Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-09 / 137. szám
4 Somogyi Néplap 1988. június 9., csütörtök r r A KÍSÉRLET KÉRDŐJELEI A partszakasz marad kőből és betonból „Meg kell hagyni a nádasokat, hogy a Balaton öntisztulását, biológiai egyensúlyát ne veszélyeztessük. Fel kell számolni, illetve nem szabad engedélyezni, hogy betonba zárjuk a tópartot, mert így meghal, elpusztul a tó.” Ilyen és ehhez hasonló kijelentések sok éve elhangzanak a legkülönbözőbb fó- ' umokon, nem is alaptalanul. Az Országos Vízügyi Hivatal sem mehetett el szótlanul mellettük. Pontosabban: tettek nélkül. A közvélemény és a szakemberek nyomására megbízta hát a hivatal a Vízitervet és a Vízügyi Tudományos Intézetet, hogy dolgozzanak ki a természetes tájba illő, azzal harmonikusan egységet alkotó új partvédelmi módokat. A korábbi tapasztalatok, valamint modellkísérletek alapján mintegy húsz terv készült, s ezeket szakértői zsűri bírálta el. Közülük választották ki a hét legmeg- lelelőbbnek látszót. Balatonberénynél 1400 méter partvédőmű épült, s 60 aéter mélységben íeltöltöt- : ék a Balatont. Ezért itt próbálják ki az új módszereket. A Balatoni Vízügyi Ki- rendeltség 1984-ben kezdte neg a munkát, feltöltötte a .őrületet, s 1987-ben megépült a partfal is. Másfél év alatt azonban kiderült, hogy az élet nem igazolja a várakozást. A Balaton fittyet hányt a szakemberek elkép- eléseire, akik hiába próbálkoztak homokot, finom és lurva szemcsés kavicsot mű- myag zsákokban elhelyezni zagy rekeszekben megtartani, a partot hamar elvitte a víz. Elúsztak tehát a remények, a műanyag elemeket tönkretette a fagy (nem bi- onyultak elég szilárdnak), elalgásodtak. — Beigazolódott, hogy a betonba ágyazott kő még mindig a legjobb megoldás • - mondta Szabó Szabolcs, a Közép-dunántúli Vízügyi i ?azgatóság osztályvezetője. - Egy év és egy tél ele- í sndő volt ahhoz, hogy a 1 'sérleteket befejezzük, s fel- zedjük a víz által még meg- agyott maradványokat. Az z igazság, hogy eredendően 1 ételkedtünk a sikerben, 'zért a hagyományosan kiépített partfal elé amolyan , lábazatként” próbáltuk elhelyezni a kísérleti módozatokat, de így sem feleltek meg. Most tehát ott áll feltöltve a partrész, a terület tereprendezése nagyjából megtörtént, s az építők át is adták kezelésre a helyi tarácsnak. Ha termőföld ke- ) il rá, fűvel bevetve ragyogó napozási lehetőséget teremt. Strandolással, sőt csónakázással .. . A nádasban voltak magas részek, ahol 20—30 éves fák. bokrok telepedtek meg; ezt a környék lakói Csicsergőszigetnek nevezték. Ezt a részt is feltöltötték, s így a támfal előtt kialakult egy kis sziget, amelyet a parttól körülbelül húsz méter széles laguna választ el. — Eredetileg valóban szigetnek képzeltük el, de kiderült, hogy a keleti bejáratnál olyan áramlások vannak, amelyek odahordják az iszapot, homokot. Lezártuk hát azt az oldalt, s így egy hosszú öböl alakult ki. Sétálunk az öböl partján, amelyet a közelben lakók csónakkikötővé minősítettek. A Balaton azonban a nyugati oldalon sem kegyelmez: a lagúna közepe már teljesen száraz, betemette homokkal az áramlás, a hullámverés. — Pedig alig néhány hete tisztítottuk meg ezt a részt — mutatta az osztályvezető. — Sajnos, arra senkinek sincs pénze, energiája, gépe, hogy a bejáratot havonta kotorja. A legegyszerűbb az lenne, ha feltöltenénk a lagúnát, s a szigetből. egy félszigetet, földnyelvet csinálnánk. Csakhogy ez így any- nyira hangulatos, egyedi, hogy kár lenne más megoldást keresni. — Ha van rá mód, meg kell menteni ezt a kis öblöt — helyeselt a szentgyörgyi tanácstól jelen levő Fehér László is. — A csónaktulajdonosok is ragyogó helyet találtak végre járműveiknek, s a sziget is így az igazi ! Mit lehetne tenni? ötletek a helyszínen is születtek. Például, hogy egy ívben elhelyezett, mólószerű kőszórás elterelné a hordalékot a bejárattól. Csakhogy menynyibe kerülhet az? Megéri-e? Nem egyszerűbb hivatalos csónakkikötőt építtetni s azután szedni a ki- kötési díjat? De ki csináltassa? Sióként: milyen pénzből ? Hiszen a tanács örül, ha a partra vetett hulladékot, nád- és zsombékkötegeket rendszeresen el tudja szállíttatni a partról... — A program 30 millió forintba került, s az Országos Vízügyi Hivatal biztosította rá a keretet — mondja az osztályvezető. — Partszabályozással, partrendezéssel egybekötött kísérlet volt, amely végül is nem sikerült. A vízügyi szervek megtették, ami tőlük telik. A többi a helyi tanács és a lakosság dolga . . . Gyarmati László Eltemetett síremlékek Nem szeretek temetőbe járni. Azt hiszem, nem vu- vok ezzel egyedül, senki em azért jár oda, mert ez szórakozása. Halottaink ■ ■mlékét ápoljuk, ha sír jurat gondozzuk. Ezért igyekezett özv. Sárvári Józsefné ■lvasónk is a kaposvári '■lyugati temetőbe, hogy sze- ettei nyughelyét rendbe tegye. Ott azonban áldatlan állapot fogadta. „A gyermektemető megközelíthetetlen; emberma- asságú gaz, összetört üveg zemét veszi körül” — írja. Valóban. A gondozott sí- iOk gondozatlan környékből virítanak ki friss virágaikkal. A magas fűben szemétkupacok és gödrök nehezítik a járást. Tudjuk, több nelyen is elhangzott, a Somogy Megyei Temetkezési Vállalat súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Sem ez, sem pedig az a tény nem mentesít a munka elvégzése alól. hogy a szóban forgó temetőrészt megszüntetik. Tábla hirdeti a hozzátartozóknak, hogy a szakaszt felszámolják, ez ügyben keressék föl a vállalat irodáját. Fölkerestük. Az ügyintéző hölgy azonban nem tudja, mikor kerül sor erre, de aki hozzá fordul, annak felírja a nevét, s majd értesítik. Ez azonban nem ok arra, hogy ne törődjenek a sírokkal. „A temető is az életünkhöz tartozik; itt van a múltunk, itt vannak a gyökereink, s nyugosznak a gaz alatt” — írja olvasónk —. „Ennél többet érdemelnének”. Azt hiszem, igaza van. Földvári Lajosné, a Nyugati temető gondnoka is igazat Idős ___ e mberek faluja SZEGÉNYES A SZOLGÁLTATÁS SZABÁSON Csendes, kihalt a falu. Az üres portákon csak a kutyák köszöntik vad csaholással a hívatlan idegent. A délelőtti órákban Szabáson az iskola hangos csak, ahol harminc gyerekét oktat betűvetésre. Rozina Zoltán és felesége. A pedagógus házaspár valóban „lámpás” a faluban. S mint tősgyökeres szabásiak, mindent tudnak a kis településről, amit érdemes megjegyezni róla. A feleség a háború előtti években született abban az épületben, ahol ma a legelemibb tudnivalókra oktatja növendékeit. — A harmincas-negyvenes években kiegyensúlyozottabb volt itt az élet, annak ellenére, hogy megosztott volt a falu. Két nagybirtokos: a Tallján és Fekete báró élt akkor a faluban. Az ő birtokaik két x'észre, az Alszögre és a Felszögre osztották a falut. A két kastély ma is áll: az egyikben a Somogy Megyei Kórház belgyógyászati utókezelőjét rendezték be, a másikban magánlakások vannak. Ott van a könyvtár, s a régi kastélyépületben kapott helyet a kultúrház. A hatvanas években jóval többen laktak Szabáson, mint ma; a falu lakossága akkor megközelítette az ezret. A vízmű elkészültéig azonban sok fiatal elhagyta a falut. 1979-ben készült el a vízmű, akkor megállt az elvándorlás is. — Ma 621-en laknak itt. s az átlagéletkor magas. Ez meghatározza a falu életét — mondja Rozináné, akiben a vöröskeresztes titkár szólal meg, mikor az idős eijjJjerek gondjairól beszél. ■SÍabás lakóinak csaknem egyharmada nyugdíjas, többségük gyermektelen vagy gyermekeitől távol él. Egyedül nehezen birkóznak meg a mindennapi munkával. A szociális gondozónő ebéddel, bevásárlással, jó szóval könnyít az életükön. Mindez azonban kevés. Nemcsak az idősek, hanem a fiatalok — köztük Gonda Gyuláné is — arról panaszkodnak, hogy kevés a szórakozási lehetőség a faluban. Ami azonban ennél is nagyobb gond: a szolgáltatások ügye. A fiatalasszony a fodrászt hiányolja a legjobban, de elkelne egy ügyes cipész is. — Ha valamit javíttatni kell. Kutasra vagy Nagyatádra kell menni mesterért. Kevés a szakember a faluban, ők is más községékbe járnak dolgozni. Szabáson nem sok munkalehetőség van, így a legtöbben máshol dolgoznak. A busz- közlekedés mindenhova jó. csak az ’dőt sajnálja a ember — kesereg Gondáné, míg nagyatádi munkahelyére igyekszik. Nők számára csak a belgyógyászati utókezelőben kínálnak munkát, a férfiak a tsz géptelepén, lakatosüzemében. vagy a nemrég átadott tehenészeti telepen dolgoznak. A kutasi Béke Tsz szarvasmarhatelepén tejtermeléssel, szaporítással, tenyésztéssel, hizlalással foglalkoznak az emberek. Az állományból négyéves szerződésre bérbe is adják az állatokat. A faluban sokan tartanak jószágot, van ahol tíz tehén is bőg az istállóban. A legtöbben mégis az aprójószág mellett döntenek. A fiatalok munka után szívesen tölt'k idejüket a presszóban, a könyvtárban. Hetente, kéthetente a gör- getegi tsz használtcikk-üzle- íébe is benéznek, hátha érkezett valami újdonság. S ettől csak Musztács József arcáról fagy le a mosoly. — Szeptemberben nyitottam meg használtcikk-ké- reskedésemet, s novemberben a tsz is nyitott egyet a szomszédomban. így aztán egyik boltban sincs nagy forgalom. Sok ez a kél egyforma üzlet itt. Inkább más kereskedelmi egységekkel kellene bővíteni a falut, s jó lenne, ha volna állandó körzeti orvos is. A szolgáltatások, kulturális lehetőségek bővítésével jobban itt lehetne tartani a fiatalokat. Itt van a szomszédban az óvoda, de évek óta alig van gyerek. Épülnek ugyan új házak is, de számuk eltörpül a régi porták mellett. Pedig jó lenne egy kicsit megfiatalodnia a falunak ! Horváth Éva Musthamisítók bűnpere Védett környezet Bűnszövetségben elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás, vesztegetés és más bűncselekmények ügyében kezdődött tárgyalás tegnap Kecskeméten és Bács- Kiskun Megyei Bíróságon. A feltehetően több hónapig tartó eljárás első napja lényegében a vádirat ismertetésével telt el. Mintegy 18 ezer hektoliter must hamisításáról, szabálytalan felvásárlásáról és csaknem 18 millió forint ebből származó jogtalan haszonról van szó. A becslések szerint a vádlottak ezzel túlmenően mintegy 28 millió forint kárt okoztak a Pannonvin Bor- gazdasági Kombinátnak azzal, hogy a hamisított bor a pincéjébe került. Az ügynek 33 vádlottja van. A többségük soltvad- kerti, illetve Soltvadkert környéki lakos. A hamisításra az Országos Borminősítő Intézet vizsgálata derített fényt. Az ország több városában már védetté nyilvánították azokat a sajátos épületeket, utcasorokat, illetve parkokat, amelyek — mivel nem mű-— emlékekről vagy műemlék jellegű épületekről van szó — csakis helyi szabályozással óvhatok meg. A Kaposvári Városi Tanács műszaki osztályának munkatársai egyéves munkával fölmérték azokat az építészeti különlegességeket és természeti értékeket, amelyeket alkalmasnak ítélnek a védetté nyilvánításra. A munka végeredményeként elkészült az a tervezet, amelyet lakossági és tanácstagi véleményezés után a műszaki osztály a szeptemberi tanácsülés elé terjeszt. Virányi István műszaki osztályvezető elmondta, hogy a tanács dönt majd arról, melyik beépített területre, épületre, természeti környezetre adja meg a helyi védetté nyilvánítást. — A legkiemelkedőbb egység a sétálóutca és környéke — mondotta Virányi István. — Itt nagyon fontos maga a városkép is, ahol a rálátás, illetve a kilátás védelme js indokolt, hiszen jellegzetes az. összhatás. Ha a tanácsülés elrendeli a helyi védelmet. akkor az ez alá vont területeket, építményeket — és növényzetet — a város rendezési tervében külön föl kell tüntetni. A feltárómunka során 1-86 olyan épületet találtunk, amelyek védelemre méltóak. A városképi összhatás óvását többek között a kálvária és kápolnapark, illetve a Bartók Béla utca és a Géza utca közötti művésztelep esetéberr-java- soljuk. Hartner Rudolf városi fő- kertész arról beszélt, hogy a feltáró munka során sok helyi érdekességre is fény derült. Azok az idős emberek, akik emlékeikben még őrizték egy-egy különleges fa történetét, ma már nem élnek. Érdekes például annak a száz tiszafának a sorsa is, amelyek a múlt század végén Bártfáról kerültek a városba. Ma már közterületen és a magánkertekben talán ha negyven található csak — közülük a legszebb a színházparkban. Itt értékes vérbükk és tornyos tölgyek is láthatók. Különlegesség a Domus Aruház előtti császárfa és a Berzsenyi iskola udvarán az úgynevezett békefa. Ezt az öreg tölgyet egy Bíró nevezetű tanár hozta Kassáról, s ültetéskor az akkor még kisdiák Takáts Gyula versét szavalták a cserkészek. — Felelősek vagyunk környezetünkért — mondta a főkertész. — Az épületek, a lak védelme nemcsak a jelen számára fontos. Ma még csak két olyan természeti környezetet találtunk a városban, amelyet helyi védelemre javasolhatunk: az egyik a Szabadság park, a másik a töponári iskola kertje. Pedig vannak más, értékes területek is, például a Jókai liget, a színházpark, ám ezeket előbb rendbe keli tenni, csakis úgy helyezhetjük el a természetvédelmi területet jelző és rangot adó táblát. Klie Ágnes adott neki, s megígérte, hogy már ezen a héten rendbe téteti a gondozatlan részt. Csak az a baj, hogy a dolgozók nem tudnak bánni a kaszával. Talán ha a városgazdálkodási vállalat segítene a motoros fűnyíróval — mondta. A képen látható gazt m utóbb úgyis valakinek. £ kell kaszálni V. O.
