Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
/ 1988. július 21., csütörtök Somogyi Néplap Inferpopfvsztlirál '88 Szolid parti Tulajdonképpen e,gy becsületesen megtervezett, túlnyomórészt jó színvonalú „szolid partin” vettek részt azok a nézők, akik elláto- giattatk a siófoki szabadtéri színpadra vagy otthon, televíziójuk képernyője előtt volitaik tanúi az • interpop- fes'ztivál eseményeinek. Az éliső napi elődöntő nem hozott világsikert, de az előadók közül — s ez akár dicséretnek is vehető — egyetlen egy sem nyújtott rossz produkciót. A könnyűzenei kritika — mint általában minden szubjektív mérce — azért (is) szép, mert ahányon nézik és hallgatják, annyiféléképpen látják és értékelik a bemutatott műveket. Ezért is üdvözlendő a sokfelől érkezett zsűri, amely pontozásával túlnyomórészt reprezentálta a középkorúak közízlését. Az első tapsot dr. Géfti István, Siófok tanácselnöke kapta, aki villanásnyi idő aitaltt köszöntötte a résztvevőket, majd átadta helyét a főműsornak. A Studium Dixieland Band átvirrasztott éjjelről énekelt szalonzene- stílusban. Majd pedig ... . „Jött a doktor”, de nem a Lokomotív GT jóvoltából, hanem a gyógyszerész Gara László, aki „Doctor” művésznéven énekelt és kérdezte: „Mire vársz?” Hát... vártunk, vártunk, és csak. nem jött a meglepetés. A dalt végül is meg lehet hallgatni. Sőt fülbemászó refrénje miatt akár kisebb sláger is válhat . belőle. Üdén csendült föl azután Drucker Zsuzsa hangja: Zsuzsanna balladája című saját szerzeménye. Tisztán énekelt, a balladákra jellemző dallam vezetéssel. Utána váltásként a szlovák Mirha Bre- zovska csúf k:skacsája lüktetett a porondra, majd következett a cikkünk címét ihlető Szolid Parti együttes. „Adjunk még!” hangzott a felszólítás, újhullámos fej- hangokkal. Az olykor érthetetlen orrhangon énéklő énekesnek kétoldalt két leány dalolta a vokált, s ez különleges hangzást biztosított az amúgyis nyugtalan ritmusnak, zenének. Az új hangzást kedvelőknek ez az együttes ígérhet — esetleg' — egylkor beérő csemegét. Nem véletlen, hogy a zsűri újdonságra kevésbé fogékony része 12-essél kezdte az osztályozást. Kiss Gabi farmerszerelésben, mini szoknyában kellemes látványt nyújtott; „Tűz és víz” éneke pedig a Neotonra emlékeztető zenei megoldásokkal, diszkósított köntössel könnyen kerülhet valamely slágerlistára. Szin- . tón. könnyed hangvétel, olykor koreognaifált mozgás, egy kis R—GO-utánérzés, valamint mélyérteLműséggel nem vádolható szöveg jelezte, hogy a Fan-Fan együttes is a népszerűség felé tör. Akár csak Berentei Péter, aki „Mindent a szerelemért” énekelt, s ha ifjabb Korda Györgyöt konferálták volna be, a közönség jelentős része elhitte volna e kegyes kis csalást. Berendi Péter hagyományos „tánczenéje” végül is nem volt rossz: ilyenből tizenkettő egy tucat. A „Szerelem különböző vérig” filmekben már kellő népszerűségre szert tett Gombóc (Szakó Ildikó) ezúttal egy autóversenyző halálára írt „Őrizzük a képét” című dalát adta elő. Kesjár Csaba rajongói szerint sláger ebből a számból is lehet. Nem úgy, mint az Izisz együttes „Álmaim hercege” című kompozíciójából. A monoton dallamhoz szokott füleknek egy kis riadót fújt az újabb hangzásra törekvő, a szövegében is színvonalasabb dal. Üde színfoltot jelentett a kubai, de most svéd színekben induló Maria de Jesus hangulatos, kissé egzotikus zenéje. Majd a Minimál együttes búcsúzott tőlünk angolul: good bye. Az" Edda stílusú rockzene jó „iparosmunka” eredménye, még lehet belőle valami. Erre cáfolt rá egyből a Aío, amely szintén egy együttes. Megjelenésére nem éppen a szalonzenekarok kategóriájába tartozik, de ha csak a zenére és a szövegre koncentrál a hallgatóság, egyből más képet kap. Különösen a végére silányult el a dal, olyannyira, hogy akár sláger is válhat belőle., Aztán érkezett a Moho Sapiens, s azt énekelte: „Az igazi”. Az együttes névválasztása jobb, mint ez a szám, amely slágernek nem elég közérthető, muzsikának pedig nem elég színvonalas. Újabb színfoltja a fesztiválnak a jamaikai Shella, aíki Balázs Ferenccel adott elő duettet dzsesz- szes ütemben és dallamfordulatokkal fűszerezve. Utánuk feldübörögtek a porondra a Rózsaszín Bombázók. A fúvósszekcióval megerősített csapat zenéje szintén egyéni hangvételre törekvő. Ennek is köszönhette, ahogy a zsűriben megoszlottak a vélemények és a pontszámok. Utoljára lépett színre piros ruhában a magyar származású énekesnő, Kitty.. Hagyományos, nemzetközi slágert adott elő, amely a zsűrinél még maximális 20 pontot is eredményezett. Ennyi volt. Kíváncsian várjuk a mai újabb elődöntő mezőnyét és színvonalát. Gyarmati László Triennáié másodszor Nagyatádon Szobrok üzenete Negyven alkotó nyolcvan munkája Az idén nem nyitott ki a nagyatádi nemzetközi faszobrász- alkotótelep. A működtetéséért -felelős Gáoor Andor Művelődési Központ igazgatója, Ludán Imre szerint ezentúl anyagi megfontolások miatt csak akkor lesz szimpozion, ha árra érdemes pályázatokkal találkoznak. A faszobrászat kedvelői mégsem maradtak élmény nélkül e nyáron: második alkalommal nyitották meg a faszobrászati trienná- lét, amelyre nyolcvan alkotás érkezett. A zsűri valamennyi munkát bemutatásra érdemesnek tartotta. A negyven alkotó —- bizonyítja ezt a kiállítás — értő szakembere a fa megmunkálásának. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, amelyben ott volt Csikszentmihályi Róbert szobrászművész, Dárday Nikolett, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus főelőadója, Fekete Tamás szobrász- művész, Nagy Klára, a megyei tanács főmunkatársa, dr. Pogány Gábor művészet- történész, Samu Géza szobrászművész és Sümegi György művészettörténész. A szombati megnyitón Varga Géza Ferenc szobrászművész, a Somogy Megyei Tanács díját kapta meg; munkáját meg is vásárolták. A fiatal alkotó a mai művésznemzedék sajátos egyénisége; korábban részt vett a nagyatádi szobrásztelep életének irányításában is. Óhatatlanul hatással voltak rá azok, akik megfordultak a telepen, de valamennyi művében tükröződnek sajátos törekvései. Nagyon szép alkotás ifi. Szabó István munkája. Körtefából készített Csellózó lánya klasszikus fafaragás. Édesapját, id. Szabó Istvánt eddig nem lehetett megnyerni a nagyatádi szobortelep vendégének; fia azt mondja, idős már ahhoz, hogy hosz- szú útra vállalkozzon. Ben- czúrfalva valóban messze van Nagyatádhoz, a művész üzenetét mégis eljuttatta a faszobrászok legjelesebb műhelyébe, Első béres című munkájával. 1 Szabó Iván, a kétszeres Munkácsy-díjas alkotó ismét olyan műveket küldött Részlet Szatyor Győző Kalevala sorozatából Százados úti műterméből Nagyatádra, amelyek az em- , ber, a természet szeretetét tükrözik. Ez a kiállítás korok és nemzedékek találkozója. Az idősebbek szépen megmun-% kált művei mellett ott vannak azok a nonfiguratív szobrok is, amelyek az újabb törekvéseiket tükrözik. Példaként említhetjük Rétfalvi Sándor alkotásait, Orosz Péter térbeli kísérletezését vagy Farkas Gábor míves munkáit. Bizonyságául szolgálnak annak, hogy a fa sokféle megoldást kínál. Nagyatád vállalta a faszobrászok segítését, támogatja a tehetséges •alkotókat még akkor is, ha némi ’kényszerszünetet tart a szobrásztalep. Weeber Klára alkotását a városi tanács díjával jutalmazták; a Művelődési Minisztérium díját Rétfalvi Sándor kapta, a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapjának elismerését Szabó Beáta vette át. Huber András, a városi KISZ-ibázottság, Gaál Tamás a művelődési központ díját nyerte el. Aki kíváncsi e tárlatra, szeptember 18-ig megtekintheti Nagyatádon, a művelődési központban. Nagy Jenő Országos játék az István királyévforduló alkalmából A KISZ KB legutóbbi ülésén döntött a közelgő István király-évforduló mozgalmi megünnepléséről. A tervek szerint ennek formája történelmi-politikai játék lesz, résztvevői pedig táborozó középiskolás diákok. Az augusztus 19-én, 20- án zajló országos játék gerincét az államalapítás, az államiság, az alkotmány gondolatköre teremti meg. Az egy-egy évszázadhoz kötődő részfeladatok felölelik a XI. századtól napjainkig a társadalmi fejlődés fontosabb állomásait. A szervezők szeretnének minél több állami, politikai vezetőt, tanácstagot bevonni az országos játékba, hogy a diákok tájékozódhassanak a képviseleti szervek működéséről, a döntéshozatal mechanizmusáról. A győztes csapatok részt vesznek a Televízió augusztus 20-i műsorában, s emellett értékes jutalmakban — többek között külföldi utazásban — részesülnek. Gyermekzsivajtól hangos e szünidőben az Ag rártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának Csukás István Kollégium a. A Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete kéthetes turnusaiban száz-száz általános isk olást nyaraltat itt. Vidám vetélkedők -, például zsákbanfutás, különböző versenyek — is színesítik programjukat „SZERETÜNK ISMERKEDNI” Francia kapcsolat Negyvenkét vendége van Csurgónak. Normandiából, Avmaile városábóL érkeztek, hogy viszonozzák a somogyiak tavalyi látogatását. — Fontosnak tartjuk ezt a kapcsolatot — mondta Max Johanny, a Collégé Henry Dunant igazgatója. A direktor intézetéből 115 gyerek nyaral Csurgón. — Amikor Párizsban találkoztam Bihariné Asbóth Emőkével, a csurgói művelődési központ igazgatójával s javasolta, hogy létesítsünk testvérkapcsolatot a két intézmény között, nagyon megörültem. Mi, franciák nagyon szeretünk ismerkedni, barátokat szerezni. Magyarország azért vonzott, mert korábban keveset tudtunk. önökről. Érdekes, hogy a diákok először nem rajonganak az ötletért: távolinak tetszett nekik ez az ország, idegenkedtek a kelet-európai szokásoktól is. Először úgy viselkedtek, mintha azt mondták volna nekik, hogy Kínába mennek. Aztán elkezdték nézegetni a térképet, s rájöttek, hogy Budapest épp olyan messze van tőlünk, mint Róma, ahová gyakran járunk. Itt azlán rájöttek arra.is, hogy nagyon is hiányosak magyarországi ismereteik. Meglepődve tapasztalták, hogy még egy olyan kis településen is mint Csurgó, lehet kapni például Villon-le- mezt. — A Csokonai-szobor előtt állunk meg. Mit tudnak a francia diákok a magyar költőről? — Csokonairól nem sokat, viszont jól ismerik Petőfi ' Sándort és Jókai Mórt. Az önök zenéje különösen megragadta a franciákat. Lehár például hallatlanul népszerű Normandiában, de róla is csak most tudtuk meg, hogy magyar. Sokáig beszélgettünk me^ az igazgatóval a diákszínját- iszó-napokról és arról, hogy július 14-e alkalmából fogadták őket Budapesten a francia nagykövetségen. B. A. BALATONI JEGYZET Építő uraság Négy kis Öregasszony tipeg a kijárat felé, utánuk imbolyog a harangszó. A freskók szentjei hűvös áhítatba merülnek, az oratóriumban a templomépítő kegyúr, az enyészettel dacoló Festetich Kristóf tekintéte villan. Mintha azt mondaná: lássátok, feleim, aki épít, megérdemli, hogy megemle- gassék az utódok. Nos, ugye, ma is a legszebb barokk műemlék a somogyi parton a keresztúri templom? Igen, válaszolok gondolatban, miközben a rokokó ízléssel faragott szószéket, á gyönyörűszép freskókat nézegetem: igen, az építő nevét azért sem felejti el az utókor, hogy jó példaként időnként fölemlegethesse. Kegyelmed, Festetich Kristóf, aki úgy tudom, a rehbeilis Béri Balogh Adám sógora volt és szívós pereskedések után sikerült csak elérnie, .hegy Mária Terézia a birtokaiban megerősítse, építő uraság. A megnyugtató királynői kegyben ezúttal kivételesen egy alkotó szellemű ember részesült, aki Keresztáron' a templomon kívül szép barokk kastélyt is emeltetett, amelyet ma a műemlékekben meglehetősen szegény déli parton ugyancsak nagy becsben tartunk. Persze, kegyelmed valószínűleg csodálkozna, ha látná, hogy a turistaházzá átalakított kastélya falán most Bél Mátyás profesz- szor uram munkásságára hívja föl a figyelmet egy emléktábla, bár en feltételezem, hogy egykori vendégétől nem irigyelné ezt a dicsőséget. Megvallom, még azt is valószínűnek vélem, hogy az emléktáblán olvasható két hexameterért „méltó pályadíjat” ajánlana föl a kiváló literátornak, Ke- resztury Dezsőnek, aki így írt: „Bél kutatott, hogy feltárhassa, mi él a hazában, / s megdúlt tájain újra virulhasson Magyarország”. Mert bizonyára kegyelmednek is fájt a féldúlt tájék, az elbi- tangolt Magyarország, és vajon miért hívta volna házába a tudóst, ha nem becsüli tudományáért. Igen. „Bél kutatott, hogy feltárhassa, mi él a hazában”, a török járom, a labanc járvány után: szorgos deákjai kérdőíveket kaptak tőle, mielőtt vakációra utaztak vármegyéjükbe, hogy pátriájuk adataival térjenek vissza rektorukhoz, leveleket küldött szerte az országba lelkészekhez, oskolamesterekhez és más írástudókhoz azzal a kéréssel: tudassák őt, az ismeretekre szomjú- hozót szűkebb hazájuk állapotáról, s ha tehette, maga is utazott, keresztül-kasul járta az országot, hogy megalkothassa nagy müvét a hazáról. Kegyelmed akkor somogyi alispán és ország- gyűlési követ úr volt, a pozsonyi diétán ismerkedett meg Bél Mátyással, s 1731 telén meleg szívvel, jó szóval Keresztúrra invitálta. A tudás itt jól érezte magát, s kegyelmed’ mindent elkövetett, hogy kellemes körülmények között alkothasson, lehetővé tette számára, hogy tüzetesen megismerhesse a Balaton sajátos világát. „Van itt Festetich Kristófnak lakóháza — írja —, amely pihenésre kiválóan alkalmas. Mert az elvonultságnak kedvező csendet kínál és egyfelől a tó közelsége, más oldalról a sok liget is jóleső alkalmat nyújt a szórakozásra, egyrészt a balatoni halászat, másrészt a vadászat sokféle lehetősége által. Nem egykönnyen találni e helynél egészségesebbet és kellemesebbet : mert szemközt a tóra tekint, túloldalt pedig bájos dombokra és hegyvidékre nyílik kilátás.” Somogy megye tóparti részére vonatkozó érdekes feljegyzései ránk maradtak ugyan, de a nagy mű, sajnos, nem teljesedhetett be. Miért nem? Mert kevés volt a lábadozó hazáiban a kegyelmedhez hasonlatos . nemes úr, ki saját jól felfogott érdekét az országéhoz igazította és a szellem emberének erőfeszítéseit méltányolta volna, kevés széles látókörű megyei vezető akadt, aki Bél Mátyás gyönyörű tervét megértette, segítette, ám jóval több volt, aki legyintett „kérdéseire” és írásos küldeményeivel befűttetett az udvarház kandallójába. Bizony, Festetich Kristóf uram, ha kegyelmed nem hagy ránk Keresztúron két szép barakk műemléki, Bél Mátyás vendégül látásáért akkor is megemlegetnénk, most pedig azt mondjuk: méltó őse volt a másik, a nagyobb Fes- tetichnek, aki a közeli Keszthelyen Georgikont •alapított és Helikont teremtett. Szapudi András
