Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

1988. augusztus 31., szerda Somogyi Néplap 5 Ötvenéves a Magyarok Világszövetsége — E gondolatok jegyében emlékezünk meg a hármas évfordulóról. az ünnepi el­nökségi ülésünkön, az Or­szágos Széchényi Könyvtár­ban. A rendezvényre meg­hívót kaptak az anyanyelvi konferencia védnökségének tagjai, a Magyar Fórum, a magyar értelmiségi találko­zó védnökségének tagjai, va­lamint több nagy múltú ma­gyar egyesület vezetői. Ven­dégeket várunk Franciaor­szágból, Nyu'gat-iBerlinbőI, az Egyesült Államokból, Ausztriából, s — első alka­lommal — más szomszédos országokban élő magyarok képviselőire is számítunk. Az ünnepség alkalmat kínál a végzett munka értékelésé­re. — Az ünnepi ülést Sta- dinger István, az Ország- gyűlés elnöike nyitja meg, majd ezt követően neves közéleti személyiségek tar­tanak előadást. Bognár Jó­zsef akadémikus, az MTA Gazdaságkutató Intézeté­nek főigazgatója, az MVSZ elnöke, Juhász Gyula aka­démikus, az Országos Szé­chényi Könyvtár főigazgató­ja, valamint Égető Lajos, az egyesült államokbeli port- landi egyetem tanára, az el­nökség tagjai, szakterületük aspektusából elemzik : ho­gyan látják a szövetség te­vékenységét, feladatait. A program délután a világszö­vetség Benczúr utcai szék­házában folytatódik. Itt nyitják meg Puskás ' László, Angliában élő magyar szár­mazású fotóművész kiállí­tását. A művész készítette azt a jubileumi emlékplaket­tet, amelyet az elnökségi ülésre meghívottak kapnak meg. Az ünnepi megemlé­kezés a szövetség ötvenéves tevékenységét elemző kerek- asztal-beszélgetéssel fejező­dik be — mondta végezetül Randé Jenő. SZÁZHETVEN KILOMÉTER KENUVAL Szerencsés diákoknak vall­hatják magukat a kaposvári Toldi általános iskola diák­jai. Nagy Sándor — eredeti­leg üzemmérnök, most az intézmény pedagógusa — kissé felborítva a megszo­kott „rendet”, tavaly létre­hozott egy különleges csa­patot: a Szent Jupát vízi túra rajt. „Ági” tanár bácsi — általános gazdasági isme­retek okításából a név — a nyári hónapokat nem a tan­év fáradalmainak kipihené­sére használta, hanem hosz- szadalmas és lelkes munká­val Duna-túrát szervezett ta­nítványainak. — A túra előtt edzőtábo­roztunk a Desedánál — kezd a történetbe a fiatal tanár —, borulásokat gyakorol­tunk, sokat úsztunlk, és a ki­esett cuccok „összekotrását” próbálgattuk. Az öt kenun­kat az Elekterv kft-tői kap­tuk. — Manapság sokat beszél­nek a fiatalok rossz kondí­ciójáról, márpedig a kenu­zás kemény fizikai erőnlétei feltételez. Nem toltak fára­dékonyak vagy nyűgösek a gyerekek a tartós lapátolás­tól? — Budapesttől 170 kilo­métert tettünk meg a Dunán, fáradtságra szinte csak az első nap panaszkodtak. A legcingánaibb kenusunk is re­mekül bírta a napi 6—8 órás evezést. Természetesen biz­tosításként velünk jött egy motorcsónak, amelyet Ba­logh József búvár vezetett. T— Több mint húsz ember és a tíznapos túra kellékei, a sátnák. Nem túl sok ez öt kenuba? — A kenu annál stabi­labb, minél több holmi van benne — veszi át a szót az egyik „öreg” kenus, a most nyolcadik osztályos Schmidt Attila. — Miután bepakol­tunk a kenukba, fölmerült a kérdés: mi vajon hova fo­gunk ülni? Á társadalombiztosítási rendszer reformja PRIVÁT Az üdülőhely utcáján ven­déglő kínálja szolgáltatásait. Előtte nyugati rendszámú kocsik állnak, biztosan jól megy az üzlet. Azt már nem tudom, ebben mennyi­re segít az idegen nyelvű felirat, amely a cégtábla alatt áll: Privat restaurant. A magánszektor vendéglő­jéről van tehát szó, s a ma­szek elhatározásáról : elha­tárolja magát az állami ven­déglőktől. Azt ígéri, itt más, jobb kiszolgálásban részesül a kedves vendég. Valóban, nálunk valamiféle minősé­get jelölő kifejezéssé vált a felszabadulás után kitalált szóösszevonás, amely a ma­gánszektor rövidebb jelölé­se, maszek. Érezni korábban is érez­tem ezt, de bizonyos csak akkor lettem benne, amikor kezdetben gyerekek, majd felnőttek szóhasználatában valaminek a jó minőségére utaltak vele. „Milyen ma­szek toliam van”. Ez azt je­lentette, hogy legalábbis Bécsben vagy Münchenben vásárolták a kedves szülők, nyugati turistaűtjuikon. . Persze nem mind arany, ' ami fényllik. Jómagam csa­lódtam már a privátban is, az államiban is, mint aho­gyan mindkét helyen be is csaptak s viselkedtek tisz­tességesen is. Mindenképpen vonzóbb­nak tekintem tehát, ha va­laki nem szektorbeli hova­tartozásával igyekszik a vendégek figyelmét felhívni magára, hanem a szolgálta­tás színvonalával. Annál is inkább, mert a betévedő vendégnek, aki Nyugaton fő­leg a priváttőke képződmé­nyeivel találkozik, nem so­kat mond ez a szó. Ö egy­szerűen csak szeretne jót enni vagy inni a vendéglő­ben. S ha netalán sike­rült neki, akkor nem úgy ajánlaná a vendéglőt bará­tainak, hogy próbáld meg te isr milyen jó a koszt a „Privátéban. Szeretne egy­értelműbb megjelölést, már csak a barátja kedvé­ért. Igaz viszont: ha lebe­szélni igyekezne vendéglőnk­ről, nem hasznot, hanem kárt akozna az eltanácso- lással. Persze felőlem meg a ma­gyar nyaralók nagy többsé­ge felől hívhatnák akárhogy a vendéglőt. Jobban ízlik — meg aztán jóval olcsóbb is — a magunk főztje, ame­lyik szintén privát. G. J. 0Ot^perc Dr. Marek Jánossal Honismereti táborba hív­ták megyénk középiskolása­it a múlt héten. Balaten- fenyves alsón találkoztak a diákok, s csaknem egy he­tet töltöttek együtt. Dr. Marek János, a ka­posvári Táncsics Gimnázium tanára az egyik kezdemé­nyezője volt a honismereti tábornak. — A somogyi középisko­lákban az utóbbi két évben alákultak honismereit szak­körök. Az általános iskolai munka korábbi eredményei­hez szeretnénk fölzárkózni a középiskolákban. Először rendezett a Hazafias Nép­front Somogy Megyei Bi­zottsága, a megyei művelő­dési központ, a megyei KISZ-bizottság középiskolai tanulók számára honismere­ti tábort, ez is hozzájárul e szép mozgalom fejlődésé­hez. — Augusztus 22-től 26-ig miről volt szó a táborban? — Megyénk történeti múlt­jával és mai életével fog­lalkoztak az előadók, köztük a megyei levéltár, a megyei múzeum és a honismereti mozgalom szakemberei. A beszélgetések során köze­lebbről ismerkedtek meg a diákok a helytörténeti kuta­ötven évvel ezelőtt, 1938 augusztusában alakult meg a Magyarók Világszövetsége. A jubileum alkalmából Randé Jenő, a szövetség fő­titkára az MTI munkatár­sának elmondta: a fél év­százados jubileum mellett két másik jelentős ese­ményről is megemlékeznek a szeptember 6-i elnökségi ülésen. Harminc éve ala­kult újjá az MVSZ, s 25 esztendeje, 1963-ban szüle­tett az az amnesztiarende­let, amelynek nyomán je­lentősen megélénkültek a magyar—„magyar” kapcso­latok. A kontaktus fejlődé­sét mutatja, hogy a múlt évben már több mint 250 ezer, Nyugaton élő magyar látogatott haza. — Természetesen ötven évvel ezelőtt más társadal­mi körülmények között, más nemzetközi helyzetben, a há­ború fenyegető árnyékában alakult meg a világszövet­ség — emlékeztetett a fő­titkár. — Az 1938-ban jóvá­hagyott alapszabálynak a szövetség céljára vonatkozó megfogalmazása időállónak bizonyult: „Támogatni min- derf olyan tevékenységet, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok kö­zött a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze, és fej­lessze, ápolja az összetarto­zás érzését, erősítse a kap­csolatokat az óhaza és a külföldi magyarság között.” — A szövetség ma is an­nak érdekében dolgozik, hogy a külföldön élő ma­gyarok legyenek a befogadó ország hű állampolgárai, őrizzék meg és adják át gyermekeiknek anyanyel­vűket, kultúrájukat, hagyo­mányaikat, és ehhez a Ma­gyarok Világszövetsége le­hetőségei szerint szívesen nyújt támogatást. Ebben a szellemben jött létre az anyanyelvi mozgalom, amelynek elsőrendű célja a külföldön élő magyarok gyermekeinek oktatása volt; ezért nyitották meg kapui­kat az anyanyelvi táborok, emiatt adtak ki tankönyve­ket. Az anyanyelvi mozga­lom hatására vált ismerteb­bé a Nyugaton élő magyar írók tevékenysége: két gyűj­teményes kötetük jelent meg, s munkáikból az iro­dalmi folyóiratok is rend­szeresen közölnek. A szövet­ség legújabb tevékenységi tásokkal, a régészeti ásatá­sokkal, amelyek Somogybán folynak, szó volt megyénk demográfiai helyzetéről, a szociológia szerepéről épp­úgy, mint a közművelődés legfontosabb feladatairól. — Ilyenkor alkalom nyí­lik anra is, hogy a szűkebb haza határain túlra is kite­kintsenek a diákok. Szer­veztek kirándulást a tanu­lóknak? — A kirándulások szerve- zéses minden tábor életében fontos. Mi a Balaton északi partjára látogattunk, a cél a Tátika és Sümeg vára volt. Élményszerű ismerete­ket szereztek erről a vi­dékről. — A kedvező tapasztala­tok mellett van-e, ami a szívét nyomja? — A megye huszonkét kö­zépiskolájából huszonki­lenc tanuló vett részt a tá­bor munkájában, melynek hatását derűlátóan ítélem meg. Sajnos hat középisko­la nem küldte el tanulóit. További feladataink vannak a szakközépiskolákban a honismereti mozgalom éb­resztésében. H. B. formája a szakmai találko­zók rendszere. Hagyomány- nyá vált, hogy a szórvány- magyarsággal foglalkozó történészektől a közgazdá­szokon, könyvtárosokon, mérnökökön keresztül az orvosokig — akik az idén tartották második, igen si­keresnek bizonyult találko­zójukat — különböző tudo­mányáguk és szakmák kép­viselői gyűlnek össze, hogy tapasztalatot cseréljenek szakterületük fejlődéséről. Az augusztusi orvostalálko­zón megalakult a SOTE Ba­ráti Köre, első jelentős lé­péseként annak, hogy tartós kapcsolat jöjjön létre a ha­zai és a külföldön élő szak­emberek között. A Magyar Fórum keretein belül más tudományágak képviselői is tervezik hasonló szervezeti kapcsolatok kialakítását. Mint ismeretes, legutóbbi ülésén a kormány megvitat­ta a társadalombiztosítási rendszer reformjának kon­vencióját, s annak elveivel, irányával egyetértett. A Mi­nisztertanács álláspontja az, hogy a reform első lépése­ként 1989. január elsejével a társadalombiztosítás vál­jék ki a költségvetésből, ala­kuljon át decentralizált pénzalappá, s csupán az ál­lami támogatás útján kap­csolódjék a jövőben az ál­lami költségvetéshez. A társadalombiztosítás je­lenlegi rendszere ugyanis még az 50-es évek direkt irányítási rendszerének ter­méke, a gazdásági reform bevezetése óta sem válto­zott, s ma már nincs össz­hangban a közgazdasági kör­nyezettel, a formálódó szo­cialista piacgazdasággal. Be­vételei és kiadásai nem áll­nak egymással szoros kap­csolatban, nem visel kocká­zatot, s a . rendszerben lévő érdekeltségi, gazdálkodási, racionalizálási lehetőségek sincsenek Kihasználva. Ugyanakkor a lakosság is egyre inkább igényli a tár­sadalombiztosítás reformér­tékű fejlesztését, mert sze­retné pontosan tudni, hogy a rendszer mit garantál, a befizetéseikért cserébe mi jár részére. Az emberek ma­gasabb, értékállóbb nyugdí­jat, családi pótlékot, általá­ban jobb megélhetési biz­tonságot is várnak a módo­sításoktól. Ahhoz, hogy a társada­lombiztosítás mindezeknek az elvárásoknak megfelel­hessen, lehetővé kell tenni, hogy önálló pénzalapként, valódi pénzintézetként mű­ködhessék, egyértelmű kap­csolatot teremtve a befizeté­sek és az ennek fejében „vá sárólt” szolgáltatások kö­zött. A kötelező társadalom- biztosításnak a jövőben egy­séges, a társadalom egészé­re általános, átlagos színvo­nalú ellátást kell biztosíta­nia, az ezt meghaladó igé­S hogy milyen élményeik voltak? — a diák szeme föl­csillan, karjaival hevesen gesztikulálva magy; rázza a zsilipelést Tassnál, a Ge- mencen töltött két nap alatt látottakat, a találkozást az egyméteres hullámokat ka- kavaró hatalmas hajóval. Beszél diáktársának, Meisz~ terics István „szupersza­kácsnak” a főztjeiről és ára­dozik Pidyről, a Piedonéról elnevezett Balogh Józsefről. Nagy Sándor fiatalabb ko­rában1 több szárazföldi tú­rán vett részt, a vízit így ecseteli : — A víznek illata van, különleges romantikája, a puha homok szinte sirhoga- tóan bársonyos, a kikötések és sátorverések hangulata pedig nem pótolható sem­mivel. A fizikailag megeről- tetöbb vízi túra számomra a kirándulások, „bóklászá- sok” csúcsa. S ahogy sokasodtak a ki­lométerek a társaság mögött, úgy vált egyre vidámabbá a a hangulat: a kenuk már nem névtelenül siklottak, a fáradtság csökkent, az ösz- szezördülések elmaradtak. A gyerekek között csupán egymás leförcskölése okozott konfliktust. Aztán ezt is „megoldottuk”: minden lo­csolás után kórusban kia­nyeket pedig az önkéntes biztosítási formák elégítsék ki. A társadalombiztosítás működése nem képzelhető el állami garancia, állami tá­mogatás nélkül. A kormány­zat állami kötelezettségnek tekinti az állampolgári jo­gon nyújtandó, fix összegű ellátásokat — családi pót­lék, segélyek, minimális ösz- szegű alapnyugdíj —; az egészségügyi szolgáltatáso­kat mindaddig, amíg át nem térnek annak társadalom­biztosítássá finanszírozására ; a régi nyugdíjak reálérték- veszteségének, a társadalom- biztosítás hiányzó tartalék- tőkéjének visszapótlását; a munkanéliküliisegély-rend- szert, amíg annak biztosítá­si alapú rendszere ki nem építhető; valamint a társa­dalombiztosítás igazgatási­ügyviteli feladatainak fi­nanszírozását, amíg az ön­kormányzat fi rma nem tel­jesedik ki. báltuk a tévé ismert zu­hany remlámszövegét : „tusi egy álom !”. Erre aztán meg­enyhült a szenvedő fél is. —Voltak a túrán nehéz pillanatok? — A hajókkal való talál­kozásoknál nagyon kellett vigyázni. A borulást — ami szerencsére nagyon nem volt — csak úgy tehetett meg­előzni, ha azonnal szembe­fordultunk a hullámokkal. — Egy ilyen túra, a ne­hézségek közös leküzdése automatikusan barátsággá emeli a kapcsolatokat. Miit jelent ez a tanár-diák vi­szonyban? — Az együttlét kötetlen formája új személyiségvo­nások megismerését eredmé­nyezi. Ez pedig csak jóté­konyan befolyásolja a tanár- diák kapcsolatot. — Eddig is „ági-órán” fi­gyeltünk a legjobban — toldja meg bizonyítva a pe­dagógus szavait Schmidt At­tila. — Jövőre? — Tisza-éúnát szervezünk ugyanezekkel a klasszikus indián kenuikkal. Ezek után már a króni­kás is bizonyos lehet abban, hagy az iskola legjobb kö­zössége cím tavaly „jó ke­zekbe” került... Tamási Rita A társadalombiztosítási járulékoknak ped g a nyug­díjbiztosításit, valamint a be­tegbiztosítást és a baleset- biztosítást kell fedezniük, ez azonban kezdetben a nyug­ellátások mellett csak a táp- a gyógyászati segédeszkö- pénzre, a gyógyszerekkel és zölkkel kapcsolatos támoga­tásra, az útiköltség-téríté­sekre lesz elegendő. Később, az anyagi fedezet megterem­tésévéi a biztosítás az egész­ségügyi ellátások szélesebb körére terjedhet ki. A reform megvalósításá­nak első lépése a társada­lombiztosítás leválasztása az állami költségvetésről. .Az ezzel1 kapcsolatos pénzügyi számítások már megkezdőd- ügyi Minisztériumban, az tek a Szociális sé Egészség­ügyben a végleges döntést a Parlament hozza meg. A társadalombiztosítás teljes átalakítása még éveket vesz majd igénybe. Hosszú .távan olyan biztosítóintézeti szer­vezet kialakítása a cél. amely különféle befeketeté- sekkel gyarapítja vagyonát, abból javítja az ellátások színvonalát, s viseli tevé­kenységének kockázatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom