Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 166. szám Ára: 1,80 Ft 1988. július 13., szerda Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága Amint arról ,már korábban hírt adtunk, a iMogyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését július 13-ra össze­hívták. A Politikai (Bizottság javasolja á Központi Bizottságnak, hogy tárgyalja meg a népgazdaság fejlődésének év eleji ta­pasztalatairól szóló jelentést, az 1989. évi fejlődés fő frányáira, a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire, a Központi 'Bizottság ét |a Politikai Bizottság káderhatásköri listájára, valamint személyi kérdésekre vonatkozó javaslatokat. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága Egy éve a kormány élén GRÓSZ KÁROLY NYILATKOZATA A TELEVÍZIÓNAK Vigyázzunk értékeinkre Gyakran telefonálnak be dühös emberek a szerkesz­tőségbe olyan mindennapi panasszal, hogy a város kü­lönböző részein megrongál­ták a padokat, a játszótéri berendezéseket. A közelmúlt­ban, amikor a városgazdál­kodási vállalat vezetőivel be­szélgettem, szóba került, mi­hely sokba kerül a rongálás. Ha a kaposváriak jobban vi­gyáznának a város értékei­re, akkor sokkal több jutna beszerzésre. Általános tapasztalat, hogy az emberek másként vigyáz­nak a „miénkre” és az „enyémre”. Azonnal rendőr után kiabálnak kemény föl­lépést követelnek, ha nekik okoztak kárt, jobban elnéző­ek azonban akkor, amikor a társadalom tulajdonát káro­sítják meg. A közelmúltban a kapos­vári városi pártbizottság megtárgyalta a közrend és a közbiztonság helyzetét. Sok szó esett arról, hogy az öszbűnözés hatvannégy szá­zalékát a vagyon elleni bűn- cselekmények teszik ki. Ez meghaladja az oszágos átla­got. Ezen belül a személyek javai elleni bűncselekmény aránya több mint ötvennégy százalék. A lopások és a be­töréses lopások többségét egyszerű módszerekkel és alkalomszerűen követik el, az ellopott holmik értéke legtöbbször kicsi. Veszély­nek vannak kitéve a — rész­ben kényszerűségből — megfelelő őrizet nélkül ha­gyott személygépkocsik a te­reken és az utcákon. Ugyan­akkor a tulajdonosok sok­szor értékes műszaki cikke­ket, sőt nagyobb összegű pénzt is otthagynak az autó­ban. Kevesebb lehetne a zsebtolvajlás a piacon, a zsú­folt üzletekben és a buszo­kon, ha mindenki jobban vigyázna a pénztárcájára. Megszívlelendőnek tartom a kaposvári vezető ügyész véleményét, aki még mindig gyengének érzi az önvédeke­zés színvonalát Kaposváron és környékén. Egy-egy bűn­ügy aktáiból ugyanis kide­rül, hogy a nyitott lakás, gépkocsi megkönnyítette a tolvajok dolgát. Az egyik igali villából például akkor vittek el nagyobb összegű pénzt, amikor a gazda kint kapált a kertben. Mindent tárva-nyitva hagyott, s nfem is figyelt az ajtóra. Pedig már lapunk is felhívta a fi­gyelmet a hétvégi házak, villák nyitottságát kihasz­náló bűnözők garázdálkodá­sára. Ez a könnyelmű, figyel­metlen magatartás könnyíti meg azoknak a dolgát, akik a társadalmi tulajdonban okoznak kárt. El-eltűnnek a szerszámok, a kisgépek, az anyagok a munkahelyekről, az építkezésekről. De vittek már el munkagépet is, az­tán megdézsmálták a ter­ményt, az üzemanyagot. A városi rendőrkapitány sze­rint annak örülhetünk, hogy csökkennek a társadalmi tu­lajdon elleni jogsértések, an­nak azonban nem, hogy a vagyonvédelem és az ellen­őrzés még mindig nem meg­felelő. Emiatt annyi például a betörés a boltokba, ven­déglátóhelyekre, gyermek- és oktatási intézményekbe. Csak a rendőröktől várni a javulást nem elegendő. Ér­tékeink megóvása mindany- nyiunk érdeke. A helyzet csak akkor javulhat, ha a lakosság jobban vigyáz a holmijára, a munkahelyeken pedig a társadalom tulajdo­nára. Lajos Géza Az MSZMP Politikai Bi­zottsága július 12-i ülésén tájékoztatót hallgatott meg Grósz Károlyn&k, az MSZMP főtitkárának Mihail Gorba- csovval, a Szovjetunió Kom­munista Pántja Központi Bizottságának főtitkárával és más szovjet vezetőkkel folytatott moszkvai megbe­széléseiről. A testület elő­terjesztést vitatott meg a politikai nyilvánosságról, a tájékoztatás megújításáról és a párt tevékenységéről a Zúdul a búza a tárolókba Segítenek az északi partról érkezett kombájnok Jó ütemben folyik a búza aratása megyeszerte. Ott, ahol már a múlt hét köze­pén megkezdődött a kenyér- gabona betakarítása az összes terület egyharmadával végeztek. Sok helyen gondot okoz a szárazság, összeértek a nö­vények. A nagy borsóter­mesztő gazdaságokban fel kellett hagyni a búzával, hogy menthessék a borsót, amely gyorsan szárad; kipe- reghethek a magok. A ta­vaszi árpával sem lehet vár­ni, mert ha késnek a levágá­sával, olyannyira romolhat a minősége, hogy a söripar nem fogja átvenni. sajtóban. Ügy döntött, hogy az erre vonatkozó állásfog­lalás tervezetét vitára bo­csátja, s annak tapasztalatai felhasználásával megfelelő időben a Központi Bizottság elé terjeszti. A Politikai Bizottság elfo­gadta a Központi Bizottság mellett működő bizottságok és munkaközösségek szemé - tlyi összetételére vonatkozó javaslatot, s egyéb személyi kérdésekkel is foglalkozott. A gabonaforgalmi vállalat negyvenöt átvevőhelyén százhárom vonalon várják a termést. Befejeződött az őszi árpa beszállítása, s már ér­keznek a búzát hozó teher­autók is. Naponta 20 22 ezer tonna kenyérgabona ke­rül így biztonságba. Az átve­vők elmondták, hogy az idei termés hektolitersúlya jó, s az eddigi tapasztalatok sze­rint a minősége is megha­ladja a tavalyi termését. A gabonaforgalmi vállalatnál nyújtott műszakban dolgoz­nak, s szombaton és vasár­nap is nyitva lesznek az át­vevők. Tegnapi körkérdésünkre Pusztakovácsiban elmond­ták, hogy a hatszáz hektár­nyi búza harmadát kedd es­A Magyar Televízió kedd este Egy éve a kormány élén címmel sugárzott műsort, amelyben Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke adott nyilat­kozatot Aczél Endrének, a Tv-híradó főszerkesztőjének. Grósz Károly megerősí­tette: változatlanul az a véleménye, hogy legalább 10—15 esztendeig tart az az időszak, amely alatt a közösen kimunkált feladato­kat meg lehet oldani. A kon­cepció kidolgozásán túlme­nően úgy kell megkezdeni a gyakorlati megvalósítást, hogy nincs idő végiggondol­ni minden részelemet. Sok olyan konfliktus lesz a jö­vőben, amire ma még nem is számítunk, nem gondo­lunk. Nem valószínű tehát, hogy ezt az utat rövid tá­von ebben a 10—15 eszten­dős időszakban a sikerek fogják végig jellemezni. Per­sze hosszabb távon aztán majd jelentkezik a megkez­dett munka eredménye. Em­lékeztetett arra, hogy törté­nelmi jelentőségű útkeresés kezdetén vagyunk, történel­mi léptékű megújulást élünk meg. Egy ilyen nagy léleg­zetvételű vállalkozásban sok ütközést is el kell vállalni. Nem hagyhatjuk azonban fi­gyelmen kívül, hogy az em­berek a mában élnek, és amikor a gondjaikat, prob­lémáikat számba veszik, nem arra gondolnak, hogy majd 15-20 év múlva egy szebb világ következik. Grósz Károly szólt arról is; bár érezhető, hogy a kor­mány nagy erőfeszítéseket tesz és tett is már, ő mégis elégedetlen: nem az erőfe­szítésekkel, hanem az ered­ménnyel. Az elmúlt egy év alatt sok erőfeszítést tettünk a napi gondok és problémák megoldására, és nem fordí­tottunk elég figyelmet magá­nak a koncepciónak a továb­bi kidolgozására, ez az egyik oka a miniszterelnök elége­detlenségének. A másik ok: nagyon nagy viták, sok szél­iig learatták. A homoki vi­szonyokhoz képest jó a ter­més. Gondjuk elsősorban az alkatrészekkel van. Máshol is hasonlókról szóltak. A nyugati gépekhez kevés az alkatrész. A gazdaságok szi­gorú készletgazdálkodásra kényszerültek, ezért, ha va­lami elromlik, akkor Nagyig- mándra, vagy Szekszárdra kell utazni az anyagbeszer­zőknek, és nem biztos, hogy jó hírrel térnek vissza. Min-, denki úgy segít magán, ahogy tud: Batéban hallot­tuk, hogy ők minden moz- díthatót leszereltek egy ki­selejtezett kombájnjukról, s a kaposvölgyi szövetkezetek­kel megegyeztek, hogy cse­rékkel segítik egymást a ja­vításoknál. Az Agroker ara­lemi erőfeszítés, töprengés eredményeként ugyan kezd kibontakozni a gazdaságirá­nyítási mechanizmus, ugyan­akkor fontos dolgokról elfe­lejtkeztünk. Így például ar­ról, hogy nincs az a tökéle­tes mechanizmus, amely egy nem kiérlelt koncepciót jól tudna működtetni. Ha a szerkezetváltáskor, a gazda­ság struktúrájának átalakí­tásakor nem a legkorszerűbb vagy a perspektivikus ipar­ágakat részesítjük előnyben, akkor ez a gazdasági struk­túra, az irányítási rendszer bármilyen tökéletes is lesz, elavult struktúrát fog job­ban működtetni, s abból nem eredmény, hanem vesz­teség születik. Konkrét pél­dát említve elmondta: hatá­rozott intézkedéseket tervez­nek a kohászat, a szénbá­nyászat hatékonyságának növelése érdekében. Kevés azonban csak egy-egy ágaza­tot mennyiségileg visszafog­ni, újakat is kell kifejleszte­ni. Ilyen például a Magyar- országon nagyon szükséges telefonhálózat-fejlesztés. Cél­irányosabban, az eddigitől eltérően nemcsak mennyisé­gileg szükséges fejleszteni a turizmust is. A gazdaság fejlesztésében tehát új, kor­szerű területeket kell feltár­ni. Ez alól nem ad felmen­tést az sem, hogy közben nagy munkát kell végezni a mechanizmus korszerűsíté­sében. Grósz Károly kitért arra ■s, hogy ez a korszerűsítés nem járhat együtt olyan eredmények másolásával, amelyek más országokban már sikereket hoztak. Ne­künk olyan pályát kell kivá­lasztanunk, ahol mi egyedül indulunk, törve az utat, nem egyedül futunk, de mi va­gyunk elöl, tehát ott lehe­tünk elsők. A magyar sajá­tosságnak megfelelő alterna­tívákat kell keresnünk. A Központi Bizottság szer­dai ülése elé kerülő, a gaz­daság fejlesztésének irányai­ról szóló javaslattal kapcso­latban kifejtette: tavaly, tási ügyeletén arról hallot­tunk, hogy a szocialista im­portból származó gépek kö­zül egynek sem kell állnia alkatrészhiány miatt. Állan­dó kapcsolatban vannak a tizenhat társvállalatukkal és az Agrotekkel. Ha az egyik­nél gond van, segít a többi. Rászorultak a segítségre a siófoki November 7. terme­lőszövetkezetben is. 1240 hektár borsójuk kaszálásából mintegy harminc százalék­nyi hátra van. Ugyanakkor az 1110 hektár búzát is vág­ni kell. A tíz saját Class Dominátor mellett nyolc kombájn segíti őket Nagy- vázsonyból. Korábban a ne­mesvámosiak is segítettek, de az ottani gépeknek haza kellett térniük; otthon is be­érett a búza. Félő, hogy a kelleténél korábban kezde­nek aratni a Balaton túlsó partján, s akkor hazatérnek a nagyvázsonyiak is. Valamennyi gazdaságban jól kezdődött a nagy munka. Több helyen üzemi rekor­dokról beszélnek, közben fé­lon lesik az időjárást. A tegnapi esőre hajló időről jegyezte meg az egyik szö­vetkezeti elnök: ha a felhő­ket nézem, az egyik sze­mem sír, a másik nevet. Kellene a csapadék a kuko­ricának, meg a cukorrépá­nak, de nem tenne jót az aratásnak. amikor az adósságállomány növekedésének megállítása érdekében dolgoztak ki programot, nem gondoltak még arra, hogy ilyen radi­kális intézkedések szüksége­sek. Azóta azonban az ta­pasztalható, hogy a közvé­lemény,' és legutóbb a Par­lamentben a képviselők is, türelmetlenek a kormánnyal szemben, határozottabb in­tézkedéseket várnak, és a kormánynak ezt tudomásul kell vennie, számolnia kell ezzel. A kormány ezért ha- tározttabban és bátrabban megy előre, vállalva az eset­leges feszültségeket is. A társadalom tűrőképességéről szólva kifejtette: ez a tár­sadalom sokkal nagyobb te­hertételt is elbírt már, mint amire most kell vállalkoz­nia. Nagyon fontos, hogy most is megértsék céljain­kat, legyen elég türelem, s érv a döntésék elfogadtatá­sához. A társadalom tűrő­képessége attól függ, hogy miképpen tudjùk a magunk számára megnyerni a köz­véleményt. A kormány — és a párt — legfontosabb fel­adatának tartotta, hogy to­vább haladjon azon az úton, amelyen a múlt év közepén elindult, és egyre inkább megossza elképzeléseit a közvéleménnyel, egyre több szövetségest szerezzen ma­gának, bátorítást, támogatást kapjon ehhez a nagy vál­lalkozáshoz. Szükséges, hogy megértse mindenki : mind­ez mindnyájunk jövőjéért történik. Közelgő egyesült államok­beli útjára utalva, hazánk külföldi megítéléséről szólva elmondta: a Magyar Nép- köztársaság külpolitikája az elmúlt évtizedekben nagy tekintélyt vívott ki a világ­ban. Külpolitikánkat, nyi­tottságunkat, békére való törekvésünket, együttműkö­dési szándékunkat mind­azokkal, akik együtt akar­nak az emberiség javára és közös érdekeinkért munkál­kodni, jó szívvel fogadták, s ez erősítette a Magyar Nép- köztársaság tekintélyét. Ugyanakkor a tényékhez hozzátartozik, hogy az utób­bi másfél évtized belső gaz­dasági teljesítménye csök­kentette ezt a tekintélyt, presztízst. Ezért a kormány nagyon fontos feladatának tartja, hogy mostani elkép­zeléseit, törekvéseit, útkere­sését megértesse, elmagya­rázza a világnak. El kell mondani, hogy az elmúlt 10—15 esztendő megtorpa­nása múló jelenség, ezen túl fogunk jutni. Van elképze­lésünk, koncepciónk, tehát tudjuk, hogy mit akarunk. Keressük azokat az eszkö­zöket, amelyek hatékonyab­ban fognak a jövőben mű­ködni, mint eddig. A tapasz­talatok szerint sikerült az érdeklődést felkelteni törek­véseink iránt, sokan rokon­szenveznek vállalkozásunk­ká1!. Természetesen vannak kételyek is, de ezeket nem az utazások és a szavak fog­ják eloszlatni, hanem a konkrét tettek, az eredmé­nyek. Végezetül eddigi utazásai­nak tapasztalatait összegez­ve rámutatott: mindegyik országban, ahol járt, a va­lódi teljesítmény alapján boldogultak az emberek, te­hát nekünk sem beszélni, hanem cselekedni kell a na­gyobb teljesítmény elérése, s boldogulásunk érdekében. Július 19 és 28 között _________ r Á z Egyesült Államokba látogat Grósz Károly Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke, jú­lius 19. és 28. között — az amerikai kormány meghívására — hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban. Üt ja során találkozik Ronald Reagan elnökkel, George Bush alelnökkel, az amerikai kormány, valamint a Kong­resszus mindkét háza több tagjával. A hivatalos megbeszé­lések témái között elsősorban a kétoldalú kapcsolatok bőví­tése új lehetőségeinek áttekintése és a világpolitika legfon­tosabb kérdései szerepelnek. A Minisztertanács elnöke Chicagóban kezdi meg látoga­tását, majd kaliforniai és New York-i program után érkezik a fővárosba. A program során lehetősége nyílik a találko­zásra az amerikai üzleti élet fontos személyiségeivel, a ma­gyar-amerikai gazdasági kapcsolatokban szerepet játszó vállalatok vezetőivel. A tervek szerint Grósz Károly felke­resi a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank vezetőit. Sze­repel a programban a magyar emigráció képviselőivel való találkozás is. (A magyar—amerikai kapcsolatokról kommentárunk a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom