Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 30., kedd A magyar—román csúcstalálkozó sajtóvisszhangja Egyházi yezetők eskütétele Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett az Alkotmányra Keresztes Szilárd, hajdúdorogi megyés­püspök, miskolci apostoli kormányzó és Hegedűs János Kolos, Szent Ferenc rendje Magyar Tartományának tarto­mányfőnöke Keresztes Szilárd hajdúdo- roigi megyéspüspök, miskol­ci apostoli kormányzó és Hegedűs János Kolos, Szent Ferenc Rendje Magyar Tar­tományának tantományfő- nöke hétfőn délelőtt a Par­lamentben Straub F. Brúnó, az Elnöki Taitacs elnöke előtt esküt tett az Alkot­mányra. Az eskütételen jelen volt Vida Miklós, az Elnöki Ta­nács tagja, Miklós Imre ál­lamtitkár, az Atomi Egy­házügyi Hivatal elnöke, va­lamint Paskai László bíbo­ros, esztergomi érsek, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. Megszakadtak az iraki—iráni külügyminiszteri tárgyalások alapnak tekintett 1975-ös szerződést, amely a Satt-el- Arab folyó közepén húzza meg a határvonalat Irak és Irán között. Hammadi ki­jelentette, hogy az iraki kor­mány teljes szuverenitást követel az egész vízi út felett. Velajati iráni kül­ügyminiszter, közvetlenül Géniből való távozása előtt, kijelentette, hogy az 1975- ös szerződést mindkét fél elfogadta, és Iraknak nincs joga azt egyoldalúan fel­mondani. Bagdad a maga részéről már 1980 szeptemberében — az öböibeli háború kitörése­kor — érvénytelenné nyil­vánította ezt a szerződést. Chile népszavazás előtt A Pinochet-kormány Chi­lében feloldotta a szükség- állapotot, amely az 1973. szeptember 11-i hatalomát­vétel óta korlátozta az ál­lampolgári jogok érvényre jutását. Egyben hatályát veszti az a rendelkezés is, amely felhatalmazza az el­nököt bárki letartóztatására és bírósági döntés nélkül történő kiutasítására, akit a közrend megsértésével vá­dolnak. Az intézkedéseket az in­tézményi rendszer megszi­lárdulásával magyarázták a dél-amerikai országban, amelyet már csak hetek vá­lasztanák el a következő el­nök személyéről döntő nép­szavazástól. A népszavazást október el­ső napjaiban tartják meg; a kérdés: Pinochet továbbra is hatalmon maradjon-e, vagy más elnök kerüljön a 15 éve uralkodó diktátor he­lyébe. Ha az „igen” szavazatok kerülnek többségbe Pinochet — vagy visszalépése esetén a fegyveres erők más kép­viselője — kormányozná a dél-amerikai országot 1989— 1997 között is. Ha viszont a nemmel szavazók tábora kerekednék felül, akkor 1989-ben elnökválasztást ír­nák ki, amelyen a szavazók több jelölt közül választhat­nak; ez egyúttal a polgári szabadságjogok remélt hely­reállításának kezdetét is je­lentené. A fegyveres erők és az őket támogató szélsőjobbol­dali pártok a közeli jövő­ben döntenek arról, hogy Pinochet maradjon-e a je­löltjük, vagy valaki más lép­jen helyébe. Ez bizonyos vi­tákra ad ökot köreikben, hi­szen a hatalom átmentésé­nek módozatairól van szó. Augusto Pinochet elutasí­totta a polgári ellenzék kez­deményezését, hogy állítsa­nak közös jelöltet a „békés átmenet” előmozdítása érde­kében. Álláspontjából san­tiagói megfigyelők arra kö­vetkeztetnék, hogy a tábor­nok változatlanul magát tartja a katonai jobboldal egyetlen esélyes jelöltjének. A jobboldal dilemmája éppen az, hogy szabad-e mindent egy lapra feltenni, vagy inkább kompromisszu­mot kellene keresnie a ki­egyezésre nyitott keresztény - demokráciával, kihasználva a baloldal megosztottságát, viszonylagos gyengeségét. A kereszténydemokrata párt­ban, a polgárt ellenzék ve­zető erejében ugyanis Pat­ricio Aylwin személyében olyan pártelnök került Gab­riel Valdés helyébe, aki a baloldal helyett a katonai jobboldallal keresi a komp­romisszum lehetőségét a polgári kormányzás felé tör­ténő, ütközésmentes átme­net érdekében. A népszavazáson „nem”- mel szavazó polgári front­hoz csatlakozott a- Clodo- miro Almeyda Medina ve­zette Chilei Szocialista Párt. A KP arra az álláspont­ra helyezkedik, hogy nem utasíthatja el ugyan a nép­szavazáson való részvételt, a hangsúlyt mégis a „diktatú­rával való frontális szem­benállásra” kell helyeznie. A Moszkvában élő főtitkár, Luis Corvalan nyílt levelé­ben arra szólított fel, hogy „változtassák a népszavazást a diktatúra politikai veresé­gévé, azt pedig tegyék a de­mokráciáért folytatandó győzedelmes felkelés kiin­dulópontjává”. Corvalan kétségbe vonta, hogy a nép­szavazást az ellenzéknek biztosított törvényes feltéte­lek közepette tartanák meg. Ezért úgy vélekedett, hogy „a diktatúrával történő sza­kítás legjobb módja a népi felkelés, a népi lázadás”. Elismerte ugyan, hogy a chilei KP kisebbségben van e véleményével, mégis úgy tartja, hogy „erős népi tá­mogatásra” számíthat. A népszavazás kapcsán az Egyesült Államok kongresz- szusa jelképesen egymillió dollárt szavazott meg a chi­lei polgári ellenzék kampá­nyának támogatására. Simó Endre Légilcatasztrófa az NSZK-ban 45 HALÁLOS ÁLDOZAT A szocialista országok tá­jékoztatási eszközei — a hét fő reggelig beérkezett jelen­tének tanúsága szerint — általában^ tartózkodnak a va­sárnapi anadi román'—ma­gyar csúcstalálkozó kom­mentálásától, míg a nyugati hírügynökségek közül több arra mutat rá, hagy az ara­di megbeszélések a román— magyar viszony javulásának kezdetét jelenthetik. A Rabolni csaszko Delo, a BKP lapja és más közpon­ti bolgár lapok hétfőn Grósz Károly és Nicolae Ceausescu vasárnapi közös sajtóértekezletéről beszámol­va Gr ász Károly kijelenté­seiből azt emelik ki, hogy a vitás kérdések együttes erő­feszítésekkel oldhatók meg. Egyik bolgár lap sem utalt arra, hogy a vita háttere a romániai falurombolási terv és a kétmilliós romániai ma­gyar kisebbség sorsa. A lap­jelentésekből az tükröződött, hogy az aradi találkozót mindkét fél hasznosnak tar­totta. A bolgár rádió és te­levízió vasárnap a külpoli­tikai hírek élén foglalkozott az aradi magyar—román csúcstalálkozóval. Kommen­táló megjegyzés nem hang­zott él, de a tálalás mutat­ta, hogy Szófiában nagy ér­deklődés kísérte a tárgyalá­sokat. A csehszlovák televízió vasárnap esti híradójában a külföldi jelentések között a második helyen számolt be az aradi tárgyalásokról. Ak­kor még nem állt rendelke­zésre részletes információ, de a csehszlovák tv megem­lítette: feltételezhető, hogy a magyar fél felvetette a ro­mániai falurombolási terv megváltoztatását. A terv az utóbbi időben igen nagy vi­tát váltott ki Magyarorszá­gon — fűzite hozzá a cseh­szlovák televízió. A lengyel televízió vasár­nap esti híradója emlékezte­tett arra, hogy a két ország kapcsolatai az utóbbi idő­ben feszültté váltak. A ma­gyar felet aggasztja, hogy Romániában fel akarnak számoLni több ezer falut. A magyar nemzeti kisebbség képviselői attól tartanak,, hogy elvesztik nemzeti iden­titásuk megőrzésének lehető­ségét — mondta a lengyel tv tudósítója. Valamennyi nagy nyuga­ti h írügy óöíkség és lap em­lékeztet jelentéseiben arra, hogy utoljára 11 évvel ez­előtt volt magyar—.román csúcstalálkozó. Az is szere­pel minden nyugati hírügy­nökségi anyagban, hogy a magyar—román viszony a romáin falurombolási prog­ram felújítása miatt került mélypontra. A Reuter brit hírügynök­ség úgy minősíti a vasárna­pi aradi találkozót, hogy az a Varsói Szerződés-tagorszá­gok között példa nélküli vi­ta lecsendesítését célozta. A The Guardian című brit lap Nicolae Ceausescu „új kezdeteket” hangsúlyozó po­hárköszöntőjéből idézve rá­mutatott, hogy „Grósz úv óvatosabban fogalmazott, válaszában, amikor arról be­szélt, hogy együtcműködésre van szükség, és a két nép­nek, a két pártnak több ilyen találkozó, az érdeke. Az AP amerikai hírügynök­ség is úgy vélekedett; hogy „míg Ceausescu új kezdet­nek minősítette az aradi tár­gyalásokat, addig Grósz azt domborította ki, hogy nem a szavak, hanem a tettek szá­mítanak”. Az AFP francia hírügy­nökség éjszakai anyagában azt emelte ki, hogy Buka­rest részéről nem kívánnak akadályt gördíteni a kiván­dorlás elé, de — s ebben egyetértés volt a magyar és a román fél között — nem ösztönzik a kivándorlást. Ez­zel kapcsolatban az AFP emllékeatet arra, hogy több mint 10 ezer romániai ma­gyar menékült Magyaror­szágra, s segítséget kap a magyar kormánytól a beil­leszkedéshez. A nyugatnémet hírközlés némi reménykedéssel fo­gadta az aradi találkozó eredményeit. Az NSZK rá­dióállomásai hétfő hajnal­ban azt idézték Grósz Ká­roly rádiónyilatkozatából : a román fél nyitottnak mutat­kozott ama javaslat iránt, hogy a romániai magyar ki­sebbség helyzetének tanul­mányozására engedjen be az országba egy küldöttséget. A Deutschlandfunk rádió- állomás vasárnap óránként, a legfontosabb külföldi hí­rek elején számolt be - az aradi találkozóról. A tévé­állomások este szintén rész­letesen tudósítottak a meg­beszélésekről, amelyeknek kimenetele akkor még nem volt ismeretes. A tudósítá­sokból mindamellett már akkor kicsendült: az NSZK- ban is reménykednek a két szomszédos kelet-európai or­szág feszült kapcsolatainak legalább bizonyos fokú eny­hülésében. Vasárnap este Genfben megszakadtak az ENSZ-fő- titkár közvetítésével folyta­tott iraki—iráni külügymi­niszteri tárgyalások. Mind Tárik Aziz iraki, mind pe­dig Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter elutazott a genfi konferencia-városból, miután a Satt-el-Arab ha­tárfolyó hovatartozásával kapcsolatban kiújult vita megakasztotta a tárgyaláso­kat. Az iraki—iráni béke­tárgyalások mindazonáltal hétfőn folytatódtak, csak épp az eddiginél alacsonyabb szinten. Javier Pérez de Guellar, a világszervezet főtitkára a két tárgyalóküldöttséggel technikai jellegű kérdéseket vitatott meg. Az ENSZ-fő- titikár szerint egyébként a kedvezőtlen fejlemény elle­nére sincs szó arról, hogy a tárgyalások holtpontra ju­tottak volna, bár — mint vasárnap esti nyilatkozatá­ban mondta — ennek veszé­lye folyamatosan fennáll. A bagdadi kormány nevé­ben Szaadun Hammadi kül­ügyi áüamminiszter vasár­nap közölte, hogy Irak sem­mi szín alatt sem fogadja el az Iránban megegyezési Hétfőn hajnalra 45-re emelkedett az NSZK-beli Ramstein amerikai katonai támaszpontján vasárnap dél­után bekövetkezett kataszt­rófa halálos áldozatainak száma. A vallási, valamint kör­nyezetvédő szervezetek tilta­kozása ellenére megtartott nemzetközi NATO-légipará- dé során egy úgynevezett találkozási manőver közben egy olasz műrepülőalakulat gépei összeütköztek. Az eset ságának azokat az adatait, amelyek szerint a halottak száma már 47. Számos ál­dozat a felismertre tétlenségig elégett. Sokak nemzetiségét nem tudták eddig megálla­pítani. Háromszáznegyven sebesültet kórházban ápol­Afrika rákfenéje: a törzsi torzsalkodás A légiparádé egyik sebesültjét szállítják el, miután navi­gációs hiba miatt összeütközött és a nézők közé zuhant három olasz repülőgép A halálos áldozatok ez­reit követelő törzsi viszály Burundiban: igencsak próbá­ra teszi az afrikai országok szokásos visszafogottságát szomszédaik bűneivel szem­ben. Az elefántcsonpairti Ivoir Soir szerkesztőségi cikke egyszerűen „betegnek” nevezi Afrikát, a szenegáli Le SOleil „idejétmúlt tor­zsalkodások elfogadhatatlan barbarizmusáról” ír. A Fe- kete-Afrika politikusait ré­mítő kísértet, a tribal izmus (törzsi ellenségeskedés), amelyet Danieli Arap Moi kenyai elnök egyszer az or­szágát fenyegető rákfenének nevezte, ismét felkerült a címlapokra. A legtöbb afrikai kor­mány mély hallgatásba me­rült Burundi többségi hutu és uralkodói tuszi törzse kö­zött történt mészárlások ügyében, Afrika legnépesebb állama, Nigéria azonban megtörte a csöndet. A nigé­riai külügyminiszter leg­főbb tanácsadója a napok­ban közölte, hogy országa kapcsolatban áll a burundi kormánnyal a vérengzés be­szüntetése érdekében. A kö­zép-afrikai Burundiból me­nekülők ugyanis a tuszi fegyveres erők véres meg­torlásairól adtak hírt. Ni­gériában még élénken él saját törzsi viszályának, az 1967—70-es biafrai háború­nak emlékezete. A tanács­adó újabb nyilatkozatokat helyezett kilátásba, ameny- nyíben a vérengzések foly­tatódnak. Ruanda, Burundi északi szomszédja, amelyet ugyan­az a két (törzs) lakja, de ott a többségi hutuké a hata­lom, eddig tartózkodott min­denféle nyilvános bírálattól „érzékeny” szomszédjával szemben. Burundiból eddig több mint ötvenezer hutu menekült Ruandába. A kenyai külügyminiszté­rium szóvivője szerint még túl korai lenne megállapítani, kiket terhel a felelősség és Burundira vagy Ruandára tartozik, hogy a kérdést fel­vetik-e az ENSZ-ben vagy az Afrikai Egységszervezat- ben (AESZ). A pánafrikai szervezet tisztségviselői az Addisz Abeba-i székhelyen megtagadták az állásfogla­lást. A húzódozás oka: bár­melyik tagállam kormányá­nak a megvádolása össze­ütíközésbe kerülne az AESZ alapokmányával és az idén 25 éves pánafrikai szervezet hagyományos törekvésével, hogy távoltartsa magát az ilyen belviszályoktól. Egy nairobi diplomata magyarázata szerint egyet­len fekete-afrikai kormány sem szeret újjal mutogatni a másik túlkapásaira a törzsi viszály kezelésében, nehogy a sajátjára terelje a figyelmet. Jó negyedszázaddal a függetlenség után a törzsi azonosságtudat még min­dig maga mögé utasítja a nemzettudatot a legtöbb af­rikai mindennapi életében. A törzsi hovatartozás előse­gítheti vagy hátráltathatja abban, hogy munkát kapjon, nehéz időkben szociális jut­tatásokban részesüljön. Az erős törzsek hatalmas befo­lyást és kiváltságot hal­moznak fel, és ez annál ki­rívóbb, minél szűkösebbek a gazdasági erőforrások és minél ádázabb a kenyér­harc. Az alkotmányos ga­ranciák nem sokat segítenek ott, ahol elszabadul a trifoa- lizmus démona. Az ENSZ múlt héten közzétett jelen­tése lehangoló: az afrikai kontinensen a gazdasági nö­vekedés a nyolcvanas évek­ben lemaradt a népesség szaporodásával folytatott verseyfutasban és a további elszegényedés tartósnak ígérkezik. Ez alaposan meg­nehezíti a törzsi gondolko­dás felszámolását, a nemzet­tudat kialakítását szorgal­mazó kormányok dolgát. A törzsi viszályok árta­nak a faji elkülönítés és megkülönböztetés felszámo­lására irányuló közös ügy­nek is. A dél-afrikai kor­mánysajtó — mint az ilyen eseményeknél szokása — a burundi vérengzésekről szóló híradásaiban széliében ­hosszában ecsetéli a vé­rengzéseket, mintegy politi­kai önigazolásként, miért zárja ki a fekete többséget a. hatalomból. (A mondani­való: a fekete többségi ura­lom a törzsek viszálykodásá­hoz vezetne.) A burundi te­levízió sem maradt adós: az áldozatok tízezreiről hallgat­va, vezető hírben jelentette, hogy Dél-Afrikában megöl­tek egy feketét... Tóth László a nyugatnémet tévé kame­rái előtt történt. Egyszer- csak szikrák szóródtak szer­teszét az egymásnak csapó­dó három katonai repülő­gépből, amelyek azután pil­lanatokon belül lángcsóvává változva lezuhantak. Az egyik a nézők közé csapó­dott. A nyugatnémet rádióállo­mások hétfő hajnali közlése szerint hivatalos helyen nem erősítették meg az amerikai támaszpont főparancsnok­nak, 72-őt járóbetegként ke­zelnek. A 60 súlyos sebesült állapota válságos. Közöttük sok a gyermek. Az országban a szeren­csétlenség után ismét heve­sen fellángolt a vita az ilyen légiparádék és az úgy­nevezett mélyrepülések en­gedélyezése körül. Rupert Scholz nyugatnémet hadügy­miniszter bejelentette, hogy lemondtak egy újabb hason­ló nyugatnémetországi légi­parádét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom