Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

6 Somogyi Néplap 1988. július 2., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Adatrögzítést vállalnak a fiatalok A kaposvári Számítástech­nikai és Ügyvitelszervező Váltalat KISZ-alapszerveze­te több szempontból is figye­lemre méltó. Napjainkban, miikor egyre több KISZ-ve- zető panaszkodik, hogy csök­ken a mozgalom iránti ér­deklődés, fogy a tagok szá­ma, a kaposvári vállalatnál látványosan gyarapodik az alapszarvezet létszáma. A változás nem csupán meny- nyiségi, hanem minőségi is. Az alapszervezet márciusban kapta meg a KISZ Közpon­ti Bizottság dicsérő okleve­lét. Bíró Zoltán KlSZ-títkár így vall erről: — Tavaly év elején nálunk is válságban volt a KISZ. Egyre kevesebben láttak ben­ne fantáziát, a legtöbben kény,szarnak érezték a tag­ságot. Ötvös Csilla KlSZ-tirt- ikár irányításával azonban kikerült a mélypontról a kö­zösség. Ezt bizonyítja a ki­tüntetés is. Ez tehát nem az én érdemem, hiszen csak február óta . állok az alap- szervezet élén. Megválasztá­somkor — amikor még nem is .sejtettük, hogy néhány hó­nap múlva dicséretet kapunk — legfontosabb feladatom az volt, hogy megállítsam a létszámcsökkenést, s ha le­het, újabb tagúkat nyerjek meg a mozgalomnak. Segít­ségemre volt egy öt-hat tag­ból álló aiktív mag, amely­nek a munkájára, lelkesedé­sére mindig lehetett számí­tani. Ök magukkal húzták a többieket is, s a létszám egy­re nőitt. Ehhez nem volt elég a lelkesedés; olyan rendez­vényeket, programokat kel­lett szerveznünk, amelyek magukra vonják a fiatalok figyelmét, elnyerik tetszésü­ket. A vállalat 60—70 százalé­ka fiatal, s ma mar több mint a fele KISZ-itag. A 33 tagból álló alapszervezet a vetélkedőket, kirándulásokat kedveli a legjobban. Szinte minden városi, megyei ren­dezvényen képviseltetik ma­gukat, s ritkán térnek haza érem nélkül. A lányok si­kert aratták a fonói boszor- kányszombaton, a fiúk a ka- po&mérői kispályás focibaj­nokság első helyezését hoz­ták el. Az alapszervezet lel­kes szervezője volt az őszi vígság rendezvényének, majd az egészségvédelmi napnak. Számítógépeikre és tudá­sukra mindig lehet számíta­ni. — Több számítástechnikai bemutatót rendeztünk, min­denhová elmegyünk, ahova hívnak bennünket. A legna­gyobb siker — erre mindig szívesen emlékszünk vissza — a tavalyi középiskolás szá­mítástechnikai verseny volt. A KISZ és a Komputer bri­gád közös rendezvénye nagy elismerést váltott ki a szak­emberek körében. A vállalat ifjúsági klubja az idén. kap­ta meg a kiváló ifjúsági klub címet. A- hagyományos ren­dezvényeken kívül a vaká­cióban számítástechnikai ve­télkedőket, i smer etter j esztc előadásokat kívánunk szer­vezni. Nyáron igyekszünk bővíteni a szórakozási lehe­tőségeket. Túrákat, kirándu­lásokat szervezünk az ország minden részére. A hiányzó pénzt a közösségi munkák­ból igyekszünk pótolni. En­nek jó hagyománya van a vállalatnál. Adatrögzítő mun­kakörben, túlórában végzünk ilyen munkát. Ebben azon­ban nemcsak KISZ-itagok, hanem mozgalmon kívüliek is részt vesznek, ezért a pénzt úgy használjuk föl, hogy abból minden fiatal ré­szesüljön. A legjobb lehető­ség a kirándulás, ahol össze­jönnek, beszélgetnek a fiata­lok, megismerkednek egymás gondjával, örömével. Jó al­kalmak erre a különféle fó­rumok is, ahol az időszerű politikai kérdések megvita­tása mellett arra is szakí­tunk időt, hogy a vállalati és személyes gondjainkat megbeszéljük. Legutóbb a KISZ lakásgazdálkodási el­képzelését vitattuk meg, amelyről szinte minden fia­talnak volt véleménye. Jó kapcsolatunk van a párt- szervezettel és a szakszer­vezeti bizottsággal. A leg­több fiatal a KISZ-en kívül valamely más szervezetnek is tagja. Közösen szervezzük, irányítjuk a vállalat fiatal­jainak életét — mondja Bí­ró Zoltán. Horváth Éva életének megszervezését te­kintjük. Ezt a feladatot sikerrel oldották meg, hiszen a tanév végén már másodszor nyer­ték el a KISZ Központi Bi­zottság Vörös Vándorzászló­ját. Erre nemcsak a csapat- vezető büszke, hanem a paj­tások és a nevelök is. Bencsik Pál testnevelő ta­nár, mint sport- és termé­szetjárás-felelős, arról szá­mol be, hogy a nyáron sem marad el a várva várt ván­dortábor. — Ilyenkor növényeket, ro­varokat és terméseket is gyűjtünk az ősszel kezdődő tanév biológia óráira — mondja Hauptmann Éva, a Kotkoda őrs vezetője. — Ad­digra visszajön a katonaság­tól .tanárunk, Tóth János. Nagyon szeretjük. Amikor a bevonulás előtt búcsúztat­tuk, növényekből készített képet adtunk neki ajándék­ba. A h om oks zen tgy örgy i ek ki - magasló eredménnyel büsz­kélkedhetnek a sportban. At­létikában megnyerték az egész évi, kisiskoláknak meg­hirdetett megyei pontver­senyt. — Azelőtt az úttörőmoz­galmat a felnőtteskedés jel­lemezte — így Hajdú Béla. — Most. egyéni arculata van a csapatnak. A gyerekeket valóban gyereknek tekint­jük. B. A. A magyar úttörők szövet­ségének országos elnöksége központi ailapot hozott létre azoknak az úttörőcsapatok­nak a támogatására, ame­lyek folyamatos termelő- szolgáltató tevékenységet végeznek, s ehhez, illetve'te­vékenységük továbbfejlesz­téséhez anyagi segítségre van szükségük. A központi termelési-szol­gáltatási alapnak tagjai le­hetnek azok a jogi és nem jogi személyek, akik az alap­hoz hozzájárulnak, a tagok közül a folyamatos termelő- szolgáltató tevékenységet végző úttörőcsapatok joga, hogy az alapból évenként legalább egy alkalommal, hozzájárulásuknak minimum 30 százalékát támogatásként, kölcsönként vagy hitelként megkapják. Az alap tagjának joga továbbá, hogy hozzájá­rulása 60 százalékának fel- használását meghatározza és azt ellenőrizze, fellebbezzen az alap tanácsának döntése ellen. Az alapot a folyamatos ter­melő-szolgáltató tevékenysé­get végző úttörőcsapatok sok­féle módon használhatják fel. Az alap pénzének gyarapí­tása érdekében a rendelke­zésre álló vagyon legföljebb 40 százaléka elhelyezhető itartós, magas kamatozású betétben, továbbá kötvény, kincstárjegy, részvény vásár­lására fordítható. Az alap 1989. február 1-jén kezdi meg működését. VILNIUSI ÜDVÖZLET Nem egyszer hangzott el ez a jelmondat Homokszent- györgyön, a Csokonai úttö­rőcsapat tanácsának felhívá­sában. Hagyomány az itteni úttörőknél és kisdobosoknál, hogy szüleikkel együtt vesz­nek részt sport- és ■ ügyessé­gi versenyeken. — Nevelési feladataink megvalósításának nélkülöz­hetetlen színtere az úttörő­mozgalom — mondja Hajdú Béla, a helyi általános isko­la igazgatója. Hogy mennyire fontosnak tartják Homdkszenitgyörgyön a gyerekek tömegszer.vezeti tevékenységét, azt mutatja, hogy az igazgató tagja a barcsi úttörőelnökségnek. Magyar, történelem és peda­gógia szakos létére éneket is tanít. A fordított napon ebből a tantárgyból vizsgáztatták a gyerekek. A szolmizálás mellett fel kellett énekelnie az „ősszel érik a fekete sző­lő ..kezdetű dalt. — Természetesen megvál­toztattam a szöveget, hiszen a pajtásak erre vártak. Az ilyen vidám összejöveteleken érjük el, hogy emlékezetessé tegyük számukra a gyerek­kort. Ennek az is része, hogy négyes és ötös közöttire ér­tékelték a „feleletemet”, de mivel „készültem”, megelő­legezték a jobb érdemjegyet. Benke Béláné csapatvezető komolyabbra fordítja a szót: — Célunk a játékosság, de fő feladatnak a közösségek híres emberekkel találkoz­hattak. — Kikapcsolódásképpen vasárnap egésznapos sport­programra ébredtünk. Este jólesett egy kis pihenés, el­nyújtózva hallgatni népsze­rű szovjet és magyar együt­teseket, köztük a Rajkó ze­nekart és a Bikini együttest. Emlékezetes élmény marad számomra a családlátogatás. Kétgyermekes fiatad házas­párnál vendégeskedtünk egy este. Elmondták, hogy mind­ketten a rádió- és képcső­gyárban dolgoznak, kétszáz rubel az átlagkeresetük. Eb­ből szépen meg tudnak élni, nincs okuk panaszra. Még az étkezéssel is meg voltak elé­gedve, az pedig nekem nem nagyon tetszett. A magyar konyhához szokott embernek furcsa volt a sok fűszer nél­küli étel. Ez volt az egyik meglepetésem. A másik a közlekedés. Amiilyen álom­szép város Vilnius, olyan rossz a közlekedése: több figyelmet fordíthatnának er­re a város vezetői, hisz az óváros szépsége, a tengernyi műemlék egyre több turis­tát vonz. Sok szovjet fiatal­lal kötöttem barátságot, akik hívtak, legyek a vendégük. Sok barátság szövődött ez alatt a pár nap alatt, több címet őrzök a fiókomban.' Gond csak a nyelvismeret­tel volt. Sajnos, elég gyengén beszélek oroszul, de a német tudásommal jól elboldogul­tam. Tolmácsokban sem volt hiány. A hivatásos fordítók mellett több kínt tanuló ma­gyar egyetemista segített megértetni magunkat. S ami külön öröm számomra, hogy a Komszomol KB-ba is meg­hívást kaptam. Egyike vol­tam annak a négy fiatalnak, akivel beszélgettek a szovjet ifjúsági vezetők. Elsősorban a magyarországi változások, a pántértekezlet, a fiatalok mindennapi élete érdekelte őket. Minderről a litván te­levízióban is nyilatkoztam. Mindemnél emlékezetesebb azonban számomra Tarkaj város megtekintése, ahol egy niapot töltöttünk él. Litván polkára tanítottak meg ben­nünket. Könnyezve búcsúz­tak el tőlünk. H. Ê. Fillérekből lesz a forint Minták tengerében Akkor jó, h,a észrevehetet­len, de ugyanakkor mindent tud. Ezt nézzük meg először a vásárláskor, de utána so­ha többé, sőt, valaki el is távolítja, mert kellemetlenül csiklandoz. Hogy mi ez? A ruhacímke, a márkajel és a mosási utasítás az ingnyak­ban vagy a nadrág bélésé­ben. Apróság, de ha nincs vagy olvashatatlan, akkor hiányzik. Nos, ezt a ruhacímkét gyártja Falvai Sándor, a fca- polyi tsz műanyagüzemének dolgozója. — Két évvel ezelőtt vette bérbe a téesz ezt a Fasco típusú gépet, azóta dolgozom rajta. Szobafestő és mázoló az eredeti szakmám, azt vál­tottam föl a címkenyomás- sail. — Sokan gondolhatnák, nem nehéz munka ez, hiszen a gép csinál mindent, rá­adásul még unalma? is le­het csak állni és nézni. — Nehéznek valóban nem nehéz, de nagy figyelmet igé­nyel. Elég egy rossz mozdu­lat, máriis .félrecsúszik a klisé, elmosódik a felirat. Unatkozni nem lehet, hiszen rengeteg formát és színit lá­tok naponta. Képzelje csak el, kész klisénk több mint ezerötszáz féle van, ráadá­sul az egyszerűbb mintákat saját magam készítem el a betűtípusokból. Akkor keres­nék többet, ha „unalmasan” dolgoznék, és csak egyfélét csinálnék egy nap. Teljesít­ménybérben dolgozom, és ha nem váltok mintát, folya­matosan megy a gép, több a teljesítmény. Mégis azt sze­retem, ha váltani kell, mert akkor tudásom ikerül előtér­be és mindig öröm, amikor egy új forma kerül ki a ke­zem alól. A falba vert szögekről kész címkesorozatok százai lógnak, még dekorációnak is csodálatos. Magyar, angol, nemeit, orosz nyelvű felira­tok jelzik, hogy az üzem nemcsak belföldre dolgozik. — A világ sok részére el­jut a termékünk — mondta Szászai Ferenc üzemvezető —, csak nem szerzünk tudo­mást róla. Hazai megrende­lőknek szállítunk, ők expor­tálják termékeinket. Ügy kell dolgozni, mintha a címke lenne a lényeg. Kis mellék­üzemág a miénk, mindössze tíz emberrel dolgozunk, de tavaly elértük a tízmitpó fo­rintos árbevételt. A címké­ken, kívül gyártunk reklám­tasakokat, polietilén csórna- golózacskókat is. Van szita- nyomó részlegünk. Az üzem nem válogatós. Bármilyen megrendelést készék va­gyunk elfogadni. Szitáztunk már reklámszatyrot, zászlót, matricát, sőt óvodai jeleket is a gyerekeknek. Sok apró fillérből lesz a forint. Első­sorban a polietilén-feldolgo­zó részlegre igaz ez, meri egy csomagolótasak elkészí­téséért négy fillért kap a dolgozó. Sokat kell hegesz­teni ahhoz, hogy összejöjjön a forint. Szeretnék beszéigeni az asszonyokkal, de nem lehet. A tasakokat nemcsak hegesz- teniüik kell, hanem közben számolni is. Nem szabad őket kizökkenteni, így hát vissza­térünk a címkenyomóhoz, ahol Falvai Sándor éppen in­dítja a gépet. — Van-e kedvence a min­táik között? — Mindig az a kedvenc, ami a legújabb, és persze az, amelyik a legszaporább, s a legtöbb pénzt hozza. Van olyan, amelyikre szíveseb­ben emlékszem vissza. Vagy azért, mert könnyű volt ve­le, vagy azért, mert meg- izzasztotit... V. O. Néhány napja ért véget a 4. magyar—szovjet baráti fesztivál Vilniusban, ahová a 350 tagú magyar delegá­cióval a somogyi küldöttek is eljutottak. Öten képvisel­ték megyénket, köztük Hanh László, a Kaposgép dolgozó­ja­— Először jártam a Szov­jetunióban, csodálatos volt az a néhány nap, amelyei ott töilthettem. Különösen a szovjet emberek vendégsze­retete, ragaszkodása raga­dott meg, az, hogy mennyire szeretik a magyarokat. Bár­merre mentünk, mindenütt nagy-nagy szeretettel fogad­tak bennünket. Igaz, sok le­hetőségünk nem volt az is­merkedésre, reggeltől éjfélig tartottak a programok. Négy szekcióban együtt dolgoztak a magyar és a szovjet fiata­lok. A politikai, művelődési, gazdasági bizottság mellett környezetvédelmi csoport is volt, s ez utóbbinak voltam a tagja. Az előadásokon meg­vitattuk a KISZ KB 1984-es környezetvédelmi határoza­tát, az erdőtelepítés, a víz- gazdálkodás időszerű kérdé­sét. Jártunk egy laborató­riumban, ahol a professzorok segítségével megismerked­hettünk a rádioaktív sugár­zás mérésével, felhasználá­sával és veszélyeivel. A kü­lönféle bizottságoknak azon­ban voltak közös program­jaik is. Ezek közül a legem­lékezetesebb a megnyitó volt. Az új fesztiválklub megnyi­tóján először Mihalics Vero­nika, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára mondott kö­szöntő szavakat. A műsor a sportpalotában folytatódott, ahol a szovjet és a magyar fiatalok közös műsorral lép­tek föl. Néptánc, zene, dal szerepelt benne. Ragyogó volt a szervezés, fantasztikus a hangulat. Sokáig nem fo­gom elfelejteni — mondja a kaposvári fiatalember, aki a szórakozás, a kikapcsolódás mellett sok ismerettel gyara­podott. Nagy érdeklődés kísérte Hámori Csabának, a Politi­kai Bizottság tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának és a komszo­mol vezetőjének közös fóru­mát, ahol a kát ifjúsági ve­zető a fiatalokat érintő kér­désékre válaszolt. A feszti­vál résztvevői ellátogattak a Vilniusi tudósklubba is, ahol NÖVÉNYEKET GYŰJTENEK Belépés csak szülővel Pénzalap úttörő­csapatoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom