Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
1988. július 14., csütörtök Somogyi Néplap 5 Varga Imre „arany napja" Siófokon VÉNUSZ SZÜLETÉSE A siófoki tanácsháza, illetve a művelődési ház előtti téren tegnap reggel felvirradt Varga Imre napja. A város szülöttje és díszpolgára, a Kossuth-, Munkácsy-, Pro Arte- és Herder-díjas, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével kitüntetett kiváló, világhírű művész új alkotása, a Vénusz születése című szoborkompozíció került ide, nem csekély örömére a siófokiaknak, akik közül sokan végignézték a felállítás munkálatait. Vénusz születésénél három elem volt jelen: a víz, a szél és a nap. A kompozíció ezt a mitikus pillanatot jeleníti meg. A nap egy arany női alak, s egy bronz- fekete, az előbbi árnyéka, s a két kecses alakot csillogó fémvitorla köti össze: a szél; a harmadik elem (a víz) pedig a maga valóságában folyik majd alatta, mellette. A hatvanöt éves művész versenyt dolgozott a munkásokkal, s addig egy percre sem lehetett „eltéríteni” a kánikulában izzó térről, amíg minden a helyére nem került a kompozícióban. Aztán leültünk egy padra beszélgetni. — Gyerekkoromban ezen a téren volt a patika, meg az Osváth- és a Radó-féle vegyeskereskedés — mondta. — Később itt alakították ki a piacot, mely régebben valamivel hátrább, a víztorony környékén volt. A búcsú mindig ezen a részen zajlott. Nekem Siófok volt a világom, de egyre szőkébbnek éreztem az idegenforgalom miatt. Akkoriban harmadrendű üdülőhely volt, vigé- cek, kis jövedelmű polgárok nyaraltak itt. Lehozták a gyerekeiket és a parasztházakban laktak. Nálunk is üdült egy-egy család. Egész nyáron nem ismertem más ruhát, mint a fekete klott- gatyát, cipőt csak a - templomba húztam. Reggel felrántottuk ezt a ruhadarabot, s mire olyan meleg lett, hogy a Libák is elindultak, mentünk a vízhez. A nyarak folyamán az itteni paraszt őslakosságban egyfajta nosztalgia támadt a távoli úri világ iránt, amely nem volt úri ugyan, de viszonylag civilizáltabb körülményekkel bírt). A siófoki lét viszont ennek az elképzelt világnak is a peremén alakult ki. E környezetből, mely egvre fojtogatóbbá vált, menekülni kellett. Mondhatnám: valamiképpen bekukkantott hozzánk a külvilág, de csak a szemetét hagyta itt. Szellemi hatása nem volt, ha csak az a. végtelenül elítélhető középszerűség nem, mely különböző divatokat hagyott maga után: a krepdesin divatját például, vagy a paraszti szokások elhagyásáét. Tehát egyfajta — néprajzi szempontból — pusztítás volt ez, s ha a magam ítéletére hallgatok, még ennél is rosz- szabb: valamiféle erkölcsi tönkretétele egy falusi közösségnek. Tulajdonképpen Siófokon nem lehetett születni, mondtam egyszer, régen. Ezt úgy értettem, hogy ez a település nem az a hely volt, 'amely kötni tudott volna. Innen el kellett menni ahhoz, hogy valaki önmagával azonossá válhasson. Siófoknak ez a fojtogató légköre akkor alakult ki, amikor egyre inkább kétarcúvá vált a falu. Nem volt itt paraszt az, aki földet művelt, s nem volt entellektüel, aki tanult emberré vált. Egy korábbi generációnak két útja volt a meneküléshez: vagy papnak, vagy katonának ment. Ám közben az Érti testvérek átalakították Siófok Balaton- parti részét nyaralóteleppé, ennek következtében az ott honos foglalkozások is számba jöttek már. Volt, aki krupié lett, volt aki mérnök, főpincér. De a faluból minMindig lehotfsögok között válatxt „Csak jó építészet van // Dr. Meggyesi Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán a várostervezési tanszék vezetője. Kaposvári előadásában — amelyet az építészeti világnap alkalmából tartott — hazánk hagyományos lakó- környezeti kultúrájáról szólt. Somogybán tervpályázatot írtak ki hagyományos, tájba illő, csaádiházas tervek elkészítésére. A pályázók ezt az előadást ajánlott irodalomként, írásos formában is kézhez vehették. Dr, Megy- gyesi Tamást az építészeti világnap alkalmából kértük beszélgetésre: — Felbomlott a modern építészet mindent meghatározó értékrendjé mára — mondta — napjainkban a pluralista építészet jellemzi legpontosabban a helyzetet. Nincsenek egyértelműen divatnak nevezhető irányzatok. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy a modern építészet szemléletmódja nem évül el. Eltűnt viszont a technikában, az ipari technológiában való feltétlen hit. A XX. század csodája a gép. hallhattuk évtizedekkel ezelőtt. Az ehhez kapcsolódó gépi szemlélet igen, de a modern építészet nem bukott meg. Ha lehet, akkor ez inkább még továbbfejlődött az építőipar és a magas technika révén. Nagyon fontos jellemzője napjainknak a hagyomány : a táj, a környezeti igények kielégítésének kérdése. Talán új népiességnek is nevezhetnénk, mivel ez már létezett egyszer. Kulcskérdés itt: hogyan lehet ezt rávinni az épületre. A helyes válasz szerintem a Kós Károly-féle építészeti megoldásokban található meg. Szí úgy kell megoldani a városokban, hogy érintetlen maradjon a modernizmustól. A harmadik és egyben leginkább szerteágazó irányzatnak a posztmodernnek nevezett ágat jelölöm meg: a fogalommal azonban csínján kell bánnunk; annyiféle iskola és irányzat rejtőzik a minden ellen való tiltakozás elve mögött. Ami például Amerikában bevált és majdhogynem iparág lett, nevezetesen a giccsgyártás. azt Európa nem fogadta el! Tehát ez a fogalom nem teljesen egyértelmű. Ugyanakkor bizonyos mértékig megtalálható a historizálás, a történelmi korszakokhoz visszatérő stílus is. Véleményem szerint azonban nincs történelmi építészet, nincs ennek vagy annak az irányzatnak megfelelő építészet, csak Igazi építészet van, a szó eredeti értelmében véve jó építészet létezik, ahol a környezet adja — stílustól, Irányzattól függetlenül — a megoldás szellemét. Az építészek felelőssége óriási, hiszen elvégzett munkájuk értékét, annak minősítését jószerivel az utána következő évek, évtizedek minősíthetik csak. A feladat: tervezzenek, építsenek a múlthoz is kapcsolható, a jelennek megfelelő, de a jövőben is használható létesítményeket. Ebben az összefüggésben hogyan látja az építészek felelősségét Megy- gyesi Tamás? — Az építész mindig lehetőségek között választ: tudja mit akar, lehetősége van azt másokkal közösen vagy hivatásából fakadóan egyénileg végrehajtani. Természetesen előbb vagy utóbb találkozik a politikával, s itt megint van lehetősége: elfogadja, csak külsőleg fogadja el, vagy szembe áll vele. Természetesen akad olyan helyzet is, amikor úgy látja: az egész struktúra megreformálására szükség van. Evek hosszú sora után azonban a politikai döntés hibáiért az építészeket nem lehet kizárólagosan felelőssé tenni. Felelős azonban minden építész abban, hogy -akkor is hallassa hangját, amikor salját építészeti kultúránk darabjai tűnnek el, vagy tűntek el, s itt elég csak az egykor cívis város, Debrecen intő példájára gondolnunk, hiszen a saját pusztítás las- san-lassan az érem másik oldalává válik. Balogh P. Ferenc Szakkörvezetők tábora Népművészeti tábor nyílt a Somogy Megyei Művelődési Központ műhelyében Kaposváron. Az egyhetes továbbképzésen a megye szövő-, hímző-, csipkeverő szakköreinek vezetői vesznek részt. dig csak a legszegényebb réteg volt hajlandó az ilyen útkeresésre, vagy aki tovább szeretett volna tanulni. Varga Imre a siófoki elemi iskolában rendkívüli rajzkészségével tűnt ki. Már 13 éves korában Párizsban szerepelt egy képével. A középiskolát a budai cisztercitáknál és a szombathelyi premontreiek gimnáziumában végezte. Bár gyermekfejjel indult mai hivatása felé, a világégés egy ideig más utat szabott számára. A történelem vihara őt is próbára tette, de ember tudott maradni az embertelenségben. 1956-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, Páczai Pál és Mikus Sándor növendékeként. Első önálló kiállítását 1967-ben rendezték, s két évvel később Munkácsy-díjat kapott. Az 1971-ben bemutatott .tihanyi ■tárlata emlékezetes sikert aratott. Azóta fényes pályát „futott be”. Szavaival szólva: egy nemzet sorsát kísérhette végig emlékművekben. Az ország és a világ különböző terein, múzeumaiban láthatók alkotásai. Szülővárosában a Vénusz születése a második köztéri szobra. Sz. A. Elhunyt Gobbi Hilda Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a magyar színházi élet kimagasló alakja, a nagyszerű színész, a fáradhatatlan közéleti ember, Gobbi Hilda, 15 éves korában elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Katona József Színház Gobbi Hilda 1913. június 6-án született Budapesten. 1935-ben ösztöndíjas növendékként a Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet. Ugyanebben az évben a Nemzeti Színház szerződteti, majd 1959-től a József Attila, 1971-től ismét a Nemzeti, 1983 óta pedig a Katona József Színház tagja. A felszabadulás előtt részt vett az ellenállási mozgalomban és a munkásság művészeti megmozdulásaiban, fellépett a Független Színpad és a vasasszakszervezet mű- vészestjein. A felszabadulás után tovább folytatta aktív közéleti és társadalmi tevékenységét. Kezdeményezése révén jött létre a Színművészeti Akadémia munkás- és paraszt származású hallgatóinak Horváth Árpád Kollégiuma, valamint a Jászai Mari és az Ödry Árpád Színészotthon. Ugyancsak nevéhez fűződik a Bajor Gizi Emlékmúzeum megszervezése. 1983 szeptemberében az új Nemzeti Színház felépítésére alakult védnökség tagjává választották. Tanított az Országos Színészképző Iskolán, vezetője volt a Nemzeti Színház stúdiójának. Tragikai és vígjátéki szerepkörben egyaránt emlékezetes játékot nyújtott. Erős és jellegzetes karakterizáló készségével sajátos helyet vívott ki magának a magyar színházművészetben, A vígjátékokban kitűnően érvényesült sajátos karikírozó képessége, harsány, áradó humora. Legmaradandóbb drámai alakításai közé tartozik a Peer Gynt Aase anyó- ja, a Bánk bán Gertrudisa, a Szent Johanna címszerepe. Sokat szerepelt a rádióban, mint például a Szabó család Szabó nénije. A tv-, illetve játékfilmekben is nagy átéléssel, hitelességgel formálta meg alakjait. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, így 1949-ben kapta meg a Kos- suth-díjat, 1955-ben a Kiváló Művész kitüntetést. 1965- ben, majd 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át. 1983-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével, idén pedig 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetéssel ismerték el tevékenységét. Halálával súlyos veszteség érte a magyar színház- és filmművészetet, közéletet. KISIPAROS MÉRI A VÉRNYOMÁST Tényeket mond, véleményt nem Napjainkban egyre kevesebb akadálya van a vállalkozásnak. Rokonszenves ez a tendencia, felpezsdíti a gazdaság működését, bővíti a szolgáltatások körét. Igaz is ez mindaddig, amíg nem következik be „határsértés”. Május ' közepén a Zselic Áruház földszintjén megjelent egy eddig Kaposváron még nem látott kisiparos: a vérnyomásmérő, aki az áruház igazgatójának engedélyével tíz forintért amatőr orvosi szolgáltatást nyújt egy saját beszerzésű, nyugati, automata géppel. A páciens ujjára helyezi a „mandzsettát”, és a berendezés önállóan^ két perc leforgása alatt kimutatja az eredményt. Nemcsak a vérnyomást méri meg hanem a pulzus számértékét is azonnali láthatja a „beteg”. A városlakó vásárlás után, a kevés visszajáró pénzből egy tízest áldozva igénybe veheti az áruház eme ártatlan szolgáltatását is. Meleg is van, fáradt is, ki tudja, hátha... A jelenség visszhangja az orvosok körében nem a legjobb. Dr. Horváth Mária körzeti orvos a szomszédos szolgáltatóházban : — Hallottunk a vérnyomásmérő kisiparos tevékenységéről és nem mondhatom, hogy örülünk neki. A belgyógyászati vizsgálatok között fontos' rutinellenőrzésnek számít a vérnyomás- mérés. Sok ember esetében meghatározó fontosságú, mivel a vérnyomás ingadozása, alacsony, vagy magas volta állandó problémát okoz. A mérés eredményeként tapasztalt zavarok ezen túlmenően egy készülődő betegség tünetei is lehetnek. Sok esetben megtörtént már, hogy a vérnyomásmérés és az utána szükségesnek tartott vizsgálatok együttes eredménye igazolta az illető betegségét. - Az sem mindig egyértelmű, hogy valakinél mi számít magas, illetve alacsony vérnyomásnak. Az összetevőket, a beteg alkati sajátosságait mindig figyelembe kelt venni. Ügy érzem, hogy a Zselic Áruházból hozzánk jövő, magukat betegnek érző embereket inkább a pánik mint a szakszerű orvosi ellátásra való igény hajtja. Sajnos az is előfordul, hogy nem mennek orvoshoz, hanem felügyelet nélkül csökkentik, vagy növelik a gyógyszeradagjukat, aminek beláthatatlan következményei is lehetnek. Több orvos megjegyezte : ő is kiülhetne a rendelőintézet elé, s konkurrencia- ként 5 forintért mérhetné a vérnyomást. Ezt azonban nem lehet összegyeztetni az orvosi hivatás tradícióival. Jó lenne, ha nem egy tízforintos, üzleti vállalkozás döntené el, hogy kj szorul orvosi kezelésre, és ki nem. A vérnyomásmérő kisiparost, Papp Gábort arról kérdeztem: hogyan támadt az az ötlete, hogy ezt a mellékállást válassza? — Külföldről kaptuk a berendezést a feleségemmel. Valójában az ő nevén van az engedély, amit a városi tanács termelés-ellátásfel- ügyeleti osztálya adott ki. Szerintem az embereknek szükségük van a mérésre. Egyrészt azért, mert az orvosaknál elég sok időt vesz el a várakozás — pedig ez csak egy egyszerű rutinvizs- gáüat — másrészt vannak, akiknek az orvos előírja, hogy rendszeresen ellenőriztessék vérnyomásukat. ök nálam könnyűszerrel megoldhatják problémájukat. Természetesen semmiféle tanácsot nem adok, gyógymódot sem ajánlok, mindenkire rábízom, hogy mit tesz. — Milyen forgalom van? — Napjában húsz, harminc ember fordul meg itt, nem hiszem, hogy túl nagy lenne ez a szám. Bizonyára csúcsidőt fogtam ki — munkaidő utáni bevásárlási kampány —, mert igencsak sorbaálltak az igénylők. Egy hölgy kétszer méretet • egymás után. . Hátha a csodagép csőd a- eredményt is produkál. Egy másik idős hölgy pedig ott helyben majdnem elájult, mikor meghallotta a mért adatokat. Játék az élet. Szemtanúja voltam egy családi versengésnek is: kié a legjobb vérnyomás? A kisiparos készségesen közölte is. Végül is ha meggondoljuk, az orvosnál valóban nem lehet játszani. Ö csak szárazon közli a tényeket, minek is arra annyit várni. De most miénk a világ és csak tíz forint. Kétségtelen, hogy meglehetősen sok időt vesz el a rendelők előszobáiban a várakozás, nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a nyugati berendezés színvonalas és látványos. De vajon hol a határ? Lehet, hogy nemsokára a kuruzsló kifejezést is töröljük nyelvünkből — és tudatunkból — s helyette polgárjogot nyer egy új fogalom : amatőr orvos? Akiknek pedig diplomájuk, szaktudásuk, esküjük és hivatástudatuk van, fogadják a műkedvelő által hozzájuk beutaltakat? Talán így lesz. Bár ez a jövőkép eléggé riasztó. Zsíros Éva
