Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
1988. július 26., kedd Somogyi Néplap 3 „A KGST nem előmozdítója, hanem komoly, hátráltatója lesz az egyes szocialista országokban megindult és elkerülhetetlen átalakítási folyamatoknak, ha rövid időn belül nem következik be radikális változás az együttműködés mechanizmusában, és nem érvényesülnek kellő súllyal az áru- és pénzviszonyok” — így fogalmazott a KGST 44. ülésszakán a magyar küldöttség vezetője, és következetesen ezt az álláspontot képviselte a magyar küldöttség Prágában. Magyarország nem először adott hangot a KGST működését illető komoly aggályoknak, de talán most először kapott ilyen mértékű, egységes támogatást a magyar álláspont. A KGST-ben kialakított együttműködést valamennyi tagország képviselői bírálták. Egyesek élesebben, mások kevésbé élesen tették, de abban egységesek voltak, hogy a jelenlegi helyzet már egyetlen tagország érdekeinek sem felel meg tökéletesen. Még Románia is ezt mondta, igaz, más összefüggésben, mint a többiek. Románia elfogadta a tanácskozás határozatait, de nem csatlakozott azokhoz a kezdeményezésekhez, amelyek a KGST közös piacához szükséges feltételek megteremtését szolgálják. Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő egyenesen azt mondta, hogy a Szovjetunióban már nyugtalansággal figyelik a KGST jelenlegi gyakorlatában kialakult folyamatokat. Ezek között említette, hogy 1985 óta mindösz- sze 4 százalékkal nőtt a tíz ország közötti árucsere, a 2000-ig kidolgozott komplex program még csak elenyésző hatást fejt ki a termelőbázisok fejlesztésére, a munka- megosztás jelenlegi extenzív modellje pedig már kimerítette lehetőségeit. A megújulást sürgető szovjet álláspont részletezésekor azt mondta, hogy a Szovjetunióban megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szocialista országokkal fenntartott gazdasági együttműködésre, hiszen ezeknek az országoknak a részesedése meghaladja az 50 százalékot a szovjet külkereskedelemben. A tagországok elfogadták a nemzetközi szocialista munkamegosztás 1991-től 2005-ig kidolgozott kollektív koncepcióját. A tanácskozás e fő okmányának a vitájában többen sürgették, hogy a koncepciót ne tekintsék megváltoztathatatlan dogmagyűjteménynek, hanem a benne foglaltakat a pillanatnyi helyzetnek megfelelően — menet közben — módosítsák, és így egyeztessék a népgazdasági terveket. A kollektív koncepcióval összhangban külön programokat hagytak jóvá a nem európai KGST-országokkal kialakított együttműködés javítására. Ezzel kapcsolatban a szovjet küldöttség vezetője kifejtette : ma már arra van szükség, hogy a nem kellően egyeztetett és távolról sem hatékony segélyfolyósítások helyett Vietnam, Kuba és Mongólia jobban kapcsolódjék be az együttműködésbe, a szocialista országok segítségnyújtása legyen hatékonyabb, s így nagyobb lendülettel igyekezzenek kiegyenlíteni e három ország és a többi tagország gazdasági fejlettsége közötti különbséget. A programok továbbra is kedvezményezett feltételeket biztosítanak e három országnak, de fokozottabban építenek a vietnami, kubai és mongol erőforrásokra. A tagországok — Románia kivételével — elhatározták: lépéseket tesznek a KGST-n belüli valutaátválthatóság és a KGST közös piacának megteremtéséhez szükséges feltételek kialakítására. A szovjet álláspont szerint az egyesített piac ugyan nem a közeli jövő feladata, de nem is maradhat divatos jelszó, hanem az integrációs folyamat fejlesztésének fő iránya kell legyen. E kérdésGát vasv ösztönző? ben talán a lengyel álláspont a legradikálisabb. Messner kormányfő szerint ezt a piacot az ezredfordulóra létre kell hozni. Rizskov is úgy vélekedett, hogy az áru- és pénz viszony ok nem kellő érvényesülése már kedvezőtlenül hat a gazdasági fejlődésre, nehezíti a hatékonyság növelését. A magyar küldöttség vezetője szerint e kérdésben is sokkal nagyobb az egyetértés a tagországok között, mint néhány hónappal ezelőtt. Erőteljesebb az a felismerés, hogy ma már nem tökéletesítésre vagy javítgatásokra van szükség, hanem alapvetően meg kell változtatni az együttműködés néhány fontos elemét. A túlnyomó többség már nemcsak szavakban fogadja el ezt, hanem meggyőződéssel vallja, hogy szükség van a szocialista közös piac megteremtésére. Létrehozásának módszereit illetően azonban sokszínűek az elképzelések. Ez nagyrészt abból következik, hogy a KGST-be tömörült tíz ország igen eltérő gazdasági fejlettségi szinten áll, eltérő a készségük és eltérnek lehetőségeik is a piac megteremtésére, s amivel ez jár, az ár- és valutarendszer átalakítására. A cselekvés kényszere talán mégis nyújt némi garanciát az előrelépésre. A magyar értékelés szerint „a mostani ülésszak átlendítette a KGST-t azon a kritikus ponton, amikor még erről az útról le lehetett térni ; visz- szafelé menni vagy megállni már nem lehet”. Egyre inkább kirajzolódik az — a magyar fél által már többször fölvetett — lehetőség, hogy azok az országok, amelyek képesek és készek gyorsabban haladni az együttműködés reformjában, tegyék meg. Ennek azonban nem szabad rontania az együttműködést azokkal a tagországokkal, amelyek szubjektív, de inkább objektív okok miatt még nem tudnak ilyen ütemben lépni. Erre vonatkozott Vjacsesz- lav Szicsovnak, a KGST titkárának az a kijelentése, hogy Prágában nem következett be szakadás a tagországok együttműködésében. Rizskov kormányfő pedig külön szólt arról, hogy szovjet megítélés szerint idővel Románia is csatlakozik majd a közös piac megteremtését célzó erőfeszítésekhez. Prágában zöld utat kaptak az együttműködés fejlesztését célzó kísérletek, egyebek között a vállalatközi együttműködés területén a nemzeti valuták részleges átválthatóságának megteremtését célzó kétoldalú programok. Ilyen megállapodás jött már létre a Szovjetunió és Bulgária, illetve Csehszlovákia között. A rubel és a leva, a rubel és a cseh korona részleges átválthatóságának megteremtése lehetővé teszi, hogy az exportőr országok akár az importőr ország nemzeti valutájában is megkaphassák termékeik ellenértékét. A rendszer kiszélesítését célzó munkába már a KGST hét tagországának vállalatai kapcsolódtak be kísérleti jelleggel. A 44. ülésszak résztvevői szerint az EGK-val megteremtett hivatalos viszony csak az első lépés a két gazdasági tömörülés együttműködésének fejlesztésében. Egyedül a román kormányfő nehezményezte, hogy a Tanács bizonyos szerveinek munkájában „túlságosan nagy hangsúlyt” kaptak a külországokkal fenntartott kapcsolatok kérdései. Magyar megítélés szerint egyértelművé válik, hogy a jelenlegi formák nem biztosítják a KGST-n belül a többoldalú együttműködés előnyeinek érvényesítését, de csak az e felismerésből születő döntések gyakorlati megvalósítása eredményezheti, hogy a KGST ne akadályozója, hanem ösztönzője legyen a jövőben a tagországok gazdasági fejlődésének. Keller Tivadar Drágább a benzin és a gázolaj A Pénzügyminisztérium és az Országos Árhivatal tájékoztatja a vásárlókat arról, hogy a Minisztertanács döntése alapján a költségvetés megnövekedett kiadásainak fedezetéhez szükséges források előteremtése érdekében 1988. július 26-ától emelkedik a motorbenzin és a gázolaj fogyasztási adótétele. Az intézkedés a motorbenzin fogyasztói árát literenként 2 forinttal, a gázolaj árát 1,30 forinttal növeli. A motorbenzinek és a gázolaj fogyasztói árának változása kiterjed a viszonteladói árakra és a különböző szállítási feltételű kereskedelmi eladási árakra is. Az egyes motorbenzinek és a gázolaj kereskedelmi eladási árainak változásáról a forgalmazó szervek tájékoztatják a vásárlókat, az Országos Árhivatal — hivatalos lapjában, az Árszabályozásban — az árjegyzéket közzéteszi. « * * Miért drágul a benzin és a gázolaj? Az Országgyűlés által jóváhagyott 1988. évi költség- vetési hiány túllépésének elkerülése 10—12 milliárd forint ez évi kihatású, a költségvetés helyzetét javító intézkedést tesz szükségessé. A Minisztertanács döntése szerint ezt részben a támogatások csökkentésével kell elérni, de nem kerülhetők el egyéb, a bevételeket növelő intézkedések sem. Az intézkedések szükségességét a politikai testületék is indokoltnak látták. A motorbenzin és a gáz- dliaj fogyasztási adójának emelése a költségvetés bevételeit ez évben 3,7 milliárd forinttal növeli, és ezzel egyező mértékben drágulnak az üzemanyagok. A felhasználóknál jelentkező töbhlet- kiadásból 2,6 milliárd forint a gazdálkodókat, valamint a közintézményeket terheli, 1,1 milliárd forint pedig a lakosságot. Az üzemanyag-áremelkedés az 1988. évi fogyasztói árszintet 0,2 százalékkal növeli. Az üzemanyagok fogyasztásiadó- és áremelése mellett szólt az is, hogy a forintnak a konvertibilis valutákkal szemben ez év július 19-én végrehajtott 6 százalékos leértékelése a külföldiek (turisták, külföldi szállítmányozási vállalatok) számára olcsóbbá tette volha a ma- gyaronszági üzemanyagvásárlást, amit Magyarország konvertibilis keménységű áruikért szerez be. A nyugateurópai országokban az üzemanyagárak még így is magasabbak, mint nálunk. Az üzemanyagok drágulását a kormány a mentőknél, a tűzoltóságnál és a rendőrségnél ellensúlyozza annak érdekében, hogy feladataikat zavartalanul láthassák el. Időszaki felár az étkezési búzára A Gabonatröszt igazgató- tanácsának határozata alapján — tekintettel a gabona világpiaci árának a tervezettnél kedvezőbb alakulására, s figyelembe véve az üzemanyagárak emelkedését is — a gabonaipari vállalatok a búzatermelőik részére, a tőlük 1988. december 31-ig átvett 1988. évi termésű, 27 százaléknál nagyobb sikértartalmú, legalább B—2 sütőipari értékű étkezési búzáért mázsánként 20 forint időszaki felárat fizetnek. Az elszámolás az eddig felvásárolt mennyiségeikre visszamenőleg is folyamatosan történik. A gabonaipar tájékoztatja a lakosságot, hogy a liszt termelői és fogyasztói ára nem változik. Minőség, feldolgozottság Alapvető gazdasági érdek, hogy egy mezőgazdasági termék minél magasabb feldolgozottsági fokban hagyja el , az üzemet. Nem új törekvés ez, csupán új lendületet kapott mostanában. Természetesen az agrárágazat 1990-ig szóló programjával összefüggésben. Ezt a minőség programjaként is szokták^ emlegetni — már csak azért is, mert az előrelépés egyetlen útja a minőség minden tekintetben való javítása. A minőség rendkívül összetett követelmény, a feldolgozástól a csomagolásig számos tényező tartozik hozzá. Ment a legkiválóbb termék is veszít értékéből, ha például nem a vásárlói igénynek megfelelő „ruházatban” jelenik meg a piacon. A cél elérése nemcsak a szándéktól függ. Befektetés, pénz kell hozzá, viszont napjainkban ebből ván a legkevesebb. Az ellentmondás feloldására egyetlen út Kínálkozik: az összefogás, az önmagában semmire sem elég kis tőkék koncentrálása. A példák sora közül hadd említsek most egy ígéretes kezdeményezést. Ami arra is bizonyíték, hogy egy jó ügy megvalósítása elé a megyehatárok sem állíthatnak sorompót. Mert valljuk be, sok esetben az országhatárokon túli területekkel előbb alakulnak ki kapcsolatok, mint két szomszédos megye között egy jó gazdasági cél érdekében. Ügy érzem, ez a semmivel sem indokolható elkülönülés most végre oldódik. A szomszédos Zala megyében széles körű összefogással — a svájci Multivan cég közreműködésével — a gutorföldi tsz-ben almafeldolgozó üzem építését hatá rozták el. A feldolgozó a gyengébb minőségű álmából Nyugaton keresett sűrítményt állít elő. Ez a fejlesztés tehát nemcsak -egy rendszeresen. visszatérő gondot old meg, hogy mi legyen az ipart minőségű terméssel, hanem újabb exportárualapokat is teremt. A korszerű üzem mintegy harmincnyolcezer tonna ipari almát tud feldolgozni évente. E tekintélyes meny- nyiség biztosításához megyénk két gyümölcstermelő gazdasága, a kutasi és a bárdibükki állami gazdaság is társult. Méghozzá gazdaságossági megfontolásokból, hiszen a számítások szerint a gyengébb minőségű termés így feldolgozottan nyereségesen értékesíthető. Arról nem beszélve, hogy a Zala megyével szomszédos csurgói térség kistermelőinek is jó értékesítési lehetőséget kínál ez az üzem, az eddig többnyire gondot okozó ipari minőségű almát hasznosítva! ígéretes kezdeményezés. Egyrészt példája annak a sokat hangoztatott követelménynek, hogy az agrárexport gazdaságos növelésének kulcsa a magasan feldolgozott, jó minőségű termék. S példája annak is, hogy egy- egy fontos fejlesztés érdekében meg kell keresni és meg kell találni egymást! A „külön utak” egyre nehezebben járhatók. A közös érdekeltség pedig nemcsak az együttműködőknek, a partnereknek, hanem végsősoron az egész ágazatnak, a népgazdaságnak is hasznot hoz. S ha valamire, akkor erre igen, nagy szükség van napjainkban. V. M. Rekord Tárható a barcsi Kemikil gyárban Növekvő export A barcsi Kemikál gyár 1988-as terveiben ugyan még nem szerepelt a „bűvös határ”, a 600 millió forintos termelési érték elérése, ám Lorch Ferenc főkönyvelő az idei első félév fényeinek ismeretében megkockáztatta a kijelentést: — Valószínűleg túllépjük az idén a hatszázmilliót. Az éves tervünk 590 millió forint, az első félévet 295 millióra terveztük. Végül ,s 311 millió forintos termelési értékkel zártuk 1988 első hat hónapját és a második félév rendelésállománya, valamint képességeink fölmérése rekorddal biztat bennünket. — Ügy értsük ezt, hogy gondtalanul termelnek, nincs fennakadás, minden rózsaszínű? — Sajnos erről szó sincs. Ha nem volnának gondjaink, akkor még magasabbra tehetnénk a mércét. De inkább az örömeinket sorolom. Exportunk még soha sem volt ilyen egyenletes, mint az idén. Tavaly 1288 tonna modifikált bitument szállítottunk az NSZK-ba, az első félévben. Az sem volt rossz teljesítmény, ám az idén eddig már 2132 tonnát vittek ki a tartálykocsik. Rendkívül szigorú rend szerint kell indítanunk a szállítmányokat, a késés megengedhetetlen, mert a kocsinak az előre meghatározott órában kell Nyugat-Németországba érnie, a tartály tartalmát ugyanis ott azonnal földolgozzák. A belföldi piac némiképp megváltozott a korábbiakhoz képest. Szerencsére azonban termékszerkezetünk olyan, hogy alkalmazkodni tudunk az igények módosulásához. — Viszont a gyár sok terméke hiánycikk. — Ez nekünk fáj a legjobban, és egyben e tény rávilágít a gondjainkra is. Az idén csökkentek az igények a glettanyagaink, a padlókiegyenlítőink és a műanyagból készülő tetőablakaink, illetve zuhanyozófülkéink iránt. Viszont külső és belső falfestékből, valamint panel- penész-gátló anyagból sokkal többet tudnánk eladni, mint amennyit gyártunk. Az import alkotórészek behozatali lehetősége korlátozott, ezért nem tudunk’ megfelelni a piac elvárásainak. Hi- ányoikk például az általunk gyártott Vliesin. Annak ellenére az, hogy nagy meny- nyiséget: 1200 tonnányit gyártottunk belőle. — Van-e olyan gyártmányuk, amelyből gondtalanul el tudják látná a megrendelőket? — Akad azért ilyen is. Például: a Bitulax tetőszigetelő mennyisége elegendő. Hétezer torthát gyártunk be- lőie az idén, ez 145 millió forint értéket jelent és egymillió négyzetméter lapostető szigeteléséhez elég. A piac körülbelül ennyit is igényel egy év alatt. — Mindeddig termelési értékről, tonnákról és egyebeikről esett szó. Nem derült ki: vajon nyereséges-e mindezt gyártani? — Természetesen. A gyári nyereségterv 1988-ra 120 millió forint. A féléves nyereségadat még nem ismert, de az első öt hónap tényeit ismerjük. Biztos vagyok benne, hogy nyereségtervünk is teljesül. Különösen fontos nekünk 1988 eredménye azért is, mert az idén ünnepeljük a gyár tízéves fennállását. Nagy kudarc lenne, ha az ünneplés után kiderülne, hogy nem jól dolgoztunk. De ettől nem félek. Az eddig eltelt tíz év glatt a teljesítményünk folyamatosan növekedett, nagyobb megtorpanás nélkül fejlődött a gyár. Ezt reméljük a következő évekre is. L. P.
