Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
t 1988. június 11., szombat Somogyi Néplap A két munkáspárt egyesülése Negyven éve, 1948. június 12-én délután hat órakor ünnepélyes keretek között nyílt meg az Operaházban a két munkáspárt egyesülési kongresszusa. Az egységes munkáspárt megteremtésének gondolata nem ekkor vált első ízben valósággá, hiszen a tanácshatalom napjaiban a szociáldemokraták és a kommunisták egy munkáspártba tömörülve küzdöttek a proletárhatalomért. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően a munkásmozgalom szervezeti egysége felbomlott. Az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt ha korlátozott keretek között is, de legálisan tevékenykedett, míg a Kommunisták Magyarországi Pártja illegalitásban harcolt. • A harmincas évek második felétől mindkét párt soraiban megerősödött a munkásegységfront létrehozására való törekvés, és a második világháború alatt közös antifasiszta, függetlenségi akciókban öltött testet. Az ország német megszállását követően, 1944. október 10-én délelőtt került sor a budai Vár egyik Dísz téri lakásában annak a közös határozatnak az aláírására, amely nem csupán a fasizmus elleni harcot fogalmazta meg, hanem egyúttal kimondta „az új, demokratikus Magyarország kialakításáért” folytatandó együttes küzdelmet is és távlatilag szólt a két munkáspárt egyesüléséről. Az ország felszabadulása után a német megszállás napjaiban kötött megállapodást a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt — most már a legalitás körülményei között — megerősítette. Közös fellépés és rivalizálás A két munkáspárt egység- megállapodása biztosította, hogy az MKP és az SZDP egyeztetett és közös harcot folytasson a népi demokratikus Magyarország megteremtéséért. Ez kifejeződött a földreformért, az újjáépítésért, a politikai élet és a közigazgatás demokratizálásáért, a nagytőke gazdasági hatalmának megtöréséért vívott küzdelmükben. A közös fellépés azonban nem zárta ki, hogy bizonyos kérdésekben a munkáspártok között viták, feszültségek, súrlódások ne keletkezzenek, hiszen mindkét párt számos esetben ugyanazon társadalmi rétegekből kívánta növelni tagságát. Rivalizáltak a szakszervezeti és az üzemi bizottsági posztok betöltésénél és a parlamenti választások során is. Esetenként a szociáldemokrata baloldal számára túl gyorsnak bizonyult az előrehaladásnak a kommunisták által diktált tempója. A szociáldemokrata pártvezetésen belül a centrum és a jobbszárny — Peyer Károly, Szeder Ferenc, Szélig Imre, Kéthly Anna és mások — több kérdésben hol burkoltan, hol nyíltan támadták a munkásegységet. A Peyer-csoport 1946 decemberében memorandumban követelte a párt politikai irányvonalának megváltoztatását; ami a gyakorlatban a munkáspártok együttműködésének és szövetségének felbontását jelentette volna. Ezt az SZDP vezetése határozottan visz- sza utasította. A Szakasits Árpád, Marosán György és harcostársaik vezette balszárny következetesen a •munkásegység alapján tevékenykedett. Rákosi elhamarkodott taktikája Az 1947-es év is bővelkedett olyan eseményekben — az esedékes üzemi bizottsági választások, a köztársaságellenes szervezkedés felfedezése, a hároméves terv vitája —, amelyek esetenként próbára tették a munkáspártok együttműködését. Az 1947. augusztus 31-re kiírt parlamenti választások előtt Rákosi Mátyás fölvetette a munkáspártok fúzióját, s ez elmérgesítette a kommunisták és a szociáldemokraták kapcsolatát. A választás eredményeinek ismertté válását követően az SZDP vezetőinek egy része fölvetette pártjuk kilépését a koalícióból. A baloldali vezetők azonban következetesen kiálltak a munkásegység politikája mellett, sőt 1947 végén, 1948 elején ellentámadást kezderhényez- tek az egységpolitika ellenzőivel szemben. Előbb az SZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottsága fogalmazta meg bizalmatlanságát a jobbszárnnyal szemben, majd 1948. február 18-án a nagybudapesti összvezetősé- gi ülésen szervezeti intézkedéseket hoztak a jobboldal ellen, képviselőik kénytelenek voltak lemondani a pártban betöltött tisztségükről. 1948 március elején az SZDP XXXVI. kongresszusa kimondta, hogy az új pártvezetőség haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az „egységes munkáspárt megalakításához még szükséges ideológiai, politikai, szervezeti feltételek” megteremtéséről és gondoskodjék a munkásosztály egységes pártjának a megalakulásáról. Az egyesülés elodázhatatlanná vált 1948 áprilisa végén a fővárosban és vidéken megkezdődött az egységes párt- szervezetek létrehozása; a vezetőségébe kétharmad— egyharmad arányban kerültek be az MKP és az SZDP tagjai. Június 12-én délelőtt a munkáspártok megtartották kongresszusukat; azok felhatalmazták az egyesülési tanácskozás küldötteit, hog> alakítsák meg az egységes munkáspártot, a Magyar Dolgozók Pártját. A munkáspártok kora délután nagygyűlést tartottak a Hősök terén, majd az Operaházban megkezdte munkáját az egyesülési kongresz- szus. A tanácskozás június 13- án és 14-én az Országház épületében folytatódott; elfogadták az MDP program- nyilatkozatát és szervezeti szabályzatát, megválasztották vezető testületéit. A párt elnöke Szakasits Árpád, főtitkára Rákosi Mátyás lett. A kongresszus állásfoglalása joggal állapította meg, hogy „a két munkáspárt egyesülése elodázhatatlanná vált akkor, amizor a magyar demokrácia népi demokráciává fejlődött, és amikor ez a fejlődés napirendre tűzte a szocializmushoz való haladás feladatait”. Az egyesüléssel létrejött a magyar munkásosztály egységes, a marxizmus—leniniz- mus alapján álló pártja, megnyílt az út a szocializmus építéséhez. Az egységes munkáspárt létrehozásának szükségességét az eltelt négy évtized eseményei, fejlődése igazolták. S bár az ötvenes évek elején koholt vádakkal, alaptalan rágalmakkal illették a szociáldemokrata baloldal vezetőit és tagjait, az egységes munkáspárt kiállta az ellenforradalom próbatételét. Az újjászerveződő kommunista párt, az MSZMP soraiban a két munkáspárt egykori tagjai a kommunisták ifjabb nemzedékével összeforrva védelmezték meg a szocializmus ügyét Magyarországon. „A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásosztály egységes, forradalmi pártja — fogalmazta meg az Ideiglenes Központi Bizottság 1956 decemberi határozata — a kommunista és a szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egységét megteremtő 1948. évi egyesítő kongresszus történelmi jelentőségű határozata alapján áll. A párt Ideiglenes Központi Bizottsága elítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztály történelmileg kialakult egységét meg akarja bontani.” Botos Péter Építők Harminchét év óta — az első építőmunkás-kongresz- szus emlékére — ezen a napon szerte az országban az építőket köszöntjük. Azokat, akik megvalósítják a tervezőasztalon megálmodott létesítményeket, üzemeket, kórházakat, iskolákat, otthonokat építenek. Ez a mostani ünnep azonban nem zavartalan, és kivált megyénkben nem az, hiszen az építőipar — főként a két legnagyobb szervezete — tartósan hullámvölgyben van. Ha beteg az ember, nemigen képes önfeledten ünnepelni, csak a gyógyulás, a felépülés lehetőségére tud gondolni. A társadalmi munkamegosztásban nélkülözhetetlenül fontos szerepet töltenek be az építők. Tisztességes munkájuk tiszteletet érdemel. Ünnepnapjukon az lehet most a legjobb kívánság : legyen erejük, képességük a megújulásra, a bajok megszüntetésére, jussanak sikerrel túl történetük nehéz szakaszán ! Tizennyolcezer kémény (Tudósítónktól) Szokatlannak látszó témát tárgyalt legutóbbi ülésén a Nagyatádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Dolgos Gyvua, a Somogy Megyei Kéményseprő- és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat igazgatója tájékoztatta a testületet a városban és a környező községekben végzett tevékenységükről. E térségben mintegy 18 ezer kémény füstölög a fűtési idényben. A vállalat hagyományos kéményseprési tevékenysége az utóbbi évtizedben újabbal, a tüzelés- technikai munkákkal bővült. Nagyatádon a kéményseprési feladatokat hét kéményseprő látja el. Mivel a műszaki és gáztömörségi vizsgálatokat csak a szakmunkások végezhetik, a kaposvári mozgóbrigád hetente egy napot Nagyatádon dolgozik. A tüzeléstechnikai tevékenységük során ők látják el az olaj- és gázégők szervizeCÉLOK ÉS FELTÉTELEK A MEZŐGAZDASÁGBAN r Érdekeltségi formák fejlesztése Dunántúli tanácskozás az egyetemi karon A gazdasági életben az utóbbi években mindinkább előtérbe kerül az érdekeltség fogalma. Nem véletlenül, mert ez az az ösztönző erő, amely leginkább segítheti a vállalati, a népgazdasági célok elérését. Néhány hete az országos pártértekezlet is úgy foglalt állást: „valamennyi gazdálkodó szervezetet — tulajdonformájától, méretétől és tevékenységi területétől függetlenül — érdekeltté kell tenni a gazdasági teljesítmény növelésében.” Fontos és jó célt szolgált a megyei tanács, az agráregyetem kaposvári állattenyésztési kara, az agrártudományi egyesület megyei szervezete, a tsz-szövetség, amikor a dunántúli üzemek részére tanácskozást szervezett a mezőgazdaság szervezeti és érdekeltségi formáiról, ezek továbbfejlesztési lehetőségeiről. Dr. Tóth Károly, az agrár- tudományi egyesület megyei elnöke köszöntötte a részvevőket, az elnökségben helyet foglalókat, köztük dr. Fenyő Istvánt, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, dr. Széles Gyula dékánhelyettest. A tanácskozáson elhangzott előadások korreferátumok és vita sokoldalúan foglalkozott mindazzal, amely elősegítheti az agrárágazatban az érdekeltségi módszerek dinamikusabb terjedését. Szőlösi Endre, a MÉM köz- gazdasági főosztályvezetője hangsúlyozta : a teljesítményeket fokozó érdekeltség kialakításában az államnak is, a vállalatoknak is megvannak a sajátos feladatai. Az előadó elsősorban az állami irányítás tennivalóiról szólt. Elemezte az ágazat jelenlegi helyzetét, utalt rá, hogy a mai gondok megoldásához piacorientált gazdálkodás kifejlesztésére, struktúraváltásra van szükség a mezőgazdaságban, főként az élelmiszeriparban. A struktúraváltás céljait már az adó- és árreform kidolgozásánál figyelembe vették, ám az eddigi tapasztalatok bizonyítják, a törekvések nem minden tekintetben sikerültek. A személyi jövedelem- adó mellett életben maradó keresetszabályozás sok tekintetben gátolja az érdekeltség fejlesztését. Mint mondta, az irányító szervek ezekkel a problémákkal éppúgy foglalkoznak, mint a bérreformmal, a költségvetési reformmal és a szabályozók továbbfejlesztésével. Dr. Varga Gyula, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatóhelyettese a versenyképesség és a hatékonyság javításának lehetőségeivel foglalkozott. Az intézetben végzett vizsgálatokkal támasztotta alá, hogy az eredményességben, a hatékonyságban teljesen azonos feltételek mellett olyan különbségek vannak, amelyeket semmilyen közgazdasági magyarázattal nem lehet tisztázni, semmilyen szabályozó sem tud ellensúlyozni. Az alacsony hatékonyságnál azonban mindenütt jelen volt az a tény, hogy sem a vezetők, sem a dolgozók anyagi elismerése nem függött az adott ágazat működésének eredményétől, a túlfoglalkoztatás, az alacsony szakmai hozzáértés volt a jellemző. Ezek a kôvetkçztetések egyértelműen az érdekeltség megteremtésének fontosságára utalnak, mert mint mondta: nem többet, hanem versenyképesebbet kell termelni a mezőgazdaságnak. Perczel János, a TOT termeléspolitikai főosztályvezetője előadásában abból a tényből indult ki, hogy az üzemi szervezet és az érdekeltség egymásra ható tényező. Emlékeztetett rá, hogy bár mindkettő az utóbbi évtizedekben jelentős változáson ment füstölög lését, javítását, a kazánok vegyszeres tisztítását és biztonságtechnikai mérését is. Nagyatádon és környékén majdnem ezer Thermoteka kazán biztonságos üzemeltetéséről kell gondoskodniuk. Hasznos lenne, ha a vállalatnak Nagyatádon is volna kirendeltsége, ez elősegíthetné a lakossági kapcsolatok javítását is. Ezért a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy meg kell vizsgálni a kirendeltség telepítése tárgyi feltételeinek szükségességét. keresztül, egy sor körülmény akadályozta a dinamikusabb előrehaladást. A vagyoni közösség és az érdekeltség fejlesztésével összefüggésben felhívta a figyelmet a közös és a háztáji együttműködésben meglevő kihasználatlan lehetőségek sorára. Nagy- rédei, füzesgyarmati, hartai példákat sorolt, hogy milyen eredményeket hozhat a vagyoni érdekeltséggel is párosuló háztáji integráció. Ezekhez a példákhoz is kapcsolódott dr. Babinszky Mihálynak, a kar főiskolai tanárának tudományos igényű előadása, aki ötéves kutatómunka fontos tanulságait ismertette a mezőgazdasági vállalatok érdekeltségi rendszerének korszerűsítéséről. Előadásának nem egy megállapítását a gyakorlat már igazolta. Valójában erről győződhettek meg a részvevők dr. Pallér Endrének, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnökének, Markovszky Györgynek, a nemesvámosi Csopaktája Tsz elnökhelyettesének és Cziráki Imrének, a Balatonboglári Kombinát vezérigazgató-helyettesének hozzászólásából ; ők saját üzemi gyakorlatuk tapasztalatait ismertették. Léfrejdfféff négy évtized igazolta
