Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-26 / 204. szám

1988. augusztus 26., péntek Somogyi Néplap 3 Kinek a kádere? A Központi Bizottság legutóbbi ülésén lényegesen csökkentette káderhatásköri listáját. A döntés részben gyakorlati következmények­kel jár, részben elvi jelen­tőségű; jelzés, amely arra biztat, hogy minden szinten újragondoljuk, milyen poszt, milyen párttestület hatáskö­rébe tartozik, összhangban azzal a többszörösen dekla­rált elgondolással, amely szerint ott döntsenek sze­mélyi kérdésekről, ahol a szükséges ismeretek adva vannak. Ahol a vélemények megalapozottak. A kádermunka kulcsszava hosszú ideig a kiválasztás volt. Ez óhatatlanul azon a feltételezésen alapult, hogy a tehetséges embereket fe­lülről veszik észre — kivá­lasztják —, aztán ugyan­csak felülről egyengetik út­jukat. Félreértés ne essék, a káderutánpótlásnak ez a módja sem elvetendő; az sem, ha valaki kineveli utódját. Csak éppen emel­lett a kiválasztódásnak is lehetőséget kell adni. An­nak, hogy valaki a munká­ja révén váljék ki és vé­tesse észre magát — köz­vetlen környezetét meggyőz­ve képességeiről. S vezető­vé ez a közvetlen környezet jelölhesse, választhassa ön­állóan, a választás kockáza­tát és felelősségét is vállal­va. A kádermunka alapelvein mit sem változtat a kivá­lasztódás lehetősége. A gya­korlatain igen, valamint azon is, hogy milyen „elvá­rásoknak” igyekszik megfe­lelni az ilyen-olyan szintű posztot betöltő. Bármennyi­re is igaz, hogy mindenkit a tevékenysége minősít, azért az napi dilemma, hogy a felsőbb sízinitű megítélés a fontosabb, vagy a helyi kö­zösségé. (Optimális esetben a kettő között nincs lényegi különbség, mégsem mindegy a függőségi viszony jellege.) Módosítja-e a helyi önál­lóság növekedése a vezetők- kél szemben támasztott úgynevezet hármas követel­ményt? Aligha, hiszen a szakmai hozzáértés, a poli­tikai, a vezetői rátermettség — s negyedükként hozzáte­hetjük az erkölcsi magatar­tást — nem valamiféle ki­módolt előírás; bármelyik h íján alkalmatlan bárki is a vezetésire. Más kérdés, hogy posztja válogatja, mi­ből kell több vagy keve­sebb. Az is nyilvánvaló, — Volt ez az alapszerve­zet 64 tagú is, most negy­ven a párttagok száma, s közülük 13 nyugdíjas — mondja elgondolkodva So­mogyi József, a Kaposvári Villamossági Gyár IV-es pártszervezetének a titkára. — Tizenöt fiatalt vettünk föl a pártba itt, a Vasvári Pál utcai telepen. Mind elmen­tek máshová dolgozni... Most nem olyan egyszerű a politizálás, mint a hetvenes években, amikor növekedett az életszínvonal. A pártta­gok is panaszkodnak a meg­élhetésre, a tagdíjat magas­nak találják. Általában ne­héz meggyőzni az embereket itt, a 2-es telepen is. Olyan is elhangzik, hogy még min­dig. nem látnak változást. — Mit terveznek az ered­ményesebb politizálás érde­kében ? — Szeretnénk időszerű gaz­daságpolitikai pártnapot tar­tani. Erre a nyílt taggyűlés­re meghívjuk a pártonkí- vülieket is. Tulajdonképpen az újfajta pártélet kibonta­koztatása érdekében szervez­zük ezt, megpróbáljuk egy kicsit nyíltabbá tenni a párt­életet. — Mennyire ismerik a ta­gok a vezetőség munkáját? — Ismerik. Ez sokszor bo­nyolulttá teszi a munkán­kat. Egy-egy tervet 15 pél­dányban is kiadunk elolva­sásra. Mindig beszámolunk a két taggyűlés között végzett hogy e fogalmak tartalma az idők során változott. Ha föltételezzük — és minden okunk megvan rá —, hogy a szakmai képzettség álta­lában is növekedett az el­múlt évtizedekben, nagyobb a közép- és felsőfokú vég­zettségűek aránya, akkor magasabban képzett szak­emberek közül kerülhetnek ki a vezető beosztásúak. A politikai rátermettség sem ugyanaz, mint volt a felszabadulás utáni években vagy az ellenforradalmat követő konszolidációs idő­szakban, amikor is joggal a politikai megbízhatóságon volt a hangsúly. Ma a poli­tikai rátermettség azon túl, hogy természetszerűleg ma­gába foglalja a legfonto­sabb cédjainikkal való azo­nosulást, a politika megva­lósítását, érvényre juttatá­séit föltételezi. Az átalaku­lási, a reformfolyamat meg­értését és megértetését, a konfliktusok, feszültségek .^kezelését”. Kontaktuste- rerntő képességet, készséget a vitára, .meggyőzésre. Mind­ehhez nem elegendő az el­méleti fölkészültség vagy a politikai lojalitás. Módosultak a vezetői eré­nyek is. Az erősen centra­lizált, központilag irányított társadalomban a közép- és alsóbb szintű vezetők a vég­rehajtásban jeleskedhettek. Az önállóság mást kívánt. Döntési merészséget, kocká- zaltválMalést, újító gondolko­dást. A csak végrehajtásra, az utasítások teljesítésére képes vezető légiüres térbe kerül. S az erkölcsi magatartás? Manapság gyakran pana­szoljuk a társadalom morá­lis veszteségeit, azt, hogy erkölcsi értékek mennek ve­szendőibe, erkölcstelen je­lenségek keltenek visszatet­szést. Olyan időszakban, amelyben gondok, feszültsé­geik halmozódnak föl, a ve­zetői erkölcs közmegítélése szigorúbbá válik. Ha végiggondoljuk, hogy mindezek a képességek, jel­lemvonások hol méretnek meg igazán, nyilvánvaló, hogy a személyi döntések decentralizálása nemhogy gyöngíti, hanem éppen erő­síti a hármas követelmény érvényesítését és folyamatos kontrollját. A kinek a ká­dere kérdésre a válasz: azé a közösségé, amelyik veze­tővé emelte. munkánkról. A négy párt­csoportvezetőnél ott van a munkaterv is, így a pártta­gok föl tudnak készülni egy- egy taggyűlésre. A beszélgetést nagyobb körben folytatjuk. A többiek is megerősítik mindazt, amit a párttitkár elmondott. A többségében fizikai dolgo­zókból álló alapszervezet mindent megtesz, hogy minél önállóbban tevékenyked­jen. — Sok minden akadályoz­za manapság a pártmunkát — mondja a párttitkár. — Van, aki pénzt akar keresni, aztán idő sincs úgy a politi­zálásra a munkaidőalap vé­delme miatt. Könnyen rá­szólnak azokra, akik megáll­nak egy kicsit, hogy munka­idő után beszéljék meg. — Ahhoz, hogy aktívan politizáljunk, támpontok kel­lenek; enélkül nem lehet meggyőzni az embereket — fejti ki Maries János, a ve­zetőség tömegszervezeti fe­lelőse. — Azt most már nem le­het mondani, hogy márpedig ez így van, vegyétek tudo­másul. Ezeket a támponto­kat én az üzemi, a városi pártbizottságtól várnám. Itt vannak a pártoktatási anya­gok! Éppen az nincs ben­nük, amire választ várnak a hallgatók. így az oktatás el­marad a gyorsuló ütemtől. A propagandista próbálja ki­egészíteni az anyagot. Az egy évvel ezelőtt még mély­ponton levő KlSZ-szerveze- tünk föllendülőben van. Ne­kem mint tömegszervezeti felelősnek sokkal jobban kel­lene ismernem a KISZ KB határozatait, ezek azonban nem jutnak el hozzánk. Németh Ferenc mint az üzemi pártfegyelmi bizott­ság elnöke arról beszél, mi­ként ösztönzi a pártbizottság az alapszervezetek önálló­ságát. — Szerintem az alapszer­vezetek ilyen hirtelen még nem tudnak mit kezdeni az önállósággal, még mindig ér­ződik, hogy fentről várnak valamit, pedig minden terü­leten lehet önállóan tevé­kenykedni. Amikor még any- nyi volt a kötelező napirend, nem volt önállóság. Most vi­szont azt tárgyaljuk meg, ami érdekli a tagságot, sőt meghívhatunk pártonkívü- lieket is a taggyűlésre, ha olyan a téma. — Eddig is önállóan dol­goztunk — vélekedik Kása Ferenc, aki tagja az üzemi pártbizottságnak. — Ez per­sze nem jelenti azt, hogy az üzemi pártbizottság nem fi­gyel az alapszervezetekre. Szerintem az önállóság nem­csak a pártimunkában nőtt, hanem a gazdasági területen is. Lassúság azonban érez­hető, így gyorsulásra volna szükség. Szerintem sem kell várni, minden feltétel meg­van ahhoz, hogy dolgozzunk; csökkent, s az év végére en­nél még biztatóbb eredmény is lehet. Az asztály ellen azonban nem lehet harcolni. A nap­raforgó- és a kukorciater- méstől a második féléviben helyzetünk további javulá­sát vártuk, ehelyett száradó és fonnyadó kukorica- és mapraforgótáblák képe fo­gad bennünket. — Tudják-e ellensúlyozni ezt a „gumis” melléküzem­ággal? — Nem nagyon, mert az alapanyagellátásban szinte végig rosszul álltunk. A hengerfelűjításhoz az alap­anyag, a futózáshoz a futó- zandó gumirész hiányzott: ezért feszültségben éltünk, dolgoztunk az első félévben. — Mitől1 várják akkor az eredményéket ? — A kibővített vezetőségi ülésen kiigazítottuk a prog­ramúit. Ennek elemei : drasz­tikus költségcsökkentés, hi­szen újabb nehezítő tényező a nem várt olaj- és benzin­áremelés. Tovább kell ja­vítanunk a húsmairha-te- nyésatés pozícióját. Az aszály ellene ha tenni nem is tu­dunk, mégis operatív pirog- iramra van szükség, esetleg a kukorica silózására. A második félévben meg kell teremteni egy újabb, mond­hatnám, melléküzemági te­vékenység biztos indulását : ez a kereskedelmi tevékeny­a feladatokat nekünk kell megoldanunk itt. — Van azonban, amiben javulnunk kell — mondja Szabó Gyula propagandis­ta. — Amikor határozatot hozunk, azt is vizsgáljuk meg, milyenek a megvalósí­tás anyagi lehetőségei, s csak abban döntsünk, ami való­ban kivitelezhető. — Persze, ha nincs pénz, nem megy — szögezi le a párttitkár. — Így az alap­szervezet kibontakozási prog­ramjának megvalósítása is lelassult, nincs olyan gyor­sulása, mint szeretnénk ... — Saját határozataink végrehajtását tartom a leg­fontosabbnak ■— teszi hoz­zá Maries János. — Egy ha­tározat annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Ezért tűzzük napirendre a helyi határozatok tapasztalatait. Bartos István termelési felelős a vezetőségben. El­mondja, hogy jól zárták az első félévet a telepen, pedig nagy a létszámhiány. Saj­nos, a személyi jövedelem- adó visszafogta a vállalko­zókedvet. — Lasszóval kell összefog- dosni az embereket túlmun­kára, még akkor sem vállal­ják, ha jól megfizetik. Egy pár idősebb dolgozó párttag jelentkezik csak: ne mond­hassák, hogy nem mutat pél­dát. Szóval hiányzik az ér­dekeltség, ezért csökkent a vgmk is. Ez politikai kérdés, befolyásolja a közhangulatot. Szerintem mielőbb orvosolni kell ezt. Lajos Géza ség. Szeptember elsején in­dulunk ezzel. Egy mezőgaz­dasági szaiktelepet nyitunk, széles áruskálát kínálunk öttmilió forintos készlettel. Nem akarunk további lét­számcsökkentést. Az első félévben hatszázalékos le­morzsolódás volt, ugyan­ennyire számítunk az év hátralevő részében is. Foly­tatjuk a szervezeti átalakí­tást, az átcsoportosítást. Fel­készülünk az ipari tevé­kenység jövő évi bővítésére. — Ami a tsz-tagofcat lég- jobbam érdekli : több lesz-e a jövedelmük? — Ezt kevés cég tudja garaptálni. A mi progra­Két tragédia történt a kö­zelmúltban magyar ■turistá­kat szállító autóbuszotokat A szegedi Volán buszának balesetéről még nem tu­dunk biztosat, a Cooptourist csoportja esetében a ma­gyar sofőr minden bizony- nyal! vétlen volt. A két meg­rendítő hír kapcsán arról kérdeztem Balogh Jánost, a Kapos Volán igazgatóhe­lyettesét: mit tesznek a biz­tonságért a vállalatnál ? Egyáltalán lehet-,? harcolni a végzet ellen? — Két kemény vezérelv van: az első, hogy a forga­lombiztonsággal kapcsolatos feladatok terén nem isme­rünk megalkuvást, kompro­misszumot. A másik ebből következik: a biztonság megteremtése az első fel­adat s csak azután követ­kezhet a munka, a terme­lés, a nyereségteremtő te­vékenység. S még egy fon­tos szempont, amely szinte már iközhélymtek hat, még­sem árt ismételni : a meg­előzés a fontos, nem pedig az utókezelés. — Mit tesznek a fenti ve­zérelvek gyakorlati megva­lósításáért? — Mind a tárgyi, mind a személyi feltételeik biztosítá­sa terén következetes szigor­ral farunk el. Még a tör­vényekben, rendéletekben előírtnál is nagyabb szigor­ral. — Jó lenne néhány pél­dát említeni. Kezdjük a tárgyi feltételekkel. Bizton­ságos-e az autóbusz-állo­mány, amelyről sokszor hal­lottuk már, hogy elörege­dett. — Tíz éve nem volt mű­szaki hibára visszavezethető bálesetünk. Forgalombizton­sági szempontból még a leg­öregebb buszunknak is meg munkban az szerepel, hogy. a szövetkezeti és a háztáji tevékenységgel együtt meg­őrizzük az elért szintet. A vezetőségi ülésen azt fogad­tuk el, hogy az érdekeltségi rendszert át kell alakíta­nunk, mert anélkül nincs ösztönzés a szövetkezetben, de már ott tartunk, hogy a háiatájában sem. Az elnök végezetül el­mondta, hogy a bevétellel arányos nyereségüket ebben az évben 5—6 százalékkal kell növelniük ahhoz, hogy ellensúlyozzák az ár- és adóterheket. kell felelnie a követelmé­nyeknek. Előírás például, hogy szervokormány nélkül busz nem közlekedhet, kor­mányzott keréken nem le­het futózott gumi és így to­vább. Zárt technológiás kar- bamitairtási, javítási rendsze­rünk olyan, hogy sokszoros ellenőrzésen mennek át a járművek. Minden egyes munkát aláír mindenki, aki dolgozott rajta. A belső rend keményebb, mint a kötelező előírások. — És a buszvezetők föl­készítése is ilyen alapos? — Félévenként oktatáson vesznek részt a sofőrök, és évente vizsgáznak. Ezt a közlekedési törvény csak most fogja előírni; nálunk évek óta gyakorlat. Tudato­sítottuk mindenkiben : ha egy járat kimarad, az ki­sebb baj, mintha valaki nem vezetésre képes álla­potban-, fáradtan ül a busz­ra. Évente húszezer alkohol­szondát használunk el. Ez is nagy fegyelmező erő. De természetesen nem az ilyen „negatív ösztönzést” erőltet­jük elsősorban. Külföldre a legjobbakat küldjük. Egye­lőre a nyelvtudás még nem követelmény, de idővel az lesz. Mielőtt bárkit fölve­szünk, kemény alkalmassági vizsgákon esik át. — Tehát nyugodt a lelki­ismeretük, a Kapos Volán­nál mindent megtesznek a balesetek ellen. — Legalábbis igyekszünk. A lelkiismeretűnk nyugodt. Jó lenne, ha azt mondhat­nánk: nálunk nem történhet tragédia. De nem mondhat­juk. A baj a legalaposabb fölkészülés után is bekövet­kezhet. Közlekedni veszé­lyes. L. P. M. D. Nem könnyű az önállóság Górcső alatt az első félév Kiigazítja programját a tabi téesz Harminokéttagú kibővített vezetőség tárgyalta a közel­múltban a tabi termelőszö- veltkezet első félévi munká­ját. Az első hat hónap cél­jai közt főként stabilizáció és a kibontakozás szerepelt, összhangban a kormányzati programmal. Sikerült-e a termelőszövetkezetben a romlást megállítani ? Erről kérdeztük Kovács Ferenc tsz-elinököt. — Ha egy szóval kell fe­lelnem: nem. Az első félév­ben elért 2,8 százalékos tel­jesítménynövekedéssel nem tudtuk ellensúlyozni a 3,2 százalékos költségnöveke­dést. Az első félév mérlege összességében biztató: meg­indultak a változást, a sta­bilizálást eredményező fo­lyamatok. A közgyűlés és a küldöttgyűlés azt határozta el, hogy jelentős szerkezet- átalakítással, költségcsök­kentéssel, takarékossággal, ösztönzőbb j övedelemrend - szer kialakításával, több és jobb minőségű munkával előrébb kell lépnünk. — Hallhatnánk erről bő­vebben ? — Az alaptevékenységben az első félév eredményei biztatóak. 5,9 tonnás búza­termésünk mellett jóinak mondíhaitó a 4,3 tonnás hek­táronkénti zabátlagunk is. Tartósan nyereségtelen vi­szont az állattenyésztés. Na­gyot fordult a kocka: a ta­valyi veszteség a felére Kérdések két tragédia után a Kapos Volánnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom