Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-18 / 197. szám
4 Somogyi Néplap 1988. augusztus 18., csütörtök ■ ■ Otven új munkahely Kiskorpádon Szerény ünnepség keretében adták át tegnap Kiskorpádon a Rákóczi FC és a kaposfői tanács közös üzemeltetésű ipari üzemét. Bátorfi József tanácselnök megnyitója után Nagy Árpád, az üzem vezetője mutatta be a műhelyeket a vendégeknek. Az új üzem két részből áll, egy lakatosműhelyből, és egy eléktro- nikai szerelőrészlegből. Profiljuk egyelőre nem túl változatos: a lakatosüzem tehergépkocsikra gyárt oldaltámaszokat, az elektronikai részleg pedig az .Elekterv és a VEKM megbízásából áramátalakító berendezések összeszerelését végzi. Az év hátralevő részében összesen mintegy ötmillió forintos alapanyagár-mentes termelési értékkel számolnak, 30 százalékos nyereség mellett. Ám ez még csak a kezdet — tájékoztatott az üzemvezető — jövőre nagyszabású fejlesztéseket terveznek. Egy szegedi feltaláló elektronikus zár találmányát kívánják gyártani, szintén az Elekterv meg bízásából. A belföldi piac már most lekötne 50 ezer darabot, ami 30 millió forintot jelent az üzemnek. A lakatos rész sem foglalkozik örökre támaszgyártással, NDK megrendelésre hidraulikadobozokat készít a következő évtől. A két üzemeltető mit vár az új üzemtől? — A tanács azt hiszem nagyon jól járt, hisz egy csapásra több gondunk is megoldódott — mondta Bátorfi József. — Volt egy rozoga, használaton kívüli épületünk, melyet végre hasznosítani tudunk. Közös tanácsunk mint fejlődésben elmaradt községek tanácsa többlet támogatást kapott a megyétől, félmillió forintot. Ezt a pénzt óvodabővítésre, járdaépítésre, szeméttelep-kialakításra, műútépítésre kellene fordítanunk, de természetesen minderre nem lehet elég. Befektettük hát az új üzembe és — remélem — ez évente hoz annyi nyereséget a tanácsnak, hogy ebből tudunk majd fejleszteni. Harmadrészben a foglalkoztatási gond is enyhült, jövőre már harmincöt asszony és tizenöt férfi dolgozhat az üzemben. — Folyamatosan csökkennek az állami támogatások a spqrtegyesületek számára — indokolta a döntést Szilvási József, a klub elnöke —, s a végső cél az önfenntartás feltételeinek megteremtése. Azért kell nekünk is vállalkoznunk, hogy fedezni tudjuk a kiadásainkat. Nem ez az első befektetésünk, foglalkozunk három busszal személyszállítással van egy nyomdánk és egy panziónk is. Az innét befolyt pénzekből szeretnénk rendezni pénzügyi hiányunkat, ami — félreértés ne essék — nem „eltűnt pénz”, hanem meg sem volt, és hiányzik költségvetésünkből. Az érdekek jól találkoztak tehát ebben, az új üzemben és remélhetőleg a dolgozók is megtalálják majd a számításukat. A betanulási idő alatt negyven, illetve huszonöt forint órabért fizetünk, ezután pedig teljesítménybérezést kapnak dolgozóink. Biztos megélhetést nyújt nekik az üzem, s ami itt a lényeg, hogy helyben van, így több idejük jut a faluban igen jól jövedelmező háztájira is. V. O. segítik egymást a tanácsok Beruházások közös pénzből Négy éve már, hogy a települések együttműködésének és összehangolt fejlesztésének elősegítésére megalakultak a városkörnyéki bizottságok. Kaposvár vonzáskörzetében 1984 májusától működik e bizottság, a város itanácsélnökérrek és 18 városkörnyéki községi tanács elnökének részvételével. Az érintett itainá'osélnökök gyakran nyilatkoznak kedvezően a bizottságról:. Elsősorban a tapasztalatcserét, az együttgondolkodást, a községhiaitárofcat átlépő szemléletmódot említik előnyeként. Papp János ka- po&vátri ítanácselnököit — akiit a városkörnyéki bizottság is elnökéül választott — arról kérdeztük, mi változott az évek sarán a bizottság munkájában és milyen eredményeket tekint a legfon tosiaibbnak ? — Eleinte azt keltett elérnünk, nehogy a tanácselnökök értekezletévé váljunk. A bizottság összetétele miatt fenyegetett ez a veszély. Törekvésünk sikeresnek bizonyult. A hivatalos hangvételű elnöki értekezlet helyett oldott légkörű, jó vitasaelle- mű városkörnyéki bizottsággá alakultunk. A hizolttság .küzd a formalitások ellen. Az egyik megbeszélésünkön például .tisztázták azt, hogy nem kell minden tanácsi munkatervinek egyformának lennie. A települések sajátosságaiból adódóan a feladatok sem uniformizálhatok, mindenhol észre kéül venni a legfontosabb helyi tennivalókat. — A viták során megismertük egymást annyira, hogy nagyfokú bizalom is kialakult egymás iránt — folytatta Papp János. — Időközben nyilvánvalóvá vált iaz is, hogy megbeszéléseink nem csupán a fejlesztések egyeztetésére adnak alkalmat, hanem konzultációra és módszereserére is. Vagyis, az értekezleteink széles körű Nitroglicerin spray A jövő héten megkezdik a nitroglicerin spray sorozatgyártását az Egis gyógyszergyár körmendi gyáregységében. Az első, 220 ezer palackos szállítmányt szeptember első hetében juttatják el a Gyógyért raktáraiba. A szívkoszorúér-tágító készítményt hazánkban eddig csak tabletta formájában hozták forgalomba. A receptre kapható tablettát a gyors hatás érdekében a nyelv alá kell helyezni. Kicsi, mindössze 10 milliméteres, könnyen hordozható flakonokba töltik a gyógyszer- gyárban a készítmény spray változatát, s ezt ugyancsak a nyelv alá kell spriccelni. Nem volt pultrengető forgalom Véget ért a nyári vásár — Idén kisebb árualappal kezdtük meg a nyári vásárt — tájékoztatott Mózs Gyula, a Somogyker Vállalat áruforgalmi csoportvezetője. Ennek a készletnek azonban 72 százalékát adtuk el az akció során, többet, mint tavaly. A tizenöt millió forint értékű forgalomból 5,6 millió volt az engedményünk, s ez is több, mint az előző évben. Ezzel a nagyobb ár- leszállítással próbáltuk ellensúlyozni azt, hogy a vásárlóknak kevesebb a pénze. Jól tükrözi ezt az a szám is, hogy összesen 37,8 százalékos volt az árengedményünk a tavalyi 31 százalékkal szemben. Nálunk tehát sikeresnek mondható a vá— Az idén nem voltak nagy „rohamok”, viszonylag egyenletesen megoszlott a forgalom. Férfiingből több mint tízezer darabot adtunk el. Sokan keresték a pólókat és a fürdőruhákat. A 40 százalékos engedmény ellenére mérsékelt volt a kereslet a gyermekszandálok, valamint az import csecsemőruhák iránt. — Sok helyről hallani, hogy meghosszabbítják a vásárt, esetleg véglegesen leáraznak egyes áruféléket. — A vásár alatt is eltérőek voltak boltonként a leárazások, elképzelhető, hogy egyes üzletek végleg leértékelnek valamit, de vállalati szinten ilyet nem tervezünk. A Somogykernek tehát jól sikerült az akció, a Zselic Áruház már nem mondhatja el ezt magáról. — A tavalyi vásár forgalmának 70-75 százalékát tudtuk most teljesíteni — mondta Antal János igazgató. Ez összesen 1,2 millió forintos engedményes áruforgalmat jelent. Áruházunknak kisebb a vonzáskörzete, mint például a Somogynak, kevesebb vidéki vásárló jön hozzánk. Pedig talán — a Skála révén — nagyobb választékunk van, mint máshol. Most új akcióra készülünk, hogy pótoljuk a kiesést. tenniadnak témák és 'gyakorlati valók megiViiitaitáisára fórumlehetőséget. — A bizottság egyik fontos féladata a közös érdekek feltárása1 és érvényesítése, vailamiint az ennek megfelelő szemléletmód erősítése. Az éntekezlétetaről készült emlékeztetők tanúsága szerint viszont a résztvevők — föltehetően saját választóik nyomására — elsősorban: a saját területük fejlesztését szorgalmazzák. Mégis, milyen szintű akikor a közös gondolkodás ? — Valóban érződik még Olykor, hagy a bizottsági tagok azt tartják a legfonito- salbbmalk, ami a saját területükön történik, a másik községiek fejlesztése olykor kevétsbé érdekli őket. Ugyanakkor vannak olyan tanácselnökök is, akik azt vallják: nagyvonalúbbnak kell lenini, s megérteni, ha máshol1 sürgetőbb a feladat, mint a saját területen. A tapasztalatok szerint azok a lakóközösségek és azok a tanácsok megértőbbek, ahol már valamilyen eredményt elértünk. Így például a jutai, a kiaipaamérői és a nagyberki ABC-ánuház kialakításában, a várdai—magyaregresi vízmű építésében, Simonifán a vízvezeték-építésben, Kaposváron a Shéll-ikút létesítésében' a városkörnyéki bizottság támogatásának is része van. Az évek során egyébként már nagyon 'sok község kapott 100—300 ezer forint közötti támogatást .különböző célokra. A legfontosabbnak természetesen azokat a fejlesztésekét tartom, amelyek egyértelműen kifejezik a közös érdeket. Az úthálózat építése és karbantartása, a szennyvíztisztítók és hulladéklerakók létesítése nyilvánvaló érdeke mindenkinek. Az a gondunk, hogy sók a feladat és kevés a pénz. A keveset szétforgácsolni értelmetlen, meg kell tehát godolnunk, hogy a városkörnyéki pénzalapot mire fordítjuk. A bizottság abból a pénzalapból gazdálkodik, amelyet évente gyűjtenék ösz- sze. Lakónként 10 forintot adnak a tanácsok. Tervezik, hogy jövőre lakónként évi 20 forintot fizetnek be a közös kasszába. Ez sem lesz nagy összeg, egy kicsit .azonban javít a helyzeten. A íközös pénzalap létrehozásával alapvétőén az volta cél, hogy a kisebb, kevés fejlesztési 'lehetőséggel reni- délkező tanácsoknak az igények 'gyorsabb kielégítéséihez kamat nélküli hitelt nyújtsanak. Néhány fejlesztés megvalósítását vissza nem 'térítendő támogatással is segítették. — Hamarosan napirendire tűzzük a VIII. ötéves tervre vonatkozó elképzeléseink megvitatását — mondta a bizottság elnöke. — Természetesen „laza” tervezésiről lesz szó, hiszen sok mindent nem lehet még, pontosan meghatározni. Arra azonban szükség van, hogy egymás elképzeléseit megismerjük, és beépítsük a közös elgondolásokba. Föltehetően előtérbe kerülnek a regionális fejlesztések. Egyik nagy gondunk, hogy miközben elértük, hogy mindenhol megbízható legyen az ivó- vízellátás, a legtöbb helyen nincs szennyvíztisztító. Valahogy ezt meg kell oldani — s továbbra is törekedni kell arra, hogy mindig észrevegyük, hogy a lakosság érdekében melyek a legfontosabb tennivalók. Kovács Gyula Álig négyezer forint A Központi Statisztikai Hivatal felmérte, hogy a járművek, a háztartási gépek és berendezések javítása, karbantartása, a mosás, a vegytisztítás, a lakóépületek fenntartása, 'korszerűsítése, a fodrászat, a fényképészet, egyszóval a lakosság és a közülietek részére nyújtott szdlgáltatásdk színvonala, igénybevétele hogyan alakult az utóbbi időben. Az adatok szerint tavaly 62 milliárd forint értékű 'szolgáltatást nyújtottak az erre szakosodott vállalatok, szövetkezetek és magánszemélyek. Ezen bélül a lakosságnak nyújtott szolgáltatások értéke — folyó áron — 17,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A lakosság .teljes fogyasztásán bélül igen alacsony — 5,6 százalékos — a szolgáltatásokra fordított kiadások aránya, moha a statisztika ide sorolja a közlekedést, a kulturális és egészségügyi szolgáltatásokat. A múlt évben összességében egy-egy lakos alig több mint négyezer forint értékű szolgáltatást vett Igénybe. A statisztika 31 félé sízol- igólltatást tart nyilván, ezen bélül a legnagyobb — 25 százalék — az építőipar részaránya; ezt követi a lakosság részére végzett fuvarozás 19 százalékkal, majd a személygépkocsi - jav ítás 13 százalékkal. A szolgáltatások színvonalé legjobban azzal jellemezhető, hogy a különféle szolgáltatásokat hány helyen lehet igénybe venni. Tavaly az év végén a vállalatok és szövetkezetek az országban 20 477 helyen vettek föl megrendeléseket, mindössze 1 százalékkal több hélyen, mint egy évvel korábban. Másodpercekre a haláltól Á mentés: kötelesség Kisportré a „Csordás-járatról’ — Jaj, a kisunokám! — kiáltott föl azon a forró júniusi délutánon Bá- bonymegyeren egy idős néni, amikor az áléit kislányt meglátta a buszsofőr kezében. A gyerek percek múlva jobban lett, és: — megmenekült a hafál torkából. Az sötét, feneketlen száj pedig kelletlenül becsukódott, nem sikerült életet nyelnie. Igaz, csak néhány másodpercen múlott a dolog! — Siófokról indultam ki kettőkor, s ahogy a bábonyi buszmegállót elhagytam, szokás szerint szétnéztem az utcán. Látom, hogy az út jobb oldalán — a Vörös Hadsereg utca ez — egy kisűány furcsa testtartással guggol, hajol be a kerítésajtón. Tovább is hajtottam, valami rosszalkodásra, gyermeki csínyre gondolva, de valami különös érzés a fékre nyomta a lábomat. Láb, ez a nyitja a megállásnak, ő teljesen természetellenesen tartotta az egyik iábát. Kifacsarodva, mint a háborús halottak a képeken. Gyors ajtónyitás, gyerünk emberek, kiáltottam, egy gyerek bajban van! A kerítéshez érve láttam, a kislány bedugta a fejét egy trapéz alakú díszbe és beszorult. Már nem tudott magáról. Nekiugrottam a hegesztett szögvasnak. Ha 10 üveg sörbe fogadnának velem, azt még egyszer akkor sem tudnám széthúzni, még hétvégén is fájt a tenyerem. A gyereket átadtuk a mamának. Nem kellett kórházba vinni. Mentünk tovább, mert késni a járatnak nem lehet... Csordás Ferenc a Kapos Volán buszvezetője rám néz, valahogy azt mondja a tekintete — ez a buszosok kötelessége. Meg sem próbálkozom a kérdéssel, hogy nem gondolja, hogy maga életmentő! Ugyanis azt felelné, még mit nem, hát maga nem ezt‘csinálta volna? Helyette inkább ezt kérdezem: — Hallotta a történetet, hogy valaki megkérdezte a kaposvári buszmegállóban: innen indul ie négy órai? iA Csordás? — iígy a viszontkérdés. Kérem én te .buszról beszélek, nem pásztorkodásról, felelte a nyegle idegen. A többiek összenevettek, na ez se ült még a járaton... — Nekem mindig barátaim voltak az utasok, de a fegyelmet is elvártam. Ezért aztán én nem a Kaposvár—Tab—Si ófok-járat voltam, hanem a Csordás-járat. Nézze, amíg nem épült meg a miiklósi—tabi összekötő út, addig én évekig a környék gyógyszertárosaként szerepeltem. Amikor a Zselieben buszoztam, onnan a piacos buszos voltam. Ne írja meg, a hatvanas években egyszer még bifcaiborjút is vittem a vásárra. Régi szép idők! 27. éve vagyok vodános, 25 éve buszon, túl az egymillió- módik balesetmentes kilométeren. Ha nem töröm ki a bokám két éve, én táppénzen sem lettem volna. Ahogy szabin sem: június eleje óta, még vasárnapom sem volt. Menni kell; az embereket vinni kell, nincs mese! A somogyacsai buszos 49 éves. Ha vidám történeteit le akarnám írni, egy hetet kellene legalább rászentelnem. Amíg a 23-as Akövtől és az egykori 602-es, csapotthátú busztól a mai „panorámás” Ikaruszig eljutott, ahhoz sok-sok hajnali kelés, téli éjszakai motormelegítés kellett, s a kilométerek után majd 30- szor körbejárhatta volna a földet. — Nem megyek én olyan messze! Az aosai kocsmába megiszom egy jó fröecsöt, beszélgetek az itteni polgárokkal. Gyakorló nagypapa vagyok, két unokám van. Azt nem mondom, hogy mi buszosok túl lennénk fizetve. En a szakmát négy forint tíz fillérrel kezdtem, abból is megéltünk. Most a többől nehezebben! A fene megette, ha ezért én a pályát otthagynám: a következő életemben is csak buszos lennék... Békés József
