Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 25., csütörtök LENGYEL SZTRÁJKOK Félmillió tonna szén a bányászat vesztesége A keddi egy bánya után szerdán újabb 4 bányáiban szűnt meg a sztrájk a szilé­ziai bányavidéken. A regge­li órákban a mvslowicai „Lenin”, délután pedig a Wodzislaw Slask-i „Narcell” bányát hagyták él a sztráj­kolok az üzemek vezetősé­ge és a rendfenntartók fel­szólítására, erőszak alkal­mazása nélkül. Az alsó szi­léziai Wal'brychban a „Vik­tória” és a „Walhrzych” bá­nyákban fejeződött be a munkabeszüntetés a bánya- igazgatósággal folytatott tár­gyalások után. Valamennyi sztrájkoló bányában a meg­szálló munkások száma 150 és 600 között mozog, egyre többen hagynák fel a mun­kabeszüntetéssel és térnek haza, vagy jelentkeznek munkára. A bányászat veszteségei szerdára a félmillió tonna szénnek megfelelő 6 mil­liárd zlotyra emelkedtek, az exportkiesés 7,5 millió dol­lár. Kedvezőtlenebb hírek ér­keztek a balti tengeri ha­jógyárakból és kikötőkből. Változatlanul áll a munika a szczecini hajógyárban és a néhány száz munkás hétfőn kezdett okkupációs sztrájk­ja miatt gdanski hajógyár­ban. A lengyel rádió jelen­tése szerint nem dolgozik a gdanski kereskedelmi kikö­tő egy része, a Wysla hajó­gyárban néhány tucat dol­gozó sztrájkol, leállt a mun­ka az északi hajógyárban és mintegy háromszázan sztráj­kolnak a gdanski hajójaví­tóban is. A Stalöwa Wola-i acélműben szerdán is foly­tatódott két üzemegységben 170 ember részvételével a munkabeszüntetés. . Egyelőre nincs hír arról, hogy a sziléziai Jastrzebie A Román Szocialista Köztársaság nagykövetségével szembeni üres telken augusztus 22-e óta fiatalokból álló kisebb csoport békés tüntetést folytat tiltakozásul a tervezett romá­niai falurombolások ellen, valamint a két nép kapcsolatának javításáért után másutt is kijárási ti­lalmat vezettek volna be. Eddig három vajdaságban alkalmazzák a gyorsított szabálysértési eljárásokat. Sziléziában, Gdanskban és* Szczecinben is folytatódik az ügyészségek vizsgálata a sztrájkok szervezőivel szem­ben. Eddig mintegy tucat embert idézték be, a letar­tóztatásokról egyelőre nem hoztak nyilvánosságra ada­tokat. Közben Lengyelország- szerte felvásárlási hullám kezdődött. A lakosság lisz­tet, cukrot, rizsit, sót, ecetet, margarint, sajtot, étolajat, tejport igyekszik készletez­ni. A falusi lakosságot szén- vásárlási láz kerítette ha­talmába. Az NDK több egyházi szervezete segélyszállítmányt juttat el Szudánba, az esőzések nyomán keletkezett árvíz károsultjai­hoz IRA — a „letörlendők” szervezete A hosszú háború huszadik éve Idén augusztus 14-én Bel­fast katolikus negyedében nagygyűlésen emlékeztek meg a „brit katonai meg­szállás” 19. és az internálás bevezetésének 17. évforduló­járól. Észak-Írországban nem felejtenek. Belfastban, ahol a város huszonkét pontján „béke drótkerítés”, vagy be­tonfal választja el a katoli­kus lakónegyedet a protes­tánstól, barrikád mindkél oldalán pontosan számon- tartják halottaikat. És az „ellenségen" ütött sebekei is. „Az IRA harccsoportok értünk emeltek szót Hollan­diában, Nyugat-Németor- szágban és Beligumban. Egv nyelven beszélnek, azon az egyetlen nyelven, amit a britek megértenek” — mon­dotta az emlékező nagygyű­lésen Martin McGuinees, a Sinn Fein alelnöke. A sok­ezres tömeg lelkesen éljen- zett. Mindenki tudta, hogy azokról a merényletekről beszél, amelyeknek — a gib- raltári SAS-akció óta — 13 brit katona esett áldozatul. Ez év március 6-án ugyan­is a Special Air Service, vagyis a brit hadsereg anti- terrorista kommandója ütött rajta Gibraltár főutcáján az IRA háromtagú „harccso- portján". Szeptemberben kezdődik Gibraltárban a ha- lottkémi törvényszéki vizs­gálat annak tisztázására, va­jon „jogos emberölés” volt-e agyonlövésük közvetlen kö­zelből, pisztolysorozattal. Ugyanilyen sommásan vég­vett a SAS tavaly május­ban az IRA egy nyolctagú csoportjával Észak-lrország- bam. Ügyükben nincs vizs­gálat. A tőrbecsalt IRA-cso- port tagjait „akció közben tettenérve” lelték szitává. A SAS nem szokott foglyot ej­teni. Jeligéje:: „Aki mer — az nyer.” „Ezek soha, de sohasem fognak győzni” — mondotta Thatcher kormányfő, ami­kor ausztráliai körútja so­rán hírét vette az IRA leg­újabb terrorakcióinak. A Sinn Fein alelnöke néhány nappal később így repliká- zott Belfastból: „így fele­lünk Thatcher asszonynak: igenis, győzni fogunk. Mert mi eltökéltebbek vagyunk, mint az a harmincezer fegy­veres orvgy.ilkos, aki utcá­inkon őrjáratozik és népün­ket zaklatja”. (1969 óta Észak-trországban tízezer fős reguláris brit katonaság állomásozik. Az ulsteri rend­őrség személyi állománya 13 ezer fő. A csaknem tisztán helyi protestánsokból tobor­zott ulsteri védelmi ezred­nek (UDR) 3500 teljes állá­sú és 3000 részidős fegyve­rese van.) A Sinn Fein (a két szó jelentése az írek gyakorla­tilag holttá vált anyanyel­vén: „magunk erejéből”) az észak-ír katolikusok legra­dikálisabb irányzatának po­litikai pártja. Legálisan mű­ködik, jóllehet, a törvényen kívül helyezett IRA „poli­tikai fedőszervének” tekin­tik. A Sinn Fein nem ta­gadja, hogy ugyanazért a célért küzd politikai eszkö­zökkel, amiért az IRA a „fegyverek erejével”. Az augusztus 2-án londo­ni 1 a kt an y ar óbb a nt á ss al in­dított legújabb IRA-hadjá- rat kezdete óta már nem­csak az ulsteri uniomisták berkeiben, hanem a brit korzenvatív kormánypártban is egyre nagyobb hangerő­vel követelik a Sinn Fein betiltását, az „IRA-maffia- vezérék” internálását és a halálbüntetés visszaállítását a terrorcselekményekre. A brit hatóságok jelenleg 250 főre becsülik az IRA „aktív fegyveres szolgálato­sainak” számát. Legismer­tebb támogatóikkal együtt sem többre, mint 400—450 főre. Vagyis nagyjából ugyanannyira, mint 1971-. ben, az akkor bevezetett és három évig érvényben tar­tott internáUás kezdetén. Azóta 247 IRA-fegyveres vesztéte életét, többezer IRA-gyanús fordult meg in­ternáló táborokban és bör­tönökben. Hol és hogyan „teremnek” az új IRA-ta- gok? Amikor 1986-ban a tíz és félévi fegyház után sza­badult Mairead Farrellt megkérdezték, vajon életé­nek egyharmadát rács mö­gött eltöltve, megbánta-e tettét (egy bombamerénylet­ben való bünrészesség), a hívő katolikus ír leány így válaszolt: „Jézusomra, nem. Hadműveletben vettem részt, s tudtam: megölhetnek vagy elfogadhatnak. Ez már így van ... Nincs szó sajnálko­zásról .... kivéve azt, hogy elfogtak.” A nyugat-belfasti Mairead Farrell 12 éves gimnazista volt, amikor Észak-Írország­ban a „zavarok” elkezdőd­tek. Természetesen katoli­kus gimnáziumba járt. Ami­ként a barrikád másik ol­dalán a gimnázium minden tanulója protestáns. Észak- Irországban csak egyetlen­egy felekezetnélküli állami „vegyesiskola” működik. Az iskolából hazatérő gye­rekek Nyugat-Belfast kato­likus gettójában az előző éjjel hevenyészett barrikádok kiégett maradékai, omladozó házsorok szeméthalmai kö­zött játszadoznak. Vagy fut- ballgólarány mintájára fes­tik falra a folytatásos sze­mét-szemért mérkőzés előző huszonnégy órájának „halál­eredményét”. Kiköpnek az utcákon rohamfelszerelésben járőröző katonák után. Ott őgy el égnék az előző éjszakai gyúj'tópalack-dobálás és cél­lövészet tizen-huszonéves „hősei” között. Ez utóbbiak­nak bőven van idejük új gyújtópalackok készítésére : a kilencvenezer lélekszámú nyugat-belfasti katolikus géttó felnőtt lakosságának 80 százaléka munkanélküli. Thatcher asszony „a civi­lizált világ színéről letörlen- dőmek” nyilvánította az IRA-t. Az internálás újra- bevezertését azonban ő is ,yigen súlyos” és „hosszasan megfontolandó” rendszabály­nak nevezte. A brit kor­mány még nem engedett az ismét „radikális megoldást” követelő közhangulatnak. Keserű történelmi tapaszta­latokból tudja, hogy nincse­nek egyszerű receptek a ter­rorizmus leküzdésére. Sokan azt is tudják a szi­getországban, hogy roppant nehéz, sőt alighanem lehe­tetlen civilizált játékszabá­lyokat elfogadtatni olyan kisebbséggel, amely úgy érezheti, hogy megtagadják tőle az egyenjogúságét és a civilizált létfeltételeket. Köves Tibor Feszültség Lengyelországban Még el sem halványult a májusi lengyelországi sztráj­kok és társadalmi nyugta­lanság emléke, máris újabb sztrájkhullám, társadalmi­politikai feszültség tanúi va­gyunk Lengyelországban. Az akkori és a mostani események azonos vonása, hogy mindkét esetben az elé­gedetlenség kirobbanása köz­vetlen gazdasági okokra, az árak emelkedésére, az inflá­cióra, az életkörülmények romlására, alapvető ellátási zavarokra — augusztusban például a helyenkénti hús-, sajt-, kenyérhiányra — ve­zethető vissza. A helyzetüket egyre kedvezőtlenebbnek ta­láló munkások — más esz­közt nem látván — sztráj­kokban fejezték és fejezik ki ma is elégedetlenségüket. Az már csak a lengyel bel­politikai realitásokból ere­dő járulékos körülménynek tűnik, hogy májusban, de’ méginkább augusztusban az objektív alapokon nyugvó munkástiltakozásokat a belső ellenzék, az egykori „Szoli­daritás” aktivistái saját po­litikai céljaik elérésére igye­keztek és igyekeznek most is felhasználni. E politikai cél lényegében a „Szolidaritás” legalizálásának görcsös kö­vetésében merül ki; vagyis az egyetlen általuk ajánlott alternatív program, az egyet­len orvosság minden bajra a „Szolidaritás” újjáélesztése lenne. Az 1981-ben — a szükségállapot bevezetésével — feloszlatott szervezet, amely azóta törvénytelenül működik, nem hajlandó a részvételre a társadalmi köz­megegyezés kimunkálásá­ban, amíg nem legalizálják. Az ország vezetése pedig las­san hét éves politikájának feladását látná a „Szolidari­tás” újjáélesztésében. Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy a nyugati világ a lengyelországi politikai konszolidáció és stabilitás feltételének tekinti a „Szo­lidaritás” „rehabilitálását” és ettől teszi függővé kapcsola­tainak teljes normalizálását Varsóval. Eközben erkölcsi és anyagi támogatásban is részesíti az ellenzéki akti­vistákat — legutóbb az ame­rikai kongresszus 2 millió dollárt hagyott jóvá a „Szo­lidaritás” megsegítésére. A lengyel vezetés tehát immár 7 éve a „Szolidaritás” nélkül, sőt a „Szolidaritás” ellenére igyekszik úrrá lenni az ország gazdasági és po­litikai nehézségein. Ellenére, mert az ellenzékiek csak a belső helyzet romlásában lát­nak esélyt fennmaradásukra, így minden belpolitikai konfliktust megpróbálnak kiszélesíteni. Ennek vagyunk tanúi most, augusztusban is. Aho­gyan Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője fogalma- zott : a gazdasági alapokon kirobbant társadalmi feszült­ségre az ellenzék gyorsab­ban válaszolt és állt az elé­gedetlen munkások élére, mint ahogyan a kormány reagált a szükséges intézke­dések meghozatalával, hol­ott számolt a romló életkö­rülmények miatti elégedet­lenség megjelenésével. Ebből az tűnik ki, hogy a kormány és a párt is tisztá­ban van azzal: a hiba ezen az oldalon történt. A szem­ben álló fél csak kihasznál­ta a kínálkozó lehetőséget. Így a megoldást is a kor­mánynak és a pártnak kell 'kidolgoznia. A PB keddi ülésén elismerte, hogy rom- lott a dolgozók helyzete, a piaci ellátás — jogos tehát az elégedetlenség. A gazda­ságpolitika elengedhetetlen módosításra szorul, a refor­mokat még következeteseb­ben kell megvalósítani. A párttestület ugyanakkor új­fent hitet tett a párbeszéd és a társadalmi közmegegyezés építése mellett, amelyben változatlanul döntő szerepet szán a hivatalostól eltérő po­litikai nézeteket vallók nö­vekvő aktivitásának, a kato­likus egyház konstruktív sze­repvállalásának. Jellemző a PB önkritikus helyzetelem­zésére, hogy a válsághelyzet okai között meg sem említi a politikai ellenzék — egyéb­ként kétségtelen — negatív szerepét. A párt a társadalom meg­értését kéri a rendkívüli in­tézkedésekhez ; azzal érvel, •hogy a nehéz életkörülmé­nyek, az ország vezetésének címzett megalapozott bírála­tok és követelések nem szol­gálhatnak magyarázatul a jogtiprásra, a termelés, a közlekedés és a nemzetközi árucsere megzavarására. A munkáselégedetlenség jogosságának elismerése nem jelenti a tiltakozás módjául választott sztrájkok jogszerű­ségének, még kevésbé éssze­rűségének elismerését. Az ak­ciók felrúgják az 1982 óta érvényes, a sztrájkot legáli­san is lehetővé tevő szak- szervezeti törvény előírásait, s ezért törvénytelenek. Ká­rosak, hiszen óriási anyagi veszteséget okoznak az amúgy is nehéz helyzetben lévő gazdaságnak. Demorali­zálnak, mivel egy elenyésző kisebbség teszi lehetetlenné a többség számára a normális munkát. Mindenesetre elgondol­kodtató, és a gazdaságiak mellett politikai reformokat is sürget, hogy a dolgozók még ma is szinte az egyedü­li lehetséges eszköznek te­kintik a sztrájkot befolyásuk gyakorlására az ország poli­tikai életében. Nem voltak alaptalanok azok a bírálatok, amelyekkel a PB az elmúlt hetekben a LEMP üzemi pártszervezeteit, az üzemi munkástanácsokat illette a csökkenő aktivitásért, a dol­gozók problémáinak figyel­men kívül hagyásáért. Nem kétséges: a közeli he­tekben a kormánynak is alapos elemzést kell végez­nie munkájáról s a sikerte­lenségek okairól, a felelős­ség, ha kell, az esetleges sze­mélyi felelősség feltárását is beleértve. A társadalom többsége egyetért abban, hogy őszinte vizsgálatra és határozott döntésekre van szükség a gondok orvoslá­sa, a jövőbeni hasonló konf­liktushelyzetek veszélyének csökkentése érdekében. Zsebesi Zsolt GYORSLISTA Nyereményjegyzék az 1988. au­gusztus 23-án megtartott au­gusztusi telelottó-jutalomsorso- lásról, amelyen az augusztusi telelottó-szelvények és az au­gusztus havi előfizetéses szel­vények vettek részt. A nyere­ményjegyzékben az alábbi rövi­dítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (3000 Ft) B Z as tava GTL 55 személygép­kocsira szóló utalvány C Lakberendezési utalvány D Szerencse utalvány (30 000 I E Vásárlási utalvány (10 000 Fi F Vásárlási utalvány (9000 Ft) G Vásárlási utalvány (7000 Fi H Vásárlási utalvány (5000 Fi A nyertes szelvényeket 1988. szeptember 16-ig kell a totó­lottó kirendeltségek, az OTP- fiókok, vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgató­ság címére (1975 Budapest, V., (100 000 Ft) ni, 2 894 541 h 82 035 095 g 82 142 853 e 82 266 005 g 82 443 036 h 2 902 238 e 82 042 792 f 82 196 732 f 82 273 702 f 82 450 733 h 2 917 632 y 82 073 580 g 82 204 429 e 82 289 096 f 82 466 127 e 2 925 329 h 82 081 277 g 82 212 126 d 82 296 793 h 82 481 521 t 2 971 511 h 82 088 974 g 82 219 823 g 82 319 884 e 82 496 915 d 2 986 905 h 82 096 671 e 82 227 520 f 82 335 278 f 82 520 006 e 82 004 307 h 82 104 368 h 82 235 217 d 82 342 975 e 82 527 703 f 82 012 004 h 82 112 065 b 82 242 914 f 82 350 672 h 82 535 400 g 82 019 701 e 82 119 762 b 82 250 611 f 82 358 369 h 82 543 097 b 82 027 398 h 82 127 459 g 82 258 308 g 82 404 551 g 82 550 794 f 82 558 491 h

Next

/
Oldalképek
Tartalom