Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

JÇ' Käh­Világ proletárjai, egyesüljetek ! B Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIV. évfolyam, 153. szám Ára: 1,80 Ft 1988. június 28., kedd Ma kezdődik az SZKP pártértekezlete Ülést tartott • HNF orsiágos elnöksége Grósz Károly beszéde Kongresszusi léptékű párt- értekezletre készülnek a Szovjetunióban. A megálla­pítást már az előkészítés fo­lyamata igazolja. A múlt év végén, ez év elején“ minden pártszervezet, egészen a köztársasági kommunista pártok központi bizottságáig számot adott arról, hogy mit tett az átalakítás kibonta­koztatása, elmélyítése érde­kében; hogyan tudott — ha tudott — élére állni a fo­lyamatnak. Az országban rha legfontosabb, a döntő kérdésben tehát beszámo­lásra lesz Utód. Ez a nagyszabású politikai kampány lehetővé tette, hogy minden szinten számba vegyék az eredményeket és a hiányosságokat. Alkalmat adott a központnak, a párt vezetésének arra, hogy ki­fejtse véleményét, étékel­jen, konkrét, a helyi körül­ményekhez igazodó útmuta­tásokat adjon. Minőségileg másról volt tehát szó, mint a XXVII. kongresszust megelőző időszakban, ami­kor az átalakítás elodázha- tatlanságának fölismertetése, az éppen csak megkezdett irányvonal jelentőségének tudatosítása volt a fő cél. Ebben az időszakban már előre vetültek olyan meg­oldhatatlan problémák, mint a nemzetiségi kérdés nem megfelelő kezelése Ör­ményországban és Azerbajd­zsánban, ahol azóta — a Karabah-hegyvidéki esemé­nyek nyomán — az első tit­károkat is leváltották. Az SZKP XXVII. kong­resszusát túlzás nélkül ér­tékelhette történelminek részt vevő és megfigyelő egyaránt. Am ez az átala­kítás korai szakaszában megrendezett nagy hordere­jű esemény, amelyen még részt vett többek között Ku- najev kazah vagy Uszman- hodzsajev üzbég első titkár is, nem adhatott hosszú táv­ra érvényes válaszokat min­den fontos kérdésben. Az átalakítás továbbvite­lének, a pártélet demokra­tizálásának követelményeit határozottan fogalmazta meg a Központi Bizottság 1987. évi januári ülése, míg a gyökeres gazdasági reform kérdéseiben a júniusi ülés hozott meghatározó döntése­ket. A nagy október 70. év­fordulója kapcsán a párt to­vábblépett a múlt hibáinak feltárásában és elvszerű ér­tékelésében, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében, az ez év februári ülés pedig már a peresztrojka ideoló­giai megalapozásának igé­nyeit fogalmazta meg. Az átalakítás folyamata máso­dik szakaszába lépett, amely­nek egyidejű követelménye a gyökeres gazdasági reform végrehajtása és a társadal­mi élet széles körű demok­ratizálása. Miközben az események menete ilyen ütemben fel­gyorsult, egyre inkább meg­mutatkozott a testületi meg­újulás fontossága is. Az át­alakítás továbbviteléért küz­dők és az azt ellenzők kö­zött mind élesebbé vált a harc, mindinkább megmu­tatkoztak az igazi frontok, így a pártértekezletet meg­előző vitákban vagy a kül­döttek megválasztásában, a választást befolyásolni igyekvők módszereiben. A pártértekezlet jelölő- bizottsága bizonyára ponto­san számba veszi majd azt, hogy a XXVII. kongresszuson megválasztott Központi Bi­zottság tagjai közül hányán töltik még be azt a funk­ciót, amelynek révén annak idején célszerűnek, indo­koltnak látszott megválasz­tásuk, hányán bizonyultak tetteik,*. eddigi munkájuk alapján méltónak az akkori bizalomra. Hogy sokan lesz­nek vagy kevesebben, ezt előre fölösleges számolgatni. Nem túlzók azok az or­szágszerte sok fórumon el­hangzott kijelentések, ame­lyek szerint a június végén megnyíló XIX. országos pártértekezlet az átalakítás további sorsáról dönt. Felada­tai, tennivalói, egyértelműek és világosak, s ezeket szám­ba véve megintcsak nem tarthatjuk túlzónak a „kongresszusi” jelzőt. Igaz az is, hogy a pártértekezlet irányelveiből a legjobban a konkrétságot hiányolják, ar­ra mutatnak rá: a helyes célok megfogalmazása mel­lől hiányzik a „hogyan” megjelölése, a végrehajtás mikéntjének kijelölése. Figyelni kell e vélemé­nyekre, hiszen az átalakítás sorsa iránti őszinte aggoda­lom, a továbblépés igénye egyszersmind a személyes tenniakarás érződik belőlük. Rájuk hivatkozva meghúzni a vészharangot mindazonál­tal nem volna helyénvaló. A hasonló fórumok funkciójá­ból és munkamódszeréből adódik, hogy azok nem ad­hatnak részletes választ minden egyes kérdésre. A júniusi KB-ülés anyagai alapján csak körvonalai ha­tározhatók meg a gyökeres gazdasági reformnak, amely­nek végrehajtásában azóta számos konkrét lépés tör­tént. A XXVII. kongresszus­tól ugyancsak számon kér­hette volna valaki a konk­rétságot, a „hogyan?”-okat. Útmutatásai alapján mégis olyan ütemben haladt. előre az átalakítás, hogy két és fél évvel később vitathatat­lanul szükségessé vált ez a pártértekezlet, amelyet — ne feledkezzünk meg erről se — két és fél év múlva újabb kongresszus követ. Lengyel László A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége — Kállai Gyula elnökletével, —' ülést tartott hétfőn a HNF Orszá­gos Tanácsának szákházá­ban. A tanácskozáson Grósz Károly, az MSZMP főtitká­ra, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a testületet a párt Központi Bizottságának június 23-i üléséről, ezen belül azokról a személyi ja­vaslatokról, amelyekhez a Központi Bizottság kérte a HNF Országos Elnökségének egyetértését. — A Központi Bizottság a pártértekezletet követő el­ső ülésén mindenekelőtt megvitatta feladáttarvét, tu­lajdonképpen azt a munka- programot, amely szerint 1989 végéig dolgoznia kelt. Ennek a határidőnek alap­vető oka, hogy meggyőződé­sünk szerint a XIV. kong­resszust 1990-ben meg kell tartanunk, és addig el kell végeznünk egy olyan vizs­gálatot, elemzést, amelynek alapján hosszabb időszakra rajzolhatók fel mindenek­előtt a párt, s a társadalmi szervek, tevékenységükön keresztül pedig az egész társadalom mozgásirányának főbb kontúrjai — mondotta bevezetőben Grósz Károly. — Meggyőződésem szerint az az időszak véglegesen le­járt, hogy egy irányító köz­pontból határozzák meg a társadalmi mozgás részikér­déseit is. Ellenkezőleg, egv olyan korszak következik, amikor értelmesen és egész­ségesen kell ötvözni — és ezt még meg'kelll tanulini — az önszerveződő, öntevéke­nyen dolgozó társadalmi kö­zösségek mozgáslehetőségei­nek kiszélesítését, bátorítá­sát egyik oldalon; a másik oldalon pedig gondoskodni arról, hogy ez az önmozgás harmonizáljon egy központi törekvéssel, amely nemcsak a csoportérdekeket veszi fi­gyelembe, hanem a társada­lom egészének a céljait is követi — hangoztatta Grósz Károly. Szólt arról, hogy ebben az új szemléletmódban átrende­ződik a párt irányító szere­pe és munkastílusa, és át­rendeződik a párt és a tár­sadalmi szervek, a párt és az állami szervek közötti együttműködés gyakorlata is. Ennek első jelentős lépé­se, hogy számot vessünk az elmúlt három vagy négy év­tized tanulságaival is. Egy ilyen nagy léptékű ritmus- váltás, amely remélhetőleg nem társadalmi megrázkód­tatásokkal fog végbemenni, hanem közösen irányított, céltudatos munka eredmé­nyeként, megköveteli, hogy közösen megharcolt utunk * bázisán járjunk, amely két fontos elemre épül: az érté­kek megőrzésére és a vál­toztatások szükségességének reális számbavételére. Ezért g Központi Bizottság úgy határozott, hogy munkabi­zottságot küld ki — Pozsgay Imre vezetésével — ennek a korszaknak, a mögöttünk lé­vő három-négy évtizednek az elemzésére, s arra, hogy megfogalmazza javaslatait egy új pártprogramhoz. — Ez a munka nemcsak pártpolitikai elemzést kíván, hanem a társadalom minden politikai, tudományos műhe­lyének a közreműködését kéri, a gazdasági kérdések és folyamatok elemzésétől kezdve a szellemi folyama­tok, a társadalmi mozgások elemzéséhez. Megítélésünk szerint a pártot alkalmassá kell* tenni a megváltozott viszonyok és körülmények közötti működésre. Ezért küldtük ki a munkabizott­ságot a párt szervezeti sza­bályzatának elemzésére, a szabályzat írott tételei és a gyakorlati tapasztalatok ösz- szevetésére, s ennek alapján egy olyan korszerűsítési el­képzelés kidolgozására, amelyben a XIV. kongresz- szusnak kell állást foglalnia. — A következő központi ! bizottsági ülések valamelyi­kén javasoljuk majd, hogy a KB munkabizottságot küldjön ki a gazdaságpoliti­ka hosszú távú koncepciójá­nak kidolgozására, valamint az alkotmány-módosítással kapcsolatos döntések előké­(Folytatás a 2. oldalon.) Beruházás, I # . f *1 f karbantartás y^ukor gyári fejlesztések Igazgatói tanácskozást tar­tottak tegnap a Kaposvári Cukorgyár vezetői az idei beruházási, karbantartási és műszaki feladatokról. A megbeszélés végső eredmé­nye: jó ütemben halad a munka. Néhány területen a tervezetthez képest előbbre járnak, néhol viszont van apróbb lemaradás. A kam­pány kezdetére végül is mih- den szükséges teendő elvé­gezhető. Az elmúlt négy évben kevés pénz jutott a gyár fejlesztésére, ezt átvészel­ték, s most új szakasz kez­dődik, az idén elindítanak egy jelentős — hároméves — beruházást, amely összesen százmillió forintba kerül majd. A költségek egy ré­szét világbanki hitelből kí­vánják fedezni. A beruhá­zás célja az egész cukor- gyártási technológia auto­matizálása. A program meg­kezdése az idén 17 millió forintot igényel. Hatmillió forintot költe­nek 1988-ban számítógépek­re és programokra. Fejlesz­tik a répaátvételt a ' gyártól távolabb levő átvevőhelye­ken. Korszerűsítik a csoma­golást, megkezdődik a víz­tisztító rendszer fejlesztése; ez a beruházás a környe­zetvédelmet is szolgálja. A karbantartási költségek is nagyobbak a megszokott­nál, a hatékonyság javításá­ra, a répatisztító további fejlesztésére és a műszere­zésre,'■ a laboratóriumok föl­szereltségének javítására költik a pénzt. A munkakö­rülmények is jobbak lesz­nek: a szociális létesítmé­nyek felújítása is szerepel az idei karbantartási prog­ramban. A gyár tehát készül a ré­pa fogadására. A mai álla­pot szerint jó közepes ter­més várható. Hétezer hek­tár termését kötötték le szerződésekkel, ez — száz­napos kampányt számítva — körülbelül 90 százalékos ré­paellátottságot jelent. A maradék tíz százalékot társ­gyáraktól veszi majd át a Kaposvári Cukorgyár. Mint Kováts Imre, a gyár igazgatója elmondta; a mai helyzetet áttekintve úgy tet­szik, hogy a cég túljutott azon az időszakon, amely fennállása óta az egyik leg­nehezebb volt. A sok évti­zedes gyár fejlődése ismét lendületes. • Somogyi pártmunkásküldöttség utazott Ciechanowba Háromtagú somogyi pártmunkásküldöttség utazott teg­nap Ciechanowba Klenovics Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának vezetésével a Lengyel Egyesült Munkáspárt ciechanowi vajdasági bizottságának meghívására. A delegá­ció, amely öt napot tölt a vajdaságban, ipari és mezőgaz­dasági üzemeket, intézményeket látogat meg, megismerkedik a lengyelországi reformfolyamatokkal, és tárgyal a két tcst- vérmegye együttműködésének továbbfejlesztéséről. Áz Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott. A testület tájékoztatót hallgatott meg Mauno Koi- vistónak, a Finn Köztársa­ság elnökének hazánkban tett hivatalos, baráti láto­gatásáról. Az Elnöki Tanács megállapította, hogy a láto­gatás és a Mauno Koivistó- val, valamint a kíséretében hazánkban járt személyisé­gekkel folytatott tárgyalások hasznosak voltak, kifejezték a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság közötti eredményes együttműködést és a két rokgnnép közötti hagyományosan jó viszonyt. E látogatás várhatóan újabb lendületet ad az együttmű­ködésnek, a kétoldalú poli­tikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatok továbbfej­lesztésnek. A testület megtárgyalta a Magyar Szocialistá Munkás­párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa Elnökségének személyi kérdésekben tett együttes javaslatait, azokat elfogadta és ennek megfe­lelően a hatáskörébe tarto­zó tisztségekkel kapcsolat­ban a megválasztásra az Or­szággyűléshez előterjesztést tesz. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletét hozott egyes magas állami tisztséget be­töltő vezetők bérénék szabá­lyozásáról. Az Elnöki Tanács elnöke, az Országgyűlés el­nöke és a Minisztertanács elnöke havi munkabérét ed­dig egyedi elbírálással, jogi szabályozás nélkül állapítot­ták meg. Az új törvényere­jű rendelet a kérdést jogi­lag rendezi. Az Elnöki Ta­nács felhatalmazta a Mi­nisztertanácsot arra, hogy a végrehajtás részletes szabá­lyait megállapítsa. Az Elnöki Tanács módosí­totta a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatá­sos állományának szolgálati viszonyáról szóló, 19'71-ben alkotott törvényerejű rende­letét. Eszerint a huszonöt és az ezt követő minden tíz év szolgálati idő után járó jubileumi jutalom eddig egy hónapi alapilletményt kite­vő összegét másfél hónapi alapilletménynek megfelelő mértékre emelték. A rendelkezést az 1988, évi kifizetésekre is alkal­mazni kell. A testület a to­vábbiakban kinevezésről ha­tározott, bírákat mentett fel és választott meg, kegyelmi ügyekben döntött. * * * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ár. Lévai Tibort, a legfőbb ügyész helyettesét érdemei elismerése mellett, nyugállományba helyezése miatt tisztségéből felmen­tette és dr. Szabó Istvánt a legfőbb ügyész helyettesévé kinevezte. Dr. Szabó István a hiva­tali esküt dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke előtt letette. * * * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Lévai Tibornak, a legfőbb ügyész helyette­sének több évtizedes vezető ügyészi munkássága elisme­réseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrend kitüntetést adomá­nyozta. 3assó Mihály a Budapesti Pártbizottság első titkára Hétfőn kibővített ülést tartott a Budapesti Pártbi­zottság. A tanácskozáson részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke. Jelen voltak a kerületi pártbizott­ságok első titkárai, a fővá­rosi állami, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői, a pártbizottság osztályveze­tői. •A testületet Havasi Fe­renc, a pártbizottság első titkára tájékoztatta az MSZMP Központi Bizottsá­gának június 23-i üléséről. Ezt követően a pártbizottság zárt ülésen személyi kérdé­sekben döntött. Havasi Ferenc azzal a ké­réssel fordult a Budapesti Pártbizottság Végrehajtó Bi­zottságához, hogy nyugállo­mányba vonulása miatt fel­mentési kérelmét terjessze a pártbizottság testületé elé. A budapesti pártmozgalom élén végzett munkáját elis­merve, kérésének eleget té­ve a testület Havasi Fe­rencet felmentette a pártbi­zottság első titkári funkció­jából és pártbizottsági tag­ságából. Tatai Ilonát, a Ta­urus Gumiipari Vállalat ve­zérigazgatóját érdemei elis­merése mellett ugyanésak felmentette pártbizottsági és végrehajtó bizottsági tag­sága alól, mivel az országos pártértekezleten a Központi Bizottság a Politikai Bizott­ság tagjává megválasztotta. Ezt követően a jelölőbi­zottság vezetője, Szkokán Ferenc javaslatot tett az el­ső titkári funkcióra. Esze­rint a legtöbben Iványi Pált, a Fővárosi Tanács el­nökét és Jassó Mihályt a Budapesti Pártbizottság tit­kárát javasolták e tisztség­re. A testület a kettős jelölést követő vita utón titkos sza­vazást tartott. Az első for­dulóban Iványi Pál 42, Jassó Mihály 40 szavazatot kapott. Tehát egyik jelölt sem érte el a szükséges többségi arányt. A második forduló­ban mindkét jelölt 41-41 szavazatot kapott. Végül a harmadik fordulóban Jassó Mihályt 44 szavazattal a Bu­dapesti Pártbizottság első titkárává választották. * * * A választást követően Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében köszönetét mondott? Havasi Ferencnek, a reformok ér­dekében, valamint a Buda­pesti Pártbizottság élén vég­zett munkájáért, a munkás- mozgalomban kifejtett ki­emelkedő tevékenységéért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom