Somogyi Néplap, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 182. szám Ára: 1,80 Ft 1988. augusztus 1., hétfő HAKNI Hakni nemcsak nyáron van, ám ezekben a meleg napokban talán néha job­ban fő a fejünk tőle. Az egyik somogyi település nép­művelője mesélte : népszerű énekes humoristánk a nagy melegben furcsállta, hogy a szervezők telt házról tudtak gondoskodni. Csodálkozásá­nak hangot is adott a szín­padon: — „Nem értem,-hogy maguk mit keresnek itt, amikor a közeli tó vízében lubickolhatnának. Ën is azt tenném a legszívesebben...” A közönség szórakozni akart, a művész pedig pénzt keresni, a művelődési ház szórakoztatni és pénzt ke­resni. Az intézmény nem lehet „kényelmes”, hiszen ahhoz, hogy az alapfunkció­nak megfeleljen, gazdálkod­nia is ügyesen kell. A kasz- szasikert hozó rendezvé­nyekből eltartani a szakkö­röket, együtteseket. Kell a pénz a világításra, fűtésre is. A hakni egyik mozgató rugója tehát: a pénz. A közönség mind drágáb­ban fizet a hakniért (is)> ám a művészi értékterem­tésnek olykor híján van a rendezvény. Miért fizet? Azt, sajnos, a művelődési ház vezetője előre nem tudja megmonda­ni, hiszen a műsort nem látta, csupán az engedély- számot ismeri és a fellépő művészek gázsiját. A nép­művelők egy-egy bosszantó eset után egymást riasztják: „nehogy megvedd ezt a mű­sort, mert bóvli. Nem éri meg, ráfizetsz kétszeftsen. Anyagilag és erkölcsileg is.” A Népművelés legújabb számában körkérdést intéz­tek tizenkét megye tanácsá­nak művelődési osztályveze­tőjéhez a hakniműsorok el­lenőrzéséről. Íme, néhány fontosabb megállapítás a nyilatkozatokból! Komárom­ban kévés hakniműsort tar­tanak, a színvonal garan­tálva van. ötszáz (ez már sok) műsort szervez, juttat el a közönséghez a Hajdú- Bihar Megyei Művelődési Központ, amely megszerezte az önálló rendezés jogát, és ezzel kiküszöbölte a haknit. A siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ is kérte az engedélyt a déli parton az önálló rendezési jog meg­szerzéséhez. Ebben látják a kiutat a mai útvesztőkből. Nekik nem sikerült. Vajon miért? A Balaton-part ki­emelt területe a haknizók- nak és rendezőknek is. Nyil­ván nehezen adják föl a rendezőirodák eddigi hadál­lásaikat. A hakniműsorok ellenőrzéséről egyébként a somogyi vélemény a követ­kező: a jogszabályok ellent­mondásossága miatt már eleve nehéz fülön csípni a hakniműsorokat, és a gya­korlatban lehetetlen, hogy a rendező intézmény a belépő­díjas műsort a rendezvény előtt megtekintse. Egy el­avult rendelet alapján (amely talán sose érte el célját) a helyi tanács üti rá a pecsétet az engedélyre. Miért? Teljesen formális lé­pés, hiszen a tanács nem ér­dekelt igazán abban, hogy milyen műsorra ad pecsétes engedélyt. A szolnokiak föl is vetik, hogy az előre ki­adott tanácsi engedély fa­batkát sem ér, hiszen a mű­sort csak akkor tudják el­lenőrizni, amikor fölgödül a függöny. Későn. Épp olyan későn, mint ahogy évtizedek múltán sem tudunk dűlőre jutni a hak­nival. Horányi Barna gazán csak most vagyok mérges. Elsősorban magam­ra, mert végül is jórészt rajtam múlott a dolog. Má­sodsorban pedig arra az ok­tatási rendszerre, amelyben nyolc évig jártam oroszórá­ra és amelynek ez a nyolc év nem volt elegendő rá, hogy a fejembe verje a nyelvet legalább alapfokon. Előhívódnak persze szavak, mondatok, néha magam is meglepődöm, miket tudok, de tartósabb beszélgetéssé az egész nem tud összeállni. Amikor pedig szórakozott­ságból vagy kínomban ango­lul, esetleg németül nyögöm ki azt, amit oroszul kellene, a kisfiú értetlenül néz vagy kinevet, s rám szól: pa ang- liszki, pa nyemecki... Bár angolul elkezdett tanulni, s fogadok: néhány év múlva bajba kerülnék vele ezen a nyelven is. A kisfiú ugyanis különle­gesen tehetséges: azért van itt. Körülbelül két tucatnyi társával egyetemben Kali- nyinból érkezett. Ott egy olyan útörőházba jár, ami­lyenbe még háromezren bal­lagnak el rendszeresen. Akik néhány napja Kaposvárra jöttek,,azok a legkiválóbbak. Magyarországról szóló ve­télkedőt nyertek, avagy táncban, zenélésben, bűvész­kedésben nyújtottak oly ki­válót, hogy kaposvári uta­zással jutalmazták őket. Gyima hatodikos lesz, de évvesztes. A vendégek leg- kisebbiké. Ért a néptánchoz, valamint a társastánchoz is. Nem is akárhogyan, ezt bár­ki láthatta, aki szombaton véletlenül a kaposvári Toldi iskola felé tévedt késő dél­után. Tudásuk apró mor­zsáit mutatták be az iskola fala mellett színpadnak ki­nevezett járdán az oroszor­szági gyerekek. A zenét szol­gáltató magnetofonhoz egy szemben levő ház földszinti lakója kölcsönzött áramot több, sebtiben összegyűjtött hoszabbitó zsinór segítségé­vel. A nézőközönség hamar összeverbúválódott a kör­nyékbeli gyerekekből és fel­nőttekből, holott ezt az elő­adást sehol senki sem hir­dette meg. Szónoklat, elnökség, vörös selyemmel leteritett asztal és egyéb fontos kellékek híján az egész csak úgy elkezdő­dött. Balerinák röpködtek, zenészek, énekesek léptek föl, bűvész ejtette ámulatba a publikumot. A nézők és a színészek között elsétált egy idős pár, az öregember ölé­ben hatalmas dinnyét cipelt. Elvégre az, ahol mentek, járda. És senki sem haragu­dott a dolog miatt. Nem néztem közben az órámra és később csodálkoztam is: több, mint egyórás műsort rögtönöztek ott nekünk. A kisfiú is táncolt hol jel­mezben, hol komoly parkett- táncosi ruhában. Gyima, a legkisebb. Amint • látszott: társainak kedvence. A gra­tulációt kemény kézszoritás- sal fogadta, amint ez egy valódi előadóművészhez il­lik, azután elrobogott zseb­tivoli játékot játszani a gye­rekeimmel. Gyima ugyanis most ná­lunk lakik. Ez — a dolgok kezdetén — engem is meg­lepett, de azután megszok­tam a gondolatot, és később már én is számoltam a na­pokat. A kezdet annyi volt: nagyobbik fiam hazajött az iskolából és közölte, hogy júliusban jön hozzánk egy orosz gyerek. Kihirdették a hangosban, hogy jönnek, s aki vendéget szeretne, az be­szélje meg a szüleivel. De ö nem beszélte meg, hanem rögtön jelentkezett. Hiszen mi úgy is beleegyezünk, mi az nekünk. Egy kicsit gon­dolkodtam, majd bólintot­tam. Jól tette, amit tett, hi­szen semmi akadálya nines annak, hogy vendégül lás­sunk egy orosz gyereket. Aki most itt van. Sétál velünk este a kivilágított fő­utcán, amely nagyon tetszik neki. Bámul a Fotoelektro- nik szövetkezet kirakatában egy egészen játék komputert, amely még nyolcezer forint­ba sem kerül. Aztán hozzám fordul és megkérdi: „Meny­nyit keresnek itt Magyaror­szágon egy hónapban az emberek?” Rámutatok egy mini gépre és megmondom: én körülbelül annyit kapok a kezembe havonta. Gyima erre csóválni kezdi a fejét. Itt minden van de minden elképesztően drága. Ezt gyorsan észrevették még a gyerekek is. De — mivel gyerekek — nem érdemes belemélyedni a dolgokba. Az már politizálás volna, és nincs szánandóbb, mint egy politizáló kisiskolás. Gyima nemsokára elmegpí A fiaim szomorúak lesznek. Azt hiszem, az anyjuk is meg én is. Mindenesetre, ha netán az iskolában megint kihirdetik, hogy fogadnia kellene néhány családnak orosz, román, cseh, lengyel, német, angol, baszk vagy épp hottentotta gyereket, akkor továbbra is megkér­dezésem nélkül igent mond­hatnak a fiaim. Akik ősz­től valamilyen nyelvet fog­nak tanulni. Luthár Péter Tizonogy napoz a móri kai látogatóé után Grósz Károly hazaérkezett ÜléaeMtt ai SZKP KB A pórtélét további Az SZKP Központi Bizött- sága pénteki ülésén haitéro- zaitoít hozott a XIX. országos párténbeikezlet határozatai­nak megválösíitásáró 1. Ez mindenekelőtt kötelezi a kü­lönböző szintű páritszervéket, hogy tevékenységükben a igyakonlaiti végrehajtására konferencia döntéseinek összpontosítsák mindem ere­jüket. A kommunisták kez­deményezőkészségére épít­ve a KB-határozat harcot hirdet a bürolknátízmus, a fegyelmezetlenség, a felelőt­lenség és más káros jelemsé- igék éllen. • A Központi Bizottság jó­váhagyta azpka/t a terveket, amelyeket a Politikai Bi- zofttság dolgozott ki az or­szág élelmiszer-átlátásának javítására. Egyúttal meg­bízta a szovjet kormányt, a köztársasági mimsztentaná- csdkait és az alsóbb szintű tanácsokat, hogy a PB ter­ve alapján dolgozzon k i konkrét Intézkedéseket az élelmiszer-ellátás javítása érdekében. A testület ezzel párhuzamosan elfogadta azokat a terveket, ameilye­(Folytatás a 2. oldalon.) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök július 30-án hazaérkezett II napos amerikai, illetve kanadai útjáról. A Ferihegy 2 repülőtéren a tárgyalóasztalnál Vároknyi P., Medgyessy P., Pál L., Tatai I., Kapolyi L„ R. L. Elliott kanadai, M. Palmer amerikai nagykövet Gorbacsov fogadta Genschort Befejezte észak-amerikai látogatását és a kanadai To­rontóból pénteken este in- dudlt haza Grósz Károly. Az MSZMP főtitkára, a Mimisz- fedtanóics elnöke előbb az Egyesült Államok kormá­nyának meghívására' tett körutazást bz. országban, majd nem hivatalos látogatá­son másfél napolt töltött a kanadai nagyvárosban. Grósz Károly kíséretében volt: Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Magyar Gazdasági Ka­mara alelnökié, a Taurus gyár vezérigazgatója; Kapo­lyi László, a Minisztertanács kormánybiztosa; Dr. Bartha Ferenc államtitkár, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke; Kovács László külügymi­niszter-helyettes. A miniszterelnök útjának első szakaszaiban Chicagó­ban, Saioramemtóbain, San Franciscóban, Los Angeles­ben, New Yorkban az ame­rikai gazdasági élet vezetői­vel, üzletemberekké], banká­rokkal, nagyvállalatok veze­tőivel találkozott, köztük Armand Hammerral az Occidental Petróleum elnö­kével. Bostoni látogatása so­rán megbeszélést folytatott Michael Dukakis massachu- sétfesi kormányzóval, a De­mokrata' Párt elhökjelöltjé- vel. Az Egyesült Államokban tőtt körút befejező szaka­szában, Washingtonban, tár­gyait Ronald Reagan ameri­kai elnökkel, aki munkaebé­det is adott tiszteletére. Ta­lálkozott George Bush al'el- nökkel, George Shultz kül­ügyminiszterrel, James Ba­ker pénzügyminiszterrel, William Verity kereskedel­mi miniszitefrell1. Eszmecserét folytatott a törvényhozás külügyi bizottságainak tag­jaival és találkozott a Vi­lágbank és a Nemzetközi Pénzügyi Alap vezetőivel is. Grósz Károly New Yorkban 'találkozott a magyar emig- rációs szer vezetek vezetői- véli képviselőivel. Rövid kanadai tartózko­dása során a magyar kor­mányfő Torontóban tárgyalt Brian Mulroney kanadai miniszterelnökkel. Torontó­ban ugyancsak megbeszélé­sekét tartott az üzleti és a pénzügyi körök vezető kép­viselőivel. — Elutazása előtt Grósz Ká­roly még felkereste a nagy észak- amerikai távközlési vállalat, a Northern Tele­com központját, ahol a vál­lalat vezetői tájékoztatták a legújabb gyártmányokról. Bemutatták az új, nagy tel­jesítményű adatátviteli be­rendezéseket és a digitális telefonközpontokat is. A miniszterelnököt Toron­to repülőterén' a kanadai szövetségi kormány és On­tario tartomány kormányá­nak képviselői búcsúztattál:. Megjelent a búcsúztatáson Nagy Lajos, Magyarország ottawai nagykövete is. A magyar miniszterelnök és kísérete a Swissair légi­társaság menetrendszerű gé­pével péntekien, helyi idő szerint este hét óraikor; ma­gyar idő szerint szombaton éjjel egy órakor indult ha­za. Grósz Károly szombaton hazaérkezett tizenegy napos hivatalos amerikai, illetve kanadai útjáról. A kormány elnökét és a kíséretében1 le­vő személyiségeiket a Feri­hegyi repülőtéren Pál Lé- nard, az MSZMP Központi (Folytatás a 2. oldalon.) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta Hans- Dietrich Genschert, az NSZK külügyminiszterét a Kreml­ben A Szovjetunió és az NSZK vezetőinek közeljövőben ese­dékes kölcsönös látogatásai erőteljes lendületet adhat­nak a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok fejlesztéséhez — fejezte ki reményét Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher szombati találkozóján. A Kremlben megtartott eszme­cserén mindketten annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szovjet— nyugatnémet viszony alaku­lása jelentős hatással van a nemzetközi helyzet egészé­re. (Folytatás a 2. oldalon.) GYIMA, A LEGKISEBB

Next

/
Oldalképek
Tartalom