Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

1988. augusztus 9., kedd Somogyi Néplap 3 Fő szempont a versenyképesség Kiegészítő tevékenység a mezőgazdaságban Somogy termelőszövetke­zeteiben az elmúlt nyolc év alatt csaknem megháromszo­rozódott s ma már megha­ladja a négymilliárd forintot a kiegészítő tevékenységből származó bevétel. Ez idő alatt háromezer-hatszázról hatezerre nőtt azoknak a száma, akik a mezőgazdasá­gi nagyüzemeknek ebben az ágazatában találtak munkát. Sokat mondó tények. A szövetkezetek gazdálkodásá­ban fontos — ,és növekvő — szerepe van a kiegészítő te­vékenységnek. Nem divatból, hanem nagyon is jól felfo­gott gazdasági kényszerű­ségből. A kedvezőtlen adott­ságú szövetkezetek többségé­ben fokozatosan romlik az eredménytermelő képesség, és nő a szakadék az ipari és a mezőgazdasági árak kö­zött. Nem is beszélve arról, hogy a szövetkezeti jellegből adódóan a nagyüzemnek fog­lalkoztatási kötelezettségei is vannak. A kiegészítő tevé­kenység fejlesztésére irányu­ló indíték tehát több forrás­ból táplálkozik. Növekvő műszaki kultúra A jövedelmező kiegészítő tevékenység jelentősen mér­sékli a szövetkezeteket érő kedvezőtlen hatásokat, s biztonságot ad. Ez a ma­gyarázata annak, hogy né­hány kivételtől eltekintve megyénk valamennyi terme­lőszövetkezete kisebb-na- gyobb mértékben'kialakítot­ta ezt az ágazatát. A sokszí­nűség mellett jellemző a nö­vekvő műszaki kultúra is, amely elengedhetetlen a pia­ci igényekhek megfelelő, ver­senyképes termékek gyártá­sához. Ha a háztáji és kisegítő gazdaságok termékeinek ér­tékesítését is figyelembe vesszük, elmondhatjuk : lé­nyegében valamennyi szö­vetkezet folytat kereskedel­mi tevékenységet. S bár ösz- szegszerűen itt a legmaga­sabb — csaknem kétmilliárd forintnyi — a bevétel, az in­nen származó eredmény a legkevesebb. Közvetlen bol­ti, saját kereskedelmi mun­kával, . vendéglátással, szál­lodai szolgáltatással mind­össze néhány szövetkezet foglalkozik, minimális a kül­kereskedelmi tevékenység is, ezért a köJÖeékelődő vi­szonteladók lefölözik a hasznot, menet közben elve­szik az exportérdekeltség. Ez jelzi a továbblépéssel kap­csolatos feladatot: a saját kereskedelem fejlesztésének szükségességét. Az ipari tevékenységek kö­zött a gépipar és a fémfel­dolgozás áll az első helyen megyénkben. Harminchárom szövetkezet folytat ilyen jel­legű tevékenységet, fokozato­san javuló eredményességgel és termelékenységgel. Né­hány üzemben — például a szentgáloskéri galvánüzem- ben, a szennai aerosolos-pa- lackgyártó üzemben — csúcsszínvonalú a technoló­gia. Vegyipari termékek gyártásával — műanyag és gumitermékek készítése, fes­tékek, tisztítószerek keveré­se, csomagolása stb. — ti­zenhárom szövetkezet fog­lalkozik. S amíg ezen a te­rületen elfogadhatóak az eredmények, sajátos válság­jelek tapasztalhatóak a könnyűiparban. Alacsony és romló a jövedelmezőség, szaporodnak a gondok az el­szegényedő ipari partnerok­kal. Ugyanakkor negyven- nyolc szövetkezetben több mint kétezer, többségében nő dolgozónak jelent ez az ága­zat megélhetést, kenyérkere­setet. Termékfeldolgozás A szövetkezetek élelmi- szeripari tevékenységének jövedelmezősége átlagon fe­lüli, veszteség sehol nem ke­letkezett. Tizenöt nagyüzem­ben tavaly csaknem kétszáz­hetvenmillió forint bevételt hozott az élelmiszeripar, s ennek nagyobb hányadát — száznyolcvankilenc milliót — a sertésvágás és a húsfel­dolgozás adta. Négy terme­lőszövetkezetben — Balaton- szentgyörgyön, Barcson, Bö- hönyén, Siófokon — műkö­dik nagy kapacitású, korsze­rű feldolgozó, jól szolgálva a körzet ellátási igényeit és természetesen a nagyüzem gazdasági érdekeit is. Nö­vekvő gazdasági szerepe van a vései gyümölcsfeldolgozó­nak és a csurgói tésztagyár­nak. Az élelmiszeripari feldol­gozásban kedvezőek a ta­pasztalatok. Ugyanez nem mondható el a fafeldolgozás­ról. Jóllehet Somogy szövet­kezeteiben tekintélyes az erdőterület, az évente kivá­gott mintegy kétszázötvenezer köbméter fa többségét fel­dolgozatlanul, ipari vagy tű­zifa formájában értékesítik. Az alacsony feldolgozottság az oka annak, hogy az egy köbméter fára jutó átlagos bevétel fele annyi a szövet­kezetekben, mint a szakvál­lalatoknál. A fafeldolgozással foglalkozó harminchat szö­vetkezetnek csak egyharma- da gyárt a kitermelt alap­anyagból félkész vagy kész­terméket. ■j­Kínálkozó lehetőségek A teljesség igénye nélkül tekinthettük át a szövetke­zetekben folyó kiegészítő te­vékenységet. Tény, hogy az ágazatban rejlő lehetőségek a folyamatos fejlődés ellené­re sincsenek még kihasznál­va. Olyan tartalékok vannak e területen, amelyeknek ki­aknázása mind gazdasági, mind társadalompolitikai megfontolásból fontos fel­adata — és érdeke — a szö­vetkezeteknek. Az is igaz, hogy a célhoz vezető út ma más módszereket kíván. Pél­dául a magas tőkeigényű, de kétségtelenül jövedelmező élelmiszer-feld >lgozás fej­lesztése csak integrációval, a pénzügyi, a gazdasági lehe­tőségek összefogásával kép­zelhető el. Hasonló együtt­működés hozhat változást a szövetkezetek tekintélyes fa­vagy onának jobb hasznosítá­sában. A kereskedelem fej­letlensége miatt évről évre tekintélyes többletjövede­lemtől esnek el a szövetke­zetek. Sürgető feladat tehát — megfelelő személyi felté­telek megteremtésével — sa­ját kereskedelmi hálózatuk kiépítése. Ez feltétele is a piac követelményeinek pon­tos, gyors megismerésének, a versenyképes termékek gyár­tásának. Ha a kiegészítő tevékeny­ségek bármelyikét tekintjük, mindenütt megtaláljuk azo­kat a pontokat, amelyeken változtatva eredményesebbé tehető ez az ágazat. S talá­lunk olyat is, amelyre eddig méltánytalanul kevés figye­lem irányult. A természeti kincsekben gazdag Somogy hetvenhat szövetkezetéből mindössze három foglalkozik idegenforgalommal és ven­déglátással. Ez befektetést és nagy felkészültséget követel, viszont megfelelően honorál­ja. Mert nemcsak a magasan feldolgozott, minden piacon elkelő mezőgazdasági termék lehet versenyképes, hanem például a jól szervezett falu­si turizmus is. Vörös Márta Olcsó technológia — nagy eredmény Tejtermelés folyóvölgyi gyepeken A Dunántúlon szinte min­den mezőgazdasági üzemben vannak olyan területek, amelyek rossz fekvésük mi­att nehezen vagy egyáltalán nem művelhetők. Évről év­re visszatérő kérdés : ho­gyan hasznosítsuk ezeket? A területek többsége ősgyep — hatalmas, kihasználatlan erőforrás. Ezt mérték föl hét éve a Kaposvári Állami Tangazda­ság és az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állat- tenyésztési Karának szak­emberei, s kidolgozták a technológiát, amellyel ezek a területek hasznosíthatók. Tejtermelő teheneket he­lyeztek ki, vizsgálták az eredményességet, és kide­rült : haszonnal művellhetők a folyóvölgyi gyepek. — A technológia nagyon egyszerű — mondta Bihari András, a tangazdaság igaz­gatója. — Tulajdonképpen visszatérés a régi, hagyo­mányos tehenészethez. A lé­nyeg az, hogy a gyepek ter­mését legeltetéssel értékesít­sük. Az intenziven kezelt, száraz művelésű folyóvölgyi gyepterület az egész évi tö­megtakarmányt biztosítja: kétszáz napot legeltetéssel, télire pedig szénát, szilázst és szenászt ad. 1981-ben egy gulyával — százhúsz tehén­nel — kezdtük, most már több mint négyszázötven ál­lat legel a táblákon. Terve­ink szerint rövidesen egész állományunk kikerül a le­gelőre. — Milyen előnyökkel jár ez a technológia? — Felsorolni is nehéz. A fajlagos termelés évi 55DG liter, az ágazati eredmé­nyünk pedig 15 000 forint tehenenként. Számoljunk csak ! Aranykorona-értékre vetítve egy hektárból ez az eredmény óriási ! Kevés szántóföldi növénnyel lehet ezt produkálni. Nem is be­szélve a többi előnyéről. A tej minősége nagyon jó, zsírmentes szárazanyag-tar­talma magas, gátló anyago­kat nem tartalmaz. Ebből a tejből kiváló minőségű saj­tot gyárthatnak. A baj ott van, hogy tejipar a zsírtar­talom után fizet, ezt a mi­nőséget még nem honorálja. Az állat nagyon jól érzi magát a legelőn, ez lemér­hető a teljesítményén. Átla­gosan két évvel tavább ter­mel, kisebb a selejtezési árány és a tej önköltsége is 1,70—1,80 forinttal kevesebb mint kötött tartás esetén. — Az önök gazdasága re­ferenciaüzeme a technológiá­nak. Ennyi előny bizonyára sok gazdaságot kíváncsivá tett. Mekkora az érdeklő­dés? — Eddig mindössze nyolc gazdaság érdeklődött a kör­nyező megyékből és kettő Somogyból. Lassú a reakció. Lehet, hogy túl egyszerűnek hat e módszer, s ezért nern kelt nagyobb érdeklődést. — Mennyibe kerül a tech­nológia kiépítése? —- A mobil fejőállást kell megvásárolni, a téli szállást megépíteni, de ez átalakítás­sal is megoldható. A beru­házási költség alacsony, az eredmények pedig garantál­ják a gyors megtérülést. S így kihasználható az amúgy művelhetetlen terület. Az országban több mint három­százezer hektár a hasznosí- tatlan* gyepterület. Gondol­ja csak el, mennyi tejet je­lent ez! — Hogyan próbálják nép­szerűsíteni e technológiát? — Az érdeklődőknek be­mutatót tartunk üzemi kö­rülmények között, az egye­temi karon a szákmai na­pok keretében kiállítjuk a rendszert minden évben, s külön bemutatókat szerve­zünk az érdekelt megyék­ben. Nemrég egy Mexikó­ban rendezett kiállításon is részt vett az anyagunk, s úgjf hallottam, érdeklődtek iránta. Nekem az a vélemé­nyem, hogy a legjobb pro­paganda az, ha jól csiná­lunk valamit, s ez olyan eredményeket hoz, hogy ar­ra fölfigyelnék. V. O. MÉH-kampcmy a papírhiány enyhítésére Nem kémek klubtagsági igazolványt A MÉH Tröszt vezérigaz­gatója, Molnár Kálmán hét­fői sajtótájékoztatóján beje­lentette, hogy augusztus 15. és november 30. között kam­pányt szerveznek a papírhul­ladék mennyiségének növe­lése érdekében. Ez idő alatt kezdeményezik a különböző intézményeknél és vállala­toknál az irattári selejtezés felgyorsítását. Igény szerint zsákokat bocsátanak a selej­tezők rendelkezésére és vál­lalják, hogy a bejelentéstől számított 48 órán belül el­szállítják az 1 tonnát meg­haladó mennyiségeket, az ezalatti tételeket pedig egy héten belül fuvarozzák el. Szeptember 1-jétől az úttörő- csapatoknak szerveznek pa­pírhulladék-gyűjtési akciót. A MÉH-vállalatok gondos­kodnak arról, hogy az össze­gyűjtött papírhulladékot ha­ladéktalanul elszállítsák. A gyűjtési kedv fokozása érdekében november 30-ig felemelik néhány papírféle begyűjtői árát. Az iromá­nyok és brosúrák kilónkénti átvételi ára 1,50-ről 3,00 fo­rintra emelkedik, a hullám­papíré 1,50-ről 2,00 forintra nő. A fékete-fehér újságpa­pír kilóját az eddigi 2,40 he­lyett 3,00 forintért, a nát­ronzsákét pedig 3,00 forint helyett 4,50-ért veszik át. — A propagandistalkilub alakulása még visszanyúliik 1983-ba — kezdi elgondol­kozva:' Petrovics Jenő klub­vezető, a bogifajrWlei Kerté­szeti . Szakközépiskola és Szakmunkásképző igazgató­ja. Az alapítók között ott völt Selimeczi Miklós, Kese­rű Sándor, Bollia László, Hegedűs László és mások. EmüléikiSizem, hogy az elején még azon is töprengtünk, hol legyenek az összejövete­llek. Úgy határoztunk, jobb, ha különböző helyeken tart­juk. Persze célszerű lenne egy megfelelő állandó hely. Mii még azon az úton me- gyünlk, hogy meghallgatunk egy-egy előadást, aß előadót természetesen mi választjuk meg. Amit báliunk, megvi­tatjuk, s így továbbgyűrű­zik, érvényesül a pártofcta- itásban. Iskoűlai szünet van, az igazgató házában beszélge­tünk. — Hány tagja van a klubnak ? — Harminc — válaszolja a kérdésre Gyenes Győzőné, a városi pártbizottság mun- ikHltársiai. — Ez az előadói gárda ; azok a testületi ta­gok, akik propagandával fogüaíikazniak. Egyébként az összes propagandista kap meghívót. Ez ugyanis nem továbbképzés, hanem la­zább, ae érdeklődésnek meg­felelőek a klubfoglalkozások. A vezető propagandisták ál­landó tagok a klubban. A ítémátóL függően szoktunk meghívókat küldeni ; pél­dáiul az egyházpolitikai" elő­adásra minden tanácselnö­köt meghívtunk a körzetből. A városhoz tartozó terület­ről is itt vannak a vezető, propagandisták. — Bárkit szívesen látunk — szögezi le az igazgató —, a klubtagsági igazolványt nem keilt felmutatni. Eljött a klubba Büki János, a városi pártbizottság első tit­kára, Szabó József tanács­elnök. Ezek a legvonzóbb foglalkozások, mivel konk­rétak, mégis kötetlenek : ilyenkor ugyanis bármit le­het kérdezni. Érdekesnek (bántottuk dr. Tröszt Tibor - nák, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének az élő- adását Lukács Györgyből. — Könyvfciállíitás is volt akkor — teszi hozzá Gyenes Győzőné. — Vagy megemlíthetem még — folytatja a klubve­zető — a Világgazdasági Kutatóintézetben dolgozó Pécsi Vilmos előadását a Szovjetunióról!, a KGST-ről. Emlegettük is akkori meg­állapítását, hiszen mind iga-, ziák lleitték... Én úgy látom, hogy az előadók személyisé­gétől függően vonzza a k l ubfagfailk ozás a megfelelő érdeklődésű embereket. A haillgiatósá'got érd ék;H, hogy Ikittől' mit hall, így olykor könnyebb, máskor pedig ne­hezebb a mozgósítás. Gko- isiákat mi is tudunk monda­ni egymásnák, mégis egy új előadó új színt hoz a klu­bunkba. Fontosnak tartjuk a várospolitikai témákat a klllubfogfliailkozásokon. Boglárlelle fiatal város, sdk mindenben kell egyetér­tést kialakítani. Amikor Petrovics Jenő erről beszélj, kiibújit belőle, hogy tagja a városi pártbizottságnak és tanács-vb-nek is. Gyenes .Győzőné közben a tervekre tereli a beszélge­tést : — Egynapos tanfolyamot szervezünk a propagandis- itálfcnlák; a továbbképzések számát viszont csökkentjük, s helyette a propagändista- kilubot használjuk fél. A lengyeltótiak is ezt akarják. Ők is kaptak videóberende- zésit. Irányításunikkal, de ön­állóan működtetik a propa- giandistaklubót. Onnan így csak az össztainfolyamra jön­nék be a vezető propagan­distáik. Ebből hármat ter­vezünk. Somogyváron .is próbálkoztunk a propagan- dlisttáklub megalakításával, ott azonban még nem sike­rült. Van egy elképzelésünk is: a Kossuth Könyvkiadó könyvterjesztőinek . szenet- nlénlk önálló, klubot létre-' hozná valamelyik könyvtár­iban;. A két klub évenként együttműködne. — Kamatozik-e a párt- öktatásban mindaz, amit a propagandisták hallanak a ikilubban? — kérdezem a Iklubvezetőtől. — Érződik, noha ezt ne­héz fölmérni. A propagan­disták sok információhoz jutnak, s az előadásokon, a vitákban ez mindenképpen kamatozik. Ismét Gyenes Győzőné folytatja a gondolatsort. — A pártoktatás tartalmi megújulásában élőre lehet­ne jutni, ha ehhez még job­ban fölhasználnánk a pro- pagamdístaklub segítségét Éppen ezért mindemképpen tovább kell fejleszteni a klubot. Célul tűztük ki, hogy a taigdk többször tartsanak előadást a pántoktatásban. Járható útnak tartjuk, hogy értelmes embereket — nem­csak értelmiségieket — von­zónk a klubba1. — Azt hiszem, hogy . a pólrtoktaltást sem kellene egy munkahelyhez kötni — így az iskolaigazgató. — Ez elősegítené a nagyobb kite­kintést, s egy kicsit fölfris­sítené a pártoktatást. Ez pediiig ráférne ! Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom