Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
8 Somogyi Néplap 1988. augusztus 13., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Pákolitz István Hajnali A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a közelmúltban tartották Páskándi Géza—Kormoran együttes: A költő visszatér című rockoperájának ősbemutatóját, Koltay Gábor rendezésében. Képünkön: Szakácsi Sándor és Kováts Kriszta. Szent István és a zene KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK A számítógép alkalmazása a történelemtanításban Államalapító uralkodónk nem csupán -országát emelte kora európai színvonalára: felbecsülhetetlen jelentőségű a zenekultúránk fejlődésében betöltött szerepe is. A kereszténység felvételével megkezdődött a vallás zenéjének, énekes dallamainak elsajátítása; a térítő püspökök, papok, szerzetesek magukkal hozták és meghonosították nagy múltú templomi énekeiket. Müvét később keletkezett, a nevét viselő latin. zsolozsma, az István- officium is megörökítette, egy másik latin ének joggal mondta róla: „Tanítónak, vezetőnek Tudós férfit rendel főnek”, a tudós férfi pedig a zenében is járatos. , Tudunk egy Arnoldus nevű, regensburgi szerzetesről, aki új énekek írására érkezett 1028-ban Esztergomba, melyeket azután az érsek tanított a papjainak. Gellért püspök legendája örökíti meg a búzaőrlés közben éneklő — bizonnyal ősi népdalt dúdoló — leány emlékét, ez népzenekultúránk igen korai dokumentuma. A magyar népdal is majd’ ezer éven át megőrizte első királyunk emlékét; az Istvánok névnapi köszöntő dalai Szent Istvánról is szólhak. Igaz, kora zenei életéről dokumentum alig maradt, de az bizonyos, hogy István, király vetette meg a középkor virágzó magyar- zenekultúrájának alapjait. Évszázadok múltán, 1812. február 9-én August Kotzebue népszerű bécsi drámaíró István király című drámájának előadásával nyílt meg a magyarországi színjátszás fontos műhelyének, a Pesti Városi (német) Színháznak az új épülete. Az előadáshoz Ludwig von Beethoven, a bécsi klasszikus zene gigásza irt nyitányt, és kilenc zene- számból (hat kórus, két melodráma, egy induló) álló kísérőzenét. E muzsikával — írja Szabolcsi Bence — Beethoven „az ő szívből szeretett bajszos magyar barátain kívánt segíteni”. A hangversenyeken mindmáig hallható István király-nyitány ékesen bizonyítja, hogy a német színház közönségének komponáló zeneszerző valóban a magyarokra s első uralkodójukra gondolt. A lassú bevezetőt gyönyörű verbunkos-dallam szövi át, s a gyors rész ritmusa-lejté- se is ebben a nemes, nemzeti hangvételű muzsikában gyökerezik. A nemzeti operánk atyjának, Erkel Ferencnek nevén bemutatott utolsó dalmű az István király volt, amelyet első évadjában, 1885. március 14-én vitt színre a „Sugár úti palota” együttese. Mi az, hogy Erkel Ferenc nevén? E szokatlan fogalmazás annyit jelent, hogy a muzsika nagy részét a legendás zeneszerző-karmester fia, Erkel Gyula irta; ám bizonnyal a művet vállaló idős alkotó szándékai szerint. A zenedráma Dobsa Lajos 1861-ben bemutatott I. István király című színműve nyomán, Várady Antal librettójára készült. Az opera Szent István öregkoráról szól, szerepel benne Szent Imre csakúgy, mint a 'lázadók vezére. Vazul. A Pesti Napló így írt a darabról a főpróba után: „stílusa, dacára, hogy a magyar- zene elemei vannak benne túlnyomóan feldolgozva, mégis egészen elüt a szerző korábbi irányától, s az újabb zenedrámai hatásokra támaszkodik a magyar zene magasabb eszményítésének előnyére. Hangszerelése mesteri és gazdag színezetű.” Erkel 1930 júniusában felújított operája mindazonáltal mindössze 20 előadást élt meg. 1938-ban, Szent István halála 900. évfordulójának esztendejében Székesfehérvár polgármesterének felkérésére írta Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz című kórusát. Verse a Bozóky- énekeskönyvből (1797) való, a dallam azonban Kodály sajátja. A versre „kontár- módra ráalkalmazott német dallamról nem is vesz tudomást, az ő lelkében egy igazibb dal kél, méltó a nemes szavakhoz” — írta a mű hallatán egy, a nevét rejtve tartó kritikus. Kodály mindjárt hatféle változatban alkotta meg ünnepi művét — öt különböző kórusverzióban valamint orgonával kísért egyszólamú változatban, hogy mennél többen énekelhessék ország- szert. Kodály muzsikája nem ünnepi jubiláció. Kifejezi a nagy uralkodó műve iránti vágyakozást és a jelenkor — 1938 — nyomorúságát („Egész Magyarország sír és panaszkodik”). A zeneszerző leleménye, hogy a teljes hangerőn zengetett első strófa Fátyolfelhő az egen. A 1telihold remegő buja-fényes lepedő, szétterül a háztetőn. Bizsereg a szerelem. Rőt bakmacska kódorog. riszálgat a macskalány, innyog-vinnyog, miukál, kezdődik a macskabál, a kacor-nász föllobog. Kiskakasunk megszólal és kitartón szövegel: félkrajcárral fölemelt napidijat követel rikoltozó fennszóval. kezdete („Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga?”) szinte suttogó hangon s a kórus legmélyebb regiszterében tér vissza, a záróakkord pedig mintegy visszhangozza a jövendőben reménykedő kérdést: „Hói?”. Kákái Rezső, az újabb magyar zeneszerzés jeles mestere 1938—39-ben komponálta István király című kétrészes színpadi oratóriumát. 1942. március 15-én mutatta be az Operaház, amely 1942 szeptemberében e művel s Bartók A kékszakállú herceg vára című alkotásával nyitotta meg évadját. Az István király-t mindössze hét estén játszották, idén újítják fel, Székesfeh érvárott. „Új időknek új dalaival” élesztette újjá a szent uralkodó alakját az István, a király című rockopera alkotópárosa, Szörényi Levente és Bródy János 1983-ban. A darab viharos sikerének állomásai: Városliget, Királydomb, mozifilm; a Szegedi Szabadtéri Játékok produkciója; míg végül eljutott a Nemzeti Színház színpadára, s ott folytatja hódító útját. Breuer János Történelem és számítógép? Hagyományos humán tudomány és a modern technika egymásmellettisége? Néhány esztendővel ezelőtt még eretnek gondolatnak számított volna, ha e két fogalmat bármiképp is összekapcsolják. Ma már természetesnek vesszük, amikor arról hallunk, hogy a történelem oktatásába bevonul a számítógép. Dr. Horányi István történelemtanár, az Országos Pedagógiai Intézet tudományos munkatársa elméletben és gyakorlatban egyaránt foglalkozik azzal, miképpen segítheti a számítógép a történelemoktatást. Tőle kérdeztük meg : milyen az iskolák, a történelemtanárok fogadókészsége, mi késztetheti a hagyományos iskola- rendszert a „formabontásra”? — Az elmúlt évtizedekben számtalan oktatási, metodi-. kai változásnak lehettünk tanúi. A jobbító szándék ellenére felmérések bizonyítják: manapság egy átlagos iskolát végzett fiatal korántsem olyan képzett, mint háromnégy évtizeddel ezelőtt. A hibákért a szülő, az iskola, a társadalom egymásra mutogat. Ugyanakkor a közvélemény bizalma is hanyatlik az oktatás hagyományos keretei, tartalma iránt. Nem hiszem, hogy sokat segíthetünk, ha állandóan az iskolákat szidjuk. Véleményem szerint a megoldás az lenne, ha korszerűsítenénk a tananyagokat, felemelnénk a normákat, s nem utolsó sorban kialakulnának a tanítás új módszerei. — Ezek szerint a számítógép a helyét követeli, méghozzá nagyon sürgősen. Lehet, hogy már lépéshátrányban ,is vagyunk? Mi az újdonság az iskolákat ért kihívásokban? — Valóban, kicsit késésben vagyunk, ám még minden pótolható. Érdekes, hogy nem csupán a technikai hiányosságok hátráltatták a számítógéppel segített oktatást — a humán tárgyak oktatói sem ismerték fel jelentőségét. Négy esztendővel ezelőtti felmérés tanúsága szerint a történelemtanárok négy százaléka tartotta hazánkban alkalmasnak a számítógépei tárgya oktatásában. Zárójelben megjegyzem : ez az az esztendő, amikor az iparilag fejlett országokban a gép berobbant az élet minden területére. A történelemtanítást segítő programok is tükrözték az ellenállást. Abban az időben nálunk huszonegy program készült, egyet elfogadtak belőle, azt is csak a kísérleti iskolákban használták. — A kezeti idegenkedés majdhogynem természetes. Ám bizonyára még mindig akad történelemtanár, aki, ha az eszközök rendelkezésére állnának, akkor sem alkalmazná. — Most még igen. De az ezredfordulóra általános lesz. A legfontosabb érv a számítógép ellen az volt. hogy legalább a humán tudományok maradjanak meg az ember védelmében, legalább ide ne tegye be a lábát az érzésektől elidegenítő gép. Ezen az aggodalmon már túljárt az idő. Ugyanis a számítógép csupán eszköz olyan jelenség bemutatására, amely másképp sokkal bonyolultabb. Félreértés ne essék: ez nem oktatógép, nem pótolhatja a tanárt. Csupán másfajta szemléletmódot igényel. Az igaz, hogy alkalmazása megkívánja a zárt tananyag feloldását, más oktatási stratégiát igényel, másfajta tanári magatartást kíván. Ma a pedagógusok fele már nem ellenzi, s biztos vagyok benne, hogv a század végére el sem tudják majd képzelni az oktatást számítógép nélkül. Mert hiszen akkorra felnő egy új nemzedék, amelyik már gyerekkorától élvezhette a gép se- gítökészségét. — A technikák tehát óhatatlanul bevonulnak az iskolák falai közé is. Vajon képes-e a nevelés a funkcióváltásra? — A társadalmi prognózis alapján világosan megfogalmazódik a jövő tanult emberével szembeni elvárás:az egyén legyen dinamikus, gyorsan változó, sokféle problémahelyzetben, választási és döntési szituációkban mozgó. Az egyén fejlődésének kritériumait a jövőben a társadalmi viszonyok demokratikus fejlődésének követelménye határozza meg. — A konvertibilis tudás megszerzéséhez a számítógép forradalmasíthatja az oktatási rendszert? — Mindenképpen megmozgatja az iskolákat. A számítógéppel kapcsolatos magatartás ugyanis nem csupán technikai kérdés, vagy nem csupán a technika és az elektronika eszközeinek működését értők s az azt rutinszerűen alkalmazók szembekerülésének veszélyéről van szó. Másként viszonyul a géphez például az, aki készíti a programokat, mint aki alkalmazza. Szerencsére nálunk már a kezdettől fontosnak tartják például a programokat készítők, hogy — jelen példánkban — történelemtanárokat is bevonjanak e műveletbe. — Eddigi, gyakorlati tapasztalatai alapján: miként segítheti a számítógép a történelemoktatást? Milyen tudást közvetíthet, milyen készségeket alakíthat ki? — A legfontosabb, hogy megbontja az eddigi oktatási módszert, amely a törzsanyag felmondására, elsajátítására koncentrál. Adatbázis segítségével elegendő információhoz juttatja a tanulókat. S ezek birtokában kiki egyénileg értékelhet akár egy történelmi folyamatot akár egy-egy eseményt. Tehát gondolkodásra késztet ugyanakkor feltételezi a sokirányú látásmódot, kialakítja a szelektáló-, döntőképes, séget. A szituációs programok például a .képernyőn vetíthetik egy csata képét lépésről lépésre követve a: eseményeket. Majd a gyereknek lehetősége van eljátszani másképpen a történte két. Mi lett volna ha .. . kér. déssel játékosan tanulhatj; a történelmet. — Milyen az érdeklődéi ma a történelmet oktatói között? Milyenek a lehető ségek? — Most körülbelül har minckazettás sorozat áll a: általános és a középiskolái rendelkezésére. Ezek közi tartozik az évezredek-soro zat, amely az eseményeke kronologikus sorrendben be mutatja, s egy-egy kor komplexen felrajzol. Nag; lépés lenne, ha minél töbl szimulációs program készül ne. Az érdeklődésre egy jel lemző példa: az országos ta nulmányi versenyre két ta nuló a pályamunka elkészí tésénél számítógépet hasz náit. Két várost térképezte! fel összehasonlító statiszti kával. Szeptembertől a Eötvös Loránd Tudomány egyetemen speciális kollé gium indul a számítógép al kalmazása a történelemokta tásban témakörben. Éppel alakulóban egy kutatócso port, amely működéséhe megpályázta a KISZ KB tá mogatását. Az ősszel nemzet közi konferencia lesz Buda pesten e tárgykörben. Erdős! Katali Apáti Miklós ADOTT SOKAT (B. János úr verse) Van neki leánya nem is egy, de három tőle tanulhatom, .hogyan kell megállnom unokáim közt majd, is hogy osszam jszép magam, hogyan fesz a nincsbőí, s munkából a .„van". Es lett neki immárMosszú (virrasztása, földrehajló ege, setét barázdája, szertehagyott ß '.őrzött, férfi-barátsága, rakott házainak földi s égi mása. Neki á kanál lím levest ád és dolgot, látni innen, ahogy versén ielborongott : költő p munkást és munkás p költőt együtt éltesse mind e létet betöltő szabályszerű Űr, tki mindenből ád bőven annak, aki munkál, |s eszmél heverőn. Adott sokat, ha kért, fnyilván mert kegyelte: Istenből s Asszonyból lett neki csak eggye. Es persze Hazából, i.nehogy kifelejtsem, mint ez az ország öt la költői rendből. A Herman Ottó Múzeum régészei ásatást folytatnak Tisza- ladány határában. A legkorábbi nyomok az újkőkor időszakából származnak, de fellelhető a rézkor és a bronzkor emlékanyaga is. Az egyik legértékesebb lelet az agyagedénybe rejtett bronzkincs, amely korongos fejű csákányokból és karperecekből áll. Egy császárkori (i. sz. 2—3. századi) település házait, vízgyűjtő, élelemtároló gödreit is feltárták. * «
