Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-07 / 161. szám

4 Somogyi Néplap 1988. július 7., csütörtök Az öntödében perzsel a meleg Forrp ázással csorog alá az 1200 Celsius-fokon meg­olvadt vas, vörösen pattog­nak az olvasztóból kiszaba­duló szikrák. A Kaposvári Villamossági Gyár vasöntö­déjében rekkenő a délelőtti hőség. Tácli Ferenc, formázó szakmunkás azt mondja, a nyári forrósághoz már hoz- záedződtek. Több tiszteletet / a tanulónak Új kocsik az ATI-nál — 1965 óta dolgozom itt, és voltam már tanúja an­nak, hogy új dolgozók egy­két nap elteltével más mun­ka után néztek. Mi, akik már régóta itt vagyunk; meg­szoktuk a nehézségeket. Eb­ben az üzemben egyébként más viszonyok uralkodnak, mint kint a szabadban. A forróság sóikkal égetőbb, tü­zesebb. Amit maga érez a nyári melegből, az fülled­tebb, fojtóbb, kevésbé per­zselő. — Hány fok van itt? \:— Nem mérjük a hőmér­sékletet, de szerintem 40 fok biztosan van. — Milyen védőberendezé­seik vannak? — érdeklőd­tem Varek Györgytől, aki szintén, mint formázó szak­munkásként dolgozik. ' — Nagy gondot okoz az elszívóberendezés hiánya, amely elősegítené a gáz ki­jutását a helyiségből. Ezen­kívül sajnálatos az is, hogy a mennyezet nem elég ma­gas, és a por, a gáz nem áramolhat felfelé. Eredetileg ez az épület szerelőműhely­nek készült, s akkor nem volt szükséges magasra épí­teni. A későbbiek során ala- kítitták át öntődévé, s ak­kor a belső berendezésen kí­vül az épületen magán nem történt átalakítás. Egyéb­ként a nagy meleg könnyebb elviselése céljából védőital­ként hideg szódavíz áll ren­delkezésünkre. Varek György még azt is elmondta, hogy főleg a nyári időszakra esnek a csatorná­zási öntvények. Ezeknél a nyitott öntvényeknél a forró vassal „közvetlenül’' kell érintkezniük, s ez rrtég fo­kozza a meleget. Előnyö-' sebb lenne mindez a téli időszakban, de akkor nyíl-, vánvalóan szünetelnek a csatornázási munkálatok. Zsíros Éva Néhány hete új tanuló-' kocsik tűntek föl a megye- székhely utcáin. Az impo­záns megjelenésű Lada 1300-asokból nyolcat kapott a kaposvári Autóközlekedési Tanintézet a Közlekedési Minisztériumtól. Kettő ezékből a siófoki kirendelt­séghez került. A változások­iról Szentgróti Bélái, az ATI igazgatóját kérdeztük. — Évek* óta gond volt a gépkoasiellátással, sok a ré­gi, agyonhasznált autó — ki­cserélésük igencsak időszerű volt már. A tanulónak sem mindegy, hogy milyen mű­szaki állapotú kocsihan, hány percet tud vezetni egy tanórán. Folyamatosan tud-e gyakorolni, vágy percekre ile kell állni műszaki ' hiba miatt. — Az új kocsik kényel­mesek, kulturáltak, fizikai­lag és idegileg kevésbé fá- rasztóák, mint a korábbi autók. Egy kicsit gyorsab­bak, mint a régiek, de ezt hamar megszokták a tanu­lók — * vall az egyhónapos tapasztalatokról Vas Imre oktató, akinek kocsiján a különleges, figyelemfelhívó háromszög is megtalálható. Boros András gápkocsíelŐ- adóval közösen született meg az ötlet, hogy egyéb veszélyt jelző háromszöget helyezzenek a- tanulókocsi tetejére. — A „T” betűnek sajnos ma már nincs becsülete. A legtöbb autós fittyet hány a megkülönböztető jelzőkre, a fekete rendszámra. Szabály­talankodnak, türelmetlen­kednek a tanuló vezetőkkel, elfelejtik, hogy mindenki így kezdte. Ez a háromszög — melyet több kocsira is szeretnénk fölszerelni — ta­lán jobban fölhívja a part­nerek figyelmét a tanulók segítésére, a kulturált, egy­mást segítő közlekedésre. A háromszög nagy előnye, hogy sötétben és messziről is látni lehet. Ha egy *,T”- betűs kocsi lefullad az út­kereszteződésben, lassab­ban indul a lámpáknál, rögtön megszólal a mögöt­tük levők dudája. A tanuló­kocsit csak a mögötte levő látja, a tetőn elhelyezett há­romszöget azonban négy-öt kocsival hátrébb is észlelni lehet, így talán a sor végén állók is türelmesebbek, megértőbbek lesznek a ta­nulóvezetőkkel — rçmény- kedik a gépkocsi oktatója. H. É. Hódít a topless Kaposváron Hűs hullámok között Szemben, a parton éppen moat rakja szét motyóját egy férfi. A horgászbot nagy ívben meghajló szára villan a kora fényben. Egy kis fa- ház is lenézhet rá. A köl­csönző majd csak tíz óra­kor nyit a desedai szabad- strandon. Kirsch Gyula kaposvári buszsofőr a kényszersza­badságát tölti a tó partján két kislányával! A járművét javítják a Volánnál, így pi­henőre ítéltetett a gazdája. — Mindennap be kell mennem a műhelybe érdek­lődni, hogy elkészült-e, ezért csak itthon nyaralgatok. Mindenesetre a Desedán is élvezzük az élesen ránktörő sugarakat és a vizet — mu­tat lubickoló lányaira. Bank Tamás úszómester arról számol be, hogy az idén még nem kellett egyet­len gyermeket sem kimen­teni a tóból, csak. bóján túl­ról szükséges őket visszapa­rancsolni. — Mivel nem egyenletes az alja, ezért itt-ott örvény is előfordulhat, s' aki nem méri föl jól az úszni tudá­sát, bizony megjárhatja. Az egyik kismama, aki éppen gyeden van, s meg­növekedett szabadidejének egy részét tölti itt, arról pa­naszkodik, hogy kevés a le­járó, s mikor sokan vannak fölverik az iszapot és pisz­kos a víz. A kaposvári városi stran­don annak ellenére, hogy a desedai szabadstranddal el­lentétben — fizetni kell — jóval többen vannak. Nem is egy hölgy, fedetlen keb­lekkel sütkérezik. — Tavaly járt itt egy nő — magyarázza a látottakat Ádám László megbízott für­dővezető —; s megkérdezte, hogy mi lenne, ha ő az ak­kor legújabb divatnak hó­dolva,. toplessben napozna. Mivel az illető nagyon csi­nos volt, azt válaszoltuk, hogy semmi akadálya. Az­óta terjedt el a strandon is a félmeztelen fürdőzés a hölgyek körében. A feszített víztükrű, új­já alakított tanmedencében egy fiatalember kislányát tanítja úszni. Burcsa Tibor, a városi sportiskola munka­társa nem győzi dicsérni a medencét. — Tavaly az alja fölsér- tette a kiázott talpait a ki­csiknek. Mostanra kicserél­ték azt is, s a feszített víz­tükör miatt a tisztaság is sokat javult. Keverán Mónika és Mé­száros Szilvia kaposvári gimnazisták a Népszava gondozásában * megjelent könyveket árulják. — Sajnos nem sokat vesz­nek itt. A múltkor kimen­tünk a Balatonra, ott két óra alatt tízszer annyit tud­tunk eladni, mint itt egy nap alatt. A baleset viszont annál több. Matyók József msden- ceőr panaszkodik; a gyere­keknek nem tudja megma­gyarázni, hogy a termálvi­zes medencébe ne menjenek bele. Van gondja bőven Gábor László úszómester­nek: — Este záráskor rutinel­lenőrzést tartunk, hogy ma­radnak-e ruhák az öltöző­ben. Többször találtunk már női fölszerelést, bugyival és melltartóval együtt. Ilyen­kor nem tehetünk mást, mint leengedjük az összes medencében lévő vizet. Mi­csoda költség ez nekünk! Nem beszélve arról, hogy az ötvenméteres medence fel- töltése két és fél napig tart. Ádám László szerint számtalanszor előfordul, hofjy hat- vagy hétéves gyermekeket hagynak' itt egész napra. Aztán mikor este jönnek a csemetékért, az úszómestertől kérik szá­mon, hogy miért esett el a gyerek. Á fürdő vezetője azt tanácsolja, hogy ezeket az emberpalántákat, akiket nincs kire hagyni, írassák be a nyári úszó-napközibe, ott gondoskodnak a felügye­letükről. Balázs Andor A TURISTÁK DOLLÁRJAI A turizmus hózza is, meg viszi is a konvertibilis pénzt, s hosszú idő után az idén először valószínűleg többet visz. mint amennyit hozni képes. Az úgynevszett világ- útlevél megjelenésével ugyanis az év első négy hó­napjában kereken tizenöt­ször annyian igényeltek tu­ristaellátmányt, mint a múlt év azonos időszakában. A devizagazdálkodásnak te­hát a turizmussal kapcsola­tos kiadásai megsokszoro­zódnak, ami nem várható a bevételeknél. Ezzel az idegenforgalom vezetőinek éppen a legnyo­matékosabb érve válik egye­sek szemében kérdésessé. Ök ugyanis eddig azt hangoz­tatták. hogy a turizmusba érdemes befektetni, érdemes további szállodákat, jacht- kikötőket, teniszpályákat, üdülőfalvakat építeni, egész régiókat a vendégfogadás - szolgálatába állítani, hiszen az idegenforgalom deviza- mérlege mind nagyobb aktí­vumot mutat. Valóban, ez a mérleg az tutóbbi években egyre tekintélyesebb aktívu­mot jelzett, és az idén ez az aktívum valószínűleg eltű­nik, sőt, passzívumba csap át. Csakhogy azt -is látnunk - kelt, hogy az aktívum mes­terséges képződmény ~ volt, hiszen a bevételek spontán módon, az ország iránt meg- • nyilvánuló érdeklődéstől, azaz a kereslettől függően alakultak, ezzel szemben a kiadásoknak kemény korlá­tokat szabott a devizaható­ság. Hasonló jelenségeket észlelhetünk a turizmus de­vizagazdálkodásában, mint a nemzetközi kereskedelem­ben: míg az áruexport nö­veléséért mindent elköve- ■ tünk, addig az áruk behoza­talát adminisztratív előírá­sok- tartják meglehetősen szigorú határok között. A devizagazdálkodásnak ezt a módját azzal indokolják, hogy Magyarország csak így maradhat tisztességes adós, csak így képes visszafizetni a külföldi hiteleket. Bár van­nak olyan nézetek, amelyek szerint, ha valamivel többet importálnánk, akkor lénye­gesen többet tudnánk expor­tálni is, s e két nézet képvi­selői között vita folyik, esz­mefuttatásunkban mi most ennek a kérdéskörnek egy részénél, a turizmusnál ma­radunk. Itt is igen valószínű, hogy a magyarok szabadabb ki­utazása kedvez a beutazá­soknak; a politikailag és gazdaságilag megreformált ország számos oknál fogva vonzóbb lesz a külföldi tu­risták számára. Most azon­ban a devizamérleg egyelő­re -inkább a kiutazások ter­hét érzi, semmint a beuta­zások hasonló mértékű nö­vekedésének gyümölcsét szü­retelhetné. Ez a szüret majd csak később, a gyümölcs be- érése utánra várható. A kiadások megsokszoro­zódása azonban pillanatnyi­lag meglehetősen nyomaszt­ja a devizagazdálkodást. Kézben a világútlevéllel, az állampolgárok százezrei je­lentkeznek turistaellát­mányért, üzemanyagtérítés­ért, s az igénylők száma az idegenforgalmi főszezonban várhatóan tovább fog növe­kedni. Az utazni készülők­ben pedig ott bujkál az ag­godalom: vajon tartja-e sza­vát az állam, vajon továbbra is rendelkezésre bocsátja-e azt a konvertibilis valutát, ;imit a világútlevélhez ígért? Az aggodalmat a hatósá­gok igyekeznek eloszlatni: állítják, hogy az év elején •életbe lépett -rendelkezéseket nem módosítják, a kiutazók­nak a turistaellátmányt to­vábbra is kiadják, illetve el­adják. Bár nem kételkedünk abban, hogy most, amikor a kormány a bizalomerősítő in­tézkedések sorát hozza, nem fogja áz iránta kialakuló bi­zalmat az utazási lehetősé­gek korlátozásával megtépáz­ni. de azért nem tartjuk el­képzelhetetlennek, hogy .igyekszik majd a turizmus d ev i zam ér-leg ét egyensúly- , ban tartani. • Teheti ezt adminisztratív módszerekkel, de teheti pia­ci eszközökkel is. Adminiszt­ratív módszer lenne például az. ha a vámmentesség je­lenlegi 10 000 forintos kere­tét nem nyújtaná valameny- nyi kiutazás, illetve hazauta­zás alkalmával, hanem éven­te csupán- néhány, esetleg ' csak-egy alkalommal. Tehet­né ezt abból a meggondo­lásból, hogy tapasztalatai szerint igen sokan csak be­vásárolni járnak Ausztriába, méghozzá rendszeresen jár­nak; akadnak, akik az idén már húsz-huszonöt alkalom­mal is átrándul-tak, s hoz­tak be mindannyiszor vám­mentesen 10 000 forintnyi fo­gyasztási cikket. Csakhogy a hatóságoknak azt is meg kell gondolnia, hogy a turistaimport termé­szetes. a világ minden táján megfigyelhető jelenség. a mi esetünkben pedig úgy is felfogható, mint a hivatalos behozatal tehermentesítése. A devizagazdálkodás szem­szögéből kifejezetten előnyös, ha a turisták a maguk va»- lutájából vásárolják meg azoknak az áruknak egy ré­szét. amelyeket egyébként a hazai boltokban vennének meg. Remélhető, hogy a ha­tóságok is így ítélik meg a kérdést, a turistaimport pe­joratív felhangja eltűnik, és a jelenlegi, az utasoknak kedvező vámszabályokat sem módosítják. Már csak azért sem, mert a turizmus devi­zamérlege más. nem admi­nisztratív, hanem piaci esz­közökkel is javítható. Mint a Magyar Nemzeti Bankban elmondták, nemcsak kiadá­saik, hanem bevételeik is nőttek a világútlevél meg­jelenésével; megsokszorozó­dott az az összeg, amit a magyar állampolgárok uta­zási számláin kezelnek. Ezt az összeget természetesen nem csupán nyilvántartják a bankok, hanem használ­hatják, forgathatják is. Am az utazási számlákon levő konvertibilis pénzt a jelenlegi rend szerint túli < - donosaik csakis kiutaz használhatják fel. Am * jelenti, hogy az állam v rákényszeríti állampolgárait, hogy az e számlákon levő. majdnem 3 milliárd forint­nak megfelelő összeget kivi­gyék az országból. A gazdasági ésszerűség azonban ennek az ellenkező­jét diktálná: azt, hogy ösz­tönözzék a pénztulajdonoso­kat kemény valutájuk hazai elköltésére. Aminek az len­ne a módja, hogy lehetősé­get adjanak arra, hogy az utazási számlákon levő pénzért Magyarországon, az erre specializálódott bolthá­lózatban lehessen vásárolni. Így a számlákon levő pénz egy része minden Iszonnyal az országban maradna. Tu­lajdonosaik nem külföldön költenék el pénzüket, hanem az Intertourist, az Utástou- risí, üzleteiben vennének ér­te korszerű műszaki cikke­ket. kozmetikumokat, játé­kokat. A turizmus devizamérlege azonban így sem tarthatná meg azt a jelentékeny, több- száz millió dolláros aktívu­mát, amit tavaly mutatott. Bár a beutazás az idén tö­megesebb, mint tavaly- volt, és az ide látogatók több pénzt' is költenek, ez még­sem növeli olyan mértékben a bevételeket, amilyen mér­tékben a kiadások nőnek. Ám súlyos-hiba lenne eb­ből arra következtetni, hogy akkor most már a turizmus nem az egyik legjobb, vagy éppenséggel a legjobb devi­za-termelő ágazatunk, s így nem érdemes a fejlesztésre. . Gazdaságossági elemzések bizonyítják, hogy a turisták fogadása lényegesen haté­konyabban juttatja az orszá­got devizabevételéihez, mint az áruexport átlaga. S ez a lényeg,- ami a turisztikai ki­adások növekedésétől füg­getlenül, változatlanul meg­követeli az ország turiszti­kai fogadóképességének fej­lesztését, vagyis a jelenté­keny idegenforgalmi beruhá­zásokat. Gál Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom