Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

2 Somogyi Néplap 1988. július 16., szombat HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Az SZKP KB pártellenőrzési bizottsága helyre­állította a sztálini önkény korszakában ártatlanul elitéit és kivégzett több vezető - köztük Buharin és Rikov - párttag­ságát. VASARNAP: Az ENSZ nemzetközi környezetvédelmi kon­ferenciája Oslóban tartott ülésén új, látfogó környezetvédelmi erkölcskódex kidolgozására szólította fel a világ államait. - Norodom Szihanuk ismét lemondott a kambodzsai ellenzéki koalíció elnökségéről; a lépés a jelek szerint a vörös khmerek elszigetelésére irányul. HÉTFŐ: 'Hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. - ffew Yorkban újabb tár­gyalásokat kezdtek az angolai ;és namibiai rendezésről An­gola, iKuba, Dél-Afrika és az Egyesült Államok képviselői. - Ismeretlen fegyveresek véres terrortámadást hajtottak végre a „Cyty of Poros" görög kirándulóhajó utasai ellen; nem zárható ki, hogy az áldozatok között .magyarok is vannak. - Nicaraguában nem kívánatos személynek minősítették és ki­utasították az országból az Egyesült Államok nagykövetét és az amerikai követség hét diplomatáját; Washington válasz­képpen kiutasította |a nicaraguai nagykövetet. KEDD: Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke befejezte látogatását az Egyesült Államok­ban, ahol Crowe tengernagy, amerikai vezérkari főnök ven­dégeként eddig „szupertitkosnak" minősített létesítményeket és 'hadieszközöket tekinthetett meg. - A karabahi néptanács úgy döntött, hogy sem Azerbajdzsánhoz, sem Örményország­hoz nem kíván tartozni, hanem önállóvá nyilvánítja magát; az Azerbajdzsáni SZSZK Legfelsőbb Tanácsa alkotmányelle­nesnek és semmisnek mondta a döntést; a nem nyugvó vita rávilágít arra, hogy joghézag mutatkozik a Szovjetunióban a nemzetiségek önrendelkezését illetően. SZERDA: Andrej Gromiko szovjet államfő az iraki-iráni háborúról folytatott eszmecserét (Moszkvában Szaadun Ham- madival, az iraki nemzeti tanács vezetőjével. - Nem fogadta el a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok (adózásának alap- elveiről előterjesztett javaslatot ía szovjet minisztertanács, s újabb tervezetet kért, a szövetkezetekről vita folyik a Szov­jetunióban. - Hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett Radzsiv Gandhi 'indiai államfő. CSÜTÖRTÖK: A kambodzsai belpolitikai helyzet alakulását vitatta meg Moszkvában Andrej Gromiko - szovjet államfő Heng Samrinnal, a Kambodzsai Népi forradalmi Párt főtitká­rával. - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkezdte a vitát a lelőtt iráni utasgép ügyében. PENTEK: Varsóban ülést kezdett a Varsói Szerződés tag­államainak Politikai Tanácskozó Testületé, a pártvezetők, külügy- és {honvédelmi miniszterek részvételével. ' A hét kérdései 1. Sikerült-e megnyer­nie Gorbacsovnak a len­gyelek rokonszenvét? Mihail Gorbacsov szovjet pártvezető a nyugati közvé­lemény után megnyerte a lengyeleket is. Nem a veze­tőkről van szó, akik eddig is támogatták, hanem az „ut­ca emberéről”, akinek véle­ménye szerint az SZKP fő­titkára az első olyan szovjet vezető, aki nemcsak vendég volt Lengyelországban, ha­nem igazi beszélgetőpartner, a vezetőkön kívül az egysze­rű embereknek is. Néhány éve még senki sem gondolta volna, hogy ilyen légkörben bonyolódik egy lengyel—szovjet hivata­los tárgyalás, és így fogad­nak egy szovjet pártvezetőt. Az útnak talán ez a leg­fontosabb eredménye. Évti­zedek óta nyílt titok, hogy a két szocialista ország kap­csolatait történelmi ellensé­geskedések, „fehér foltok”, megoldatlan problémák ter­helik. A közös múlt vitás kérdéseinek szemérmes ta- kargatása hivatalosan is vé­get ért 1987 áprilisában, ami­kor Wojciech Jaruzelski moszkvai látogatásán meg­állapodtak, hogy tisztázni fogják a kényes kérdéseket. A „fehér foltok” tisztázása nyilvánvalóan hosszú időt vesz igénybe, de maga a meghirdetett szándék is megteremtette már az ala­pot, hogy a két nép között — elsősorban lengyel rész­ről — enyhüljön a bizalmat­lanság. Gorbacsov látogatása alatt többször is hangsúlyozta: ideje, hogy ne csak a veze­tők, a szervezetek képviselői találkozzanak. Meg kell szüntetni a turizmus fejlesz­tése útjában álló mestersé­ges akadályokat, lehetővé kell tenni, hogy az emDerek ismerjék meg egymás életét. „A szovjet peresztrojka és a lengyel megújulás politiká­jának egybeesése minden alapot megteremt ehhez” — mondta. „Még ma is nagy a szaka­dék a politikai deklarációk és a gyakorlat között” — mutatott rá Sandauer és Sy­manszki professzor a lengyel értelmiségiekkel tartott élénk vitalégkörben lefolyt talál­kozón, de az egyik részvevő köszönetét mondott Gorba­csovnak, hogy a Szovjetunió emlékművet állít a sztáliniz­mus áldozatainak; az ö apja is, mint annyi sok lengyel kommunista, a sztálini ön­kény áldozataként tűnt el. 2. iKilc lehettek a görög kirándulóhajó támadói? Világszerte hatalmas fel­háborodást keltett a City of Poros nevű görög kirándu­lóhajó utasai ellen hétfőn intézett terrorista támadás. A még ismeretlen fegyvere­sek ismét védtelen emberek­re nyitottak géppisztoly tü­zet, hogy a terrorizmus ér­telmetlen és igazolhatatlan „öt haderőnem, 16 kato­nai körzet, négy hadsereg- csoport, négy flotta, a had- tápszolgálat, .a polgári vé­delem, a minisztériumi fő­osztályok tevékenységének koordinálásáért felelős a szovjet vezérkar” — írja a szovjet katonai erőt évente bemutató Pentagon-kiad­vány, amely nem fukarko­dik a szovjet vezérkari fő­nök kezében összpontosuló hatalom méltatásával. Szer­gej Ahromejev marsall Wa­shington szemében „ a ka­tona”, mint ahogy vérbeli katona amerikai partnere is, William Crowe tengernagy, az amerikai vezérkari főnö­kök egyesített bizottságának elnöke. A két vezérkari főnök a múlt év decemberében már kezet szoríthatott egymás­sal a washingtoni Gorba­csov—Reagan találkozó ide­jén, mint ahogy elődeiket, Ogarkov marsal'llt és Jones tábornokát is .egy csúcsta­lálkozó hozta össze Bécsben, 1979-ben. Ám 1988. július 6-a lett az a nevezetes nap, amikor egy szovjet vezérka­ri főnök — a második vi­Mihail Gorbacsov lengyelor­szági látogatása során az ut­ca embereivel beszélget logikájának megfelelően ár­tatlan emberek halálával „harcoljanak” egy ügyért. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy kik állnak a tá­madás mögött, és melyik ez az ügy. A görög hatóságok alig rendelkeznek valami­lyen adattal, inkább csak ta­lálgatnak a terroristák sze­mélyére vonatkozóan, s csak annyi látszik biztosnak, hogy a tettesek közül több is arab származású volt. Né­hány nappal a merénylet után jelentkezett is egy ed­dig teljesen ismeretlen pa­lesztin szervezet, hogy az ő fegyveresei álltak bosszút „cionistákon és amerikai katonákon”. Csakhogy a ha­jón sem izraeliek, sem ame­rikaiak nem voltak. Valószí­nű, hogy ezt a szervezetet Bangladesben a heves eső­zések következtében leg­alább száz ember életét vesztette és sok ezren haj­léktalanokká váltak. Képün­kön: Netrokona városban egy család elhagyja elöntött otthonát („Palesztin Népi Forradalom Mártírjainak Szervezete”) utólag találták ki az akció szervezői. A Palesztinái Fel- szabadítási Front határozot­tan elítélte a merényletet. Ugyancsak szóba került, és nem zárható ki, hogy Irán állt volna így bosszút az iráni utasszállító óriásgép Perzsa-öböl fölött történt le- lövése miatt az egyik libano­ni síita fegyveres szervezet útján. Teheránban viszont azt mondják — s ez a véle­mény is figyelmet érdemel, osztják más arab országok­ban is —, hogy éppen az Egyesült Államoknak jött jól ez a tömeggyilkosság, mert eltereli a figyelmet a légi­busz katasztrófájáról, az amerikai „állami terrorról”. Sajnos, nem kizárt, hogy az áldozatok között (még a számukat sem lehet teljes bizonyossággal tudni) ma­gyar állampolgárok is vol­tak. A hajón három magyar utas tartózkodott egy állítás szerint, s közülük kettő el­tűnt. Sajnos nem ez lenne az első eset, hogy a nemzet­közi és közel-keleti terro­rizmusnak honfitársaink ál­dozatul esnek. Gőzön István Támadás Kabul ellen Pénteken reggel rakétatámadást intéztek Kabul ellen az afganisztáni kormányellenes erők. Több, mint húsz rakétá­val támadták az afgán fővárost. Húsz ember meghalt, har­mincnégy megsebesült. Az anyagi kár jelentős. Teng Hsziao-ping fogadta Shultz külügyminisztert A hivatalos látogatáson Pekingben tartózkodó George Shultz amerikai külügymi­nisztert pénteken fogadta Teng Hsziao-ping, Kína leg­befolyásosabb politikusa. A találkozón Teng méltat­ta, hogy Ronald Reagan el­nöksége és Shultz külügymi- nisztersége idején a kínai— amerikai kapcsolatok szaka­datlanul fejlődtek, és remé­nyének adott hangot, hogy a kapcsolatok még magasabb szintre emelkednek. Shultz biztosította a 84 éves kínai vezetőt, hogy a Kínával való viszony fejlesz­tését mindkét amerikai párt támogatja, és ez a politika folytatódni fog, függetlenül attól, hogy ki győz a novem­beri amerikai elnökválasztá­son. Az amerikai külügyminisz­ter pekingi tárgyalásain min­den bizonnyal szó van ar­ról, hogy Kína esetleg új ballisztikus rakétákat ad el közel-keleti államoknak, ami aggasztja az Egyesült Álla­mokat. Szó van továbbá a kambodzsai rendezésről, amellyel kapcsolatban az Egyesült Államok nem sze­retné, ha a vietnami csapat- kivonás után Kambodzsában ismét hatalomra jutnának a vörös khmerek, kiknek leg­főbb támogatója Kína. Na­pirenden van még a fejlett nyugati technológiák Kínába irányuló exportját akadályo­zó nyugati korlátozások kér­dése, amelyben viszont Kí­nának vannak kifogásai. Shultz egyébként csütör­tökön Pekingben kijelentet­te, hogy Norodom Sziltanuk­ra, a volt kambodzsai állam­főre, aki a hét elején ismét lemondott az ellenzéki koa­líció elnöki tisztéről, tovább­ra is fontos szerep vár a kambodzsai békefolyamat­ban. A kínai külügyminiszter­rel, Csien Csi-csennel tartott megbeszélése után Shultz a sajtó képviselői előtt üdvö­zölte a szovjet csapatok Af­ganisztánból való kivonását, s hangsúlyozta, hogy ez pél­daként szolgálhat más regio­nális viszonyok megoldásá­hoz is. George Shultz szerint az Egyesült Államok és Kína egyetért abban, hogy a viet­nami csapatok kivonása után Kambodzsában Szihanuk herceg vezetésével ideiglenes kormányt kell létrehozni és általános választásokat is tartanának. Folyik a BT-vita a lelőtt iráni gépről Tegnap folytatódott a vita az ENSZ Biztonsági Taná­csában a lelőtt iráni repülő­gép ügyéről. Az eddigi fel­szólalók többsége nem tá­mogatja azt az iráni köve­telést, hogy a testület ítélje el az Egyesült Államokat. Valentyin Lozinszkij szov­jet képviselő azt hangsú­lyozta: az iráni repülőgép tragédiája ismét bebizonyí­totta, hogy az amerikai ha­ditengerészetnek el kell hagynia a Perzsa (Arab)- öböl1 térségét. Az amerikai hadihajók helyett ENSZ- zászló alatt kell létrehozni nemzetközi tengerészeti erő­ket az öbölben a hajózás biztonságának szavatolása érdekében — mondta. A szovjet képviselő — a többi felszólalóhoz hasonlóan — felszólította Iránt, hogy fo­gadja el a BT 598-as számú határozatát, amely tűzszü­netet sürget Irak és Irán közt. Nagy -Bri tannia képviselő­je — az Egyesült Államok érvelését átvéve—azt hang­súlyozta, hogy a brit kor­mány mélységesen sajnálja a 290 ember halálát, de a tragédiáért tulaj donképpen Irán felelős, mert nem haj­landó elfogadni a BT tűz- szüneti határozatát. A francia képviselő sze­rint a testület addig nem tud a „tragikus tévedés” kérdésében dönteni, amíg nem ismeri az olyan vizs­gálatok eredményét, mint amilyent a montreali szék­helyű nemzetközi polgári repülésügyi szervezet kez­dett meg a 'közelmúltban. A pénteki vitában felszó­lalt Japán, Kína és az NSZK képviselője is. Katonai kapcsolatépítés lághábarú óta először — egyenruhában hivatalos lá­togatásra Washingtonba ér­kezett. A katonai tiszteletadás a Pentagonnál azt jelezte, hogy a két vezető katonai nagy­hatalom kapcsolatépítése új minőségbe csapott át. Szov­jet atomrobbantási szakér­tők és rakétaellenőrök im­már ugyanolyan gyakori lá­togatói lettek az Egyesült Államoknak, mint amerikai kollégáik a Szovjetuniónak. De a szovjet vezérkari fő­nök egyhetes látogatását kü­lönös műgonddal „progra­mozták”. Virginia, Észak-Karolina, Texas, Oklahoma, Dél-Da­kota, New York látta ven­dégül a szovjet vezérkari főnököt és népes kíséretét, nem beszélve Washington­ról, ahol Reagan elnök kért élménybeszámolót Jazov honvédelmi miniszter első helyettesétől. A látogatás alatt hatályba léptették a szovjet és az amerikai fegy­veres erők 1988—1990-re .szóló csereprogramját, amely hosszú idő után ismét kilá­tásba helyezi flottaerők ba­ráti látogatásait egymás ki­kötőiben, katonai vezetők és tiisatiiskolások, hadtöréné- szek és 'katonaorvosok ta­nulmányútjait a másik had­sereg vendégeiként. Ahromejev és Crowe meg­állapodott egy olyan vegyes munkacsoport létrehozásá­ban, amely megakadályozni hivatott, hogy a felek had­erői „egymással szemben ve­szélyes katonai tevékenység­be bonyolódjanak”. Magya­rán: ha nincs háborús szán­dék, a véletlénék ne vezes­senek fegyveres konfliktus­hoz. A két vezérkari főnök zárónyilatkozatában is azért szorgalmazta a katonai kap­csolatok javítását, hogy csök­kenjen a katonai tevékenysé­gek veszélykockázata, egy­általán, hogy Moszkvában és Washingtonban is tisztá­ban legyenek vele, mi te­kintendő békeidőben veszé­lyes katonai tevékenységnek. Szenzációszámba ment a szovjet vezérkari főnök lá­togatása egy észak-karolinai haditengerészeti kiképző- központban, egy texasi tá­maszponton, vagy Oklaho­ma ban, Crowe tengem agy szülőhazájában. Bepillantott amerikai interkontinentális rakéták kezelőszemélyzeté­nek mindennapos életébe, részt vett pilóták riasztási gyakorlatán, F—15-ösök lé­gibemutatóján. De két láto­gatást minden bizonnyal so­káig megőriz emlékezetében. Az egyik július 10-én Ells­worth .légitámaszponton volt, ahol Szergej Ahromejev be­ülhetett a legmodernebb amerikai hadászati bombá­zó, a B—1B vezetőfülkéjébe. A négyhajtóműves, 7500 ki­lométeres hatósugarú gép „hasznos terhelése” 56 ton­na, ami adott esetben 20—28 fedélzeti robotrepülőgépet, vagy ugyanilyen számú atom- és hidrogénbombát jelenthet. Az 1986 óta rend­szeresített gép „tökéletesen szovjetellenes”: a Szovjet­unió hadászati céljontjainak megsemmisítésére hozta lét­re és gyártja a Rockwell! In­ternational. Négyfőnyii sze­mélyzete van, a hangsebes­ségnél gyorsabban is repül­het, akár 15 000 méteres csúcsmagasságban, de alkal­mas alacsony, terepkövető repülésre is. Korszerűségben aligha ma­rad el a B—1B mögött az amerikai haditengerészet legújabb atomhajtóműves repülőgép-hordozója, a Theo­dore Roosevelt, amelyet a szovjet marsall Crowe ad­mirális társaságában látoga­tott meg Virginia partjai előtt. A hordozó építését 1981-ben kezdték meg és tavaly fejezték be. A Nirnitz osztályhoz tartozó repülő­gép-hordozón hatezer em­ber teljesít szolgálatot. Kö­zel száz repülőgépe számára a hajóóriás gyomrában 16 ezer tonna üzemanyagot s mintegy 3000 .rakétát és más fegyverzetet tárolnak. Ahromejev marsall meg­tekintette a Theodore Roose­velt fedélzeti gépeinek im­pozáns bemutatóját — e gé­pek fele atomfegyver célba- juttatására is alkalmas. A szovjet vezérkari főnök egyenruháján ezúttal egyet­len kitüntetés sem volt, an­nál több az amerikai admi­rális mellén. Hogy Ahrome­jev közben a haditengeré­szeti aszimmetriákra1, a ha­ditechnika l'idércére, vagy éppen a tengeri fegyverzet- korlátozás sürgősségére gon- dalt-e, arról nem szólnak a krónikák. De talán elmond­ja majd egy hazai bemuta­tón az amerikai hadügymi­niszternek, Frank Carlucci- nak, aki augusztus első nap­jaiban Moszkva vendége lesz. PIrityi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom