Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

2 Somogyi Néplap 1988. augusztus 23.. kedd Magyar vezetők távirata Románia folszabadulázának 44. évfordulójára Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára, a Minisztertanács el­nöke, Straub F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke Ro­mánia nemzeti ünnepe alkal­mából táviratot küldött Ni- colae Ceausescunak, a Ro­mán Szocialista Köztársaság elnökének, illetve Constantin Dascalescunak, a Román Szo­cialista Köztársaság kormá­nya elnökének. Stadinger Ist­ván, az Országgyűlés elnöke ugyancsak táviratot küldött Nicolae Giosannak, a Nagy Nemzetgyűlés elnökének. Lengyelországi sztrájkhelyset Büntető eljárás a sztrájkok szervezői ellen Hétfőtől munkabeszünte­tést hirdetett meg a gdans­ki Lenin Hajógyár úgyne­vezett sztrájkbizottsága. A sztrájk reggel hét órakor lé­pett érvénybe. A PAP hi­vatalos lengyel hírügynökség jelentette, hogy vasárnapra tíz szénbányában állt meg a termelés, és folytatják a sztrájkot a szczecini közle­kedési dolgozók és a kikötői munkások is. A sziléziai bányavidék il­letékes körzeti ügyészei hét­főn büntető eljárást indítot­tak mind a tíz bányánál a sztrájkok szervezői ellen a szakszervezeti törvény meg­sértése miatt. A törvény tilt­ja a politikai és szolidaritás jellegű sztrájkokat. azok meghirdetését a munkások többségének titkos szavazá­son kinyilvánított támogatá­sától teszi függővé. Az illetékes ügyészségek már a múlt hét keddjén il­legálisnak minősítették a nem sokkal később már tíz bányára kiterjedő sztrájko­kat, de a tiltakozó akció azonnali beszüntetésére vo­Karnevál az Arbaton Szovjet és amerikai gyerekek karneváli hangulatban vonul­tak fel az Arbat utcában a hétvégén. A gyermekek a XIX. század formálói című barátsági tábor keretében tartózkod­nak a szovjet fővárosban natkozó felhívásuk nem ta­lált visszhangra. A PAP lengyel hírügynök­ség jelentése szerint a szcze­cini püspök után a katowicei püspök is felhívással fordult a sztrájkolókhoz és reményét fejezte ki, hogy mind a munkát beszüntetők, mind a bányaigazgatóságok kellő gondot fordítanak az össz­társadalmi tulajdont jelentő bányák megőrzésére, az esetlegés károk megelőzésé­re. A májusi lengyelországi sztrájkok idején sok helyütt az egyház képviselői igye­keztek közvetíteni a sztráj­kolok és a gyárak vezetése között. Gdanskban több mint egy hét után éppen a gdans­ki püspök közbenjárásával sikerült elvonulásra bírni a gyárat megszállva tartó mun­kásokat. Hasonlóan pozitív szerepet vállalt a krakkói ér­sek a Nowa Huta-i sztrájkok idején három hónappal ez­előtt. Az ázsiai ország fővárosától keletre fekvő település egyik rombadőlt lakóháza, az augusztus 21-i földrengést követően. Eddigi adatok sze­rint mintegy nyolcszázan vesztették életüket a romok között. MTI telefotó Tábor erdélyi gyerekeknek Erdélyi menekülitek gyer­mekei számára úgynevezett felzárkóztató táborozás kez­dődött hétfőn Szentendrén, a Kárpát-forrás melletti út- törő-vánidortábarban. A Ha­zafias Népfront szentendrei biiizdttsáiga', Illetve a Petőfi Kulturális és Hagyományőr­ző Egyesület álltai szervezett 'táborozáson 25 általános is­kolás gyermek vesz részt. Egy hétig öt pedagógus fog- lálkozilk velük, hogy szep­temberben zökkenőmén t esen folytathassák a tanulást a magyar iskolákban. A tábo­rozáshoz segítséget nyújt a szentendrei ferences gimná­zium, amelynek konyháján ebédet főznek a gyerekek számára és a Pilisi Parker­dő-gazdaság, amely gondos­kodik az étel számításáról. Kísérlet Prágában a közrend megbontására A csehszlovák távirati iro­da tegnap az alábbi közle­ményt hozta nyilvánosságra a vasárnap este Prágában történtekről : A biztonsági erők rendel­kezésére álló információk szerint több mint négyezer ember különböző időkben kí­sérletet tett a közrend meg­bontására. Köztük provoká­torok is voltak, akiknek késő éjszakai magatartása a huli­ganizmusba csapott át. így például üvegeket dobáltak a biztonsági szolgálat tag­jaira, s közülük kettőt köny- nyen megsebesítettek. A biztonsági erők előállították a vasárnapi események 77 résztvevőjét, főleg az akció szervezőit. Többségüket a kihallgatás után szabadon engedték. j ________________IRA — a „letörlendők” szervezete A történelmi múlt Kik azok és hányán van­nak, akiket Margaret That­cher brit kormányfő szerint „le kell törölni a civilizált világ színéről”? A miniszterelnök asszony az észak-írországi brit fenn­hatóság ellen küzdő Ír Köz­társasági Hadsereg (IRA) tagjait minősítette így au­gusztus első hetében. Azon a héten az IRA pogolgépek- kiel és lőfegyverekkel végre­hajtott merényleteinek ösz- szesam hat halálos és negy­venegy sebesült áldozata vont Észak-Irországban, Lon­donban és Nyugat-Németor- szágban. A „zavarok” kezdete óta az IRA most először inté­zett háiromfrontos támadást a brit fegyveres erők és a nekik dolgozó .civilek ellen. Egyidejűleg bejelentette, hogy a londoni láktany arabban- tással megkezdődött „általá­nos offenzívája”, amely 1989 augusztusában, Észak-lror- szág „brit katonai megszál­lásának” 20. évfordulóján éri majd el tetőpontját. A „zavarok” legutóbbi két évtizedében az IRA és a terrorizmus szinte egymásra fecsérelhető fogalom párrá vált a szigetországban. Pe­dig, az Ír Köztársasági Had­sereg eredete sokkal mesz- szebíbre, az első világháborút megelőző évekre nyúlik visz- szia. 1912-ben — a szomszédos Írország meghódításának 740. esztendejében — szavazta meg az angdl alsóház az „Irish home rule” harmadik változatát, azt a törvényt, amely önkormányzatot ado­mányozott a brit világbiro­dalom legrégebbi gyarmatá­nak. Ez a törvény sohasem lé­pett életbe. Parlamenti jó­váhagyásának évében az Ír­ország északi harmadán többségeit alkotó protestáns lakosság unioniste szerveze­tei bejelentették az „ulsteri önkéntes hadsereg” megala­kulását. Az ulsteri ir.regulá- risok Németországból kap­tak fegyvereket, politikai és anyagi támogatást pedig a szigetország akkor hatalmon levő liberálispárti kormá­nyának hivatalos ellenzéké­től, a brit konzervatív és unioniste párttal. Az Ulster Volunteer Force (UVF) alakuló nyilatkozatá­ban megfogadta, hogy az ir sziget hat északi grófságá­ban életre-halálra, ha kell, fegyverrel is ellenáll az ön­kormányzati törvény életbe­léptetésének. Az Ulster ben kisebbségbe szorult katolikus őslakosság válaszlépése nem sokáig késlekedett: 1913-ban beje­lentettek az „ír önkéntes hadsereg” megalakulását. Az egymás ellen masírozó — és akikor még főként fa­puskákkal gyakorlatozó — önkéntesek láttán London azonnal visszavonulót fújt. He talán nem is annyira az alig néhány száz fős „ön­kéntes hadseregek” harcias­sága riasztotta meg a libe­rális kormányt. Sokkal in­kább az, hogy az ír önkor­mányzatról évtizedeken dúló vita kettészakította a Libe­rális Pártot is. A brit párt­politika történetének utolsó liberális kormányát végül is csak a világháború kitörése mentette meg az azonnali kiszámolástól. Az ír önkor­mányzati törvény életbe­léptetését pedig a „győzelem kivívása utánra” halasztot­ták. Mindenesetre történelmi tény: a XVII. században be­telepített angol és skót pro­testánsok kései leszármazot­tai a XX. század elején si­keresen megakadályozták a gazdasági—politikai kivált­ságaikat fenyegető önkor­mányzat bevezetését. Még­pedig nemcsak Ulster álta­luk lakott hat grófságában, hanem az ír sziget többi, csaknem tisztán ír katoliku­sok lakta 26 megyéjében is. Elbukott nemzeti felkelé­sek, újra feltámadó és is­mételten meghiúsuló remé­nyek évszázadai után az írek türelme végképp elfo­gyott. Nem várták meg a világháború végét: 1916 húsvét hétfőjén önkéntesek alig ezer fős csapata meg­rohamozta a dublini főpos­táit és,a környező brit kor­mányhivatalokat. A város­központ birtokában kikiál­tották az Ír Köztársaságot. Fegyveres alakulatuk ekkor vette fel1 az Ír Köztársasági Hadsereg nevét. Egy hétig tartották magu­kat a túlerővel szemben. Az Angliából gyorsam átdobott brit csapatok vérbefojtották a felkelést. Vezetői megad­ták magukat, közülük tizen­ötöt kivégeztek. Ezután a halálbüntetéstől megmene­kült csapaitparancsmökok egyike — Eamon de Valera (az Ír Köztársaság későbbi államelnöke) — állt a maira - dékaiiiból újraszerveződő ír Köztársasági Hadsereg élére. Az 1918-as országos vá­lasztásokon Írországban meg­bukott a brit fennhatóságot elfogadó parlamenti párt. Az ír sziget 105 választókerületé­ből 73-ban a függetlenség kivívása mellett elkötelezett Sinn Fein Párt jelöltjei győztek. (Sinn Fein: „Ma­gunk erejéből”). Két tűz között a palesztinok Jordánia nem palesztin ál­lam — ez volt Husszein ki­rály augusztus eleji „üzene­tének” lényege és ezt egy­formán intézte mind Izrael­hez, mind a PFSZ-hez. Az uralkodó azt mondta, hogy lemond az Izrael által 1967- ben megszállt, országától el­foglalt területekről és azok egyedüli törvényes képvi­selőjének a PFSZ-t ismeri el — minden fenntartás nélkül. Husszein kiábrándult mind az Arab Ligából, mind a PFSZ-ből, amellyel legújab­ban 1985 óta egyezkedett az Izrael által 1967-ben meg­szállt arab területek, Cisz- jordánia és a gázai övezet közös képviseletéről, és ki­ábrándult az izraeli Munka­pártból is, amellyel tavaly áprilisban jutott Londonban félig-meddig titkos megálla­podásra arról, hogy a terüle­tek nagyrészét Jordánia kap­ná vissza. Az egyezség meg­valósulását a másik izraeli kormánypárt, a Likud „meg­fúrta”. E helyzetben Husz- szein tarthatott attól, hogy mind Izraelben, mind a PFSZ-ben felerősödnek azok az elképzelések, amelyek sze­rint a palesztinok hazája tu­lajdonképpen Jordánia — állampolgárai mintegy fele­részben valóban palesztinok, a többi főleg beduin. Emlé­keztetett arra, hogy a PFSZ 1970-ben, a „fekete szeptem­ber” idején tett már kísér­letet a hatalom megragadá­sára Jordániában és az iz­raeli jobboldalon többen — például Sáron tábornok — akkor legalábbis szóban tá­mogatták ezt a törekvést, hi­szen ha a palesztinoknak lenne önálló államuk — Jordánia helyén —, akkor Izrael „joggal” tarthatná meg a most megszállt területeket. A Husszein-féle „lemon­dás” körülményei azonban arra utalnak, hogy a király még nem játszotta ki utolsó kártyáját. Milyen állampol­gárok lesznek a megszállt te­rületek lakosai? Eddig kap­hattak Jordániái útlevelet és ennek alapján külföldön to­vábbra is jordániai állam­polgárnak számítottak. Az uralkodó bejelentése szerint marad az útlevél, de ezen­túl nem igazol semmiféle ál­lampolgárságot. Kérdés, be tudja-e tölteni a PFSZ a ke­letkezett jogi űrt? A szerve­zet azit ígéri, hogy a Palesz­tin Nemzeti Tanács Algírban hamarosan összeülő tanács­A brit alsóháK 1920-ban új „ír törvényt” szavazott meg. Méghozzá olyat, amely két különböző típusú önkor- málnyzatot irányzott elő Uls- tennek, illetve az ország déli kétharmadának. Észak külön parlamentet kapott, a déli országrész 26 megyéjének ír republikániu- saivai pedig London kiegye­zett. 1922-ben a brit' nem­zetközösség független domi- iniumaiként megalakulhatott az ír szabad állam. Ulster szabadon választhatott a szabadalmam és Nagy-Bri­tannia között. Újonnan kreált parlamentjének 3:1 arányú protestáns többsége tüstént az utóbbi mellett döntött. Írország .kettéosztását — és az ilyen áron elnyert függetlenséget — a dublini parlamentben csupán 64:57 arányban sikerült elfogad­tatni. Másfél évig tartó pol­gárháború robbant ki a csonkítással, együttjáró füg­getlenségét elfogadó, illetve az egységes Ír Köztársaság megteremtéséhez ragaszkodó írek között. A belviszély az utóbbiak vereségével végződött. Uls­ter — belfasti székhelyű ön­kormányzattal, Észak-lror- szág néven — unióra lépett Nagy-Britannia Egyesült Ki­rályságával. A dublini szék­helyű ír szabad állam par­lamentje pedig 1937-ben ki­vált a brit nemzetközösség­ből és kikiáltotta az Ír Köz­társaságot. (Folytatjuk.) Köves Tibor kozásán emigráns kormányt alakítanak. Más elképzelések szerint a helyszínen „de jure” függet­len államot alakítanak ideig­lenes kormánnyal. Ez persze tényleges államalapítást semmiképp sem jelent, hi­szen a területek továbbra is izraeli kézben vannak. De et­től függetlenül is, ha a nem­zetközi közösség egy része talán el is ismerné a íelsza- badítási szervezet „kormá­nyát”, vajon állampolgárok lehetnek-e nemzetközi jogj szempontból a nem tetező állam lakosai? Kiszolgálta­tottságukat fokozza, hogy a napokban az izraeli kormány törvényen kívül helyezte a területeken eddig is csak ti­tokban működő népi bizott­ságokat. Ezek a bizottságok szerve­zik a passzív ellenállást, az adófizetés megtagadását, a kereskedősztrájkot, az izrae­li áruk bojkottját és helyébe a kezdetleges helyi ipar fel­lendítését, a kijárási tilalom­mal akadályozott mezőgaz­dasági termelés helyett a ház körüli gazdaságok közös mű­velését, a bezárt iskolák he­lyett a gyerekek házi oktatá­sát — más szóval az esetle­ges államalapítás infrastruk­túráját. Mostantól e bizottsá­gok tagjait és a velük együttműködőket tízévi bör­tönbüntetés fenyegeti illegá­lis szervezethez való tarto­zás miatt. Eddig ha nem si­került közvetlenül „terror- cselekményt” rájuk bizonyí­tani, pusztán szervezKedés miatt legföljebb hathónapos adminisztratív elzárást szab­hatnak ki a hatóságok, igaz, ezt akárhányszor. Az új in­tézkedés megnehezíti a PFSZ-nek, hogy átvegye a területeken Jordánia szere­pét. A jordániai költségvetés eddig évi 30-40 millió dol­lárral egészítette ki a terü­leteken izraeli irányítással működő palesztin közigazga­tás alkalmazottainak fizeté­sét, fejenként havi 200-250 dollárral, 20-40 százalékkal toldva meg mintegy 20 ezer közalkalmazott — tanár, or­vos, elöljárósági hivatalnok — Izraeltől kapott havi fize­tését. Ezt most az uralkodó — elismerve a területek Jordániától való „független­ségét” — megszüntette. Az érvágás Ciszjordánia 850 ezer lakosából a családtagok, kai együtt vagy 100 ezer em­bert közvetlenül sújt, és to­vább rontja á gyengülő köz- szolgálatokat. Az adóbevételek csökkené­sére hivatkozva ugyanis az utóbbi hónapokban az izrae­li hatóságok már vagy 1200 palesztin közalkalmazottat „leépítettek”. A király fel­mondta a területek számára 1986-ban meghirdetett öt­éves, 1,4 milliárd dolláros fejlesztési tervét is. Igaz, hogy már tavaly is csak 20 milliót tudott átutalni az esedéken 250 millió helyett, de amikor a december óta tartó lázongás már eddig becslések szerint 330 millió dollár kiesést okozott, ez sem csekély összeg. A PFSZ aligha küldhet többet, hiába ígért az Arab Liga június­ban havi 40-50 millió dol­lárt: az izraeli hatóságok szigorítják a vám- és pénz­ügyi ellenőrzést, a határon százezerszámra kobozzák el a pénzt, mióta egy új ren­delkezés szerint arabok fe­jenként és alkalmanként legföljebb 1200 dollárt hoz­hatnak be az országba kül­földről. A jelek szerint Husszein célja olyan jogi, politikai és gazdasági űrt képezni, amelybe a palesztinok idő előtt belefáradnak. Szigorá­val ebben segítségére van az izraeli kormány is. Ha majd a lakosság belátja, hogy a PFSZ-től semmi jóra nem számíthat, ismét a király se­gítségét fogja kérni? Az biz­tos, hogy a jordániai felté­telek akkor sokkal kemé­nyebbek lesznek. Mészáros György

Next

/
Oldalképek
Tartalom