Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
Somogyi Néplap 1988. július 16., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Kerékpárral országjáráson Egyre több fiatal választja nyári programként a kerékpártúrát. Világszerte lelkesen vágnak neki az utaknak és számtalan élmény birtokában tervezik a következő évi programot. Aki részt vett már egy jól sikerült túrán, legközelebbi alkalommal nem cseréli fel másra. Ezt bizonyítja egy budapesti társasággal való találkozás is. Kora délelőtt, az ébredés utáni szedelőzfeödés közben találkoztunk velük, egy benzinkút mögötti tisztáson. Egyikük, Valaczka András bölcsész hallgató. Elmondta, hogy Budapestről Siófokig vonattal jöttek, onnan pedig kerékpárral. Voltak a Balaton déli partján, azután Kaposváron, majd pedig egészen Barcsig biciklizitek. A túrát ötnaposra tervezték, s találkozásunk után már hazafelé indultak. — Szállásunk tulajdonképpen mindig hasonló volt ehhez — mutatott körbe a fákkal körülvett tisztáson. —• Ilyenkor az ember nem az első osztályú kényelemért indul útnak. A fontos az, hogy szabadon mehetünk arra, amerre gondoljuk, s nem vagyunk sem menetrendhez, sem pedig teljesíthetetlen anyagi föltételekhez kötve. Kerékpárral elég nagy távolságokat megtehetünk, s — Gyalázatos az ellátás kerékpárokból — bosszankodott Rofrics Istvánná, a So- mogyker kaposvári jármű- boltjának vezetője. — Az igényeket kielégíteni egyáltalán nem tudjuk, leginkább a verseny-, a kemping- és a BMX-kerékpárokat keresik. Ha délben érkezik 10 kerékpár, estére abból már egy sem marad. A kiszámíthatatlan ellátás miatt előjegyzést egyáltalán nem veszünk fel. Nem is biztatnak bennünket semmi jóval: üresek a nagykereskedelmi partner raktárai is. Ebben a hónapban csak száztizenhat kerékpárt adtunk el, pedig legalább húsz-huszonöt darab ha valami izgalmasat látunk, bármikor meg is állhatunk. — Volt-e valami kellemetlenségük az út során? — kérdeztem Simolyán Gabriellát, aki jelenleg egy külkereskedelmi vállalatnál fordító. — Különösebb problémánk nem volt, ha csak az nem, naponta is elkelne. Még akkor is, ha július elseje óta mintegy négyszáz forinttal emelkedett a kemping-, a BMX- és több mint hétszáz forinttal a versenykerékpár ára. Az üzletvezető szerint nem is lehet felmérni a kispénzű turisták, az alacsony ösztöndíjjal rendelkező diákok igényeit, s azt sem lehet tudni, hogy ki, hol és mikor tudja kielégíteni azt: a legdrágább versenyekerékpár — ha érkezik egyáltalán — azonnal elfogy. A Zselic Áruházban szerdán este csupán egyfajta kerékpárt lehet kapni háromezer forintért: a hagyományos férfi Túrát. Kemhogy a biciklik elég nehezen viselik a rossz útviszonyokat. A gumik eléggé megrongálódtak. Egyet ki is kellett cserélni. Az lenne a jó, ha az autósok türelmesebbek lennének a kerékpárosokkal. Gyakran rádudálnak az emberre, s az nem kellemes, főleg egy forgalmas úton. ping- és verseny bicikli egyáltalán nem volt. A Fé- szék Áruházba húsvét óta nem érkezett kempingkerékpár, és május 15-ig a teljes készletet eladták. Megvennék a lengyel, a bolgár és a magyar gyártmányokat is. Igaz, magyar bicikli egyáltalán nem is volt az idén. Kaposváron öt helyen árusítanak kerékpárt, de kapni nem mindig lehet. Sokat beszélünk az egészséges életmódról, a sport és a túra fontosságáról. A lelkes biciklistáknak is elmegy azonban a kedvük a kimerítő boltjáró „túrától”, amelynek végeredményétől egy kerékpárt remélnek. Nem biztos, hogy így kell ennek lenni: a kereskedők csak azt tudják mondani, hogy nincs. Feleletet adni arra, hogy miért nincs, nem nékik kell. Bánáti Diana Színház a világ Mezőtúrról Csurgóra sokféle kitérővel érkezett a harmincöt éves Móka János. A fekete szakállas fiatalemberrel az évek színes eseményeiről beszélgetünk. — Az alföldi kisvárosban születtem, de szüleim hamarosan Zalaegerszegre költöztek, így a család ma már egerszeginek vallja magát. Szerettem ezt a várost, s állandóan kutattam a lehetőségeit. Sohasem voltam a klasszikus értelemben fogalmazott „jó” gyerek: lótot- tam-futottam mindig, egy percre nyugton nem maradtam. Logopédus, vagy színész szerettem volna lenni, de ez eleinte csak álmodozás maradt. Ipari iskolába kerültem, lakatosnak tanultam. Közben Költő Miklós irányítása mellett belekóstoltam a pantomimjátékba, báboztam, verseket írtam, s olykor nem átallofjtam el is szavalni ezeket, irodalmi színpad tagja voltam. Érintőleges dolgok voltak ezek, de végül is meghatározók. Mindenbe belekaptam, de csak addig érdekelt, amíg be nem bizonyítottam magamnak: meg tudok küzdeni a feladatokkal. Nem találtam a helyem. Szerencsés is voltam, mert sohasem volt kudarcélményem. Természetesen, felnőtt fejjel már tudom, hogy ez, amilyen jó, annyira rossz is. A könnyen elért eredményeket könnyedén el is engedi az ember, ha nem követel egy feladat erőfeszítéseket, a siker is megkérdőjelezhető. Véget is ért a sorozat, amikor a Reflex amatőr színjátszó együtteshez kerültem, ahol tizenkét évig játszottam. Egymás után értek a csalódások; ez volt az az együttes, ahol ugyancsak magasra állították a mércét, sokat követeltek. Itt már tétre ment a játék, nem engedhettem, hogy szinten alul teljesítsek. Montágh Imre tanár úr és Dölle Zsolt tanított, Berek Kati rendezett itt darabokat. Szigorú és következetes emberek mind. Keményen dolgoztatták a társaságot, de izgalmas évek voltak. Hogy játszani tudjak, állást változtattam, segédmunkásként Zs. É. Biciklihiány TŰRÁKRA IS FŐSZEZON VAN Magasan lang a fonyódllgatl xásxló Húszezer diák nyara Teremi József táborvezető orrán végiggördül egy kövér izzadságcsepp. A fák árnyékában 36 fok meleget mértek, a Balaton vize 25 fok fölé emelkedett. Igazi tábori szezon: mindenki mindig vízben van. Kivéve azt a 34 tagú személyzetet, amely állandóan a több száz gyermekért dolgozik. A táborvezető az idén még nem für- dött. Nem kell valami rendkívüli, emberfeletti megpróbáltatásra gondolni: egyszerűen nem ért rá. A szezon közepén arra kértük, beszélgessünk a megyei tanács úttörő- és ifjúsági táborának k ulisszati fkairól. — Kivételezett az a gyerek, aki Fonyódligetre jöhet nyaralni? — Nem. Az idén az elő- és az utószezonnal együtt 20 ezer diákot táboroztatunk. Az évek során nem merném megsaccolni, de úgy gondolom, hogy a somogyi úttörők döntő többsége átlépi a táborunk kapuját. Ma már azok az apukák, anyukák jönnek látogatni a gyerekeiket, akik valamikor itt sat- raztak. — Apropó, látogatás. A körlevelükben olvashattuk, nincs látogatás. Ne csüngjön a gyereken még itt is a szülő... — Az elképzelésünk szép volt, de önkritikusan bevallom, semmi sem lett belőle. Egyszerűen képtelenek vagyunk megmagyarázni a szülőknek — az úttörővezetők- kel együtt —, hogy legalább erre a 10 napra hagyják önállóan élni, nyaralni a gyerekeiket. Ebben a szezonban volt olyan turnusunk, hogy egy szombat-vasárnap majdnem hétezer látogató érkezett, ezerötszáz itt nyaraló diákhoz. Képtelen helyzetet teremtettek ezzel, s minden intézkedésünk ellenére valóságos csatatérré alakították át a tábor környékét. Ilyenkor röpülnek a lerágott csirkecsontok, ba- raekmagök, kólásüvegek. Hétezer felnőttre higiéniásán sem vagyunk fölkészülve. Valószínűleg rendkívüli szigorúságot kell bevezetnünk, mert a tábor fenntartása forog veszélyben. Én elhiszem, hogy ki-ki nagyon szereti a gyerekét, de ezt ne a táborozás alatt akarja bizonyítani. — A szülők nemcsak irdatlan csomagokat hoznak, mintha itt nem lehetne mit enni, hanem újra pénzt nyomnak a gyerekük kezébe, hátha elköltötték már az „indulótőkét”. — Régi tapasztalatunk, hogy érkezés után a második napon ételhegyeket dobnak ki a gyerekek. A tábornak — minden szerénység nélkül mondhatom — jó kosztja van. Több menüből választhatnak az úttörők, re- petázhatnak, s aki még mindig éhes, annak én szívesen kenek vajas kenyeret. Nem hiszem, hogy sok vajat kell elhasználnom. Pénzügyben megdöbbentő tapasztalataink vannák. Csak úgy suhognak az ezresek, egy-egy kirándulásról játékgéppisztallyal, labdákkal, jelvényekkel, táskarengeteggel térnék vissza a gyerekek. Mi azt mondtuk, napi negyven forint bőven elég: táborozni jöjjenek a diákok és ne vásárolni. — Most, ebben a hőségben mindenki a vízben van. Mit csinálnak ezen kívül, mit „tud” ez a tábor? — Van egy szolgáltató- blokkunk : büfé, könyvespa- viilon, jégkrémáruda. Erre szükség van, igénylik a gyerekek. Ezenkívül a 17 hektáros terület többi részét a sportpályák, sátrak, pavilonok, fürdők, ebédlők foglalják el. Nem akarok valamennyi sportlehetőségről szólni, inkább csak a víziről : 14 kétpárevezős csónakunk, 15 vitorlásunk van. A nyár folyamán turnusonként 300 diáknak vitorlás alapképzést tartunk. Tovább bővítette a lehetőségeinket az „Egészséges gyermek”-pályázaton nyert Rotitron úszókoszorú, ezzel is a vízisportot tudjuk oktatni. — A nemzetközi táborban öt nemzet diákjai üdülnek. A tábor cserelehetőséget is teremt ezzel a külföldi nyaraláshoz. — Külföldi diákok nyaral- tatásáért lehetőség nyílik somogyi gyerekeknek külföldi táborozásra. Jól bevált például a sítáborozási csere: csupán ebben az akcióban is hétszáz sítáborozási helyet szereztünk tavaly. Nemcsak külföldre, hanem hazai táborokba is helyet biztosítunk fonyódligeti csereüdültetéssel. Most például a két ifjúsági táborban, Szanazugon és Püspökladányban nyaralnak somogyi gyerekek. — Elégedettek-e a külföldi, teszem azt a nyugatnémet pedagógusok, szülők a fonyódligeti minőséggel? — Erre elég azt felelnem, hogy legutóbbi csereszerződés aláírásakor, mint az egyik legtisztább és legjobb európai diáktábor vezetőjét üdvözöltek. Hadd válaszoljak egy történettel is. A nyugatnémet szülők azt hitték, hogy a magyar táborokban nyugatellenes propa- gaindaelőadások vannak, s hogy mi biztosan tiltjuk a vallásgyakorlást. Ezért azt kérték, hogy vasárnap a misére is mehessenek el a gyerekek. Mi természetesen igent mondtunk, sőt, külön- buszt indítottunk a ikőröshe- gyi templomba! Amikor eljött az ideje, akkor azonban szinte úgy kellett kikönyörögnünk a gyerekeket a vízből. Hiába állítottuk nekik, hogy ez a szüléitek kérése, ők focizni és fürdeni akartak ... B. J. maltert hordtam, falat építettem. Estéimet a Reflexben töltöttem, éjszakáimat tanulással — érettségi vizsgáira készültem. A csoporttal oratórikus játékokat adtunk elő, akkoriban ez a stílus volt divatos. Mikor otthagytam a Reflexet, éppen az abszurd dráma volt műsoron. Az érettségi után két év katonaság következett, majd levelezőn elkezdtem a szombathelyi tanárképzőt, népművelő szakon. Képesítés nélküli tanárként kerültem az egerszegi kisegítő iskolába, ahol azonnal megalakítottam a színjátszó csoportot. Szép sikereket értünk el, s itt kaptam először bizonyosságot arról, hogy a drámapedagógia milyen hatalmas erő az emberek jellemének formálásában. Két év után a gyógypedagógiai főiskolára „igazoltam”, ahol ismét Montágh Imre lett a tanárom. Számomra ő az emberség, a huszadik századi lovagok megtestesítője. Halála rendkívül megrázó volt. Apró, szöszke lány nyitja az ajtót, s óvakodik be rajta, ö Sári, Móka János hároméves kislánya. Bálint most éppen játszóházban van, bábokat készítenek a pajtásokkal, s nemsokára megszületik a harmadik gyermek :s. — Nagyon szeretem a gyerekeket, jó köztük lenni, formálni, alakítani őket — mondja Móka János. — Tavaly történt egy s más Égerszögen, ami végül is oda vezetett, hogy változtattam az életemen. Felajánlották, hogy a csurgói művelődési központban színjátszó előadóként dolgozhatom, kaptunk szolgálati lakást is. Az idén államvizsgáztam a főiskolán, de közben végzem a B kategóriás rendezői szakot is, melyet a Népművelési Intézet szervezett. Most kiegyensúlyozottnak, és boldognak érzem magam, sokféle lehetőség áll előttem. Felhőtlennek mégsem mondanám az életet. Gyermekekkel bánni hatalmas feladat, szép kísérlet. Van napfényes oldala, de árnyékos pillanatai is. Tervezem, hogy a csurgói kisegítő iskolában is létrehozok egy színjátszó csoportot, ahol gyümölcsöz- tethetem tapasztalataimat. A cél: eredményt felmutatni, hatást elérni, megváltoztatni az emberekben a rossz gondolatokat. Klie Ágnes Nincs szükség a lógósokra A nagyobb bér teljesítményre ösztönöz A Kaposmérői Építőipari Szövetkezet — ellentétben a nagyvállalatokkal — gazdaságosan üzemel. Annyival jobb ott a munkafegyelem? — Lényeges különbségek vannak a szövetkezeten belül — mondta Székely János elnökhelyettes. — Dolgozóink egy része bent az üzemben, helyhez kötve dolgozik, mások pedig változó külső munkahelyeken. Természetesen, a műhelyben dolgozók jobban „szem előtt” vannak, gyakoribb az ellenőrzés, így talán a fegyelem is nagyobb. A külső munkán dolgozókhoz ritkábban jut el a munkavezető, hisz néha háromnégy hely is tartozik hozzá, s ezt a dolgozók megérzik. Azt azért mégsem lehet elmondani, hogy ott nincs fegyelem, hisz ha kevesebbet dolgoznak, kevesebb a fizetésük is. — Mennyire befolyásolja a teljesítmény a fizetést? — Nagymértékben, de ez sem mindig ösztönző. Aki fő kereseti forrásának tekinti a bérét, az jobban hajt, mint az, aki inkább a maszek és a fusi munkával akar többet keresni. Ök pihenőnék tekintik a munkaidőt. A baj akkor kezdődik, ha az egész brigád fizetése kevesebb lesz egy-egy ilyen „lógós” miatt. Ez a hátránya, de egyben előnye is a cso- portb érezésnek. — A munkafegyelmet szerintem csak a béreken keresztül lehet megszilárdítani — kapcsolódott be Prjevara Pál, a szövetkezet fiatal üzemmérnöke. — Most, hogy idén bevezettük az egyösszegű bérutalványozást, valamelyest javult a helyzet. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók még a munka megkezdése előtt tudják, mennyit kapnak majd az adott feladat elvégzéséért. Függetlenül attól, hogy mennyi idő alatt készülnek el. Így kiszámíthatják, hogy mennyit keresnek majd, s ez ösztönzi őket a jobb és a gyorsabb munkára. / — Ellenőrzés, előre látható és elérhető fizetés. Mi kell még a jó munkához? — Azt hiszem, elengedhetetlen föltétel egy jó vezető és egy jó közösség — mondta Bakonyi Lajos asztailos. — A jó vezetőnek tekintélye van, összetartja a csapatot, és megteremti a munkafeltételeket. Hiába akarunk ugyanis dolgozni, ha nincs anyag vagy munka. Erre jó példa a lakatosüzem. Nem volt munkájuk. ráadásul másfél év alatt négyszer cserélődött a művezető, most hiába volna mit csinálni, a fegyelem meglazult, az üzem veszteséggel dolgozik. A jó közösség pedig azért fontos, mert a tagjai kiállnak, egymásért, és ha kell, segítik egymást. Egy éve kerültem ide és szerencsére egy ilyen jó brigádba. Gyorsan beilleszkedtem, jól is megy a munka. — Valóban így van — helyeselt az elnökhelyettes. — Áz egy év alatt a műhely egyik húzóemberévé vált, és az ilyen húzóemberekre nagy szükség van. Értik a munkájukat, a többiek hallgatnak rájuk. Ahol nincsenek ilyenék, ott a munkavezetőre hárulnak ezek a feladatok is, s az apró gondok elvonják a figyelmét a fontosabb teendőitől. Nem egyszerű kérdés hát a munkafegyelem. — Sajnos, mi sem dúskálhatunk a jelentkezőkben, de munkaerőhiány nincs. Az az általános vélemény, hogy inkább legyen egy brigáddal kevesebb, mint hogy megtűrjük a veszteséget termelő, fegyelmezetlen dolgozókat. V. O.
