Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-04 / 185. szám
1988. augusztus 4., csütörtök Somogyi. Néplap 5 EMBERI JOGOK Értelmezés vagy alkalmazás? Kiállítás a Néprajzi Múzeumban Elzászi üyegképek „A jelenlegi helyzetben különös jelentősége van az emberi jogok megtartásának és érvényesítésének” — olvashattuk a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének .legutóbbi üléséről kiadott közleményben. A megfogalmazás szokatlan és kétségkívül nagy jelentőségű tényéből kiindulva beszélgetünk az emberi jogokról Földes Tamás jogászprofesszorral, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánjával. — Örömmel üdvözöljük ezt a részletet, mert valóban üj és jelzi, hogy az emberi jogok értékelésében fordulat mutatkozik. Eddig ugyanis az emberi, illetve az állam- polgári jogok problémáit a középkelet-európai országokban lényegében alárendelték annak a kapitalista— szocialista, keleti—nyugati ellentétnek, amelyet a legutóbbi időkig elsődlegesen a szembenállás jellemzett. Nyugati részről következetesen kifogásolták, hogy a szembenálló fél országaiban rendszeresen megsértik az emberi jogokat. Hivatalosan erre sokáig úgy reagáltak. hogy ez csupán ürügy a bel- ügyekbe váló beavatkozásra, a támadást pedig vissza kell verni. Ez a szellem lényegében a nyolcvanas évek közepéig hatott. Ami pedig a támadás visszaverését illeti, a szocialista országokban az a vélemény alakult ki, hogy a nyugati vádakkal érdemileg egyáltalán nem kell foglalkozni, még úgy sem, hogy tartalmaznak-e valamiféle igazságot vagy sem. Az álláspont tehát egyértelműen elutasító volt, s — kissé ironikusan — így foglalható össze: nálunk az emberi jogok kellőképpen érvényesülnek, ahogy az alkotmány is biztosítja, „nálatok pedig verik a négereket” ... — Az emberi jogokról szóló könyvének inemrég publikált előszavában ön ezt írta: „Az emberi, állampolgári jogok sorsa szorosan összefüggött a kelet-európai országok politikai rendszereinek változó történeti igényeivel”. Ha az emberi jogok mindenkori' értékét a változó politikai gyakorlat határozza meg, akkor most hol tart ez a folyamat? A rendellenességek egyik forrása — Én igen fontosnak tartom ^zt a felismerést, amely Gorbacsov-'politikájában öltött testet.' Ennek egyik fontos eleme, hogy az emberi jogok alapvető értékei a kö- zépkelet-euTópai társadat maknak. Nyomdában levő könyvemben ezt úgy igyek- • szem elméletileg megalapozni, hogy az- emberi jogok •ugyan a polgári társadalmak fejlődése során "születtek, lényegük azonban nemcsak s főleg nem^elsődlegesen polgári, hanem olyan általános erkölcsi-politikai, emberi értékcsoport, amelyre miniden modern és humánus, demokratikus . társadalomnak szüksége van. Amikor a kö- zépkelet-európai országok elutasították az imént említett kritikát, ezt abban a tudatban is tették, hogy az úgynevezett „szocialista emberi jogok" magasabb rendűek.: Nos, a -valóságban az történt, hogy a „szocialista modell” bizonyos alapvető politikai szabadságjogok korlátozásához vezetett. Mégpedig abból a feltételezésből,, hogy a szociafizmus építésének csak egyetlen helyes irányvonala van, és aki ettől eltér, az konzervatív, vissza-- húzó erő, ezért a szocializmus érdekében gyakorlatilag korlátozni kell politikai, em-beri jogait. Hozzátették, •hogy ez nem gyengesége a rendszernek, "hanem éppert értéke, mert szabad utat biztosít'’ a szocialista erőknek. %z a félfogás aztán oda vezetett, hogy nemcsak a szer mélyi kultusz idején, haném a későbbi fejlődés során sem volt-lehetőség olyan alternatívák kibontakozására, amelyek időben jelezhették volna az elképzelések gyengéit. Úgy vélem, hogy a szocializmus eddigi rendellenességeinek egyik meghatározó forrása volt az emberi jogok egyoldalú kezelése és1"» klasz- szikus polgári emberi jogok korlátozása. A történelmi ok ismert: a kedvezőtlen feltételek között létrejövő rendet meg kellett védeni, körülbástyázták tehát, s az intézményesült kényszer súlyos hibákhoz vezetett. A kibontakozást én nem tudom másként elképzelni, mint az errj- bëri jogok következetes szélesítésével. — Az a tény, hogy Varsóban a legmagasabb politikai szinten foglalkoztak az emberi jogok kérdésével, a szándék azonosságát jelzi. Ugyanakkor ,a gyakorlat az ön által is vázolt korábbi helyzetképet mutatja. Mit takar ez az ellentmondás? Jogállam és a szocializmus fejlődése — Kétségtelenül nehezen szakadunk el attól a felfogástól, miszerint a Varsói Szerződés tagországai nem bírálják egymás helyzetét, mondván, ezzel csak az ellenségnek használnak. Az igazságról írf könyvemben kimutatom ennek a felfogásnak a gyengéit, most csak annyit, hogy ez a magyarázata az Erdéllyel kapcsolatos sokáig indokolatlan hallgatásunknak is. Ami a jelent illeti, úgy látom: egyre több középkelet-európai ország ismeri fel, hogy az előrehaladáshoz, a demokratizáláshoz — ahhoz", amit Gorbacsov a szocializmus utolsó esélyének nevez a versenyképesség biztosítása terén — az emberi jogokat következetesen érvényesíteni kell. Úgy gondolom, hogy néhány országban eltérő ütemű, de erőteljes folyamat indult meg — a szovjet pártértekezlet megfogalmazását használva — annak a felismerésnek az alapján, hogy a jogállamiság alapfeltétele a szocializmus fejlődésének. — Mit jelent ez közelebbről? — A jogállam fogalmát a nyolcvanas évek elejéig mint burzsoá koncepciót elutasí-. tottäk. Jóllehet a fogalom — többek között — éppen azt fejezi ki, hogy az emberi jogokat nemcsak formálisan biztosítja az alkot* mány, hanem azok alanyi jogai minden állampolgárnak, és sérelmük esetén az alkotmánybírósághoz fordulhatnak. Mondok egy példát. A .gzilencium — a publikálástól való eltiltás — ér* vényesítése azzal járt, hogy azokat dicsérték, meg. akik betartatták a szólásszabad- -ságot korlátozó intézkedéseket. Sokkal helyesebb az a gyakorlat, ahol a szólásszabadság elemi jog, az eltérő véleményeket _ pedig vitákban tisztázzák. A megújulási folyamat lényeges elemének tekintem, hogy az embereknek legyen joguk felelős állampolgárként véleményt mondani. S ezzel ösz- szefüggésben a felelős vezető legyeh köteles reagálni mikrofon vagy tévékamera előtt. És ha erre nem alkalmas, akkor a konzekvenciát le kell vonni. — ön számos nemzetközi konferencián részt vett, ilyen irányú tapasztalata alapján is kérdezem: volt-e érdemi párbeszéd a szocialista országokban az emberi jogok azonos felfogásáról és főleg értelmezéséről? — A kérdésre nagyon' nehéz válaszolni, hiszen régebben a tárgyalásokról kiadott közlemények — bármilyen problematikusak voltak is a viszonyok — mindig a teljes nézetazonosságot hangsúlyozták. Ám hogy milyen viták zajlottak, arra következtetni lehet abból, hogy például a magyar gazdasági reformra szinte mindenhonnan negatív válaszok jöttek. Szerintem a középkelet-európai országok közösségére kiható leglényegesebb problémákat együttesen át meg kellene beszélni. Efrből a megfontolásból nem értek egyet azzal, hogy az erdélyi helyzet csupán két országra tartozik. Ez esetben töhbről van szó, hiszen az egyik országban nemcsak az emberi jogokat sértik meg, hanem ezzel " lejáratják azt a politikai szövetségi rendszert is, amelyhez tartoznak, és amely ettől nem határolja el magáit. — Az egyik román újság, a Lümea nemrég az emberi jogokat a nyugati körök olyan irányzatának minősítette, „amely mínirnalizálja a nemzeti tényező szerepét”. A valóság, sajnos, arról győz meg minket, hogy a szóban forgó országban a nemzetiség kapja a minimális esélyt. Tulajdonképpen hogyan hozható kapcsolatba a nemzeti tényező és az emberi jog? _ . —- Az emberi jogok^triárxí" ' megközelítésben äi“* ember nembeli lényegének-kibontakozásához adnak lehetőséget. Az ember nembeli lényegének része a nemzeti hovatartozása is. Az emberi jogok úgynevezett harmadik generációja — az elsőt a francia forradalomtól származtatjuk — tartalmaz néhány speciális csoportjogot. Bizonyos emberi jogok azért illetik meg az egyént, mert meghatározott csoporthoz tartozik. A nemzetiség esetében az emberi jog - tehát azt jelenti, hogy az adott népcsoport a saját számára is igényelheti az oktatáshoz, az anyanyelvi művelődéshez, a kultúrához való jogot, s hogy ne érje hátrány a többséggel szemben. Éppen ezért a • nemzetiségi jog igen lényeges emberi jog. Ügy vélem, hogy a következő évtizedben, az ezredfordulóra, a nemzetiségi jog az emberi jogok integráns részét alkotja ma^d. Jogvédelem, vagy beavatkozás — Az emberi •jogokról szólva gyakran halljuk azt a kifejezést,, hogy egyetemes. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy beavatkozással vádolnak bennünket, mert hivatalosan is szót emelünk a magyarokat'ért jogtalanságok ellen, ön szerint meddig terjedhet a 'jogvédelem, és hol kezdődik a beavatkozás? — Két lényeges dologra hívom fel a figyelmet. vAz. SZEGEDI NÁNDOR: VADÁSZAT — Úgy látom — mondta Lovász — nincs is már, aki áttörjön. -Nézd csak! — mutatott ki Birkás ablakán. — Elmentek ... - Talán csak ijesztgettek minket. Mindenesetre a mértéket aligha tudják. — Nagy szerencséjük! — mondta Birkás meggyőződéssel, és rágyújtott. Már világos volt,, amikor elindultak a kocsihoz. Az autónak — különös — nem történt . baja. Úgy látszik,- nem tartották elég lovagias- nak, hogy a kocsin torolják meg azt, amit a gazdán nem sikerült. Ekkor már erősödtek a fények. A" nap még éppencsak körülnézett, mi változott tegnap esté óta. A völgyek fölött enyhe pára lebegett, és valahonnan eper illatát hozta a szellő. A motor felzúgott. Birkás engedelmesen beült a jobb első ülésre, és sérült homlokára húzta vadászsapkáját., kovász, ránézett. — Milyen ember is valójában ez a Birkás? — vetődött fel benné a kérdés. Oly an-e, amiilyennek menekülés közben elképzelte vagy amdllyénnek utána mutatkozott? Nem tudott válaszolni. Valahogy arra vágyott, hogy az a Birkás, akit az éjszaka meggyűlölt, sohase létezzen. De lehet-e ezt az éjszakát meg nem történtté tenni? Vajon ezek után minden ott folytatódhat-e, ahol abbamaradt? Szégyent és bosszúsá-" got érzett, ebben a pillanatban. Szemét rajta felejtette a szélvédőn felszáradt harmatcseppen, amelyben az imént még megnézhette magát a kelő napkorong. Vékony ág úszott el lassan, és a közeli bokron munkához látott egy fürge pók. — No, mire vársz? — horkant föl Birkás. — Csak nem döglött le ez a nyavalyás? Lovász gázt adott, és kicsin szomorúan az útra meredt. Furésa út ez, gondolta. Szűk is,- hepehupás is, akárcsak tegnap. Legföljebb most jobban látni a gödröket. Keréknyom persze alig van. De azért nincs baj, jól működik a rutin. A Lada békésen duruzsol, és kapaszkodik előre. Lovásznak néha az az érzése, nála is jobban tudja, .merre próbálkozzon ... (Vége) első: marxista alapon is helyesnek és szükségesnek tartom, hogy véleményt nyilvánítunk a világ egyes részein történő igazságtalanságokról. Márpedig ha állást foglalunk a dél-afrikai, az észak-írországi és egyéb eseményekkel kapcsolatban, miért ne foglalhatnánk állást ha egy szomszédos országban történnek jogsértések. A második: az emberi jogokról szóló 1948-as, 1966- os ENSZ-dokumentumot, valamint a helsinki záróokmányt az összes kelet-európai ország beciikkelyézte, vagyis saját törvényévé tette. Márpedig ha egy ENSZ- tagálilam elfogadta a világ- szervezet dokumentumát, természetes, hogy alávetette magát a közösség értékítéletének. Vagyis ha megsérti a dokumentumot, az már nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi ügy is. A nemzeti szuverenitásnak ez a fajta értelmezése, hogy minden, ami a, határokon belül történik belügy és senkinek semmi köze hozzá, nem más, mint a szuverenitás anrbihumánUs, elavult, középkori szemlélete. Ez összeegyeztethetetlen a korszerű elvekkel. Politikai tapasztalataim arról győztek meg, hogy a bélügyekbe való beavatkozást rendszerint akkor szokták hangoztatni, ha a belügyeket, az országot valóban súlyos, sürgősen megoldandó problémák terhelik és ezekről el akarják terelni a figyelmet. Király Ernö Huszonöt évvel ezelőtt egy strasbourgi és egy budapesti gimnázium tanárának kezdeményezésére kulturális együttműködés született a két intézmény között. Azóta számos rendezvény, kiállítás szervezése, rendezése fűződött a strasbourgi Lycée Fustel de Coulanges UNES- CO-klubjának .és a budapesti Szilágyi"- Erzsébet Gimnázium nevéhez. (Tíz éve rendszeres a diákok kölcsönös tanulmányi cseréje is.) A Néprajzi Múzeum magyar népművészeti anyagából Strasbourgban éppen három éve nyitottak meg egy tárlatot, s ennek viszonzásaként érkezett most hozzánk az Elzászi üvegképek 1750- től napjainkig című bemutató. A Néprajzi Múzeumban augusztus 29-ig látható kiállításra két elzászi, három lotharingiai múzeum, továbbá a luxemburgi állami múzeum, a párizsi Népi Művészetek és Hagyományok Múzeuma, valamint tizenhat magángyűjtő kölcsönözte "óz anyagot. A francia népi kultúra e jeles műfajának, az üvegképnek a XVIII. században volt a virágkora. A technika Itáliában született, onnan, terjedt el Nyugat-Európába, augsburgi, csehországi közvetítéssel. A francia, német, olasz és észak-európai kultúra találkozási pontján fekvő Elzász üvegképein e sokféle hatás érződik. Kezdetben népi - ihletésű, vallásos tárgyú képek születtek itt. Előszeretettel ábrázolták Jézus életét, passiójeleneteket, gyakran jelenik meg Szűz Mária a gyermek Jézussal és a különböző betegségek, katasztrófák, veszélyek ellen védő szentek alakja. Az evangélikusok kedvelték az eglomizált, vagyis a feliratos üvegképeket, amelyek fekete alapon ezüst vagy arany betűkkel rajzolt feliratokat tartalmaznak — keresztelőre, bérmálásra, esküvőre, halálesetre és más családi ünnepre. A francia forradalom hatására a világi témák is megjelennek az üvegképe- ken. Az elzászi mesterek politikai személyiségek, hadvezérek arcképeit festik. S Előszeretettel fordulnak a tájképhez; megelevenítik a négy évszakot, a földrészeket, fiatal nők portréit. Gyakran visszatérnek a vallásos témákhoz is. Száz-kétszáz esztendeje még minden elzászi családban őriztek néhány kisméretű üvegképet. A vallásos Uvegfcépek a kiállításról ! K- PK!\Ti: Yl.ß- l1 /• képek, a házi oltár, az úgynevezett vallásos sarok díszei voltak. A XIX. század közepén, a fényképezés térhódításával úgy látszott, létjogosultságát veszti az üvegkép. Helyét" a családi otthonokban az olcsó, színes fotók és nyomatok foglalták el. Némi hanyaitlás^ után az utóbbi Ötven évben újból népszerűvé vált Elzászban az üveg- festés, amelyet naiv modorban vagy a régi hagyományok szellemében művelnek a mai mesterek. Megkezdték a műfaj tudományos feldolgozását, tanulmányok, összefoglaló kötetek jelentek meg. A múzeumok és magángyűjtők előszeretettel gyűjtik az elzászi üvegképeket, ezeket a csillogóan színes, népművészeti emlékeket. Kádár Márfa
