Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 155. sióm Ára: 1,80 Ft 1988. június 30., csütörtök Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Tegnap délelőtt a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés nyári ülésszaka. A tanácskozáson részt vettek a párt-, állami és társadalmi szervezetek vezető képviselői. Cservenka Ferencné, az Országgyűlés, alelnöke nyitotta meg laz ülésszakot. Ezután a képviselők döntöttek a tanácskozás tárgysorozatáról: 1. személyi javaslatok tárgyalása; 2. a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. az ipari miniszter beszámolója az iparszerkezet átalakítási feladatairól; 4. Szűrös Mátyásnak, a külügyi bizottság elnökének javaslata a Román Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében; 5. interpellációk és kérdések tárgyalása. Személyi kérdések Villányi Miklós pénzügyminiszter expozéja Az ülésszak tárg.vsorozatá- rá tett javaslatokat az Országgyűlés — egv tartózkodással — elfogadta. Az elfogadott napirendnek megfelelően elsőként személyi kérdésekben döntött az Országgyűlés. Az elnöklő Cservenka Ferencné a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöksége személyi kérdésekben tett együttes javaslatnak megfelelően indítványozta, hogy Sarlós Istvánt, az Országgyűlés elnökét kérésére nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett — mentse fel tisztségéből. A parlament (22 ellenszavazattal és 14 tartózkodással) a javaslatot elfogadta. Ezután az Országgyűlés — személyenkénti külön szavazással — Németh Károlyt, az Elnöki Tanács elnökét kérésére, nyugállományba vonulására tekintettel, érdemei elismerése mellett (két ellen- szavazattal), Gáspár Sándort, az Elnöki Tanács helyettes elnökét kérésére, érdemei elismerése mellett (egyhangúlag) és Bartha Tibort, az Elnöki Tanács tagját kérésére, érdemei elismerése mellett (egyhangúlag) tisztéből felmentette. Cservenka Ferencné a parlament nevében Bartha Tibornak megköszönte több évtizedes képviselői munkáját. A képviselői mandátumáról való lemondást felajánlotta Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Lázár György, Németh Károly és Óvári Miklós, tekintettel arra, hogy az ok, amelynek alapján az országos listán képviselővé választották őket, megszűnt. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa javasolta, hogy a parlament fogadja el lemondásukat. Az Országgyűlés (három tartózkodással) tudomásul vette a képviselők lemondását mandátumukról. Az elnök megköszönte az Országgyűlésben több ciklusban a társadalom érdekében kifejtett képviselői munkájukat. Ezt követően- az Ország- gyűlés Straub Ferenc Brúnót — aki, még korábban Vállalt kötelezettségének megfelelően az ülésszak idején az Egyesült Államokban, a Szent-Györgyi Albert tiszteletére rendezett emlékülésen vesz részt előadóként — az Elnöki Tanács elnökévé választotta (36 ellenszavazattal és 25 tartózkodással), Sarlós Istvánt pedig az Elnöki Tanács helyettes elnökévé választotta meg (29 ellenszavazattal és 18 tartózkodással). Ezután Cservenka Ferencné bejelentette: az Elnöki Tanács, valamint az MSZMP KB és a HNF OT Elnöksége azt javasolta, hogy az Országgyűlés Pozsgay Imrét államminiszterré válassza meg. Indítványozta továbbá, hogy Márkája Imre igazságügy-minisztert és Köpeczi Béla művelődési minisztert tisztségükből — nyugállományba vonulásukra tekintettel, érdemeik elismerése mellett — mentse fel, Kulcsár Kálmánt igazságügyminiszternek és Czibere Tibort művelődési miniszternek válassza meg. A képviselők Pozsgay Imrét (két ellenszavazattal és három tartózkodással) megválasztották államminiszternek. Markója Imrét (egy ellenszavazattal és egy tartózkodással) Köpeczi Bélát (nyolc ellen- szavazattal és tizennégy tartózkodással) — nyugállományba vonulásuk miatt, érdemeik elismerése mellett — ^felmentette tisztségéből. À képviselők Kulcsár Kálmánt (nyolc tartózkodással) igazságügy-, Czibere Tibort pedig (21 ellenszavazattal és 25 tartózkodással) művelődési miniszternek választották meg. A következőkben az ülés elnöke ismertette a HNF OT Elnökségének azt a javaslatát, hogy dr. Tóth Károlyt és Viczián Jánost képviselővé válasszák meg az országos listán megüresedett két képviselői helyre. Az MSZMP KB és a HNF OT Elnöksége javaslatot tett az Országgyűlés elnökének és elnökhelyettesi tisztének betöltésére is. A törvényhozó testület elnökének Stadinger Istvánt, harmadik alelnöknek Horváth Lajost ajánlotta. E javaslatokkal kapcsolatban több képviselő kért szó.t. A képviselők javaslatokat tettek többek között más személyek jelölésére, kettős vagy többes jelölésre, illetve a. szavazás elhalasztására, to* vábbá az ajánlásban szereplő képviselők részletesebb bemutatkozására. Ez utóbbi kérésnek eleget téve emelkedett szólásra Stadinger István és Horváth Lajos. Röviden ismertették életpályáik főbb szakaszait képviselő- társaiknak. Ezután az elnöklő Cservenka Ferencné szavazásra tette fel a kérdést: elfogadja-e az Országgyűlés, hogy a két jelölt ügyében most szülessék döntés, A képviselők 17 ellenszavazattal, 16 tartózkodással emellett döntöttek. Ezt követően titkos szavazásra került sor. A szavazás után Pesta László jegyző ismeirtette a választás eredményét. Elmondotta, hogy dr. Tóth Károlyt 342 szavazattal 11 ellenében, Viczián Jánost 338 szavazattal 16 ellenében választották meg képviselőnek az országos listán. Bejelentette, hogy Stadinger Istvánt 222 szavazattal 129 ellenében az Országgyűlés elnökévé, Horváth Lajost pedig 314 szavazattal 38 ellenében az Országgyűlés alelnökévé megválasztotta. Sarlós István, Köpeczi Béla és Markója Imre röviden megköszönte azt a bizalmat, amellyel a képviselők mind-' végig támogatták tevékenységüket. Stadinger István kért szót ezután. Maga és Horváth Lajos nevében köszönetét mondott a képviselőknek. Elmondotta, hogy munkájukat az alkotmányosság szellemében és a képviselői kolle- galitás szerint fogják végezni. * Pozsgay Imre államminiszter röviden megköszönte a „megtisztelő és megterhelő bizalmat”. Elmondotta, hogy az egyik legfontosabb feladata lesz a kormány nevében építeni azt az együttműködést, amely a törvényhozó és végrehajtó hatalom között nélkülözhetetlen. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter arról szólt, hogy az ország jelenlegi helyzetében a jognak és a jogalkotásnak önmagában is nagy jelentősége van a politikai folyamatok és a gazdasági fejlődés támogatásában. Megköszönte a képviselőknek, hogy lehetővé tették számára a részvételt ebben a nehéz feladatban. Czibere Tibor művelődési miniszter hangsúlyozta, hogy igyekszik maximálisan megfelelni feladatainak, amelyeknek ma fontos részei a közoktatás fejlesztése, a felsőoktatás, ezen belül is a műszáki felsőfokú képzés ügyének előbbre vitele. Az Országgyűlés Straub F. Brúnót és Stadinger Istvánt bizottsági elnöki, Horváth Lajost pedig bizottsági titkári tisztségéből egyhangúlag felmentette. A megüresedett bizottsági tisztségek betöltéséről a következő ülésszakon döntenek. Ezt követően Tóth Károlyt — egyhangú szavazással — az Elnöki Tanács tagjává választotta meg az Ország- gyűlés. A pénzügyminiszter expozéjában a múlt évi költség- vetés végrehajtásáról és az idei első félév gazdálkodási : tapasztalatairól beszélt, mégis, lényegében a jövőről szólt. E számvetéstől függ ugyanis, hogy a népgazdaság helyzete milyen esélyeket kínál egyebek közt az ipar szerkezetváltásához, Berecz Frigyes ipari és - dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter kérdéseinkre adott válaszai arra utaltak, hogy e föltételeket, a tennivalók sorrendjét — s ez természetes — a kormány tagjai is más-más nézőpontból ítélik meg. — Vitatja-e bárki, ^íogy az „onnan vonnak el, ahol van”-gyakorlat fékezi a- szelektív iparfejlesztést, hiszen a költségvetés terheit elsősorban a jól működő vállalatokra hárítja? — Elvben senki sem vitatja, a gyakorlat mégis mást mutat — mondta Berecz Frigyes ipari miniszter. — Ha én volnék a pénzügyminiszter, elsősorban nyilván azt fontolgatnám, hogy a költségvetési egyensúly javítása érdekében hogyan tudnék a vállalatoktól többet elvonni. Az elvonás nyilván nem leEzután — az elfogadott napirendnek megfelelően — » megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az expozét Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztette a képviselők elé. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a kormány stabilizációs munkaprogramját tavaly fogadta el az Országgyűlés, két törvény megszületésével valóra vált az adóreform első része, megkezdte működését a kétszintű bankrendszer. — Az 1987-es folyamatokat csak e szándék egészébe ágyazva értékelhetjük. A gazdasági fejlődés összességében kedvező képét több tekintetben beárnyékoló mellékhatások csak a jövőt építő törekvésekkel együtt érthetőik meg. Az előző két év erőteljes. romlásához képest 1987het a nulla közelében, mert akkor kiürül az államkasz- sza. De nem lehet 100 százalékos sem, mert akkor meg a vállalatok „ülnek" le. Továbbgondolva azt mérlegelném, hogy a jelenlegi 85 százalék között keresendő az a mérték, ahol a vállalkozási kedv élénkül és így kisebb elvonás mellett is több folyik be. Ma azt tapasztalom, hogy még nem ezen az úton járunk, s a pillanatnyi kényszernek engedve, szigorító, s továbbra is elsősorban a húzó nagyvállalatok helyzetét nehezítő lépéseket teszünk. Ehhez kapcsolódóan kértünk véleményt dr. Villányi Miklós pénzügyminisztertől. — Egyetértek azzal, hogy a vállalati érdekeltség erősítésére van szükség. A nulla körüli adókulcs illuzórikus volna, reális viszont a jelenlegi vállalati adózás csökkentésével kapcsolatos törekvés. Ennek előfeltétele a vállalati támogatások leépítése. Ellenkező esetben ben a gazdasági, pénzügyi folyamatok több fontos területen javultak, erőteljesen nőtt a népgazdasági összjövedelem; csökkent az állami költségvetés deficitje; mérséklődött a nem rubel- elszámolású áruforgalmi és fizetési mérleg hiánya. Nem volt azonban elég erőteljes a változás. A szükséges fordulatot még nem értük el. Kevés volt a kényszer arra, hogy a vállalatok a magasabb követelményeket, támasztó piacokon értékesítsék termékeik növekvő hányadát. Nem változott a kívánt mértékben a gazdaság szerkezete, az exportképesség javulása, a gazdaságtalan termelés visz- szaszoruilása. A népgazdasági jövedelem (a GDP) összehasonlító áron 3 százalékkal, folyó áron az elmúlt két évi lassú bővülés után 1987-ben 12,4 százalékkal "növekedett, ám a jövedelmeik növekedésének ugyanis romlik a költségvetési egyensúly, s ez tovább szűkítené a vállalatok mozgásterét. Az ezekkel kapcsolatos megoldás megtalálása összkormányzati és nem pénzügyminisztériumi feladat, — A somogyi és baranyai képviselőcsoportok együttes ülésén egybehangzó Volt a kritika, hogy a pénzügyi kormányzatot fiskális szemlélet jellemzi, hogy a költségvetés pillanatnyi képe fontosabbnak látszik, mint a jövő megalapozása, a napi érdekek háttérbe szorítják a távlatiakat... — Ha valakinek, hát épp á pénzügyminiszternek kell büszkén vállalnia a fiskális szemléletet. Ezt nem érzem bírálatnak. Ha önkritikát kell gyakorolnom, hát inkább azért teszem, mert a pénzügyi és gazdaságpolitikában évtizedek óta nem érvényesül kellően a fiskális szemlélet. Ez is közrejátszik abban, hogy ma költségvetési hiány van. Ez utóbbi egyensúlya nem öncélú köközel háromnegyede áremelkedésből származott. A gyors termelői áremelkedés mögött nagyrészt magas termelési költségek, alacsony hatékonyság, esetenként pazarló gazdálkodás és gyenge követelményeket támasztó belső piac húzódik meg. A jövedelemképződés és -felhasználás összhangja 1987-ben sem jött létre. Az összhanghiány azonban a korábbi évekétől eltérő módon következett be. 1985— 86-4>an a belföldi felhasználás lényegében megfelelt a tervezettnek, a jövedelem- bővülés lényegesen elmaradt a számítottól, 1987-ben viszont a jövedelemképződés meghaladta az előirányzatot. Erős .lendületet vett viszont, több mint 12 százalékkal emelkedett a beruházási célú pénzköltés, és a tervekkel ellentétben nem (Folytatás a 2. oldalon.) vetelmény, s kivált nem csupán rövid távú érdek. Ellenkezőleg. A népgazdaság távlati fejlődését szolgálja, csak ez teremtheti meg a vállalatok érdekeltségét fokozó liberális gazdaságpolitika föltételeit. Az egyensúly javítása hosszú távú érdek, ám átmenetileg konfliktusok vállalását is igényli. Tény, hogy ma csekély ez a konfliktustűrő képesség. A számközpontúság „vádját” elismerem, de ez elkerülhetetlen a pénzügyi munkában. Gondot inkább abban látok, hogy olykor nem elég alaposan számolunk. Dr. Villányi Miklós expozéjában válaszolt Reidl János somogyi képviselőnek az 1951-ben megállapított 31 forintos napidíj felülvizsgálatával kapcsolatos, írásban benyújtott kérdésére. E szerint a téma szerepel majd a kormány és a SZOT következő találkozóján, Mint mondta, elképzelhető, hogy a kérdés eldöntését vállalati hatáskörbe utalják. Hozzátette, hogy a napidíj csupán tízforintos emelése 800 millió forint többlet-vásárlóerő kiáramlását jelentené. Bíró Ferenc Számvetés az érdekek gyújtópontjában PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI
