Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-05 / 186. szám
1988. augusztus 5., péntek T Somogyi Néplap 3 PÉNZ ÉS HITEL Ha sok — miért kevés? A mesteri rang kötelez A BOGÁTI TEJ TITKA A lazítás egy percre sem engedhető meg A hivatalos — a gazdaságirányítás különböző posztjain hangoztatott — vélemény szerint a magyar gazdaságbein a szükségletet meghaladó a pénzbőség, ezért továbbra is a hitelek szűkítésére van szükség. Az érem másik oldala, hogy az ismétlődő hitelmegszoritás nemcsak egyes vállalatok, hanem gyakran egész ágazatok pénzügyi helyzetét, fizetőképességét rendíti meg. Ha sok a pénz és a hitel, miért tapasztalható szembeötlő — s korántsem csak a gazdálkodás számlájára írható — fennakadás a hitelezésben? Végül is kiknek van igazuk? Írásunk azokra az összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyek a gazdaság egészének pénzellátását, likviditását befolyásolják. Érdekes módon fent és lent egyaránt a bőséget és szűkítést a hitelhez kapcsolják, pedig a pénzkiáramlásnak nem ez az egyetlen csatornája. Csak elvétve esik szó arról, hogy a költségvetés bevételeinek egyre növekvő hányadát a folyó termelés támogatására fordítja. Az elmúlt évben például az anyagi termelés ágazatai több mint 110 milliárd forint támogatásban részesedtek, s a fogyasztói árkiegészítéssel együtt 181,5 milliárd forint áramlott a költségvetésből a termelő-értékesítő vállalatokhoz. A költségvetés azonban nemcsak a folyó termelést támogatja, finanszírozza, hanem a felhalmozási kiadások viseléséből is részt vállal. Gondolhatnánk, hogy csak a központi beruházások kiadásait fedezi. Korántsem: milliárdokkal járul hozzá a vállalati, sőt a magánerős lakásépítéshez is. Mindez együtt jóval több mint 200 milliárd, s akár támogatás — adóvisszatérítés, árkiegészítés — címén folyósítják, mindenképpen vásárlóerő, amelyet azonnal felhasználnak, elköltenek, amelyet az adott gazdasági esztendőben már nem lehet visszakapni, mint például a folyamatosan igénybe vehető rövid lejáratú hitelt. A bőkezű költségvetés azonban nemcsak támogat, finanszíroz ; újabban maga is támogatásra szorul. A költségvetés hiánya az utóbbi években megnőtt: 1986- ban mintegy 45, 1987-ben 35 milliárd forintra, s a hiányt a jegybanknak, amely egyúttal a kormány bankja, kellett finanszíroznia. De nemA kaposváriak egyre többször várnáik választ a tanácstagtól', azt pedig különösen árgus szemmel figyelik, hogy miit tud elintézni és mit nem a körzetben. Éppen ezért fölértékelődött a gyors tájékoztatás, megbeszélés, ügyintézés lehetőségé. Dr. Tóth Mihállyal, a Kaposvári Városa Tanács titkárságának, szervezési és jogi osztályának vezetőjével arról be- szélllgiettünk, milyen segítséget kaff a város hetvenöt tanácstagja fontos közéleti te- vélkenysétgéh ez. — A tanácstagok munkájában meghatározó a választókkal való közvetlen és élő kapcsolat, valamint a tanács vezetőivel és apparátusával valló .rendszeres kapcsolat kialakítása, ezen keresztül a lakosság ügyeinek intézése. A választás után például külön feladatot jelentett az új tanácstagokkal való találkozás, jogaik, . lehetőségeik megismertetése. Figyelmet fordítottunk a fiatal tanácstagok közéleti tevékenységének segítésére; kisebb-na- gyobb csoportokban, is tanácskoztunk a tanácstagokkal. Arra is gondot fordítunk, hogy beszélgessenek a tisztségviselők a nem eléggé aktív tanácstagokkal, így csak a hiányt, hanem az egyéb, rendkívüli kiadásokat is, például a kétszintű bank- rendszer kialakításakor az új bankokat alaptőkével kellett ellátni, 20,5 milliárdba került néhány vállalat — LKM, OKU, MAT, Tungsram, Hajdúsági Cukorgyár, Ganz-Má- vag — adósságainak átvállalása és a hitelező bankoknak való visszafizetése. (Mellesleg az úgynevezett válság- ágazatok 1986—87-ben a szokásos mértéken felül összesen 50 milliárd forint támogatásban, adósság-leírásban részesedtek, s a „főkönyvben” valahogyan ezt is rendezni kellett.) Mindez meghatározó része annak a pénzügyi környezetnek, amelyben a bankok működnek, hiteleket bocsátanak a gazdálkodó szervezetek rendelkezésére. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés és a vállalatok pénzgazdálkodása szorosan összefügg egymással: ha az egyik szektor túlköltekezik, a másiknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, mégpedig annak érdekében, hogy nép- gazdasági szinten ne következzék be túlköltekezés, ami nemcsak a belső egyensúlyi helyzetet rontja, hanem az ország eladósodását is növeli. Kétségtelen, hogy volt realitásmagva a bankok egymásra mutogatásának. Ezek azonban részigazságok, amelyek elvonják a figyelmet az alapvető ok-okozati kapcsolatról, arról, hogy az úgynevezett monetáris szabályozás csak a hitel-pénzkibocsátására tud hatni, a monetáris restrikció valóban képes a hitelkiáramlást szűkíteni, hitelt visszaszívni, de a költségvetésen keresztül a gazdaságba juttatott vásárlóerőt nem tudja befolyásolni. Az idei évben a pénz- és hitelpolitika a stabilizációs program megalapozását kívánja elősegíteni. Népgazdasági szinten a teljes pénz- mennyiség alig-alig — mindössze 3-4 százalékkal — növelhető, ám ezen belül a kereskedelmi bankok hitelezési „kapacitását” befolyásoló refinanszírozási hitel aránya csökken. S itt kapcsolódunk vissza a már említett részigazsághoz, a hitelnyújtás szelektivitásához. A kétszintű bank- rendszerre való áttérés egyik feltételezése, elvárása volt, hogy az üzleti alapon működő kereskedelmi bankok rövid idő alatt átalakítják a hitelállomány struktúráját. kiszűrik abból a kétes kinnlevőségeket, a rossz adósokat, s a felszabaduló hitelforrásokat a szelektivitás jegyében hasznosítják. Az elmúlt másfél évben nem következett be ilyen jellegű változás, s úgy tűnik, hogy ennek elmaradásáért nem hibáztathatók a kereskedelmi bankok. Azért sem, mert a kétes kinnlevőségek milliárdos állománya esztendők hosszú során át, s a régi bankrendszerben jött létre, illúzió lenne annak gyors felszámolását az új bankrendszertől remélni. (A támogatási gyakorlat is ez ellen hat.) A kereskedelmi bankok cselekvő- és kezdeményezőképességének egyébként más korlátái is Vannak. Az üzleti alapon való hitelezésből és a nyereségérdekeltségből az következnék, hogy a rossz adósoktól megszabaduljanak, ha kell, kezdeményezzék a csődeljárást. Am ugyanezek az érdekeltségek más irányban is hatnak: a szanálás, a felszámolás a banknak is veszteséget okoz, amit viszont a részvényesek — ezek jórészt vállalatok — aligha fogadnak egyetértéssel, miután a hitelveszteség a tartalékalapjukat, az pedig az adózott nyereséget terheli. A refinanszírozási hitelek negyedévről negyedévre bekövetkező szűkítését elvben valamelyest enyhíthetné a bankközi pénzpiac. Ez azon alapszik, hogy amikor az egyik banknak már nincs pénze hitelnyújtásra, de a bankrendszer más intézményei rendelkeznek szabad forrásokkal, amelyekből kölcsön nyújtható a másik banknak, az így kielégítheti a nála jelentkező hiteligényt. Ez a szép s önmagában logikus elképzelés a kamatinfláció közepette nem bizonyult életképesnek, mint ahogy a több bank összefogásával történő konzorciális hitelnyújtás sem honosodott meg. Jelenleg a kereskedelmi bankok együttműködésük lehetséges módjait sem hasznosítják, holott azokkal az év második fejében már fokozatosan érvényesülő hitelszűkítés, a hiteligények sze- zonalitása okozta feszültségek és a reálfolyamatokban fellépő zavarok enyhíthetők lennének. Garamvölgyi István Évi hatmillió liter tej, s a legnagyobb része első osztályú — ezzel az eredménnyel büszkélkedhet a Kutas! Állami Gazdaság felsőbogát- pusztai tehenészete. Nem a literszám az, ami elismerést érdemel, hanem az a tény, hogy tavaly mindössze egyetlen dekád — az utolsó — volt másodosztályú, a többi első. — Nagy reklámot nem szeretnénk ennek az eredménynek — mondta Szabó István termelési igazgatóhelyettes. — Még a végén a tejüzem is túlzottnak találja, és „kuka- cosabbak” lesznek az ellenőrök. Az azonban kétségtelen, hogy az egész gazdaságot szinte a tehenészetnek rendeltük alá. A növénytermesztés elsődleges feladata az állattenyésztés tömegtakarmány- és abrakigényének a kielégítése. Az. alapelv: nem zsákban, hanem bőrben és tejben kell eladni a termékeket ! Kint a telepen nagy a csend. Fél három van. A délutáni fejés csak fél óra múlva kezdődik. Nyugodtan beszélhetünk Tóth László főágazatvezetővel és Balogh Lajossal, a telep vezetőjével. — Majdnem ötezer szarvasmarhát nevelünk, ebből 1150 tehén. A telepen most 960 állat van az 1248 férőhelyes istállóikban — mondja Tóth László. — 1980-ban üzemeltük be az Agrokomplex- rendszerű telepet. A fejőház 40 férőhelyes, halszálkás fejőállásokkal, Alfa-Laval gép- ipel. — A dolgozók váltott műszakban dolgoznak — kapcsolódik be a beszélgetésbe a telepvezető. — Tízen végzik a fejést, ebből hat a fejőmester, és négy a felhajtó. Reggel fél öttől este nyolcig tart a munka, a következő nap pihenő. Ezért gyakori, hogy házaspárok dolgoznak itt; egyikük dolgozik, a másik pihenőnapon van, másnap fordítva. így nem gond a gyereknevelés, a háztartás és a háztáji munka elvégzése sem. — Mivel lehet elérni folyamatosan az első osztályú minőséget? — Kizárólag a technológiai utasítások szigorú betartásával. Fejés közben egy Rendszeres tájékoztató a tanácstagoknak Több az interpelláció, alaposabbak a válaszok például olyan is kiderült, hogy a tanácsülésen „csendes” tanácstag nagyon határozottan elmondja a véleményét a bizottsági ülésen. — Több információt ' kapnak-e la lakosság képviselői? — Az eddiginél mindenképpen. Eddig kéthavonta kaptak írásos tájékoztatót, újabban pedig havonta a városi tanács vezetőinek tárgyalásairól, döntéseiirőíl. Most például megkapják a tanácstagok a közterület-felügye- ilet szervezeti és működési szabályzatát is, mivel sok kérdést tesznek föl ezzel kapcsolatban. Külön megemlíteném, hogy most már a póttainác&tagok is megkapják az információs jelentéseket, őket is meghívjuk az ülésekre, hiszen így köny- nyebben léphetnek a tanácstag helyére, amikor arra valamilyen okból szükség lesz. — Különösen fontos, hogy a tanács különféle osztályai minden támogatást megadjanak a lakosság ügyeit intéző tanácstagoknak. — Elmondhatom, hogy minden osztály kötelessége a soron és határidőn kívüli intézkedés, ha a tanácstag bekopog valamiért. Emlékszem, hogy a választás után az új tanácstagok még nem tudták, mit ihol intézzenek, s ide, a titkárságra jöttek be. Innen telefonáltunk az előadóknak az osztályokra, hogy fogadják őket és segítsenek. Most már azonban maguktól is tudják mikor, hova kell menniük. — Nem fordult elő olyan panasz, hogy nem segítettek a tanácstagoknak? — Ilyen nem. Sőt, amikor a városi tanács- és a városi párt-vb együttes ülésen tárgyált arról; milyen a tanács és a lakosság kapcsolata, két tanácstag — dr. Bor Lajosné és Christ Miklós — külön kiemelte, hogy a tanácstagok minden esetben megjkapják a szükséges segítséget. Az igazság kedvéért azonban el kéll mondani; egyre több az interpelláció, a rájuk adott válaszok miatt előfordultak konfliktusok. Megesett, hogy például a műszaki osztály válaszait nem fogadták el. Ügy sikerült változatni ezen, hogy a hélyszínre meghívják az interpelláló tanácsta- gdt és az érdekelt felet .is, amikor megvizsgálják a panaszt. Ennek eredményeként most már kevesebb az el nem fogadott válasz az interpellációkra. — Egyre nagyobb az igény arra, hogy a lakosság megismerje a tanácstagok tevékenységét. — Erre a tanácstagi beszámolók, fogadóórák, üzemi fórumok egyre több lehetőséget teremtenek. Jó gyakorlatnak bizonyult a tanácstagi beszámolók összevont megrendezése, azonban ettől eltérő gyakorlat is kialakult. Így például a Petőfi utcai körzetben az eddigi egy helyett az idén három fóruméit tartattak, hogy több ■tamácsag számot adhasson a tevékenységéről. A beszámolók megtartásában újszerű, hogy több körzeti népfront- bizottság — így a donneri, a cseri, a toponári — előzetesen összegyűjti a közérdekű bejelentéseket, javaslatokat. A tanács apparátusának segítségével így tartalmasabbá lehet tenni a beszámolókat. Ezt a módszert szerintem máshol is alkalmazni lehet. Megkönnyíti a válaszadást, 'ha a rendőrség, az Ingatlankezelő Vállalat és más szervek is képviseltetik magukat a városrészi fórumokon. A legutóbbi tanácsülésen elhangzott az a javaslat, hogy a tanácstagok egy-egy nagyobb horderejű döntés előtt mérjék föl a körzetükben a várható hatást. Azt hiszem, ennek a meg valósítása tovább növelheti a tanácstagok tékinté- lyét, s ez j ó hatással lesz a tanács és a lakosság kapcsolatára is. L. G. percre sem engedhető meg lazítás. Ezt tudják a dolgozók is; ha nincs is ellenőrzés, akkor is betartják. Közben elérkezett a fejés ideje. A tehenek első csoportja már a fejőház előtt állt. — A tejmennyiség alapján hét csoportra osztottuk az állományt; már maguktól tudják, mikor melyik kerül sorra. Az öltözőből elsőiként Kovács József lépett ki, menet közben gombolta be fehér köpenyét. — Mióta a telepet átadták, azóta itt vagyok. Előtte halászként dolgoztam, de i,tt több a pénz és a szabadidő is. Úgy van, ahogy a főnök mondta. — A brigádvállalásban egész évi első osztályt ígértek — mondta a telepvezető — ; ha nem teljesítik, kevesebb lesz a prémium. A fejőházban Tóth János feltette a fejőkelyheket, csak utána nyújtott kezet. — Már tizenhetedik éve fejőmester vagyok. Azt hiszem, most már igazán értek hozzá, de szeretem is csinálni. Nagyon sok dologra kell figyelni fejéskor: az nem elég, ha betartom az utasításokat, ezt csukott szemmel is érezni kell. Ezért volt jobb a kötött tartásai istállóban dolgozni, ott minden egyes tehenet ismertem, tudtam róluk mindent. Persze így meg a termelés jobb ... Érteni kell a géphez is; én a hangjából tudom elég-e a vákuum, nincs-e valami gond. Ez már a tizenhét év tapasztalata. Mellette hosszú hajú fiatalember mosta az állatok tőgyét: ifjabb Tóth János. — Apám révén kerültem ide egy éve. Nem volt idegen számomra ez a munka, otthon is vannak állatok, azokat is én gondozom. — Ügyes a gyerek — di-' csért az apa —, de még sokat kell tanulnia. Legalább tíz év kell ahhoz, hogy igazán jó fejőmester legyen. A fejőmesteri beosztás rangot jelent. S ez is kötelez, hogy lehetőleg csak első osztályú tej kerüljön a hűtőbe. V. O.
