Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-27 / 178. szám

1988. július 27., szerda Somogyi Néplap MAGYAR MUSEUM Kétszázéves az első magyar nyelvű folyóirat Az utóbbi hónapokban egyre több szó esiik a nyil­vánosságról, a társadalmi élet egészséges működésének elengedhetetlen feltételéről. Tudjuk, hogy egyre ele- mentárisabb az igény a mai társadalmi élet ilyen szelle­mű átalakítására. S tudjuk azt is, hogy a magyar tör­ténelem sorra kínálja a pél­dákat ez ügyben is. Magam sem gondoltam volna újra- olvasás előtt, hogy az első magyar nyelvű folyóirat anyagát s tudós elemzéseit ennyire áthatja az „aktuali­tás”. Mert mire is szövetkezett 1788-<ban Kassán két fiatal­ember, Batsányi János és Kazinczy Ferenc, megnyer­ve társul az idősebb és hír­nevesebb Baráti Szabó Dá­vidot is? Nem kevesebbre, minthogy megteremtük a magyar irodalmi életet, az­az megteremtik a magyar irodalom folyamatos, nyil­vánosság előtti létezésének a feltételeit. S e szempont­ból mellékes, hogy a két fiatal író már az első szám előkészítése iközben annyira eltérő álláspontot képviselt a lehetséges eljárásmódokat tekintve, hogy Kazinczy ki is vált a szerkesztőségből. Ám ellentétük sem belső ügy volt; vitájukban a (korabeli Magyarország alapvető gondjai, feloldhatatlan vagy-vagyjai feszítettek: jozefinizmus vagy nemesi ellenállás, illetve irodalom és politika egymásra építé­se vagy különválasztása. Mai fogalmaink szerint a Magyar Museum rendszer­telen ritkasággal jelent meg. Abban a korban viszont az öt esztendő alatt napvilágot látott számok, amelyek két évfolyamot s azon belül nyolc füzetet jelentettek, rendkívüli fontosságúak és népszerűek is voltak.” Az egyes számok mintegy 800 példányban jelentek meg, s nagyobb részük elfogyott a két hazában, azaz Magyar- országon és Erdélyben. Ez több ezer olvasót jelent, olyanokat, akikre hatottak is az olvasottak. Mi volt Batsányi prog­ramja? Amit a beköszöntő cikk megfogalmaz, szinte benne volt a korszak leve­gőjében, s írva is megvolt — elsősorban a felvilágoso­dás korán jött nagy egyéni­ségének, az alig ismert Bessenyei Györgynek a mun­káiban, amelyekre Batsányi támaszkodott is. A program­cikk két ikulcsgondolata a magyar nyelv tudatos ápo­lása, használata és a — rész­ben e célra is létesülő — akadémiák, tudós társasá­gok létesítése. Mindez szé­les, európai látókörű törté­neti áttekintésbe ágyazódik. í: M U SE U M. + V ♦ yv + Vk MAGYAR ELSŐ KÖTET. 1788-es 1789. ESZTENDŐBEN. 5 PESTEN, Tratthei Mátyás* betujivxl. Batsányi János történelem­szemlélete modern: kritiku­san s egymásra vonatkoz­tatva szemlél múltat és je­lent. A múlt fogyatékossá­gaiból eredetezteti a jelen helyzetet, de nem fatalista, hanem cselekvésre kész a változtatás érdekében. A Magyar Museirn létét legjobban nem az anyagi gondok fenyegették, nem is a szerkesztők különbözése, hanem a gyorsan változó, rosszabbodó politikái hely­zet. II. József, majd II. Li- pót — rövid életű — ural­kodása után I. Ferenc ab­szolutizmusa, következetes reformellenessége követke­zett, s a kibontakozó ön­kény Batsányi Jánost és fo­lyóiratát sem kímélte. 1792- ben megindították a vizs­gálatokat a lap és a szer­kesztő ellen, főként azt a verset kifogásolva, amely azóta minden antológiában és tankönyvben szerepel. A franciaországi változásokra című művét Batsányi ma­gas pártfogói segítségével még csak-esák ki tudta ma­gyarázni, de a lapot már nem menthette meg. A kö­vetkező évben pedig a Mar- tinovics-per kapcsán őt is letartóztatták és elítélték. Batsányi János letartózta­tása után még fél évszáza­dig élt — hazájától távol, Kufstein után Bécsben, Pá­rizsban, majd Linzben. Nem­csak Magyarországra, az irodalmi életbe se akarták visszaengedni, verseskönyve csak 1827-ben jelent meg Pesten. Ha hosszú időre ki is maradt irodalmi életünk­ből, s ha tehetségének rang­ja és természete szerint so­ha nem is tudott oda alkotó módon visszatérni, az a fél évtized, amelyben a Magyar Museumot szerkesztette, Batsányi Jánosé a magyar irodalomban. Sugárzása és jelentősége máig hat. Vasy Géza Román népzenei tábor Első alkalommal szer­vezett népzenei tábort a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szö­vetsége. A harminc kis­iskolás résztvevő zene­tanárok segítségével tö­kéletesíti tudását a gyu­lai táborban. A szövet­ség így kívánja segíteni a határ menti falvak nemzetiségi zenekarai­nak utánpótlását. (MTI-fotó — B. Fazekas László felvétele) Diákok építik az iskolát Keményen dolgoznak a la­pátosok; a keverőgép nyeli a homokot, a meszet és a cementet. — Első osztályú a malter — dicséri a kőműves a diá­kokat. Kollégiumukat építik a csurgói mezőgazdasági szak- középiskola és szakmunkás- képző tanulói. — Jó ütemben haladunk a falazással — mondja Hor­váth Ferenc művezető. A téglát a harmadéves ruhaiparis lányok hordják a kőműveseknek. A védőkesz­tyű jelzi, hogy nem ehhez vamjak szokva a leendő var­rónők. — Végeztünk már nehe­zebb munkát is — felelik kórusban a nagyatádi lá­nyok. Simon Katalin és Tur- kovics Tímea a Rinya-parti városból járt be Csurgóra mindennap a tanítási idő­ben. Most a kollégiumban laknak. •— A nehéz fizikai munka ellenére a tanórák és a szak­mai gyakorlat feszített üte­me után felüdülést jelent számukra ez az egy hét — mondja Vígh Judit, aki Ka­posvárról jött a munkában segíteni. — Négy, egyenként egy­hetes tábort szerveztünk — mondja Basics Ferenc szak­oktató, táborvezető. — Min­den turnusban ötven tanuló­nak adunk munkát. Hetente más nevelő van a gyerekek­kel. Szívesen vállaltam egy csoportot, mert úgy érzem, fontos része ez is a pedagó­giai munkának. Olyan olda­lukról ismertem meg a gye­rekeket, amelyre a tanítási órákon nincs lehetőség. Kétnaponta más-más mun­kát kapnak a gyerekek, hogy több tevékenységet megis­merjenek. Götz Tündéék a téglahordás előtt az iskola leendő ruhásboltját takarí­tották. — Melyiket csinálnátok szívesebben? — A takarítást. Ott mi is fogunk majd vásárolni, a kollégiumban azonban már nem lakhatunk, ugyanis mi­re elkészül, leérettségizünk. — Nagyon jó, hogy min­den második este van disz­kó — szólal meg egy fiú, aki eddig csak hallgatott. A nagybajomi Halgató Já­nosra és két társára ma még ötven méter hosszú árok be­temetése vár. Az iskola uszodájának a vízvezetékét ásták a földbe. Minden igényt kielégítő, korszerű, vízforgatós fedett medence épül itt. — Ki tud úszni? — kérde­zem a sportlétesítmény előtti füves területen dolgozó lá­nyokat. Senki sem jelentke­zik. — Ezért kell az uszoda — mondja Tóth Tihamér, az intézmény igazgatója. — Szeretnénk, ha sokoldalúan képzett fiatalok hagynák el iskolánkat. A szállásdíj nélkül 175 ezer forint a négy turnus költsége. Ebből fizetést is kapnak a gyerekek. Kiss Irén például négyszáz forin­tot. — Első hallásra ez kevés­nek tetszik — mondja a sző­ke lány —, de ha úgy né­zem, hogy ebből egy hét alatt semmit nem kell köl- tenem, akkor már nem is kevés. Varrógépre gyűjtök; ezzel is közelebb kerülök a vásárláshoz. Reggel hattól délig dol­goznak a diákok. Délutá­nonként csurgói és zalaka- rosi fürdés vagy mozilátoga­tás a program. Este fél tíz­kor fújnak takarodót a kol­légium öreg falai között. — Nem korai ez? — Nem — felelnek kórus­ban. — Rajnaiban van az ébresztő. Balázs Andor SZEGEDI NÁNDOR; VADÁSZA T Furcsa út ez. Szűk is, he­pehupás is. A Lada alig- alig talál keréknyomot. De azért nincs baj : jól működik a rutin. Lovásznak néha az az érzése, hogy a kocsi ná­la is jobban tudja, merre kell próbálkozni. Így aztán fél óra is elég, hogy elérje a vadászterületet. Ma sem volt másként. Este tízkor már ott toporgott az erdei tisztáson, a szokott találka­helyen, és várta Birkást. A hold még nem látszik. De a gyakorlott szem már érzékeli, nemsokára szét- bomliik a felhőpaplan és előtűnik az égi lámpás. Most még sűrű a sötét. Szél se rebben. A fákat in­kább csak sejteni. Birkás azért majd ide ta­lál — gondolta —, hiszen jól ismeri az utat. De hol ké­sik? Eddig mindig megelőz­te. Talán most... Mintha ott jönne valaki... Ám a sötét folt hirtelen felszívódott. Lovász csalódot­tan legyintett. Talán vad su­hant át a tisztáson vagy az ágat ingatta enyhe fuvallat. Ügy látszik, az esti vezetés nem tett jót a szemének. És persze a napi zűrök se fo­kozták az éberségét. Reggel megbüntették, mert ötszáz métert a belső sávban haj­tott, és sehogy se sikerült meggyőznie a rendőröket, hogy ágyúval lőnek verébre, miközben a csibészek százzal száguldanak a belvárosban büntetlenül, összeveszett a feleségével, mert nem tudtak megegyezni abban, ki men­jen délután a gyerekért az óvodába. A főnöke ostoba­ságra akarta rábírni, s ő hiá­ba hajtogatta, hogy az igaz­ságot sohase szabad csak a hatalom szemszögéből nézni. Ráadásul a szerviz értesítet­te, hogy csak hónapok múl­va tudja megszerezni az al­katrészt garanciális kocsijá­hoz. Ezért is mondta Birkásnak, hogy kóboroljanak egyet az erdőn. A reménytelen várakozás­nak nincs értelme — gon­dolta, és a Ladához balla­gott. A puskát magához vet­te, lezárta a kocsit, és elin­dult a mindenkori pihenő­helyre. Ez faház volt az er­dő legszebb részén. Ide me­nekültek, ha rosszra fordult az idő vagy túlságosan el­gémberedtek. Azt tervezte — hiszen a kulcsot mindig ma­gánál hordta —, hogy ott éjszakázik, ha derogál haza­menni. Holnap tíz előtt a kutya se keresi. Ráfordult a „holdfényös- vényre”. így nevezték azt a keskeny, jól járható utat, amelyről remekül rálátni a nagy tóra. Holdvilágnál úgy látszik, mintha csak kar­nyújtásnyira lenne a titok­zatos víz. Ám, aki bedől a látszatnak, alaposan kigyalo­golhatja magát. Lovász most nem is igen nézett arra. Minek? A hold még úgyse kacsintott össze a nagy vízzel, hogy együtt csalfa játékot játsszanak a gyanútlan vándorral. Legföl­jebb csak sejthetné, hol lé­legzik a víz, vékony párát lehelve a fák között. Szemét inkább a balra eső sűrűbe fúrta, amelynek szinte min­den négyzetméterét ismerte. Ígéretes vadászsikerének és csalódásainak színtere volt ez. Igen, így látták meg ... Ügy jött, mintha az évszáza­dok messzeségéből, érintetlen vadonból lépett volna elő. Kecsesen ügetett a fák kö­zött. Agancsai szinte lengtek a homloka fölött, mint vala­mi babérkoszorú. Amikor Birkás felemelte a puskát, az állat megállt egy pillanatra; szemében csodálkozás és fö­lény vibrált. Aztán hirtelen megbiztatta magát, és eltűnt a sűrűben.' Odalett a va­rázs ... Azóta is gyakran lesték-várták naphosszat, de mindhiába. Néha azt hitték, elkapták. De aztán csakha­mar kiderült: tévedtek. Óriásnak nézték a törpét, mert úgy vélték, itt nem is járhat más, ez az Ő felség- területe. (Folytatjuk) Egyetemi, főiskolai felvételek Az egyetemek és főiskolák a napokban értesítik a fel­vételizőket vizsgaeredmé­nyeikről és a felvételi bi­zottság döntéséről. Az Orszá­gos Felsőoktatási Felvételi Iroda ezzel párhuzamosan már összesítette a vizsga- eredményekre, az egyes in­tézmények ponthatáraira vo­natkozó számadatokat. Az idén mintegy 47 ezren je­lentkeztek az egyetemek és főiskolák nappali tagozatai­ra, s közülük 17 ezren kezd­hetik meg az ősszel tanul­mányaikat. A korábbi évekhez hason­lóan nagyon magas volt a tudományegyetemek böl­csész- és jogi karaira pályá­zók száma. E karokra — szakpártól függően — há­romszoros, illetve négyszeres volt a túljelentkezés. Az ELTE bölcsészkarán vala­mennyi szakon százon felül alakult a ponthatár. A vidé­ki egyetemek bölcsészkarain hasonlóképpen. A jogtudo­mányi karokon Budapesten és Pécsen 100, Szegeden 102 volt a ponthatár. A tavalyihoz viszonyítva csaknem ezerrel nőtt a pe­dagógusképző intézményekbe jelentkezők száma. A tanár­képző és tanítóképző főisko­lára átlagosan háromszor többen szerettek volna be­jutni, mint amennyi felve­hető volt. A legmagasabb ponthatár (98—100) a föld­rajz és biológia szakon ala­kult ki. A tanítóképzők kö­zött a kecskemétin volt leg­magasabb a szint (101 pont), a legalacsonyabb ponthatá­rok (86, illetve 88) a győri és a kaposvári főiskolákon alakultak ki. A műszaki felsőoktatásban továbbra is az építész, illet­ve a villamosmérnöki szak­területen volt legmagasabb a színvonal. A közgazdasági és kereskedelmi felsőoktatá­si intézmények iránt tovább nő érdeklődés. Az általános orvosi karokra az idén is 110—112 ponttal, a fogorvosi karokra pedig 110 ponttal kerülhettek be a leendő me­dikusok. A fellebbezési, illetve át­irányítási kérelmeket az egyes felsőoktatási intézmé­nyekhez július 29-ig lehet beküldeni. A döntésről augusztus második felében értesítik a pályázókat. ESETEIM Többen ácsorognak a vas- útálomással szemben a be­zárt újságospavilon előtt. Udvariasan említettem meg az ott várakozóknak, hogy a vasútállomáson — ott szem­ben — minden folyóirat kap­ható. Egy középkorú hölgy jól hallhatóan megjegyezte : — Ennyi eszünk nekünk is van! * * * A Május 1. utca és a Tóth Lajos utca sarkán egy D jel­zésű gépkocsi már másod­szor áll meg és a vezetője dühöng. Egyszer már balra fordult ugyanitt a sétálóutca felé. Onnan a Dózsa György utcára mutatott a haladási irányt jelző nyíl, aztán a Rákóczi teret megkerülve megint csak ide jutott. Meg­kérdeztem, hová szeretne el­jutni. — Balaton, Balaton — fe­lelte. — Ha itt jobbra fordul, majd a templomnál balra, akkor a szántódi révhez jut. Ha viszont egyenesen tovább megy a négysávos útig, ak­kor ... Megértettük egymást. A vezető — ha lehet — még nagyobbat káromkodott, rá­lépett a gázra, és elindult Szántód irányába. Kit szidott? Engem vagy a kaposvári forgalomszerve­zőket? Esetleg azokat, akik „elfelejtették” a tájékoztató táblákat kirakni... Soha sem fogom megtudni. * * * Közérdekű dologban az egyik vállalat osztályvezető­jét keresem. A portás kér­dezi, hogy be vagyok-e je­lentve. Bűnbánóan vallom be, hogy nem. — Akkor telefonálok, hogy fogadják-e — mondja. Es a telefonból kihallom: „Ki a fene az már megint?... Hát jöjjön, ha nincs jobb dolga!" * * * Egy idős asszony egész­ségügyi bottal, igen vastag szemüvegeggel áll a járda szélén. Azt mérlegeli, hogy abban a nagy forgalomban mikor kísérelheti meg az át­kelést. Segítőkészen felaján­lom: átkísérem ... Aztán megkérdeztem: — Rosszak a szemei a né­ninek? A felelet talán nem udva­rias: — Nem látja, hogy a lába­im rosszak? * * * Feladata magaslatán a por­tás ezzel a kérdéssel foga­dott: mit akar? Udvariasan előadtam, hogy milyen ügy­ben járok és azt is, hogy kit keresek. Fejével két egymás melett levő ajtó felé bökött: „A másodikon, és aztán jobbra. ..” Sem jel, sem szám nem volt az ajtókon. Fogtam a kilincset, amikor a portás rámförmedt : — Nem megmondtam, hogy a második ajtón ...? Valóban megmondta ... Dr, Szcndi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom