Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
1988. augusztus 10., szerda Somogyi Néplap 3 Üveg van, most szigetelőanyag kellene Botonelem, lakóház A barcsi Építőipari Szövetkezet Közös Vállalat azon kevés cégek közül való, amelyek nem engedik magukat egykönnyen padlóra küldeni. Az építés-szerelés manapság csekély nyereséggel kecsegtet, s az előrejelzések szerint a következő években sem számíthatunk változásra. A vállalat az idén mégis négyszázmillió forintos bevételt tervez. Rauch Jánossal, az ÉSZKV igazgatójával arról beszélgettünk, mik a feltételei annak, hogy az elképzeléseket meg tudják valósítani. — Egyik igen jól működő gyáregységünkben, a hőszigetelő üveget készítő üzemben nem tudtak folyamatosan dolgozni a múlt évben, ugyanis hiánycikk volt az ablaküveg. Most ebből van elég? — Az orosházi üveggyár szinte korlátlan mennyiségben szállít az idén ablaküveget : úgy látszott, hogy minden rendben lesz, ám egyik hétről a másikra kiderült. hogy nincs elég tömítőanyag. Mindegy, hogy melyik hiányzik, egyik nélkül sem lehet hőszigetelő üveget készíteni. A szigetelő tőkés importű adalékot is tartalmaz, bár magát a tömítőanyagot a Kemikál budapesti gyára készíti. Importra viszont egyre Kevesebb pénz jut, s nem mi leszünk az elsők, akik megkapjuk azt a mennyiséget, amennyire valóban szükségünk volna. Tavaly ez az üz.em csaknem huszonötmillió forintot termelt, az idén ötvenmillió forint értékben szerettünk volna hőszigetelő üveget gyártani. Hogy sike- rül-e? Még nem tudjuk, az előbb említett hiányt nemigen lehetett előre kalkulálni. S az egészben az a legrosszabb, hogy nincs lehetőségünk egyik pillanatról a másikra máshová fordulni. — Már két évvel ezelőtt is szó volt arról, hogy visszafogják az építésszerelést, így a lakásépítést is, mert csekély a haszon. Változott valamit a helyzet azóta? — Az ÉSZKV évi tizenöt- húsz telepszerű, többszintes lakást épít. nagyjából ennyire van szüksége Barcsnak. A város lakásellátása igen kedvező. Azokhoz a lakásokhoz, amelyeket mi építünk és értékesítünk, kedvezményes hitelt szeretnénk fölvenni, de a bankok nem adnak. Rendelet van, nitel nincs. Hiába kaphatna minden építőipari vállalat abból a kölcsönből, ha a bank néhány szóval elutasítja a kérvényt. — Azt jelenti ez, hogy belátható időn belül felhagynak a lakásépítéssel? Nincsenek önöknek kötelezettségeik? — Szó sincs kötelezettségről. Minden építőipari vállalat csak a saját felelősségére és természetesen nyereségének terhére épít házakat. Az egész bevételünknek mindössze öt százalékát teszi ki a lakásépítés. A befolyt összeg csak arra elég, hogy az építésvezetőségi általános költséget és a vállalati általános költség egy részét fedezze, a nvereségFontos a szakemberek véleménye Viták a döntések előtt! A MÁV kaposvári forgalom 1-es számú alapszerve- zeténék taggyűlésén az egyik nyugdíjas mondta: „Most valóban taggyűlésen érzem magam!'’ Erre a megnyilatkozásra az késztette, hogy egymás után jelentkeztek hozzászólásra a párttagok, s alaposan, megfontoltan mondtuk véleményt. A párttagság határozottan megfogalmazott igénye alapján most majd gyakrabban kérdezik meg a kommunisták véleményét a fontosabb döntések- előtt. Az pedig természetes, hogy ezután sem lehet elnyújtani a vitát, mert akkor késhet egv- egy határozat meghozatala. A Csepel Egvedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgvá- rának párttitkára mondta, hogy elégedetten fedezték föl az állásfoglalás-.tervezet- rcl mondott véleményüket a pártértekezlet dokumentumaiban. Ez nem egvedi, hanem általános vélemény, s nyilván hozzájárul ahhoz, hogy minél gyorsabban megvalósuljon mindaz, amit e fontos fórum elhatározott. A mindennapi politizálás igazán pezsgő völt az utóbbi hetekben, s jó volna, ha ez ilven tartalmas maradna ezután is. A pártértekezlet arra ösztönzi az alapszervezeteket, hogy önállóbban, kezdeményezőbben tevékenykedjenek. Nem szégyen például bizonyos jó módszereket átvenni, meghonosítani. A Kapos Volán pártbizottságának titkára említette, milyen nagy tartalék van abban, hogy szorosabbra fűzik a kapcsolatot a dolgozóikkal. Gyakrabban beszélgetnek velük a munkásvándorlás csökkentése érdekében a Tanépnél is. Az IKV pártbizottsága a helyi politizálás érdekében jobban bevonja a pártcsoportokat a t aggv ű lések előkés/itésébe. Sok még a formális elem az alapszervezetek munkájában, ettől pedig minél előbb meg kell szabadulni. Az a fontos az elkövetkező időszakban, hogy érvényesüljön a mozgalmi jelleg, valóban kibontakozzon az önállóság, a kezdeményezőkészség. Ez elképzelhetetlen anélkül, hogy ne lehessen minden véleményt elmondani és megvitatni a taggyűléseken. A pártértekezlet kitűnő példáit mutatott arra, hogy csak az alapos, őszinte helyzetfeltárás, a tartalmas vita alakíthatja ki az újfajta pártegységet. Az alapszervezetek vezetőségeitől függ, hogy mikor teremtik meg azt a légkört, amelyben senki sem hallgatja él az esetleges más vagv- ellenvéleményét. Csak az egész párttagság állásfoglalásának kikérése után lehet eldönteni, hogy az alapszervezet legmagasabb fóruma melyik álláspont mellett kötelezi el magát. Van még mit tenni annak érdekében, hogy a valóban fontos témák kerüljenek a taggyűlés elé, s még előtte megismerhessék az anyagot a párttagok, sőt kialakíthassák a véleményüket előtte a pártcsoportokban. Különösen az üzemekben, a gazdaságokban látszik járható útnak, hagy szakembereket is bevonjanak egv-egy gazdasági elemzés, határozat-tervezet elkészítésébe. S ha ezt sikerül több változatban letenni az asztalra, akkor a tagság is jobban érzi: a taggyűlésen van miről dönteni, érdemes jó érvekkel kiállni a neki legjobban tetsző javaslat mellett. Minél demokratikusabb egy döntő előkészítése, annál jobban támogatják a párttagok is a határozat megvalósítását. Lajos Géza sávba nem is jut el. Ez pedig édeskevés. Visszatérve a kérdésre: elképzelhető, hogy egy-két év múlva egyáltalán nem építünk lakásokat. Az építésszerelési munkákra később is szükség lesz, bár kisebb mértékben, mint eddig! Ki kell szolgálnunk az építkezéseken dolgozó brigádokat s még mindig úgy a legolcsóbb, ha vállalaton belül állítjuk elő az épületekhez szükséges szerkezetek egv részét. — Ebben az évben mi lesz a húzó ágazat, mely jelentősen gyarapítja a bevételüket és a nyereséget? — A lakatosmunkák és a betorielemgyártás. De mindkettő akkor, ha nagy szériában készítjük a megrendelt termékeket. — Mit jelent a nagyobb mennyiség? — A vasút részére kitérő- alkatrészt, váltófűtő készülékeket és különböző betonelemeket szállítunk több száz, esetleg több ezer darabot. Ami a nagyobb szériát 1 illeti: ezekből az alkatrészekből 50 darabnál többnek a gyártása már gazdaságos. S van olyan termékünk, amelyből hatezret rendeltek. Valamelyest átalakul a konténerszerelésünk, Eddig az Unitechtől vásároltuk a konténereket, most már mi állítjuk elő a vázat, az oldalfalakat cementkötésű faforgácslapból készítjük, s természetesen továbbra is berendezetten adjuk el a konténerházakat. — Az év elején átalakították az asztalosüzemet, mert új típusú, faszerkezetű lakóházat gyártanak. — Még néhány dolgot meg kell oldanunk az üzemben. Többek között hiányzik egy nagyteljesítményű forgácselszívó, de nem sokára az is elkészül. Eddig hatvan lakóházat gyártottunk, és az év végéig még kilencvenet átadunk a megrendelőknek. Persze, a faházat is csak akkor érdemes gyártani, ha nagyobb mennyiségre van megrendelés. Az ÉSZKV a második negyedévben sem emelte az árait, pedig az év eleji árszínvonal-csökkenés majdnem tizenötmillió forintot vitt el a bevételéből. Faragó László Fizetés, készpénz nélkül A vásárlók körében ha lassan is, de növekszik a takarékcsekk népszerűsége. Az OTP Somogy Megyei Igazgatóságának mintegy hatszáz olyan ügyfele van,- aki átutalási' betészámlája mellett takarékcsekket használ. A takarékpénztár ma már nem ragaszkodik a húszezer forintos fedezethez; akkor is kiadják a csekket, ha az átutalási betétszámla egyenlege ennél kevesebb. A takarékcsekk talán nvá- ron a leghasznosabb, hiszen arra is felhasználhatja a tulajdonos, hogy készpénzt kapjon érte. Bármelyik OTP- és takarékszövetkezeti fióknál- postahivatalban beváltják. Az 1981 -es pénzügyminiszteri rendelet nem tette kötelezővé a kereskedelmi és vendéglátó egysegeknek a csekk elfogadását. Minden üzlet maga döntheti el, hitelez-e ilyen módon a vásárlóknak vagy sem. A nagyobb áruházak, élelmiszerboltok általában elfogadják, de az is igaz, nem ostromolja őket a vásárlók tömege. Még nem értek meg igazán a feltételek a csekk általános elterjedéséhez. A kereskedelmi vállalatokat nem készteti semmi vevőcsábító „trükkök” alkalmazására. Egyelőre nem a vásárlóé a döntő szó. Kaposváron a Zselic Áruházban az idén mindössze hárman vásároltak takarék- csekkel. Antal János igazgató tapasztalata, hogy nem olyan nehézkes a csekk használata, mint mondják. Legföljebb a vevők figyelmét kell fölhívni, hogy pontosan töltsék ki. A Somogy Áruházban is ritkán találkoznak az eladók takarékcsekkel. Mindig újra föl kell eleveníteni a kitöltésével és ellenőrzésével kapcsolatos ismereteiket. A Dorottya étteremben- tanácstalan a pincér, amikor kérdezem, hogy fizethetek-e taka-rékcsekkel. Az igazgatóhelyetteshez fordul tanácsért, ,s tőle azt a választ kapja, hogy lehet vele fizetni. Az. étteremben nem, de a szállodában többször éltek ezzel a lehetőséggel. B. A. LEVÉL À NYILVÁNOSSÁGRÓL Figyelemre méltó levelet bocsátott útjára a megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztálya. „Első fecskének” is nevezhetném: unikumnak, ha nem érezném mögötte a rendszeresség ígéretét. így azonban a kezdeményezés több minden — korábban meggyökeresedett — divatos szólamnál: ha jól érzékelem, az ígéreteknél is kézzelfoghatóbb, mert tetteket sürgető szándék és szilárd elhatározás vezérli. A levél — amellyel pártszervezetekhez, testületekhez, tanácsokhoz és tömegszervezetekhez fordult az osztály —, a sokat emlegetett, és most már cselekvést követelő nyilvánosságra, a szocialista demokrácia fejlesztésére nyit ablakot. Rokonszenves egyszerűséggel, nyíltsággal, véleményt' kérő, s azt hasznosítani akaró elszántsággal. Voltaképpen a politikai intézményrendszer megújításáról, fejlesztéséről van szó, amelyben nem a legfontosabb, nem meghatározó, de nélkülözhetetlen és rendkívül időszerű elem a politikai nyilvánosság. Az. is bizonyítja ezt, hogy a megyei párt-vb az országos pártértekez.let szellemében november 30-ára napirendre tűzte a ..Jelentés a politikai nyilvánosság megyei helyzetéről, szerepéről ; javaslat a feladatokra’’ című témát. Emlékezetem szerint az. egészségügy integrációja óta most először akarja a testület széleskörűen bevonni a párttagságot, a megye lakosságát a döntéselőkészí- tésbe, a feladatok kialakításába. A levél tehát arra buzdít, hogy vegyék a fáradságot az, emberek, mondják el tapasztalatukat, hogy általánosítható közös akarat alapján jelölhessen utat a testület. S ha a döntés találkozik majd a kommunisták, a megye lakóinak elképzelésével, van biztosíték a megvalósításra! És kiirthatjuk végre közéletünkből a „Jó határozat — nincs végrehajtás; rossz határozat, miért is lenne végrehajtás” sztereotip „bűnmagyarázatát". S hogy a megújulást mennyire komolyan gondolja a párt — országosan és helyben —, azt a levél eligazodni segítő, előzetes, és még nem kiérlelt; szándékot felvázoló tartalma igazolja. A legilletékesebbek — a legfőbb kérdésekben — természetesen tudják, hogy mit akarnak, van elképzelésük. De nem bizonyosak afelől, hogy gondolataik-szándékaik egybeesnek a nagyobb közösség bölcsesség és élettapasztalat táplálta véleményével. Kíváncsiak rál,Nem mankót adnak, hanem segítő kezet; összefüggéseket is láttató útmutatást, amelynek nyomán rengeteg új észrevételre, törekvésre és megközelítési módra derülhet fény . . . Olvasom a levélben például, hogy a politikai nyilvánosság megteremtése, működése — bár az elmélet nélkülözhetetlen — elsősorban gyakorlati, közéleti kérdés, amely a demokratizmus minősítésének és minőségének szerves része. Egyszerűbbre fordítva a szót. Politikai nyilvánosság például okkor van, ha az állampolgárok, a különböző szervezetek, mozgalmak, testületek tagjai szabadon kifejthetik álláspontjukat; feltárhatják a sorsukat, érdekeiket, szándékaikat érintő kérdéseket, azokról tájékozódhatnak az illetékesektől, s elmondják róla a véleményüket. Társadalmunkban egyáltalán nem új ez a törekvés; a formalizmus, a „tabu-témák” sajnálatos kialakulása neonban igencsak gátat vetett a kibontakozásnak. A kommunisták, a lakosság joggal vár részletes tájékoztatást a döntésekről, azok hátteréről, de a döntéseket megelőző vitákról is. Sőt! Akkőr kész igazán odaadóan cselekedni, ha valósághű, tapasztalatokra épülő véleménye, álláspontja is jó értelemben visszaköszön rá a fontos testületi határozatokból. Rég óhajtott — dokumentumokban eddig is deklarált, most végre megvalósítást követelő — cél az is, hogy személyre, beosztásra, helyre való tekintet nélkül szűnjenek meg a „tabu"-témák. Az a katonai és államtitkokon kívül ugyanis minden mindenkire tartozik, ami ebben az országban történik. Olvasom a levélben, hogy a nyilvánosság megvalósításának lényeges eleme és feltétele a tömegtájékoztatás: a nyomtatott sajtó, a rádió és a televízió informálókészségé- nék, nyíltságának fejlesztése, a közvélemény álláspontjának továbbítása. Emellett nem nélkülözhető a közéleti fórumok nyilvánossága, a párton belüli, s a pártéleti’ől szóló hiteles tájékoztatás, információáramlás sem. Ugyanígy nyilvánosságot követelnek az előkészítésben résztvevők észrevételei, módosító javaslatai is. Ügy látom, (résztvevője voltam az e témakörben nagy jelentőségű debreceni tanácskozásnak, az újságíró szövetség főszerkesztői klubjában, a pártközpontban és másutt az erről folyó vitáknak), hogy az évtizeddel korábban elhintett mag nem vesztette el csíraképességét. Ha sokáig szunnyadt is a földben, most termékeny talajból dugta ki hajtásait. Képtelenség volna azonban azt várni, hogy a politikai nyilvánosság — ez a gyökerében szocialista, emberközpontú törekvés — megyénkben például egyetlen döntéssel, november 30-án egyszerre véglegesen és mindenkorra megvalósulhat. A jó szándék most is mutat „zsákutca-jelzéseket”, téveszméket, látványosnak tetsző, ám megfontolatlan és a kipipálható formalizmus útját egyengető törekvéséket. A megvalósítás tehát hosszabb folyamat. Azt hiszem, be kell végre látnunk, hogy a magyar lónak is van háta, nemcsak jobb és bal oldala. Vagyis: abban és azoknak az embereknek kérjük részvételét a döntéselőkészítésben, akiknek nemcsak véleményük van (megfelelő vagy hiányos ismeret nyomán), hanem akik keresztülnéznek ' saját házuk telekhatárain; figyelembe veszik, számon tartják saját érdekeiket, de tovább is látnak annál, s akik a felszabadított gondolat- és véleményalkotás, közlés révén messze elkerülik az úgynevezett „reform-demagógiát”, amely többet árthat társadalmunknak a begyökeresedett módszereknél. Ügy gondolom — a levéllel egyetértésben —, hogy a gondolkodásnak most talán nem is kizárólag a testületek, az irányító szervek döntéshozatalára kellene irányulnia, hanem elsősorban a személyi-káderpolitikái elhatározások előkészítésének módszereire (egyébként rövidesen írni fogunk egy jónak látszó városi kezdeményezésről), az érdekképviseletre és érdekegyeztetésre, az eltérő, vitatkozó álláspontok kezelésére kellene összpontosulnia. Az emberek véleményére, igényeire kíváncsi hát a megyei pártbizottság, s a levelek, e cikk hatásának következménye arra is választ ad majd: miként tudunk élni a demokratizmus lehetőségeivel. Mi hiányzik a nyilvánosságból? Mit tart az információrendszerről, a párt testületéi és apparátusai munkájának nyilvánosságáról? Milyennek tartja lapunk, a regionális rádió és televízió Somaggyal kapcsolatos munkáját? Miről várnának több, tartalmasabb tájékoztatást a tömegkommunikáció eszközeiben és a párt belső tájékoztató munkájában? Minderről őszinte véleményt vár a propaganda- és művelődési osztály. De szívesen közlünk álláspontokat, javaslatokat mi is lapunk hasábjain. Meggyőződésem: aki részt vesz e széles körű tudat- és közvéleménykutatásban, az mindannyiunk ügyét, tehát jó ügyet szolgál. Jávori Béla
