Somogyi Néplap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XLIV. évfolyam, 167. szám ____________'

______________________Ara: 1,80 Ft______________________________________________1988. július 14., csütörtök

Ü

lést tart az MSZMP Központi Bizottsága

Tegnap reggel Jászai Mari téri székházában ösz- szeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A KB - korábbi döntésének megfelelően - nyílt ülést tartott, az írott és elektronikus sajtó révén betekintést engedett tevékenységébe, megkezdve „a társadalom, a cselekvésre, együttgondolkodásra kész emberek bevonását a Központi Bizottság munkájába". Ahogyan az ülésen is elhangzott: „Meggyőződésünk, hogy a nyilvánosság erősítése az eredményes cselekvés elengedhetetlen feltétele és egyben felkészülés is azokra a társadalmi vitákra, amelyeket még az idén tervezünk fontos gazdaság- és társadalompolitikai kérdésekről."

A szabadságát töltő Kádár János távollétében elnöklő Grósz Károly, az MSZMP főtitkára elöljáróban megállapította, hogy a testület határozatképes, majd köszöntötte a Központi Bizottságnak azokat a tagjait, akiket a legutóbbi ülés óta különböző tisztségekbe választottak. Gratulált és jó munkát kívánt Pozsgay Imre államminiszternek, Huszár Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, Jassó Mihálynak, a Budapesti Pártbizottság első titkárának és Varga Lászlónak, a Zala Megyei Tanács elnökhelyettesének.

A Politikai Bizottságnak az ülés napirendjére tett javaslatát a testület egyhangú döntéssel fogadta el:

1. Jelentés a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól, illetve javaslat az 1989. évi fejlődés fő irányaira. Előadó: Németh Miklós, a Központi Bizottságtitkára;

2. Javaslat a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire. Előadó: Fejti György, a Központi Bizottság titkára;

3. A Központi Bizottság, valamint a Politikai Bizottság káderhatásköri listája. Előadó: Lukács János, a Központi Bizottság titkára;

4. Különféle, döntésre váró kérdések — az ülés soros elnökének előadásában;

5. Személyi kérdések. Előadó: Grósz Károly.

A Központi Bizottság úgy döntött, hogy az utolsó napirendi pontot zárt ülésen tárgyalja, majd határozatával a Központi Bizottság állandó meghlvöttjai iközé sorolta az örszággyülés elnökét. A szerdal ülés különböző napirendi pontjainak megvitatásában — meghívottként — részt vett az Országos Tervhivatal államtitkára, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, az Építésügyi és Városfejlesztési miniszter, az Országos Árhivatal elnöke, a pénzügyminiszter, az igazságügy-miniszter, a KiB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának helyettes vezetője.

Miután a meghívottak elfoglalták helyüket az ülésteremben, Grósz Károly megadta a szót Németh Miklósnak.

Sok szempontból kritikus helyzetben vagyunk — kezdte beszédét a Központi Bizottság titkára. Erőforrásaink szűkösek, tartalékaink kimerültek, a vállalkozásokat túlszabályozás és gazdasági kényszerből eredő túlzott centralizáció bénítja; termelési szerkezetünkkel képtelenek vagyunk kapcsolódni a nemzetközi fejlődés fő áramlataihoz. Ma a magyar gazdaságban kevés olyan ágazatot, területet találunk, amely egyszerre megfelelne a hatékonysági, az egyensúlyi és a piaci, keresleti követelményeknek. Egy-két kivételtől eltekintve — ilyen például az energetikai-racionalizálási program — nem hoztak kielégítő eredményt a központi fejlesztési programok és nem elég erősek a piaci indíttatású szerkezeti változások sem.

A növekvő strukturális aránytalanságok mellett a termelési és értékesítési kapcsolatokban dezintegráló- dás tapasztalható. A szerkezeti és hatékonysági gondok az elosztás szférájában is jelen vannak. Az export és

a termelés jelentős része csak az állami költségvetés egészségtelenül nagy köz- pontosító-újraelosztó szerepe, széles körű támogatási rendszer mellett tartható fenn, A vállalati jövedelmek nem igazödnaik a tényleges teljesítményekhez.

A lakosság átlagos életszínvonala folyamatosan növekvő teljesítménykövetelmények mellett hosszabb ideje stagnál, ami egyes rétegeknél romlást, másoknál csák szerény mértékű emelkedést jelent. A lakosság jövedelmét és fogyasztását ugyanakkor növekvő különbségek jellemzik; a nyilvánosságra hozott statisztikai adatok szerint 1987-ben a lakosság 6 százaléka csak a létminimumnál kisebb jövedelemmel rendelkezett. A másik pólust, a legtehetősebbeket illetően egzakt számaink nincsenek, de tapasztalatból tudjuk, hogy az átlagot meghaladó különbségek is jelentősen nőttek. Mindannyian tudjuk: a gondot egyfelől az okozza, hogy a differenciálódás elsősorban nem a társadalmilag- gazdaságilag hasznos teljesítménykülönbségek, hanem más tényezők alapján következett be. Ilyenék: a családok demográfiai összetétele, vagyoni helyzete, vagy a monopol- és hiányhelyzetek kihasználása. Másfelől gondot jelent az is, hogy szociális ellátási rendszerünk nem a tényleges rétegkülönbségek alapján differenciált és így nem elég hatékony a legrászorultabbak ellátásában, gondozásában.

Ezekből az eredménytelenségekből le kell vonnunk a tanulságokat : gazdaságpoli- tikánkat csak az objektív külső és belső feltételek reális felmérésére és értékelésére építhetjük; a változásokban meglévő bizonytalanságokra megfelelő cselekvési alternatívák és tartalékok kialakításával szükséges felkészülni, mert a mai, gyorsan változó világ nem teszi lehetővé, hogy csak egy irányba tervezzünk. Következetesebbnek kell lennünk a teljesítménykövetelmények érvényesítésében és — bár fájdalmas lesz — az ezzel összefüggő gazdasági feszültségek, társadalmi konfliktusok vállalásában.

Az év elején életbeléptetett adóreform, az ehhez kapcsolódó jelentős árváltozások sok szempontból új feltételeket jelentettek a gazdálkodó szervezetek, de a lakosság egésze számára ís. Ezekhez alkalmazkodni időbe telik, s ez önmagában is bizonytalanságok forrása. Emellett el kell ismernünk azt is, hogy az előkészítés, a számítások több területen is csak becslésekre, feltételezésekre építhettek, hiszen eddig soha nem alkalmazott új elemek kerültek gazdaságirányításunk eszköztárába Mindezt mérlegelve összességében a gazdaság első félévi teljesítménye elfogadhatónak minősíthető.

Az első félév tapasztalatai a tervcélok helyességét, Illetve azok elérhetőségét nem kérdőjelezik meg, néhány ponton azonban a feszültségek tovább éleződtek. Ezek elhárítására a kormányzat már több intézkedést hozott, melyek azonban nem voltak elegendőek a veszélyek elhárítására, tehát további hatásos Intézkedések szükségesek, olyanok is, amelyeket korábban nem terveztünk.

Az elmúlt időszak és a jelenlegi helyzet értékelése alapján nyilvánvaló, hogy még nem találtuk meg a fordulatot eredményező stabilizáció és (kibontakozás megvalósításának legcélszerűbb módját. A kormány stabilizációs munkaprogramja helyesen jelölte meg a továbblépés irányait, de bebizonyosodott, hogy a problémák súlya és ebből következően az igazi fordulathoz szükséges intézkedések nagysága, „kritikus tömege” nagyobb, mint azt eredetileg gondoltuk. A sürgetővé vált fordulatnak most tisztáznia kell a gazdaság- és társadalompolitikai tartalmát és ezzel egyidejűleg fel kell készítenünk a társadalmat is a szükséges változásokra, a kényszerű feszültségekkel járó döntésekre. A fordulathoz meg kell szerezni a (társadalom megértését és cselekvő rétegeinek támogatását. Kiinduló tételünk a következő: egyedül a gazdaság- politikai gyakorlatban, a gazdálkodásban megtett fordulat az érdemi választásunk, mert a -jelenlegi gyakorlat folytatása zsákutcába visz.

Mik lennének a mai gazdaságpolitikai gyakorlat változatlan fenntartásának következményei ? A gazdaság- politika változatlan folytatása felerősítené az 1988. évi népgazdasági terv fő céljainak elérését veszélyeztető folyamatokat, ismét fokozódna az adminisztratív, bürokratikus kényszerbeavatkozás. A tovább folytatott és többletbürokráciával megterhelt restrikciós gazdaság- politika hosszabb távon visszavonhatatlanul csökkentené mozgásterünket, gazdaságunk fejlődése leszakadna a világgazdaságban érvényesülő irányzatoktól. A központi újraelosztás „kényszerű” további bővítésével sem lenne biztosítható a társadalom és szociálpolitika, a humán és gazdasági infrastruktúra fejlesztése.

A foglalkoztatáspolitikában meglevő hiányosságok továbbélése arra kényszerítené a lakosság munkaképes részét, hogy jövedelmét szabadidejének további feláldozásával próbálja kiegyenlíteni és ezzel még jobban leértékelődne az egészséges életmód, a szaktudás, a főmunkai dö becsülete, tovább kopnának a kulturális, családi és morális értékek. Mindez megsemmisítené a pártértekezlet nyomán megerősödött, de jelenleg még törékeny bizalmat, lehetetlenné tenné az olyannyira szükséges új közmegegyezést, szétzilálná a gazdasági és társadalmi viszonyokat.

Fordulatra van tehát szükség! Miben áll ennek lényege? Röviden : gazdaságunkat és társadalmunkat valóban nyitottá kell tenni. Sokoldalú, intenzív munka- megosztási kapcsolatokat kell kiépíteni a külfölddel minden irányban. Így tudjuk csak megerősíteni a szerkezetátalakítás hajtóerőit, lebontani a gazdaság túlzott védelmét szolgáló korlátokat. Ugyanakkor teret és lehetőséget kell adni a teljesítmények erőteljes növeléséhez, sőt ezt a gazdaságiirányítás és a piac eszközeivel ki is kell kényszeríteni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magyar gazdaságban csak a versenyképes teljesítményt nyújtó vállalkozók — legyen az nagyvállalat vagy kisszövetkezet — jussanak hozzá a fejlődési • lehetőségekhez. Ennek érdekében csökkenteni kell a költségvetés terheit, mindenekelőtt a veszteséges termelés támogatását, hogy csökkenteni tudjuk az elvonások, a jövedelemcentralizáció mértékét.

A külvilágra nyitó és teljesítményelvű gazdaságpolitikához olyan társadalompolitikát kell kialakítanunk, amely kettős feladatot teljesít. Egyrészt ösztönzi a teljesítményt a gazdasági demokrácia fejlesztésével, a dolgozók belső motivációs rendszerének teljesítményorientált átalakításával, továbbá a teljesítmény, mint alapvető érték átfogó elismertetésével társadalmunkban. Másrészt olyan szociálpolitikát kell folytatni, olyan szociális védőhálót kell létrehozni, amely gondoskodni képes a hátrányos helyzetű- ekről, a rászorulókról.!

A gazdaságpolitika célrendszerének fókuszába most már ténylegesen is a világgazdasághoz való alkalmazkodást, a strukturális átalakulást, a műszaki fejlődés meggyorsítását (kell állítani. Elengedhetetlen követelmény a nemzetközi mliszaki-tech - nikai fejlődés fő áramlataihoz való sikeres kapcsolódás. Ugyanakkor a változásoknak figyelembe kell venniük reális korlátáinkat: a külföldi adósságnövekedés nem lehet nagyobb annál, mint amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek indokoltnak elismernek, és amely nem hoz létre lehetetlenül magas törlesztési kötelezettségeket a 90-es évtized első évelbeq, Nem folytatható olyan radikális életszínvonal-csökkentő politika sem, amely a társadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja.

Mindezekből következik, hogy nem lehet a gazdaságpolitika egyik vagy másik elemét olyan mértékben kiemelni, meghatározóvá tenni, hogy veszélyeztessük akár a két fő cél — a struktúra- átalakítás és az egyensúly- javítás — bármelyikét. Más oldalról figyelembe kell vennünk az elháríthatatlanul jelentkező gazdasági és társadalmi korlátokat is.

A struktúraátalakítást előtérbe helyező, a társadalmi- gazdasági kibontakozás feltételeit megteremtő és ugyanakkor kielégítő egyensúlyi helyzetet fenntartó gazdaságpolitika szükségszerűen sok elemből álló kombinált eszközrendszert igényel. Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piacgazdaság megteremtésének irányába hasson, olyan elemekkel, amelyek a szabályozó típusú piaci viszonyok építőköveit jelentik. A legfontosabb követelmények a következők :

— először: valódi áru-, pénz-, tőke- és munkaerő- piac kiépítése; a belföldi „szereplők” körének és versenyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkeimport versenyének megjelenése, a vállalkozási és piaci formák gazdagítása ;

— másodsz’or: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző tényezőivel felesleges (kötöttségektől mentesen, szabadon rendelkezhessenek ;.

— harmadszor: .szigorú

monetáris és fiskális politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása^ amely erősebb érdekeltséget teremt és késztet az erőforrások minél hatékonyabb felhasználására ;

— negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kormányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közös&ági szektorok közvetlen irányítása mellett, közvetett úton — tehát jogi és gazdasági szabályozással — gondoskodik a versenyszféra megfelelő működéséről. E funkciók ellátása a kormányzati munkamegosztási és szervezeti rendszerben, a működési jellemzőkben egyaránt változásokat követel meg.

Hangsúlyozni kell, hogy sikert csak akkor remélhetünk, ha az említett, elemek mindegyikét, mégpedig egymással összehangoltan alkalmazzuk. Együk vagy másik elem kiragadása szükségszerűen zavarokhoz és kudarchoz vezethet.

(Az erőteljes külpiaci nyitáson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A” változat esetében a piaci hatások egyszerre, vagy legalábbis nagy „adagokban" érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez a változat határozottan utat nyitna a piaoi erőknek, ami azzal járna, hogy a gazdálkodó szervezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egyúttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli konoentrálá- sávál hamarabb és biztosabban teremtené meg a kibontakozás feltételeit.

A „B” változat a termelési szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának alárendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső feszültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje elnyúlik, annak távlatokban jelentkező hátrányos ■ következményeivel együtt. A legnagyobb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való visszacs úszás, a visszarendeződés veszélye meglehetősein niagy.)

A Politikai Bizottság a napirend megvitatása során előzetes jelleggel és a kellő megalapozás követelményének hangsúlyozásával — az „A” változatban leírt fejlődési út mellett foglalt állást, miivel — nagyobb feszültségek és kockázatok vállalásával ugyan, de — hamarabb vezet érdemi kibontakozáshoz. Felelős politikai döntés', a változatok közötti választás azonban csak a feltételrendszer várható alakulásának megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg.

A gazdaságpolitika szociális kövétkezményei és szociálpolitikai feltételei elsősorban hatókörükben, mértékükben térnék el az egyes változatokban. Elosztási

rendszerünket azonban mindenképpen meg kell újítani. Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformja irányába, meg kell változtatni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kel illesztenünk a munka- nélküli segélyt. Ki kell ala(Folytatás a 2. oldalon.)