Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
1988. július 23., szombat Somogyi Néplap 3 Százhúsz hektárnyi területen végzik a burgonya vegyszeres permetezését burgonyavész ellen a lábodi Zöld Mező Termelőszövetkezetben A TÁRSADALMI MEGÚJULÁS ESÉLYEI ________________ a konfliktusokkal Szövetkezeti törpülés és növekedés________________ , ,Csak” a gondolatokat zavarja Együtt élni Ma már tudjuk, naivitás volt azt hinni, hogy a szocia- ilizmus megszünteti az érdekkonfliktusokat, s a köz javát mint vízmértéket alapul véve minden vita gyorsan, hatalmi szóval rendezhető. Nem jön létre automatikusan, fájdalommentesen megegyezés például a Paksi Atomerőmű és Baranya megye (Ofalu) vitájában az atopihulladék-temető építéséről. A vízmérték használhatatlan a bős—nagymarosi vízlépcső építését szorgalmazók és ellenőrzők huzavonájában is. A társadalomban meglevő, különféle érdekek felszínre hozása, ütköztetése, kezelhetővé tétele idő- és türe- lemiglnyes, különösen akkor, ha nincs kellő tapasztalat és kiforrott mechanizmus. A demokratikus hagyományok, a kellő vita- és politikai kultúra hiánya is nehezíti a közmegegyezést: nagy a hajlam a demagógiára egyfelől, és* a népgazdasági érdekek kinyilatkoztatására másfelől. Sokféle érdek él egymás mellett társadalmunkban, egy részük szinte észrevétlen, más részük harsány, messze nem azonosak a kifejeződés, az érvényesülés esélyei. A különböző csoport- érdekek és érdekcsoportok viszont akkor is léteznek és hatnak, ha nem kapnak legális megnyilvánulási lehetőséget és mozgásformákat. Jobb, ha ezek nyílt vitában 'megütköznek, mintha rejtve maradnak. Nem szabad tehát félni a konfliktusok felszínre jutásától. Nem tagadható azonban az sem, hogy az utóbbi két-há- rom évtizedben kialakult a különböző szintű társadalmi- gazdasági vezetők sajátos alkumechanizmusa, ám ez nem kapott nyilvánosságot. A lehetőségek, a feladatok széles körű, átfogó mérlegelése, az elvszerű döntés helyett a legbefolyásosabb intézmény, vállalat, csoport érdeke érvényesült. Az ilyen informális alkumechanizmusok közvetítésével kerülhetett sor az erősen vitatható vállalatösszevonásokra, az iparági rekonstrukciókra, a sorozatos szanálásokra, a vég nélküli szabályozási engedményekre vagy a reform- folyamat megállítására. A változó társadalmi-politikai környezet további új eleme, hogy a paternalista állami gondoskodás, az egyes nagy szervezeteik és a kiemelt tevékenységi körök fölötti atyáskodás lassan kezd kihalni. Ám nem any- nyira az irányítási rendszer, a hatalomgyakorlás tudatos átalakítása miatt következett ez be; sokkal inkább azért; mert a „jótékonykodás” egyszerűen lehetetlenné vált a gazdasági erőforrások elapadása miatt. A szocialista eszményiét, a távlati célokat összegező, kifejező elméleti tételekből nem vezethetők le a gyakorlati lépések, a konkrét döntések, mint ahogyan azt a centralizált irányítási modell működtetésénél korábban feltételezték. Az is nyilvánvaló: az aktív, felelősen politizáló állampolgár nem szorítkozhat a központilag meghatározott féladatok végrehajtására, hanem magának is a tennivalók kezdeményezőjévé, ihletőjévé kell válnia. Vagyis a különböző intézmények, a párt, az állam, a társadalmi szervek, a politika és a lakosság viszonya, munkamegoszlása megújításra vár. A korábban létrejött intézmények jobbára jelenleg is a centralizált irányítás módszereihez, a központi irányítás igényeihez igazodnak. A meglevő, szervezetek összegyűjtik és továbbítják az igényeket, de ritkábban rangsorolják, szelektálják, szintetizálják ‘ őket. Valamennyi szervezet fejleszti például államigazgatási, kormányzati kapcsolatait, ám az egymás közti közeledés, informálás és érdekintegrálás még fejletlen. Pedig a különböző szervezetek, egyesületek sokszor egymás közt az államigazgatási apparátusnál megnyugtatóbban tisztázhatnák egymást érintő-keresztező ügyeiket. Az érdekegyeztetés egyik legfőbb akadálya a bürokratizmus, az a tény, hogy a vezetők és a testületek nem függnek a tagságtól, így gyakran az állásfoglalásaik sem azonosak a tagság igényeivel s ezért nem élvezhetik annak bizalmát, támogatását. Döntéseikben egyébként is túlteng a taktikázás, az egzisztenciális megfontolás, jobbára á hatalmi centrumok elvárásaihoz igazodnak. E központok fogadóképessége pedig saját belátásuktól függ mindaddig, amíg a hatalom megosztására és korlátozására nem kötelezi őket törvényi szabályozás. Az állampolgárok széles köre a társadalmi berendezkedést akkor ismeri el igazságosnak, ha megfelelően kifejezheti érdekeit, ha aktív részese lehet a döntéselőkészítésnek. A társadalmi Nincs mihez mérni a Bánáton Fűszérlt új balatoni üzleteinek forgalmát, hiszed mindhármat az idén nyitották meg. De összehasonlítási alap híján is megállapítható: rengeteg a vásárló és erejüket megfeszítve dolgoznak a kereskedők. Csizmadia Pál, a vállaltat kiskereskedelmi osztályvezetője elmondta : — Azt nem állítjuk, hogy minden hibátlan, hiszen a kezdeti tapasztalatok alapján látszik, hogy van még csiszolni, tökéletesíteni valónk. De azt hiszem, a vásárlók nem veszik észre gondjainkat, és számunkra ez a legfontosabb. Hogy azután a háttérben mi épp valamilyen hiba kiigazításán törjük a fejünket, az belső ügy. Nem a kirakatba1 való. Fonyódon a Pátria üzletház vezetője dr. Halász Fe- rencné: — Körülbelül félmillió forint a napi forgalmunk. Néha úgy tele van a bolt, hogy egy gombostűt sem lehelt leejteni. Azok a percek, félórák nekünk, kereskedőknek éppúgy sok megpróbáltatást jelentenek, mint a vásárlókkontrolitól mentes hivatalok viszont töhb nyíre okvetet- lenkedőt, riválist látnak az érdekeltek szervezett föllépésében, s igyekeznek politikai, jogi eszközökkel meggátolni hatalmuk korlátozását. A szakmai ismeretek, a felkészültség hiányára, esetenként politikai veszélyekre hivatkozva megnehezítik, akadályozzák az egyesületek alapítását. Erkölcsi értékrendünk elbizonytalanodása is részben az irányítás, a végrehajtás merev elhatárolásából, a különböző szintek bürokratikus hierarchizálásából, a kölcsönhatások és visszacsatolások hiányából következik. Az atomizáltság, a túlhajtott, nyers anyagi érdek, a máról holnapra élés, a háttérbe szorított köztulajdonosi jog, az alacsony tőkehatékonyság jelzi, hogy az ösztönös jelenségek, a kerülőutak legalábbis megnehezítik a valós érdekek — így a hosszú tá,vú, a közösségi ihletésű és más értékközpontú hajtóerők — felszínre kerülését, érvényesülését. Senki nem hiheti, hogy a felismerést követően rendeleti úton, azonnal átalakítható a politikai mechanizmus. Szerencsére nem is nulláról indulunk. Egyebek közt ezt jelzi az országgyűlés, a kormányzati munka korszerűsítése. Az országos pártértekezlet döntései nyomán elkezdődött a személyi konzekvenciák levonása az országos központok élén. Ennek következetes végigvite- le, az új demokratikus politikai intézményrendszer kiépítése — tehát a tennivalók java — azonban még megoldásra vár. maik. Minden áron el kell érnünk, hogy a zsúfoltság elleniére is mindenki elégedetten menjen el. — Ezt elsősorban az áru- fa őséggel lehet elérni. — Az országos hiánycikkeken kívül mindenből jó a kínálat. Ám ezt nemcsak mi mondhatjuk el: hanem a többi áruházban is igaz. Nekünk elsősorban az átlagon felüli udvariassággal kellett megnyernünk a vásárlókat. Kicsit féltünk mindannyian, mert sok helyről verbuválódott a gárda és menet közben kellett összeszoknunk. Ez a helyzet hordozott magában veszélyeket. De úgy érezzük, hagy elkerültük a buktatókat. Ha nagy a feladat, ahhoz fölmő az ember. A fonyódiak is megkedvelték ezt az üzletet. Nem légből kapott az állítás: az üzletház forgalma a hónap végén éppúgy visszaesik, mint másutt, és a fizetésnapokon éppúgy megemelkedik, mint bárból az országban. Ez a hullámzás pedig nem az üdülővendégek miatt. van, hanem az állandó lakosság vásárlási szokásait tükrözi. A boglári Fortuna Ü2iletAz ipari szövetkezetek nagy része az idén hirtelen kisszövetkezetté alakult. Csak ott nem éltek ezzel a lehetőséggel, ahol áthághatatlan akadálya volt az át- szerveződésnék. A hirtelen kicsinyedésnek a legtöbb esetben semmi különös oka sem volt, kivéve, hogy így kedvezőbb szabályozók érvényesek ugyanarra a cégre. Magyarán : kevesebbet kel befizetni az államkasszába... Az átalakítás egyszerű bűvészmutatvány, valódi tartalmi oka nincsen; a szövetkezet ugyanaz marad, ami volt. Kiléptetik a tagokat, átminősítik álkialmazoit- takká, és többet fognak keresni. Több marad a cégnek is. Ezért csinálják az egészet. Februárban vezércikkben próbáltam fölhívná a figyelmet e tartalom nélküli formaváltásra. Akkor Rózsa Ferenc, a Somogyvári Építőipari Szövetkezet elnöke levélben reflektált soraimra. Leírta: félti a szövetkezeti mozgalmat, diszkriminatívnak és ostobának tartja a kis-inagy megkülönböztetést. A levelet elraktam, de nem feledkeztem meg ró1 a. Négy hónap múltán előszedtem, és jegyzetfüzetembe téve betoppantam vele Soközpontban zsúfoltság csak ritkán fordul elő, hiszen ott nagy az elöadótér. Több mint egymillió forint bevétel a .napi átlag. A kuMsz- szák mögötti gondokról, az összeszokottság hiányáról itt kissé árulkodott, hogy az ■árufeltölltés nem volt egészen fdlyamatos, néhány polc foghíjasnak tetszett. Éppen egy roham után láttam az üzletet, s kissé lassan kezdődött meg a kipakolás. Karóczkai József igazgató mondta : — A két műszakhoz egy kicsit kevesen vagyunk. Ezzel együtt még magam sem vagyok tökéletesen elégedett mindenkivel, önmagámmal sem. — Ha kevés az ember, akkor lehet-e a vezető szigorú? — A követelményből nem jelentkezőket, hiszen kell a munkáskéz. De mindenkit figyelmeztetünk: itt nem véletlenül tisztességesek a bérek és átlagon felüli a szociális ellátottság. Egyszer két ember enyhén ittasan érkezett dolgozni. Tíz perc múlva a kezükben volt a munkakönyvük. Az autósáruház a gondok ellenére is jobb képet mutat az itthon megszokottnál. mogyvárra. Róka Ferenc fanyar mosollyal, az öngúnytól sem mentes köszöntéssel fogadott: — Üdvözlöm minit a somogyvári építőipari kisszövetkezet elnöke. — És a szövetkezeti mozgalom féltése? Tán elmúlt? — Múlt a fenét — mondta az elnök, és nem kért bocsánatot a hevességéért, miiképpen én sem szabadkoztam csípős kérdésem miatt. Az egymás egészsége felőli kölcsönös érdeklődést követő további, magyaros ki- szólásokkal tarkított beszélgetést nehéz volna idéznem. Dióhéjban azonban érdemes összefoglalnom a kisszövetkezet elnökének gondolatait. Húzták-halasztották a döntést, mert nem látták különösebb értelmét a nagy „varászlatnak”. De azután kénytelen-kelletlen megbeszélték a dolgot a tagsággal, kiléptettek régi embereket. Saját zsebének senki sem lehet ellensége. Büszke kisszövetkezetként csinálják ugyanazt, amit korábban. Idei terveik teljesülnek, sok a gondjuk, de a félév már megmutatta: tisztes bevétellel és nyereséggel zárják majd ezt az é,yet is. A közgyűlések összehívogatása sokszor vett ki embereket a A .nyári sörhiányokra emlékezve a kánikulai napon megnéztem a sörkínálatot: 14 féle volt, köztük olcsóbb és drágább fajták. Szántódon az Oázisban Takács Gyula igazgató a szabadtéri * raktárból került elő. Együtt rakta a ládákat a beosztottjaival. — Nem kifejezetten üzlet- házigazgatói föladat ez. — Ha én azt nézném, hogy mi a kifejezetten, igazgatói föladat, akár vehetnem is a kalapomat. Ha valahol nagyon szorul a hurök, oda beállók, mert nem bírom mézini .tétlenül a majdnem megszakad ó emb ereket. Ilyen vagyok. — Jól megy a bolt? — A napi átlagunk megközelíti a kétmillió forintot, előfordult már, hogy né- 'hány százezerrel túl is léptük. Azt hiszem, indulás után néhány héttel ez eléggé jó eredmény. — Egy műszakra való embert toboroztak, egyfolytában tizeinkét órát dolgoznak mindennap. — Augusztusra nagyon ki fogunk fáradni. De az én dolgom, hogy valamiképpen tartsam a lelket a gárdában. munkából. Körülbelül félmillió-egymillió forintra tehető az a veszteség — pontosabban az a pénz és mun- kaerő-pocsékolás —, amely az átalakítás miatti .hercehurcában keletkezett. Ezt lenyelik. A szövetkezeti hagyományok derékba törését kevésbé tudják megemészteni. De hát az „csak” a gondolatokban okoz zavart. S készülődnek. Olyan jelzéseket kaptak, hogy „oda- fönt” is észrevették azokat a hibákat és jövőre nem lesz hátrányos megkülönböztetés, ugyanúgy nyom a latban majd minden szövetkezet, .akár kicsi, akár nagy. Nos, ha ez így lesz, akkor majd visszaléptetik a kiléptetetteket, újjáélesztik a hagyományokat, kitörlik emlékezetükből az idei veszekedéseket. Elfelejtik, hogy alig volt több az átalakuláskor az „igen” szavazat, mint a „nem”. És a vezetőség majd meghallgatja azoknak asz.it- kozódását, akiknek korábban bebizonyította, hogy ki kell lépni, később pedig azt. hogy be kell lépni... A bűvészkedéssel szerzett pénznek örülnek, a szerzemény árának nem. A végkövetkeztetés : jó ez, de olyan nagyon mégsem jó. Félek is, meg nem is .. . Hiszen bízom a sikerben. Augusztus húszadika után pedig egy kis lazításra is tesz lehetőség: az idén sem tart majd tovább az idegen- forgalmi szezon. Takács Gyula úgy írta alá az igazgatói .szerződést, hogv megtartotta magának avisz- szaút lehetőségét a Balaton Fűszért nagykereskedelmi szervezetébe. Nem bízott magában? Vagy csak óvatos természetű? Megkérdeztem volna tőle, de a jövőről, • az őszi zárásról és a tavaszi indításról, a terveiről kezdett beszélni. — Néha, amikor kicsit kisebb a hajtás idebent és senkinek sem kell segítenem, kiállók az áruház elé háttal az ajtónak, fütyürész- ve, mintha semmi közöm sem lenne az egészhez. És jól kinyitom a fülem. Örülök, ha dicsérnek, és akkor is, ha valakinek valami nem tetszik. Ezek a megjegyzések rengeteg ötletet adnak. Sokat fölhasználunk m.ajd belőlük. Rengeteg vásárló, rengeteg áru. És európai körülmények. A hazai vevő számára nemcsak az Oázis oázis, hanem a másik autósbevásárlóközpont is. Sok minden kell még hozzá persze, hogy a Bailaton- part igazán nemzetközi minőségű üdülőterületté váljék. De az új üzletházak máris javították az áldatlan helyzeten. ~L. P. Kovács József Luthar Peter Kel'eipari müsertét gyártanak Ausztria számára a Kaposplastnál. A tíz tonnányi műser■ téért kétszázezer schillinget kap a kaposvári vállalat ÜZLETHÁZNÉZŐBEN A TÓPARTON Á gondok nem valók a kirakatba
