Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

1988. augusztus 29., hétfő

Somogyi Néplap

5

Ünnepi megemlékeiés, koizorúiás

A szárszói gondolat ma már fogalom

Szárszó ma már nem egyenlő József Attila halálának vonatsínes emlékével. Néhány évvel ezelőtt még jószerével csak arról volt híres, holott az 1943-as értelmiségi-kiútkereső konferencia már akkoriban is történelmi tény — de sokáig elhallgatott történelmi tény — volt! Elhallgatott, ezerféleképpen értékelt (igen gyakran alul-, néhányszor túlértékelt).

Az utóbbi években aztán megélénkült az érdeklődés, elmondhatóvá, megjelentet- hetővé vált a szárszói gondolat. Mert Szárszó ma már fogalom, jelkép. Jelkép arra, hogy a történelem nagy kátyúiból összefogással, nemzeti egységbe tömörüléssel lehet (vagy lehetne !) kihúzni az ország szekerét. Mert rendkívüli bajban volt az ország: közelgett a világháború befejező szakasza, s nekünk nem volt mindegy, hogy miként érjük meg a békét.

A 43-as konferencia tehát nem érhette el legfőbb célját.

A válságos időben összegyűltek a kor haladó vagy haladni -vágyó, 30—40 éves értelmiségei, írói, munkásai, tehát a társadalom minden rétegének képviselői. Mert együtt tenni szerettek volna valamit nemzetükért, országukért. „Ügy viselkedtek tehát, mint egy szabad ország szabad polgárai — olyan történelmi pillanatban, amikor a szabadság csak lehetőség volt.”

Kétségtelen, hogy a 45 évvel ezelőtti időszak sok vonatkozásban hasonló a maihoz. Ma szerencsére nincsen háború, de válság, kiútkeresés igen. S nem mindegy, hogy merre lépünk tovább. Mert sorsforduló időszakát éljük, s mostani lépéseink az elkövetkező esztendőket, évtizedeket határozhatják meg jó, de rossz irányban is! S ami talán némi biztatást adhat célkitűzéseink megfogalmazásához: ezúttal nem vagyunk egyedül! A szocialista tábor s ezen belül a lehetőséget, a reformot, a Szovjetunió éppúgy keresi a megújulást, mint mi.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szárszói Baráti Kör, valamint a HNF balatonszárszói nagyközségi bizottsága a 43-as konferencia 45. évfordulójának tiszteletére tegnap ünnepi megemlékezést tartott a balatonszárszói tanácsházán. Szűknek bizonyult az impozáns tanácsterem, a rendkívüli érdeklődés miatt legalább any- nyian rekedtek kint, mint amennyien bejutottak. Az elnökségben helyet foglalt dr. Horváth Sándor a megyei tanács elnökhelyettese és dr.

Novák Ferenc, a Hazafias Népfront megyei titkára is. A mintegy 300 érdeklődőt dr. Kanyar József, a Szárszói Baráti Kör elnöke köszöntötte. Megnyitójában kitért arra, hogy a nemzeti emlékhelyekre igazából csak a kis nemzeteknek van szükségük azért, hogy nagyobb álmaikat tovább álmodhassák. Szárszó is egy ilyen nemzeti emlékhely, melyet a jövőben szeretnének továbbfejleszteni ifjúsági emlékhellyé. A múltban végzetes hiányt szült, hogy a haladást és a valláserkölcsöt szembeállították egymással, holott a kis nemzetek egyházai, intézményei, népfőiskolái — köztük a szárszói Soli Deo Gloria református telep is — nemzet- és nemzedéknevelő műhelyként a magyarság fennmaradásán gondolkodó szervezetként is tevékenykedtek. Szárszó mintegy szigetként emelkedett ki a közhelypolitika, a közhelyirodalom, a közhelyzene világából azzal, hogy 1943-ban avatott tollú népi írók, szociológusok és tudósok irányításával a nemzet jövőjét, lehetőségeit kutató gondolkodóknak otthont adott.

Huszár István, a HNF országos főtitkára ünnepi beszédében elmondta, hogy a kerek évfordulók alkalmat adnak a múlt értékelésére és a rejtőzködő összefüggések feltárására is. Az akkori kiútkeresés arra irányult, hogy miként alakulhat az ország sorsa a háború befejezése után? Minderre közösen keresték a választ, hisz „egyenként különállva könnyebb az elpusztulás, mint közösen összefogva”. Szárszó roppant szellemi energiákat mozgatott meg a magyar jövő érdekében. Fájdalmas viszont a valóság: a konferencia nem tudta befolyásolni a történelmet, elsősorban a német megszállás, a hadiállapot miatt, mely megakadályozta a szárszói gondolat kibontakozását.

Kortanúként szólalt fel Sebestyén László, aki nemcsak a múltat elevenítette föl, hanem kitért mai nemzeti sors- kérdéseinkre is. Kulifai Albert, a szárszói tábor hajdani vezetője a Soli Deo Glória telepen tartott konferenciák fontosságát, jelentőségét ecsetelte, természetesen külön kiemelve a legnagyobb szabásút, az 1943-asat. Foltányi Árpád az ezekben a napokban a szemesi Express táborban zajló „Szárszó ’88” elnevezésű konferenciatábort képviselve szólt a szárszói eszme es a fiatalok kapcsolatáról.

A résztvevők délután megkoszorúzták az egykori telep épületének falán elhelyezett emléktáblát.

VITÉZ LÁSZLÓ KAPOSVÁRON

MARCIT

TÉRI

NAPOK

Kíváncsian indultak pénteken este a Margit tér lakói a Béke söröző felé, ahol a kaposvári honvédzenekar játszott. Alig ismertünk a zenekarra. Hiányoltuk a tam- burmajort, a díszes egyenruhát, csupán a zenéjük csengett ismerősen a fülünkbe. A zenekar vezetőjét a dobnál ismertük föl. Szünetnyi idejében magyarázta el, hogy á sörzenéhez nem dukál az egyenruha.

Másnap a színjátszók arattak sikert, és sokan ropták a táncot késő délután a Zengő együttes muzsikájára.

A gyerekek vették birtokukba mindkét hét végi napon a Margit teret. A búcsú, a vásár hangulatát néhány nyalókaárus és a Sötényi József né készítette márc édesítette meg. A családi vetélkedőre a négy csapatból kettő érkezett vissza a pénteki elődöntő után vasárnap. Kazári Lajos és Vogronus Ibolya barátaiból alakított „családja” tért vissza a játék színhelyére, az egyedüli kétgyerekes ' család nem folytatta a vetélkedőt.

Kazári Lajos, amikor meghallotta a vasárnapi első feladatot, szinte elszörnyülkö- dött. — Nagyon beebédeltem — mondta —, nehezemre esik a lángosevés.

— De Lajos, a lángosba pénzt sütöttünk! — ösztönözte a rendező a fiatalembert. — Az más — csillant föl a szeme.

Vogronus Ibolya, a kaposvári Táncsics gimnázium második osztályos tanulója nehéz szívvel tért vissza „családjával”, azaz barátaival.

— Az volt a házi feladatunk, hogy írjunk egy mesét.

— És?

— Nincs mese — nézett rám szomorkásán.

A BMX-bemutató vonzotta vasárnap a legtöbb nézőt. A Kaposvári Építők SC szakágának fiatal versenyzői láttán nyomban előkerültek a kis biciklik a környék házaiból, ám utánozni senki sem tudta őket.

Igazi vásári népi bábjátékot is láthattunk. Kemény Henrik elevenítette föl Vitéz László történeteit. A neves népművésszel beszélgettünk:

— Vitéz László nem változott az utóbbi években, amióta Kaposváron járt?

— A népi hősök nem változnak. Ám sok függ a közönségtől. Ha a gyerekek kérdeznek, Vitéz Lászlónak válaszolnia kell. Ettől válik élővé.

— Merre járt Vitéz László ebben az évben?

— Voltunk Londonban, ahol az angol népi ' bábhősök megszületésének háromszázhuszonötödik évfordulóján vettünk részt. Májusban Olaszországban szerepeltünk, októberben pedig Franciaországba készülünk — mondta a bábjátékos.

Beszámolóm idején a szépségversenyeket szervezték a Somogy Megyei Művelődési Központ munkatársai, vetélkedők zajlottak, és készültek már az esti diszkóra. ígérték: késő este az egyik toronyház tetejéről hagyományosan felcsendül az II Si- lencio.

H. B.

EURÓPA-TÜRA

A csurgói Csokonai Művelődési Központ folyamatosan építi a francia kapcso- ' latokat. Az idén a normandiai Aumaleból 38 tagú csoport érkezett. Csurgói családok fogadták a felnőtt és fiatal vendégeket, és közösen állították össze a tíz nap programját. 1989 nyarán a fogadó családok utaznak Aumaleba.

Augusztus elején Michael Claquin artista háromnapos artista-alapképzést és bemutatót tartott. Júliusban tíz magyar fiatal utazott a normandiai Pont-Audemerbe, ahol a tizenkét nap alatt — a nyelvtanulás és a turisztikai programok mellett — az európai országok ifjúsági kapcsolatairól beszélgettek. A fogadó francia fiatalok két angol diákkal Európa- túrára indultak augusztus 5-én, két csoportban 17-én. Űtvonaluk: Anglia, Belgium, NSZK, Magyarország, és Olaszország.

A két csoport elindulás után más-más városokba

utazott, de először Budapesten találkoztak, ahol az egyik csoportot a csurgói, a másikat a zalaszentgróti fiatalok fogadták. Augusztus 19-én és 20-án Budapesten tartózkodtak, majd a két fogadó településre érkeztek.

A csurgói csoport vezetője, Eric Blin egyetemista elmondta, hogy minden fogadó városban speciális normandiai ételekből főznék vacsorát egy nagyobb társaság számára. A híres francia ízekhez többféle nyersanyagot hoztak magukkal. Csurgón augusztus 23-án készítettek több fogásos francia vacsorát.

A francia fiatalok Olaszországba utaztak. A túra szeptemberben fejeződik be. Hazatérve beszámolókat tartanak, és újabb fiatalokat vonnak be a kapcsolatok szélesítésébe. Az Európa-túra benyomásairól összefoglalót írnak, melyet intézményünknek is megküldenek.

Bihariné Asbóth Emőke

csurgói művelődési központ

Négyszázat üt le percenként

Gyorsíró győztes az írópép mellett

Androsovits Petronella

ama hölgyek közé tartozik, akiknek nemcsak a szája, hanem a keze is gyorsan jár. A Kaposvári Húskombinát fiatal dolgozója eddig szinte valamennyi gyors- és gépíró versenyt megnyert, ahol indult. Legutóbb a budapesti szakmai táborban ért el első -helyezést. A megmérettetésre így emlékszik vissza:

— Több mint 300 fiatal gyűlllt össze a f ővárosban ; délélőttönkénit szakmai előadásokon vettünk részt, s legalább 3—4 órát az írógép, illetve a gyorsírófüzet mellett töltöttünk. így készültünk a versenyre. Szinte valamennyi táborlakó indult ezen. Nálam nem volt írógép, így csak a gyorsírók versenyében indulhattam, ahol különböző kategóriák voltak meghirdetve. Ezek csak az egy perc alatt leírt szótagszámban különböztek egymástól. Én a legerősebb csoportban indultam, ahol percenként 300 szótagot kellett leírni. Ötperces diilktálás után 70 percet kaptunk arra, hogy a szöveget visszaírjuk a mindenki által olvasható formába. S ez talán még nehezebb volt, mint a gyorsírás'.'

Petronella bevallja, hogy neki a rövidítéseik megszerkesztésében kellene még fejlődnie.

— A győzelmet elsősorban a gyorsaságomnak köszönhetem, sokkal jobb eredményeket is elérhetnék azonban, ha nagyobb gyakorlatom lenne a rövidítések helyes alkalmazásában. Hogy melyik szót, szótagot hogyan rövidítjük, arra vannak szabályok, de sok mindent magunknak kell kitaláltunk. Ez pedig nekem még nem nagyon megy. így aztán nagyon meglepődtem, mikor megtudtam, hogy én lettem a győztes. Nem tartottam magam esélyesnek, mert nagyon sok nálam rutinosabb, nemzetközi versenyeken indult résztvevő nevezett be a küzdelembe. Ezért nagyon boldog voltam, amikor megkaptam az első helyezettnek járó oklevelet — mondja a győztes, aki már újabb versenyre készül.

Szeptemberben a gyorsírás méllett gépírói tudásá-. ról is számot szeretne adni. Az ifjú verenyző számára az írás mindkét formája vonzó, s gyakorlásra a munkahelyén — gyors- és gépírói státuszában — van lehetőség. Mindezt azonban kevésnek érzi a verenyekre való fölkészülésre.

— A napi munkám kevés a fejlődéshez. Ha még jobb eredményeket szeretnék elérni, otthon is sokat kell gyakorolnom. A gyorsírást magnó segítségével gyakorolom: a fölvett szövegeket igyekszem minél rövi- debb idő alatt leírni. A gépélést könyvből végzem, ez nekem könnyebben megy, mint a gyorsírás. Az utóbbi több figyelmet, gondolkodást igényel. Versenyéken általában politikai vagy gazdasá- . gi szövegeket diktálnak, s leírásuk és különösen a visszaolvasás nem könnyű. A gépírás egyszerűbb, ott csak a gyorsaságra és a helyesírásra kell ügyelni. A legjobb eredményem eddig a percenkénti 400 leütés. Gyakorlással, remélem, ezt még tovább tudom fejleszteni.

H. É.

így nyaralunk mi!

A nyaralóhely csöndjét hagy fordulatszámú motor zaja veri fel. Nem törődve a murvával, a csak tavalyelőtt leszórt földút huppanóival, Trabant közeleg. Mit közeleg! Robog, egy-egy huppa- nónál talán mind a négy kereke a levegőbe emelkedik. Benne fürdőnadrágos vezető, valószínűleg ő is nyaral. Kisvártatva egy Lada bőgé- sét hallom, az is elvágtat. Aztán csönd, majd halkan duruzsolva jön egy ismeretlen márka, de már a fordulatszámúval is jelzi: külföldi vendég jár erre kocsijával.

Nem hazai járműparkunk elöregedésén siránkozva említettem a fordulatszámot a hang helyett. Agg motorral is lehet csöndesen, nyugod- ton közlekedni. De autósaink mintha nem ismernék a po- roszkálást, a csöndesen szemlélődő haladást, csak a rohanást, a rallit, mintha most is egy össznépi verseny résztvevői lennének.

Már nyaralni sem tudnánk? Nem lennénk képesek két-három hétre kivonni magunkat a hétköznapi rohanásból? Az említett jelek is arra mutatnák: nem. Pedig nekünk aztán igazán van miből kikapcsolódnunk. Hiszen sokak szerint mi, magyarok dolgozunk, (pontosabban : töltünk munkával) Európában a legtöbb időt. Főállás, másodállás, mellékfoglalkozás, fusi, csináld magad, mert nincs kellő mennyiségű szolgáltatás, a minőségről nem is beszélve. Mindez eszi idegeinket, fogyasztja energiánkat, lenne mit kipihennünk. (Hát még azoknak, akik a nyári vakációt is házépítéssel, pénzkereséssel töltik, de ők még hátrányosabb réteg.)

Legszívesebben Hofi Géza zenés intelmeit ajánlanám figyelmébe a nyaralás közben is a hétköznapok rohanásába feledkezőknek: Próbálj meg lazítani ! Persze nem ajánlhatom, mert mire csak meg is szólalnék, a kocsi már messze jár. Ezért hát így, a lap hasábjain javaslom autósoknak és nem autósoknak egyaránt, hogy legalább a nyári szabadság- idejük alatt engedjenek le egy kicsit. Készüljenek az előttük álló feladatokra,

gyűjtsenek annyi idegi és fizikai erőt, hogy az majd eltartson a következő regenerálódásig.

Mint ahogy a mellettünk lévő NSZK-beli család is teszi. Autóval jöttek ugyan, egy kis busszal, amelynek a végében négy kerékpár is utazott. ' De attól kezdve, hogy megérkeztek, nem is hallottam motorzajt az irányukból. Csak biciklivel jártak vásárolni, kirándulni, a partra meg gyalog. Má-r-már azt hittem, elromlott a busz, ajánlani akartam egy jó, helyi autószerelőt, de maga a vendég árulta el: rá sem akar nézni az autóra egy hónapig, nemhogy vele közlekedni. Tudom, ez a szemlélet még annyira sem divat, mint a ilassú közlekedés, hiszen ha egy kicsit beborul, a Balaton körüli utakon az itt tartózkodó kétszázezer kocsinak a fele jár körbe-kör- be, mint egy kerge ringdis- pil. A sok forgalmi dugó talán kikényszeríti ezt a divatot is.

De ne legyek igazságtalan. A nyugatnémet vendég kényszerhelyzetben cselekszik. Munkaadója valószínűleg kisajtolja belőle a maximális teljesítményt, neki szintén van mit kipihennie. S állását is igyekszik megtartani, ezért mindent megtesz munkaereje regenerálására. Lehet, hogy másodállást és mellékfoglalkozást sem tudna vállalni vagy éppen nem engedélyeznék neki, mint ahogyan a magyar kazánkirály, Megamorv üzemében sem. Igaz, utóbbinál rá sem szaruinak erre a dolgozók, mert a kemény munkáért keményen fizet a tulajdonos-.

Egyszóval így nyaralunk mi, és úgy nyaralnak ők. De vegyük észre, hogy mindezek a dolgok szorosan összefüggenek! Ha a gyárakban eladható terméket állítanak , elő, korszerű, termelékeny technológival, a munkaidőt kihasználva, akkor talán a munkával töltött kisebb idő is elég lenne mindenkinek a megélhetéséhez, s kevesebb időt fordítanánk a hiánycikkekre vadászva. Igaz, az észszerű regenerálódásra így is, úgy is szükségünk van. De micsoda különbség!

Gőz József