Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-24 / 150. szám
2 Somogyi Néplap 1988. június 24., péntel Ülést tartott ________________ az MSZMP Központi Bizottsága Kubaiak tűzvonalban Angolában (Folytatás az 1. oldalról) — A pártértekezlet a megújított vezetéstől megkövetelte munkája nyilvánosságának megerősítését. Erről is volt vita, mondván: ne ragasszunk a nyilvánossághoz jelzőt, hogy „jobb”, „fokozatosabb”, „több”, mert vagy van nyilvánosság, vagy nincs. Természetesen arról is szó esett, hogy lehet a Központi Bizottságnak olyan belső döntése, amelyet egy ideig megőriz — mondjuk, amíg nem teljesíti —, s utána teszi közzé. Az eddigi gyakorlatot, a közlemény kiadását megtartanánk. Ennek megfogalmazására a Központi Bizottság — soraiból — egy ad hoc szerkesztőbizottságot alakít. Ez most is megtörtént, egy héttagú munkacsoport — s nem a Politikai Bizottság vagy a titkárság — véglegesíti teljes felelősséggel a szöveget. A közlemény tartalmazza azt is, hogy egyikmásik dokumentumot hol tesszük közzé, tehát pontosan utána lehet majd nézni, elő lehet keresni, s nemcsak politikai, hanem egyéb állás- foglalásainkról is tájékoztat. A párt belső életére is érvényes a nyilvánosság, bár hozzá kell tenni, hogy ha az alapszervezetek munkájáról lesz szó, akkor elsősorban arra kell törekednünk, hogy az alapszervezetek és a párt tagsága ismerje meg határozatainkat. De ezek sem lesznek titkosak a szélesebb közvélemény előtt, a párt lapja ismerteti ezeket. Berecz János végezetül arról beszélt, hogy a Központi Bizottság személyi kérdésekkel is foglalkozott, részint saját döntési jogkörében, részint pedig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, illetőleg az Elnöki Tanácsnak tett javaslatokban. — Erre — mondotta — azért került sor, mert a pártértekezlet bírálta néhány vezető tevékenységét, s akik kimaradtak a Központi Bizottságból, úgy gondolták — helyesen, jól gondolták —, hogy akkor egyéb tisztükről is leköszönnek. Többen megkérdezték például, hogy mi van Lázár elvtárssal, mert róla nem esik szó a mai ülésről készülő kommünikében sem. Ö nyugdíjiba ment, hiszen nem választották újjá a párt főtitkárhelyettesévé. Mások helyzetében is változás állt be, s ott, ahol eddig dolgoztak, kérték felmentésüké:. Dönteni kellett, hogy milyen javaslatot teszünk e posztok betöltésére. A főtitár-kor- mányelnök kijelentette: addig akar kormányelnökként tevékenykedni, amíg elvégzi azt, amit korábban felvállalt; részben szerkezeti, részben pedig személyi változta tások végrehajtása a kormányban. Erről is, ilyen dolgokról is szó esett ma. És „rá kellett tekinteni” az MSZMP Budapesti Bizottsága első titkárának jelölésére is. Ez nem a Központi Bizottság kompetenciája, de nincs kifogása az ellen, hogy a jelölőbizottság azt a személyi javaslatot terjessze elő, amit eddig előkészített. A jelölőbizottság olyan tájékoztatást adott, hogy — bár sok név hangzott el a pártbizottság tagjaival való beszélgetés során — nagy többséggel két elvtársat, Iványi Pált, az MSZMP Politikai Bizottságának . tagját, a fővárosi tanács elnökét és Jassó Mihályt, a budapesti pártbizottság titkárát javasolják jelölni. Egyetértünk azzal, hogy kettős jelölés legyen — hacsak az ülésen nem lesz egy harmadik jelölt is. Kisebb vita után arról is döntött a Központi Bizottság, hogy ezután mindig közzéteszi ajánlásait is. Tehát a pénteken kiadandó kommüniké tartalmazza majd mindazoknak a nevét, akiket a Központi Bizottság különböző funkciók betöltésére alkalmasnak talál, s ajánl részben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, részben pedig az Országgyűlésnek, az Elnöki Tanácsnak. Miért volt kisebb vita? Azért, mert minket az a megbecsülés is vezet, amit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, mint szuverén testület iránt érezni kell. Volt, aki úgy vélte: ha köz- zétesszük a neveket, furcsának tűnik majd egy esetleges más döntés. Énszerin- tem, ha netalán egyik-másik javaslatot kiegészítik, akkor az a demokrácia erősödését jelenti, és nem a Központi Bizottság bírálatát vagy kritikáját. Ezek ajánlások. Kérjük, hogy fogadják el. Másrészt pedig: az Országgyűlésnek egy-két dologban titkos szavazással kell dönteni, tehát még ott is előfordulhatnak különböző álláspontok vagy javaslatok. Mindenesetre a Központi Bizottság pénteken közzéteszi a személyi javaslatokat is. E lista a dolog természeténél fogva hosszú. Változás van a Központi Bizottság agitációs és propagandaosztályának élén : Lakatos Ernő elvtárs más fontos, állami beosztásba kerül, az osztály vezetőjévé a Központi Bizottság Andics Jenőt, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektorhelyettesét választotta meg. S, ha végiggondoljuk, javaslatot kell tenni az Elnöki Tanács elnökének, a Parlament elnökének, az Elnöki Tanács elnökhelyettesének személyére, a kormányban is bizonyos változásokra, például ál'lamminiszteri poszt betöltésére. — Hogy neveket is mondjak — nem teljes listát persze —, az Elnöki Tanács elnökének a Központi Bizottság Straub F. Brúnót, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökét javasolja, figyelembe véve nagy tekintélyű értelmiségi mivoltát, s azt, hogy országgyűlési képviselő, államminiszternek pedig Pozsgay Imrét, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát ajánlja a testület. Berecz János végezetül kitért az ülés egy másik napirendi pontjára, a választási törvény alkalmazásának tapasztalataira és módosításának főbb irányaira. Elmondotta, hogy az országos pártértekezlet listányi feladatsort jelölt meg a törvényhozás számára, most a választási törvény módosítása van napirenden. Több alternatívát vázoltak fel, közzé is teszik majd ezeket azzal, hogy ne a Központi Bizottság döntsön, hanem legyen országos vita felette. — Az egyik kulcskérdés — húzta alá a Központi Bizottság titkára — a jelölés. Itt kezdődik és itt vizsgázik a demokrácia. A jelölés kulcsa, hogy egy választókerületben azok vegyenek részt a jelölésben, akik majd szavaznak. Tehát ne úgy, hogy egy üzem állít jelöltet azoknak az embereknek, akik abban a kerületben élnek, s az üzemben dolgozók lakóterületén megint csak mások jelölnek. Vagyis: azok jelöljenek, akik majd választanak is, s ennek különböző módjai legyenek. — Az országos pártértekezlet utáni első központi bizottsági ülés más, élénkebb, frissebb, ugyanakkor felelősségteljesebb volt, mint a korábbiak. Kitűnt: a Központi Bizottság nem csupán beavatott, hanem döntési szerv kíván lenni — zárta nyilatkozatát Berecz János. Pénteken újabb tárgyalási forduló kezdődik a délnyugat-afrikai rendezésről. Ez érinti a kubai csapatok jelenlétét a térségben, az angolai konfliktusban játszott szerepüket. A kubaiakat természetesen nagyon érdekli a mindenkori angolai helyzet tizedik éve tartó katonai jelenlétük, s egyéb kötelezettség-vállalásuk miatt. Eddig azonban a délkelet-afrikai országban zajló háborúról csak szűkszavú hadijelentésekből próbálhattak képet alkotni maguknak. A kubai katona.-: mindennapjairól nagyon kevés tájékoztatást közölt eddig a sajtó. Most a glasz- noszty szele eljutott a jelek szerint a kubai tömegtájékoztatáshoz is: az utóbbi hetekben a tv-híradó és a Granma, a párt lapja sorozatban számolt be az Angolában állomásozó kubai egységek életéről, harcairól. A nyíltabb tájékoztatást időszerűvé tette az is, hogy az elmúlt fél évben kubaiak ezrei indultak erősítésként a távoli afrikai országba. Hivatalos adat nincs az ottani kubai csapatlétszámról. Fidel Castro államfő május végén azt közölte, hogy 1975- ben 36 000 kubai katona indult útnak Angolába. A kubai erők fokozottabb bevonására éppen a legkritikusabb övezetben, a namí- biai határ közelében volt szükség. A dél-afrikai egységek novembertől ebben a körzetben próbálkoztak újabb betörésekkel. Ötször kísérelték meg például a dél-angolai Cuito Cuanavale elfoglalását, de az odavezényelt kubai és angolai alakulatok meghiúsították ezeket a próbálkozásokat. A kubai sajtó most először számol be arról, hogy a kubai és dél-afrikai egységek között közvetlen összecsapások folynak. A kubai csapatok a dél-angolai front nyugati szárnyán a néhány héttel korábbi helyzethez képest 200 kilométerrel délebbre foglaltak el állásokat — közölte a Granmában megjelent nyilatkozatában Miguel Lorente vezérőrnagy, a kubai csapatokat a helyszínen irányító tábornok. A kubai parancsnok szerint Dél-Afrika az elmúlt hónapokban „teljes hadigépezetét” bevetette: a Cuito Cuanavale elfoglalására irányuló legutóbbi kísérletnél legújabb típusú repülőket, nagyhatótávolságú tüzérséget használt. A kubai erők kevés veszteséget szenvedtek — állította Miguel Lorente vezérőrnagy. A kubai áldozatok említését eddig kerülték a híradások. A Granma beszámolói most szépítés nélkül festik le egy-egy összecsapás lefolyását, kubaiak megsebesülését, megcsonkulá- sát, halálát. Izgalmas tudósítás jelent meg például egy harckocsizó alakulat parancsnokáról, aki kilátástalan helyzetbe került tankjával, miután azt a dél-afrikai páncélosok körülzárták. Parancsot adott a T—55- ösben beosztottjainak, hogy az utolsó töltényig folytassák a harcot. Ö maga előkészítette pisztolyát, hogy inkább végez magával, semmint foglyul ejtsék. Óriási szerencsével sikerült mégis megmenekülniük, majd sötétedés után biztos helyre mentették a sebesülteket, elszállították a halottakat is. (A kubai halottakat nem szállítják haza, Angolában temetik el őket.) Az ellenséges csapatok Angolában rajtaütésszerű támadásokat hajtanak végre, ezért állandó a készenlét. A Granma haditudósítója egy riportban elmondta, hogy az MI—17-es helikopter Cuando-Cubango tartományban olyan alacsonyan repül, hogy’ szinte súrolja a fák koronáit. Ez biztonsági rendszabály, mert így nem találják el könnyedén az UNITA hordozható föld—levegő rakétái. A helikopterről így is négy AKM-géppisztoly csöve néz kifelé, hátha ellenséges akciót kell elhárítania. Cuito Cuanavale környékén a katonai teherautóban utazók le nem veszik kezüket a géppisztolyról. Egy másik helyszíni tudósítás arról számolt be, hogy a kubaiak a frontvonal közelében föld alatti erődítményeikben sáncolták el magukat. Az év első hónapjaiban ezerszámra hullottak ellenséges lövedékek a kubai állásokra, „a dél-afrikai tüzérség mindennapi és meglepetésszerű támadásairól” beszél a tudósítás. A Dél-Angolában levő kubaiak utánpótlását a Luandától egyórás repülőútra, ezer kilométerre levő Cuan- do-Cubangón keresztül biztosítják. Fidel Castro említett májusi beszédében bejelentette (s ez a nyugati sajtókörökben nagy visszhangot váltott ki), hogy a korábbi kubai állásoktól jóval délebbre, tehát a dél-afrikaiakhoz közelebb építenek most újabb sepülőteret Angolában. Eközben pénteken Kairóban folytatódnak az angolai válsággal kapcsolatos négyoldalú tárgyalások. A módosult dél-angolai katonai helyzetben Kuba és Angola előterjesztette rendezési javaslatát, ami a délnyugat- afrikai rendezési folyamat előrehaladtával kilátásba helyezi a kubai • csapatok négy éven belüli kivonását Angolából. Magyarán: ha Dél-Afrika hajlandó szavatolni Namíbia függetlenségét, a kubai csapatok távoznak ‘Angolából. Érdemes ugyanakkor idézni a dél-angolai kubai erőket irányító Lorente vezérőrnagyot, aki világosan fogalmazott: „Ameddig csak kell, itt maradunk ...” Simárdi Tamás Negyvenhetén vesztették életüket az egyiptomi Kuszeiában fekvő ősi AI-Muharrak kolostor területén pusztító tűz következtében. A tüzet gázrobbanás okozta, és a lángok átterjedtek alátogatók sátraira. Kórházi jelentések szerint valamennyi áldozat egyiptomi állampolgár volt Csúcsteljesítmény nélkül A hetek torontói csúcs- találkozójáról tudósító újságíróknak kevés volt a tennivalója. Az idei értekezlet nem volt elsőoldalas szenzáció, nem keltett hullámokat — sokkalta inkább csupán nosztalgikus búcsú volt a távozó amerikai elnöktől, Ronald Reagantól. Kétségtelen: a hét reagani évet a hetek gazdaságában aligha lehet összehasonlítani az lazt megelőző hét szűk esztendővel: a vezető tőkés országok gazdasága túljutott a mélyponton, ha nem is ellentmondások nélküli, de dinamikus fejlődést tud felmutatni, s a legfőbb problémák, amelyek éveken át tértek vissza — a magas infláció, la munkanélküliség, a termelés alacsony szintű fejlődése, a valutaárfolyamok és a kamatlábak ingadozása, — ma a legtöbb országban nem jelentenek heveny betegséget. Ráadásul a nemzetközi politikai klíma is jobbra fordult az elmúlt kéthárom évben s Torontóba Reagan jószerével Moszkvából érkezett — volt tehát ok arra, hogy kollégái ne szerezzenek kellemetlen perceket a távozó elnöknek. A harmónia azonban még igy sem alakult ki az általa döntésre ajánlott kérdésben, a mezőgazdasági ártámogatások rendszerében: a hetek a szőnyeg alá söpörték a javaslatot, azt, hogy gyakorlatilag az évezred végéig számolják fel a szubvenciók rendszerét. „Amerikában két és fél millió farmer nagyobb farmokon gazdálkodik és több támogatást kap, mint Nyugat-Európa tízmillió parasztja” — mondotta erről Francois Mitterrand francia elnök és legtöbb társa buzgón helyeselt ebben a kérdésben. Az egyetlen jelentős megállapodás a fejlődő országok adóssággondjaival kapcsolatban született, s ]ez is olyan, ami tulajdonképpen semmire sem kötelez. A hetek csupán a szegények legszegényebbjein akarnak egyelőre viszonylag átfogó mértékben segíteni, a mintegy húsz szub-szaharai államon, akiknek adóssága együttvéve 110 milliárd dollár — a fejlődők 1100 milliárdos együttes adósságának csak tizede. Igaz, számukra alapvető fontosságú, hogy enyhítsenek gondjaikon s erre most a tagállamok felhatalmazást kaptak: ki-ki olyan eszközt alkalmaz, amely neki megfelel, a teljes adósságtörléstől kezdve a törlesztési feltételek módosításán át az újabb segélyek folyósításáig. A közepes jövedelmi kategóriába sorolt országok számára nincs átfogó megoldás: nekik azt a lehetőséget adták meg, hogy külön-külön keressék hitelezőikkel együtt a rendezés lehetőségét. A különbség nem csupán a jövedelemszint miatt alakult így: míg a legszegényebbek többnyire az egyes államoknak tartoznak, a közepes jövedelmű országok hitelezői főként magánbankok. Gazdasági téren kevés új döntés született, mivel a résztvevők úgy ítélték meg, hogy gazdaságpolitikájuk alapvetően helyes, gazdaságuk működőképes, együttműködésük fejlődik. Ebben a kisebb-nagyobb problémák most nem látszottak olyanoknak, amelyek közös döntést igényelnek, vagy még inkább valamiféle változtatást tesznek indokolttá. Gond persze bőven akad: a dollár árfolyama például most valamelyest ismét emelkedett, a nyugat-európai munkanélküliség szintje nem csökkent érdemben. Az újonnan iparosodott országok kaptak újabb figyelmeztetést: tessék frissen szerzett profitjuk egy részét üdvös célokra használni, nagyobb felelősséget vállalni a világ ügyeiért, főként szegényen maradt társaik támogatásáért. A legérdekesebb fejleményt a .politikai nyilatkozat jelentette, azért is, ami belekerült s azért is, ami kimaradt belőle. A legnagyobb részt a kelet—nyugati kapcsolatok fejlődésével kapcsolatos állásfoglalás teszi ki ebben a nyilatkozatban, mégpedig a párbeszédet igenlő módon, ha fenntartásokkal is. A megfogalmazásból például hiányzik az a kifejezés, amelyet Reagan (gyakran emleget: az új korszak meghirdetése — bár az elnök által sokszor hangoztatott fenntartások és jelszavak bekerültek abba. Ettől függetlenül azonban iiz állás- foglalás hangvétele mérsékeltebb, mint a korábbi hasonló kijelentések, ígéretesebb az együttműködés lehetőségeit illetően,— még akkor is, ha ezt az együttműködést egyelőre igyekszik politikai feltételekhez kötni és gazdaságilag szigorúan meghatározott keretek közé szorítani, pénzügyi, kereskedelmi és technológiai téren egyaránt. Bár Jacques Delors, az EGK bizottságának elnöke sokat ígérőnek nevezte a megállapodásokat az európai szocialista országokkal, egyelőre nem sokat mondott arról, adnak-e a korábbiaknál valóban jelentősebb lehetőségeket is a megállapodások kihasználására ezeknek az országoknak. A nyilatkozat arra utal, hogy a kapcsolatokat szigorúan ellenőrizni kívánják és egyelőre aligha lesz nagyobb szabású liberalizálás .e téren, egyesek nem látnák szívesen, ha mások „kilépnének a sorból” és gyorsabban fejlesztenék gazdasági-pénzügyi -kereskedelmi együttműködésüket a szocialista országokkal. Kis Csaba
