Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-02 / 183. szám
2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 2„ kedd A lengyel sajtó Magyarországról Ortega felszólítása : Ne engedjenek az Egyesült Államok nyomásának A DPA a „területrendezésről” Rettegés kerítette hatalmába Románia falusi lakosságát Daniel Ortega nicaraguai elnök felszólította a középamerikai országok kormányait, hogy ne engedjenek az Egyesült Államok nyomásának, és ne váljanak a nicaraguai fegyveres lázadók támogatóivá. Az elnök hétfőn Mana- guában Qmar Torrijos egykori panamai vezető szobrának leleplezése alkalmából nyilatkozott a közép-amerikai helyzetről. Ortega hangsúlyozta : a közép-amerikai országok elnökeinek Shultz amerikai külügyminiszterrel folytatandó tárgyalásaikon „méltóságteljes és szilárd magatartást” kelíl tanúsítaniok és nem szabad megengedniük, hogy az Egyesült Államok militarista politikájának kiszolgálóivá váljanak. George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn kezdte meg tíznapos .közép-amerikai és latin-amerikai körútját. Arra szeretné rábírni a térség országait, hogy nyújtsanak támogatást a sandinista kormány ellen küzdő nicaraguai fegyveres ellenzéknek. Az NSZK több mint tizennégy éve hivatalban levő külügyminisztere a karikaturisták kedvence. Az egyik rajzon Hans-Dietrich Genscher a szállodai recepciónál áll, éppen veszi át a kulcsot. „Szerencséje van uram, ebben a pillanatban szabadult fel egy szobánk. És látja, már jönne is az új vendég.” A képen látszik a forgóajtó, amelyen keresztül egy Gen- scher-kinézetű úr távozik, miközben a harmadik Genscher láthatóan befelé igyekszik. Legutóbbi születésnapjára egy repülőgépülést kapott ajándékba: ebben érzi magát a legotthonosabban. A képbe pont beleillik, hogy Hans-Dietrich Genscher volt az első nyugati külügyminiszter, aki a szovjet pártkonferencia, a Varsói Szerződés legutóbbi csúcstalálkozója, valamint Sevardnadze szovjet külügyminiszternek a külpolitika átalakításáról tartott nagy jelentőségű beszéde után Moszkvába utazott személyes tájékozódás végett. Igaz, a hétvégi moszkvai út nem csupán Genscher fürgeségét tükrözte, hanem azt is, hogy Bonn az eddiginél jóval magasabb szintre kívánja emelA DPA nyugatnémet hír- ügynökség írást szentelt a romániai falurombolási akciónak. így vélekedik: Szemtanúk szerint rettegés kerítette hatalmába Románia falusi lakosságát. A tárgyilagosan hangzó „településren- szerezési” tervek több ezer romániai falu lerombolását jelentik. A Kárpátok ívén belül és attól keletre mintegy 8000 falut akarnak a föld színével egyenlővé tenni. A falvak lakói rettegnek a buldózerektől — mondotta egy szakértő, aki három hetet töltött a balkáni országban. Senki nem tudja pontosan, mikor hajtják majd végre a betonkockákba való átköltöztetést. A becslésekben 3—4 millió ember „áthelyezése” szerepel. Hans Berget, a Münchenben megjelenő Siebenbür- gische Zeitung (Erdélyi újság) című lap főszerkesztője arról ír, hogy már 1974-ben hallott a tervről. A nyilvánosság előtt Ceausescu elnök első ízben 1988 februárjában szólt szándékairól Bukarestben, városi tanácselnökök egy tanácskozásán. ni a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokat. Hétfőn Genscher az ausztriai Wolfgang- see-hez utazott, és beszámolt az ott nyaraló Kohl kancellárnak a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásai eredményeiről. Kohl októberi moszkvai útjáig olyan készültségi szintre kell hozni a kétoldalú együttműködés lehetséges területeit átfogó okmányokat, hogy azokra a kancellári látogatás során rá lehessen ütni a pecsétet. Horst Teltschik, a bonni Kancellári Hivatal külpolitikai tanácsadója vasárnap a hesseni rádiónak úgy nyilatkozott, hogy Kohl októberi moszkvai útja „kulcs- fontosságú” lehet és „látványos” előrelépést hozhat. Ami a konkrét gazdasági együttműködést illeti, Bonnban remélik, hogy a hagyományos export—import kapcsolatokon túl hatékonyabb együttműködési formák, például közös vállalkozások is létesíthetők. Ügy hírlik, hogy szovjet részről elsősorban a könnyű és az élelmiszeripar terén mutatnak érdeklődést, ami nyilván összefügg a lakossági ellátás javítását célzó moszkvai erőfeszítésekkel. Az NSZK szívesen szállna be A Neuer Weg című romániai német nyelvű lap közölte: „Jelenleg minden járási tanácsnál szakemberekből álló munkacsoportok vizsgálják a községek szerkezetét, nagyságát, gazdasági teljesítőképességét. A falurombolás különösen sújtja az erdélyi szász településeket: a Nagyszeben melletti Neppendorfot, Gros- saut (Kereszténysziget — Cristian), Brassó megyében Seident (Feketehalom — Codlea), Weidenbachot (Vi- dombák — Ghimbav), Mari- enburgot (Földvár — Fel- dioara), Tartlaut (Prázsmár — Preimer), Brenndorfot (Botfalu — Bőd), Neustadtot (Keresztényfalva — Cristian), Heldsdorfot (Höltövény — Halchiu), Schirkanyent és Honigberget (Szászhermány — Harman) XIII. századi dómszerű templomával. Elérték a buldózerek Voila, Apata és Racos (Apáca és Alsórákos — mindkettő magyarlakta falu — a szerk.) és Parau, valamint Bran (Törcsvár) román falvakat is. Csak a Bran feletti híres Dracula-vár marad meg a Kola-félsziget ásványkincseinek feltárásába, és a nyugat-szibériai energiakészletek feltárásába is. Míg a gazdasági programokon egyelőre még dolgoznak, gyakorlatilag már „aláírásra érett” az NSZK—szovjet környezetvédelmi együttműködési megállapodás. Ezen belül megoldásra vár azonban egy Bonn által (is) fontosnak tartott probléma: az, hogy miként vonják be Nyugat-Berlint a megállapodásba. A város státusát szabályozó szovjet—amerikai— brit—francia megállapodás értelmében Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak, és nem is kormányozható Bonnból, bár különleges kapcsolatok fűzik az NSZK-hoz. A megfogalmazás jogászi értelemben a kompromisszum mesterműve, s talán éppen ezért oly gyakoriak az értelmezési viták. Az NSZK ugyanis általában azzal az igénnyel lép föl, hogy az általa kötött megállapodások Nyugat-Berlinre is vonatkozzanak. Az újra és újra jelentkező problémát már többször sikerült különféle formulákkal, záradékokkal áthidalni. Most ott tart a dolog, hogy a szakértők összea tervek szerint idegenforgalmi látványosságnak. Az egyetlen remény most az UNESCO. A szervezet azt fontolgatja, hogy az évszázados falvakat ENSZ-műem- lékvédelem alá helyezi — írja a DPA. A romániai falurombolási tervet ismerteti szombati számában a Corriere della Sera című olasz napilap is. A cikk szerzője, Ettore Petta ezt írja: a nemzetközi tiltakozásokat figyelmen kívül hagyva, Romániában olyan vállalkozásba fogtak, amelyek gyökeresen át fogják alakítani az ország arculatát. — A falvakkal együtt eltűnnek majd a föld színéről azok templomai, temetői, kis emlékművei, vagyis azok a jelképek, amelyek a romántól — nemzetiségtől függően — eltérő életstílusoknak voltak a szemtanúi. Magyarokról, németekről, ukránokról, szerbekről, törökökről, görögökről van szó, nyelvükkel és vallási felekezeteikkel együtt — írja a lap, hozzátéve: ezek a különbözőségek a falvakkal együtt megsemmisülnek, a lakosság a totális proletarizálódás ismeretlenségébe süllyed majd új lakhelyén, a betonlaktanyákban. — A világ közvéleménye úgy figyeli a románok tragédiáját — írja a továbbiakban a tudósító —, hogy nincsenek meg számára a megfelelő eszközök a hatékony beavatkozáshoz. — A cikkíró ezután Dieter Schlesak németajkú román írót idézi, aki azt mondja: Romániában hihetetlen dolog történik, any- nyira, hogy már-már rémálomnak tűnik. A földgyalúk azonban valóságosak. A ciprusi elnök Washingtonban Reagan elnökkel találk > zott hétfőn Georgiosz Va- sziliu ciprusi elnök. A ketté szakított sziget államfője elsősorban az ENSZ által elfogadott határozatok megvalósításához kért segítséget az amerikai elnöktől, de a megbeszélésen szó volt a földiközi-tengeri térség és a Közel-Kelet egyéb kérdéseiről is, így a libanoni helyzetről, valamint az Irak és Irán közötti fegyverszünet lehetőségéről is. ülnek, és — a mostani tárgyalások alapján — megvitatják, milyen módon vonják be Nyugat-Berlint a környezetvédelmi megállapodásba. Eredményként könyvelik el Bonnban, hogy közös NSZK—szovjet szakértői bizottság vizsgálja meg a Szovjetunióban élő, mintegy kétmillió német származású személy helyzetét, a nemzetiségi jogok bővítését ígérő szovjet politika fényében. Előrelépést ígér az ősz a leszerelés terén. Bonn üdvözölte, hogy a Varsói Szerződés kész tárgyalásokat kezdeni az európai hagyományos erők leszereléséről, az egyenlőtlenségek felszámolásának a jegyében. Hogy még az idén meg lehessen kezdeni ezeket a tárgyalásokat, mielőbb sikerrel kell befejezni a bécsi össz-euró- pai találkozót. Maga Genscher azt javasolta, hogy ezúttal ne is adják ki a nyári szünetet a Béc&ben tárgyaló diplomatáknak. Ez ügyben részleges sikert könyvelhet el az NSZK: a nyári szünetet lényegesen megrövidítették. A hétvégi moszkvai tárgyalások a nyugatnémet kormány számára világossá tették, hogy a Szovjetunió is igyekszik mindent megtenni a bécsi záróokmány elfogadásának útjában álló utolsó akadályok eltávolítása érdekében. A lengyel sajtó a nyolcvanas évek közepe óta fokozatosan szakított a szocialista országokról szóló tájékoztatás addigi sematikus formáival, amelyet protokolláris nyelvezet, optimizmustól túlfűtött ábrázolásmód jellemzett. Főként — igaz, különböző formában — két ország tekintetében észlelhető a változás, s e kettő a Szovjetunió és Magyarország. A Szovjetunióban meghirdetett „nyíltság” politikája, a szovjet sajtó módosulása miatt a nagy szomszéd vált a lengyel sajtó egyik első „céltáblájává”. Hihetetlen számú és terjedelmű tudósítás, riport és beszámoló jelezte azt a tényleges érdeklődést, amit az ott történtek Lengyelországban keltenek és azt az örömet, amit a minden korábbinál szabadabb és színesebb, a valóságot tükröző írások közzétételének lehetősége jelentett. Magyarország még a Szovjetuniónál is előbb került a lengyel sajtó érdeklődésének homlokterébe: mindjárt a 80-as évek elején. Ekkor tájt valóságos információ- áradat zúdult a lengyelekre Magyarországról. Az akkori lengyel helyzet hatása alatt, érthető politikai célzattal a hazánkból érkezett hírek az 1968-ban beindult gazdasági reformfolyamat eredményeire, a magyar modell sikereinek bemutatására összpontosítottak. Végül is, ha a korábbinál színesebb s tárgyszerűbb, információkban gazdagabb, de változatlanul egysíkú képet kaptak a lengyel olvasók Magyarországról. A már akkor meglevő és erősödő gazdasági, társadalmi és politikai nehézségek teljesen háttérbe szorultak. Talán ezzel magyarázható, hogy néhány évvel később mintha az egész az ellenkező végletbe csúszott volna át. Egyik pillanatról a másikra kiderült : Magyarország rendkívül nagy problémákkal küzd. Egymást érték az aggódó írások a túlhajtott magyar dolgozókról, akik két-három állásban hajszolják magukat életszínvonaluk megőrzése érdekében; az alkoholizmusról, a kábítószerfogyasztásról, a szülések alacsony, az öngyilkosságok magas számáról, a hatalmas adósságállományról, ami egy főre vetítve több mint Lengyelországé. A korábbi eredményeink felett lelkendező hangvételt kritikus és borúlátó cikkek váltották fel. Ebben az időszakban tűntek fel az első, bizonyos magyar jelenségeket, magyar intézkedéseket bíráló oikkek is. A lapok hozzáláttak a korábbi Magyaror- szág-kép alapos átfestéséhez ; ez összességében jól szolgálta a magyar valóság tükrözésének árnyaltabbá, reálisabbá tételét, bár előfordultak torzítások is, például a magyar—lengyel vámproblémák kapcsán néhány újságírónál a túlzott indulatok az objektivitás rovására kerekedtek felül. A két ország háború utáni történelmében először kisebb sajtópolémiák indultak például Spiro György Ikszek című könyve, a lengyel történelem egyes eseményeinek magyarországi megítélése, illetve a magyar történelem néhány fejezetének a lengyel sajtóban megjelent értékelése kapcsán. Kisebb hullámokat kavart a lengyel turistákkal szemben tapasztalni vélt ellenszenv kérdésének érzelmileg túlfűtött tálalása is. Tény azonban, hogy ezzel együtt a lengyel sajtó — ha bátortalanabbul is — hozzálátott a többi testvéri országról alkotott kép átfestéséhez is. A turizmus visz- szásságai kapcsán a lapok leszedték a szentelt vizet Romániáról, Bulgáriáról és Jugoszláviáról; Csehszlovákia alapos leckét kapott a nyílt tömegtájékoztatásból, amikor egymás után többször komoly szennyezést okozott az Odera vizében. Nem kerül le a lapok hasábjairól az NDK és Lengyelország közötti határvízi probléma sem. Eközben a lengyel kollégák nem kímélték magukat sem: se szeri, se száma azoknak az írásoknak, amelyek honfitársaik elítélendő viselkedését taglalják az országhatárain túl, amelyek bírálják a lengyelek önhittségét, más népekkel szemben esetenként megnyilvánuló fölényes, lekezelő magatartását, az önkritika hiányát. A kép tehát, amit rólunk és másokról fest a lengyel sajtó, egyre színesebb, plasztikusabb és valósabb, de nem mentes az ellentmondásoktól, mint ahogy nem mentes attól maga Lengyelország és a szomszédos országok sem. Viszont a Magyarországon dolgozó lengyel tudósítók, bár a magyar valóság egyre szélesebb skáláját fogják át, néhány témáról szegényesen tájékoztatnak. így kevésbé ismertek — szemben belpolitikánkkal — a magyar külpolitika törekvései, eredményei. Kevés figyelmet szentelnek — és ez nemcsak Magyarországra, de Romániára, Csehszlovákiára is vonatkozik — a magyar, vagy az említett országok nemzetiségi politikájának. így például a Magyarország és Románia közötti feszültség tényleges okainak részletes bemutatásával még adós a lengyel sajtó, ami eddig kizárólag az utóbbi hetek, napok té- nyeinek regisztrálására szorítkozik, elkerülve az állás- foglalás látszatát is. Ma a lengyel olvasó a napilapokból nemigen tudja megérteni mi, miért is történik a két ország között, ki kit és mivel Vádol megalapozottan, vagy alaptalanul. A tisztánlátás bátorságához ma már egyre inkább adottak a belpolitikai feltételek Lengyel- országban és a nemzetközi légkör is ebbe az irányba változik. Zsebesi Zsolt Súlyos baleset Spanyolországban Rendőrök állják körül azt az autóbuszt, amely július 31-én letért az országúiról, majd az árokba borult. A súlyos baleset következtében legalább nyolc gyermek életét vesztette Bombamerénylet egy londoni laktanyában Az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) pokolgépe augusztus 1-jén levegőbe repítette a brit hadsereg futár- és postaszolgálati központjának egyik laktanyarészét. A robbanás következtében egy katona életét vesztette, kilenc megsérült Bombarobbanás rázta meg hétfőn reggel Margaret Thatcher brit kormányfő északlondoni választókerületének környékét: az IRA pokolgépe a brit hadsereg futár- és postaszolgálati központjának egyik .laktanyarészlegét röpítette levegőbe. A kétszintes kaszárnya összeomlott és kigyulladt szárnyában 14 katona tartózkodott a robbanás pillanatában. Egyikük életét vesztette, kilencen sérüléseket szenvedtek, kettejük állapota súlyos. Az IRA (ír Köztársasági Hadsereg) délben telefonon bejelentette, hogy aktivistái hajtották végre a „brit katonai célpont elleni támadást”. Thatcher asszony Ausztráliába érkezve „mélységes megdöbbenéssel” vett tudomást a merényletről és rész- véttáviratot küldött az áldozatok hozzátartozóinak. A szigetországban általános megrökönyödést keltett az a körülmény, hogy az IRA a fővárosban, méghozzá egy éjjel-nappal őrzött katonai tábor kellős közepén, a robbanás erejéből ítélve nagy mennyiségű robbanóanyagot és gyújtószerkezetet tudott telepíteni egy laktanyaépület alatt. 1981 óta ez volt az első IRA-akció londoni katonai létesítmény ellen. Az IRA három aktivistájának gibral- tári agyonlövése óta megszaporodtak a brit katonai személyek elleni támadások, amelyeknek eddig 12 halálos áldozatuk volt. Kreml, Bonn,Wolf gang see
