Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

2 _________________________________________________________Somogyi Néplap___________________________ 1988. augusztus 8., hétfő » A hirosimai atom támadás 43. évfordulóján az Országos Béketanács emlékünnepséget rendezett Budapesten augusztus 6-án. A megemlékezés eg yik eseményeként papírhajók százait bocsájtották a Dunára ' (MTI FOTO: Kerekes Tamás) Irak-Irán: közvetlen párbeszéd Alkotmányos feszültség a szovjet végeken A!t Akbar Velajati iráni külügyminiszter vasárnap New Yorkban hivatalosan bejelentetté : Irán elfogadta az ENSZ főtitkárának azt a javaslatát, hogy a tűzszünet megteremtése után kezdjen közvetlen tárgyalásokat Iralkkal az Öböl menti há­ború befejezéséről. Pérez de Cuellar főtitkár­ral tartott tanácskozása után elmondta: a főtitkár fog dönteni arról, hogy mi­lyen időipotban és milyen szinten kezdődjék meg a két ország közötti közvetlen párbeszéd. Az iráni külügyminiszter Pérez de Cuellar főtitkár­ral az ENSZ-székház 38. zmeleti konferenciatermé­ben íközöltg, hogy országa a tűzszünet kihirdetése után hajlandó szemtől szembe tárgyalni Iránnal. Velajati a főtitkárnak átadta Teherán pozitív válaszát arra a szombati bagdadi bejelen­tésre, hogy Irak visszavon­ja a tűzszünet előtti közvet­len tárgyalásokra vonatkozó követelését, feltéve, ha Irán a tűzszünet kihirdetése után közvetlen párbeszédet kezd Irakkal. Pérez de Cuellar az égy- begyűlt újságírókat arról tá­jékoztatta, hogy ha a két Minden jóérzésű moszkvai lakos csak felháborodással reagálhatott arra, amit au­gusztus 2-án a hadsereg kö­telékéből frissen elbocsátott fiatalók műveltek a város központi, Gorkij nevét "vise­lő parkjában: mint a TASZSZ jelentette, mintegy nyolcezer fiatal úgy döntött, hogy a legrosszabb hagyo­mányok szellemében ünnepli meg a légideszant fegyver­nem létrehozásának 56. év­fordulóját — avagy inkább önmagát... A jelentés szerint az or­szág különböző .pontjairól érkezett egyenruhás fiatal­emberek már a kora reggeli órákban gyülekeztek ezen a keddi napon a parkban, s a találkozót a maguk módján próbálták emlékezetessé ten­ni. Csupa virtuskodásból, kivagyiságból az ittas de- szantosok letaposták a park pázsitját és virágait — a parkban pihenők kérését, hogy hagyják abba az italo­zást és a növényzet tönkre­tételét, a legdurvább károm­kodásokkal utasították visz- sza. A vandalizmus a park­ban tartott délelőtti koncert idején érte el egyik csúcs­pontját, de még késő este is folytatódott. A deszanitosok fölmásztak a színpadira, ott iittálk üvegből a vodkát és a bort, megkaparintották a mikrofont. Erőszakkal kény­szerítettek másokat, hogy vigyázzállásban igyanak az fél között egyetértés alakul ki, hétfőn vagy kedden be­jelentheti az Öböl menti tűzszünet kezdetének idő­pontját. A főtitkár szerint a hosszadalmas előkészületek miatt a tűzszünet gyakor­lati életbe léptetése két he­tet is igénybe vehet. Az iráni rádióban vasár­nap „hivatalos nyilatkoza­tot” olvastak fel .a közvet­len tárgyalásokról és a tűz­szünet életbe léptetéséről. Az állásfoglalás szerint Irán kész arra, hogy a főtitkár védnökségével szemtől szem­be tárgyaljon Iránnal. A nyilatkozat leszögezte: „mi­után Bagdad visszavonta a békeerőfeszítésekhez csa­tolt előfeltételeit, a főtitkár megkezdheti rendezési ter­vének alkalmazását, és a tűzszünet kezdetét jelentő D-nap kihirdetése után hoz­záláthat a tűzszünet! hatá­rozat más rendelkezéseinek alkalmazásálhoz”. A Teheránban ismertetett hivatalos nyilatkozat han­goztatta: a Bagdad által emelt előfeltétel visszavoná­sa „lépés az 598-as határo­zat megvalósítása ' irányá­ban” és „immár szabaddá vált az út a tűzszünet meg­teremtése felé”. Az amerikai külügymi­nisztérium egyik illetékese Afganisztánban hősi halált halit fegyver,társaik emléké­re. A pairk egyik szökőikút- j álnál a deszanfosok térden állva elkezdték letépni ma­gukról a katonai kitünteté­seiket, s a vízbe hajigátták az érdemrendeket. A kon­certet a rendezőség kényte­len volt félbeszakítani. Az esti műsoron ugyan­ez megismétlődött, A részeg diészamtosolk nem ha'.Cigattaik a jó szóra, sem a rendőrök­nek, sem józan társaiknak nem sikerült jobb belátásra bírniuk őket. Verekedések robbantak ki, s a parik ha­marosan úgy nézett ki, mintha légitámadás érte vollinB. Amikor este tízkor a par­kolt bezárták, a deszantosok kis csoportokba verődve az Arbat utca felé indultak, aboli szintén kihívóan visel­kedtek, zavarták a j ároké- löknek és a környék I ákéi- na nyugalmát.' A rendőrök felszólításaira sem hagyták abbá a . rendbontást, majd égy csoport a KaiLinyiin su­gárúton a Vörös tár felé in­dult. A csoporton belül ve­rekedés tört .ki, a deszamrto- siofc belekötöttek a járóke­lőkbe. Végül a rendőrség erélyes közbélépésénék kö­szönhetően sikerült helyre­állítani a belváros rendjét, Igaz, hat rendőrt sérülések­kéi kórházba! kellett szállí­tani — írja jelentésében a szovjet hírügynökség. ' Washingtonban üdvözölte Iránnak azt a döntését, hogy a tűzszünet kihirdetése után közvetlen párbeszédet . kezd Irakkal. Az illetékes, alki-ne­vének elhallgatását kérte, tói jelentette : a pozitív* iráni válasz egyenes következmé­nye annák, hogy Bagdad visszavonta a tűzszünet előt­ti közvetlen tárgyalásokra vonatkozó követelését. A romániai falurombolás­ról cikkeztek vasárnap Spa­nyolországban és nyilatko­zott egy osztrák politikai párt Ausztriában. A madridi El Páis hely­színen járt munkatársa sze­rint e terveket Bukarest le­rombolt történelmi városré­szei, templomok, temetők el­pusztítása jelzik, a vidéki térségekben élők jelentős részét pedig megfosztják a kicsiny személyi földtulaj­dontól, ami legalább adott valamicske .zöldséget, burgo­nyát, miegymást. S ami mi­nimális személyi önállósága még megvolt a románok­nak, az otthon személyes in­timitása: ez is veszendőbe megy. Teljessé válik a lako­sok központi ellenőrzése — írja a tudósító. Az El Pais a fenti cikke mellett rövid írást szentelt a román falufelszámolási program kapcsán legutóbb kibontakozott magyar—ro­mán vitának. Ebben úgy vélekedik, hogy „a magyar nemzetiségi kisebbség erő­szakos beolvasztási kísérle­teknek van kitéve, a ható­ságok részéről különösen a magyar kultúra visszaszorí­tása az egyik fő cél. A fa­lufelszámolási program mö­gött az a szándék húzódik meg, hogy központi helyek­re szállásolják el a romá­nokat, a magyarokat és a németeket, s elejét vegyék az egyéni gondolkodási és Közös közlemény Sevardnadze Kabulban Kabulban vasárnap közps közleményt adtak ki Eduard Sevardnadze szovjet külügy­miniszter afganisztáni láto­gatásáról. A közlemény emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és az Afganisztáni Köztársaság következetesen teljesíti a megállapodások értelmében ráháruló kötelezettségeket. A közös közlemény sze- rint nyugtalanságot kelt Pa­kisztán magatartása. Iszlá­mábád módszeresen és dur­ván megsérti az egyezmé­nyeiket, folytatja az afga­nisztáni ügyekbe való be­avatkozását, fegyverrel és utánpótlással látja el az agfanisztáni szélsőséges .el­lenzéket, nem számolja fel a lázadók afganisztáni tá­maszpontjait, és erőszakkal igyekszik megakadályozni a menekültek hazatérését. A közlemény hangsúlyozza: az ilyen pakisztáni magatartás visszavetheti a rendezési fo­lyamatot. Eduard Sevardnadze Ká­bultból való elutazása előtt nyilatkozatot adott a Bahtar hivatalos hírügynökségnek. .Ebben egyebek között beje­lentette, hogy augusztus 15- éig a Szovjetunió kivonja az Afganisztánban tartózko­dó csapatainak felét. viselkedési formák kibonta­kozásának. Bécsben Harald Ofner, az Osztrák Szabadságpárt (ÖFP) igazságügyi szóvivő­je a sajtó képviselői előtt vasárnap a romániai kisebb­ségek ügyéről pártja nevé­ben elmondotta: nem csak az érintett anyaállamok, ha­nem egész Európa kötelessé­ge azzal törődni, hogy a nemzeti kisebbségek szülő­földjükön találják meg a normális létfeltételeket. Qfner Románia kötelessé­gének nevezte, hogy bizto­sítsa az Erdélyben élő nem­zeti kisebbségek létezésének alapvető feltételeit, ugyan­akkor egész Európa köteles­ségének mondta annak meg­akadályozását, hogy Romá­nia továbbmenjen azon az úton, amely a nemzeti ki­sebbségek felszámolásához vezet: Az úgynevezett óoszt- rákok esetében viszont — mondotta —, mindenekelőtt Ausztria kötelessége törődni saját kisebbségével, és oda- hatni, hogy az Erdélyben élő óosztrák nemzetiség hazájá­ban maradihasson és ott em­berhez méltó életkörülmé­nyeiket találjon. A szóvivő bírálta a bonni kormánynak azt a gyakorla­tát, hogy „fejpénzt” fizet a Romániából kivándorló­kért. Ofner szerint a „nép­csoportok szabadságának megvásárlása” éppen azok­nak jön kapóra, akik a ki­sebbségek eltüntetésén fá­radoznak. Ügy látszik, elülnek a hó­napok óta tanító feszültség hullámai a Szovjetunió két hialtjáinmenti köztársasága kö­zötti konfliktusban, amelyet az Azerbajdzsánhoz tartozó Kanabah->HÍegyvidéki Auto­nóm Terűiét elszakadási igénye (sőt követelése) vál­tott ki. A legutóbbi hírek szerint Örményországot is­mét megnyitották a külföl­diek előtt, am! a konsizoli- dáoió bigtos jele. Látszólag tehát az örményék beletö­rőditek, hagy az alkotmány­nak (amelyre heves vitájuk­ban a szembenálló félek egyformán hivatkoztak) po­litikai és jogi értelmezése közül az utóbbi kerekedett feliül. A ma érvényes szovjet al­kotmány szerint, a Szovjet­unió 15 szoyjet szocialista köztársaságból álló „egysé­gesszövetségi sok nemzetisé­gű állliam”, amelyben . az egyes köztársaságok önálló alkotmánnyal, törvényho­zással rendelkező szuverén óllülamak. Köztük föderatív köztársaságok azok, ame­lyek maguk is autonóm tag­köztársaságokból állnak : a SEovjétunióbam ma 20 (mel- léslleg szintén saját alkot­mánnyal; bíró) autonóm köz­társaság található, ebből 16 az orosz föderációban, kettő a gr úz és egy-egy az üzbég és az azerbajdzsáni köztár­saságban. Ugyanakkor az . egyes szö­vetségi köztársaságokon be­lül nemzetiségi csoportok, területek — elsősorban nyel­vi, " kulturális jogosítvámyö- „ lkat biztosító — autonóm te­rületet, illetve körzetet al­kothatnak, amelyről az érintett köztársaság legfel­sőbb tanács® (parlamentje) hozhat törvényt. - Ma az orosz föderációban 5, a grúz, a tadzisik ás az azer­bajdzsán) köztársaságban egy-egv autonóm terület lé­tezik — a legutóbbi a Ka- rabah-hegyvddék. A mostani vitában Azer­bajdzsán az alkotmány 78. cikkére hivatkozik, amély a szövetségi köztársaságok jo­gait taglalva leszögezi, hogy a „köztársaság beleegyezésé' nélkül annak területe ram változtatható meg”, az egyes határok csak az érintett „köztársaságok kölcsönös beleegyezése” nyomán mó- dlosíthiartók. A karabah.i ör­mények viszont azzal érvel­nek, hogy az alkotmány 70. ailkfce hangsúlyozza a nem­zettek szabad, önrendelkezé­si jogát, és Leninre h.ivalt- koziniak, aki e jog biztosítá­sait alapvetőnek tekintette. Ez az a pont — és itt for­dul! át a jogi kérdés elsőd­legesen politikai értelmezés­be is —, ahőt a történet egy kicsit távolabb vezet. Tény, hogy Len!,ni — már a bolse­vik párton beliül is — kez­dettől fogva éles harcot folytatott a nemzetek önren­delkezési jogának effismeré- séént és programba iktatásá­ért. A kérdésiről a pántban korántsem volt teljes az egyetértés. Akadtak, akik ezt kenek- perec elutasították, mások a főiként csak nyelvi önálló­ságot biztosító „kulturális- nemzeti autonómia” kimon­dásával akarták helyettesí­teni. . Sdkan nem értettek egyet Leninnel abban, hogy az önrendelkezési jog értel­mében biztosítani kell az adott álliiamitál való külön­válás jogát is. Az 1917. november 8-án elfogadott „béke-dekrétum” végül is Lenin gondolatait tükrözte, amikor leszögezte : minden nemzet „szabad sza­vazással, a megszálló vagy ál találóan az erősebb nemze­tek csapatainak teljes kivo­nása mellett, a legkisebb kényszertől mentesen hatá­rozza meg” államának léte­zési formáját. (Ez az, ami­ről Rosa Luxemburg 1918- ban azt írta, hogy „a híres nemzetek önrendelkezési jo­ga semmi más, mint üres kispolgári frazeológia és humbug”, amélynek felha­nolásával Leninjeik egy na­gyon fontos kérdésben el­árulták a forradalom ügyét...) Amikor 1922-ben napi­rendre került az első szov­jet alkotmány megfogalma­zása, a nemzetek, nemzetisé­gek kérdésében továbbra is igen eltérő nézetek csaptak össze. Akadtak, akik a nem­zeti kérdés teljes figyelmen kívül hagyásával, eleve egységes államot képzeltek eL; málsok az egyes népeket az orosz föderáció részei­ként, számukra csupán egy­fajta autonómiát biztosítva kezelték volna; míg voltak, akik éPP«1 ellenkezőleg : egy,‘•"a köztársaságokból álló, laza államszövetséget java­soltak. 1922. augusztus 11-én a KB szervező irodája bizott­ságot hozott létre azzal a feladattal, hogy a következő plénumra tegyen javallatot az ügyben. A bizottság élé­re Sztálin került, aki egyér­telműen az autonomizálás híve volt: azt tartotta meg­oldásnak, ha az egyes auto­nóm nemzetek, illetve köz­társaságok „belépnek” az orosz föderációba, illetve ez utóbbinak apparátusát, szer­vezetét kiterjesztik a csat­lakozott területekre. Lenin, akii ékkor már betegen, Gorkijban élt, nagyon ha­mar, már 1922 szeptemberé­ben levélben tiltakozott ez ellen, és azt javasolta, hogy az autonóm népek megfele­lő területi egységenként szo­cialista! köztársaságokba szerveződjenek, s e köztár­saságok (az orosz és a töb­biek) egyenjogú felekként alkossanak közös állami formációt. S bár e kérdésben még az ő álláspontja' ' győzött — 1922. december 30-án a Szovjetunió szovjetjei I. kongresszusa a köztársasá­gok szövetsége mellett dön­tött — Lenin még ezt is ke­vésnek érezte, és éppen a •kongresszus napjaiban írt újabb levélében hátározoit- tan szembeszál'lt az orosz és és a többi köztársaság ap­parátusainak „egységesítésé­véi” (valójában az orosz in­tézmények kiterjesztésével), mert az szerinte nem lenne egyéb, mint a „kicsit átmá­zolt” nagyorosz sovinizmus reprodukálása. Még azt a lehetőséget is felvetette, hogy esetleg „a következő szovjet kongresz- szuson ... a szovjet szociia- lisitja köztársaságok szövet­ségét csak a katonai és diplomáciai vonatkozásban tartsuk fenn”, minden más vonatkozásban pedig állít­sák vissza „az egyes (helyi) népbiztosságiak önállóságát”. Azonban elkésett : betegsége súlyosbodásával ennék a vé­leményéinek már nem tudott érvény,t szerezni, és az 1923. július 6-án elfogadott alkotmány már a sztálini álláspontot tükrözte.' Az azóta, eltelt évtizedek e kérdésben alapvető módo­sítást nem hoztak : a XX kongresszus utam 1957—58- bam történtek ugyan lépések a köztársaságok jogainak ki­terjesztésére, de a lenini in­telmeik a maguk súlyában többé nem kerültek napi­rendre. Napjainkban azonban ahogy látványosam lazulnak a -sztálini centralizációtól örökölt dogmák, intézmé­nyiek, struktúráik merev kö­töttségei, úgy válnak egyre élőbbé — és korántsem csak gazdasági vonatkozásban — Lenin „politikai végrende­letének” gondolatai is. És ilyen szempontból is sokat­mondó, hogy a legutóbbi KB-ülés arról is határozott a Politikai Bizottság a jőve év elejére készítsen, jelentést a nemzeti, nemzetiségi hely­zetről, amit nem sokkal ké­sőbb aztán a KB plénuma is megvitat majd — jelez­ve, hogy a peresztrojka újabb és újabb területen halöd tovább. Fóris György Párizsban augusztus 6-án a keleti pályaudvaron fékezés nélkül az ütközőnek rohant egy szerelvény. Egy ember meg­halt, sok a sérült. Másfél hónapon belül ez a második sú­lyos baleset. A vasúttársaság igazgatója lemondott Vandál deszantosok Külföldi állásfoglalások a romániai falurombolásról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom