Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-18 / 170. szám
2 Somogyi Néplap 1988. július 18., hétfő Grósz Károly varsói sajtótájékoztatója Mandela 70 éves Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke a. VSZ PTT ülése után szombaton a varsói magyar nagykövetségre látogatott. Találkozott a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió, a Népszabadság és a Magyar Nemzet tudósítóival és kérdéseikre válaszolt. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén szerzett tapasztalatairól szólva Grósz Károly kijelentette, hogy számára naigyon érdekes volt a tanácskozás, tekintettel arra, hogy először vett részt ilyen értekezleten. Tartalmát tekintve rendkívül gazdag eszmecsere folyt, napirendre került mindaz, ami a világot, a közvéleményt foglalkoztatja. A delegációk természetesen nemzeti érdekeiknek és felfogásuknak megfelelően közelítették meg, vizsgálták meg a témaköröket, s különböző hangsúllyal beszéltek a kérdésekről. A párbeszéd rendkívül konstruktív és előremutató volt, mindenki azokat a módszereket kereste, amelyekkel előbbre lehet vinni a világot foglalkoztató nagy kérdések megoldását. E problémák közé tartozik a fegyverzetcsökkentés ütemének felgyorsítása, a környezetvédelem és természetesen az emberi jogok problémája is. A magyar delegáció megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott az emberi jogok kérdésével. Véleményünk az, és ezt megfogalmaztuk, hogy a nemzetiségek egyéni és kollektív jogai az emberi jogok szerves részét alkotják. A nemzetiségi kérdéseket a lenini elvek szellemében kell megközelíteni és kell megoldást találni rájuk. Ügy gondoljuk, hogy joggal igényelhetjük partnereinktől ugyanazt a megközelítést az országaikban élő nemzetiségek gondjainak megoldásában, mint amilyet mi alkalmazunk a hazánkban élő nemzetiségek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatos, felfogásunkat nyomatékosan megfogalmaztuk. A felvetődött kérdéseket — amelyek élő, valódi problémák, a múltból származnak, de ma kell megoldani őket —, mindenki konstruktívan közelítette meg. Egyetértésre talált az a javaslatunk, hogy a humanitárius kérdések kezelésének kidolgozására munkacsoport alakuljon ez év őszén, a külügyminiszterek találkozóján. Ez a csoport arra hivatott, hogy kidolgozza : a szocialista társadalmi viszonyok között miként kell az emberi jogokat értelmezni, képviselni, politikailag kezelni. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén a magyar felszólalásban nagy hangsúlyt kapott a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak, mint az emberi jogok szerves részének a tiszteletben tartása. Igényeltük, hogy a nemzetiségek zavartalanul megőrizhessék anyanyelvűket, kultúrájukat, ápolhassák az anyaországhoz fűződő kapcsolataikat. Természetesnek tartjuk, hogy a nemzetiségek helyzetével kapcsolatban felmerülő problémáknak a humanizmus szellemében, a demokrácia szavatolásával történő megoldása elsősorban annak az országnak a feladata, amelyben az illető nemzetiségek élnek. Változatlanul minden közép- európai néppel erősíteni akarjuk a megértést és a bizalmat. Ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a nemzetiségek a szomszédos országok együttműködésének és barátságának erősítőivé váljanak. Ami e megállapítások fogadtatását illeti: senki sem utasította el azokat. Ahogy az a nemzetközi tanácskozásokon lenni szokott, a szünetekben legalább olyan élénk diplomáciai tevékenység folyt, mint a tárgyalóasztalnál, s többen nagyon egyetértőén nyilatkoztak ebben a kérdésben. Olyan országok képviselői is, ahol sok magyar él. Magukon az üléseken is minden felszólaló építő szellemben szólt a humanitárius kérdésekről. A tartalmat illetően vannak még árnyalatnyi különbségek, nyílt, konstruktív eszmecserére még szükség van. Varsóba utazásom előtt azt is végiggondoltuk, hogy mii magunk megtettüük-e mindent a nemzetiségek jogainak maradéktalan érvényesítéséért. Arra a következtetésre jutottunk, hogy politikád gátak és akadályok e téren nincsenek, de anyagi korlátok, sajnos, igen. A nemzetiségi iskolák elhanyagoltak, a kultúrházakkal nem törődünk eléggé. Ezért döntött úgy a kormány, hogy a nemzetiségi szövetségek állami irányítását és felügyeletét az államminiiszter hatáskörébe utalja. Ezzel ds kifejezésre kívánjuk juttatni, hogy a kormány közvetlenül törődik a nemzetiségi szövetségek kulturális, közéleti, politikai tevékenységével és felkutatja azokat az anyagi forrásokat is, amelyek fel- használásával előbbre lehet lépni ezen a téren. Grósz Károly szólt a Politikai Tanácskozó Testület üléséről kiadott záróközleménynek arról a megállapításáról is, hogy a VSZ tagállamai támogatják a bécsi utótalálkozó mielőbbi sikeres befejezését. Ebben a kérdésben nem volt előkészítő munka — mondotta —, ám egymástól függetlenül is minden delegáció arra a következtetésre jutott, hogy eredménnyel kell befejezni az utótalálkozót és ennek érdekében minden résztvevő részéről kellő mértéktartásra, megértésre van szükség. Világosan megfogalmaztuk: végtelenül sajnáljuk, hogy humanitárius kérdésekben Bécsben olyan módosító indítványok is elhangzanak, amelyek a résztvevők döntő többségének jogos' és indokolt álláspontját nem veszik figyelembe. Világosan megmondtuk, hogy az emberiesség és a tolerancia hiánya súlyosan veszélyezteti országaink, egész Európa érdekeit. Nyomatékkai beszéltünk arról is, hogy hazánk minden lehetséges eszközt megragad, hogy elősegítse az európai viszonyok, a szocialista építőmunka külső feltételeinek további javítását szolgáló tanácskozás sikeres befejezését. Álláspontuk kiérlelt és egyértelmű. Az ülés munkájára visszatérve: javasoltuk egy külön ^•munkabizottság létrehozását, s e javaslat támogatást kapott. Szeptember táján ülésezik a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága, amely feladatául kapta, hogy dolgozza ki a humanitárius munkabizottság tevékenységi körét, szerepét. Sokoldalú munka, szakértők, a tudomány embereinek bevonása után a munkabizottság létrehozható. Ebben teljes egység volt. Grósz Károly szólt a tanácskozás során létrejött találkozóiról is és elmondta: találkoztam Ceausescu elv- társsal, bemutatkoztam neki, mert eddig személyesen még nem találkoztunk. Gratulált főtitkárrá választásomhoz, én pedig elmondtam, bízom benne, hogy eredményesen fogunk együtt dolgozni azoknak a kérdéseknek a megoldásán, amelyek a két ország kapcsola- . tát ebben a pillanatban megterhelik. Találkoztam más főtitká- •* Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Wojciech Jaruzelski, a LEMP első titkára, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke július 16-án Varsóban megbeszélést folytatott rákkal is. Honecker elvtárs megerősítette korábbi meghívását, s a közeli jövőben az NDK-ba látogatok. Jakes elvtárs is egy régebbi meghívást erősített meg, Zsiv- kov elvtárs pedig most hívott meg bulgáriai látogatásra. A VSZ PTT ülésén felmerült katonai témáról szólva Grósz Károly elmondta, hogy nagy hangsúlyt kapott hagyományos fegyverzetek és fegyveres erőik terén meglevő aszimmetriák felszámolása. Ez több mint katonapolitikai kérdés. A Varsói Szerződés a harckocsiállományt tekintve fölényben van a NATO hasonló erőivel szemben, ugyanakkor a légierők tekintetében a NATO-orszá- gok vannak fölényben. Annak eldöntése, hogy ezék mennyire ellensúlyozzák egymást, katonai kérdés. A politikai állásfoglalás megszületett: a túlsúlyban levő erők szintjét le kell szállítani alacsony szintre. Ami Wojciech Jaruzelski- vei, a LEMP KB első titkárával, a Lengyel Államtanács elnökével szombaton megtartott kétoldalú találkozóját illeti, Grósz Károly — az MTI tudósítóinak kérdésére válaszolva — emlékeztetett rá, hogy Wojciech Jaruzelski decemberben járt Budapesten. A kialakult gyakorlat szerint ilyen találkozókra évente kerül sor, az idén tehát a magyar párt főtitkárának kellett volna konzultációs célból Varsóba •látogatnia. Mivel a lengyel és a magyar politikai vezetők programja zsúfolt, a tanácskozás nyújtotta lehetőséget lengyel—magyar kétHazaérkezett Varsóból szombaton, a késő esti órákban az a párt- és kormány- küldöttség, amely Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke vezetésével július 14. és 16. között részt vett a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén. A küldöttség tagja volt Szűrös Mátyás, a KB titkára; Várkonyi Péter külügyminiszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A tanácskozás munkájában szakértőként részt vett Szokat Imre, a KB külügyi osztályának helyettas vezetője és őszi István külügymimisz- tsr-helyettes. A küldöttség fogadására >a oldalú találkozóra is kihasználtak. Érdekünk és elvtársi kötelességünk, hogy a nálunk zajló eseményekről barátainkat pontosan informáljuk — mondatta Grósz Károly. Politikai és erkölcsi kötelességünk tájékoztatni kollégáinkat a magyar pártértekezletről. Ez volt a célja ennek a találkozónak, ezért jártam Moszkvában, és ilyen tájékoztatásra kerül sor majd szeptemberben a Német Demokratikus Köztársaságban is. Elvtársainkat, barátainkat érdékili, hogy mi történik Magyarországon. Ez az érdeklődés jogos. Jobb, ha a léghitgtesebb forrásból értesülnek dolgokról és nem más csatornákon. Óhatatlanul felvetődhetnek olyan kérdések is, amelyekre a hírvivők, a közvetítők nem tudnak pontosan válaszolni, s ez félreértéseket szül. Az egész szocialista világban megújulás megy végbe. Nem mindegy azonban, hogy a különbözőségekre helyezzük-e a hangsúlyt, vagy az .azonosságokra. Nem mindegy, hogy a különbözőségeket szembeállítják-e egymással, vagy olyan természetes jelenségnek tekintik, amelyek a nemzeti sajátosságokból, vagy a vezetés adott politikai képességeiből, kultúrájából fakadnak, s amelyek, hia öltérő új utakon is, de hosszabb távon ugyanabban az irányban fognak hatni. A tisztázatianságokból sok felesleges félreértés adódhat. A főtitkárok szombati találkozóján például meglehetősen nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szocialista pluralizmus fogalma, értelmezése. Ez nem elvont ideológiai kérdés, hanem politikai probléma. Ebből kiindulva lehet megválaszolni, hogy miilyen legyen a viszonyunk a másként gondolkodókhoz, a párton belüli kisebbséghez. A kérdés az, hogy hol az a pont, ahol ez még egyezik a nagyon toleráns lenini politikai elvvel, s hol kezdődik a revizioniz- mus. Ezek a kérdések a politikában naponta felvetődnek, tehát eszmecserét kell folytatni róluk — mondotta Grósz Károly. * * « Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, aki a VSZ PTT varsói ülésén részt vett magyar küldöttség tagja volt, a lengyel fővárosban találkozott és megbeszélést folytatott Florian Siwicki lengyel nemzetvédelmi miniszterrel. Grósz Károlyt Németh Miklós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadja a Ferihegyi repülőtéren Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, a KB tagjai, Kővári Péter külügyminiszter-helyettes, Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Pacsek József altábornagy, honvédelmi miniszter- helyettes. Jelen volt Tadeusz Czechowiczr, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykövete. Hazaérkezett a magyar küldöttség Nelson Mandela, aki hétfőt ünnepli hetvenedik születésnapját, a dél-afrikai apartheid-rendszer elleni küzdelem jelképe mind hazájában, mind az egész világon. A személyét övező legendának talán fő forrása az, hogy közel 26 év óta börtönben sínylődik a fehér kisebbségi kormányzat által uralt Dél-afrikai Köztársaságban. Nem kétséges, hogy ö jelenleg a világon a leghíresebb politikai fogoly, dalokat írnak róla, koncerteket rendeznek kiszabadulásának követelésével. Élő mítosz, akit 1962 augusztusában történt letartóztatása óta elhallgattatott a pretoriai rendszer. „Életemet az afrikai nép harcának szenteltem, a fehér egyeduralom ellen küzdöttem — vallotta 1964 tavaszán a híressé vált rivo- niai perben, amelynek végén azzal a váddal ítélték életfogytiglan börtönre, hogy társaival fegyveres úton meg akarta dönteni a kormányzatot. Az Afrikai Nemzeti Kongresszushoz (ANC) tartozó hét társával együtt a fokföldi partok közelében fekvő Robben-szigeten töltötte eddig börtönéveinek javát. Mandela visszautasította a kormányzat .minden olyan ajánlatát, amely amnesztia fejében politikai megadást követelt tőle. Akkor szabadon engednék őt — adták többször értésül fogva tartói —, ha kijelentené, hogy végérvényesen lemond a faji elkülönítési rendszer elleni küzdelem erőszakos, érstd, fegyveres eszközeiről. Ez a tartózkodó modorú, határozottságot, ugyanakkor kifinomultságot tükröző arcú férfi számos amerikai és brit egyetem tiszteletbeli doktora, számos nemzetközi kitüntetés tulajdonosa* több város díszpolgára. A világ legkülönbözőbb városaiban utcákat, tereket neveztek el róla. A johannesburgi hatóságok számára azonban ő még mindig egyszerűen „terrorista”. A tembu nevű törzs fejének gyermekeként 1918. július 18-án született Umta- tában, amely ma Transkei bábállam (Bantusztán) székhelye. 23 évesen hagyta el faluját, hogy Johannesburgba költözzék. Különböző alkalmi munkákat vállalt (bányában, irodákban), s emellett sikerült elvégeznie a jogi egyetemet a fokföldi Fort Hare-en, hol csak feketék tanultak. Itt kötött barátságot Oliver Tambóval, az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus jelenlegi elnökével ők lettek az ország első fekete ügyvédei. Nelson Mandela 1944-ben csatlakozott az ANS-hez, amely 1912-ben jött létre. Attól kezdve élete összefonódott az ANC küzdelmével. Mandela alapította meg az ANC ifjúsági szervezetét. A békés eszközökkel folytatott harc híve volt akkor, és ö irányította a feketék országon belüli mozgását korlátozó „útlevéV’rendszer” ellen az erőszakmentes kampányt. 1952-ben tartóztatták le először és hét hónapra ítélték el. 1956-ban „hazaárulással” vádolták meg, de akkor felmentették hosz- szan tartó perben, bizonyíték híján. 1960-ban következett be a sharpville-i mészárlás, amikor a rendőrök 69 embert lelőttek egy békés tüntetésen. Az ANC-t akkor tiltották be. Mandela illegalitásba vonult és a fegyveres harc megkezdése mellett döntött társaival együtt. 1961-ben jön létre az Umkonto ive Sizwe (zulu szó, azt jelenti a Nép lándzsája), az ANC katonai szárnya. Mandela Londonba is eljutott, hogy szót emeljen a dél-afrikai feketék sorsáért. Amikor visszatért hazájába, 1962. augusztus 5-én letartóztatták. Attól a naptól fogva él rabságban. A rivoniai perben Mandela válaszolt társai nevében a vádokra. „Választanunk kellett: vagy a törvénynek engedelmeskedünk, vagy a lelkiismeretünknek” — mondta a védőbeszédében, amelyet maga tartott. 1964-ben életfogytiglani börtönre ítélték hat társával együtt. Csak a hetvenes évek végétől enyhítettek fogsága körülményein. 1982-ben pedig átvitték a börtönszigetről egy szárazföldi fegyházba. Itt már néha látogatókat is fogadhat. Nelson Mandela hetvenedik születésnapját világszerte megünneplik abban a reményben, hogy minél hamarabb visszanyerheti szabadságát. A pretoriai hatóságoknak az ünneplés most sem tetszik: nem engedélyezték, hogy vasárnap Johannesburg közelében békekoncertet tartsanak ellenzéki szervezetek az alkalomból. Üdvözletek a világ haladó sxemélyiwgeitől Dél-Afrikában megtiltották ac ünneplést •Neves politikusok, nemzetközi szervezeték, a fejüldözés ellen küzdő csoportok üdvözlik születésnapja alkalmából a börtönben sínylődő Nelson Mandelát. A kiemelkedő dél-afrilkái polgárjogi vezető, akit 24 éve ítélték életfogytiglani börtön- büntetésre, hétfőn lesz 70 éves. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára táviratában méltatta Nelson Mandela állhatatosságát, hősiességét, a szabadság eszméjébe vetett megingathatatlan. hitét, s az egész szovjet nép nevében határozottan követelte Mandela és társai szabadon bocsátását. Andreasz Papandreu görög és Brian Mulroney kanadai miniszterelnök, Giulio Andreotti olasz külügyminiszter és Achille Occhetto, az Olasz Kommunista Párt főtitkára üzenetében ugyancsak Mandela és a többi elítélt délafrikai polgárjogi harcos szabadon bocsátását követelte. A Béke Világtanács, és a békeharcosok milliói nevében küldött üdvözletében Romes Csandra, a Tanács elnöke megállapította: Mandela a zsarnokság, az igazságtalanság és az apartheid elleni harc, a szabadság jelképévé vált a békeszerető emberiség szemében. Az elmúlt hetekben világszerte erősödött a Nelson Mandela szabadon bocsátását követelő mozgalom. Június közepén a londoni Wembley stadionban több mint 70 ezren, 60 országnézői pedig televíziós közvetítésben láthatták azt a koncertet, amelyet a popvilág sztárjai rendezték a polgárjogi vezető tiszteletére. Ugyancsak Londonban a Hyde parikban vasárnap nagygyűlést tartanak, amelynek szónokai között lesz Desmond Tutu dél-afrikai püspök is. A múlt héten számos fővárosban, például Washingtonban és Pekingijén, felvonuláson követelték Mandela és társai szabadon bocsását. Hétfőn több újabb megmozdulások várhatók. Ugyanakkor a dél-afrikai hatóságok betiltottak mindenféle születésnapi megemlékezést. Szombaton Fokváros egyik stadionjában megakadályozták a Mandela tiszteletére meghirdetett sportünnepély megtartását, s a tervezett 30 kilométeres „szabadság-futás” több részvevőjét őrizetbe vették. Félbeszakították azt az összejövetelt is, amelyet külföldi diplomaták, újságírók és haladó dél-afrikai üzletemberek rendeztek a születésnap megünneplésére. Betiltottak egy vasárnapra tervezett koncertet és más rendezvényéket. A Mandela börtönéhez vezető utat lezárták.
