Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-03 / 132. szám

1988. június 3., péntek Somogyi Néplap Győrffy Miklós: Bagoly nappal Van a rádiónak egy olyan műsora, amelyben nagyon érdekes beszélgetéseket hall­hat a hallgató. Egyetlen szépséghibája van csak en­nek az adásnak: az, hogy éjszaka sugározzák. Győrffy Miklós nappal is igyekszik magas színvonalú riporto­kat készíteni, mind a rádió­ban, mind a telvízióban, ám a Bagoly című műsorában mintha még több energiát fektetne be egy-egy beszél­getésbe. Ez a tetten érhető törek­vés könnyen meg is magya­rázható, hiszen az éjszakai hallgató figyelmét bizonnyal nehezebb lekötni. Talán nem tévedünk, ha megállapítjuk: csak nagyon szűk réteg hall­gatja e műsort. Éppen ezért örömmel üdvözölhetjük most, hogy megjelent az elmúlt évek adásaiban elhangzott beszélgetések változata könyvvé szerkesztve. így dokumentálódott a műsor­ban elhangzott megannyi érdekes vélemény, gondolat. Győrffy Miklós munkamód­szerét jól tükrözi a Bagoly nappal című kötet. A mű­sorvezető ugyanis igyekszik egy „levegőben lógó” témát feldolgozni, olyat, amely le­hetőség szerint minél széle­sebb rétegét érinti a hall­gatóságnak. S ezt az érde­kes témát mindenkor úgy igyekszik „körbejárni”, hogy ne maradhasson a hallgató­ban a legkisebb kétely sem. Ehhez természetesen a meg­felelő riportalanyokat is kell választania — ez ugyancsak a szerkesztői munkát dicsé­ri. E kötetben az egyes téma­körök olvasásakor jól lát­juk, hogy milyen jelentősé­ge van a hozzászólók meg­választásának. Gyakori ugyanis, hogy a riportokat egymás mellé téve előrevi­vő vita alakul ki. A kötetben olvashatunk például olyan fontos, min­dennapjainkat érintő kérdé­sekről, mint a türelmetlen­ség és a durvaság; politiku­sok, tudósok szólnak arról, hogy a vallásosság ma mi­lyen méretű hazánkban. Győrffy — s ez sikerének az egyik titka — nem riad vissza az úgynevezett ké­nyes kérdésektől sem, így a népi—urbánus ellentétről vallanak mikrofonja előtt íróink vagy az antiszemitiz­mus napjainkban föllelhető megnyilvánulásairól. Neves íróinkat arról faggatta, ho­gyan látják a mai irodalmi életet. Az irodalmat kedve­lők „csemegézhetnek" a kü­lönböző gondolatokon, hi­szen Esterházy Péter mel­lett Szilágyi Ákos, Cseres Tibor, ördögh Szilveszter is a megkérdezettek listáján szerepel. De ott van Csoóri Sándor is, aki így véleke­dik: „Nekem sokkal jobb, ha Ady Endre is cenzorom, nem pedig egy szerkesztő. Felnőtt ember vagyok, tu­dom, hogy a létem, az éle­tem forog kockán, ha én hazudok, ha én botrányhős akarok lenni, ha én nem hozom helyre magamban azt a rosszat, amit elkövet­tem." Érdekes és izgalmas gon­dolatmeneteket olvashatunk a poitikai intézményrend­szer reformjáról készült vi­tában. Itt Pozsgay Imre és Berecz János is a megkér­dezettek között szerepel, éppúgy, mint Bihari Mihály, Ágh Attila vagy Gombár Csaba. Az „Interjúk, monológok” című fejezetben ugyancsak érdekes embereket talált beszélgetőtársnak Győrffy Miklós. A jó pár éve nem publikáló Sánta Ferenc írón kívül interjút készített a Franciaországban élő Fejtő Ferenccel, József Attila egy­kori munkatársával, egyik legközelibb barátjával. Két beszélgetést is olvashatunk Keresztury Dezső akadémi­kussal. Nem kevésbé érdek­lődésre számot tartható té­ma a kötet utolsó fejezeté­ben a Petőfi Körrel kap­csolatos emlékezések közre­adása vagy a kulákvilág, kuláküldözés dokumentu­mait taglaló vita. A napjaink társadalmi és politikai kérdéseit feszegető írásokból talán ennyi is elég ahhoz, hogy az ilyen irány­ban tájékozódni kívánók a „Bagoly nappal”-1 éjjel is olvassák. Varga István GYŐZELEM BIOLÓGIÁBÓL A negyedikeseket is lepipálta Az emlékek még frissek. Eleven, lendületesen beszél róluk. Csordás Attila, a ka­posvári Táncsics Mihály Gimnázium tanulója az or­szágos biológiaverseny 4500 indulója közül második he­lyezést ért el. — Lehettem volna első is. ha csak a döntőn elért ered­mény számít. Az összesítés­kor azonban az előző for­duló pontszámait is figye­lembe vették, és így hát­rébb csúsztam egy hellyel. Bosszant kicsit, de az a lé­nyeg, hogy az egyetemre biológiából már nem kell felvételi vizsgát tennem — vallja a harmadikos fiú, aki­nek érdemeit növeli, hogy ő volt az egyetlen harmadikos résztvevő a végzős gimna­zisták között. A negyedikes anyagból ugyanúgy számot kellett adnia Csordás Atti­lának, mint társainak. — Ez még nem lett volna baj. A növényhatározástól tartottam leginkább. S ez jócskán volt a-versenyen. Sikereimet nagymértékben a fölkészítő tanárnak köszön­hetem, Szőke Attilánénak. Minden növényt, amit csak talált, behozott, hogy együtt határozzuk meg. Egész dél­utánokat töltöttünk a labo­ratóriumban, kísérleteket végeztünk. A tavaszi szünet második napján már az is­kolában voltunk, hogy dol­gozzunk, gyakoroljunk. Nagy halom könyvet átnéztem, s bizony nem sok volt, amit hasznosítani tudtam belőlük a versenyen. A tudás ugyan nem vész kárba, de azért meglepődtem. Az idei ver­seny minden korábbitól kü­lönbözött, s aki a tavalyihoz hasonló feladatokra számí­tott, annak bizony csalódnia kellett. Az elméleti tudás nagy részéről még a megyei versenyen kellett számot ad­ni, a döntőn inkább a kí­sérleteken, a különféle szö­vetvizsgálatokon volt a hangsúly — mondja a Tán­csics gimnázium tanulója, akinek kedvenc témaköre a molekuláris genetika. Ter­mészetesen a tervei is erre - a területre irányulnak. Or­vosi, vagy szakbiológusi pá­lya felé kacsingat. A dön­tésre bőven van még ideje. Az viszont már biztos, hogy LÉTÜNK KÖNYVLAPJAI Fekete fejkendős, paraszt­szoknyás nagyanyám egyedül maradt. Nyolcvanadik évé­nek derekán túl hagyta ott a Dráva menti kis falut, a házat, melyet néhai nagy­apámmal együtt egy életen át építgettek a napszámosok soványka béréből, testük ve­rejtékéből. Az okos, kifogás­talan helyesírással író Kati­cának hajdan csak ritkán kerülhetett a kezébe valami olcsó könyv, újság. Munká­ban megfáradt szeme elől azonban még akkor sem hi­ányzott a nagyítóüveg, mi­kor a városi lakásunk zárt falai közé parancsolta őt az élet. Me'séin felnőtt unokáit immár ő kérlelte, adnának valami jó könyvet, ami eny­híti a magányát... Az ötvenes években fillé­rekért piacra dobott, Olcsó Könyvtár-sorozatnak talán azóta sem volt hűségesebb olvasója. Az orosz klassziku­sok, Tolsztoj, Dosztojevszkij világa nagyanyám lelkének legrejtettebb zugait is átjár­ta. Jekatyerina Maszlova sor­sa a távoli orosz földeken ugyanazt a keserű élményt hordozta, mint amit a szá­zadforduló tájékán honi tár­sai éltek át a Kárpát-meden­cében. Aztán egy más világ; az arisztokrata Rosztov csa­lád romantikus csitrije, Na­tasa és Andrej Bolkonszkij ' herceg tragikus szerelme . . . Délutánonként, iskolából ha­zatérve nagyanyám kék szempárjának boldog meleg­sége fogadott. Ilyenkor is­mét mesélt. De már nem a ravasz róka és az ostoba far­kas történetét, hanem életé­nek és a könyv lapjairól lei­kébe sugárzó világnak törté­neteit. Én akkor már Villont olvasgattam, majd Sartre-ot és Aragont. A hatvanas évek elejének nyugalmas Kelet- Európájának hétköznapjai­ba becsempészve valami fa­nyar életérzést, aminek még csak az íze tapadt meg ínye­men. S ha új könyvet vettem kezembe összespórolt zseb­pénzemen, hát megszagol­tam . .. Különleges, semmi­hez nem hasonlítható volt a friss lapok illata. Az olva­sásnak szánt szertartás meg­követelte a HELY kijelölését is, mert nem lehetett akár­hol elmélyülni az ólombetűk világában. A konyhaasztal sarka és a szekrény közötti zug volt az enyém, az ágy széle nagymamáé. Két világ egy légtérben, mely valahol a könyvek által találkozott, szavak nélkül a csöndben. Hol van ez a sezrtartás? S, hol van nagyanyám ked­ves, boldog mosolya? Ami megmaradt, az a sár­guló olcsó papírkönyv, s a mellette sorakozó szebbnél szebb, újonnan szerzett kö­tetek. Leveszem őket a polc­ról, megforgatom, de már szagukat sem ismerem. Küsz­ködve araszolok a sorok kö­zött, s várom az élményt. Nagyanyám nyugalma talán segítene ismét. meglelnem a könyvek sorai közt húzódó szépséges életet... Várnai Ágnes ide is, oda is a fizika a má­sodik fölvételi tárgy. S hogy ettől a vizsgától is mente­süljön, Attila máris újabb versenyen töri a •fejét.. — Matekból is fizikából is indultam az országos versenyen, de nem értem el jelentős eredményt. Igaz, nem is foglalkoztam velük túl sokat. A biológia tanu­lására fordítottam minden időm és energiám, de most, hagy ez sikerült, jövőre már a fizika következhet. Leg­szebb álmaim válnána'k va­lóra, ha abból is hasonló eredményeket érnék el, s fölvételi nélkül jutnék be az egyetemre. Persze addig még sokat kell tanulni, s ebben az idő a legnagyobb akadály. Szabadidőmben — a biológia-szakkönyvek ol­vasása mellett — repülő­gép-modellezéssel foglalko­zom legszívesebben. Horváth Éva Az elmúlt évek során a vidék legnagyobb múzeumi bázisá­vá nőtt a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság felsőőrsi műtárgyvédelmi központja. Itt restaurálják azt a zenélő képórát is, amely azután a Jókai-villába kerül. A korabeli mester Buda visszavételét örökítette meg az órán Ma délelőtt tizenegy óra­kor Kaposváron, Csokonai utcában kerül sor a könyv­hét ünnepélyes megnyitásá­ra. Ma fél tizenkettőkor a Kettős zsoltár című, magyar irodalmi művek illusztrá­cióiból összeállított kiállítás nyílik a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban. Az ünnepi könyvhét alkalmá­ból a hét végén megyénk több településén író—olvasó találkozókat rendeznek. Es­te hét órakor Somogy aszalón a községi tanács termében Papp Árpáddal és Leskó Lászlóval találkozhat a kö­zönség. Zimányban pedig a tanács nagytermében fél nyolckor kezdődik Tamás Menyhért író—olvasó talál­kozója. A Latinca Sándor Műve­lődési Központ KPVDSZ Természetbarát Egyesülete holnapra nyílt túrát szer­vez. A Somogy Megyei Műve­lődési Központ szabadidő- klubja színes szolgáltatásai­val várja az érdeklődőket. Videofilmeket vetítenek ki­csiknek, lehet zenét hall­gatni, varrógépet használni, valamint számos folyóirat olvasását kínárják a hét vé­gén is. Balogh László fotóművész szennai képeiből nyílt kiál­lítás Kaposváron, a Németh István fasori Galéria esz­presszóban. A Kapos presz- szó galériájában pedig la­punk fotóriporterének, Ma­kai Károlynak az alkotásai láthatók. A Somogy Megyei Mú­zeumban A jég világa című állandó kiállítás látogatható. Ugyancsak itt tekinthető meg a Régészeti Kutatások Somogybán című bemutató, valamint Martyn Ferenc festőművész állandó, illetve Bernáth Aurél emlékkiállí­tása. A múzeum második emeleti helyiségeiben válo­gatás látható az intézmény képzőművészeti gyűjtemé­nyéből. A Somogyi Képtár­ban Vaszary János emlék- kiállítása tekinthető meg, a Kaposvári Galériában pedig Czinkotay Frigyes festőmű­vész alkotásaiból rendeztek tárlatot. Pár Aranka festő, Gábor Éva Mária és Pál Mihály szobrászművészek alkotásai láthatók a fonyódi Nyári Galériában. A kaposvári Compur fotó- klub tagjának, Győri Vil­mos barcsi fotósnak az al­kotásaiból nyílt kiállítás Portrék töviskoronával cím­mel a szigetvári Dzsámiban. Kerékpáros strandtúrát szerveznek holnap Nagyatá­don. A városi ötpróbával egybekötött rendezvényen a kerékpározáson kívül úszás­ban és futásban mérik össze tudásukat a jelentkezők. Hétfői előzetesként szeret­nénk olvasóink figyelmét felhívni az ünnepi könyvhét egyik, programjára: este hét órakor a megyei könyvtár­ban Albert Gábor, Kiss Dé­nes, Takáts Gyula és Tornai József irodalmi estje várja az érdeklődőket. Műsorveze­tő: Pálfy G. István, az est közreműködője pedig Fehér Ildikó előadóművész. Dárday István és Szalai Györgyi A dokumentátorról Video álmok filmen Jó néhány esztendeje már, hogy filmszínházaink bemutatták a Dárday István és Szalai Györgyi alkotópá­ros utóbbi nagyjátékfilmjét, az Átváltozásokat. A rende­ző házaspár hosszú szünet után most ismét játékfilmet forgat. Mai történetet, amely 1987-ben Magyarországon játszódik. E filmtörténetet elkezdhet­jük a következő epizóddal. Külvárosi kocsmában va­gyunk, egyáltalán nem ele­gáns helyen, férfiak támasz­kodnak a pultnál, kicsava­rodott testtel szegezik a sze­müket a sorokban magasodó televízióra. Videofilmét néz­nek. À kezük ügyében pá­linkás pohár. A képernyő nagyot villan, mintha tűz csapna ki belőle, aztán egy halvány kis füstfelhő kísé­retében a kép elenyészik a semmibe. Az emberek kővé váltan ülnek, illetve állnak a helyükön, s merednek a vak dobozra ... A forgatókönyv szerint így kezdődik A dokumentátor című játékfilm, melynek nemcsak a címe sejtelmes, de a főszereplőik Chip, Ram­bo és Raff neve is rejtélye­sen hangzik. — Nos, A dokumentátor cím több mindenre vonatko­zik — mondta Dárday Ist­ván. — A dokumentum a té­nyékre való építkezés min­denesetben fontos része a valóság visszaadásának. Olyasfajta megnyilvánulás ez, amely viszonylagos tör­ténelmi hitelességet ad a dolgoknak. — Ez tehát a gondolati alapja A dokumentátornak. De kit takar a cím? — Egy olyan embert, aki küldetésként vállalja, hogy bizonyos dolgokat dokumen­tál, megörökít. Manapság ilyesmire egyre kevesebben vállalkoznak. A főszereplő olyan ember, aki elkötelezi magát a képi dokumentálás, a videotechnika kínálta lehe­tőségek mellett, amely bizo­nyos forradalmat idézhet elő a vizuális kultúrában. — Hősünk mérnökként és amatőr filmesként kezdte pá­lyáját — veszi át a szót Sza­lai Györgyi. — Ám elkép­zelését, az olcsó videokame­ra gyártásának gondolatát értetlenül fogadták. Meg akarta teremteni a magyar videokamera-gyártást, de eb­ből nem lett semmi, így az első gazdaságból hamarosan átevezett a második gazda­ságba, a maszek videoka­zetta-kereskedelembe. Hifi video magánüzletet nyitott, és ily módon teremtette meg a rögeszméjének megvalósí­tásához nélkülözhetetlen anyagi alapokat. Álma egy video-enciklopédia összeállí­tása, amely korunk vizuáli­san rögzíthető dokumentu­mait gyűjtené egybe. Nem mondott le bukott találmá­nyának megvalósításáról, az olcsó videokamera gyár­tásáról sem. — Ám hősünk óhatatlanul belesüpped a fekete videó- piac üzleti világába — ve­szi vissza ismét a szót Dár­day István —, a harmadik gazdaságba. Vivelhogy a vi­deózásnak is megvannak a maga vámszedői. — Mennyire személyes jel­legű a videomémök sorsá­nak filmbéli ábrázolása? — Mindaz, amit elmond­tunk eddig, egy szerelmi há­romszög történetébe ágyazó­dik be. A gazdag, már őszü­lő halántékú dokumentátor- tól a fiatal segéd elszereti ifjú és szép szerelmét. — Úgyis megfogalmazhat­nánk a szerelmi történetet, hogy egy Oldsmobil gépko­csi egy Yamaha motor és egy szupemő hármasa ez a háromszög. — A videózás problémája egy játékfilm keretében? — Igen. Játékosan köze­lítjük meg ezt a vonzó, lát­ványos világot, amelynek szereplőit egy évig tartó ku­tatással kerestük a ‘civil élet­ben. Sikerült megtalálnunk azokat a karaktereket, ame­lyekre szükségünk volt. A videomérnököt Dés Mihály tudományos-kutató, a szu­pernőt Pászti Lilla volt tán- conő; és a motorosfiút, a se­gédet Ágoston László taxi­sofőr játssza. Mellettük per­sze sok mellékfigura villan fel a legkülönbözőbb szerep­körökben. Van egy negyedik főszereplőnk is: a huszadik század világának legmegha­tározóbb pillanatait eleve­nítjük fel — mondta Szalai Györgyi. — Végeredményben mi lesz e játékfilm legfonto­sabb célkitűzése? — Elemezni szeretnénk a jelenlegi videohelyzetet, azt, hogy hol tartunk ma. Ugyan­is mire észbekaptunk, már ide is érkezett a video. Sző­nyeg alatt jött! Majdhogy­nem kéretlenül. A videózás immár fontos kérdése a kul­túrának. Meg kell kérdője­leznünk, hogy legyen-e ná­lunk is valamennyi fajtája a videónak. Napjainkban egyre többen és egyre töb­bet foglalkozunk a videózás problematikájával, jogi kér­désekkel, piacgondokkal, technikai feltételekkel és a közönséggel. Nos, játékfil­münkkel mi is hozzá szeret­nénk járulni e szerteágazó kérdés teljesebbé tételéhez, az 1987-es év szintjén. Szémann Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom