbbi szervizelésnél a cu­korgyár segíti a termelőket, ösztönözve őket mind több cukorrépa ültetésére. A há­rom évvel korábban elkez­dődött program már tavaly éreztette hatását, s most — a kampány előtti utolsó na­pokban — a gyár 260—270 ezer tonna saját termeltetésű répára számíthat. Mezőhe­gyesről és Kábáiról érkezik még 30—40 ezer tonna — ennyi feltétlenül kell ahhoz, hogy a gyár gépeit kihasz­nálhassák. Az idén száznapos kam­pányra számítanak a válla­latnál. A felkészülés, a kar­bantartás a napokban ért véget. S bár agy-két gépet még egyszer át kell mosni, a berendezések akár már holnap is fogadhatnák a nyersanyagot. Karbantartásra az idén hatvanmillió forintot költöt­tek — negyven százalékkal többet, mint a múlt évben. Ebből az összegből kisebb pénzügyi helyzete. Ez pedig már eddig is a kritikus ha­tárnál volt a termelőszövet­kezetek több mint harmadá­ban. A gazdaságok érdeke tehát a gabonatermelés fejlesztése mellett szól; ám ezt sokan megkérdőjelezik, mondván, a gabona ára ’alacsony a vi­lágpiacon, s a túltermelés miatt nehezen is értékesít­hető. Kétségtelen: a tíz év­vel ezelőtti tonnánkénti 160 —180 dolláros ár az utóbbi években 80—100 dollárra csökkent. Most újra fordul e folyamat: az amerikai kon­tinensen szárazság van, csök­ken a gabonatermés, nő a kereslet és a világpiaci ár, jelenleg 120—130 dollárért vásárolják a búzát. E konjunkturális helyzet­nél biztonságosabban mutat­ja a gabonatermelés jövőjét, hogy a mintegy 100 milliárd forint értékű élelmiszerex­portra mindaddig szüksége van az országnak, amíg an­nak csökkenését más nép- gazdasági ágazatok nem tud­ják pótolni. Az élelmiszer- export egyik stabil alapja pedig a gabona, hiszen köz­vetlenül, valamint a takar­mányozás révén az állatte­nyésztési termékekkel szol­gálja a külgazdasági egyen­súlyt. A gabona jövője az egész magyar gazdaság tel­jesítőképességétől függ. Je­lenleg szükség van rá, nép- gazdasági és üzemi érdek >a fejilesztése, ezért a vallás ter­melői érdekeltség sem hiá­nyozhat. műszaki korszerűsítésekre is jutott. Megoldották, hagy a répa a tisztítás után fo­lyamatosan jusson a feldol­gozó gépsorokhoz. Évek óta szerették volna elérni a vállalatnál, hogy a gépkocsival érkező répát szárazon tárolhassák a fel­használásig. Így a gyökér nem fülled be, s a cukortar­talmából sem veszít. Mivel a gyárba szállított répa fele közúton érkezik, igen fontos volt, hogy mielőbb elkészül­jön a szárazbuktató. Két hét múlva már ezt is használ­hatják. Űj beruházás a szá­mítógépes folyamatszabá­lyozás kiépítése — ezzel még a héten végeznek a szakem­berek. Megállapodást kötöt­tek a Siemens céggel, s már ide is szállította a cukorfő­ző automatikát. Egy francia vállalat centrif ug aá Horn á s t kínállt a gyárnak; a gépeket most indítják útnak, s vár­hatóan még a kampány kez­dete előtt sikerül őket üzem­be állítani. Nagy ütemben halad Ka­posvár közművesítése, s eb­ből végre nem marad ki a piactér és a vásárcsarnok sem. Jelenleg ugyanis a piactérnek nincs szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetője és a csarnokban van az egyet­len vízcsap. Ez nem elég, ráadásul köjál-előírás, hogy élelmiszert árusító helyen fo­lyóvíznek kell lennie. Ezért vált szükségessé a piactér közművesítése, s készült egy rendezési terv is. Dr. Arany József, a vá­rosi tanács termelés- és el­látásfelügyeleti osztályának vezetője mondta: — A közművesítés hiánya mél'lett nagy gondunk, hogy a piactér rendezetlen, a sok összetákolt bódét szétszórtan építették, s így sokkal na­gyobb helyet foglal el. Ezért ezeket a pavilonokat meg­szülhetjük, és helyettük új, modernebb, s ami a lényeg: egyforma árusítóhelyéket tervezünk. Ezekben már lesz folyóvíz is. A közművesítés várhatóan október elején kezdődik, a piac Laktanya utcai bejára­tánál. Ügy tervezik, hogy az árusításit ne zavarják, ezért szakaszonként zárják csak le a piacét. Először a bejárat­nál, s amikor az már kész beruházás keretében bővítet­ték a répaátvételi állomást is, Szentlőrincen új tárolót építettek. Az idén már szá­mítógéppel készül a répael­számolás (korábban nyolc- tíz napot is kellett várni a számlákra), így két napon belül megkapják a gazdasá­gok. A feldolgozás szeptember 27-én reggel kezdődik. A kampány előtt öt nappal — hagyományosan — begyújt­ják a mészkemencét. A fő­próbát 26-án tartják. Való­színűleg kevesebben serény­kednék majd a gépek mel­lett, mint tavaly, mert a fi­zikái dolgozók önálló bér gazdálkodású csoportokká alakulnak, s maguk döntik el: ki-ki mennyi mozgóbért kap, és azt is, hogy a mun­kát hányán tudják elvégez­ni. A gyárban nem titkol­ják, hogy ez leépítést jelent Szeretnék elérni, hogy egy­re inkább csak állandó dol­gozók végezzék a munkáit — még kampány idején is. lesz, ákkor az egyik oldalt, és így tovább. Végül eljut­nak .a másik kijárathoz. ­Az építés 3 millió forint­ba kerül, ebből az idén 800 ezer forint áll rendelkezés­re. Reméljük, hogy a jövő év elején megkapják a hiányzó összeget, és május­ra, amikor kezdődik a pia­ci szezon, már elkészül a munka. — Zöldséget, gyümölcsöt és más élelmiszert árusító üzletek kerülnek a mostani bőrdíszműves-pavilonok és butikok helyére, a nem élel­miszert árusítók pedig az emelt részen kapnak helyet. Több hely nem lesz, ezért új típusú pavilont is csak any- nyit építenek, mint ameny- nyi régi van. Aki ilyet sze­retne építeni* nálunk kap­hat hozzájárulást, ennek alapján a műszaki osztály megadja az építési enge­délyit. Természetesen előnyben részesülnek azok, akiknek most van üzletük a piacon. A terveket megkapják, s akár saját erőből is elkészít­hetik az üzlethelyiséget. Ez azonban lassúbb folyamat, mint a közművesítés, de re­mélhető: a jövő év végén már rendezett piacon folyik az alkudozás. A negyvenmillió forintos F. L. Közművesítés és területrendezés következik Megszépül a kaposvári piac

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom