Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. augusztus 25., csütörtök Somogyi Néplap 5 HATEZER FÖLLEBBEZÉS Tárjuk ki az egyetemek kapuit! Beszélgetés Ckibere Tibor művelődési miniszterrel A vakáció elején vette át a művelődési tárca vezetését Czibere Tibor, s bár most már az új tanév kezdete kö­zelít, a miniszternek legföl­jebb forró volt a mögöttünk levő nyár, hosszú aligha, s a vakáció még kevésbé. Hi­szen az oktatásügy és a sokrétű kulturális, művé­szeti élet „folyó ügyeinek” áttekintésére, számbavételé­re fokozott munkatempó mellett sem lehetett elég az idő. Amiről most érdeklő­dünk, az azonban már egye­temi tanárként is foglalkoz­tatta Czibere Tibort; véle­ménye, elgondolásai koránt­sem rögtönzöttek. Több ezer fiatal számára a szó szoros értelmében sorsdöntő kérdés­ről van szó: ezekben a na­pokban mérlegelik, rangso­rolják az idén felvételizők föllebbezéseit, átirányítási kérvényeit, s az eredményről a hónap végén kapnak érte­sítést az érintettek. — Hányán vannak? — Valamivel több mint hatezer kérelem érkezett. S olyan fiatalokról van szó, akik sikeresen érettségiztek, s többé-kevésbé sikeresen felvételiztek is. Vagyis: elvi­leg joguk van az első eluta­sító döntést megföllebbezni. — Joguk van, de kedvező döntést — mivel a fölvehe­tők száma korlátozott — csak egy töredékük várhat. — Ez így van, és nem is tartom szerencsésnek ezt a gyakorlatot. Véleményem szerint a jelenlegi keret mintegy a másfélszeresére volna emelhető, magyaran — és a fellebbezők száma is ezt erősíti meg — a sikeresen felvételizőket be kellene en­gedni az egyetemekre, főis­kolákra, és két-három sze­meszter után kellene szelek­tálni, amikor már biztonsá­gosan megállapítható: kik alkalmasak valóban a vá­lasztott pályára. — Ez ellen évek óta az az érv, hogy nem tudják leül­tetni a hallgatókat az intéz­mények. — A legtöbb helyen le tudnák ültetni. Oktató is van elég. Négy hallgató jut egy oktatóra — átlagról be­szélek —, míg Nyugaton ti­zenkettő. Diákszociális von- zata persze lenne, és a kol­légiumi helyek számát is bő­víteni kérte, de ezeket a költségeket vállalni kell. To­vábbá a foglalkoztatáspoliti­kai következményeivel is számolni kell, de reálisan. Ügy tapasztalom, a keret­szám emelése azért okoz traumát, mert a mi gyakor­latunk szerint — elenyésző eltéréssel — annyian szerez­nek diplomát, ahányan el­kezdik felsőfokú tanulmá­nyaikat. — Aligha helyes, hogy a belső szelekció szinte telje­sen megszűnt. — Persze, hogy nem he­lyes. De ez nem kizárólag a felsőfokú intézmények ro­vására- írandó, és nem is mindenütt egyformán „libe­rálisak” az oktatók. Egyebek között az a körülmény áll mögötte, hogy nálunk elvé­gezhet valaki akár hat-hét félévet is az egyetemen, s ha bármi okból abbahagyja, az kerül be a személyi iga­zolványába, hogy „szakkép­zetlen” és legmagasabb is­kolai végzettsége az „érettsé­gi”. Pedig föltehetőleg szer­zett annyi tudás, miint az, aki hároméves főiskola el­Kiadói vállalkozás A Mezőgazdasági Kiadó az 1988-as terv összeállítá­sakor 94 könyv elkészülté­vel számolt. Kiderült azon­ban, ho)gy a múlt évi 9 mil­lió forinttal szemben az idén mindösisze 3 millió fo­rint központi támogatáshoz jutnak, ezen felül a papír­árak 20—30 százalékos emelkedése, valamint a bér- bruttósítás ugyanicsaik jelen­tősen megemelte költségei­ket. Ily módon az idén ki­adásra szánt könyvek szá­mát az eredetinek kéthar­madára csökkentették. A tervezett hatvan mű közre­adásával időarányosan jól haladtaik, az év első hét hónapjában ezek 80 száza­lékát eljuttatták a terjesz­tőkhöz és az olvasókhoz. A helyzet aranyiban vál­tozott a korábbiakhoz ké­pest, hogy megnőtt az ér­deklődés a gyakorlati tudni­valókat tartalmazó, a leg­jobb módszereket ismertető, gyakran kézikönyv jellegű kiadványok iránt. Épp ezért az év hátralévő részében több ilyen, a szakmai kö­zönség érdeklődését várha­tóan fölkeltő könyvet jelen­tetnek meg. Az állattenyész­tők munkájához nélkülöz­hetetlen taikarmányozástani könyv lát napvilágot; ezt a kiadványt részletes tábláza­tokkal egészítik ki. A kiadó egyébként az anyagi nehézségek áthidalá­sára a gazdálkodásban új­szerű formákat választ. En­nek szellemében adják köz­re például a Planétás kár­tyasorozatot. Bérmunkát vál­lalnak intézményektől és termelési rendszerektől ; a nádudvari KITE például szakmai tájékoztatók közre­adását bízta rá, és újból vállalkoztak folyóirat, az Ál­lalmi Gazdaság című lap ki­adására is. Ezeknek a munkáknak a bevételéiből főként olyan szakikönyveknek a kiadását szeretnék finanszírozni, ame­lyek — mindössze két-há- romezer példányosak — rá­fizetésesek, pedig a mező- gazdasági és. oktatási intéz­mények szakemberei szálmá­ra igen fontosaik. A kiadó­nak azok a szakmai művek hoznak hasznot, amelyek legalább 25—30 ezer fölötti példányszámban látnak nap­világot. Ilyen volt az idén a metszésről szóló könyvük. A Mezőgazdasági Kiadó közvetlenül keresi az élel­miszergazdaság üzemeivel, intézményeivel a kapcsola­tot; ezek az idén egymillió forinttal támogatják a ki­adást. A Somogy megyei és a Nyíregyházi Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság például anyagiakkal járult hozzá er­dészeti növénytani könyv kiadásához, a Békéscsabai Konzervgyár a konzverv- gyári technológiákról szóló, a kecskeméti Zöldségter­mesztési Kutatóintézet pe­dig egyetemi tankönyvként is hasznosuló mű megjelen­tetését segítette. A Környe­zetvédelmi és Vízgazdálko­dási Miimisztérium környe­zetvédelmi könyv kiadásá­hoz járult hozzá. Jövőre je­lenteti meg a kiadó a „Mégis vegyszerrel” című könyvet, amelynek f inansz í rozá sáh oz tíz neves külföldi — nö­vényvédő szert gyártó — cég támogatását tudták meg­nyerni. végzése után kap diplomát, ami pedig felsőfokú szakkép­zettséget igazol. — Hogyan lehetne ezt az ellentmondást feloldani ? — Munkaköri besorolást kellene készíteni a megha­tározott lezárt félévvel ren­delkezők részére: milyen be­osztásban kezdhetik a pá­lyát. Nem lenne ez se „spa­nyolviasz”; műegyetemen ta­nító kollégámtól hallottam néhány éve Finnországban, hogy mérnökhallgatóik nem ritkán hagyják abba az egye­temet a nyolcadik szemeszter után, mert elég felkészültek már ahhoz, hogy boldogulja­nak az iparban. Az utolsó évfolyamokon többnyire azok maradnak, akik tudományos fokozatra pályáznak, a kuta­tói munkakört tekintik pers­pektívának. — A belső szelekció tehát részben „magától”, természe­tes úton is végbe mehet. Ez még inkább amellett szól, hogy tárjuk iki az egyetemek kapuit az oda kívánkozók előtt. S azért is, mert a je­lenlegi hallgatói létszám a népesség, illetve a korosztály létszámához képest alacsony. De lát-e ön garanciát arra, hogy a tudás, a szellemi munka rangját elismerő elvi deklarációk mellé forintok is kerülnék a felsőoktatás mi­nőségi és mennyiségi fej­lesztéséhez ? — Szorult helyzet ez, mert nem lehet nem tudomásul venni a költségvetési hiányt. Azzal együtt, hogy a társa­dalomnak és a kormányzat­nak jól felfogott politikai ér­deke is a felsőoktatás támo­gatása. A stratégia szem­pontjából is. A politika nagy­-I vonalúan hangoztatja is a szellemi töke mélkülözlhetet- len fontosságát. Az én fel­adatom tehát a politikai de­magógia kihasználása lenne vagy lehetne a pénzszerzés­hez, de nincsenek túlzott il­lúzióim ... — Miért olyan nehéz el­fogadtatni, hogy az oxtatás biztos befektetés, és semmi­vel se helyettesíthető? — Mi most a vállalkozói szemlélet rabjai lettünk, a kockáztatás is „sikk”, sajá­tos módon az oktatásra for­dítható befektetésekhez — hiába áll előttünk számos bi­zonyító példa Japántól az NSZK-ig — még nincs meg a kellő bizalom. Ügy hat, egyelőre csak a vulgáris fel­fogása honosult meg a vál­lalkozásnak: a „hátha bejön” szemlélet, mint a lóverse­nyen. Hogy az oktatás biz­tos befektetés, azt még nem fogadta el a társadalom. — Bizonyos, hogy a társa­dalom nem fogadta el? Nem inkább a pénzügyi kormány­zat fenntartásait tükrözi a művelődési tárca szegénysé­ge*? — Nézze, a válasszal meg kell várni a jövő évi költ­ségvetést. A legutóbbi par­lamenti ülésen mindenesetre jóleső érzéssel vettem tudo­másul, hogy a képviselők megerősítették : az oktatás­nak prioritást kell biztosíta­ni. M.I. A fa mindenkori adottságait kihasználva készíti különleg domborműveit Géró Ferenc. A Bács-Kiskun megyei Helv cián élő {fafaragó 1971-től készíti műveit saját építésű nái fedeles tanyájában (MTl-fot Szentendre központjában áll a Barcsay-gyűjteményt őrző ház. Az idős mester ugyanis a városnak ajándékozta művészetére jellemző képeit. Sok kisméretű festmény, grafika látható itt, (köztük a Szentendrei mozaik című alkotás és a hozzá készült vázlatok, ta­nulmányok sora. Képünkön: a múzeum egyik terme. Bltört a márványtábla, romokban a kápolna EMLÉKEK EÖTVÖSRŐL ERCSIBEN — Eötvös József emlékeit kertesein Ercsiben — mon­dom a fiatal körayvtárosnő- iraék a falu bibliotékájában. Könyvekkel nem tud .segíte­ni, hiszen a katalógus tar­talmát sem ismeri. Ö csak nyári besegítő. Ám nem akairja, hogy az .idegen csa­lódottan távozzék, hát ki­mutat az ablakon: ott, a té­ren túl a szőbor. Most csi­nosítják a környezetéit. Il­lendő, hiszen Ercsi szeptem­ber 3-án ünnepli Eötvös Jó­zsef születésének 175. szüle­tésnapját. — Amikor legutóbb lát­tam ezt a szobrot, épp egy üres borosüveg éktelenke­dett Eötvös kezében, s a hála koszorúját a fejébe nyomták... — Csodálkozik ? Nézze meg a kápolnát ! — jegyzi meg .a könyvtáros-kisegítő, majd még megereszt egy hajlik mondatot: — Az újjá- aJlalkuló múzeum ablakait is betörték. Eötvös József 1813. szep­tember 3-án született Bu­dáin, a Szent György tér 10. számú házában. Gyermekko­rát csaknem kizárólag anyai nagyanyjánál, Lilién József bárónál töltötte Ercsiben. Tizenkét éves koráig csak törte a magyar 'nyelvet. Anyanyelve a német vélt. S mégis az egyik legnagyobb magyar lett. Sokak emléke­zetében Eötvös József „A falu jegyzőjé”-nek szerzőié­ként él. Azt már keveseb­ben tudják, hogy tagja volt az 1848-as, majt a kiegyezés utárni kabinetnek is. Kezé­ben volt a jövőt formáló vallás- és közoktatásügyi tárca. Jót és jól akart ten­ni a felnövekvő nemzedék­ért. Író volt vagy politikus? Victor Hugo mondataiban rejlik a válasz: „Ha ez em­ber a művészet bányájába vág. a csákánnyal, az iro­dalmi kérdések után rögtön a társadalmi kérdéseket éri!” Az ügyvédjelölt hiva­talnok, a reálisan gondolko­dó márciusi fiatal a tollat fegyverként használta. Bi­zonyság rá Dózsa című re­génye, A falu jegyzője és több ifjúkori, Ercsiben szü­letett verse. Megismerkedett Kossuthtal, Széchenyivel, Deákkal, Wesselényivel, Tre- főrt Ágosttal, ... A refor­mók siettatője lett. Ha meg­fáradt a hadakozásban, min­dig ott volt számára Ercsi, a feliüdítő Duna-parti bir­tok. Itt újra töltődött, ba­rátokkal1 találkozo't, mene­déket talált. Hát ezért sze­gődtem Ercsiben Eötvös ■nyomába. Elindultam a kápolnához. Aki nem kocsival érkezik ide, annak nem ajánlom a kirándulást. A „legegysze­rűbb” a kavicsos Duma-par­ton végigbotarkáltnii, de ez is jó háromkilométer.es kíratú- na, amelynek a végén még meg kelll másznia egy dom- boit is. Néhány éve országos fel­zúdulás volt a kápolna miatt. Akkor romokban hevert. Azóta felújították. Most is­mét romokban áll. Egyedül a család emlékét idéző ob.e- liszk dacol az idővel. A ká- pölina falán levő már.vámy- teiblát összetörték. Nem tud­ni', hogy ki és miért. Az aj­tót és az ablakokat bezúz­ták, a kazamatába vezető lejáró vaslemezét * fölfeszí­tették és elcipelték. A ká- polnaterem csupa mocsok. Azt mondja a vb-titkár, Vuleta Antalné, hogy fél az ünnepségektől. — Másodikén délután új üvegedet rakatunk föl, hogy legalább másnap legyen va­lamilyen képe a kápolná­nak. Az ajtót bezárjuk, mert jobb, ha egyetlen vendég sem téved be. Szégyellnünk kellene azt, ami itt van. Eötvös József közvetlenül a halála előtt mondotta vég- ákarataként, hogy testét Er­csiben, a Duna partján te­messék el: „Jól tudom, hogy Ercsiben talpalatnyi földem sincs, amelyet magaménak mondhatnék. De tudom azt is, hogy az én; öreg Sima barátom nem tagadja meg tőlem azt a kevés földet, amely elegendő, hogy holt­testemet magába fogadja.” 1871. február 2-án halt meg. Végakarata szerint itt, a kápolnában temették el. — Eötvös emléke Ercsi­ben súlyos örökség — jegy­zem .meg a vb-titkárnak. — Ercsiben ma nyolcezer állandó, ezer ideiglenesen bejelentett lakó van, s akkor még nem beszéltünk a lak­tanyában levő katonákról. Negyver kilométer ide Bu­dapest, alig öt Százhalom­batta. Az aktív keresők el­járnak. A cigányok lélekszá­mú megnőtt, s ezzel együtt a bűnözés ,iis. A Möldova- könyv semmi ahhoz, ami itt történik. Körzeti megbízott rendőrt még kiemelt fizetés­sel sem kaptunk hónapok­ig... Ugye, megérti, hogy a legkisebb gondunk is na­gyabb, mint a kápolna vagy a múzeum ügye. — A falut járva s egy kis­sé ismerve Ercsi jelenét, gondjait, nem vitatom iga­zukat. De itt állunk egy év­forduló küszöbén ... — Szeptember 2-án Baján, másnap Ercsiben lesz orszá­gos ünnepség'. Ide várjuk Köpeczi Béla akadémikust; az Országos Pedagógiai Könyvtár az egykori Eöt- vös-házban megnyitja fel­újított és kibővített múzeu­mát, amelyben helyet kap egy korabeli tanterem is ... — S ezzel letudják tiszte­letüket? A vb-titkár rám néz; né­masága. is válasz. Nagy Jenő Hartmut Berlin Nyílt levél magnóügyben Kedves Tröbner úr! Soha ne adja föl a re­ményt, mert biztosak va­gyunk benne, hogy az ön számára is tartogat valahol a kereskedelem egy működő­képes kazettás magnetofont. A kérdés csupán az. nogy vajon hol? Nyilvánvaló, hogy eddigi próbálkozásai nem sok si­kerrel jártak. Az első beren­dezés a vásárlás után 24 órával felmondta a szolgála­tot, vagyis többet meg sem szólalt. S akkor kezdődött a szo­kásos hercehurca. Be a szer­vizbe, haza a szervizből, majd ismét a szerelő. A helyzet azonban nem sokat változott. Tröbner úr ugyan kapott egy másik készüléket, amelyik csodák csodájára már négy teljes hétig üze­melt, de utána azonban ez sem bírta tovább. Megné- mult örökre. Ismét a szerviz követke­zett. A szerelők megadták magukat; nem tudták meg­fejteni a hibákat. Így in­kább azt ajánlották Tröbner úrnak, hogy kérje vissza a pénzét. A vásárlás helyén ez el­len nem is tiltakoztak, min­dent gyorsan elintéztek. így újra van Tröbner úrnak pén­ze, viszont nincs magnója. Egy régi közmondás sze­rint, aki egyszer megégette magát, az óvatosan-bánik a tűzzel. Tröbner urat azonban nem ilyen fából faragták. Szerette volna meghallgatni a kazettáit, így nyakába vet­te a várost, fölkereste az ösz- szes üzletet. Kérdéseire a válasz mindenhol így hang­zott: — Sajnos, ezeknek a ké­szülékeknek valamilyen rej­tett hibájuk van. Ha a ked­ves vásárló szerencsés, ak­kor ezek már a garanciális idő alatt megmutatkoznak. Tröbner úr valamennyi ha­zai gyártmányú készülékről hasonló jellegű felvilágosítást kapott. Hozzátették az el­adók azt is, hogy a japán . berendezések természetesen kiválóan működnek, az áruk viszont ötször annyi, mint a hazaié. Tröbner úr nagyon szomo­rú lett, hiszen az a készülék, amelyet vett, így is egyhavi fizetésébe került. Kedves Tröbner úr! Két javaslatunk van: 1. Szokjon le a kazettahallga­tásról. Inkább sétáljon vagy sportoljon szabadidejében. 2. Keressen olyan állást, ahol legalább * annyit fizetnek, mint amennyibe egy japán készülék kerül. Fordította : Szabó Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom